Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-12 / 86. szám

1984. ÁPRILIS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kétezer tyúk —Nem fér el a nagyüzemben három udvarban — helye van a háztájiban Félmillió tojás lakossági ellátásra Csikós Istvánná: — A napi „tojástermés” háromszázhatvan, háromszáznyolcvan között van A nagy baromfitartási ha­gyományokkal rendelkező törökszentmiklósi Tiszatáj Termelőszövetkezetben — nagy mennyiségű broyjer csirke felnevelése mellett — évente 11—12 millió étkezé­si tojást értékesítenek, átla­gosan 51 ezer tyúktól. A to- 'jóállományt úgy biztosítják, hogy jércéket vásárolnak, azokat maguk nevelik fel. Az évenkénti rotációváltás­kor azonban nem pontosan a férőhelyek számával egyenlő mennyiségű jércét kell beszerezniük. A miért­re Váczi Tamás, a közös gazdaság baromfiágazatának vezetője válaszol: — Számítanunk kell a természetes elhullásra, és mindig akadnak a jércék között olyanok, amelyek •visszamaradnak a fejlődés­ben. Az óljainkba viszont, az egyenletes tojástermelés érdekében, egyöntetű állo­mányt kell' betelepítenünk. 'Amikor a felnevelt, tojáster­melésre alkalmas tyúkok közül kiválogatjuk a szük­séges 51 ezret, mindig ma­rad két-háromezer fölösleg. Ha azokat vágó minőségben értékesítenénk, kilogram­monként 18 forintot kap­nánk értük. Úgy gondoltuk inkább, hogy ami nem fér el a nagyüzemben, annak helye van, sőt jó haszna le­het a háztájiban. Sorolja az ágazatvezető, hogy önköltségi áron, azaz annyiért, amennyibe a jér­cék felnevelése került, kiad­ják a fölösleges tojókat a tartásukra vállalkozó kister­melőknek. — Jelenleg kétezer tyú­kunkat gondozzák kiste- nyésztők, három udvarban. Szerződést kötünk a kister­melőkkel, ennek értelmé­ben mi takarmányt biztosí­tunk a tyúkoknak, ők vi- telesek értékesíteni a to- szont a téesz boltjaiban kö- •jást: Annak árából az év vé­gi elszámoláskor kell tör­leszteniük a tyúkok és a tá­pok ellenértékét. Az egyik baromfitartó 500 tyúkot tart mélyalmon, a másik kettő 500-at, illetve ezret ketre­cekben. Tavaly hárman fél­millió tojást adtak át az üz­leteinkbe, lakossági ellátás­ra. A Tiszatáj Tsz villanysze­relőjének, Csikós Istvánnak a portáján található az em­lített 500-as ketrec. Félezer tyúk az nem egy fészekalja, lehet velük elég gondja-baja a háziasszonynak. — Nem vészes, — állítja Csikósné — és meg is éri a 'fáradságot. Reggelenként, munkába indulás előtt egy órát fordítok rájuk, az ete­tésükre, a szellőztetésre, és a takarításra. Munkából ha­zatérve délután ismét ete­tek, kihordom a trágyát és összeszedem a tojásokat. 'Ezek a tennivalók se vesz- 'nek igénybe két óra hosszá­nál több időt. Az 500 Tetra SL tojóhibridtől naponta 360—380 tojást tudok ösz- •szegyűjteni. Napi áron ve­szik át tőlünk a szövetkezet boltjaiban, tavaly összesen 107 ezer tojást adtam el. Le­számítva a takarmányt és a tyúkok árát, mintegy 65 ezer forint hasznunk van egy-egy esztendőben a ba­romfitartáson. F. T. Fácánkeltetés a Tisza mentén Megkezdődött a mestersé­ges fácánkeltetés az ország egyik leknagyobb vadaskert­iében, a Szolnok megyei va­dásztársaságok abádszalóki keltetőjében. A tizenhat, ki­fejezetten a vadmadarak keltetésére specializált olasz és francia gyártmányú „gépi kotlósba” megkezdték az első 40 ezer tojás berakását. A tojások a megye öt zárttéri fácánoskertjéből. Abádsza- lókról, Tiszaszentimréről, Ti- szagyendáról. Jászkisérről és Kunszentmártonból származ­nak. Az általában vadon te­nyésző, tarka tollú. ízletes húsú mezei szárnyasok mes­terséges keltetése a hagyo­mányostól eltérő körül­ményeket, nagyobb gondossá­got igényel. Ahhoz, hogy a kiscsibék egészségesen búj­janak ki 'tojásaikból a számukra a baromfitól eltérő páratartalom. hő­igény, légcsere szükséges. Ezért a várható kalési idő előtt néhány nappal rácsos tolókocsi segítségével a kelte­lőgépekből úgynevezett kli- matizált bújtatógépekbe rak­ják át a tojásokat. A termé­szetes körülményekhez ha­sonló klímába együttesen 24 nap után látják meg a napvi­lágot. A szárnyas apróvadakban bővelkedő jászsági nagykun­sági és tiszazugi területeken a tavasszal 420—450 ezer fácántojás mesterséges kelte­tését tervezik, és ebből leg­alább 300 ezer egészséges csi­bét várnák. A kikeltetett ál­lomány 10—12 hetes korban a vadásztársaságok területére kerül a természetes állomány gyarapítására. Egyötödével a megye öt tenyésztelepének a törzsállományát frissítik fel. összegyűjtik a természetben a lucernásokban, kaszálók­ban talált és elhagyott fá­cánfészkek tojásait is, az így nyert 55—60 ezer tojást kot- lóval, illetve házi gépekkel keltetik ki. Foglalkozása : gy énián tcsiszoló Új betonacél Újfajta betonacél gyártá­sait kezdték meg az Ózdi Kohászati Üzemek rúd-drót hengerművében. A koráb­biakhoz képest meglévő szá­mos előnye közül 'különösen jelentős az, hogy ennek a szakítószilárdsága már lé­nyegében optimális, továbbá az, hogy kitűnően hegeszthe­tő, s ezért alkalmas beton- vasalások, betonacél-hálók gépi úton való készítésére is. Nagyobb szakítószilárd­sága miatt a korábbi beton­acélfaj táiknál kevesebb kell belőle azonos teherbírású be­tonelemek, gerendák készí­téséhez. Az új termék üzemszerű gyártását megkezdték. Thermotek-bemutató A Budalaikk Festék- és Mű­gyantagyár egyik újdonságá­nak, a Thermoték nevű energiatakarékos épületszi­getelő rendszerének gyakor­lati alkalmazásával ismer­tették meg tegnap a szak­embereket. Budapesten, az Üllői út egyik házának ud­vari falán mutatták be, mi­képpen kell az épületek fe­lületére először egy poliszti- roil keményhab^réteget ra­gasztani. amelyre üvegszö­vet ikerül, s végül mindezt vé­kony műanyag vakolattal be­vonni. Az így elkészített külső bevonat az épületeket nemcsak csinosítja, hanem egyben hőszigeteli is. Védi a falakat a hirtelen hőmér­sékletváltozások káros hatá­sától, a csapadék beszivár­gásától, ugyanakkor a helyi­ségek páráját kiengedi a szabadba. Az Üllői út elején, a páros oldalon még ma is kisebbfajta szenzációnak hat — noha a cégtábla már több mint tíz hónap­ja kint díszeleg — az a kiírás, miszerint ebben a pinceműhelyben Deák István gyémántcsiszoló tevékenykedik. Sokan megállnak az ajtó előtt néhány másodpercre, lopva bekukkantanak, el­végre manapság fehér holló felénk ez a szakma. Olyannyira, hogy He­gyeshalomtól Záhonyig ő az egyetlen ipari gyé­mántcsiszoló kisiparos az országban. Mindössze negyvenegy éves, és bi­zonyára érdekesnek tűn­het: miért adta a fejét erre a ritkaságszámba menő foglalkozásra? Egy­általán hogyan lehet va­lakiből gyémántcsiszoló? Milyen adottságok, felté­telek szükségesek ehhez a hivatáshoz? A Pénzverő dolgozójaként került közel a szakmához. 1968-ban megtudta, hogy a belga—holland Dióra nevű cég a magyarok közül gyé­mántcsiszolókat képez ki, akik ezt a feladatot elsajá­títva majd bérmunkában formálják a drágaköveket mindaddig, amíg azoknak szaknyelven szólva: tüzük nem lesz. Szigorú volt a fel­vétel: megfelelő látástér, rajzkészség, látásélesség szükségeltetett, amelyek meglétéről, illetve hiányá­ról tesztlapok, tesztfelada­tok segítségével bizonyosod­tak meg. Ö kiállta a próbá­kat, és mivel ügyes, könnyű keze volt, két év múlva már kiváló dolgozó lett. Persze, amíg eddig eljutott, addig nagyon göröngyös, verejté- kes volt az út. Apró köveken sulykolták bele a szakma alapjait. Olyannyira pará­nyiak voltak ezek a dara­bok, hogy csak nagyító alatt lehetett ellenőrizni a munka menetét. Hogy a csiszolás 'mivel történt? A válasz rop­pant egyszerű, hiszen a gyé­mánt a legnagyobb, azaz 10- es keménységű, csak a saját ■porával formálható. Maga a művelet úgy tör­tént, hogy a port megfelélő ragasztóanyaggal rákenték egy gyorsan forgó korongra, és ezt érintették a csiszolan­dó gyémánthoz. Ha a kő elég tiszta, akkor a briliáns minősítést is elérheti. Igaz, ehhez se nem több. se nem kevesebb mint ötvenhét la­pot kell rácsiszolni. Még ■akkor is, ha a munkadarab ■nem sokkal nagyobb néhány milliméternél. Hogy ez az aprólékos mű­velet mennyi ideig tart, kö­ve válogatja, hiszen csiszo­lás közben derül csak ki tel­jes bizonysággal: mennyi zárvány, blokk, azaz idegen anyag húzódik a kő szerke­zetében. Ez a tény meghatá­rozza a csiszolás módját, menetét, mivel hozzájuk kell igazítani a munkát. ■Voltak kövek, amelyből töb­bet is megcsiszolt egyetlen műszakban, de bizony akadt ■olyan is, amelyen hat hóna­pig dolgozott. A feladatot 1 ezer 600 luxos fényerősségű lámpánál végezték, és 1982- re már annyira tökéletes munkák kerültek ki a keze alól, hogy az átvevők a gra­tulációk mellé azt is közöl­ték vele: uram, maga már mester lehetne Hollandiában is. Ez pedig nem kis dolog, hiszen a németalföldi szak­emberek mai utódai a gyé­mántcsiszolók elitjét alkot­ják! Amikor 1982-ben önálló­sítani akarta magát, és kér­te a kerületi tanácsot, hogy gyémántcsiszoló kisiparos szeretne lenni, mindenki örült a hírnek. De jó lesz, állították, mivel eddig eze­ket a gyémántokat az NSZK-ban csiszolták annyi nyugatnémet márkáért, ahány forintért ő vállalta. A nagy lelkesedést még na­gyobb csend követte: az il­letékesek húzták-halasztot- ták az engedély kiadását. Nem tudták, hová, milyen kategóriába sorolják ezt a kuriózumszámba menő szakmát. Végre az Ipari Mi­nisztérium vezetői, szakem­berei segítettek neki, így nyithatott műhelyt. A kezdet pedig a csapni­valónál is rosszabbul sike­rült. Harminc nap után adóbevallást kellett tennie, és mivel 302 forint volt az első havi bevétele, így eny- nyiről tett bevallást. Ezt ak­kor az égvilágon senki nem akarta elhinni. Azóta fel­lendült a forgalom, egy se­gítője is van, és az ország minden részéből felkeresik csorbult, törött ipari gyé­mántokkal. Főleg a fórgá- csoló üzemek nagy pontos­ságú köszörűgépeinél kop­nak ezek a drága szerszá­mok. D. Szabó Miklós A Minisztertanács megtárgyalta FELKÉSZÜLT A MEZŐGAZDASÁG A mezőgazdasági termelők felkészültek az idei feladatok teljesítésére. A kereskedelem gépalkatrész- és anyagkínála­ta a korábbiaknál jobb, és így a nagyüzemek és a kister­melők beszerezhették — il­letve folyamatosan juthatnak hozzá — a termeléshez szük­séges javakhoz. A tavalyi aszály kedvezőt­len hatásait a gazdaságok döntő többségében sikerült ellensúlyozni; zavartalan a takarmányozás, szépen fejlő­dik, gyarapodik az állatállo­mány. Tovább nőtt a sertések száma és a baromfi-törzsál­lomány is elegendő ahhoz, hogy kielégíthessék a piaci igényeket. A tehénállomány valamelyest mérséklődött — ezzel a tervek is számolnak — ez azonban anélkül tör­tént, hogy visszaesett volna a felkínált tej mennyisége. A növénytermelők az 1982. évi, kiemelkedően jó termésered­mény megismétlésére törek­szenek. Esélyeiket egyelőre rontja, hogy továbbra is erős csapadékhiány mutatkozik. Nagy szükség van az öntö­zés korai indítására és a vegyszeres beavatkozásra. Eb­ből a szempontból is fontos, hogy elegendő műtrágya van a raktárakban, illetve az üze­mi tárolókban, s csak a nitro­gén-műtrágyák egyes válto­zataiból nem tudták kiszol­gálni a megrendelőket. Ugyanúgy a növényvédőszer - fongalmazás is zavartalan. A vegyszeres kezelések a ter­méshozamok fokozása szem­pontjából is döntő jelentősé­gűnek ígérkeznek a követke­ző hét ékben-hóna pókban. A gabonaprogram teljesíté­se a gazdaságok egyik ki­emelt feladata. Az elmúlt év őszén a tervezettnél 4 száza­lékkal nagyobb területre ve­tettek kalászos gabonát. Ta­vasszal a kukorica termőterü­letének alakulását is megkü­lönböztetett figyelem kíséri majd. hiszen ez a két „ve­zérnövény” végül is a lakos­sági ellátást és az exportot — közvetlenül és közvetve — alapjaiban meghatározza. A kistermelők az elmúlt években gyakran kifogásolták a hiányos gépellátást. 1984- ben a hazai üzemek a koráb­binál nagyobb számban ad­nak kisgépeket; ezek műsza­ki színvonala megfelelő, könnyen és gazdaságosan használhatóak fel. Vetőmag- ellátásuk is kifogástalan, és a kereskedelem kisebb cso­magolásban is biztosította számukra a legkeresettebb vegyi anyagokat. A nagyüze­mek az idén 16 milliárd fo­rint értékű gépkészletből vá­laszthatják ki a számukra legmegfelelőbb traktoro­kat, kombájnokat, és munkagépeket. Hatezer traktort kínál a keres­kedelem, ezekből már ta­vasszal is kellő választék állt a gazdaságok rendelkezésére. Az alkatrészellátását javítja, hogy az idén egymilliárd fo­rint értékben a hazai üzemek gyártanak majd jobbára kül­földi eredetű gépekhez, be­rendezésekhez eddig hiány­cikknek számító alkatrésze­ket, cseredarabokat. Tovább bővül a magyar- szovjet áruforgalom és a kooperáció Az idén tovább bővülnek a magyar—szovjet kereske­delmi szállítások, s újabb területekre is kiterjednek a gyártási kooperációk, szako­sítások. A kölcsönös szállítá­sok értéke előreláthatóan meghaladja a 8,5 milliárd ru­belt, ennek jelentős része gépipart termék. Az ipar­ban összesen 35 kétoldalú szakosítási és kooperációs egyezmény van érvényben, az ezeken alapuló szállítások adják az ipart termékcsere 60—70 százalékát. Ezek a kooperációk felölelik az ipar, elsősoriban a gépipar vala­mennyi ágát. Hatékony mun-y kamegosztás, közös fejlesztés és gyártás alakult ki egye­bek között az építő- és út­építő gépek, a szerszámgé­pék, a festékszóró automa­ták, a különféle csomagolási és gumiipari berendezések előállításában is. A legje­lentősebb együttműködés a járműiparban bontakozott ki, az idei szállítások értéke megközelítően egymilliárd rubel. Híradástechnikai és számítástechnikai termékek­ből pedig mintegy 250 mil­lió rubel értékű áru cserél gazdát. Az Ipart Minisztériumban elmondták: a kétoldalú egyezmények többsége rövi­desen lejár, meghosszabbítá­sukról megkezdődtek az egyeztetések. Az egyezmé­nyek továbbfolytatásával kapcsolatos gazdasági elem­zés is folyamatban van. A tervkoordinációk keretében döntenék az együttműködés távlatairól, ezen belül is a választék bővítéséről, a köl­csönös szállítások növelésé­ről. A gépiparon belül az átla­gosnál gyorsabb ütemben fejlődik az együttműködés a járműipari vállalatok között. A Szovjetunióba ebben az évben csaknem 7500 Ika­rus-buszt szállítanak, köztük városi, távolsági és csuklós járművöket. Az év első ne­gyedében már mintegy 2100 autóbuszt átadtak partne­rüknek. Az Ikarus részt vál- vállal a Szovjetunióban a likinói autóbuszgyár re­konstrukciójában is. Ennek első szakaszában egy közö­sen kialakított autóbusztí­pus rázópadon való próbáit az Ikarus dolgozói befejez­tél:, és összeállították a gyár­táshoz szükséges technoló­giai előterveket. A rekons­trukció második szakasza most kezdődik, ennek ke­retében az alkalmazandó gépsorokra műszaki feladat- tervet készítenek a magyar mérnökök. Ennek alapján nyújtják be gépszállítási ajánlataikat a szovjet cég­nek. A szovjet külkereskede­lem a Magyar Hajó- és Da­rugyárnak is legnagyobb megrendelője. Az év végéig csaknem százmillió rubelért szállítanak Angyalföldről és Óbudáról úszó- és portálda­rukat. valamint tolóhajókat. Ez utóbbiból rövidesen már a nyolcadikat adják át, a to­lóhajókat a szibériai vize­ken használják. Valamennyi hajógyári terméket az MHD műszaki gárdája tervezte, egyes típusokat kifejezetten a szovjet vevő igényeinek megfelelően. Korábban a szovjet ipar jelentős szerepet vállalt a l^ijógyári rekons­trukció gyors megvalósításá­ban, az új gépsorok üzembe helyezésében. A Ganz-MÁVAG vasúti járművei is igen kelendőek a szovjet piacon. A gyártó­csarnokban már szerelik azokat a négyrészes motor­vonatokat, amelyekből az év utolsó negyedében húszat adnak át megrendelőjüknek. A gyár évtizedekkel ezelőtt háromrészes motorvonatok­kal aratta első sikerét a Szovjetunióban, s a vállalat mérnökei a szovjet igények­nek megfelelően alakították ki, tervezték meg a nagy tel­jesítményű, négyrészes vona­tokat. Jelenleg több mint 500 Ganz-motorvonat fut a szovjet vasútvonalakon s ez világviszonylatban egyedül­állónak számít, hiszen a Ganz-MÁVAG-on kívül egyetlen más vasútgyártó cég sem szállított még ex­portra egy termékből ilyen nagy szériát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom