Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-08 / 83. szám
í984. ÁPRILIS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szolnokon, az Állategészségügyi- és Élelmiszerenenőrző Állomás laboratóriumaiban bakteriológiai és parazitológiai vizsgálatokat végeznek, például felvételünkön a tej összcsíra- vizsgálata látható. Ezen kívül a megyében gyártott összes hús. és növényi eredető élelmiszer tételminősítő és szúrópróba szerinti vizsgálata is az állomás laboratóriumaiban történik Nem a gazda szeme hizlalja a jószágot (Folytatás az 1. oldalról.) mányigényeinek kielégítésére. Két-két olyan terményüzletet üzemeltetnek ,a két településen, amelyekben együttesen csaknem 6 millió tonna árut vásárolnak meg egy-egy esztendőben a kis- tenyésztők, 25 millió forint értékben* Kiskereskedelmi takarmányértékesítést azonban nemcsak boltjaiban végez az áfész, hanem az említett két községben évente még mintegy 15 millió forint értékű terményt és tápot házhoz szállítanak a kistermelőknek. Csütörtökön és szombaton Abádszalókon, a hét többi munkanapján Kunhegyesen járja túraterv szerint az utcákat az áfész gépkocsija, amelynek „személyzete” árusítás közben mindjárt össze is írja a jószágtartók további takarmányigényét. Ezért, a lakosság körében hamar kedvelt- té vált szolgáltatásért a fogyasztási szövetkezet mindössze hét forintot számol fel a kistenyésztőknek minden 100 kilogramm áruért. Hasonló a szövetkezeti tagoknak és a lakosságnak időt és fáradtságot, sőt pénzt is megtakarító, szolgáltatás bevezetését tervezik a jásztelki Tolbuhin Termelőszövetkezetben is, amelynek háztáji ágazata helyben és a szomszédos Alattyánban integrálja a kisüzemi sertés- tenyésztést. Négyezer hízót és 5—6 ezer süldőt értékesítenek a két jászsági község kistenyésztői a téeszen keresztül évente. Az évi 14 millió forintos forgalmú két terményboltjának üzemeltetésén kívül — amelyekben a saját termelésű szemes ab- raknakvalókból mindig kielégítő választékot tudnak biztosítani — a leadásra kész sertéseknek az udvarokból az átadóhelyig történő díjtalan elszállításával is segíti a gazdaság a kistenyésztőket. •Január óta üzemel a jásztelki termelőszövetkezet pusztamizsei kerületében egy új keverőüzem, amelyben úgynevezett nyirkos tápokat állítanak elő. Ezek alapanyaga nedvesen tárolt kukorica, amihez különböző koncentrátumokat, premixe- ket, takarmánybúzát, takarmánysót keverve kétféle hízó-, kétféle tehén-, valamint egy-egy féle koca-, süldő-, marha- és lúdtápot gyártanak. A nyirkos tápok sokféle előnyét bizonyították a közös gazdaságban az eddigi Aetési kísérletek. Kedvező azok étrendi hatása, és kevesebb légúti megbetegedést észlelnek az ilyen takarmánnyal etetett jószágoknál, mint a száraz-poros abrakot fogyasztóknál. Az új tápok mellett szól az is, hogy a fő alapanyagul szolgáló kukorica 30—35 százalékos nedvességgel történő tárolása révén félmillió forint értékű fűtőolajat megtakarít a gazdaság. A korábban felszabaduló kukoricatáblákban pedig idejében, biztonságosan elvégezhetik az őszi talajmunkákat. Egyetlen gondjuk a jásztelkieknek, hogy az új tápok, éppen a nyirkosságuknál fogva, penészedésre hajlamosak. A gyártott adagokat ezért 48 órán belül meg kell etetni a jószágokkal. Az új keverőüzem és a háztáji ágazat szakemberei most azon munkálkodnak, hogy kidolgozzák az újfajta tápok 50—100 kilogrammos csomagolásának technológiáját, és a kistenyésztőkhöz történő Jházhozszállítás ütemtervét. Ha ugyanis megfelelő igény mutatkozik a háztájiban, és biztosítottnak látszik a rendszeresen szállított nyirkos tápok folyamatos etetése, akkor a keverőüzem jelenlegi, napi 21 tonnás kapacitása akár meg is duplázható. Igényben aligha lesz hiány a jásztelki és az alattyáni gazdák körében, hiszen mázsánként 30—40 forinttal- olcsóbban biztosíthatják majd a takarmányt a háztáji sertéseiknek. Temesközy Ferenc Hol veszett el a Mikszáth úti huzat? A tervező hibát követ el, a lakástulajdonos fizet Lapunk egy [korábbi (1982. június 24-i) szájmában már írtunk a szolnoki Mikszáth Kálmán és a József Attila út sainkáin épülő szövetkezeti lakóházról. Munkatársunk akkor az irreálisan magas építési költségek miatt a fővállalkozó (az ÉPSZÖV) és a beruházó (Jubileum lakás- szövetkezet) között kialakult — már-már a lakások elkészültét is veszélyeztető — vitát elemezte. Az „árharc” azóta befejeződött, és látszólag megnyugtató „békelkö- téssél” (az egyezséget a bíróság is segítette) ért véget: a ház szerkezete már régen elkészült, a jövendő lakóknak év végi költözést ígérnek. A pénzükért korábban jogosan aggódó tulajdonosok életében azonban az utóbbi hónapok sem teltek izgalmak nélkül, a majdani lakóközösség indulatait újabb váratlan esemény borzolta — és borzolja még ma is. Kiderült, hogy a lakások fürdőszobáiba nem szerelhetnek — mint azt eredetileg ígérték — gázbojlereket, mert a megtervezett kémények nem használhatók gyűjtőkéményként. (Az illetékes építési hatóság nem jáníl hozzá, hogy ezeken a „füstelvezetőkön” a különböző szintek lakásaiban keletkező égéstermékek együtt távozzanak.) Egy reális megoldásként kínálkozó lehetőség maradt: gáz helyett meleg- víztároló villanybojlereket felszerelni. A kényszermegoldást természetesen felháborodottan fogadták a jövendő lakók. A nem különösen tágas fürdőszobáikban nemcsak rosz- szul mutat az igen nagy méretű, 200 literes melegvíztároló, a gáznál drágább elektromos áram miatt alaposan megnövekvő üzemeltetési költségék még - riasztóbban hatottak. Az már szinte kicsinységnek számít a tulajdonosok kifogásainak sorában, hogy a gázbojlerből mindenki akikor nyer melegvizet, amikor kedve tartja, ám ha az éjszakai árammal működő tároló készlete napköziben véletlenül kifogy, — mert 200 liter forró víz nem sók ám — a fürdéssel, a mosással meg kell várni a másnapot. Hogyan kezdődhetett meg a kivitelezés olyan terv alapján, amelyikben gyűjtő- kéményként hatósági (ÉMI) engedéllyel nem rendelkező terméket (a Fűtőber SZFA jelű gyártmányát) kívánták felhasználni az építkezéskor? — erre a kérdésre kerestünk választ a beruházónál (Jubileum) és a tervezőnél (SzoLnokterv). Sándor Miklós, a lakás- szövetkezet ügyvezető elnöke a témakörhöz kapcsolódó vaskos iratcsomó — jegyzőkönyvek, szakértői vélemények, bírósági határozatok és levelek — közös átböngészése után így foglalta össze véleményét: — A tervekért a tervező felel. Szövetkezetünknek hogyan is lenne akkora műszaki apparátusa, amely a műszaki dokumentumokat a legaprólékosabban elemezhetné? De nem vagyunk laikusak sem: a kémények esetében például azonnal kértük, hogy a Szoinókterv a bekötésükhöz hatvan napon belül szerezze be a kéményseprő és a gázszolgáltató vállalat hozzájárulását. Sajnos, csak jóval a hatvan nap után derült ki — pedig a tervezőt szóban mindig sürgettük — hogy ilyen hozzájárulásra hiába várunk, hiszen az Építési Minősítő Intézet a szigetelt fémkéményeket gyűjtő kéményként nem minősíti, ilyen célra tehát nem is használhatók. Amikor ezt megtudtuk — 1983 szeptemberében —, már nem segít- hettürík a bajon, az épület szerkezete készen volt... Éis ha korábban derül ki a fémkémények „szépséghibája”? Ha a kéményseprői és gázszolgáltató engedélyek beszerezhetetlensége nem sokszor hatvan map múlva derül !ki (amikor a Jubileum és a fővállalkozó, a szolnoki Épszöv a költségeken vitázva pörre mentek), ákkor nincs „kémény-ügy” a Mikszáth úton. A Szolnokterv műszaki igazgatóhelyettese, Hairi- fahrt Márton szerint akkor sem lehetett volna a füstelvezetés kérdését egyszerűen megoldani: — Tagadhatatlanul hibáztunk, amikor a biztos minősítés hiányában beterveztük a fémkéményeket. Nem is akarok mentegetőzni, ám azt elmondom, hogy az épület- gépész kollégák szakértelmét nem 'hibáztatom. Az új gyártmányról (a fémkéményről) a Tervezési Információ 1981. évi 4. számából szereztünk tudomást. Rögtön meg is nyerte tervezőink tetszését: a fémfal lényegesen jőbb áramlási viszonyokat biztosít, mint a régóta engedélyezett betonfelületű Thermofort gyűjtőkémény. De nemcsak ezért döntöttünk az újdonság mellett. Jelentős érv volt, hogy segítségével meggyorsíthatok az építkezések, hiszen igen könnyen szerelhető — és bizonyos mértékig rá is voltunk kényszerítve alkalmazására: a Mikszáth úti 52 lakás alatt irodák, üzletek kapnak helyet, tehát összefüggő, nagy tereket kellett kialakítani. A feladatot beton gyűjtőkéményekkel nem oldhattuk volna meg, mert azok alapjait a földibe kell helyeznünk, megtörve ezzel a teret. .. Szóval, ha korábban derül is ki a fémkémény „szépséghibája”, akkor sem egyszerű a helyzet: gázbojlereket csak az épületet — főként a földszintet, de részben a lakásokat is — áttervezve helyezhettünk volna az otthonokba. A sok, gáz-vililanycserébe belenyugodni még mindig nem tudó, lakót valószínűleg nem nyugtatják meg Hain- fahrt Márton szavai: „Műszaki ésszel fel nem foghatom. hogy a már engedélyezettnél jobb fémkéményeket jjtyű.j ökéményiként miért nem minősítik, a dolgon azonban ez természetesen mit sem változtat — viselnünk kellett hibáink következményeit.” A Jubileum lakásszövetkezet vezetői szerint, korrektül is járt el, sok mindent tett az elfogadható — bár kétségtelenül kényszerű —megoldás megtalálásáért a Szolnokterv. A legésszerűbbnek végül is az elektromos árammal működő forróvíztároló felszerelése bizonyult. (Több hónapos egyeztetés után az áramszolgáltató vállalattal sikerült megegyezni az éj- szákai áramfogyasztáshoz nélkülözhetetlen transztfor- mátorcsere kérdésében is.) Öröm az ürömben: a villany,bojleres megoldás valamivel még olcsóbb is, mint az eredetileg elképzelt gázos. A lakóknak a lakások megvételéért többet fizetniük tehát nem kell. Csakhát: hogy mennyivel került többe az „elektromos” meleg víz a „gázosnál”, erre sem a Szolnoktervinél, sem a Jubileumnál nem tudtak (vagy nem akartak?) választ adni. („Ki tudja, a jövőben miként változnak az energiaárak arányai?”) És nyitva marad egy hosszabb távra érvényes kérdés is: Valóban minden a tervező jóhiszeműségén múlik, a tervkészítésre megbízást adó fővállalkozó (az Épszöv) és a beruházó (a Jubileum) valóban kénytelen lenne vakon bízni? Egyáltalán megengedhető ez nékik? De' hogy többet ne kérdezzünk: az otthonvásárláshoz szükséges „beugrót” épp olyan nehéz összegyűjteni, mint a lakás rezsijét havonta „kigazdálkodni" Nem mindegy hát, mennyi az, és ki fizeti. V. Szász József Még nincs csúcsforgalom Takarékosabb vásárlókra számít a kereskedelem Már jó ideje — illetve rendszeresen — kaphatók az [üzletekben a hagyományos húsvéti élelmiszerek — sonka, füstölt áruk, csokoládé- figurák — a csúcsforgalomra azonban csak a következő hetekben számít a kereskedelem. A felkészülésnél figyelembe vették, hogy a vásárlók ezúttal a korábbiaknál is alaposabban megválogatják, mit vegyenek az ünnepekre, hiszen nagyrészt azoknak a termékeknek az ára emelkedett az év elején, amelyek a húsvét elengedhetetlen kellékei. Füstölt árukból országszerte mintegy háromezer tonnás forgalomra számít a kereskedelem, de arra is, hogy ezen belül többen keresik majd az olcsóbb termékeket: füstölt csülköt, oldalast. Ennek megfelelően rendelték mega húsipari vállalatoktól a termékeket, s ezek várhatóan a kívánt arányban kerülnek az üzletekbe. Tőkehúsból négyezer, húskészítményekből pedig 2500 tonnát szállítanak közvetlenül az ünnep előtti héten a termelő vállalatok a boltokba. Baromfiból várhatóan növekszik a kereslet, s a kereskedelem kellő mennyiségű áruval ki is tudja elégíteni. A rendelkezésre álló központi árualapok, valamint a szabadpiaci felhozatal alapján tojásból is igény szerinti, bőséges lesz a kínálat, bár a tojás az, idén 20—40 fillérrel drágább, mint tavaly húsvét előtt volt. Húsvéti csokoládéfigurákból a kereskedelem a tavalyinál 15 százalékkal többet hoz forgalomba. A kereslet várhatóan nagyobb lesz a kisebb csokoládényuszik. és egyéb figurák iránt, s a kereskedelem — ha kis mértékben is — növeli ezeknek az arányát. Űj, választékbőFelkészülés a húsvéti ünnepekre vítő termékként kerül forgalomba húsvét előtt a szerencsi gyár zselés tójásdra- zséja, valamint a Budapesti Édesipari Vállalat tojásnugátja. A korábbi évekhez hasonlóan húsvéti díszcsomagolásban árulnak sokhelyütt táblás csokoládékat és dobozos desszerteket is. Húsvéti kellék a kölnivíz is, amelyből pillanatnyilag még hiányos a választék az; üzletekben. A hiányzó hazaij termékeket a kereskedelem, importtal igyekszik pótolni:; a tavalyinál lényegesen több, kölnivizet szereztek be a, Szocialista piacról. Akik illatszert kívánnak ajándékozni, azoknak számos ajándékcsomagot ajánlanak az üzletekben, igaz, ezekben többnyire márkás külföldi kölnik találhatók, nem éppen olcsó áron. A terveknek megfelelően halad a szolnoki új vízkivételi mű építése. A több mint 100 millió forintos beruházás generálkivitelezője a KÉV-METRÓ Vállalat elkészült a Tiszába nyúló építménnyel, amely helyet ad majd a szivattyúknak, csővezetékeknek, automatikáknak. A napi 60 ezer köbméter nyersvizet szolgáltató berendezéseket a Vízgépészeti Vállalat szakemberei szerelik be. A létesítményt 1985 júliusában helyezik üzembe
