Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-07 / 82. szám

10 Szolnok megye múltjából 1984. ÁPRILIS 7. 1945 tavasza a korabeli Szolnok megyei sajtó tükrében „Mi mást akarunk és ez a nép akarata!” Új képviselőtestület a megyeszékhely élén 1945. MÁRCIUS 6. NÉPLAP Fiatalok az új rendért Mintegy ezer főnyi mun­kás, paraszt és értelmiségi ifjú részvételével tartotta meg alakuló gyűlését a De­mokratikus Ifjúsági Szövet­ség karcagi szervezete és a környékbeli nagykun váro­sok és falvak szervezete. Csatáry Dániel a debre­ceni diákifjúság üdvözletét tolmácsolta. Idézte a ’48-as márciusi ifjúság példáját, s az ifjúság elé a, szabadság eszméjét állította követendő példának. Felolvasta és rész­letesen ismertette a MADISZ programját, amelyet az egy­begyűltek nagy lelkesedés­sel tettek magukévá. Kiss József, a MADISZ országos titkára kijelentette, hogy a szabad Magyarország ifjúsága szembefordul a né­pünket és ifjúságunkat ka­tasztrófába sodró „fasiszta zsarnokság és reakció min­den megnyilvánulásával. Dolgozvá, tanulva, harcolva akarnak részt venni a de­mokratikus nemzetépítés­ben. Nincs létjogosultsága azoknak az ifjúsági egyesü­leteknek, amelyek a múlt­ban részekre bontották az ifjúságot. 1945. JANUÄR 17, NÉPLAP Megszólal a nép Az Ideiglenes Nemzetgyű­lés feloszlatása óta a felsza­badult országban megindult a politikai élet. Nincs többé gyűlléstilalom, megmozdul­hat a nép. nyilvánítja aka­ratát. A politikai pártok ha­talmas méretű szervezkedés­be kezdtek, hogy a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front mögé sorakoztassák az or­szág lakosságát. A nép érzi és tudja, hogy ez a kormány az ő kormánya, azért a kor­mányt működésében támo­gatni is akarja. De az öntu­datra ébredt magyar nép többé nem akar fejbólintó- jános lenni, hanem maga is aktíve részt akar venni a magyar sorskérdések megol­dásában. Nagykunság népe, Kisúj­szállás, Karcag, Túrkeve, Kenderes, Kunmadaras, Kunhegyes nemzeti bizottsá­gai küldöttségben járultak ma a miniszterelnök elé. A küldöttség vezetői: Herpai Sándor Kommunista Párt, Nánási László Nemzeti Pa­rasztpárt, Bognár Károly Független Kisgazdapárt, Se­lyem András Szociáldemok­rata Párt, Bakó Kálmán Földművesszövetségi tagok volltak. Memorandumban sürgették a radikális földre­formot százholdas birtok- maximummal, a népbírósá­gok felállítását, a hadsereg azonnali megszervezését a németek elleni háborúban. Alkalmunk volt a küldött­ség egyes vezetőivel beszél­ni. Nánási László a maga részéről az azonnali földbir­tokreformot tartja a legsür­gősebbnek. Az ország népe olyan hangulatban van — mondja —, amely most mór parancsolólag előírja a föld­birtokreform minél előbbi keresztülvitelét. Herpai Sán­dor a kisújszállási viszonyo­kat ismerteti; csodálkozva halljuk, hogy aZ egység és összetartás milyen szép eredménnyel jár, és hogy Kisújszállás népe milyen bátran küzd a demokráciá­ért. Bognár Károllyal a kunmadaras! állapotokról beszélgetünk. A nemzeti bi­zottság ott most van kiala­kulóban, a birtokmegoszlás ideális, ott csak húsz-ötven hoildas birtokok vannak. Az a véleménye, hogy aki a nyilaskeresztes pártnak tag­ja volt, földreform során birtokban ne részesüljön. Feltétlenül fontosnak tart­ja, hogy a népbíróságok mi­nél hamarabb megalakulja­nak, mert csak így kerülhe­tő el, hogy azok az elemek, akik eddig nyilasok voltak, ne húzódjanak meg most más pártokban, hanem nyer­jék el méltó büntetésüket. 1945. ÁPRILIS 1. jászsági szabad nép Jászjákóhalmáré! írják: Egy szó a földreformról A Nemzeti Paraszt Párt és a Magyar Kommunista Párt javaslatának eredménye­ként napfényt látott az any- nyira várt és óhajtott föld­reform. Az Ideiglenes Nem­zeti Kormány első nagyje­lentőségű intézkedése ezzel valósággá vált. Szinte el­képzelhetetlen a törvény fontossága. A rendeletben foglaltakat nem óhajtjuk a sorokban sem bírálni, sem magasztalni. Mi csak egyet kérünk: Hajtsák végre ezt a törvényt szószerint, úgy, ahogy meghozták! Hajtsák végre minél előbb, annál is inkább, mert a magyar pa­rasztnak körmére égett már a munka, s ez a háború ál­tal kifosztott és kiélt ország nem tudja nélkülözni azokat a terményeket melyek á földreform esetleges lassú végrehajtása folytán a köz- fogyasztásból kiesnének. Hangsúlyozottan fordu­lunk most a fenti ügyben a községi földigénylő bizott­ságokhoz: ne hagyjátok el­laposodni és elamerikázni a dolgozkat, mert esetleg igen sok dolgozó ember és igen sok olyan család szájából vennénk ki a kenyeret, aki­nek támasza talán a német fasiszták ellen küzd az or­szág felszabadításáért. 1945. ÁPRILIS 8. JÁSZSÁGI SZABAD NÉP Hz „Olvassatok és írjatok” című cikkből . .. Senkitől nem várhat­juk, hogy helyettünk csele­kedjék, töprengjen és elmél­kedjen, szervezzen és vezes­sen. Mindez most már a mi dolgunk, mindenféle dolgozó embereké. Mi és csakis mi kell hogy szervezzük, ren­dezzük, vezessük a községek, a városok, az ország, a szak- szervezetek, a gyárak, a szö­vetkezetek, színházak, az is­kolák, a földek dolgát. Mi kell, hogy téléírjuk az új­ságainkat, mert írhatunk könyvet, újságot, szabadon, de — és ez valóban igaz — a többség nem tudja, ho­gyan, hova és miért. Tehát rendet kell teremteni a zűr­zavaros fejekben. Meg kell tudnunk, hogy mi hozza egy­máshoz közelebb a népeket, kinek tudnia kell, hogy a földje feltöretlen marad, ha a bányák beomlanak, ha a gyárak fel nem épülnek, lá­bán megy tönkre a gaboná­ja, ha nem gyártanak kaszá­kat. A munkásnak viszont meg kell tanulnia, hogy földmíves nélkül földbe fagy a kenyere, főzeléke, mind­ketten meg kell tanulják, hogy semmit sem tanulhat­nak meg, ha nincs aki felje­gyezze az emberi munka ta­pasztalatait, ha nincs, aki szállítsa, fuvarozza, raktá­rozza, őrizze és gondozza az egyik munkástól a másik dolgomig vándorló javakat. •Ma tehát nem elég tudni tanult mesterségünket, nem elég elvégezni betanult fog­lalkozásunkat, érteni kell a közügyek intézéséhez is. Ér­teni kell a legegyszerűbb munkát végző segédmunkás­nak is, éppúgy, mint a mi­niszternek. S annál inkább érteni kell a dolgozóknak, mert az úgynevezett intelli­gencia. tanítók, tanárok, tu­dósok és írók régi tudása majdnem semmit sem ér. Kiderült, hogy hamis volt a történelemkönyv, amit eddig tanítottak, féligazságnak bi­zonyult, amit ők örökigaz­ságnak hittek, most itt áll­nak dermedten, újra kell ta- nulniok mindent, ha ezután is nevelni, meg tanítani akarnak. A művelődés te­hát egyáltalán nem fény­űzés: kötelesség. Az is volt mindig. Az emberiség soha­sem is emelkedhetett volna az állatvilág fölé, nem verőd­hetett volna a társadalom­ba és nem fejlődhetett vol­na erre a magas fokra, ahol ma tart, ha nem művelőd­hetett volna szakadatlanul. 1945. ÁPRILIS 22. JÁSZSÁGI SZABAD NÉP Harc a reakció ellen „Nem lesz 1918 és 1919” hangoztatták az utolsó évek­ben országromboló, nemzet­gyilkos „politikusaink”. Nem is lesz 1919, amikor a népi uralommal, a demokrá­ciával szemben álló reakció­sok ragadták magukhoz a hatalmat, éppen abban az időpontban, amikor a világ összes kültúrnépei a már ko­rábban megkezdett demokra­tikus rendszereiknek mi­nél szélesebb alapokra való helyezésére törekedtek. Négyéves vérhullatásunk és szenvedéseink kárba vesztek, mert a háborút vesztett nép­re egy örök, több évezredes szabály áll fenn: „Vae vic- tis!” Jaj a legyőzötteknek! Vérző, sajgó sebeiket nyal­dosva, nem az ésszerű, gyó­gyító politikához folyamod­tak a magyar nép vezetői, hogy közeledést keressenek a győztes hatalmakhoz, hanem mint a makrancos kisgyer­mek,, „csak azért is” arra törekedték, hogy minél job­ban szembeforduljanak a győztes hatalmakkal. Hogy hová vezetett ez a politika, azt most már min­denki tisztán látja. Részben politikai vakságban szenve­dő vezető politikusaink, rész­ben üres fejű silány ember­kék, akik csak hangjukkal és könyökükkel törtek utat ma­guknak, részben pedig haza­áruló németbérenc betyárok kerültek az élre, akik részé­re, mint a magyar nép sírjá­nak megásói közül az első kapavágó, a becsvágyó és ön­telt Gömbös Gyula vágott kaput a politikai arénára. Hazafias jelszavak hangoz­tatásával a politikai vezetők elködösítették a magyar nép széles rétegeinek szeme elől valódi céljaikat és köz­ben a magyar haza és né­pünk sorsát az eszeveszett hitlerizmus szekeréhez lán­colták. Reggel, délben és es­te esküdtek hűséget a kor­mányzónak, majd zsebrevág- ták ezen „hűségükért” a ju­talmakat. Vitézi rend alakult a kormányzó személyének és mindenkori politikájának megvédésére, és amikor a kormányzó a huszonnegyedik óra utolsó percében ráesz­mélt, miképpen kellene a magyar népet és hazát meg­menteni, ugyan ki állott a kormányzó mögött ezen vé­delemből? A 25 éves politi­kának haszonélvezői, a vitéz urak, a nemzetvédelmi ke­resztesek stb. többezres tö­megeikkel részben szembe­fordultak vele, részben ölbe tett kézzel bodor füstöket eregettek pipáikból „jól meg­érdemelt” vitézi telkeiken. Végül egy kis hír ugyan­ebből a lapszámból: MÁJUS 1. A város és járás pártjai már előkészítik az első sza­bad május 1. megünneplését, melyet az Ideiglenes Nemze­ti Kormány rendeletileg nemzeti ünneppé nyilvání­tott. A Jászberényben tar­tandó ünnepségre felvonul­nak az összes járási párt- szervezetek is. A felszabadulás új kor­szakot nyitott Szolnok tör­ténetében. A volt uralkodó osztály bukásával a város régi vezetésének hatalma is a múlté lett. A szovjet csa- iPatokj közeledtére elmene­kült polgármester és hívei helyét, 1944. november 4-e után a dolgozó osztályok képviselői foglalták el Szol­nok élén. Már a felszaba­dulás másnapján, 1944. no­vember 5-én a kommunista, a szociáldemokrata és a kis­gazdapárt képviselőiből lét­rehozták a városi intézőbi­zottságot, amelynek irányí­tásával megtették az első lé­péseket az élet megindítása érdekében. 1945. január 25- én pedig sor került a képvi­selőtestület megalakítására és a polgármester megvá­lasztására. Kommunista polgármester A városi képviselőtestület alakuló gyűlését a szolnoki nemzeti bizottság hívta ösz- sze. A képviselőtestületi ta­gokat a Függetlenségi Front­ba tömörült pártok és szer­vezetek delegálták. Az ide­iglenes képviselőtestület alakuló közgyűlésén a kö­vetkezőképpen oszlottak meg a mandátumok: MKP — 7, SZDP _ 6, FKP — 5, szakszervezetek — 20, Pa­rasztszövetség — 2, Orvosi Kamara — 1, Mérnöki Ka­mara — 1, Zsidószövetség — 1, Millenium Dal- és Zene­egylet — 1, római katolikus egyház — 1, Vöröskereszt — 1, Verseghy Irodalmi Kör — 1, Ipartestület — 3, Mű­vésztelep — 1. A közgyűlésen megválasz­tották Szolnok új polgár- mesterét a kommunista Zsemlye Ferenc személyé­ben, a főjegyző a szociálde­mokrata Veress József lett, míg az első tanácsnok szin­tén kommunista, Polónyi Szűcs András. A választás eredményének kihirdetése után Zsemlye Ferenc többek között ezt hangsúlyozta: „Tudom, nem könnyű feladatra vállalkoz­tam. Ma, amikor 25 év bű­nös politikájának következ­ményeit nyölgi az ország, amikor minden embernek szinte erején felül kell köte­lezettséget vállalni, hogy csaik látszólag is jóvá tehes- sük a múlt hibáit, könnyen kerül az ember olyan hely­zetbe, hogy cselekedete kö­zösségellenesnek látszik. Vállalnunk kell azt a fel­adatot is. Vállalnom kell, mert az a munkásosztály, amely a múlt rendszerben is a legnehezebb körülmé­nyek között élt, ma éppen olyan kitaszított, mint az­A KIMSZ szolnoki szerve­zetéről először 1930. június 18-a után jutottak adatok a rendőrség birtokába. A KMP Szolnoki Kerületi Bizottsá­gának vezetői közül Dikó Balázsnak a KIMSZ szerve­zése és pártirányítása ké­pezte a feladatát. A nyomozati anyagokból világossá vált, hogy Dikó Balázzsal Zsemlye Ferenc, Keskeny János, Balázs Mi­hály, Gál Gyula, Molnár János és Mucsi Imre állot­tak kapcsolatban. Közülük Gál Gyula és Mucsi Imre el - .len adtak ki vádiratot. Az 1930. október 29-i lebu­kás alkalmával nem jutot­tak elég megbízható adalok a rendőrség tudomására, de már ekkor úgy gondolták, hogy Zsemlye Ferenc, aki­nek illegális felső kapcsolata is volt. a KMP Szolnoki Ke­rületi Bizottságának tagja. előtt volt... A köztisztvise­lői kar, amely gerinctelenül, meghunyászkodva, sokszor ujjongva, minden rendszert kiszolgált, úgy gondolja, ott lehet folytatni, ahol abba­hagyták. Nem uraim! Mi mást akarunk és ez a nép akarata.” A továbbiakban Zsemlye Ferenc a korábbi intézőbi­zottság által jogtalanul ki­osztott bizonyítványok ürü­gyén a közteherviselésről és' a demokráciáról beszélt. Hangsúlyozta: „... a de­mokrácia lényege az, hogy minden társadalmi osztály érvényesítheti jogait, és megkövetelheti magának azt, hogy kötelességteljesítése arányában érvényesítse az élethez való jogait.” Szolnok kommunista pol­gármestere kérte a képvise­lőtestület hozzájárulását, hogy első intézkedésként az összes korábban kiadott iga­zolványokat bevonhassa. Kö­vetkező lépésként legfonto­sabb feladatnak a dolgozók munkadíjának megtérítését (a bérfizetést) és a minden­napi kenyér biztosítását (élelmezés) tartotta. Zsemlye Ferenc székfogla­lóját a következőképpen fe­jezte be: „El kell érnünk azt, hogy minden ember nyugodtan folytathassa meg­szokott munkáját.. . Igaz, nem mi okoztuk ezt’ a ránk zúduló szerencsétlenséget, de mégis bűntársak vagyunk, mert nem akadályoztuk meg. Gyenge védekezés, hogy a terror miatt nem tehettünk semmit.., Nincs más út számunkra, mint dolgozva, egymást becsületesen segíte­nünk.” Zsemlye beszéde után a Magyar Kommunista Párt szolnoki szervezetének kép­viseletében Benkő Péter szó­lalt fel. Felidézte azt a tényt, hogy Szolnok városának ko­rábbi vezetői gyáván elme­nekültek, és magukkal vit­ték a város készpénzvagyo­nát. Ismertette az élet meg­indulásának és az új magyar államiság kialakulásának legfontosabb eseményeit. Majd felolvasta a Magyar Kommunista Párt javaslatát, Magyarország demokrati­kus újjáépítésének és fel- emelkedésének programját, amelyet az Ideiglenes Nem­zetgyűlés egyhangúlag elfo­gadott. Program az első hónapokra A nők nevében a szak- szervezetek egyik képviselő­je, a kommunista Fodor Já- nosné stóláit fel, a szak- szervezetek deklarációját pedig Zajacz Lajos olvasta fel. Zajacz ismertette, hogy 1930. november 5-én a rendőrség már többet tu­dott. Tudták, hogy a KIMSZ, legalább is a Szolnoki Kerü­leti Bizottság vonatkozásá­ban, noha működött külön KIMSZ titkárság is, szerve­zetileg teljesen egybefonó­dott a KMP-vel. így a tó­szegi és szandai ifjúmunkás­sejtek a KIMSZ-titkárságon keresztül kapcsolódtak a KMP Szolnoki Kerületi Bi­zottságához, sőt mi több, még a KMP-sejtek is egy- időben a KIMSZ szervezet budapesti kapcsolatának se- segítségével jutottak a röp- -ira tokhoz. A rendőrség által be­épített provokátor segít­ségével 1931. február 23- án lecsaptak a KMP Kerü­leti Bizottságára. Ekkor Se­bestyén Jánost. Zsemlye Fe­rencet, Keskeny Jánost, Ba­lázs Mihályt, Kiss Jánost, a szolnoki szakszervezetek küldöttei miben látják a leg­közelebbi hónapok munka- programját, amelynek meg­valósítása az új városi ta­nácsra vár. A szakszerveze­tek nevében ikövetelte a sze­mély- és vagyonbiztonság teljes helyreállítását, a rend­őrség átszervezését és a fa­siszta elemektől való teljes megtisztítását, a közmunkák igazságos elosztását, a köz- ellátás megjavítását, a la­kásprobléma megoldását és alapvető intézkedéseket sür­getett a közegészségügy fej­lesztése érdekében. Köve­telte az iskolák újjáépítésé­nek megkezdését, s javasol­ta, hogy a közeljövőben leg­alább két általános iskolát hozzanak rendbe. Lépések az új úton Veress József a Szociálde­mokrata Párt nevében be­szélt. Kiemelte a Szovjet­unió Vörös Hadserege sze­repét Magyarország felsza­badításában, és kifejezte azt a reményét, hogy az újon­nan felállítandó magyar hadsereg is kiveszi a részét a fasiszta német hadsereg hazánkból történő kiűzésé­ből. Ismertette, hogy mit tet­tek eddig a kommunista és szociáldemokrata munká­sok a város újjáépítéséért, és pártja nevében ígéretet tett arrra, hogy a szociálde­mokrata munkások tovább­ra is szívvel-lélekkel fognak részt venni az újjáépítő munkában. A Kisgazdapárt nevében Guba Mihály szólalt fel. Hangsúlyozta: „A parasztság történelmi elhivatottsága, hogy a Vérével és verítéké­vel megszentelt magyar földhöz való ragaszkodásá­val és népünk élelemmel való ellátásának biztosításá­val magára vonja az összes dolgozó nép figyelmét és bi­zalmát,” A legfontosabb fel­adatnak a köz- és Vagyon­biztonság megteremtését tartotta. A földreform szük­ségességéről nem ejtett szót. Az utolsó felszólaló, Kiss Gábor árvaszéki helyettes elnök, korábban polgármes­terhelyettes, Szolnok polgár­sága nevében készségét nyil­vánította ki a város újjáépí­téséhez történő csatlakozás­ra. Az új városi képviselőtes­tület megalakulásával meg­kezdődhetett a szervezett újjáépítő munka. Szolnok la­kossága elindulhatott egy ko­rábban nem ismert, s a Ta­nácsköztársaság idejéből csak az emlékekben élt, tör­ténelmi úton. Kaposvári Gyula Képíró Józsefet, Sarkadi Gyulát, Molnár Lászlót, Kecskés Imrét, Fancsali Má­tyást, Gura Irént, Dobos Ró­zsit és a provokátort tartóz­tatták le. A nyomozás során igazo­lódott, hogy a rendőrség adatai reálisak voltak, s a kerületi bizottságban a mun­ka legnagyobb részét való­ban a korábbi KIMSZ-veze- tők végezték. Zsemlye Fe­renc ekkor mára KMP Szol­noki Kerületi Bizottságának volt a tagja, a KIMSZ szer­vezetet Keskeny János, Kiss János és Balázs Mihály ve­zették. Zsemlye igen nagy munkát végzett: tartotta a kapcsolatot Budapesttel, el­lenőrizte a vidéki 'szerveze­teket, s előadásokat tartott, például 1930 őszén két alka­lommal Tószegen, 1931. ja­nuár 1-én pedig Szandaszöl- lősön. S. L. Adatok a KIMSZ szolnoki szervezetéről 1930—1931

Next

/
Oldalképek
Tartalom