Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-07 / 82. szám

Nemzetközi körkép i?84. április ?. Libanon Lausanne után tént szörnyű tömegmészár­Kambodzsa Harc a természettel Joggal mondják, hogy új­ságolvasó legyen a talpán, aki kills meri magát a libanoni válság összekuszálódott szö- vevényéban. Véget ért Laü- sanne-ban a második nemze­ti megbékélési konferencia, de a megbékélés továbbra is várat magára a sokat próbált országban. A . libanoni fővá­rost kettészelő zöld vonalnál, amely elválasztja egymástól a maronita keresztények, il­letve a mohamedánok lakta negyedeiket, rendszeresen ki­újulnak a tűzpárbajok na­pirenden vannak a fegyveres összecsapások. Törékeny tűzszünet Lausanne után a tűzszünet kimondását tartották a leg­fontosabb és szinte egyetlen érdemleges eredménynek, a konferenciát követő esemé­nyek azonban óvatosságra inthetnek. Nehéz lenne elő­relátni, meddig tart, s meny­nyire lesz hatékony az im­már száznyolcvan negyedik fegyvernyugrvás — a tűzszü­neteket egyébként az 1975— 76-os polgárháború óta veszik számba. Még kevesebb tör­téint annak érdekében, hogy lépéseket tegyenek a hatalom reális újraelosztása érdeké­ben, s megváltoztassák a maronita felső rétegeket szolgáló több mint negyven­éves, még a gyarmatosítók álltai fogalmazott alkotmányt. Bonyolítja a helyzetet, hogy ^ezúttal nemcsak az alapvető belső frontvonalon jelentkeznek az ellentétek, hanem mind a kormányt tá­mogató erők, mind az ellen­zék táborában. A maroniták soraiban Dzsemajel elnök — a jelék szerint — egy bizo­nyos kompromisszumos együtitműkjödésre törekszik (már csiak azért is, hogy va­lóban betölthesse az állam­fői tisztséget), míg a szédső- ,jobboldali miHíeiák, Fradi Frem parancsnoksága alatt, egy felekezeti kantonok (tar­tományok) formájában dara­bolnák fel' a mindössze 10 ezer 400 négyzetkilométer ki­terjedésű országot. Nem egy­séges a másik oldal sem. A Nemzeti Megmentési Front háromtagú vezetőségéből — átmenetileg vagy végleg, de — egyelőre kivált a maroni­ta Franzsié volt köztársasági elnök, akinek részvétele azért is fontos volt, mert felekeze­tek feletti jelleget adott az összefogásnak. (Franzsié nyil­ván azért csatlakozott az el­lenzéké összefogáshoz; mert családi háborúskodást foly­tatott a Dzsemajelékkel, ami­nek mindkét oldalon több gyermek ^sett áldozatul, s az Izraellel kötött különszerző­déssel szemben a Szíriával kiépítendő kapcsolatot támo­gatta. Most viszont, hogy fel­vetődött a maronita előjogok megnyirbálása, ezt már nem támogatja.) De konfliktus ke­letkezett egyrészről a síita és drúz fegyveres erők, másrész­ről a szunnita mohamedán, rtasszerista irányzatú Murabi- tun között, pedig ezek az erők két évtizeden át szövet­ségesek voltak. Vajon a távirati stílusban történt válság jelentés, a to­vábbélő s újonnan létrejövő gondok felsorolása annyit jelent, hogy Libanonban nincs újság, minden maradt a régiben? A változatlan bel­ső szétesettség ellenére, ezt mégsem lehet állítani. A li­banoni helyzet két új, mond­hatná meghatározó tényezője, hogy az országot körülvevő politikai környezetben fontos módosulások történtek. Az első ilyen mozzanat az Izrael­lel tavaly május 17-én kötött különbéke-szerződés érvény­telenítése. (Ezt a libanoni parlament ugyan sohasem ratifikálta, mégis Izrael hi­vatkozhatott rá, és törvé­nyes látszatot adhatott had­ereje dél-libanoni tartózko­dásának.) Ezentúl Izrael még a libanoni jobboldalra támaszkodva sem igazol­hatja katonai jelenlétét, s ha ez nem lis hoz ma­gával azonnali kivonulást, a megszállás folytatása mind nehezebbé válik majd. Igaz, új vészéiytényező is jelentke­zik: az izraeli belpolitika megrendült helyzete, a rend­kívüli választások körüli vi­ta csábítást jelenthet a kor­mányköröknek, hogy egy ka­tonai kalanddal vezessék le a meg növekedett nehézsége­ket. Jelentős változás A másik rendkívül jelentős esemény a négyhatalmi erők kivonása. Az amerikai, fran­cia), brit és olasz egységek — minden nemzetközi vagy ENSZ-jóváhagyás nélkül — 1982 szeptemberében érkez­tek Bejrútba egyhónapos tartózkodásra. hogy ne is­métlődhessenek meg a Szab- ra és Satila táborokban tör­lások. A négyhatalmiak idő­közben csaknem ötezerötszáz embert állomásoztattak szá­razföldön és mintegy tizen­nyolcezret a bejrúti partok­nál a hatodik amerikai flot­ta hajóin, illetve francia és olasz egységeken. „Békefenn­tartó” küldetést hirdettek, de háborúfenntartó erőkké let­tek, hiszen tevékenyen be­kapcsolódtak. a harcokba, bombázták és hajóágyúikkal lőtték az ellenzék állásait, sőt több ízben közvetlen ka­tonai/ szembenállás valósult meg Szíriával is. Az Egye­sült Államok azonban ra­gaszkodott katonai jelenlé­téhez, s az amerikai kong­resszusban nemrég erősza­kolták ki a hozzájárulást to­vábbi másfél esztendős „ven­dégszerepléshez” Bejrútban. A NATO-szövetségasek már szívesen visszavonták volna erőiket, de nem hagyhatták maigukra az amerikaiakat, mert kiderült volna, hogy a nényhatalmiak tulajdonkép­pen egyhatalmi érdeket szol­gálnak, "Washingtonét. Pax Americana — romokban A négyhatalmiak tehát nem akartak távozni, mégis menniük kellett. Libanonban ugyanis megváltoztak az erő­viszonyok. az amerikaiak ál­tal duplájára duzzasztott kormányhadsereg a februári harcokban felbomlott, s ezek után a négyhatalmiaknak semmilyen ürügyük, jogcí­műk sem maradt a katonai beavatkozásra. így szinte na­pok alatt távozásra kénysze­rültek. Ezzel Libanonban meghiúsultak a Pax Ameri­cana; az amerikai érdekeket szolgáló rendezés tervei. Az amerikai sajtó józan orgánu­mai kimondottan nagy ame­rikai kudarcról írnak. Ezzel javultak a libanoni belső rendezés feltételei. Ám nem szabad figyelmen kívül hagy­ni a sokfelé ágazó frontvona­lakat, azt a tényt, hogy a szélsőjobboldal változatlanul az Egyesült Államok és Iz­rael felé tekint, s a négy­hatalmiak is csak a főváros­ból vonultak el. A bejrúti vizeken még mindig ott állo­másoznak, s tüzelésre kész állapotban tartják hajóágyúi­kat ... (— i — n) Kambodzsához az elmúlt évtizedekben a történelem nem volt kegyes, újabban a természettel is viaskodnia kell. A tavalyi egymillió ton­nás rizstermelés még arra engedett következtetni, hogy a hétmilliós ország — sok­évi ráutaltsága után — vég­re függetleníteni tudja ma­gát a segélyektől, a gabona­importtól, s -úgy tűnt, a most záruló újabb mezőgazdasági év megerősíti az érlelődő fordulatot. Az elmúlt két hó­nap természeti csapásai azon­ban keresztülhúzták a terve­zők számításait, a lakosság reményeit. A keleti tartományokat a szokatlanul későn érkező és szűkösen aláhulló eső gyötör­te. Nyugaton, az ország élés-> kamrájának nevezett Bat- tambang tartományban árvi­zek, majd ezt követően tájfun pusztított. A természeti csa­pások köre egy szokatlanul súlyos, országos méretű ro­varpusztítással zárult, ön­magában a monszun kéthó­napos késése és a tájfunok kétszázezer tonna rizst tet­tek tönkre. Meglehet, a hiány thég ennél is nagyobb lesz. Már a tavalyi és az idei ter­mésadatok egybevetése is sej­tetni engedi, hogy legalább 20. rosszabb esetben 30 szá­zalékkal kevesebb terem majd a létfontosságú gabo­nanövényből, mint az előző esztendőben. A szocialista át­alakulás útjára lépett, a nor­mális építőmunka lehetősé­geit néhány év óta megízlelő délkelet-ázsiai ország az 1979—80-as katasztrofális élelmiszerhiány után ismét kritikus időszaknak néz elébe. Ez újból és újból rávilágít arra, hogy még a termékeny földekben gazdag Kambodzsa is mennyire ki van téve az időjárás szeszélyességének. A mai gondok megértéséhez rö­viden vissza kell kanyarodni a múlthoz. Kambodzsa min­dig is úgy'élt Délkelet-Ázsia népei között, mint a kedvező természeti adottságok orszá­ga. Háború előtti éveiben legfőbb kiviteli cikke a rizs és a gumi volt. Bármily tra­gikus is az adat, de negyed­századdal ezelőtt Kambod; zsa évente 400 ezer tonna rizst exportált a szomszédos országokba, kétszer annyit, mint a várható idei hiány. Mindamellett tudni kell, hogy a kambodzsai mezőgaz­daság sohasem jeleskedett intenzív művelési módszerek­ben. Erős oldalai közé a megművelhető föld magas aránya, s a viszonylag sze­rény számú lakosság tarto­zott. Miként a múltban, ma is jellemző az öntözött terü­letek kicsi részaránya. A khmer paraszt hagyományo­san úgy védekezett a Délke- let-Ázsián időről-időre vé­gigpusztító természeti csa­pások ellen, hogy földjén a legkülönbözőbb haszonnövé­nyeket termelte. Egyik az áradást vészelte át jobban, másik a szárazságnak állt in­kább ellen. Emellett a hek­táronkénti hozamok szinte valamennyi terméknél ala­csonyak voltak. A legfőbb gond, mint Kong Samoi mezőgazdasági minisz­ter a közelmúltban kifejtet­te, hogy hiányzik a munkás­kéz (mindenekelőtt a fér­fiaké). A legfrissebb adatok szerint a lakosság 80 száza­lékát nők, gyermekek s a leg­idősebb nemzedék alkotja. Az aktív, munkaképes férfi- lakosság hiányát tetézi a gé­pek, s még inkább az igásál- lat-állomány szűkössége. S a kedvezőtlen tényezők sorát szaporítja a műtrágyahiány, habár elvileg ezen lenne a legkönnyebb segíteni, tekint­ve, hogy Kambodzsa földjén találhatók Délkelet-Ázsia legnagyobb foszfáttártalékai. Noha a kambodzsai gazda­ságvezetés is világosan lát­ja, hogy változtatni kell a mezőgazdaság rendkívüli mértékű függőségén ai termé­szettől, a kiút meglelése nem is olyan könnyű. Minthogy az intenzív módszerek országos meghonosításához sem ele­gendő tőke, sem elegendő szakember nem áll rendelke­zésre, rövid távon csakis a rizstermelés növelésének másik útja marad: a meg­művelt földterületek növelé­se. Ez annál kézenfekvőbb, mivel az ország területének tekintélyes része továbbra sincs feltörve, idestova 15 esztendeje parlagon hever. Az 1970-es jobboldali Lón Nol-puccs zűrzavarai, a ké­sőbbi évek amerikai szőnyeg­bombázásai, majd a Pol Pot- időszak munkatábor-„szövet- kezetei” hosszú időre tönkre­tették Kambodzsa termékeny síkföldjeinek jelentős részét. Az új útra lépett Kam­bodzsa számára stratégiai kérdés a rövid távú megoldás meglelése. Az időközben nor­malizálódott belpolitikai vi­szonyok, a gyorsan javuló infrastruktúra, a bővülő is­kolarendszer és egészségügyi szolgáltatás mellett Kambod­zsa ugyanis egészen kiugró. népesedési ütemet ért el az elmúlt években. Amikor e sorok írója nem sokkal Pol Pót bukása után első ízben járt Kambodzsa földjén, az ország lélekszámát 5—5,5 millióra becsülték. Hivatalos adatok szerint ma 7,2 millió Kambodzsa lakossága. Becs­lések szerint az évi népszapo­rulat meghaladja a 3 száza­lékot, meglehet, a világon ez a legmagasabb ütem. A gyorsan szaporodó embertö­meg holnapjának biztonságát alapozhatja meg a kambod- szai mezőgazdaság mind ha­marabbi s mind sikeresebb irányváltása. Győri Sándor Chile Mindenki Pinochet ellen Jugoszlávia Az árfelszabadítás előtt Halottak, sebesültek, le­tartóztatottak. Vízágyúk, gu­mibotok). könnyfakasztó grá­nátok, puskagolyók. A Chilé­ben már hagyományossá vált tiltakozási napokról szó­ló beszámolókban leginkább ezek a szavak ismétlődnek. Ez árra utal, hogy Chilében a helyzet — legalábbis pilla­natnyilag — változatlan: a legkülönbözőbb társadalmi rétegek azt akarják, hogy Pinochet haladéktalanul tá­vozzék, és kezdődjék meg a demokrácia helyreállítása, Pinochet pedig azt akarja; hogy szűnjék me® a tiltako­zás, vegyék tudomásul, hogy ő nem hajlandó távozni. Március 27-én, kedden „csak” öt ember vesztette életét a karhatalom erősza­kos föllépése következtében; a sebesültek és a letartózta­tottak pontos száma nem is­meretes. Tavaly, az előző hét tiltakozási napon lezajlott összecsapások következtében 97 személy halt meg. Ha így állnak a dolgok, kinek van oka az elégedettségre? Pi­nochetnek: és a hadseregnek? Vagy inkább a szakszerveze­teknek az ellenzéki pártok­nak és a szegények különbö­ző szervezeteinek? Látszólag a hatalom birtokosai örülhet­nek. mivel ezt a tiltakozási napot is átvészelték. Igaz, a tömegmozgalom visszafo­gására ismét be kellett vet­niük a rendkívüli állapot ré­gi fegyverét, a kijárási tilal­mat, a sajtócenzúrát és az előzetes letartóztatásokat. A „bevétel” rovatban viszont elkönyvelhetik, hogy túlélték a tüntetéseket, az (iskolák és az üzletek bezárását, a ma­gánfuvarozók sztrájkját, va.- lamint a santiagói metró vo­nalain és a nagyfeszültségű távvezetékek ellen elkövetett robbantásokat. Pinochet és kormánya még a helyén van. Azt jelenti ez, hogy a til­takozás megint eredményte­len volt? Semmiképpen sem. Egy katonai diktatúra meg­döntésének közvetlen módja nem az utcai tömegmozga­lom. A sztrájkok, a tiltako­zások különböző formái csak az általános elégedetlenség kifejezői. A katonák még hallgatnak, de figyelnek Figyelnek például arra, hogy a magánfuvarozók, akik 1972- ben és 1973-ban Allende bu­kását és a puccsot segítették elő a sztrájkkal, ma a pucs- csista Pinochet ellen sztráj­kolnak. És figyelnek arra is. amit a kommunista párt mond nekik: szabaduljanak meg a junta vezetőjétől, fog­janak össze a polgári lakos­ság képviselőivel, mentsék meg a fegyveres erők mara­dék tekintélyét. Pinochet elnököt nem a tüntető diákok és a sztráj­koló munkások fogják meg­buktatni. Bukásához azon­ban elengedhetetlenül szük­séges, hogy a napról napra erősödő elégedetlenség állan­dóan) kifetjezósre jusson. A diktátor lemondása, a de­mokratizálásról tartandó népszavazás, az ideiglenes nemzeti kormány megalakí­tása és az alkotmányozó (nemizet gyűl és megválasztása az a minimális program, amely egyesíti a baloldal és a jobboldal pártjait, a szak- szervezeteket és a szak­mai testületeket — a pro­letárokat, a kispolgárokat, és a nagypolgárokát. Ez az összefogás kétségtelen hatással van a fegy­veres erők tisztjeire, akikről már régóta nem mondható el. hogy egy emberként tisz­telik a diktátort. Valahol az Egyesült Államokban vagy a panamai csatomaövezetben talán már kiképezték azt a chilei katonatisztet, akinek az lesz a feladata, hogy ..megmentse a fegyveres erők becsületét”. Talán egy jól irányzott pisztolylövéssel, ta­lán egy belső puccs megszer­vezésével és irányításával. Ma már képtelen az elképze­lés, hogy a diktátor 1989-ig maradjon hatalmon. Pinochet hatalmának fönn­maradása nem érdeke sem a nagypolgárságnak, sem a fegyveres erőknek, sem az Egyesült Államoknak. Elfo­gulatlan megfigyelők úgy látják, hogy a tábornok már korábban kiesett Reagan el­nök kegyeiből. Washington­ban nem ragaszkodnak Pi­nochethez, mert meggyőződ­tek arról, hogy a személyé­hez kötött chilei „vállalko­zási’ teljességgel ráfizetéses politikailag, gazdaságilag és társadalmilag egyaránt. Az Egyesült Államok legfőbb célja a baloldal megerősödé­sének meggátlása, különösen a kommunisták háttérbe szá­llítása. A Pi nochet-rendszer konzerválása viszont szük­ségszerűen a baloldal befo­lyását növelné. A közeljövőben tartandó újabb tiltakozási napok és a tervezett általános sztrájk megtartása segít majd tisz­tázni az erőviszonyokat. Eb­ből a szempontból nagyon lényeges az is. hogy mind a katolikus, mind a luteránus egyház nyíltan kiáll az em­beri jogok tiszteletben tartá­sa. az elnyomó rendszer megszüntetése mellett. A nemzeti összefogás kibonta­kozóban van; Pinochet alá­rendeltjei és civil támogatói egyre elszigeteltebbek. A most kezdődött chilei ősz nagyon forrónak ígérkezik. Todero Frigyes összeállította: Constantin Lajos A Nemzetközi Valutaalap­pal kötött megállapodás; de főképp a belső gazdasági kö- veteilimények miatt Jugoszlá­viában a tervezett fél évnél előbb, már áprilistól fokoza­tosan feloldják a kormány december végén elrendelt árbefagyasztás i határozatát. A tavalyi hasonló döntés után bekövetkezett árrobbanás ta­pasztalataiból okulva az idén nagyobb 'körültekintéssel ké­szülnek a korlátozás meg­szüntetésére;, szem előtt tartva, hogy az infláció az idén nem haladhatja meg a 40 százalékot (tavaly 58 volt). Ellenkező esetben ugyanis a valutaalappal kötött megál­lapodás automatizmusa (az infláció arányában alakuló gazdasági kamatok és dínár- pnfoilyam; rendkívül súlyos helyzetbe hozná a jugoszláv gazdaságot. A képviseloház illetékes bizottsága előtt fekszik az ár- befagyasztás feloldásáról rendelkező kormányhatározat tervezete, amelynek elsődle­ges rendeltetése az infláció megfékezése. A 14 pontból állló határozati javaslat felha­talmazza a kormányt arra, hogy az árrögzítés hatályon kívül helyezése után is befo­lyásolja az árak alakulását megfelelő árképzési mércék kidolgozásával, ami egyúttal lehetőséget nyújtana- az egy­séges árellenőrzésre is. A kormány közvetlen gazdasági szabályozókkal hathat az árak alakulására. A Nemzetközi Valutaalap­pal kötött megállapodás ér­telmében az árstop feloldá­sa után az árak 55 százaléka szabadon alakulhat, 32 szá­zaléka a gyártók, termelők közötti úgynevezett Önigaz­gatási megegyezések útján, 13 százalékát pedig a kor­mány határozza meg. A kíná­lat-kereslet törvényei szerint Szabadon alakuló áriakat a kormány által kidolgozott mércék szerint lehet meg­szabni, s az áremelésről egy hónappal korábban kell érte­síteni a szövetségi árügyi kö­zösséget (árhivatalt). A mér­ce a világpiaci ár, vagyis a hazai termékek árát a kivite­li és behozatali árak alapján kell megszabni. Amennyiben ezt az elvi ki­kötést sikerül a gyakorlatban érvényesíteni, ügy csak a nyersanyagtermelő, a fa- és fémipar és még egyikét ága­sait STBrfathat áremelésire, köztük az energetikai ipar, amelyek termékeinek hazai ára alacsonyabb a nemzet­közinél. A sajtó beszámolója sze­rint az árbefagyasztás felol­dására a lakosság is készül: az újabb árhullámtól tartva magasra szökött a vásárlási láz, és félő. hogy ha nem ké­szülnek el idejében az árfel- oldás megfelelő intézkedései, a felvásárlások megbontjuk az utóbbi időben nagyjából rendezett piaci viszonyokat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom