Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-07 / 82. szám

1984. ÁPRILIS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az olvasás varázsa Mezőtúr általános is­koláiban is lezajlottak a kisdobos Ki mit tud?-ok. A csapatrendezvényeken iskolánként versekkel, mesékkel, jelenetekkel, ének- és hangszerszólók­kal, mesejátékokkal mérték össze ügyes­ségüket az alsótagozato­sok a különböző kategó­riákban. Képünkön a 3. számú, Rákóczi úti Álta­lános Iskola kisdobosai­nak mesejelenete látható (Fortuna Mária) Ma még csoda, holnap hétköznapi munkaeszköz Számítógép és ismeretterjesztés Újra látogatható Vésztö-Mágor A téli zárva tartás után is­mét megnyílt a vésztő-má- gori történelmi emlékhely. A mágori halom történetét a török hódoltság koráig be­mutató kiállítás és a Csolt- monostor romkertje az Al­föld e tájának egyedülálló látványossága. Olyan különlegességekkel szolgál, mint például a föld mélyén épen megőrzött ős­kori szentély, s az omladé­káiban, alapjaiban megma­radt Árpád-kori monostor. A Vésztő melletti emlékhely hétfő kivételével naponta tíztől délután négyig, mái-, jus elsejétől október végé­ig reggel kilenctől este ha­tig lesz nyitva. Nevelőtestületi értekezletek Napirenden a hazafias nevelés A fiatalok túlnyomó ré­sze nincs kellően tisztában a szocialista hazafiság fo­galmával, nem ismeri törté­nelmi múltunk fontosabb eseményeit, történéseit. Ezért döntött) úgy a műve­lődési tárca, hogy az ápri­lisi nevelőtestületi értekez­leteken e mind fontosabb té­makört vitassák meg. A Hazafias Népfront pe­dagógiai munkabizottságai jelentős szerepet töltenek be az eszmecserék szervezésé­ben. Ennek kapcsán az or­szágos titkárságon elmon­dották: lényeges fordulat a szocialista hazafiság fogal­mának tisztázásában csak akkor érhető el, ha még szo­rosabbá válik a szülők és az oktatási intézmények kap­csolata. „Kettős” nevelés esetén ugyanis a biztosnak látszó tudáselemek is elvesz­tik szilárdságukat, és ez utóbbi nehézségeket okozhat a fiatalok gondolkodásában. Arra kell tehát törekedni, hogy a nevelőtestületi érte­kezleteken találják meg a közös nyelvet, s egymás sze­repét és felelősségét szem! előtt tartva igyekezzenek kidolgozni a célt szolgáló formákat, módozatokat. Leküzdendő feladat pél­dául az úgynevezett fordí­tott optika megszüntetése, vagyis az a sajátos látás­mód, amely a fiatalok egy részét jellemzi. Nevezetesen az, hogy nem, vagy csak alig észlelik azt ami térben és időben közel van hozzájuk, ugyanakkor felnagyítva, mintegy torzítva szemlélik, a tőlük távoli eseményeket. A felszabadulás utáni korszak például teljesen kiesik az érdeklődési körökből, holott ezeknek a sorsfordító évek­nek az ismerete nélkül nem alakulhat ki a szocialista hazafiság. Ezért történelem- tanításunkat is felelősség terheli, amiért a nagy poli­tikai, társadalmi és gazda­sági változások mögött nem jelölte ki az ember helyét, nem világított rá az alkotás ■ellentmondásokon keresztül megvalósuló fázisaira. A fi­atalokban erősíteni kell az internacionalizmust is, a más népek iránti tisztelet és megbecsülés érzését. Aki egyszer találkozik ve­le. megszereti, nem tudja kivonni magát a hatása alól. Újból és újból visszatér hoz­zá, ismerkedik vele, s mi­nél többet tud róla annál kíváncsibbá válik. Elég, ha rágondol, máris „meglódul” a fantáziája, beláthatatlan lehetőségek nyílnak meg előtte... Sajnos egyelőre még kevesen ismerik, de nincs messze az idő, amikor hazánkban is sokan lesznek, Szolnokon, a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központ gyorsan reagált a kor köve­telményeire. Az a tevékeny­sége, amelyet a számítástech­nika, a számítástudomány népszerűsítése érdekében vé­gez, országosan is egyedül­álló. — Az iskolai számítógép­program indulása, a szemé­lyi számítógépek egyre szé­lesebb körű terjedése a köz- művelődésnek is sajátos fel­adatokat szab — mondja Nagy Lajos, a művelődési központ ismeretterjesztő csoportjának vezetője. — E téren külön is hangsúlyozza felelősségünket, hogy a mű­velődési központ termé­szettudományos, regionális alközponti szerepkört is el­lát, s egyik .bázisfeladata éppen a számítástechnika kultúra fejlesztése. Ezt a munkát természetesen nem most kezdtük el. Már 1973- ban megrendeztük a Bará­tunk a számítógép című or­szágos kiállítást, egyévvel később mutattuk be azt a modellsorozatot, amely a számítógép működésének alapfogalmaival ismertette meg a látogatókat. Erre az időre tehető az első kiberne­tika — automatika szakkö­rök megalakulása is, az 1978-as megyei műszaki na­pokat pedig szintén a számí­tástechnika jegyében rendez­tük meg. Ezek voltak azok' a legfontosabb események, amelyek 1982-lben itt Szol­nokon a számítógépépítők A megyei művelődési köz­pontban jelenleg két klub várja az érdeklődő diákokat, ugyanokkor a múlt év szep­temberétől számítógépes já­tékdélutánokat is tartanak az intézményben, amelyeken korra, nemre, foglalkozásra való tekintet nélkül minden­ki részt vehet. A középiskolások számító­gépépítő klubjának vezető­je Gulyás István, a Számí­tástechnikai és 'Ügyvitel- szervező Vállalat mérnöke. — A klub foglalkozásain azok a középiskolások vesz­nek részt, akik mélyebben érdeklődnek a személyi szá­mítógépek iránt. Itt átte­kintést kaphatnak a gépek műszaki felépítéséről, meg­ismerhetik működésük alap­elveit, a rendszertechnika akik naponta találkoznak vele; a számítógéppel. Ma még úgy nézünk rá, mint a csodára, holnap ter­mészetessé válik jelenléte mindennapjainkban. S a cél végső soron ez. Ezzel a szán­dékkal kezdték el a közép­iskolákban a számítógépes alapismeretek oktatását, s ez a szándék késztette a köz­művelődési intézményeket is arra, hogy részt vállaljanak a számítástechnikai kultúra térj esztésében. klubjának megalakulásához vezettek. Ez a klub azokat a szakembereket fogta össze, akik a személyi számítógé­pekkel, építésükkel, progra­mozásukkal foglalkoztak. Egyfajta találkozási, tovább­képzési fórumot s azt a „szellemi bázist” biztosítot­ta, amelyre alapozva ma vé­gezzük ismeretterjesztő mun­kánkat. Ám nem csupán a szelle­mi, hanem a technikai bá­zis is megteremtődött a klub működésével. Tagjai öt, úgynevezett 16 K byt-es me- móriájú személyi számító­gépet építették. — Amikor ettől a tanév­től elkezdődött a középisko­lai számítógép-program, már megfelelő feltételekkel ren­delkeztünk, hogy kapcsolód­hassunk hozzá, összehívtunk egy találkozót, amelyen min­den olyan vállalat, intéz­mény. tudományos társaság, iskola képviselője részt vett, amely érintett a személyi számítógépek kérdésében. Készítettünk egy programter­vezetet, felosztottuk a fel­adatokat. A megyei művelő­dési központ a tehetséggon­dozást vállalta, egyszerűen azért, mert az iskolában ta­lálható néhány számítógép, a nagy létszámú diákság miatt csak az alapvető isme­retek elsajátítását teszi le­hetővé. A legjobbak érdeklő­dését. kíváncsiságát, igényeit az iskolai oktatás, az iskolai szakkörök nem tudják kielé­gíteni. lényegét. A foglalkozások utolsó szakaszában pedig ténylegesen megépíthetik két — természetesen egyszerűbb — számítógépet, amelyek — miután az iskolák is hozzá­járulnak a költségekhez — oktatási célokat szolgálnak majd. — Nyilván manapság még igen drága egy számítógép megépítése. — Üzletben kapható alkat­részekből 8—10 ezer forint­ból megépíthetjük ugyanazt a kis számítógépet, amelyet készen 20—30 ezer forintért vásárolhatnánk meg. Tehát még anyagi előnye is lehet a hasonló klubok működésé­nek, ennél azonban sokkal fontosabbnak tartom, hogy a jövő számára tanítunk olyan fiatalokat, akik már nem csodának, hanem mindennapi technikai eszköznek tekintik a számítógépet. Magyaror­szágon is a „küszöbön” áll a számítógépek „forradal­ma”, egyre sürgetőbb a fel­készülés. Pápay László, a Pálfy Já­nos Vegyipari, Finommecha­nikai és Műszeripari Szakkö­zépiskola másodikos diákja már nem jön zavarba, ha egy számítógép közelébe kerül. — A Galériában láttam néhány évvel ezelőtt a szá­mítástechnikai kiállítást, ez keltette fel az érdeklődése­met. örültem, amikor az is­kolában is megjelentek a számítógépek, de méginkább. amikor meghallottam, hogy klubok alakulnak a művelő­dési központban. Mindkettő­re eljárok, a számítógépek műszaki vonatkozásai épp­úgy érdekelnek, mint a programozás, programkészí­tés. Főleg játékprogramokat készítünk, de most például a művelődési központ áprilisi műsorkínálatát rögzítem. Az érdeklődő a képernyőn elő­ször egy „étlapot”, azaz egy felsorolást lát arról, hogy milyen jellegű programok lesznék, s ha történetesen a hangversenyek érdeklik a gép utasításait követve rész­letes tájékoztatást kaphat róluk. íme a személyi számító­gépek sokfajta hasznosításá­nak egy módja. Stúdió és tábor A számítógép-programozók klubját dr. Pete László a MÁV szolnoki számítás­technikai üzemének progra­mozó matematikusa vezeti. — A gyerekek a viszony­lag könnyen elsajátítható úgynevezett basic program­nyelvet tanulják meg egyelő­re. Később szeretnénk to­vábblépni, a gépi kódú prog­ramozással ismerkedni. Nem szakembereket képezünk itt sokkal inkább az a célunk, hogy a fiatalok kerüljenek közelebb a számítástechniká­hoz, hogy eloszlassuk azt a misztikumot, amely ezidáig a számítógépeket körülleng­te, hisz végső soron a gép is az emberi agy találmánya, eszköz, amely könnyebbé, gyorsabbá, hatékonyabbá te­heti, a munkát, az életet. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ szeretné továbbfejleszteni tevékeny­ségét. Többek között megyei számítógép-stúdió létrehozá­sát tervezi. A stúdió egy­részt a szükséges technikai feltételeket, másrészt az; ezekre épülő tevékenységi formákat jelentené. Az utób­biak közül most csupán egyet emelünk ki, a júliusra tervezett számítógépépítő tá- tábort, amelyre az országból, a megyéből ötven résztve­vőt várnak a rendezők. T. E. két világháború kö­zött működött ha­zánkban a Dante Könyvkiadó. E cég választot­ta mottójául, hogy „A szép élet titka az olvasás”. Akkor nagyon igaznak éreztem. Később valamennyire módo­sítottam véleményemet, mert ráébredtem, hogy a szép élet­nek bizony rengeteg titka van. Abban viszont ma sem kételkedem, hogy a titkok közül az egyik, méghozzá nem is a jelentéktelenek kö­zül való mindenképpen az olvasás. A könyvet gyermekkorom­tól kezdve szerettem. Apám- anyám szintén könyvszerető emberek voltak, csak hát ebbeli érzelmeiknek szigorú határt szabott a szegénység. Bizony nagyon kevés köny­vünk volt. Egy hatkötetes Móra-sorozat — sárga vá­szonkötésben —, amit nász­ajándékul kaptak szüleim, ebből állt egész könyvtárunk. Móra persze jó iskolának bi­zonyult az olvasás örökre való megszeretése felé vezető úton. Sokáig úgy éreztem, mintha ott ülne mellettem egy kényelmes fotelban, il­latos szivarfüstbe burkolózva, és mesélne, egyre csak mesél­ne; könnyedén, lebilincse- lően, a fáradtság jelét egyet­len pillanatra sem mutatva. Hálát, szeretetet éreztem iránta. Egy idő után azonban ész­revettem Móra írásművésze­tének fogyatékosságait is. Az olvasó ember világa nem statikus. Állandóan mo­zog, változik. Ami tegnap még tetszett, az holnap eset­leg már a feleslegesnek vélt olvasmányok listájára kerül. Szükségszerű, át kell esnie rajta, és ez néha megrázkód­tatásokkal is jár, hiszen elő­fordul, * hogv az ember rá­kényszerül tegnapi önmagá­nak részleges megtagadására. Ennek megfelelően alakult, módosult könyvgyűjtemé­nyem sorsa is. Lassacskán kialakítottam azt a gyakorla­tot, hogy évenként átbön­gésztem az állományt. És se­lejteztem. Antikváriumba vándoroltak azok a kötetek, amelyekről úgy éreztem, nem érdemes őket tovább őrizgetni, csak a helyet fog­lalják. Persze — minek tagadjam — akadtak néha afféle varga, betűk is. Előfordult, hogy amiből kiszerettem, és amin aztán könnyű szívvel túlad­tam, az iránt később újfent feltámadt bennem az érdek­lődés. Ilyenkor nem volt mit tenni, vissza kellett ballagni az antikváriumba, hétről hét­re átböngészni a polcokat, mikor akadok rá, hogy — újra megvásárolhassam. Az olvasás olyan szenve­dély, amely fokozatosan ke­ríti hatalmába az embert, s végül egészen elhatalmaso­dik rajta. Már nem törődik azzal, hogy a könyvek egyre drágulnak, azzal sem, hogy nem tudja elhelyezni őket, egyre csak vásárol. Könyvvásárlás, olvasás közben jön rá az ember, hogy olyan szenvedély karmaiba került, amelynek étvágyát nagyon nehezen lehet lecsil­lapítani. Észreveszi például, hogy az idő múlásával kezd mind szerteágazóbbá válni érdeklődése. Olyan tárgykö­rök felé fordul, amelyekről korábban esetleg tán tudo­mása sem volt — vagy telje­sen közömbösen hagyták — és egyszerre csak azon veszi (Tudósítónktól) A Killián György Repülő Műszaki Főiskolán rendez­ték meg a katonai főiskolák második tudományos diák­köri konferenciáját. A konferencián polgári intézmények — köztük a győri Közlekedési és Táv­közlési Műszaki Főiskola, a budapesti Államigazgatási magát észre, hogy már nya­kig belemerült a régészet, a történelem. a filozófia, a csillagászat, netán éppen az orvostudomány tanulmányo­zásába. Ily módon természetesen rengeteg ismeretre tesz szert. Ám észreveszi azt is, hogy étvágya ennek ellenére sem csökken, sőt még tovább nö­vekszik. Afféle szellemi láncreakció ez. Minden meg­szerzett ismeret további is­meretek elsajátítására ösztö­nöz, új és új ösvényeket nyit az ember számára a szellemi élet igen kiterjedt, szerteága­zó birodalmában. S ahogy telik-múlik az idő, kiderül, hogy egymásnak tá­volinak tűnő dolgok között megmagyarázhatatlan — ké­sőbb aztán érezhetővé, nyil­vánvalóvá váló — kapcsolat van. Előderengenek az össze­függések, a struktúra körvo­nalai. Ez az a pillanat, amikor az ember úgy érzi, hogy új­ra birtokba veszi azt a vilá­got, amelyről már azt hitte, véglegesen és visszavonha­tatlanul a tulajdonában van. Hegel mondotta valahol, hogy aki a világra értelmesen néz, arra a világ hasonlóképpen tekint vissza. Meghökken­tően eredeti meghatározás, és igaz. Igazságára azonban csak akkor és úgy döbbenhet rá az ember, ha végigmegy az úton, ha sok száz, több ezer könyvön átrágja magát, és eljut odáig, hogy valóban értelmesként szemlélje á mindannyiunkat körülvevő, nagyon bonyolult világot. A közelmúltban hurcolko- dásra kényszerített a sors. Nem vagyok az a típus, aki akkor érzi elégedettnek — boldognak — magát, ha min­denféle kacattal teletömi a lakását. Így hát motyóm, meglehetősen kicsinek bizo­nyult. Nem számítva persze a könyveket, amiket ruhás­kosarakkal kellett felliftez­ni a hetedik emeleten levő új otthonomba. A költözés mindig ideigle­nességet szül. Nem történt másként most sem. A kiseb­bik szobába kerültek — öm­lesztve — a könyvek, a na- gyobbikba a polc nagy vas­létrái, különböző méretű, barnára pácolódott deszka­szálai, — szintén halomba ra­kottam Időközben megbete­gedtem, úgyhogy két hónap is beletelt, mire a polcok új helyükön fölállítódtak, és a könyvek —, ha egyelőre még rendezetlenül is, de — föl­kerültek a polcokra. mikor a nagy mun­kával elkészültem, ott álltam izzadtan, csapzottan, kimerültén. S ak­kor valami különös érzés ke­rített hatalmába. A lakás, amelyet eddig idegennek, si­várnak, unalmasnak éreztem, egyszeriben élni kezdett. A falak — a levegő minden köbmétere — megtelt fény­nyel, színnel, ragyogással. Csak álltam, egyre csak álltam, és néztem a hatal­mas, mennyezetig érő könyv­falakat. Leemeltem egy Tho­mas Mann-kötetet a polcról, belevetettem magam a fotel­be, és meggyújtottam az ál­lólámpát. A körte sárga fénykort vetett: centrumában én — és a könyv. S már zi­zegtek is a feneketlenül nagy Csöndben a könyvoldalak. Kezdtem otthon érezni magam. Papp Zoltán Főiskola, a nyíregyházi Ta­nárképző Főiskola és a BM Rendőrtiszti Főiskola — hallgatói is részt vesznek. Már a tegnapi szekcióülé­seken is sok sikeres, hasz­nosítható pályamunka ke­rült a bíráló bizottság elé. A konferencia ma délután fe­jeződik be. „Étlap” a képernyőn Cél: a tehetséggondozás Katonai főiskolák tudományos diákköri konferenciája

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom