Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-30 / 101. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉFLAF 1984. ÁPRILIS 30 6 Harminckilenc éve történt íz első szabad május elsején TISZMIPÉU demokratikus néplap A felszabadulás utáni első sza­bad május elsején akárcsak az.or- szágban, megyénkben is lelkesen ünnepeltek a városokban és a fal­vakban. Az alábbiakban három helyszínről készült tudósításból adunk részleteket, amelyek a ko­rabeli sajtóban láttak napvilágot. ttO. lá|U I Húszezer főnyi tömeg vett részt a május elsejei felvonuláson. UJeykxték a na Matt aMéfcairelL i tnejefle májú elsejét a rtroi A HHéü • tfégywtáé. • k*l\r*­4t«l aUtMvhlMi Ol -fcoMpfMi Mm • tVNMk amdoMi« ­mmrn kakám %©H • itt ott kr#ng*tt , I—«■ terekkn toaah • *óm«g • Bjiom- . Suptn Kahri«r- •Uan •< a FalftabadulAa terr« A töaw| lakiakat Vitt a »uck««fnot- galeni karoua !«la/a«ai*a) •'/•«■ :r. dötti kodoUtontk Poloh>i S/uc i Aadrt* <z*lka.< a n költésé* 1 avat Proch Etet ka szavalta nafv u , karral Foéo* Janóim* aaiat Woi1«*é- 1 nyat a<ha aló tortardcmr'! batasaal. Kalocsai 9cla varoai t&n4c«rok pá­dig a uoKuerixHa* tiatalokorutói •fitt'* A odpgvüléa aj IntJVaacnr '■ nak rl4nekW*4v«1 ért «agat A délwtaa profra bot a ‘alan még I gazdagabb volt Start* a «ar««*Ka SéSakazt-L adfak tériana* #/ eg\c- ettttrk partok bclv.aagaibvr kultúrál, t^^aaokka! rg« b. k-.f •' '«a. L trUtna. l nta ízért ann, irt Wh frz«k 14 ifyuaru “*»' rvfdoaxt éWactl éa pari é«tl mjnk*. «abarcé -áBaJUfc • rué.biMu|Mrr<áAl>élkuté •«roWMfc. ateteitet ««atelMt akik •t**** )*• M pW«tette« ■>*. •*" Fjrk • MMu fO (tthrn traluk utók ^ik aarlaot dktntk- kék ■—ak babuooTüaoara, bof. pri- éariD- pa ^uFéég. tall •zék piakai kvdctW. Se ‘•-■rtéa aélk'V: vagr akbér­— 11 11 nvuvPTnMii, *"“i**0*"4ii p" toa aos az Igkak a ». A fejlődés, a gyógyulás, a helyreállítás üteme számok­kal, statisztikai adatokkal mérhető, öt hónappal eze­lőtt a városnak mindössze négy-ötezer lakosa volt, s itt-ott lézengett napközben egy-egy polgár. A városépí­tés és az újjárendezés első féléve után, május első nap­ján húszezer ember vonult fel az utcákon. Sugárzó arc­cal, ragyogó szemekkel, ön­tudatosan, a szebb jövő gló- riás hitével. Szolnokon már 8 órakor megkezdődött a tömegek fel­vonulása a Baross- és a Má- ria-utcán s a Hősök terén. Kilenc órakor kezdődött a leleplezési ünnepség. Az em­lékmű előtt felállított vörös emelvényről először Juszilov alezredes, a szolnokiak meg­értő jóbarátja beszélt. Be­szédé végén lehullott a lepel a márványemlékműről, amely a Szolnokon elesett orosz hősök emlékét hirdeti. Innen nyolcas sorokban vonult a tömeg a Baross-, Szapáry-, Kálvin-utcán át a Felszabadulás-térre. Először itt is az orosz had­sereg képviselői beszéltek, magyar nyelven Bernáth Mihály szólott. A leleplezés és a megkoszorúzás után fu­tottak be a szolnoki sport­egyesületek és iskolák stafé­tái. A Kossuth téren tartották a népgyűlést. A tömeg elé­nekelte a Himnuszt. A délután programja ta­lán még ■ gazdagabb volt. Szerte a városban zenekarok adtak térzenét, az egyesüle­tek és pártok helységeiben kultúrelőadásokkal egybe­kötött táncdélutánok voltak, melyeknek beláthatatlan műsorát le sem lehetne írni, míg a Városi Színházban ünnepi előadás volt. Az ün­nepi beszédet itt is Polónyi Szűcs András mondotta, sza­valatok, zenekari és ének­számok tették a műsort vál­tozatossá, s a szakszervezeti szavalókórus aratott még a délelőttinél is nagyobb si­kert. A gyermekek számára is emlékezetes volt a nap: most láttak először zsömlét a háború kezdete óta. Bizo­nyára megemlegetik érte népszerű polgármesterünket és a Nemzeti Segély vezetőit, akiknek kedves figyelmes­sége folytán ez lehetővé vált. Ezúton mondunk köszönetét a Szolnoki Szabad Szakszer­vezetek Kultúr Bizottságá­nak és mindazoknak, akik közreműködtek az ünnepsé­gek rendezésénél. Szolnok város közönsége soha nem fogja elfelejteni az első sza­bad május elsejét, amelyet 25 év óta most ülhetett meg először. Hatalmas tömeg ünnepelte az első szabad május elsejét Jászberényben Jéaakmrémy, IMt. AprUte 2». Ami 1 hh*­I. éTtiljia 5. nta. A J jászsági m £ habadnén A Magyar Kommunist« Péti |A««bféwyl «terven lének hetilap!« StaShST*mwkgij !t!T&k!!7Z2T£S& nemMil Qnnoppé •V***f. Az Inmptfyt a munkáspártok rcnaaxfk, az larw demokratikus pártok és valamennyi demokratikus testület részvételével, máim 1-én, kedden d e. 10 órai kezdettel _ AZ ELSŐ SZABAD MÁJUS ■>>innnilfaln való meptekné» hazafias kötelessége minden demokratikus érceimd magyar embernek! MájUS 1 | taü gyilkosak saéáUalt karmsa, a ftktU , nagyobb Úri 0Ó4M. Hiába aúadea rtmk I éf lapít, kálótok takarója, bandttdk \ clót próbálkozót. At etmtmlétrá kár­Május 1-e van. Felhős a reggel, de a nap lassan át­töri a felhőket és lassan ve­rőfényessé teszi a délelőttöt. Elvtársiak, ünnepre készülők hatalmas tömege áll a Ma­gyar Kommunista Párt szer- veziecének székháza udvarán és a főtérbe torkolló minden mellékutcán. Fél tíz az óra. s a tömeg rendben áll, hogy erejét mutatva az ünnepség színhelyére felvonulhasson. Háromnegyed tíz óra és a tömeg lassú méltósággal el­indul végig a Bercsényi ut­cán és a Petőfi utcán a főtér­re kanyarodik, s az Interna- eionálét énekelve az orosz hősük sírjához ér és itt csat­lakozik hozzá a hadsereget képviselő 24 tagú küldöttség. Itt négyszögben felfejlődve rójja le kegyeletét azok iránt, akik legtöbbet, életüket ad­ták, hogy Magyarországon szabad május 1-e lehessen. A síroknál pár szavas megem- Ifckeziásisól, Tóth polgármes­ter és Varyházi alezredes he­lyezték el koszorújukat. Az ünneplő áradat innen a Sza­badság térre ment, ahol le­zajlott az ünnepség. Az első szónak Farkas János, a helyi szoc. dem. párt elnöke. Be­széde valóban ünnepi beszéd volt. Átfogó, megfontolt, de­mokratikus szellemű. Ismer­tette a nap jelentőségét és kimerítően taglalta május 1-e történetét. Utána szava­lat, és munkásinduló követ­kezett. Ezt követte a MA- DISZ szónokának, Wencz Györgynek mindenkit megle­pő, ügyesen felépített beszé­de. A beszédet a jászjálkó- halmi MADISZ fegyelmezett szavalókórusának ügyesen betanított műsora követte. Ezután a Magyar Kommu­nista Párt részéről dr. Csík Péter tartotta meg beszédét. Beszédét azzal kezdte, hogy a szabad május 1-e nem szü­lethetett volna meg. ha nem jön a Vörös Hadsereg, (él­jenzés), ha nincs a szabad­ság ügyének egy láng- lelkű vezére Sztálin marsall. (éljenzés, taps.) Első szavunk a hála és a köszönet szava kell, hogy legyen. Rámutatott ar­ra. hogy a fasiszta fenevad kimúlás előtt áll. de a hábo­rú befejezése még korántsem jelenti a harc végét. Van — sajnos — reakció is. Szüksé­ges, hogy minden május 1-e szabad legyen, de ez csak akkor történhetik meg, ha kiirtjuk a belső bitangokat (zúgó éljenzés és taps). „Mi harcos párt vagyunk” — folytatta a szónok beszédét — „nekünk nem szabad tö­rődnünk azzal, hogy mi­niszter vagy főispán-e valaki, de ha reakciós, ha a demok­rácia ellensége, pusztulnia kell! A belső bitangokra még a -pokoliján sincs szükség! (viharos éljenzés). Tehát nem pihenhetünk még. ha azt akarjuk, hogy mtinden május elseje időtlen időkig szabad legyen”. Hatalmas tapsvihar kísérte az utána szavaló Gulyás Jó­zsefet, aki Villonnak a Bal­lada a Parlamenthez című versét szavalta él. Ügyes volt a jánoshidai szavalókó­rus is, amit a helyi MADISZ taizjánialk, Molnár Istvánnak sikeres szavalata követett. Ezután Béni Sándornak, a jánoshidai Kammunisita Párt titkárának beszéde követke­zett, aki a járás részéről tar­totta jól felépített beszédét. A hallgatóság többször meg­éljenezte. Az ünnepség az Internacionálé elénektésével ért véget. L •vJolykfn. 15. Mén. F.fye» teám kr» 80 fillér. 1943. Bája* 3. ÚJVILÁG A MAGYAR KOM VI UN 1ST A PÁRT JÁSZÁROKSZÁLLÁSi SZERVEZETÉNEK. HETILAPJA Május elsejének megünneplése Jászárokszálláson Hatalmas tömeg vett részt a dolgozók szabadság ttnnepéa lUtcíer ember jelent meg a májúi 1-én Urtolt szabad május elsejének megünneplésén. Soha­sem latotl még Árokszállás ilyen tómexi-t egy ünnepélyen. Nem Hatezer ember jelent meg ar május 1-én tartott szabad május elsejének megünnep­lésén. Sohasem látott még Árokszállás ilyen tömeget egy ünnepélyen. Nem pa­rancsra ment az ünnepély megrendezése. Eltekintve a pártok szervezett felvonulá­sától, .maga a közönség mint­egy varázsütésre jött önma­gától és végeláthatatlan so­rokban kígyózott a polg. fiú­iskolától a Móczár-térre, az ünnepély színhelyére, ahol a vetkezőkben számolunk be : Reg­gel 4 órakor zenés ébresztő- és diszlövésektöl volt hsngos sz utca. A szegénységünkben megható volt, hogy majdnem minden háton Madisz — élén Záhor Bélá­val — példás rendben he­lyezte el a 6000 embert. Rendőrségünk is példásan működött a rend fenntartá­sában. Gyönyörű volt a dia­dalkapu. melyet a kommu­nista párt tagjai önkéntes munkával a késő éjszakában fejeztek be. Külön ki kell emelnünk a Független Kis­gazdapártot. amely végre njlegmozdiilt, és megértette, hogy nincs Magyarországon külön-fcülön munkásosztály. dolgosó népe. Vizsgálja meg ezen • magasztos ünnepen mindenki a lelkiismeretét, hogyan élt, mit dolgozott a múltban és vessen ki leikéből minden szennyet, s múlt­nak bódiló mákonyit és tegyen fogadalmat, hogy a jövő minden percét a demokratikus új világ­rend megépítésére forditjs. A há­ború is nemsokára végetér, amit a bandita faaiiamus hozott reánk Egy táborban van a helye a kisgazdákkal és haladó szel­lemi munkásokkal. A kis­gazda is éjt nappallá téve dolgozik, s éppen úgy mun­kásnak számít, mint a többi. Buta felfogás az, hogy ha va­laki a mi kisgazdáinkra azt mondja, hogy burzsuj. Itt Árokszálláson ilyen nincs. Ezt vegye tudomásul min­denki. A szegényebb munkást felemeljük ar­ra a szintre, hogy ő se legyen proletár. Ki fogjuk egyenlíteni az aránytalansá­gokat. Ebben a demokrati­kus országban koldus és el­esett ember nem lehet és nem lesz! Az ünnepély lefolyásáról a következőkben számolunk be: Reggel 4 órakor zenés ébresztő- és diszlövésektöl volt hangos az utca. A sze­génységünkben megható volt, hogy máj dinem minden há­zon parancsszó nélkül is pi­ros papírzászlócskák lengtek. Kilenc órakor gyülekeztek a pártok^ Madisz, Ipari Mun­kások Szakszervezete, isko­lák a polg. fiúiskolánál. Ágó­ról kocsikon is érkeztek. Font 1/2 10 órakor megin­dult a menet. Elől mentek az iskolák növendékei tanítóik és tanáraik vezetésével. Utá­na a Madisz sorakozott, az­után a közs. elöljáróság kö­vetkezett. Ezt követte a kom­munista párt csoportja, majd a Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt, Füg­getlen Kisgazdapárt és végül a nagyközönség. A főtéren a vendéglő előtti teraszon a szónokok már ott voltak és a közönség elhelyezése után megkezdődött az ünnepély. A közönség először elénekel­te a Himnuszt, utána a Ma­disz énekkara zenével előad­ta az Internacionálét. Összeállította: Beöthy Lajos Fenn az ernyő, nincsen kas Úri murik és a majálisok zigligeti Ede hí­res színdarabja a Fenn az ernyő, nincsen kas. A cím jelentése: a vagyon, a csillogás, az úr- hatnámság látszata mögött nincsen semmi. Űri muri vagy majális, úrhatnámsóg vagy valódi népünnepély ? Olyan kérdés, melyről sok szempontból érdemes elgon­dolkodni. Nem tekinthető véletlennek, hogy irodal­munkon végigvonul az úr- hatnámság kritikája, a nagy mulatozások,a nagy partyk, az előkelősködö magatartás- módok kigúnyolása. S az sem tekinthető véletlennek, hogy az eát célbavevő írá­sok mindig sikeresek voltak. Az 1940-es években a felsza­badulás után több magyar színházművész kivonult a [budapesti Népligetbe, vagy Vidéki városok parkjába és Moliére Dandin Györgyéből készült Duda Gyuri című darabot adták elő, amely ugyancsak az előkelősködés — vagy népi-népligeti kife­jezéssel: a „felvágás” bírála­ta — volt. A siker szintén nem maradt el. Pedig na­gyon sok munkásnéző itt ta­lálkozott először Moliére-rel, de nem volt szükség iroda­lomtörténeti bevezetőre ah­hoz;, hogy azonnal kapcso­latot találjanak az íróval, a művészekkel. A magyar néptömegekben, úgy látszik, évszázadokon keresztül fel­gyülemlett és kikristályoso­dott a félművelt magyar úri társadalom és a magukat történelmi osztályoknak ne­vező áltörténelmd osztályok nagyzolásának, pózvilágának a gyűlölete. Ha az előbbiekben az úri murit és a majálist állítot­tuk szembe egymással, az nem véletlenül történt. Az úri muri a mulatni tudás, a pózvilág, a sujtások, a kül­sőségek világa: a díszma­gyartól a darütollig, a nagy fogadásoktól a nagy party- kig minden, ami'póz, ami külsőség, ami 1 hetvenkedésl, hozzátartozott. A majálist viszont igazi népünnepély, mindig az emberek valósá­gos vidámságának, élnivá- gyásának és közösségének a kifejezése A népünnepély nem mulatozás abban az ér­telemben. hogy ott vetélke­dés folyna: ki tud a leg­jobban mulatni, lehet játé­kos, lehet közvetlen, de nem tűri meg a pózt. A majális mindig 'népünnepély volt, mindig a szabad természet, a tavasz élvezetét, és a tö­megeik sorsának könnyebbre fordulását jelentette. S a munkásmozgalom ehhez az ősrégi népi öröm ünnep spon­tán megnyilvánulásához hoz­zákapcsolta a szabadság tu­datos akarását. Innen ered ennek a népünnepélynek a póztalansága, közvetlensége, mesterkéletlensége és termé­szetessége. Ady Endre azt írta: „A Május: szabad”. S ez a sza­badság. ez a kötetlenség ab­ban is megnyilatkozik, hogy a népünnepély sohasem va­lamely bezárt téren folyik. A tér végtelenségét fejezi ki a májusfák sora is. Az úri muri ezzel szemben mindig — még szabad téren is — zárt. Lehatárolt. S mi hatá­rolja le a teret? Vas István az Egy szerelem három éj­szakája című musical úri­asszonyát igy énekelteti, így búcsúztatja a régi Budapest­től: „Pannónia Szálló és Va­dászkürt, jó, a disztingvált különterem!/ Pertis hegedű­je, jaj, hová tűnt?/ És a Grill, a kis Párisién?/. Já­noshegyi reggeli utána, ' /És a sikk, amellyel vétkezünk — /Isten veled, édes életünk! jó, királydíj, pólózsur meg estély,/ Pezsgőzés meg Zesrbo-bo-bo-bo, /Néha nyá­ron egy vidéki kastély./ Ezt szeretjük, ez nekünk való. /Egész ország de csupán az úri —/ Ez kellett csak, e: jutott nekünk”. Az úri murit tehát keret­be szorítja az egész ország de csupán az úri. Vagyis aú úri muri résztvevői csak a; úri világot tekintik ország­nak, s az úri világ „termé­szetét”: a jánoshegyi éttér met és a vidéki kastély! azonosítják a természettel Az úri muri világában min­den torzan jelentkezik, s ezért válhat joggal gún> tárgyává. Könnyű dolog persze el­múlt dolgokról ítéletet mon- ÓiaiH, rpidőn a történelem már kimondta. Sokkal ne­hezebb. de legalább ennyire szükséges a múlt furcsa éí torz továbbéléséről ma vé­leményt mondani. Mert m tagadás, köztünk él az úr muri szelleme, a „fenn a; ernyő”-é, és pusztítja a nép­ünnepély ösztönös vidámsá­gának hangulatát. Ez a szel­lem valahogy, akarva-aka- ratlan, lefokozza a majálist a népszórakozást, durvának illetlennek és műveletlennel^ becsmérli. Pedig éppen az ellenkezője az igaz. A „fenn az ernyő” ezei formában támadhat fel. Hol egy magát görög diploma­tának kiadó kékruhás fiú csillogtatja meg alakváltoz­tató képességeit, hol a hi- vakodó lagzik, mulatozások, hol pedig a kerítések, az au­tók, a nagy borravalók, a „pénz nem számít”-jelsza- vak élesztik fel újra az úr- hatinámságat. S nem az a legfájdalmasabb, hogy csak a régi világ vonzásában fel­nőtt emberek kerülnek s fennhéjázás hatása alá. ha­nem néha ugyanazoknak a2 osztályoknak a tagjai is, me­lyek oly mélyen és évszáza­dokon át megvetették a tal­mi ragyogást. A május, a majális, a nép­ünnepély és május elseje a szabadság szimbólumává vált. S néha ugyanazok, akik ezt a napot meg ünnepük, lemondanak szabadságukról, elvesztik az úrhatnámsóg ál­tal nyújtott látszólag vonzó, de valójában mégiscsak a személyiséget beszűkítő ma­gatartás miatt. Olyan benső konfliktusba sodorja magát az úrhatnáimkodó paraszt­vagy munkásemiber. d© az ér- teümiiségi is, amelytől bíz­vást megmenekülhetne. S mindez annak az eredmé­nye, hogy ott érez értéket, ahol az értéknek nyoma sincs. Ott akar csillogni, ahol a csillogás legfeljebb szemfényvesztés, s a saját szabad ünnepét áldozza fel érte, hogy rabja legyen egy hamis elképzelésnek. gyedi esetek ezek ugyan, és mint az irodalom, a közhangulat mu­tatja, ma általá­ban ugyanúgy megmosolyog­ják, megszólják és megvetik, az urak mulatozását. Na­gyon jól tudják hogy, az úri muri nem kultúra. Nem té­vesztik össze az úrhatnám- ságot a tényleges emelke­dettséggel, a tényleges mű­veltséggel és szépséggel. De azért sajnálják is a tévútra került energiákat,. amiket másra, jobbára lehetne for­dítani. Ez azonban nem aka­dályozza meg, hogy a saj­nálat mellett ítéletet is al­kossanak róla. S az ítélet nem hízelgő. A nép ünnepe, május elseje a szabadság, a pihenés, a szórakozás, a jó időtöltés jegyében zajlik. És ha valaki a másik fölé azzal szeretne kerülni, hogy a nép­ünnepélyt fitymálja és elő- kelősködik, akkor saját ma­gát teszi nevetségessé, mint az úri murik szereplői, mint a Duda Gyurik. Az idő el­haladt a dáridók világa fe­lett. És ha még kísért is a mult, a józan látású embere­ket nem téveszti meg, és a maguk szája íze szerint fe­jezik ki felszabadult örömü­ket. H. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom