Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-04 / 80. szám
# 6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. ÁPRILIS 4. n szocialista országok életéből Szovjetunió a föld hangjait hallgatják! Tádzsikisztánban, a Karateginszki hegyvonulat egyik nyúlványában fúrták ezt az alagutat, ahol a Földnek még a leggyengébb mozgásait is regisztrálják a különlegesen pontos műszerek. A képein: Vlagyimir Vlagyimirovics Szuhodo- lov laboráns munka közben Szovjet Közép-Ázsiában Tádzsikisztán garmi körzetében dolgozik a Szovjet Tudományos Akadémia Földfizikai Intézetének komplex expedíciója, amelynek munkájában különböző szakterületek tudósai‘vesznek részt. Huszonöt földrengésjelző állomás őrködik éjjel-nappal, regisztrálják a Földnek a leggyengébb mozgásait is. A korszerű berendezések lehetővé teszik, hogy korábban megközelíthetetlen magashegyi körzetekben is végezzenek megfigyeléseket. Az automatikus működésű földrengésjelző állomások rádión továbbítják a földA Föld „lélegzése”. rengések adatait a központba. A központban, az expedíció garmi bázisán a tudósok értékelik és elemzik a kapott információkat. A földrengések előrejelzésének problémáját, csak a földkéregben lejátszódó folyamatok sokoldalú és komplex vizsgálatainak alapján lehet megoldani. A hagyományos szeizmikus kutatások mellett magnetohid- rodinamikus (MHD) generátorokban előállított nagyteljesítményű elektromos impulzusokkal szondázzák a földkérget, lézeres mérések- < kel ellenőrzik a földfelszín lassú mozgásait, vizsgálják a föld mágneses terének változásait, a földalatti vizek állapotát, geológiai és sok más kutatást végeznek. Tanulmányozzák egyes állatfajok viselkedését a földrengést közvetlenül megelőző időszakokban. A modern számítógépek nemcsak a kísérleti adatok gyors és hatékony feldolgozását teszik lehetővé, hanem azt is, hogy közelebb kerüljenek az automatikus földrengés-előrejelző rendszerek kifejlesztéséhez. Húsz' tanulmány és tematikus kiadvány, több mint ötszáz tudományos cikk, negyven disszertáció az expedíció tudósainak „termése”. Az ország legtávolabbi vidékein — Moszkvában és Kamcsatkán, a Kaukázusban és Közép-Ázsiában dolgoznak ma azok a szakemberek, akik Garmban járták ki a földrengéskutatás iskoláját. Gyakori vendégek Garmban h szocialista országok, az USA és Japán, Anglia és India, Olaszország és Finnország, és más országok tudósai. Politikai tavasz Lengyelországban A tavasz beköszöntével felgyorsultak a politikai események Lengyelországban: a LEMP országos értekezlete után (március 16—18) a hónap végén került sor a Lengyel Egyesült Néppárt (parasztpárt) országos kongresszusára. Még márciusban megkezdődtek a hivatalos előkészületek a júniusi tanácsi választásokra, megalakult az országos választási bizottság. Ismét tárgyalóasztalhoz ültek a kormány és az új szakszervezetek képviselői, hogy egyenlő partnerekként véleményt cseréljenek az árpolitika időszerű kérdéseiről. A sajtóban közben élénk vita folyik a vállalatok szerepéről, feladatairól és felelősségéről az új gazdaságirányítási rendszer siker- revitelében. Az országos jelentőségű események közül azonban a legnagyobb érdeklődés a LEMP országos értekezletét kísérte. A megkülönböztetett figyelem teljesen indokolt volt és nem csalódtak azok, akik az ország további társadalmi—gazdasági fejlődését meghatározó, történelmi állásfoglalásokat vártak a mintegy 400 küldöttől, a párt vezetőitől. Az országos pártértekezlet egyértelműen jóváhagyta a LEMP Központi Bizottsága, s~ Politikai Bizottság és személy szerint Wojciech Jaruzelski első titkár egész tevékenységét, megerősítette a társadalmi megegyezés 1981-ben elfogadott politikai vonalát. A pártértekezlet némely megfigyelő számára talán a vártnál kevésbé látványosnak tűnt, hiányoztak a meglepetések, a fordulatok és egyes nyugati „szakértők” által megjósolt összecsapások a különböző állítólagos irányzatok között. Ehelyett szakértők bevonásával érdemi, elmélyült munkát végzett a 15 bizottság, őszinte, kritikus, a helyzetet objektiven feltáró felszólalások hangzottak el a plenáris üléseken. Egyetlen fontos politikai kérdést sem kerültek meg a küldöttek, senkibe se folytották bele a szót. A két és félévvel ezelőtti párt- kongresszust jellemző feszült légkör már a múlté, a LEMP vezető szerepének és felelősségének tudatában, létszámában ugyan megcsappanva, de ideológiailag és szervezetileg megerősödve készíthetett számvetést. A földrengésszerű események, a kényszerűen szigorú döntések nyomán' — Wojciech Jaruzelski szavaival — a LEMP máig „ugyanaz a párt tudott maradni, de nem ugyanolyan mint amilyen volt” Csehszlovákia Napkollektoros juhásztanya A juhtenyésztés fénykorát éli Csehszlovákiában. A juhok teje, húsa és gyapjúja iránt az utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt a kereslet. Ezt látva, a szövetkezetek bővítik juhállományukat és korszerűsítik a tenyésztést. Tavaly az ország keleti részén működő mező- gazdasági szövetkezetek majdnem 225 ezer juhot neveltek, s számukat az idén és jövőre 320 ezerre akarják növelni. Az állattenyésztésnek ezzel az ágazatával főként Kelet-Szlovákiában foglalkoznak. E hegyvidéken például a szepescsütör- töki mezőgazdasági szövetkezet nagy figyelmet fordít a juhtartásra. A szövetkezet 530 dolgozójával 2400 hektárnyi területen tevékenykedik, s az állattenyésztésen kívül növénytermesztéssel is foglalkozik. Mivel földterületének több mint egyhar- madát rétek és legelők teszik ki, az állattenyésztésé a vezető szerep. A szövetkezet dolgozói a szarvasmarhákon kívül 1100 juhot is nevelnek. E rendkívül hasznos állat tartásában nagy jövőt látnak, s máris szép eredményekkel büszkélkedhetnek. A sajt-termelés itt például túlhaladja az országos átlagot, s az egy fejősállatra eső évi sajtmennyiség 26 kilogramm körül “mozog. A sajt, hús ép gyapjú árusításából befolyó nagy jövedelem a szövetkezetei juhállománya bővítésére ösztönzi, 1985-ben már 1600 juhot akarnak tenyészteni. A nagyüzemi juhtartásnak azonban vannak némi problémái is, elsősorban a melegvízhiány. A tanyákon, amelyek gyakran 5—7 kilométernyi távolságban vannak a falvaktól, eddig csak nagy erőfeszítések árán tudták biztosítani a szükséges melegvizet. A probléma megoldására a szepescsütör- tökiek a napenergiát fogták be. Csehszlovákiában ma már több olyan mezőgazda- sági szövetkezet van, ahol a nap melegét hasznosítják. Ez segít a villanyáram megtakarításában, elsősorban szénaszárításrial. Juhásztanyákon eddig azonban nem hasznosították. A szepescsü- törtökiek az elsők e téren, úttörő vállalkozásukban az érsekújvári Elektrosvit vállalat volt segítségükre. A szövetkezetnek megfelelő berendezést szállított és közreműködött annak felszerelésében is. A napkolléktoros vízmelegítésben. szerzett tapasztalatok 1983. nyarán már biztatóak voltak. A juhásztanyán felszerelt kollektor naponta 300—400 liter vizet felegített fel 50—60 Celsius fokra. Ez a melegvíz-mennyiség bőségesen elég volt. A napkollektor, amely a vizet akkor is 35—40 Celsius fokra tudta felmelegíteni, ha az időjárás nem volt a legkellemesebb, sokkal barátságosabbá tette az április elsejétől október közepéig itt dolgozók életét. A juhászok dicsérik is a berendezést. A szövetkezeti vezetőség ezután úgy döntött, hogy a nap energiáját ahol csak lehet és szükséges, mindenütt ki kell használni. Ilyen vízmelegítő berendezést kapnak az üszőket? gondozó dolgozók, de napkollektorokat szerelnek fel mindenhol, ahol ezidálg jóval drágább villamosáramot használtak. NDK Ötletbörze leleményeseknek Érdekes beszélgetésre került- sor nemrégen a több mint egymilliós olvasótáborral büszkélkedő Drezda megyei napilap, a Sächsische Zeitung szerkesztőségében. Az újságírónak más dolga sem volt, mint az asztal körül ülők egymásnak szegezett kérdéseit és válaszait jegyezni. A vendégek szóvivője Siegfried Schiller professzor, a világhírű drezdai Manfred von Ardenne Kutatóintézet igazgató-helyettese, kiváló újító, háromszoros Nemzeti-díjas tudós, a helyi műszaki egyetem meghívott tanára volt. Beszélgető társait az újságírók választották ki: egy gép- és berendezésszerelőből szabadalmi mérnökké előlépett szakembert. egy daruvillamossági szerelőt, sokszoros újítót, valamint két nyolcadik osztályos diákot, akiknek első közös találmányát, az- elektronikus tudásfelmérőt már gyártja is a vasútmodelleiről ismert drezdai PREFO-gyár. A térpp: az újítások, találmányok sorsa, legfőképpen pedig annak a kérdésnek a boncolgatása, hogy milyen ember az újító, hogyan válik valaki ötlet(ek) gazdájává., mi sarkallja a változtatásra? Őszintén megvallva, elsősorban a két srác véleménye érdekelt. Robert Elschner és Mathias Lugenheim, a Drezdai 65. számú Általános Iskola tanulója. Az NDK-beli Alkotó Ifjúság mozgalom keretében, az MMM (a Holnap Mestereinek Kiállítása) alkalmával rukkoltak elő gyártmánnyá érett • ötletükkel és modelljükkel. A két kisdiák a legtermészetesebb egyöntetűséggel jelentette ki: „Már nem is emlékszünk arra, melyikünk ötlete volt az elektronikus tudásfelmérő. A sok-sok közös búvárkodás a szakkönyvekben, folyóiratokban, beszélgetés a tapasztalt szakemberekkel, az egymás közti viták, a tízpercekben felvázolt kapcsolási rajzok, logikai sémák egymást túllicitáló megszerkesztése — ez volt számukra a legfontosabb. A meéisme- rés, a felfedezés megismételhetetlen örömei vittek mindig előbbre bennünket.” Érett emberek, sokszoros újítók sem fogalmazhatnának különben, mint ez a két kamasz. Az újításokról folytatott eszmecsere a probléma fölismerésétől a helyes útra terelő kérdések felvetésén át egészen a hasznosításig — szubjektív és objektív tényezőket egyaránt magában foglalt. És legfőképpen azt a figyelmeztetést, hogy semmilyen jó ötletet sem szabad elfektetni nemtörődömségből, irigységből. Az íróasztalfiók vagy a páncélszekrény nem lehet az újítások, találmányok temetője. A leleményes emberekért (Magyarországon meghonosodott szóhasználattal: a nehéz emberekért) küzd már több mint két évtizede az újítók Drezda megyei központja is, amelynek első vezetője az ország egykori legjobb esztergályosa, Erich Wirth volt. A Dippoldiswal- der Platzon berendezett megyei újítóközpontot eddig több mint 3100 rendezvényt szervezett majd százezer részvevőnek. Mindenekelőtt megvalósításra érdemes ötleteket, javaslatokat népszerűsít, ad és vesz, illetve közvetít. A köznont társadalmi —gazdasági hasznát — erkölcsi súlya mellett — már- kamilliárdokban mérik. A megyei központ a járásokban 60 konzultációs irodát tart fenn, hogy minél több jó ötletet karolhasson föl, adhasson tovább. Románia Kisipar a hegyekben Konzerv, kapa, fonottbútor, szekér, irhabunda, patkó, veder, és cipő. Egymástól távoleső árucikkek: ahány termék, annyiféle mesterség. És a fölsoroltak csupán kis töredékét teszik ki a teljes gyártmánylistának, mindannak, amit a romániai Beszterce-Nászód megyei termelési, felvásárlási és áruforgalmazási szövetkezetek kisipari tevékenységük során előállítanak. A megye fogyasztási szövetkezeteinek kisipari termelése 1983-ban 21,8 százalékos növekedési ütemet ért el, 1982-höz viszonyítva, és a tervek szerint, az idén újabb 13 százalékkal emelkedik. A szolgáltatások értéke egyötöddel lesz nagyobb a tavalyinál. Eddig nem művelt ágazatok honosodnak meg, új műhelyeket — egyesekre már az üzem jelző is egészen jól ráillik — adnak át, tovább szaporodik a kétszázat már meghaladó termékek száma. Nincs egyetlen olyan község, alig párszázas lélekszámú település sem a megyében, ahol ne volna szolgáltató egység, ne gondoskodnának a helybeli nyersanyagok feldolgozásáról. A főútvonalak mentén fekvő településektől a legeldugottabb kis havasi hegyvidéki faluig mindenütt jelen vannak a szövetkezetiek, munkaalkalmat biztosítanak a helybelieknek, akik ugyanakkor kitartanak hagyományos foglalkozási ágaik, a földművelés és állattenyésztés mellett. Szerteágazó, napról-napra a megoldandó kérdések sokaságát fölvető munkájáról Besztercén Adrian Rusu, a megyei szövetség elnöke így beszél: — Kenteikével kezdhetném — mondja. Ottani konzervüzemünkben a lakosság zöldség- és gyümölcsfölöslegét dolgozzuk fel, gyakorlatilag olyan nyersanyagból, amelyet alig-alig volt kifizetődő piacra vinni, és amelynek java része felhasználatlanul maradt, kárba ment. A helyi erőforrások magasfokú hasznosítására talán még plasztikusabb példa az alsóegresi fonottbútor. A folyók . és patakok partjáról összegyűjtött vesszőből ízléses kerti bútorok készülnek, nem győzünk annyit termelni, amennyit külföldi megrendelőink kérnek tőlünk. A nyersanyag helyben van ott is, csak ügyes kezű férfiak és nők kellenek a feldolgozáshoz. Bethlenben szekereket és patkót gyártunk. Ugyanilyen részleget indítunk be Nemegyén, ahol még mezőgazda- sági szerszámokat akarunk előállítani. Nagysajón 100 munkahelyes bútorüzemet adunk át az év vége felé. Sok a famegmunkáláshoz értő szakember, számukra gondoskodunk helyi munkaalkalomról. A felmérések szerint külföldön is igen keresettek a ‘ népi fafaragású bútorok, ilyeneket fogunk gyártani, az egresi és órad- nai részlegekhez hasonlóan, ugyancsak exportra. A csicsógyörgyfalvaiak híres bádogosok. Vedrek, öntözők, mosófazekak sorozat- gyártására rendezkedtek be. Szeretfalván ruhaneműt kötnek, szűcsök és cserzővargák dolgoznak a szövetkezetben. Eddig 19 sütődét helyeztünk üzembe a megyében, az idén még ötöt létesítünk. Ezzel gyakorlatilag minden falusi településnek biztosítjuk a naponkénti friss kenyeret. • Egy-egy sütöde három műszakban dolgozik és nyilván többet termelhet. mint amennyire a községben igény van. Emiatt helyeztük el úgy őket a megye területén, hogy fennakadás nélkül, mindenüvé eljusson a friss kenyér.
