Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-14 / 88. szám

1984. ÁPRILIS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A jászberényi Tanítóképző Főiskolán áromnapos allgatói ■ n választáson ■ az R-zsú párt atalom győzött I A Kármen párt cstfios tagjainak híveket to borzó műsora A diákrektor átveszi az intézmény kulcsát Óriási hangzavar, taps, énekszó, ünneplés, a válasz­táson induló pártok hívei­nek lelkes üdvrivalgása. A pártvezérek barátságos kéz- lengetéssel üdvözlik tálboru­kat, széles mozdulatokkal di­rigálják a kórust. A zűrza­varban azonban egyvalami közös, mégpedig a jelenlé­vők remek hangulata, szé­les jókedve. A helyszín a jászberényi Tanítóképző Fő­iskola díszterme, ahol a fő­iskolai napokon a legizgal­masabb és leginkább várt programra a pártvezérek kortesbeszédére, majd pedig a szavazásra kerül sor. A főiskolára érkező ven­déget napok óta plakátok, transzparensek fogadták, a pünkösdi királyságira, a há­romnapos hatalom megszer­zésére törekvő pártok •— a SZÉF, a Kármen, a Vadász­blézer Sir Julius hívei — mindegyike próbálta a zász­laja alatt sorákozófc táborát népesíteni. A teázóiban kü­lönféle érdekességek várták a szomjas hallgatókat, ven­dégeket, számos apró jel utalt arra, hogy ezekben a napokban kissé felborult a rend a főiskolán, kizökkent az élet a megszokott kerék­vágásból. Hatalmas érdeklődés kí­sérte a pártvezérek kórtes- beszédét, amely nem szűköl­ködött a humorban, de a kri­tikában sem. A tanárok és a hallgatók közösen moso­lyogtak, nevettek azokon az apró mindennapos bosszú­ságokon, melyet a szónokok beszédükben poénjuk tár­gyává tettek. Meghallgatta­tott mind a négy tábor ve­zére. majd cserépszavazás helyett papírcédulákon vok­soltak a diákok, a jelenlé­vőik, a vendégek. A befőttes- üvegbe gyűjtött szavazatok összeszámiá 1 ása után az R- zsó párt tagjai ujjonghattak, 157 voiksukkal megszerezték a győzelmet, így vezérük, Tóth Erzsébet átvehette a jelképes hatalmat, a főis­kola kulcsát ár. Fábián Zol­tán főigazgatótól. — Azért is nagy öröm szá­munkra, hogy győztünk, mi­vel elsőévesek vagyunk — lelkendezett az újdonsült diákrektor. — Már a kortes­hadjárat során igyekeztünk minél több hívet toborozni. Az iskola újságának, a Tó- tumfaktum szerkesztőségé­nek tagjaitól sok , segítséget kaptunk. Ezer forint állt rendelkezésünkre a külön­böző programok megszerve­zéséhez. A legsikeresebbek a korongozás, a szövés, a foáibkészítés, valamint az MHSZ-szel közösen előké­szített esti „hadgyakorlat” volt. — Ügy gondolom, á győze­lemhez szükség volt a szel­lemesen szerkesztett kortes- beszédre is. Mindenki jól szórakozott a találó meg­jegyzéseket hallgatva, ame­lyek között jócskán akadt kritikus hangvételű is. — Nagy előnye a kollégi­umi napoknak, hogy a szó­rakozás mellett segíti a nagy közösség összerázódását. az egymáshoz való közelebb ke­rülést és ennek egyik része az, hogy elmondjuk, ami a szivünket nyomja, szólunk a hibákról, a megoldásra váró problémákról is. Nem véletlenül került szóba mintdaínnyiunk beszédében a kollégium, a menzai étke­zés, az iskolabusz kérdése. A humoros formában elő­adott problémákat azonban mindenki komolyan vette, és természetes, hogy ezen senki sem sértődik meg. Na­gyon jó érzés, hogy tanára­ink is „veszik a lapot" ahogy mondani szokás, benne van­nak a buliban. — Azt hiszem a jó tanár­diák és a hallgatók. közti kapcsolat . kialakításában is rengeteget számít ez a há­rom nap, amikor mindenki feloldódva vesz részt a prog­ramokon, miég azok is, ákik egyébként viszaihúzódóbbak — vette át a szót Mucsi Gyu­la másodéves hallgató, a Sir J ulius párt vezére. — Az előkészületek már megmoz­gatták a főiskola hallgató­ságát, mindenki találhatott magának valami apró fela­datot. Ugyan játékról van szó. de azt igyekezünk ko­molyan csinálni. Például a lovaggá ütés formáját — pártunk többek között ezzel rukkolt ki — a Révai Nagy Lexikonból tanultuk meg. Szeretnénk ha a három éve először rendezet főiskolai napok hagyománnyá válná­nak lugyanjs valamennyien! úgy védjük, a közös kikap­csolódós, a játék sokat jelent mindannyiunknak, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalok megismerjék egy­mást, magukénak érezzék az intézményt, a közösséget, an­nak gondjait. A főiskolai napok prog­ramját böngészve számos csábító kínálaton akadt meg a szem. Tegnap rendezték meg a tanár-diáik focimecs- cset, a Mikroszkóp Színpad művészei léptek fel a díszte­remben. a fiatalok a Solaris és a 'Panir együttes koncert­jét hallgathatták meg, este pedig diszkóban táncolhat­tak. Ma a zárónapon töb­bek között a Voga—Tur- novszky duó ad műsort, dél­ben a bográcsban főzött gu­lyást fogyaszthatják el a hallgatók. Délután kerül sor a hatalom visszaadására, ezt Zorán koncert, majd pedig Video-disco követi. Fekete Sándor Helyreállítások az egri várban Az idén tovább folytatják az egri vár helyreállítását. Kiemelt feüiadlatnak szabiit és még ebben az évben be­fejeződik a 15 méter magas Dobó-bástya rekonstrukció­ja. Ugyancsak még ebben az évben végeznek a Setét-kapu feletti terület helyreállítá­sával. Ezzel egyidejűleg egy sétányt is kialakítanak az ősi székesegyház romjaitól a vSr legmagasabb pontján lévő Gárdonyi-sírig. Befeje­zik a nevezetes Gergely-ibós- tya belső terének felújítá­sát: pótolják az elpusztult falrészeket továbbá az úgy­nevezett gyilokjárót, ame­lyen keresztül a látogatók a Gergely-bástyától a föld­alatti kaszámyaterembe sé­tálhatnak majd át. Terve­zik, hogy még az idén meg­kezdik a Török-bástya hely­reállítását is. Ennek terében függőkertet és büfét alakí­tanak majd ki. Újabb védett területek Űjabb természeti értéke­ket nyilvánított védetté a megyei tanács. A megelőző tudományos /igényű fejlmé- rések alapján védelmet ka­pott a Hortobágy—Berettyó középső szakaszán fekvő Ecsegpuszta, a Tiszaderzs és Tiszaszőlős közötti cserőközi terület, valamint a tiszafüredi kastélypark. 'Védett lett a kétszáz évesre becsült tisza­füredi kocsányos tölgy és ugyanígy a kengyeli török- mogyorófák. A magyar nyelv hetére Ha Petőfi feltámadna Legkedvesebb versem Társszérliesztöket keresnek „Társadalmi szerkesztőket” keres egy magyar versgyűj­temény összeállításához a Móra Ferenc Könyvkiadó. Ebben részt vehet minden 14 —18 éves fiatal, aki elküldi legkedvesebb magyar versé­nek címét a kiadónak. A be­küldők közül száz fiatalnak a nevét sorsolják ki. s nekik kis házi könyvtárat ajándé­koznak 500—500 forint ér­tékben. Azok közül kerülnek majd ki a „társszerkesztők”, aikik megggyőzően azt is leírják, miért a beküldött vers a legkedvesebb számukra. Ne­vük szerepelni fog az idei Télli könyvvásár alkalmából megjelenő a Te antológiád című kötetben. Az egyéni résztvevőkön kívül közössé­gek., irodalmi szakkörök, ön­képzőkörök jelentkezését is várja a kiadó. A verscímeket, az indoklá­sokat a következő címre le­het beküldeni: Móra Ferenc Könyvkiadó, 1146 Budapest. Május 1. út 57—59. A borí­tékra fel kell írni a nevet, a lakáscímet és a jeligét: „Legkedvesebb versem”. A pályázat beküldési ha­tárideje: 1984. május 31. Fotókon a természetjárás története Turista múzeum Múzeum lesz Budapest kör­nyékének első. 1897-ben épült menedékházából. A fából emelt, Eötvös Lorándról el­nevezett turistaház állaga az idők folyamán lassú pusztu­lásnak indult. Megmentésére az 1970-es évekjben akció in­dult: turisták és turisztikai szervezetek, szocialista bri­gádok ajánlották fel segítsé­güket. Az ennek köszönhe­tően eredeti formájában helyreáilitott faházban a magyarországi természetjárás történetét bemutató kiállí­tást láthatnak, tanulmányoz­hatnak majd az érdeklődők. A múzeum július 2-án nyílik meg. A természetbará­tok ez alkalommal megis­métlik a menedékház első — 86 évvel ezelőtti — avató­túráját. Reggel fél hétkor különvonat indul majd a Nyugati pályaudvarról Döm- södig, a résztvevők ott komp­pal átkelnek a Dunán, hogy aztán gyalog folytassák az útjukat a dobogókői mene­dékházig. Részvételi jegyeket május 18-ig lehet igényelni a Magyar-, illetve a Budapesti Természetbarát Szövetség­ben. hét esztendeje már, hogy íróink — Ko­lozsvári Grandpierre Emil kezdeményezésére — szenve­délyesen vitatkoztak a ma­gyar nyelv állapotáról. Ily- lyés Gyula kockáztatta meg akkoriban, hogy Petőfi ha föltámadna, nem értené a be­szédünket. Kiabálunk, hadarunk, a hangzókat eltorzítjuk, pon­gyolán fogalmazunk, igényte­lenül; megemésztetlen idegen divatelemekkel zsúfoljuk te­le mondanivalónkat. Kevés az igazi beszélgetés: többnyi­re csak „fújjuk a magunkét”, s a másik véleményére, köz­lendőjére alig vagyunk kí­váncsiak. Nem jobbak a kö­rülmények az írásbeli kife­jezésmód terén sem. S ami a legelszomorítóbb: a nyelv hivatásos használói sem mu­tatnák kellő mértékben kö­vetendő példát. Rádióban, te­levízióban, sajtóban — s olykor még az irodalomban is — lép ten-nyom on tapasztal­ható mindaz, amit az előbb jeleztem. A magyar hangsúly és hanglejtés például már- már helyrehozhatatlan sé­relmeket szenvedett. Korántsem csupán a művelt­ség hiánya a gond — bár a művelődés tekintélyén, tár­sadalmi megbecsülésén is számos csorba esett —, ha­nem mindenekelőtt a napon­ta használt anyanyelvvel kapcsolatos szemlélet, ma­gatartás, viszony eltorzulása kárhoztatható. Pedig furcsa módon, szeretjük és tiszteljük jól képzett nyelvművelőin­ket, de valahogyan a szép, vi­lágos, szabatos magyar be­széd és írás csup>án „a Lő- rincze dolga”. Háborgás helyett azonban fordítsuk inkább arra a fi­gyelmünket : hol mutatkozik a legsürgősebbnek a beavat­kozás, a tudatos cselekvés, a változtatás? Itt van például a megszó­lítás kérdése. A lehetséges változatok közül nem keve­sen egyiiket sem használják. A többiek meg gyakran za­varban vannak: mikor illik az uram, az asszonyom, mi­kor meg az elvtárs, a szak­társ? Pedig elvileg nem ne­héz eldönteni, hogy életünk sokféle területén hol kínál­kozik az egyik, vagy a másik. Itt van aztán a köszönés problémája. (Van, aki nem köszön.) Át kellene már tér­nünk végre a napszakos kö­szönésformára (jó reggelt kívánok, stb.), a legkisebbek­től, a legidősebbekig (az óvo­dában — helyesen — ezt szorgalmazzuk ts), s lakkor néhány évtized múltán ke­vesebbszer halljuk . majd a sziát. s a ma divatozó, szinte már általános hellót. (Ha már az idegen szavaknál tartunk, a „rendben van” jelentésé­ben manapság nyakra-főre használatos oké is megérett arra, hogy kiiktassuk beszé­dünkből.) Végül szólnunk kell a leg­lényegesebb kérdésről, a trá­gár beszéd rémuralmáról. Kinek nincsen élménye ezzel kapcsolatban vonaton, autó­buszon, iskolában és munka­helyen, szórakozás közben? S egyre inkább hallunk trá­gárságot' színpadról, mozivá­szonról is. Valaha „férfias” magatartásnak számított né­ven nevezni azokat a test­részeket. cselekvési formá­kat, amelyek többnyire ki­maradtak a szótárból. Ma már — kétes dicsőség — nemre való tekintet nélkül használják a trágár kifejezé­seket, amit sokszor a legcse­kélyebb indulat sem kísér. Nem káromkodik tehát az illető fiatal vagy idősebb fér­fi és nő. hanem — közöl. Mit tehetnek — tegyenek — azok, akik még nem szok­ták meg ezt a magatartást, nem tartanak lépést ezzel a divattal? Mindenekelőtt: ne szégyelljék azt. és ne adják be a derekukat továbbra sem. A jó példa — hisszük — leg­alább olyan „ragályos”, mint a'rossz. Azon túl, hogy ma­gunk — lehetőség szeri nt — kerüljük a trágár szavakat, fordulatokat, állandó környe­zetünkben — családban, mun­kahelyen, baráti társaságban — türelmes szóval, esetleg tréfás hangnemben figyel­meztethetjük is azt, aki meg­feledkezik a társadalmi érint­kezés illemszabályairól. Pró­báljuk megmagyarázni, hogy a bátorságnak, a szabad szel­lemnek. a modern gondolko- dá nak nem a trágárkodás a fokmérője. mint minden nyelvi jelen­ségnek, a trá­gárkodásnak is megvannak, a társadalmi okai, gyökerei (a nemek egyenjogúsodásának folyamata ebben a vonatko­zásban is érvényesülni kíván — habár torz módon; a ve­szélyeztetettség tudata — há­borús félelem, az anyagi helyzet rosszabbodása, stb. — világszerte az érzelmek kiapadását, a viselkedés el­durvulását sietteti; negatív magatartásminták hatnak), és a nyelvművelés egyma­ga nem szüntetheti meg a trágár beszédmodort. De jó lenne mégis, ha nemcsak a magyar nyelv idei hetének — melynek eseményei, ren­dezvényei a napokban zaj­lanak — fő célkitűzése lenne egyebek között a trágárko­dás elleni küzdelem, ha ne­mes kampányt hirdetnénk a nemtelen szavak, kifejezések visszaszorítására. K. Zs. Csaknem Persze

Next

/
Oldalképek
Tartalom