Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-14 / 88. szám
6 Nemzetközi korkép 1984. ÁPRILIS 1 Szovjet külpolitika Folyamatosság és kezdeményezések Bizonyos helyzetekben a változatlanság néha a változásnál is fontosabb jelenség. Ezt mondhatjuk el a Szovjetunió nemzetközi magatartásáról, amely Jurij Andropov halálával sem irányát nem változtatta, sem dinamizmusából nem vesztett. Akik az SZKP és a szovjet állam élén állnak,— Az utóbbi hetekben kibontakozott szembeszökően nagy szovjet külpolitikai aktivitás középnontjában természetesen változatlanul az a szándék áll, hogy az adott körülmények között is javítani kell a szovjet—amerikai viszonyon, biztosítani kell a két ország között a normális érintkezést, a tárgyalásokat korunk sorskéf- déséről. Semmit sem változott az a régóta meghirdetett szovjet elv, hogy minden lehetséges módon meg kell fékezni a nukleáris fegyverkezést, a lehető legalacsonyabb szinten kell biztosítani az erőegyensúlyt. Érvényben van az erőszakról való kölcsönös lemondást indítványozó szovjet javaslat, megannyi más fontos kezdeményezéssel együtt — például a vegyi fegyverkezés visszafogására —, amelyek mindegyike sajnálatos módon vagy elutasításra talált, vagy visszhang nélkül maradt az amerikai fél részéről. Moszkva mégis kerül minden olyan lépést, amely A már említett nagyszabású szovjet aktivitás mindenekelőtt magasszintű találkozókban, eszmecserékben és tanácskozásokban ölt testet. Ilyen volt egyebek között Dmitrij Usztyinov honvédelmi miniszter indiai látogatása, amelynek során —, mint ahogy világszerte feltételezik —, nagyon kényes katonapolitikai kérdések is napirendre kerültek. Ismeretesek India ellentétei ^zzal a Pakisztánnal, amely Egyesült Államok, választási kampány II pénz beszél... Már eddig is dollármilliókat emésztett fel a legváltozatosabb eszközökkel folyó szavazatvadászat az Egyesült Államokban, pedig hlég jónéhány hónappal — hs még sok-sok millió dollárral — odébb van az el- hökválasztás... Hivatalos adatok szerint a demokrata Párt elnökjelöltségére pályázó myolc önjelölt legkevesebb negyven millió dollárt költött el eddig. öten közülük már kiestek — vagyis az általuk választási célokra „bedobott” összesen huszonegy millióból akár papírcsónakokat is hajtogathattak volna. A még lábonálló három másik versengő: Walter Mondale volt alelnök tizenhárom millió dollárt, Gary Hart szenátor több mint négymilliót és Hesse Jackson fekete bőrű bolgárjogi vezető két milliót költött el eddig. Mire novemberben eldől, hogy ki foglalhatja el az elnöki széket, szerény becslések szerint is háromszáz millió dollár kiadást könyvelhetnek el a kampányirodák. A költségtényező olyan fontossá vált az amerikai elnökválasztási rendszerben, hogy hiába értékes pályázó valaki, ha nincs elég pénze. Hart például a New Hams itt természetesen rendkívül nagy szerepe van Konsztan- tyin Csernyenkónak, a párt új főtitkárának, — már a szomorú eseményt követő napokban hitet tettek a politika folyamatossága melletti tMinden, ami azóta történt, ennek az elhatározásnak a hosszútávú érvényét igazolja. a feszültség növeléséhez vezethetne, és elősegít mindent, ami azt csökkentheti. Erre utal nemrég Konsztan- tyin Csernyenko válasza a Szocialista Internacionálé felhívására, melyben az SZKP főtitkára kifejti: a legnagyobb veszélyt pillanatnyilag az amerikai szárnyasrakéták és Pershing— 2-esek nyugat-európai telepítésének folytatása jelenti. Ennek ellenére megvan a lehetőség a tavaly Genfben megszakadt szovjet—amerikai tárgyalások felújítására. Ha az amerikaiak ezt valóban óhajtják, — ha felszólításaik nem csupán az elnök- választási kampánnyal magyarázhatók —, akkor olyan lépést kell tenniök. amely igazolja: megvan bennük a hajlamosság a visszatérésre az európai rakétatelepítés előtti állapothoz. Sajnos azonban á jelek azt mutatják, hogy az Egyesült Államok vezetői nem szánták rá magukat ilyen lépésekre. E szerint kell tehát tárgyalási sürgetéseiket is megítélni. egyebek között az afganisztáni kérdésben is oly negatív szerepet játszik. Egy katonailag erősebb, pozitív semlegességet valló India mindenképpen stabilizáló tényező a dél-ázsiai térségben. Ugyancsak régóta elhatározott és valamelyes haladékot szenvedett látogatás volt Geldar Alijev első miniszterelnök-helyettes damaszkuszi útja és Hafez Asszad elnökkel folytatott tárgyalásai. Maga a látogapshire-i előválasztás előtt a esőd szélén állt, kampányát csak úgy tudta folytatni, hogy washingtoni házára 45 000 dolláros jelzálogköl- tsönt vett fel. Győzelme után fordult a kocka, azóta naponta annyi pénzküldemény folyik be választási kasszájába, hogy a végösz- 'szeg hatszámjegyű. A választási pénzeket különböző formában gyűjtik össze a kampányirodák. Az fegyik forrás a polgárok hoz- •zájárulásai, ezeket a kor- fnányzat megtoldja saját Alapjából — a választópolgárok adományainak összegét saját adományával a kétszeresére növeli egy-egy Jelölt számára. A kormány a legadakozóbb: a két párt elnökállító konvenciójára az Idén hat-hat millió dollárt, aztán a már hivatalos elnökjelölteknek fejenként ■40,4 millió dollárt ad a kamtás ténye is felveti a Szovjetunió közel-keleti szerepének széles problematikáját. Jelképezi azt a fontos politikai és katonai szerepet, amelyet Moszkva azáltal tölt be, hogy az imperialista erőkkel szembenálló tényezők legfontosabb támasza. A Szovjetunió nem egyoldalú szerepre törekszik ebben a térségben, hanem a rendezés pozitív eleme akar lenni. Azelőtt is és most is a Közel-Keleten élő valamennyi nép elemi jogainak védelmezésére vállalkozik, s éppen ezért nélkülözhetetlen részvétele az átfogó rendezésben. Hz elszigetelés kudarca A felsorolás — még a teljesség igénye nélkül is — a szovjet diplomáciai aktivitás jeleiről hosszúra nyúlna. Itt elég, ha emlékeztetünk arra, hogy nemrég mind Japánnal, mind Kínával külügy- tniniszterhelyettesi szinten folytak tárgyalások; hogy Andrej Gromiko tárgyalt az algériai elnök különmegbí- zottjával, hogy Kornyijenko első külügyminiszter-helyettes Törökországban járt. Moszkvában tanácskozott Vogel, az NSZK szociáldemokratáinak vezetője, és Londonban tárgyalt a Szovjetunió külügyminiszter-helyettese. Rövidesen várható 'Genscher nyugatnémet és Geoffrey Howe brit külügyminiszter moszkvai látogatása. Mitterrand francia elnök pedig éppen amerikai hivatalos tartózkodását találta megfelelő időpontnak, árra, hogy bejelentse: ő is Szívesen látogatna el a szovjet fővárosba. 1 A Nyugat ebben a helyzetben „Moszkva felértékelődéséről” beszél, holott csupán azoknak a kudarcáról van szó, akik „leértékelni”, pontosaljban: elszigetelni törekedtek külpolitikailag a Szovjetuniót. Egészséges folyamatnak vagyunk tanúi, amelynek haszonélvezője az egész szocialista közösség. Szabó 'Li. István pánykiadásokra. Négy évvel ezelőtt a választásra költött 275 millióból 108 milliót biztosított a kormányzat, az Idén mintegy 132 milliót — persze végső soron az adófizetők zsebéből. A legfontosabb bevételi források persze a pártok mögött álló különböző gazdasági érdekcsoportok. Ha jelentőségben el is törpülnek mellettük, de azért érdemes megemlíteni a költséges vacsorákat és gálaestekei, amelyeken egy-egy teríték ákár ezer dollárba is belekerül. És mi kerül be a kampányirodák könyvelésének nyilvános kiadási rovataiba? f’éldául a televíziós hirdetések, amelyekből egy perc 25 000 dollárba kerül. Fő műsoridőben sokkal többe,. (Gary Hart Mew York államban nyolcszázezret költött tv-hirdetésre.) Aztán az Az „AL-VAFD” Többszöri halasztás után Végre az egyiptomi olvasók kezébe kerülhetett az ellenzéki Üj Vafd párt orgánuma, az „Al-Vafd”- („A Vafd”). Az Űj Vafd párt a monarchia idején működő Vafd t„Delegáció”) jogutódja. A tömörülés egykor az angol 'gyarmati uralom ellen küzdő burzsoá ellenállás zászlóvivője volt. Megszűnt — a többi párttal együtt — Nasszer és a szabad tisztek '1952-es forradalma után. A VO-es évek második felében ‘rövid időre újjáéledt, amikor a néhai Anvar Szadat 'bevezette az inkább csak hévleges többpártrendszert, de megint feloszlott, mert Szadat, akit zavarták avafd- Istáknak a Camp David-i paktum ellen intézett bírálatai, megfosztotta a politikai tevékenység jogától az 1952 előtt hivatalt viselt politikusokat. Tavaly az Űj Vafd hozzákezdett sorainak újrarendezéséhez, ám belajstromozá- sát a kormányzó Nemzeti Demokrata Párt nyomására a hivatali szervek megakadályozták. Hosszú pereskedés után, amelynek folyamán az Űj Vafd minden jel szerint Hoszni Mubarak elnök „semlegességben” is megnyilvánuló, csöndes támogatását élvezte, a bírósági fórumok az Űj Vafdot törvényesnek ismerték el, A párt a városi polgárságra támaszkodik, támogatói, között ott vannak a sajá,tí párttal nem rendelkező muzulmán testvérektől kezdve h baloldali, liberális áramlatokon át a nagytőke képviselőiig az egyiptomi politikai színskála legkülönbözőbb összetevői. Emiatt és a legális szervezkedést hátráltató óvások következtében választási manifesztuma nincs, ha pedig lesz: kompromisszumon fog alapulni. Bár az Űj Vafdot vezetői a Szadat alapította Nemzeti Demokrata Párt reális alternatívájának látják, a mát-) Jusra tervezett törvényhozási választásokon előreláthatólag kisebbségben marad, ám úgy hogy mégis jelentős tényező lehet a parlamentben, a Népi Gyűlésben. utazgatás: Mondale egy nap alatt járta meg a New York—Wisconsin—Lausiana —Ney York útvonalat. Hatalmas összegeket emésztenek fel a telefonszámlák, az irodák fenntartása, a szállodaszobák, a levelezés, a kampányszemélyzet. .. Persze pénz kell a pénzgyűjtéshez is. A törvény szerint külön négy millió dollárt kaphat egy-egy jelölt az idén az adománygyűjtés céljaira. A kudarcért is fizetni kell. John Glenn, a volt űrhajós tizenkét millió dollárt költött el és 2,5 milliós adóssággal esett ki a versenyfutásból. Maga a Demokrata Rárt tizennégy évig nyögte azt a kilenc millió dolláros adósságot, amelyet 1968-ban Robert Kennedy és Hubert Humphrey hagyott hátra... Összeállította: Majnár József Javaslatok —válasz nélkül Magasszinlü eszmecserék Görög —török viszony Öj veszélyek Cipruson A NATO délkeleti szárnyának hosszú idő óta súlyos problémája a görög— •török viszony. A görög kormányt elvi -és belpolitikai meggondolásokon túlmenően elsősorban az állítja szembe a NATO-val és annak katonai szervezetével néhány igen fontos kérdésben, hogy hátrányos megkülönböztetést érez. Athén úgy véli, hogy Washington ■Törökországot tartja az Észak-atlanti Szövetség szempontjából katonailag és stratégiailag lényegesebb •partnernek. Ez nemcsak a két országnak nyújtott katonai hitelek arányaiban tükröződik, hanem — különösképpen a ciprusi kérdésben. Athén teljes joggal úgy érzi, hogy amikor a török hadsereg megszállta Ciprus északi részét, a NATO vezetésének meg kellett voln fékezni Ankarát. Ez ner történt meg. Sőt, azóta NATO nemcsak eltűri a egyoldalú török katonai ak ció által előidézett helyze tét, hanem a legutóbbi töröl lépéssel szemben is gyakor latilag tétlen maradt. Min ismeretes, 1983. novembe 15-én, az Ankarával történ egyeztetés után, a töröl ciprióták önkényesen kik|i áltották az „Észak-Ciprus Török Köztársaságot”. At ihénnek ma is az az állás pontja, hogy Washington — miközben hivatalosan elítéli, illetve nem fogadja el éz (a lépést — nem gyakoro ikjelégítő nyomást Ankarára. Mégoedig azért nem — hangzik az athéni érveiéi l—, mert Törökországnak továbbra is stratégiai elsőbbséget biztosít Görögországgal szemben. Huza-vona az ENSZ-javaslat körül Március végén ebben a helyzetben kétirányú változás is bekövetkezett. Az elsőt az ENSZ legújabb 'kompromisszumos javaslata jelenti. A másodikat pedig szinte ezzel egyidőben az a lehetőséig, hogy Cipruson a (helyzet még jobban kiéleződik. Ami az ENSZ tevékenységét illeti: a világszervezet főtitkára ötpontos tervet javasolt az ellentétek feloldására. A terv első és legfontosabb pontja az, hogy Imindkét félnek tartózkodnia kell a ciprusi válság nemzetközivé tételétől. Ez a pont az ENSZ-nek azt a törekvését tükrözi, hogy a Válságot a ciprusi török és 'görög közösség keretei között oldják meg. A második pont szerint a ciprusi török 'közösségnek be kellene fagyasztania a török különál- lam kikiáltását. A harmadik •pont szerint egyik oldal sem erősítheti meg katonai jelenlétét a szigeten. A negyedik javaslat a törökök által megszállt legnagyobb és legjelentősebb görög város és kikötő, Famagusta sorsára vonatkozik. Az első szakaszban a várost ENSZ-ellenőrzés alá kell helyezni Végül: az ENSZ-főtitkár javaslata szerint a két közösség vezetői magas szinti tárgyalásokat kezdenének. A ciprusi kormány elfogadta az ENSZ-javaslato- kat — azzal a feltétellel hogy a török közösség vezetője, Denktas záros határidőn belül ugyancsak kedve, ző választ ad. Erre egyelőre nagyon szerények a kilátások. Törökország köztársasági elnöke Evren a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy a török csapatokat csak a ciprusi különállam megszilárdulása után vonják ki a szigetről Másrészt semmi jel nerr mutat arra, hogy a töröl közösség vezetői hozzájárulnának a „halott várossá’ vált Famagusta ENSZ-ellen- őrzéshez. Ezt ugyanis úgy értékelik, mint első lépési abba az irányba, hogy az elűzött lakosság visszatérjen a városba és a sziget leg1- nagyobb kikötője ezzel ismét fokozatosan visszakerüljön a görög ciprióták kezébe, majd utóbb jogilag is a ciprusi Köztársaság részévé váljék. Görög k£nyszerlépések? Ankara és a török- ciprióták taktikája Görögországot szinte feltartóztathatatlanul sodorja egy kényszermegoldás felé. A görög kormányhoz közelálló lapok kommentárok egész sorában fejtették ki, hogy meg kell változtatni a szigeten uralkodó katonai erőviszonyokat. Athén és Nicosia egyetért abban — hangzik ez az értékelés —, hogy a Ciprusi Köztársaság - védelmi készültséget fokozni kell. Teljesen világos, hogy ez csak a görög csapatok ciprusi mégjelené- Sét jelentheti. A 60-as években Athén titokban már küldött görög csapatokat a szigetre. Ezeket azonban 1967-ben, a NATO nyomására, éppen a görög—török feszültség enyhítése érdekében visszahívták. Most az a helyzet, hogy a NATO két egymással konfrontálódó délkeleti tagállama közül csak Törökországnak vannak csapatai a szigeten. Amennyiben a -Pa- pandreu-kormány a kényszerlépések során úgy döntene, hogy az egyensúly helyreállítása csak görög egységek megjelenésével valósítható meg — akkor ez teljesen új dimenziót adna az egész ciprusi kérdésnek. (Az évtizedek óta tartó válság ideje alatt arra még sohasem volt példa, hogy egyidőben a török és görög reguláris csapatok legyenek a szigeten). így az a veszély fenyeget, hogy a valóságban éppen az ellenkezője következik be annak, amit Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár javaslata tartalmaz. Cipruson a török katonaság jelenléte mellett továbbra is ott maradtak az angol felségterületnek számító brit- és ezenkívül a NATO-támaszpontok. Ha a törökök merevsége, miatt Görögország kényszerítve érezné magát a katonai egyensúly helyreállítására, ezzel megvalósulna a ciprusi válság nemzetköziesítése — a szó teljes és veszélyes értelmében, —i—e.
