Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-10 / 59. szám

Nemzetközi körkép 1984. MÁRCIUS 1 Szovjet — amerikai viszony Ötven év — tanulságokkal Afrika borús jövöje „Kormányzatom hivatali idejének kezdetétől fogva kívánatosnak tartottam, hogy próbáljunk véget vetni a mostani rendellenes viszony­nak a 125 milliós lélekszámú Egyesült Államok és a 160 milliós lakosságú Oroszor­szág között” — írta 50 évvel ezelőtt Mihail Kalinyin szovjet államfőnek küldött táviratában Franklin Roose­velt, az Egyesült Államok elnöke. Fehér folt Tizenhat éven át valóban abnormális volt a két hatal­mas ország kapcsolata. Wa­shington egészen 1922-ig az ideiglenes kormány képvise­lőjét ismerte el nagykövet­nek, majd további tizenegy esztendőn keresztül a Szov­jetuniót hatalmas fehér folt­ként ábrázolták az Egyesült Államokban kiadott térké­pek. Igaz, mindez nem akadá­lyozta meg. hogy a két or­szág között fokozatosan igen tekintélyes gazdasági kapcsolatok alakuljanak ki. Különösen a nagy világvál­ság idején, 1929—1933 között — amikor az Ervesült Álla­mokban az összlakosság tíz százalékát sújtotta a munkanélküliség — vált a vezető amerikai gazdasági és politikai körök számára nyilvánvalóvá, mekkora a jelentősége az együttműkö­désnek a gyorsan iparosodó Szovjetunióval. Néhány adat: 1932-ben például a Szovjet­unióval bonyolították le az amerikai gépexport 40 szá­zalékát, ezen belül a szer­számgépek exportjának 66, a mozdonyok kivitelének 96 százalékát. Diplomáciai siker Mindemellett a diplomá­ciai viszony megteremtésé­hez — amelyre végül 1933. november 16-án került sor — le kellett küzdeni a Roo- seveltet jobbról támadó kö­rök ellenállását, és meg kel­lett állapodni a kapcsolatok alapjairól, a kölcsönös pénz­ügyi követelések rendezésé­ről, valamint egymás állam­polgárainak a védelméről is. Kalinyinnak címzett távi­ratában Roosevelt hangsú­lyozta, hogy a diplomáciai viszony hiánya az Egyesült Államok és a Szovjetunió között „ ... kedvezőtlenül hat a nemzetközi helyzetre is, fokozza a nyugtalanság té­nyezőinek a hatását, megne­hezíti az egyetemes béke megteremtését, és bátorítja a béke aláásására ' törekvő erőket”. A diplomáciai vi­szony felvétele a két hatal­mas ország között egyértel­mű siker volt a Szovjetunió számára. Ezt a lépést a szo­cializmust építő ország nem­zetközi jogi elismerésének új hulláma követte (a továb­biakban egyebek között több európai ország. így hazánk is, diplomáciai kapcsolatokat létesített Moszkvával). A Népszövetség 1934-ben vette fel tagjai közé a Szovjetuni­ót, amely ettől fogva aktív kezdeményezője lett az euró­pai és ázsiai kollektív biz­tonsági rendszer megterem­tésének. Truman szavai A nyugati hatalmak azon­ban nem válaszoltak a szov­jet kezdeményezésekre, nem támogatták erőfeszítéseit. Ezzel akarva-akaratlanul ag­resszióra bátorították a hit­leri Németországot és a mi­litarista Japánt. Amikor a tengelyhatalmak kirobban­tották a második világhábo­rút, még nyilvánvalóbb lett a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti szoros kap­csolatok jelentősége. Ez a két nagyhatalom kulcsszere­pet játszott a hitlerellenes koalíció megteremtésében, a náci Németország és Japán térdre kényszerítésében csakúgy, mint a háború utá­ni nemzetközi kapcsolatok alapjainak a lerakásában. Ennek a hatékony együtt­működésnek az emlékét nemegyszer idézték fel szov­jet részről a hidegháború éveiben, amikor a nyugati hatalmak megpróbálták új­ra elszigetelni a Szovjetuniót, és Truman szavaival élve „a vas öklöt és a kemény tó­nust” állítani szembe vele. Az amerikai politika mind­amellett zsákutcába jutott ezekkel a kísérleteivel, de csak a hatvanas években történtek — válaszul a soro­zatos szovjet kezdeményezé­sekre — kísérletek Washing­ton részéről a szovjet—ame­rikai viszony javítására. Nagy szerepet játszott a két­oldalú kapcsolatok javításá­ban Nixon elnök 1972. évi moszkvai látogatása. az olyan fontos megállapodások aláírása, mint a SALT—1 szerződés a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló szerződés és a kapcso­latok alapelveit szabályozó dokumentum. E változások jó hatással voltak a nemzetközi, különö­sen az európai helyzetre, nagy szerepük volt abban, hogy a hetvenes évek az enyhülés évtizedévé válhat­tak. A Reagan-kormányzat ha­talomra jutásával egyértel­műen kedvezőtlen fordulat állt be a szovjet—amerikai viszonyban. Reagan átfogó fegyverkezési programokat indított be. kereszteshadjá­ratot hirdetett a kommuniz­mus ellen, az ideológiai el­lentéteket az államközi kap­csolatok területére átvíve megpróbálta kétségessé ten­ni a Szovjetunió és általában a szocializmus létjogosultsá­gát. A genfi hadászati és eurohadászati tárgyalásokon az Egyesült Államok a tár­gyalások eszközével próbálja katonailag kedvezőtlen hely­zetbe juttatni a Szovjetuniót, új rakétatelepítésekkel igyekszik megbontani a glo­bális és regionális katonai egyensúlyt, kereskedelmi há­borúval fenyeget és ebbe szövetségeseit is igyekszik bevonni. Moszkva ebben a helyzet­ben is higgadtan reagál. Egyfelől világosan értésére adja Washingtonnak, hogy nem tűri a katonai erőviszo­nyok megváltoztatását és nem enged a zsarolásnak, másfelől jelzi: nem tartja perspektivátlannak a két or­szág kapcsolatait, s a mosta­ni feszültség nem okozott helyrehozhatatlan károkat. A Szovjetuniónak meggyő­ződése, hogy Moszkvának ^s Washingtonnak együtt kell fellépnie az új világháború megakadályozásáért. Szászi József □ A Napkirály elsá­padna az irigység­től, hiszen Versail- es, az európai kasté­lyok legnagyobbika “Bizony szerényen festene az Ezer egy éjszaka mesevilá­gából életre keltett „Istana”, — a brunei szultán palotája mellett. Huszonkét karátos arany­lemezek borítják az egyenlí­tői nap alatt csillogó tornya­it. 202 000 négyzetméteren terülnek el homálybavesző oszlopcsarnokai és folyosói, amelyek közül mindegyik egy kilométer hosszú és 500 méter széles. (Versailles csak 172 000 négyzetméteres fo­lyosókkal dicsekedhet). A fa­lakat' 64 000 négyzetméteren pompás olasz márvány bo­rítja. Egyedülálló az a vörös marokkói ónix tábla is, amely a tanácskozó termet a titkos államtanács termétől elválasztja — a világon ez az egyetlen ekkora nagyságú darab ebből a féldrága kő­ből. A trónteremben kétezer alattvaló számára akad hely. A négy trónszék angol Az elképzelhetetlen sze­génység, koldusokkal teli nyomornegyedek, a túlélés­ért reménytelenül küzdő munkanélküliek földrészévé válhat Afrika a jövő század első évtizedében. A sötét ké­pet nem megrögzötten ború­látó európai szakemberek vetítik elénk, hanem egy af­rikai székhelyű szervezet, amely idestova 25 éve fog­lalkozik a kontinens gazda­sági problémáival. Az ENSZ-hez tartozó Af­rikai Gazdasági Bizottság (ECA) a napokban tett köz­zé egy jelentést, amely fi­gyelmeztet: ha az afrikai ál­lamok ugyanazon az úton haladnak továbbra is, mint az elmúlt negyedszázadban, akkor a túlnépesedés, a munkanélküliség és az élel­miszerellátás válsága miatt végképp a külföldi adomá­nyozók könyörületességétől teszik függővé magukat. Afrika lakossága évente 2,9 százalékkal növekszik. Az ezredfordulón több, mint egymilliárd lakosa lesz a kontinensnek. Minden egyes afrikai átlagban 12 százalék­kal kevesebb hazai eredetű élelmiszert fogyasztott 1980- ban, mint 1970-ben. Az el­múlt tíz évben meghárom­szorozódott az afrikai orszá­gok élelmiszerimportja. Az afrikaiak 44 százalékát sújtja a szárazság, a sivata­gosodás egyre csökkenti a termőterületeket. Valószínű, hogy az ezredfordulón egy négytagú afrikai családnak alig egy hektár termőföld jut majd. Az ECA jelentése szerint a következő évtizedekben az afrikai országokban vissza­esik a közlekedés színvona­la, az ipar egyhelyben fog topogni, és növekszik az or­szágok külső eladósodása. Afrika a világ legkevésbé iparosodott térsége. A jövő évezred első éveiben az ipa­ri termeléshez szükséges be­ruházási javak több, mint kilencven százaSékát még mindig Afrikán kívüli terü­letekről kell majd importál­ni. Az ECA addisz abebai központjában azonban nem állítják, hog,r a saját szomo­rú előrejelzésük megvalósu­lása elkerülhetetlen. Hatéko­nyabb szervezés, növekvő afrikaközi gazdasági együtt­működés, az afrikai országok közös felelősségérzetének erősítése sokat javítana a helyzeten. Afrika természeti kincsei lehetőséget adnak arra. hogy ne folytatódjon a hanyatlás. Ehhez arra is szükség lenne, hogy megfelelő intézkedé­sekkel gátat vessenek a la­kosság túlzott szaporodásá­nak és fékezzék a munka- nélküliség növekedésének ütemét — hangsúlyozza a jelentés. aranyművesek tudását dicsé­ri, ülésüket és háttámlájukat pedig úgy képezték ki, hogy az uralkodó akár órákig is tartó audienciákat adhat, anélkül, hogv a legcseké­lyebb kényelmetlenséget kelljen elszenvednie. A fényt A szultán palotája tizenkét hatalmas, egyen­ként két-két tonna súlyú kristálycsillár árasztja. A b'anketteremben négyezer vendég ünnepelheti a szul­tán születésnapját. S meg sem lehet számlálni a renge­teg vendégszobát, a külön­böző célokat szolgáló foga- dőtermet, a muzulmán val­lási szertartások számára ki­épített helyeket. 300 millió dollárba került a- világ legpompázatosabb palotája, amely éppen a volt brit protektorátus Brunei függetlenné válásának nap­Éhes amerikaiak Detroitban az in gyenkonyha élőt ezrek állnak sor ban a meleg été reményében. Det roit és fiúsz má sik amerika nagyváros polgár- mestere együtteí jelentésben vonta kétségbe a Rea­gan-kormányzat állítását, misze­rint az Egyesüli Államokban {nin­csenek éhezők Es most Uruguay...? Sztrájkokról, tüntetések­ről, rendőrrohamokról és po­litikai tanácskozásokról ér­keznek hírek Uruguayból. A kis dél-amerikai ország — területe kétszer akkora, mint Magyarországé, de lakossága mindössze hárommillió kö­rül van — egyre nyugtala­nabb. A hatvanas évek vé­gén, a hetvenes évek elején még Latin-Amerika Svájca­ként emlegették. Az újság­írói közhely azonban már régóta érvénytelen. A kato­nák 1973. június 27-én pucs- csot hajtottak végre, véget vetve a polgári demokrati­kus államrendnek és a saját demokratikus hagyománya­iknak is. Argentin besugárzás Két és fél hónappal ké­sőbb Chilében is sikerrel — és ugyanilyen következmé­nyekkel — járt a puccs. 1976 márciusában pedig az Uru- guay-jal szomszédos Argen­tínában is hatalomra kerül­tek a katonák. Éveken ke­resztül elkeserítően egyhan­gú volt a déli tölcsér (Dél- Amerika déli része) hírszol­gálata: azonos fajta tragé­diák híreit kopogták a te­lexgépek. akár Uruguayról, akár Chiléről vagy Argentí­náról volt szó. Napjainkban már más a helyzet. Argentínában tavaly decemberben beiktatták tisztségébe a demokratiku­san választott köztársasági elnököt és a parlament két házának tagjait: Uruguay- ban és Chilében még nem tartunk itt, de már közele­dik a nagy pillanat. Az uru­guayi és a chilei jelentések tartalma igen nagy hasonló­ságot mutat. Az argentin de­mokratikus erők győzelme lelkesíti azokat, akik még most is a katonai diktatúra hatalmában vannak. Azaz már nem is pontos ez a fo­galmazás, hiszen a tömeg- mozgalom egyre erősödik: munkások és nagyiparosok, földtulajdonosok és mező- gazdasági dolgozók, ügyvé­jára, január elsejére készült el. A szultánnak nem kél­lett takarékoskodnia: alig 200 ezer lakosú országa va­lósággal úszik az olajban, gazdagsága egyelőre kimerít- hetetlennek látszik. Így Has-, sanál Bolkiah Muizuddin Waddaulah, a 37 éves ural­kodó megengedhette magá­nak, hogy a lehető legjobb anyagokat használja és a vi­lág legkiválóbb * mestereit foglalkoztassa: dánok, ango­lok, japánok, koreaiak, új zélandiak, amerikaiak, ola­szok, jugoszlávok mellett 4500 fülöp-szigeti munkás dolgozott a három évig tar­tó építkezésén, s így sikerült egyesíteni a középkori pom­pát a legmodernebb techni­kával. A fülöp-szigeti Enri­que Zobel — a tervek ké­szítője és a kivitelezés irá­nyítója — akiről azt tartják, hogy ő a Fülöp-szigetek leg­gazdagabb embere — így nyilatkozik művéről: „A pa­lota a névjegyünk, aki ezen­túl palotát akar építtetni, tudja, kihez kell fordul­nia ...” dek, újságírók, tanárok, diá­kok, háziasszonyok egyaránt követelik a szabadságjogok visszaállítását és a katr.nák távozását. Tavaly május elsején mintegy negyedmillió ember vett részt a montevideói megmozduláson, pedig ko­rábban nem volt jellemző a tömeges ünneplés. Azóta szinte egymást érik az orszá­gos tiltakozó napok. Novem­ber végén például körülbe­lül félmillió ember — a fő­város lakosságának csaknem a fele — gyűlt össze Monte­video egyik nagy parkjában. Néhány nappal korábban tartotta országos értekezletét a két hagyományos polgári párt. a Nemzeti (Blanco) és a Colorado; az előbbinek a tagjai elnökjelöltté válasz­tották Wilson Ferreira Al- dunatét, akit a katonai kor­mány néhány évvel ezelőtt száműzött az országból. De­cember 24-e és szilveszter éjszakáján Montevideóban és több vidéki városban új­ból megtartották az üres fa­zekak, lábasok „bevetésé­vel” a már-már hagyomá­nyosnak tekinthető akciót: az edényekkel és más zaj­keltő tárgyakkal felszerelt nők és férfiak kiálltak a ka­puba — mindenütt ugyan­abban az időpontban, — az autósok pedig hangos kürt­szóval csatlakoztak a tünte­tésekhez. Üzenet a börtönből A tábornokok hiába tiltot­ták be a puccs után az egy­séges szakszervezeti közpon­tot; később új érdekvédelmi szervezet alakult. A január 17-i általános sztrájk után ezt is törvényen kívül he­lyezték, de a megfélemlítés már nem lehetséges. Betilt­hatják a cenzúra ellenére is tájékoztató és bíráló lapo­kat, elhallgattathatják egy időre a „szabadszájú” rádió- állomásokat; ez mind hiába­való. Országos aláírás|yűj- tés folyt egy polgári politi­kus szabadon bocsátásáért. Egyre többen követelik Li­ber Seregni nyugalmazott tábornok szabadlábra helye­zését és több kommunista vezető kiengedését is. A Szé­les Front — a kommunistá­kat, szocialistákat és kisebb haladó csoportokat tömörítő szövetség — egykori elnöl jelöltje novemberben ünm pelte 67. születésnapját, i tíz évi fogsága — börtö házi őrizet, újra börtön - alatt első ízben a börtönbi üzent honfitársainak. A katonák dilemmája Az uruguayi katonák de mokratizálást ígérnek, de e; a maguk módján képzelik e A tervek szerint idén m vemberben rendeznék me a választásokat, és jövőr adnák át a hatalmat a ci vileknek. A tábornokokai azonban kellemetlen megle­petés érte. Az eddig engedé­lyezett három polgári pán nem hajlandó a párbeszédre ha nem teljesül az uruguayi­ak minden alapvető követe­lése: a politikai foglyok és i szakszervezeti vezetők sza­badlábra helyezése, a szám- űzöttek hazatérésének enge­délyezése, az összes • pár: működésének legalizálása Gregorio Alvarez tábornok a jelenlegi köztársasági el­nök — Pinochethez hasonló­an — azt reméli, hogy az el­nyomó intézkedések fölerő­sítésével meghosszabbíthat­ja hatalmát. A légierő és i haditengerészet főtisztjei kö­zött viszont vannak olyanok akik már fölismerték, hogj nem célszerű túlfeszíteni i húrt, mert emiatt a fegyve­res erők jövendő helyzeti még rosszabb lehet. A nemzeti össztermék 1982-ben és 1983-ban 14 szá­zalékkal csökkent, a munka- nélküliek aránya a múlt ét végén 30 százalékos volt, í reálbérek a puccs óta elteli tíz év alatt 47 százalékkal csökkentek, a szarvasmarha- és juhtenyésztéséről híres országban visszaesett a hús- fogyasztás. A katonák gaz­daságpolitikájának követ­kezményeként Uruguayban is vannak hiányos táplálko­zástól fölpuffadt hasú gyer­mekek és újból terjed a már eltűntnek hitt gümőkór. Raul Alfonsín beiktatása óta egyre több uruguayi emigráns költözik Argentí­nába. A katonai diktatúra ellenségei bizonyosak abban, hogy most Uruguay követke­zik. És Montevideo nagyón közel van Buenos Aireshez. íodero Frigyes Összeállította: Majnár József Az ország történetének legnagyobb megmozdulása A katonai junta ellen mintegy {félmillióan (tüntetnek az életkörülmények rohamos romlása miatt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom