Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-10 / 59. szám

984. MÁRCIUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3- életveszélyben Kimdjé: M BBKEPÁBT AGYAR MÁRCIUS «halj»* •fctritiriii <4- nji; •ki rniTuM h KOxdJ u>ta riS.Ai.il. "•fk A Mm« UimmIm Uririá. U.IMfc 4M • , .................. .-^. .. ^------- ESsSSSS =^HiHi=rr^ÄÄ | S I rTTT. V ^bwrii^ M RR«MjM*»M4k<>» c.Tttr !*S —"S hS'iÍ *C WiMri Mm« m ••> Ciáltás Negyven esztendeje, már­is első napjaiban került az cára a Békepárt lapja, a ■ke és Szabadság című új- g. Rosszul mondom. Ez a p nem az utcára került, az ságárusoknál nem volt pható, a rikkancsok hall- ttak róla... A mindössze igyoldalas újságot zugban rjesztették, féltenyérnyire szehajtogatva egy-egy kéz- orítással adták tovább. A lap impresszuma egyet- n mondat: „Nyomatott a íkepárt nyomdájában, Bu- ipesten”. Ennyi. Ma tud- k, hogy az újságot Ságvári idre szerkesztette, a nyo- atás helyéről is lehet fo- ilmunk, de vajon ezt az letveszélyben készült ille- ílis sajtóterméket tudjuk- értékén becsülni, mi, mai agyarok? A háború után ilnőtté érett nemzedék tu- atában ezek a néhány pél- ínyban fennmaradt nyom­atott újságoldalak legfel- íbb fontos epizódnak szá­ntanak (mellékmondatban! tnlíti őket tankönyveink kö- [il némelyik), hiszen a bé- e és szabadság reménye em sokkal később hosszú s sötét hónapokra eltemet- itett. Két héttel azelőtt, hogy a émet fasiszta megszállók a íi országunkra is rátelepül- ak, a Béke és Szabadság zava már valóban nem jut­atott el tömegekhez, idő em volt ahhoz, hogy ez a iáltás összehangolt tettek- e serkentsen egy nemzetet. )e hogy a nemzet nem állt gyilkosok oldalára, erről z az újság is tanúskodik, lizonyítja, hogy az „utolsó satlós” szerepéért nem sza- ad egy országot tenni fele­őssé, az országot, amelynek akóit a negyedszázados, zalonképessé maszkírozott, le velejéig fasiszta ellenfor- adalmi rezsim terrorja izött végveszélybe. „.. .ez a rendszer — ol- rasható a Béke és Szabad­ág című lap vezércikkében - most készül művére fel­enni a koronát. A háború latárainkhoz közeledik, hó- íapok óta a várható légi- jombázások lidércnyomása ilatt élünk, országunk had- izíntérré válhat, s minden­ei tudja, hogy Hitler a há- jorút elvesztette. Történel- nünk e legsúlyosabb válsá­gában azonban a kormány íem a békés kibontakozást eeresi, ami megmenthetné lazánkat a végső katasztró- iától. Nem a különbéke megkötését szorgalmazza, hanem újabb és újabb had­osztályokat küld a keleti front poklába... A magyar honvédeket kiviszi az or­szágból. a németeket pedig beengedi”. (Jós lett volna a Békepárt lapja? Nem. A né­metek „beengedése” az ad­digi kormánypolitika szük­ségszerű következménye volt). „Hogy azonban a nemzet elleni merényletet, amely nem más, mint kö­zönséges hazaárulás, zavar­talanul véghezvihesse, meg kell törnie a nemzet ellen­állását, a demokratikus bé­kemozgalom minden nap erősödő táborát...” Mert igenis volt tábora ebben a hazában a demok­ratikus békemozgalomnak. És tán éppen a német meg­szállás tavaszán volt a leg­erősebb. Az ellenforradalmi rezsim bűne, hogy nem fel­használni1, hanem megtörni igyekezett ezt az erőt. „Nincs olyan hazája sor­sáért aggódó magyar, nincs olyan szabadságra vágyó fia az országnak, aki békér. hajthatná fejét éjjeli nyu­galomra és ne kelljen félnie, hogy álmában rátörnek... és elhurcolják”. Ezt már másik cikkében írja a lap, amelyben az elhurcoltak és meghurcoltak között említi például Szakasits Árpád, Kállai Gyula, Marosán György, továbbá Kovái Lő­rinc, Bálint György, Mód Aladár, a konferanszié Bé- keffi László és a könyvkia­dó Cserépfalvi nevét. És be­számol arról, hogy Rózsa Fe­rencet halálra kínozták, hogy Schönherz Zoltánt felakasz­tották, hogy százával végez­ték ki a voronyezsi kataszt­rófából hazamenekült hon­védeket, hogy hatvanezer zsidó munkaszolgálatost haj­tottak ki Ukrajnába, hogy Ungváron ruszin szabadság- harcosokat akasztottak, hogy százezer román menekült el Magyarországról a nemzeti­ségi elnyomás elől, hogy a szerbek számára Újvidék nem volt elég: a vésztör­vényszékek 16 éves fiúkat és lányokat küldenek a halál­ba. Bizonyára nem véletle­nül került a lapba éppen Ady verse: „Mikor fogunk már összefogni ? Mikor mondunk már egy nagyot Mi, elnyomottak, összetör­tek, Magyarok és nem ma­gyarok?”. .. A lap egésze: kiáltás. Vész­kiáltás. „Lapunk életveszélyek kö­zött készült. Egy példánya sem mehet veszendőbe! ADD TOVÁBB!” Életveszélyben voltak, akik írták, s életveszélyben volt az ország, amelyért író­dott. A. G. Zsemlye Ferenc köszöntése Zsemlye Ferencet, a Szo­cialista Hazáért Érdemrend tulajdonosát, szolnoki vete­ránt 75. születésnapja alkal­mából a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Szolnok me­gyei Bizottsága nevében teg­nap délelőtt lakásán köszön­tötte Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára, és át­adta neki a megyei pártbi­zottság ajándékát és köszön­tő levelét. Az eseményen je­len volt Varga Sándorné, a szolnoki városi pártbizottság első titkára. Vezérlésteebnikai szakemberek képzése Vezénléstechnikai szakem­bereik képzését kezdik meg a Metriteehmic Automatika­kereskedelmi és Szolgáltató KFT-nél A budapesti szék­helyű magyar—NSZK ve­gyesvállalat — amelyet alig egy éve a Metrimpex Külke­reskedelmi Vállalat, a Kö­zép-európai Nemzetközi Bank és a Festő Maschinen­fabrik alapított — a keres­kedelemfejlesztő tevékenység mellett a szakemberképzés terén is bővíti szolgáltatá­sait. A vállalat igazgatója Art- ner László, az MTI munka­társának elmondotta: Ma­gyarországon is mind na­gyobb az igény a vezérlés- technikában jártas szakem­berek iránt. Manapság a ve­zérléstechnika — a hidrau­likus, pneumatikus, elektro­mos és elektronikus ele­mek — alkalmazása kínálja az automatizálás legolcsóbb lehetőségét, így ezek hazánk­ban is gyorsan terjednek. Je­lenleg mintegy 10 ezerre te= hető azoknak a száma, akik vezérléstechnika, alkalmazá­sával. illetve üzemeltetésével és karbantartásával foglal­koznak. Az e téren igen gyors szekmai fejlődéssel — külföldön több száz új ter­mék jelenik meg évente — a szákmai oktatásnak is lé­pést kell tartania. Ezt az igényt elégíti ki a Metriteoh- ndc, amikor a Festő Maschi­nenfabrik 26 országban al­kalmazott didactic oktatási rendszerét Magyarországon is meghonosítja. Számadás egy év munkájáról Küldöttgyűlések az ftltaláaes fogyasztási szövetkezetek!)« Március első felében mind a tizenöt Szolnok megyei ál­talános fogyasztási szövetke­zet küldöttgyűlésre hívja össze tagságát. A küldött- gyűléseken megvitatják az 1983. évi munkát, döntenek az elért nyereség felosztásá­ról, s megvitatják az idei terv- és üzletpolitikai célo­kat is. A küldöttgyűléseken beszámol múlt évi tevékeny­ségéről a szövetkezet fel­ügyelő-, valamint nő- és if­júsági bizottsága is. Az áfé- szek küldöttgyűléseihez iga­zodva. de ebben az időszak­ban kezdik, és március vé­géig fejezik be éves beszá­molóikat a takarék- és la­kásszövetkezetek is'. Az áfészek küldöttgyűlé­seinek sorát a múlt héten a törökszentmiklósi nyitotta meg. Tegnap délután a Szol- . nők és Vidéke Áfész igazga­tósága tartott küldöttgyűlést a Szolnok étteremben. A ta­nácskozáson részt vett és felszólalt Fábián Péter, az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottságának titkára és Szen­tesi László, a Fogyasztási Szövetkezetek Szolnok me­gyei Szövetségének elnöke is. Rizs 12800 hektáron Ebben az esztendőben a tavallyinál vafliam* vei! na­gyobb területen, összesen 12 800 hektáron termelnek rizst a Nádudvari Kukorica- és Ipairnövény-Termelési Együttműködés huszonnyolc taggazdaságában.. Az utóbbi három évben elért három tonnánál magasabb hektá­ronkénti hozamok, illetve a rizstermelés ezzel helyreállt gazdaságossága következté­ben tovább növekedett a ter­melési kedv. A rendszerköz­ponttal együttműködésben több gazdaságban már jelen­tős beruházások, korszerűsí­tések is történtek. Modem, lézervezérlésű, nagy teljesít­ményű gépekkel újabb 3800 hektáron fejezték Be a terep­rendezést, talajegyengetést. Fő termék a tehéntúró és az iskolatej A Szolnok megyei Tejipari Vállalat karcagi üzemében a fő termék a tehéntúró és az iskolatej. Képünkön a fél­zsíros tehéntúróból évente 95 tonnát termelnek. Negyed-, fél-, és ötkilogrammos csomagolásban kerülnek a megye, Budapest és Miskolc boltjaiba A minőség — a versenyképesség záloga! Magasabb osztályba lépett a karcagi SZIM — Figyeljen ide, ha még egyszer visszajön hozzánk, a lábára ejtjük ezit a mun­kadarabot! — figyelmeztet­ték „finoman” a gyártásközi ellenőrt. Csanády Tamás, a minőségi ellenőrök megbízott vezetője már csak legyint egyet, amikor a SZIM kar­cagi gyárának hőskorára emlékezik. Akkor a dolgozók még zaklatásnak vették a meózást. ' Természetesen a kezdet kezdetén sok más nehézség­gel kellett megküzdenie az 1968-ban született "várnak. Az első esztendők során a gépjavító műhelyből modem szerszámgépgyár színvonalá­ra nőtt föl. Munkásoknak, egyaránt szokniuk kellett a szervezett, magas fokú ipari munkát, a folyamatos ellenőrzést, ugyanis mind­ezeknek addig nem voltak hagyományai az üzemben. ’71—74 között nagyot lép- tefc előre: a nyugatnémet Knorr cég licence alapján kezdték meg a vasúti fékek gyártását. E berendezések elkészítésével vizsgáztak, s a bizonyítványt nem adták könnyen. Megesett, hogy egy köszörült, csupán díszítő fémfelület karcos volt, s emiatt visszadobták a kész­terméket! Az átvevők nem­egyszer kemény próbára tet­ték a karcagiak izmosodó szaktudását vezetőiknek és meósoknak A meózés a munka szerves része Az eltelt évek során — szakmunkások és meósok egyaránt — mind jobban megismerték a gyártmányo­kat, a műszaki rajzokat, a bizonylatokat. Gyakorta munkaidőn túl tanulták a SZIM „nyelvét” a hajdani gépjavítók. És ma hogyan „beszélnék SZIM-ül”? Nem túlzás, hogy „anyanyelvi szinten”. A szerszámgépgyár­tás nehézségei közepette is — magasabb osztályba lép­tek, pedig ahogy mondani szokás, a nulláról indultak. Napjainkban már három­század milliméter (az em­beri hajszál egyharmadának megfelelő) pontossággal il­lesztik egymáshoz a lemez­megmunkálók, az eszterga- és gyalugépek részegységeit, a közúti járművek légfék­jeinek szerelvényeit. S ma már nem hangzik el olyan „figyelmeztetés”, mint amilyet a cikk elején idéztem. A piacot csakis ki­fogástalan minőségű áruval lehet meghódítani, öregbíte­ni a gyár és az ott dolgo­zók jó hírnevét. A megbíz­ható védjegy vastagítja a meg rendeléskö nyveket. Mennyiség és minőség! Ez a két fogalom egyesek tu­datában úgy él egvübt, mint tűz és víz. Kétségtelen, hogy bonyolult kapcsolatról van szó. Jól mondja Csanády Tamás, hogy a gazdasági törvényszerűségek érvénye­sülése, a gazdálkodás ered­ményessége döntse el, mi­kor melyik kerül előtérbe. Nincs könnyű feladatuk a karcagi SZIM meósr.inak. Már a gyárba érkező anya­gokat sokkal tüzetesebben kellene megvizsgálniuk, s ha rc*6z — be sem enged­hetnék a termelésbe. Ez lenne az igazi minőségi szem­lélet kezdete! Tudják ezt a karcagiak, meózzák is az idegen árut, éppen tíz esz­tendeje, ám 6—7 éven át jószerint csak adminisztrál­ták, miből mennyi érkezett hozzájuk. Három esztende­je, hogy külön helyiségben, laboratóriumi berendezésék­kel. műszerekkel ellenőriz­nek — szabványok szerint, tételesen. Ám sokszor komp­romisszumokra kényszerül­nek, mert nemigen válogat­hatnak az alapanyagokat szállító vállalatok között. Az anyagibeszerzés nehéz, a szál­lítási határidők szorítanak; emiatt pedig nem volna ér­demes elszalasztani a vevő­ket. Zsebre megy a jóték? És az anyagellátás egye­netlenségei például a két és fél ezer alkatrészt gyártó lakatosokat is sújtják. Meg­esik, hogy nincs lemez, va­lahonnan — hosszas tele­fonálgatás után — elfekvő készletből szereznék. Beszál­lítják, s akkor derül ki, hogy „rozsda marja, nem ragyog”. Mégis föl kell használni, ezért rozsdátlanítják — en­nek költségei természetesen a gyár számláját terhelik, A meóvezető pedig ellentmon­dásba kerül a beosztottjai­val, hiszen nemrég éppen arra utasította őket, nem en­gedhetik meg, hogy rozsdás lemezt használjanak. A következő állomás a gyártásközi ellenőrzés. Egyetlen mik „Örökzöld sláger” — a mi­nőség betartásának legfon­tosabb területe. Részben a dolgozók végzik; tudják, zsebre megy az önmeózás. Erre ösztönzi őket az érde­keltségi rendszer Is, bér ez lehetne hatékonyabb! Igaz, valamikor az egy­szerűbb darabokat a ma­guk feje után megcsinálták, s néhányan ma is lándzsát törnek az egyéni elképzelé­sek, megoldások mellett. Van benne igazuk, hiszen a tech­nológusok sem tévedhetet­lenek ... A meósok vélemé­nye szerint azonban a tech­nológiai utasítás nem szőr- szálhasogatás, hanem tör­vény! mi is számít! A stabil minőség záloga: a modem technikán és szer­vezésen kívül a dolgozók fölkészültsége s az ezen ala­puló technológiai fegyelem. Mit értenek rajta? Azt, hogy érezni kell a korszerű, nagy sorozatú termelés technológiai lényegét — egyetlen milliméter, sőt mik­ron is számít! És minden csavart egyforma erővel kell fölerősítend, és a hőkezelést pontosan addig s olyan hő­fokon kell elvégezni, ahogy előírták! Napjainkban a karcagi SZIM dolgozói már kizáró­lag arra az évre érvényesí­tett tervrajzok, műveleti ter­vek szerint dolgoznak. Mi­után elkészül az első mun­kadarab, a meóssal közösen ellenőrzik, ezután fognak a szériagyártáshoz A kontrollt segítendő sajátos bizonylati szisztémát használnak: a gyártmánykísérő tasak min­den munkadarab technoló­giai utasítását, műveleti ter­veit, munkalap-igazolásait és más fontos adatait tartal­mazza. Ez a tasak végigkí­séri a terméket egészen a végellenőrzésig, minden egyes munkafolyamatot, eredményt rögzít, igazol (az ellenőrzést is). Így a bizony­lati rendszer adatait a bér­számfejtés, a számvitel ég. az utókalkuláció is fölhasznál­hatja. És a végellenőrzés? Ez már csak a késztermékek „ha­lottkémlelése”, mondják a karcagiak. Az alapanyag é$ a gyártás ellenőrzésén van a hangsúly. A minőség javítása érde­kében a ’75-ben létrehozott s taívafly novemberben bőví­tett mérőszoba (nem sok ilyen van a megyében!) to­vábbi korszerűsítése sem maradhat el, hiszen a mé­rőeszközök hitelesítése, tö­kéletesítése nélkülözhetetlen a munkában. Ha megkap­ják az anyagvizsgáló-azono­sító gépet, még alaposabb elemzés alá vehetik a gyár­nak küldött anyagokat. Ez évtől selejtanalitikust is al­kalmaznak, aki a típushi­bákra hívja föl a figyelmet, információit pedig a szer- kesztsétől a gyártásig min­denki hasznosíthatja. Sz. Tamás Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom