Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-10 / 59. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. MÁRCIUS 1 Kitüntették őket a nőnapon Erős gyökerekkel A fa ott állt a kis karcagi porta udvarán. A gazda ültette, növekedett, erősödött. Na valaki alá állt, — ágakat tépő szél és tűző nap éllen oltalmat talált, Gyakorta fo- gócskáztak vagy füzértáncot jártak körülötte a házban élő gyerekek, ilyenkor talán a fa is vidámabban lengette lombját... Igen, a régi ház, a fa s más emlékek képe vonul el Nagy Imréné szeme előtt, amint beszélgetni kezdünk. A törékeny, barna asszony tősgyökeres karcagi, sokgyerekes parasztcsaládból származik. Akkortájt még más szelek fújták azt a fát az udvarukban. ínséges világban éltek. Ráadásul jött a háború... És azután csönd lett, a béke csöndje. „Föllélegeztünk, újra élhettünk végre.” 1948 tavaszán virágba borultak a fák. Hétvégeken a város fő terén, a dús lombok alatt szívesen korzóztak a fiatalok Egy májusvégi vasárnapon itt találkozott először Nagy Imrével. Rövidesen ösz- szeházasodtak. 3 esztendő múltán vettek egy szoba- konyhást, majd megszületett kislányuk. Nem volt könnyű dolga Nagy Imrénének hiszen férje, mint a karcagi kutatóintézet kisújszállási üzemének vezetője kötetlen munkaidőben dolgozott, sók elfoglaltsága^volt, így a ház A nyáron múllt húsz éve, hogy Bodor Sándomé köz- gazdasági technikumi érettségivel a jászárokszállási Háziipari Szövetkezetnél kezdett dolgozni. Munkába állása előtt végigjárta Árok- szállás és Berény munkahelyeit, végül csak két helyen volt felvétel, ott sem a szakmájában. Így maradt otthon gyártáselőkészítő. majd programozó. Talán jobb lett volna mégis pedagóguspályára menni, gondolta kezdője ókai Jánosné művezető büszkén mutat körbe birodalmán, az „A”-gyár tűziő- déjében. „Csupa nő, hozzám összesen hatvanhatan tartoznak. A vezetésem alatt álló szalagon dolgozók majd mindegyike kismama, éppen ezért csak egy műszakban, délelőtt kell bent lenniük”. A fiatalasszony élete ösz- szefonódott a martfűi Tisza Cipőgyárral. „Pontosan az idén húsz esztendeje, hogy megkaptam a szafcmunkásbizonyítványt. A mi családunk tiszavárko- nyi volt, édesapám korán itthagyott bennünket négy kisebb testvéremmel és (beteges édesanyánkkal. Miután én voltam a legidősebb; egy percig se volt szó másról, mint hogy mielőbb szakmát szerezzek, és segítsek a család anyagi gondjain. Magától értetődött a Tisza Cipőgyár, hiszen az itt szerezhető szakma tetszett, és nem is kellett messzire szakadnom Várkonytól”. Ezerkilencszázhatvanegyben tehát beiratkozott a szakmunkásképzőbe és 1964-ben cipőfelsőrész-készítő lett. Várom, hogy panaszkodjon, csaknem egyedül tartotta el körüli teendők, a gyerek nevelése, később pedig a gyári munka mind a feleség nyalkába szakadt, de ő ezt sosem érezte tehernek, mert — mint vallja — amit szeretteinkért vállalunk, az nem is teher. Nagy Imréné '64-ben leadta munkakönyvét a kutatóintézetben. Hét év múlva öcs- cse javallatára átment a „szomszédba”, a SZIM helyi gyárába raktárosnak. Igaz, eleinte alig tudott aludni, hogy vajon el tudja-é látni majd az új munkakört; az a rengeteg szerszám és a nagy felelősség... Pedig az idő tájt „mindössze” 6—7 millió forintos szerszámkészlettel rendelkezett a gyár, ma már a húszmilliót is meghaladja. Napról-napra magabiztosabban mozgott a raktárban. Lassanként ismerőseivé vált a megannyi munkaeszköz; kalapácsok, fúrók, fogók,.. "Jólesik látnom, kiadnom az új szerszámokat. Ügy igyekszem, se több, se (kevesebb, de annyi mindenképpen legyen, amennyire szükség van. De azt mondom, a mi egykori csupasár udvarú üzemünk felnőtt, nincsenek kirívó feszítő gondjaink. Kisebbek adódnak, ezeket mint dolgozó s mint pártvezetőségi tag nem hagyhatom szó nélkül. Például a főnököm magas lóról beszélt a beoszként, ha még könyvelőként sem dolgozhat. Ha tanítani nem is, tanulná annál több lehetősége volt, mert a nőket foglalkoztató szövetkezet szinte minden területén dolgozott helyettesítőként. Ezenkilencszázhetvennyolc- ban műszaki vezetővé választották, ugyanakkor illett a pártalapszervezet titkára is. „örültem a bizalomnak, s bár mindkét féladat új volt, szerettem volna megfelelni a követelményeknek. Akkor már nyolc éve voltam a községi pártbizottság tagja, és a családomról sem feledkezhettem el”. Nem tudott nemet mondani kérésnek, munkának, megbízatásnak, ha szükség van rá menni kell — és a munka nem fogyott. Hamarosan járási pártbizottsági tag, majd '82-től a városi párt vb tagja. Közben iskola, továbbképzés, a szövetkezetnél a termelés szervezése, versenyfutás a belföldi és a testvéreit. Panaszkodás azonban szemernyi sincs a hangjában, a szavaiban. „A sikeres szakmunkás- vizsga után a cipőgyár B- gyárába helyeztek, ahol éppen akkor alakult egy új brigád. Talán közismert bőbeszédűségemnek, talán másnak köszönhetően, engem választottak meg az új brigád élére”. Kókai Jánosné útja folyamatosan felfelé ívelt. Elvégezte a cipőipari szakközépiskolát, segédművezető, majd 1979-ben művezető lett az A- gyár tűződ'éjébef, ahol jelenleg is ebben a beosztásban dolgozik. „Említettem már, hogy sóik a szalagon a kisgyermekes anya, természetesen előfordul, hogy ha beteg a csemete, elkéredzkednek. Soha nem mondok nemet, nagyon jól tudják ezt a gyár vezetői ás, és egyetértenek velem. Ám arról szó sincs, mintha mi hatvanhétén bármiben is lemaradnánk a többiek mögött”. Többször is (kapott elismerést a gyár irányítóitól. Sorolja, csak győzzem jegyezni. „Kétszer a szakma, egyszer a Könnyűipar Kiváló tottalkkal, én sem szeretem a pökhendiséget, ugyanúgy mint más. Leültünk vele, megbeszéltük1, helyére tettük a dolgot.” Említhetné még azt a számtalan rendezvényt is, melyet a nőbizottság elnökeként szervez. Fáradhatatlan munkásságát számos kitüntetés fémjelzi. Erősen kötődik szülővárosához, munkahelyéhez, a közösséghez* mint gyökereivel a földhöz a fa. Kimondatlanul is érzi: a munka, a közösség megtartó erejű, amely a kétkedőket, az elár- vultakat is képes a magasba emelni. Nagy Imréné a nőnapon a Parlamentben átvehette a Munka Érdemrend ezüst, fokozata kitüntetést. Sz. T. ff. külföldi igényekkel. A gyerekek nőttek, a férj pedig messzire járt, és jár most is dolgozni. A tizenöt éves fia most Pesten tanul, szakközépiskolában, a másodikos kislányra pedig a nagymama vigyáz. Este 7 körül megy érte, akkorra már a férje bevásárol. Hazavinni nem érdemes a munkahelyi gondot, jelentést, beszámoló-készítést, mert a házi munka rá vár, Évikét is ki kell kérdezni, meghallga'ni, közösen verset tanulni, vagy játszani. Arra a kérdésre, hogy a munkahely, a társadalmi megbízatások vagy a család-e az első, Bodor Sándor- né gondolkodás nélkül válaszol: „az a legfontosabb, hogy a gyerekek boldoguljanak”. Bodor Sandámé a nőnapon megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát. L. P. Dolgozója voltam, kaptam Kiváló Munkáért kitüntetést és Kiváló Művezetőit is.” Ez utóbbit bizonyára azért is megérdemelte, mert szívesen meghallgatja a beosztottjai gójfidljét-baját, amelyek között szerepelnek ma- gánéielteik, de szerepel az is, amit mostanában hall, nevezetesen, hogy unalmas a jelenlegi munkájuk, mert már két hónapja ugyanazt kell csinálniuk. Sikerült megértetni a panasZkodókkal hogy valutát hozó sürgős ex- partfeladatot teljesítenek. Kókai Jánosné művezető a nemzetközi nőnap alkalmából megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát. B. J. Élete összefonódott a gyárral Három helyen szolgálni ugyanazt 1000,- Ft •»“ «« «ortet otvértfkfi GÁZKÖTVÉNY. Üzlet vagy támogatás A gázkötvény csak egy az országban kibocsátott sokféle kötvény ' közül, amelyek értéke bő egy esztendő alatt meghaladta az 1,2 milliárd forintot. Kik viszik és miért? Jó üzlet? Vagy nem, azt latolgatják, hogy milyen előnnyel jár, megéri-e 5—8 10 évre kötvénybe fektetni a pénzüket? Van, akiknek az a fontos talán, hogy tudják; jó ügyet segítenek, ha hiteleznek? HITEL. MIRE? A cél ezerféle lehet: út, iskola, telefon- hálózat, lakás, áruház építése ... A gázkötvényen ez áll; „A kibocsátás célja a helyi gázellátó hálózat kialakításának elősegítése.” Szolnok megye két városában Túrkevén és Jászberényben már ismerik ezeket a kötvényeket. Vették az emberek, a vállalatok, a szövetkezetek. Mi több Túrkevén a gázkötvény már nem is volt újdonság. A város az ország tíz kísérletező települése között volt 1982-ben és próbát tehetett: a tanács 3 évre kölcsönt kérhetett a lakosságtól útépítésre. (Az öt és fél százalékot kamatozó „betét” neve kommunális kötvény.) — A keviek több mint 2 millió forint értékű kötvényt vásároltak. Ha ezt nem teszik, 2 kilométerrel rövidebb lenne ma a kiépített úthálózat — summázta a kísérlet eredményét Föl- desi Imre, a városi tanács osztályvezetője. Még nem telt el a három év és újabb 2 millió forint értékű — ezúttal lakossági gázkötvényt — bocsátott ki a tanács. Már ezt megelőzően egy évvel ezelőtt megkezdődött az Országos Kőolaj- ás Gázipari Tröszt és az Állami Fejlesztési Bank által kibocsátott vállalati gázkötvények jegyzése. Amennyiben elkelnek a kötvények, a 70 millió forintos beruházás egyharmadát fedezik, és a tervek szerint az év utolsó hónapjaiban a vasúti sínek nyomvonalán megérkezik a gáz Túrkevére. Jászberényben ugyanez a helyzet. (Csak nagyobb városról lévén szó a gázhálózat első két ütemének költsége meghaladja a 120 millió forintot.) TŰRKEVÉN ÉS JÁSZBERÉNYBEN is azzal kezdték a tanácsi vezetők, hogy több mint 20 éve vár a város erre a lehetőségre, amely a település fejlődésének perspektívát, az üzemeknek olcsóbb, korszerűbb energiát jelent Mindez úgy hangzott, mintha azon múlt volna, hogy eddig gázhálózat építésére nem lehetett kötvényt kibocsátani (a lakosságtól és a vállalatoktól erre a célra hitelt kérni). — Nem egészen így van — mosolygott a naiv feltevésemen Búzás Sándor, a jászberényi Városi Tanács elnöke. — Az ország energiaracionalizálási programjával kezdődött, a pályázati felhívással folytatódott amelyre az ország 60 települése jelentkezett. A feltételek nagyon szigorúak voltak. A lehetőséget a laikus számára követhetetlen és bonyolult feltételekkel meghirdetett pályázaton nyerték a túrkeveiek és a jászberényiek is. így került két Szolnok megyei város az ország tizenkét „nyertes” települése közé. És így lettek gázkötvények. HOGYAN FOGADTÁK AZ EMBEREK? Túrkevén és Jászberényben is egyértelmű sikerről beszéltek a város vezetői. Március első napjaira Jászberényben 3 és fél millió, Túrkevén 1 millió forint értékű lakossági kötvényt vásároltak. Ennyi hitelt adtak eddig a magánemberek, legkevesebb 5 évre a tanácsnak. Hogyan okoskodtak, akik adtak és akik nem? Egy asszony (aki névtelen akar maradni) a jászberényi Vegyesipari Szolgáltató Vállalattól: — A 6 ezer forint megtakarított pénzem a kislányomnak szántam. Kiszámoltam, meddig érdemes kötvényben tartani a pénzt, öt év után 7 és fél, 8 év után 9 százalék a kamat. Ha addig bent tartom a pénzt, 13 ezer forintot kapok vissza. A város szélén lakom, oda talán sohasem jut el a gáz. Végvári Vilmosné .a Hűtőgépgyárból: — A gázkötvény semmiféle előnyt nem jelent a gázbekötésnél. Nem a kötvényen múlik, hogy bevezetik-e a lakásunkba a gázt, hanem azon. hogy merre megy a fővezeték. Ügy tudom, a Hűtőgépgyár kapja meg elsőként, ott lesz a fogadóállomás. A gázt a lakótelepre is bevezetik. Tehát lesz gázunk, ha vállaljuk a bevezetés költségeit. Akkor pedig minek váltsak kötvényt? Pabar Ferenc, a túrkevei Városgazdálkodási Vállalattól: — Kommunális kötvényt 10 ezer forintért vettem, gázkötvényt 5 ezerért. Pedig az utcánkban nem épült burkolt út és úgy tudom, egyelőre gázvezeték sem lesz. Volt spórolt pénzem. Hallottam ugyan már olyan betéti formákról, amelyeknek magasabb a kampta, mint a kötvényé, de így sem járok rosszul és mégiscsak a városnak adom kölcsön a pénzemet. Túrkevén és Jászberényben a város párt- és tanácsi vezetői voltak az első kötvényvásárlók. — Így volt erkölcsi alapom arra. hogy kötvényvásárlásra buzdítsam az embereket. És nyilvánvalóan házon belül kezdtem. A tanács dolgozói követték a példámat — mondta Búzás Sándor és hozzáfűzte: — Ma még nem megy az ilyesmi spontán. Szükség volt a párt, a népfront, a társadalmi szervezetek, a szocialista brigádok segítségére, meggyőző szavára. Az intézmények, a vállalatok, a szövetkezetek gazdasági vezetőinek agitatív közreműködésére. Az OTP jászberényi fiókjának vezetői szerint kevesen voltak, akik a viszonylag magas kamat miatt nagyobb összeget több százezer forintot fektettek kötvénybe. Mostanság nem veti fel a pénz a bérből és fizetésből élőket. Ezer forintjai — az emberek többségének ennyi tellett kötvényre, sokaknak 4 havi részletben — általában nem mennek az emberek azOTP- be. Csak ezúttal az ezer forintokon nagyon sok múlott. Az volt a benyomásom mindkét városban, hogy erről sikerült is meggyőzni a lakosság nagy részét. A GAZDÁLKODÓ SZERVEKNÉL úgy gondolom egyetlen meggyőző érv az lehet, ha a kötvényvásárlás jó befektetést jelent. A pattanásig feszült gazdasági helyzetben a lokálpatriotizmust, a segítő szándékot nem lehet a számoszlopokban (gazdasági mutatóként elkönyvelni. Az igazgatók, _a szövetkezeti elnökök, a főkönyvelők mindkét városban számoltak. Ki ezért, ki azért. A Zagyvamenti Tsz főkönyvelője, Szelei László nem túlzottan lelkesedett a kötvényért: — Tavaly márciusiban, amikor az 500 ezer forint értékű kötvényt jegyeztük, még szép termést ígért a föld. Az aszály azonban szertefoszlatta minden reményünket. Veszteséggel zártuk az évet, egy fillér fejlesztési alapunk nincs, mégis úgy gondoltuk, erkölcsi kötelességünk állni a szavunkat, és megvettük a kötvényt az amortozációs alapból. Végtére is a szövetkezet központi irodájában gázfűtés lesz. Túrkevén a 17. sz. Autójavító Vállalatnak volt miből kötvényt vásárolni. 1.3 millió forintot jegyeztek, annak ellenére, hogy például Monori György főmérnök a kötvénynél sokkal jobb befektetésnek tartotta volna a vállalat fejlesztését. De az is igaz, hogy a gázra nagy szükségük van. Bevezetésével — ami 3 millió forintjukba kerül — évente millió forintot takaríts meg. Baranyi Józsefné, a j herényi Vegyesipari Szol tató Vállalat főkönyv« teljesen másképp gond« — Van a vállalatnak lesztési alapja, ami e lőre nem kell. Egymillió rintot 10 évre kötvén fektettünk, a kamata 11 fél százalék. A tőke ma a 115 ezer forint kam. évenként kapjuk. Tíz év a 1 miQlió 150 ezer forint r reség. A pénzünk megdu] zódik. Herczeigh Lászlónak, a 1 kévéi Városgazdálkodási ’ lalat igazgatójának nem volt a véleménye: — fi iggzán jó üzlet, mert a matat egyéb bevételként ! elkönyvelni, megadóztat, ha levonom az adót a té leges kamat 7 százalék rül van. ADÓKÖTELES VA SEM a kamat, nem tud< De gondolom, hogy mim vállalatra ugyanazok a s bályok érvényesek, amé két úgy látszik, homl egyenest ellenkező módo: lehet értelmezni. Nem ei egyetlen tisztázandó részi kérdés a kötvények kői De maradjunk még a 1 matnál, amit érdemes ne csak a kötvényvásárlók, nem a kibocsátók szems géből is megközelíteni. E adtunk lapunkban már szolnoki középiskolai k vényről. Mielőtt kibocsá sáról döntött a városi nács, a különböző bízott gokban heves vita volt azi hogy a kötvény túl soli kerül a tanácsnak, keres: nek olcsóbb megold« Nincs olcsóbb hitel! Mem ez a drága? Az OTP a 1 kosságd kötvények árusí' sát május 1-én kezdi mi értéke 3 millió forint, kan ta öt év után 7 százai« Párhuzamosan van lehel ségük a vállalatoknak ke vényvásárlásra, amelyn értéke 7 millió forint, k mata 11 százalék. Ha 5 elteltével mindenki viss; váltja a kötvényt a 10 ír lió forint hitelért a tan« több mint 15 milliót fiz pedig ennek a kötvénynél kamata fél százalékkal I sebb, mint történetesen gázkötvényé. Furcsa? Az ország egyik leghozs értőbb szakértője Havas I tér, az Állami Fejleszt Bank vezérigazgatója s; rint: — Egyáltalán nem fi csa. A kamatok lehetnek « térők. Az elv: ha olyan 1 ánycikknek számító szóig: tatást kap a kötvény tűk donosa, amelyhez egyébké nem jutna hozzá, a kair tisztességes, de nem túl rr gas. Ahol tipikusan pénzpi ci jellegű a kötvény, < magasabb a kamat, ami ösí hangban van azzal, hogy kötvény tulajdonképp hosszabb lekötésű betét, különbség az, hogy a ke vény szabadon forgathat átruházható. — Ez még csak azért < mélet. Nem indult meg kötvények adás-vétele. Mc kezdi tanulni az ország, h gyan kell bánni, uram b csá’ üzletelni a kötvényé kel. — Nem szabad türelme lennek lenni, hiszen a kő vénybe fektetett pénzek m< „melegek” — folytatja H vas Péter. A kezdet kezd' tén tartunk. A kötvénye legnagyobb részének t ÁFB a kibocsátója, terjes tője. Tapasztalataink sze rint nagy az érdeklődés, « el óbb-utóbb elkezdődik kötvények forgatása, ki fc alakulni az értéktvapírpia és a kötvények adás-vétel a vállalatok közötti tőke áramlás egyik elemévé válii és az eddiginél nagyot megtakarításra fog ösztí nözni. Tökéletesítésre, tis; tázásra váró kérdések m« jó ideig, újból és újból fe merülnék. De nagy jőve jósolok a kötvényeknél rendszere majd szépen kiás sa a medrét és bizonyos szí bályozottsággal, befolyásol Sággal fokozatosan kifejlc dik. Kovács Katalin
