Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-08 / 57. szám

1984. MÁRCIUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kitüntetési ünnepségek a Parlamentben és Szolnokon (Folytatás az l. oldalról) a világban kivívott rangunk az ő munkájuk eredménye is. Losonczi Pál átadta azokat a kitüntetéseket, amelyeket a Magyar Népiköztársaság Elnöki Tanácsa adományo­zott a hazánk szocialista tár­sadalmi rendjének építésé­ben. A dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek meg­javításaiban kifejtett kima­gasló munkásság elismeré­séként. A parlamenti ünnepségen Jánoki Lászlóné, aTiszaföld- vár és Vidéke Áfész elnöke a Munka Érdemrend arany fokozata, Nagy lmréné, a SZIM karcagi gyárának szerszámiraktárosa a Munka Érdemrend ezüst fokozata. Szabó Lászlóné, a szolnoki Háziipari Szövetkezet var­rónője pedig a Munka Ér­demrend bronz fokozata ki­tüntetést vette át. Bodor Sándorné, a Jászárokszállási Hímző- és Szőnyegszövő Há­ziipari Szövetkezet műszaki vezetője. Kákái Jánosné, a Tisza Cipőgyár művezetője ugyancsak a Munka Érdem­rend bronz fokozatát kap­ta meg. Tegnap délután Szolnokon, a megyei tanács tanácskozó- termében a nemzetközi nő­nap alkalmából művelődés- ügyi dolgozókat tüntettek ki. Az ünnepségen megjelent Mohácsi Ottó, a megyei ta­nács elnöke. A szolnoki Bartók Béla 'kamarakórus hangulatos, színvonalas műsorát követő­en Nánási Mihály, a megyei ■ tanács művelődésügyi osztá­lyának helyettes vezetője mondott ünnepi beszédet. Ez­után Sipos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese kitün tetőseket adott át. Miniszteri dicséretben ré­szesült Baráth Erzsébet, a jászberényi Palotásy János Zeneiskola iskolatitkára. Bo­kor lmréné, a mezőtúri Te­leki Blanka Gimnázium és Közgazdasági Szakközépisko­la kollégiumának nevelőta nára. Halász József né. a szol­noki Damjanich János Mú­zeum technikai dolgozója, valamint Füzesi Gyözöné, a Megyei Gyermek- és Ifjú­ságvédő Intézet nevelőszülői felügyelője. Kiváló Munká­ért kitüntetést kapta Hor­váth Jánosné, a kunszent­mártoni Általános Iskola és Diákotthon napközis neve­lője és Szabó Ferencné daj­ka, a túnkevei Deák Ferenc úti óvoda dolgozója. A Szo­cialista Kultúráért kitünte­tésben négyen részesültek: Horváth Attiláné, a szolnoki Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár csoportvezetője. Koós Andorné, a Mezőtúri Zeneiskola igazgatója, Már­ton Ernőné, a szolnoki Tár­sadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iro- / da vezetője, valamint Pau lovki lmréné, az öcsödi mű­velődési ház igazgatója. Szintén tegnap a megyei tanácson adták át huszonhat mezőgazdasági és élelmiszer- ipari dolgozónak a Kiváló Munkáért miniszteri elisme­rést a nemzetközi nőnap al­kalmából. E kitüntetést vette át Tóth Miklósné, a jászalsó- szentgyörgyi Petőfi Tsz ci­pőüzemi csomagoló ja. Kal­már Rozália, a jászapáti Ve- lemi Endre Tsz kertészeti dolgozója, Cseh Lajosné, a jászladányi Egyetértés Tsz gumiüzemi dolgozója, Fülöp Istvánná, a jásztelki Tolbu- hin Tsz fejőnője. Üti László­né, a jászárokszállási Kos­suth Tsz csoportvezetője, Rácz Andrásné, az öcsödi Szabadság Tsz állattenyész­tési dolgozója, Benkovics Ilo­na, a csépai Tiszamenti Tsz anyagkönyvelője. Barna Elekné, a cibakházi Vörös Csillag Tsz csoportvezetője. Bárdos Sándorné, a kun­szentmártoni Körösmenti Tsz könyvelője. Setét Lajosné, a kőtelki Ady Tsz pénzügyi dolgozója, Lévai Mihályné, a tiszaföldvári Lenin Tsz mű­vezetője, dr. Herczeg Ist­vánná, a zaigyvarékasi Béke Tsz számviteli vezetője. Ur- bancsek Sándorné, a zagyva- rékasi Béke Tsz csomagoló csoportvezetője, Kocsis Jó- zsefné, a fegyveméki Vörös Csillag Tsz pénztárosa. Bari Sándorné, a kunhegyes! Kun ság Népe Tsz baromfigondo­zója, Papp Elvira, a kengyeli Dózsa Tsz főkönyvelője. Molnár Boldizsárné, a tisza- örsi Petőfi Tsz bér- és mun­kaügyi osztályának vezetője. Szűcs Péterné, a karcagi Má­jus 1. Tsz gyors- és gépíró­ja, Molnár Sándorné. a kar­cagi Magyar—Bolgár Barát­ság Tsz betanított munkása. Nagy lmréné, a rákóczifalvi Rákóczi Tsz tűzőnője és lgrényi Ibolya, a tsz faisko­lai dolgozója, Nagy Miklós­né, a tószegi Petőf i Tsz or­sózónője, Katona Mihályné, a törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz mázsaiházkezelője, Rácz Zsigmondné, a túrkevei Vö­rös Csillag Tsz számviteli osztályának vezetője és Sál­iéi Gyuláné, a Szolnok me­gyei Sütőipari Vállalat ad­minisztratív vezetője. Kiszárad! földek, öntözésre váró táblák n mesterséges csapadék pótlásáról tanácskoztak a megyeszékhelyen Az öntözéses gazdálkodás megoldására váró feladatai­ról a megyei meliorációs munkák elmúlt évi eredmé­nyeiről, valamint az idei be­ruházások előkészületeiről esett szó tegnap Szolnokon, azon a tanácskozáson, ame­lyet a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya és a Szolnok megyei Növényvédelmi és Agroké­miai Állomás szervezett. Az immár hagyományos­nak tekinthető szakmai ese­ményen az öntözési lehetősé­gekkel rendelkező termelő- szövetkezetek és állami gaz­daságok-, vízügyi szervek-, és szolgáltató vállalatok szakemberei vettek részt. Szolnok megye hidrológiai helyzete, termőtalajainak kritikus csapadékellátottsága nem változott napjainkig. Az elmúlt esztendőben is — átlagosan — csupán 400 milliméter természetes csa­padék hullott. A hőségnapok száma az ötvenéves átlaggal szemben 20 helyett 38 volt 1983-ban. Mint a tanácskozá­son elhangzott, a mezőgaz­dasági üzemek mintegy 40 ezer hektár területet öntöz­tek meg, ezzel az öntözési lehetőségeiket 68 százalék­ban használták ki. A gazda­ságok az előző esztendő ta­pasztalatai alapján az idén már jelentős lépéseket tet­tek az öntözéses ágazat fenn­tartására a termés biztonsá­ga érdekében. Az üzemekben meglévő — nagyrészt elhasz­nálódott — öntözőberende­zéseket kijavították. és amint arra lehetőség kínál­kozik, a fagyveszély elmúl­tával hozzákezdenek a csa­padék mesterséges pótlásá­hoz. Az ehhez szükséges ön­tözővizet a vízügyi szervek biztosítják. A hozzászólásokból kitűnt, hogy a megyei termelőüze­mek várakozással tekinte­nek egy tartós központi in­tézkedés elé. amely némi­képp enyhítene a felmerülő költségeiken. Az értekezleten sok javaslat és vélemény hangzott el, többek között az öntözési időpontok meg­nyújtásáról., a magasyeze- tésű csatornákkal reníelke- ző gazdaságok energiataka­rékos öntözési módjairól, va­lamint az egyszerű és olcsó megoldásokról, az öntözéses gazdálkodás hatékonyságá­nak javításáról, A tanács-, kozáson szó esett arról is, hogy a termelési rendszerek ezentúl termesztési techno­lógiáikban fordítsanak na­gyobb figyelmet az öntözés módszereire. A továbbiakban az elmúlt évi meliorációs beruházások értékelése hangzott el. Mint a résztvevők megtudták ta­valy 124 milliós állami tá­mogatással 187 millió forint értékű munkát végeztek el az üzemek. E mennyiségnek 80 százalékát a Jászsági és Tisza II térségében, a többit — mint térségen kívüli be­ruházást — pedig, a karcagi Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezetben. A területrendezések, amellyel elhagyott tanyahelyeket, fa­sorokat, vízelvezető árkokat szüntettek meg —, táblásí- tások és úthálózat építések, a vízrendezési munkák és kémiai talajjavítás is a ter­melés magasabb szintjét szolgálják. Az idén ugyan­ezeken a területeken folytat­ják a munkát. Számadás és tervezés (Folytatás az 1. oldalról) lyett majdnem négymillió forintot oszt vissza taggaz­daságainak. Az anyag-, alkatrész- és gépforgalmazáson kívül töb­bek között, a számítógépes raktárkészlet-nyilvántartás bevezetésével, tíz új szerviz- kocsi üzembehelyezésével, valamint a gabonaprogram gépsorainak garanciális és garancián túli szervízellátá­sával javított a GITR műkö­dési területén a gabona- és ipari növénytermesztés tech­nikai feltételein. A növény- termesztés gazdaságosságá­nak javítására két folyékony műtrágyázást alkalmazó gazdasági társulást hozott létre. Kidolgoztak egy új, energiatakarékos növény­védőrendszer kipermetezési technológiát, és számítóge-í pékét helyeztek üzembe an­nak elemzésére, hogyan hasznosul legjobban a föl­dekre kijuttatott műtrágya. Szerződéses kapcsolatait a Budapesti Vegyiművekkel és a Nitrokémiai Ipartelepek­kel kötött együttműködéssel bővítette tavaly a GITR. Így a két vállalat közvetlenül ki­elégíti a termelési rendszer igényeit a hazai előállítású termékekből, és minden olyan szakismeretet átad a rendszer szakembereinek, amit hasznosítani tudnak. Ez utóbbi „cserébe” a növény­védőszerek használata során 'szerzett tapasztalatokat föl­dolgozza a gyártók részére. A tegnapi részközgyűlésen ismertetett 1984. évi tervek között jelentős helyet kaptak a GITR beruházási elképze­lései. Többek között szabad­téri géptároló, újabb gépal­katrész-raktár, fedett szere­lőcsarnok és gépműhely épí­tésének befejezését ütemez­ték erre az évre. Űj növény- termesztési technológiák be­vezetését is tartalmazzák az idei tervek. Többek között a homokhátságok gazdaságo­sabb hasznosítására, a laza talajok új művelési és táp­anyaggazdálkodási módsze­rének kidolgozásán, vala­mint a martfűi Növényolaj­gyárral együttműködve az őszi káposztarepce eredmé­nyesebb termesztésének megvalósításán munkálkod­nak a Gabona- és Iparinövé­nyek Termelési Rendszeré­nek szakemberei. — temesközy — Emlékezés Rajk Lászlóra Születésének 75. évfordulóján ajk László nevé­nek említésére a ma embere azon­nal laz 1949 dere­kán lezajlott per­re asszociál. Személye azono­sult a törvénysértő perrel, amelynek fő vádlottja és ál­dozata volt. Ez a sajátos me­tamorfózis akarva-akaratlan elhomályosítja eseményekben gazdag életútját, elkötelezett kommunista voltát, azt a po­litikai pályafutást, amely mintegy húsz esztendőn át jellemezte őt. Az erdélyi havasok tövében meghúzódó Székelyudviarhe- lyen 1909. március 8-án szü­letett egy csizmadiamester népes családja legfiatalabb gyermekeként. Rajta kívül még 12 testvéréről kellett a szülőknek gondoskodniuk. Továbbtanulásában a fivé­rek segítettek. Így 1924-től Magyarországon, Budapesten és Nyíregyházán folytatta ta­nulmányait, majd 1927-ben beiratkozott a Pázmány Pé­ter Tudományegyetem böl­csészeti karára és Tanárkép­ző Intézetébe a magyar—* francia szakra. 1929 márciu­sa és decembere között si­keresen elvégezte a francia­országi besanconi egyetem bölcsészkarának külföldiek számára szervezett nyelvtan- folyamát, majd 1930 január­jától ismét itthon folytatta tanulmányait. A szociális és társadalmi problémák iránt érzékeny Rajk az egyetemen közel ke­rült a baloldali, sőt hamaro­san az illegális kommunista mozgalomhoz. Ebben döntő szerepet játszott az is. hogy tanulmányozni kezdte a ha­ladó szellemű, s marxista műveket. Ezekben az években Rajk László életire szólóan elköte­lezte magát a forradalmi el­mélettel, s később sem tagad­ta meg azt az eszmét, amely­ben megtalálta a válaszokat a magyar társadalom ellent­mondásaira is. A marxizmus- leninizmus szellemében lett önálló gondolkodóvá, munká­ját kritikusan felülbírálni ké­pes, racionálisan tevékeny­kedő kommunistává. Ekkor került kapcsolatba a gyakor­lati politikával, az illegális kommunista mozgalommal, és érett hivatásos forradal­márrá. 1931 elején a KIMSZ, az év végén a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) tagja lett. Személyére hamarosan fel­figyelt a rendőrség. Először 1932 júniusában, majd 1933 februárjában és 1935 febru­árjában letartóztatták, egy­szer háromhavi börtönbünte­tésre ítélték. Közben legkü­lönbözőbb párt- és KIMSZ- megbízartásokat látott el, egyik fő szervezője volt 1934 nyarán az úgynevezett tan- díjreform-mozgalomnak. Ez kísérlet volt a legális és il­legális munka összekapcso­lására. 1935 közepén pedig — szántén a pártvezetési megbí­zása alapján — bekapcsoló­dott az építőmunkásoik tö­megsztrájk járnak szervezésé­be. A mozgalomban a rendőr­ség előtt „lefeketedett”, s az egyetemről kitiltott Rajk László 1936 közepén, enge­déllyel elhagyta az országot, hogy Csehszlovákián, Fran­ciaországon keresztül elfut­hasson spanyol földre, har­colni a köztársaságra támadó fasiszták ellen. Ott 1937 ok­tóberétől Firtos László néven laz egyik magyar önkéntes zászlóalj kötelékében több ütközetben vett részt, meg is sebesült, majd 1939 febru­árjában az ország elhagyá­sára kényszerített nemzetkö­zi brigádokkal együtt ő is át­lépte a spanyol—francia ha­tárt. Több társával 1941 nya­rán kalandos úton került ha­za. tthon rövid illegá­lis élet után októ­berben |a rendőr­ség a nyomára bukkant, s tiltott határátlépés vétsége miatt a kistarcsai táborba szállítot­ták, innen a Margit körúti fegyházba vitték. A kommu­nista kollektíva segítségével sikerült 1944 szeptemberében kiszabadulnia, s a kommu­nista pánt KB titkáraként be­kapcsolódnia aiz illegális párt- mumlkába. Részt vett az új pártprogram kidolgozásában, az ellenállása mozgalom szer­vezésében. 1944 december eleijén ismét letartóztatták, Sopronkőhidára, majd Da­chau felé hurcolták, s innen 1945 márciusában eresztették el, a mintegy félszáz fogva- tartottal együtt. Életének új szakasza 1945. május 13-án kezdődött, amikor a főváros­ba érkezett, és a legkisebb zökkenő nélkül kapcsolódóit be a pártmunkába, a köz­életbe. A Magyar Kommu­nista Párt (MKP) májusi konferenciáján —, ahol egyébként fel is szólalt — be­választották a Központi ve­zetőségbe, rruajd a Politikai Bizottságba, tag ja lett az öt­tagú titkárságnak. Hamaro­san a budapesti területi bi­zottság titkára lett, s ebben a minőségében sokat tett azért, hogy a legtekintélye­sebb pártszervezet taglétszá­ma, Ibefolyásia növekedjék. 1945 novemberében az MKP KV az egyik főtitkárhelyet­tessé választotta, majd 1946. március 20-án a Belügymi­nisztérium élére került. E fontos1 ési az osztály harc szem - pontjából döntő hatalmi posz­ton igyekezett a párt politi­kájának szellemében és ér­dekében tevékenykedni. Erős­kezű miniszternek bizonyult, kérlelhetetlennek az ellen­séggel szemben, de fellépett az ellen, hogy minisztériu­mát a bosszú eszközeként használják fel. Politikusi és miniszteri tevékenysége laz MKP kongresszusain elfo­gadott programok, a Politi­kai Bizottság és a Központi Vezetőség ülésein kidolgozott konkrét elképzelések alap­ján bontakozott ki. Mégsem volt gépies végrehajtója a terveknek, munkáját mindig saját belátása szerint, habi­tusának, vezetési elveinek és stílusának megfelelően látta el. Munkabírása legendássá vált. 1948 augusztus elején átkerült a Külügyminisztéri­um élére, ami már jelezte a vele szembeni bizalmatlan­ságot is. A Politikai Bizott­ság tagjaként azonban to­vábbra is részt vett azokban a munkákban, amelyekre a proletárdiktatúi'a rendszeré­nek kiépítésekor került sor. A bizalmatlanság légköre azonban egyre szembetűnőb­bé vált számára is. Eiz összefüggött azzal, hogy — amint iazt az utóbbi évek­ben Nyugaton megjelent munkák bizonyítják — a CIA titkos csatornákon, ügynökö­kön keresztül bizalmatlansá­got igyekezett kelteni, felfor­gató híreket terjesztett azzal a céllal, hogy a népi demok­ratikus államok, illetve -kom. munista pártjaik és vezetőik között ellentéteit szítsanak. Ez el is érte a tervezett célt. ikerült Rajk körül ellenséges légkört teremteniük. Az új helyzetbe ke­rült pártok a hi­degháborús légkörben hitelt adtak ezeknek a híresztelé­seknek — amit saját politi­kájuk torzulása is elősegített —, s 1949. május 30-án letar­tóztatták Rajk Lászlót. Kém­nek nyilvánították, és halál­ra ítélték, majd október 15- én kivégezték több társával együtt. Az ötvenes évek közepén derült fény ártatlanságára. A történelem utólag igazságot szolgáltatott neki: megtisz­tította múltját, személyét a reá szárit rágalmaktól. Strassenreiter Erzsébet Új melléküzemágat alakított Tiszavárkonyban a tószegi Petőfi Tsz. Az üzemben a Szolnoki Papírgyárban előállított alapanyagból áruházi csomagolópapírokat nyomnak és vágnak méretre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom