Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-03 / 53. szám
1984. MÁRCIUS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Közszájon forog a boltok ügye Örményesen Bors dupla áron — Vagy a pénztárgép rossz, vagy a számlázó téved „Örömmel olvastam a Néplap 1984. január 7-én megjelent cikkét, amely arról szólt, hogy Megnézheti bárki — Falusi boltok városi színvonalon, Sajnos e cikk teljesen ellentétes a mi községünkben, örményesen lévő boltokkal. .. Tessék ide kijönni hozzánk, ne sajnálja az időt, a fáradtságot, győződjön meg saját szemével . Hétfőn falugyűlés volt örményesen. Az ezernégyszáz lelkes községből kétszázhú- szain tárgyaltaik közös dolgaikról. A legtöbb szó a kereskedelemről esett. Nem az ellátás hiányosságairól, hanem a boltosok viselt dolgairól. Paprikás a hangulat a községben, haragosok a kis ABC dolgozói, a vezető március eggyel felmentését kérte. A falu vezetői nem véletlenül, úgy fogalmaznak: a vásárlók bizalma megingott a kereskedelemiben. Minderre egy névtelen levél hívta föl a figyelmünket. Pontosabban, a borítékon névvel, utca és házszámmal jelölt feladót nem találtuk a jelzett helyen. Más lakik a falu főutcáján, s ha van is olyan nevű ember a faluban — hol nincs Szabó. Horváth, Balázs ezen a vidéken? — ő nem írhatta a gondosan gépelt és fogalmazott levelet. Bár nem szokásunk névtelen vagy álneves beadványokkal foglalkozni, most mégis kivételt tettünk, mert tudjuk milyen közhangulatot befolyásoló egy településen a kereskedelem, az ellátás. Zsúfolt kisbolt, mérleg nélküli Tüzép A kis faluiban két helyen lehet élelmiszert vásárolni. A vasútállomásnál egy régi házban 'középütt egyszemélyes élelmiszerbolt, tőle jobbra hentes, 'balra italbolt szolgálja az önményesieket. A régi ház nagy udvara a Tüzép- és gázpalack-cseretelep. A hentes egyben tüzépes és palackcserélő is, kapcsolt munkakörben három feladatot ilát el. A hentesüzlet keddi áruválasztéka megfelelőnek látszott, friss hústól olcsó felvágottakig, szalonnától jóféle gazdasági töpörtyűig minden volt a pulton. Az árak — még szokni kell — minden terméken gondosan feltüntetve. A vásárlók könyve üres, Vincze István tizenegy éve hentes, könyvébe azóta senki nem írt. A Tüzép-telepen nemcsak tüzelőt, építőanyagot is árusít. Nincs azonban hídmérleg. a fuvarosok fölpakolják a telepen az árut átviszik a szomszédos „gabo- naiparthoz”, megmérik, s a vásárló kis cetli után fizet. *Van, akiiben a mérésnek ez a módja bizalmatlanságot kelt. A vasútállomásnál Zsol- czai Lajosné szakképzett kereskedő a korszerűtlen, szűk, telepakolt élelmiszerboltban megfelelő választékot igyekszik biztosítani. Városi vásárló szemével győződtünk meg róla, a napi cikkeket megtalálják a bolt vevői. Mint általában a kereskedelemben, sóknak tűnik a kínálatban az ital — de ehhez tudni kell. az ezemégyszáz örményesi lakos falujában tavaly 7 millió 100 ezer forintot fizettek italért az emberek!!! A fegyvernek! áfész adatai szerint a közeli dupla lélekszámú Tiszában 5 milliót. .. i M ! ( Korán reggel álltunk tíz vásárló mögé a kis élelmiszerboltban. Parányi számítógép adta össze az áru értékét, a boltos tiszta köpenyben ezen a hételejd napon még poharas tejszínhabbal is várta a vevőket. Rendelőkönyvéből azonban az is kiderül. a karcagi füszért-te- lep időnként még édességet, Negro-cukorkát, dobozos bonbonokat se kiüld — nem is 'beszélve olyan cikkeikről, mint a kókuszreszelék, vanília, filteres tea — bár a rendelés eljut idejében. A kisboltban a vásárlók könyve utolsó bejegyzése 1981-es keltezésű. Ajtajában kértünk véleményt egy alaposan fölpakolt, nagy szatyrokkal távozó fiatalasszonytól. Törökszentmiklóson dolgozik — mondta —, s ha véletlenül itthon, ebben a boltban nem kap valamit, ott keresi. Ritkán fordul elő. A bolt pultjánál Ipacs Istvánná azt mondta: — Ilyen jó kis boltosunk még sose volt! Egy fegyelmi, s a fegyelmezetlenek A község másik boltja 1981-ben épült (végre, mondták akikor az önményesiek) kis ABC. A szabadlkasszás üzletben körülbelül másfél éve dolgoznak hárman, egy, a helyettes pár hónapja csak. A boltvezetőt nem találtuk, úgy mondták beteg, de azt is tudná vélték, fölmondott. — Csúnya szájú vásárlók járnak hozzánk — mondták a boltosok ebédszünetj ükben. — Rengeteg vitánk van, itt napjában cirkuszodnak a kenyér miatt, mindenki frisset szeretne. — Másért nem? A vásárlók könyvében előttem a 'bejegyzés. 1983 december 22-én ötszázassal fizetett egy vásárló. 175,50-et mutatott a pénztárgép, de csak 120 forintot kapott vissza. Sajnos, otthon jött rá, s becsapottnak érezvén magát, áruval együtt futott vissza. — Pénztártól való távozás után felszólalást nem veszünk figyelembe — (mondták jogosan-okosan, s nem ismerték el a tévedést. Kiss Máhályné Felszabadulás úti kis házában meséli novemberi kálváriáját. — Tetszik tudni, reggel mentem, s nagyon siettem, mert cukorbeteg vagyok, s reggeliznem kellett volna, meg inzulint kapnom. Ezért elég figyelmetlen is voltam, ezt, azt vettem, s 290 forint volt a végösszeg. Odaadtam a pénzt, de hazafelé jövet már kételkedtem, mit is vettem én? Ügy, hogy gyorsan kis cukrosvizet ittam — félő a kóma — s összeszámoltam. Hát 209 forint valamennyi fillér értékű volt, amiért 290-et kértek! Visszamentem, de hiába! A szomszédból pár nap múlva a tanácsházára szaladt egy vásárló. Több tasak 25 grammos borsot rakott a kosarába, s csak otthon jött rá, 50 gramm árát írták rá. A tanácselnök — maga Bartus János mondta el — átment az ABC-be, s összegyűjtötte a dupla áru tasakokat. (?) Többen vélik, akár napjában is többet fizetnek — 5, 8, 11 forinttal sehogy se stimmel a végösszeg. Csakhogy a forgalom nagy, egy pénztárgép előtt türelmetlen a sok vásárló. Különben pedig a pénztárgép sokszor rossz, s nem is akarnak blokkot adni a boltosok. — A gép valóban sokszor rossz — mondja a boltvezető-helyettes. — összegyűri a papírt, de sajnos, a papírtömbök is el-elfogynak, s akkor gyorsan mi adjuk össze az áruk értékét. [Ennek ellenére nem bizonyítható, hogy csalunk, lopunk, s ezt ki is kérjük magunknak! Mellette megszólal a társa. Mondja, ő árazta a borsot, amiért végül is egyedül ő kapott fegyelmit. Pedig aznap a boltvezető ült a kasszában, észre vehette volna. így nem igazság, ugye, fellebbezhet a fegyelmi ellen? Pólyák Márton, a Fegyvernek és Vidéke Áfész elnöke is ott volt a hétfői örményes! falugyűlésen. Mondta is valaki, jó, hogy eljött, van mit haLlgatnia. Mendler András kereskedelmi osztályvezetővel, Novak Miklós területfelelőssel vitatjuk az örményes! helyzetet. — Én rendszeresen találkozom a község vezetőivel — mondja Pólyák Márton. — Tavaly hússzor, de inkább harmincszor jártam örményesen. Tudjuk, hogy sok a baj, s az a legjobban fárasztó, hogy nem az ellátással kell törődni, hanem a kereskedők magatartásával, a bolt rendjével. Boltvezető kerestetik — Sokszor megfordulok az ABC-ben — mondja a területfelelős — magam nem tapasztaltam vitát, összetűzést, de puskaporos a hangulat, az biztos. — A pénztárgép nem rossz. Nemrég cseréltük, vadonatújat kaptak, s az nem indok, hogy elfogyott a papír, mert abból aztán van elég. — Szabadkasiszás boltban nem kötelező a blofckadás, de mivé] sok volt a túlszámlázás, a túlfizetés miatt a panasz, elrendeltem — mondja az élnők. — Különben nem védem a dolgozóimat, de örményes nehezen fogadja a kereskedőket. Az ABC-ben már a harmadik garnitúra dolgozik... — Dolgozott — vág közibe Mendler András — ha kell, be is hozhatom a boltvezető felmentés! kérelmét Március 15-től megint boltvezetőt keresünk. Épp szombaton hirdetjük meg az állást a Néplapban. Jobb lesz ez így... Csak. Kapunk-e, s mi vár rá?... — Különben a vasútállomási három kis boltból remélhetőleg lesz pénzünk egyet, egy korszerűt újítanunk. — Pólyák Márton mondja, jól jött a SZÖVOSZ pályázata, amely a kistelepülések bolthálózatának felújításához juttathat pénzt. Megpályázták, s nagyon remélik, kellő indok és tanácsi támogatás teszi lehetővé a változtatást. Amiket hallottam, hétfőn este a falugyűlésen is elmondták az önményesiek, és a községben a boltok ügye már legalább egy éve közszájon forog. Kár, hogy — akiken múlik — nem fogtak korábban a rendteremtéshez. Sóskúti Júlia Túl a kísérleti időszakon Ifjúsági tájékoztató irodák A múlt év elején az ország több városában — kísérletképpen — ifjúsági tájékoztató irodákat hoztak létre, amelyek elsősorban jogi tanácsadással segítik az ügyes-bajos gondjaikkal hozzájuk forduló fiatalokat. A KISZ Központi Bizottságának titkársága a közelmúltban értékelte a tájékoztató irodák működésének tapasztalatait, s megállapította, hogy hasznos munkát végeztek a Miskolcon. Óidon, Szerencsen, Szolnokon, Martfűn, Kunhegyesen és Pápán létrehozott irodák. A statisztikák szerint egy esztendő alatt az irodák sok száz alkalommal adtak szakszerű tanácsot a fiataloknak. Az érdeklődők sokfajta jogi kérdésben kértek segítséget, s a legtöbben a lakással, illetőleg a munkaviszonnyal kapcsolatos paragrafusok iránt tudakozódtak. Tekintettel a nagy forgalomra, az irodák számos városban rendeztek lakásfórumot, amelyekre meghívták, a helyi tanács és OTP képviselőit. A tájékoztató irodák tevékenységében fiatal jogászok, közgazdászok, tanácsi dolgozók vettek részt, akik társadalmi munkában, KISZ- megbízatásiként foglalkoztak a hozzájuk fordulók gondjaival. Mindenütt bebizonyosodott, hogy a fiatal értelmiségiek szívesen, örömmel vállalkoznak az ilyen jellegű társadalmi munkára, hiszen 'képzettségűiknek és szakmai érdeklődésüknek megfelelő feladatra kérték őket. A KISZ KB titkársága a kísérleti időszak tapasztalatai alapján úgy foglalt állást, hogy a már működő irodáikon kívül a KISZ városi bizottságai —• a helyi településeken is létesítsenek tájékoztató irodákat. Helyzetkép a kisvállalkozásokról A tKSH legfrissebb adatai szerint az országban több mint 23 ezer kisvállalkozás működik, közülük csaknem 14 ezer a gazdasági munka- közösség. A gmk-k többsége — 9192 — vállalaton belül alakult, ami azzal magyarázható, hogy irtot a biztonságos háttér mellett viszonylag kis kockázattal és befektetéssel nyílik mód vállalkozásra és többletkeresetre. A magán-munkaközösségek száma egyenletesen emelkedett. A 4741 munkaközösség 36 százaléka ipari munka végzésére alakult. Laikusok a bírói pulpituson Bármi lehet a foglalkozásuk. Lehetnek esztergályosok, bolti eladók, sofőrök, bérelszámolók, szövetkezeti tagok, erdészek, mérnökök, pedagógusok. Nem kell érteniük a joghoz, nem kell jártasnak lenniük a paragrafusok világában. Ök azok, akik nem jogi ismereteikkel, hanem élettapasztalatukkal, egészséges erkölcsi érzékükkel, mi több, sok esetben sajátos szaktudásukkal segítik az igazságszolgáltatást. Nem egy tanácsvezető bírótól hallottam már, hogy a mellette ülő két népi ülnök sokszor olyasmiről faggatja a vádlottakat, a fel- és alpereseket, olyan kérdéseket tesz fel a tanúknak, ami a jogszabályokban gondolkodó bíróknak talán eszébe sem jutna. Természetes, egyszerű észjárásukkal olykor meglepő módon a velejére tudnak tapintani a dolgoknak. Persze, másfajta vélemények is élnek jogászberkekben. Vannak, akik formálisnak, túlzottan passzívnak tartják jelenlétüket, úgy vélik, hogy „nem sok vizet zavarnak’', csak ülnek és hallgatnak. El tudom képzelni, hogy a tárgyalás alatt —, ha kérdéseik nélkül is egyértelműen rekonstruálni lehet a történteket — csak azért, hogy beszéljenek, nem szólalnak meg. Azt pedig csak a bíró tudja, mit mondanak hatszemközt, amikor visszavonul és tanácskozik a bíróság. Mert hiszen büntető ügyekben első fokon nemcsak azt dönthetik el —, mint az angolszász bíróságok esküdtszékének tagjai —, hogy a vádlott bűnös, vagy ártatlan, hanem a büntetés kiszabásánál is egyenrangúak a bíróval. Azokat, akik ma is a népi ülnökök formális részvételét emlegetik, valószínű a múlt kísérti. Magyarországon az első fokon ítélkező biróságok pulpitusán 34 éve ott vannak a népi ülnökök. Volt egy rövid időszak az ’50-es években, amikor részvételüket a másod fokra is kiterjesztették. Teljesen értelmetlenül, hiszen az úgynevezett fel- lebbviteli, a jogorvoslatot garantáló felsőbb fokon, már általában steril jogi kérdésekben döntenek — a jogászok. Ahol a jogtudás a döntő, és nem a mi és hogyan történt bebizonyítása, rekonstruálása, valóban föFormatervezési pályázatra benevezett termékekből rendeztek kiállítást az Ipari Reklám- és Propaganda Vállalat fővárosi bemutatótermében. Az ötödik alkalommal meghirdetett pályázatra 94 pályázó, 160 munkáját küldte el a ruházatipar, a bútoripar, a híradástechnika- és műszeripar különböző területeiről. Képünkön az Alumíniumárugyár ízléses tefloncsaládja lösleges a laikus ülnökök jelenléte. Ez rövid idő alatt ki is derült. Utána több, mint két évtizeden át jelentőségére, bonyolultságára, jogi megítélésére tekintet nélkül, minden első fokon zajló perben társasbíráskodás volt Az ítélkezési gyakorlat során azonban bebizonyosodott, hogy ésszerűtlen válogatás nélkül, minden perben ragaszkodni a népi ülnökök részvételéhez. Vannak nagyon egyszerűen tisztázható, kisebb törvénysértések, és olyan polgári jogi viták, amelyek eldöntéséhez csak a paragrafusok ismerete kell. (Kötelmi, örökösödési, bizonyos vagyonjogi perek.) Sem a népi ülnökök, sem a bíróságok tekintélyének nem használt, hogy olyan esetekben is ragaszkodott a társas bíráskodáshoz, amikor az ügyek természeténél fogva tartalmatlan formalitássá vált. Valamivel több mint egy évtizede már nem ragaszkodnak hozzá ezekben a kivételes és sajátos esetekben. Ahhoz viszont igen, hogy minden olyan ügyben, amikor a magánemberek konfliktusainak igazságos és jogszerű eldöntése közvetve vagy közvetlenül társadalmi érdek, a választott laikusok az igazságszolgáltatás részesei legyenek. Az a jó bíró, — mondta egy alkalommal a társadalmi bíráskodásról dr. Hegyvári Sándor, a szolnoki megyei Bíróság elnökhelyettese, — aki egyenlő partnerének tekinti a népi ülnököket, kíváncsi a véleményükre amivel érdemben befolyásolni képesek a döntést, a per kimenetelét. Igazságot szolgáltatni hallatlanul nagy felelősség, amit azt hiszem nem akkor éreznek a népi ülnökök, amikor esküt tesznek, hanem a tárgyalóteremben. Voltak köztük olyan becsületes és egészséges igazságérzettel megáldott emberek, akik néhány tárgyalás után úgy éreznék, hogy nem bírják elviselni ennek a felelősségnek a súlyát. Igaz, hogy csak elvétve akadt köztük ilyen ember, aki alkatánál fogva érezte alkalmatlannak magát, és még kevesebb azoknak a száma, akik időközben váltak méltatlanná arra, hogy részt vehessenek az igazságszolgáltatásban. Azzal kezdtem, hogy bármilyen szakmájuk lehet azoknak, akik népi ülnökként a bíró jobbján és balján ülnek, de nem lehetnek akármilyen emberek. A köz- tiszteletben álló, feddhetetlen életű, munkahelyükön tisztességgel dolgozók köréből választják őket, pontosabban jelölik. Hogy kik lehetnek a jelöltek, azt a munkahelyi kollektívák döntik el. A szakszervezet, a népfront képviselőjével, és természetesen a bíróságok szakembereivel együttműködve keresik meg a megannyi követelménynek legjobban megfelelő embereket. A jelölés joga csak a munkahelyi 'kollektíváé. A választás már a tanácsoké. A városi bíróságok népi ülnökeit a helyi, a megyei bíróságokét a megyei tanács, a Legfelsőbb Bíróság ülnökeit pedig az Elnöki Tanács választja ötévenként. Kollégáiktól és a tekintélyes állami testületektől legutóbb 1980-ban 12 ezer népi ülnök (köztük 460 Szolnok megyei) kapott felhatalmazást és bizalmat arra, hogy legjobb tudása szerint segítse az igazságszolgáltatást. K. K.
