Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-03 / 53. szám
6 Nemzetközi körkép 1984. MÁRCIUS 3. A két német állam viszonya Szakítószilárdság A magyar tévé képernyőjén egyik este megjelent Helmut Kohl, az NSZK kancellárja, amint barátságosan fogadja Erich Honec- kert, az NDK Államtanácsának elnökét. A moszkvai tudósításokban láthattuk ezt a rövid részletet: Jurij Andropov temetése után ugyanis egy sor vendég nemcsak a szovjet vezetőkkel tárgyalt, hanem egymással is. Ezek között a legérdekesebb, európai szemmel az egyik legfontosabb ez a találkozó volt. A két órát mindketten hasznosnak minősítették. Ez volt a két vezető első eszmecseréje, amióta a jobboldal vette át az NSZK-ban a kormányrudat. Meglopó események Amikor a Kohl vezette Kereszténydemokrata Unió és Strauss Keresztényszociális Uniója kapta kézbe Bonnban a gyeplőt — gyakorlatilag 1982 végén —, mindenki azt várta, hogy romlani fog a két német állam viszonya. Nem így történt. Sőt, olykor-olykor hírek érkeztek a két fővárosból, amelyek az olvasót és a szakembert egyaránt meglepték. Igaz. ezt a korszakot — amely Helmut Schmidt távozása óta tart — két részre kell osztani: a rakétatelepítés előtti és az azt követőre. De hadd fűzzük ehhez mindjárt hozzá, hogy az NDK és az NSZK kapcsolatainak szakítószilárdsága jól viselte a próbatételeket. Tavaly az év során valóban több mint meglepő eseményekről szerezhettünk tudomást. Franz Josef Strauss, aki évtizedek óta a szocialista német állammal szembeni vádaskodások egyik fő zászlóvivője volt, először személyesen foglalt állást amellett, hogy az NDK egy- milliárd márkás bankhitelt vehessen föl, majd maga is Berlinbe utazott, találkozott Erich Honeckerrel, s az együttműködés mellett foglalt állást, öt megelőzően és utána is látogatók sora tette meg ugyanezt az utat, maga a kormány pedig hivatalosan a tárgyalások, az esetleges megállapodások mellett foglalt állást. Szinte azt mondhatnánk, hogy még jobb is lett a helyzet, mint a szociáldemokraták vezette koalíció idején, hiszen akkor volt egy jobboldali ellenzék, amely igyekezett élezni a vitát, most pedig, hogy ez a csoport hatalomra került — kezét nyújtja az NDK-nak; az ellenzékivé vált szociálHonecker és Kohl a moszkvai találkozón demokraták pedig ugyancsak dülése mellett előkészítettek és változatlanul a normá- egy környezetvédelmi és lis viszonyt szorgalmazzák. postai megállapodást, az Nemcsak a hangnem mérsé- NDK jóindulatának jeleként kelt, a tények is meggyőző- megszüntette a kötelező va- ek: a két német állam gaz- lutaváltást a nyugatról érk^- dasági cseréjének továbbién- ző 14 éven aluliak számára. Bonni és berlini megfontolások Mi volt mindennek az oka? A nyugatnémet jobboldal felmérte a helyzetet. Jól tudta, hogy más dolog az ellenzéki padsorokból, minden felelősség nélkül követelőzni, és megint más gyakorlati politikát csinálni. Az is világos volt számára, hogy a két német állam létezésén úgy sem változtathat, ellentéteik felszításával azonban európai méretű nyugtalanságot kelthet, és még saját szövetségeseinek rosszallását is kiválthatja. Az NSZK nemzeti érdeke — függetlenül attól, milyen párt ül a kormányrúd mellett —, hogy alapvetően ne romoljon meg a kelet—nyugati viszony. Az NDK gazdaságilag is, politikailag is érdekelt ugyanebben, de még egy célja volt ebben az időben: szerette volna, ha nem állítják fel a Pershing rakétákat az NSZK-ban. Ez utóbbi célt nem sikerült elérni, s ezáltal szaporodtak földrészünkön a feszültségi elemek. Válaszul az NDK-ban is elkellett kezdeni a rakétatelepítés előkészületeit. Tehát a két német állam viszonya ismét feszültségforrássá lett? Nem. S hogy miért nem, azt Erich Honecker nemrég egy beszédében meg is magyarázta. A nemzetközi kapcsolatokban ismét a józan észnek kell uralomra kerülnie — mondta. E meggyőződéstől hajtva találkozott az utóbbi időben több nyugati politikussal, Cheysson francia külügyminiszterrel, Trudeau kanadai miniszter- elnökkel és Kohl nyugatnémet kancellárral. A rakétatelepítés sajnos elkezdődött, de annál határozottabban kell fölvenni a küzdelmet a feszültségkeltő erőkkel, nehogy végveszélybe sodorják* Európát. Ez a megfontolás vezeti az NDK-t az NSZK- val kapcsolatos magatartásában is. A két német állam viszonya tehát nem alkot új feszültségforrást, s (lényeges nézetkülönbségeik mellett) talán még bizonyos stabilizáló szerepet is játszhat Európa közepén. Az NDK és szövetségesei egyértelműen arra törekszenek, hogy erősödjön Nyugat-Európával az együttműködés, és mint látni, létezik egy határ, amelyen az NSZK sem akar túllépni. [Tatár Imre Nicaragua Tények és tervek Managuában a nicaraguai függetlenségi harc nagy alakja, az amerikai fegyveres intervenció elleni nemzeti felkelés vezetője. Au- gusto César Sandino halálának ötvenedik évfordulóján bejelentették: novemberben választásokat tartanak a kis közép-amerikai országban. A szavazók az ország új államfőjének és alelnökének személyéről, valamint a 90 tagú nemzetgyűlés összetételéről döntenek majd. Eltökélt utódok A bejelentést követően megkezdődött az államtanácsi vita a választások lebonyolításának konkrét formáiról, illetve a részvétel feltételeiről. A meggyorsított előkészületek a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjába kerültek, hiszen néhány héttel korábban egy hondurasi területről indított — bizonyítottan közvetlen amerikai segédlettel végrehajtott — légitámadást követően már-már kétségessé vált: sor kerülhet-e ilyen feltételek mellett választásokra az országban. A sandinista vezetés döntése azonban ismét csak igazolta: a nicaraguai forradalmi kormányzat betartja ígéreteit alikoijmányos formát ad az új hatalmi struktúrának. A bejelentés időzítése nem nélkülözte a politikai megfontolásokat. Az ünnepség- sorozat jó lehetőséget teremtett a nemzeti hősről elnevezett mozgalom vezetésének, hogy demonstrálja az ország lakossága előtt azokat a célokat, amelyeket egykor Sandino hirdetett meg: Nicaragua szuverenitásának megőrzését, a Washingtontól való függőség felszámolását, a demokratikus belső rendszer megteremtését, amelyek megegyeznek a mai kormányzat céljaival. Külső veszélyek Az amerikai támogatással, hondurasi, illetve costa ri- cai területen szervezkedő, sorozatos és nagyarányú fegyveres támadásokat indító ellenforradalmárok egyik legfontosabb célja éppen az, hogy háborús félelmet keltsenek a lakosságban, megingassák a néptömegek bizalmát a kormányzattal szemben. A fegyveres támadások a hondurasi határvidéken elterülő kávéültetvényeken szüretelők, valamint az ország energiaellátását biztosító. illetve közlekedését kiszolgáló objektumok ellen ugyanezzel a céllal történtek, óriási károkat okozva az ország gazdaságának. Az ellenforradalmárok akcióival és a belső ellenzék fellépésével párhuzamosan — azok erősítésére és támogatására — az elmúlt év augusztusában nagyszabású, féléves időtartamú amerikai hadgyakorlat kezdődött a Nicaraguával szomszédos Hondurasban, illetve Nicaragua parti vizeinek közelében mind a Csendes-, mind pedig az Atlanti-óceánon. A „Nagy Fenyő” fedőnevű manőversorozat során az amerikai hadihajókon elhelyezett egységek a többi között a partraszállást, a hadihajókról induló repülőgépekkel végrehajtott bombázást gyakorolták. A manőverek nem titkolt célja egy Nicaragua elleni esetleges közvetlen katonai beavatkozás begyakorlása volt. A hadihajók árnyékában kezdte meg munkáját az a Kissinger volt külügyminiszter által vezetett kétpárti kongresszusi bizottság is, amelynek feladata az Egyesült Államok latin-amerikai politikájának távlati kidolgozása volt. A jelentés végső konklúziójában ugyan a térség 'válsággócainak felszámolására, az Amerika-barát rendszerek belső társadalmi feszültségének csökkentésére a hagyományos segélypolitikát ajánlotta, nem zárta ki ugyanakkor egy közvetlen fegyveres beavatkozás lehetőségét sem. Politikai aknamunka Az amerikai politikai bá- rométer ingadozása sem lehet közömbös a nicaraguai vezetés számára. A bejelen tett választásokkal szinti egyidőben kerül sor az amerikai elnökválasztásokra. / meggondolás valószínűiéi az, hogy a Reagan admi nisztráció a választásokig nem kezd olyan komolyabl katonai kalandba, amelynél esetleges kudarca kétségessi tehetné Reagan elnök sike rét. Ez a sandinistáknak lehetőséget ad a választások alapos előkészítésére és megszervezésére, politikai erejük koncentrálására, az országon belüli nyugalom helyre- állítására, a szétzilált gazdaság stabilizálására. A fegyveres szabotázscselekmények, illetve a határ- térségben zajló közvetlen összecsapások mellett politikai aknamunka is folyik a: országépítésben jelentős sikereket elérő sandinista vezetés ellen. Az egyház vezető körei, politikai célzattal többször is nyíltan szembeszálltak a vezetés intézkedéseivel, amelyek — mint amilyen például az általános hadkötelezettség bevezetése volt — az ország védelme, illetve belső biztonsága szempontjából a szó szoros értelmében életbevágóak. Hasonló próbálkozások történtek a hivatalosan engedélyezett ellenzéki jobboldali pártok részéről is. A sandinista vezetés mégis egyenlő lehetőséget kíván adni valamennyi pártnak a választásokon. Meggyőződése ugyanis, hogy a nicaraguai nép életét alapvetően megváltoztató öt év megfelelő alapot teremtett a sandinisták iránti további bizalomra. Nagy Csaba % * .at flkr; t «P Az ellenforradalmatok felrobbantották az ország legnagyobb kikötőjének egyik üzemanyagtartályát. A képen: nagy erővel folyik a küzdelem a lángok elfojtásáért Az utóbbi időben ismét gyakran szerepelnek a hírekben a két Korea egyesítésére vonatkozó javaslatok. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság januárban tett kezdeményezést. Ezt Dél-Korea mindjárt elutasította, majd az Egyesült Államokkal közösen minden eddiginél nagyobb méretű hadgyakorlatba kezdett, s ezután állt elő a maga javaslatával. A phenjani javaslat A népi Korea háromoldalú tárgyalásokat indítványozott, amelyen Korea északi és déli részének képviselőin kívül a Dél-Koreában több, mint 40 ezer fős hadsereget állomásoztató Egyesült Államok is részt venne. A javaslat célja a térségben uralkodó feszültség csökkentése, az amerikai csapatok kivonásának elérése, s — hosszabb távon — az újraegyesítés előmozdítása volt. A phenjani indítvány értelmében a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és az USA közt a koreai háború befejezése, 1953 óta érvényben lévő fegyverszüneti megállapodást békeszerződéssel kellene felváltani, a két koreai fél pedig kinyilvánítaná, hogy elfogadja a meg nem támadás elvét. Sőt, nemcsak azt vállalnák, hogy nem alkalmaznak fegyveres erőt egymással szemben, hanem gyakorlati lépésként csökkentenék haderőik létszámát is. (Jelenleg félmillió fő körüli hadseregek néznek farkasszemet egymással). A javaslat sorsa — csakúgy, mint jónéhány előző esetben — a szinte azonnali elutasítás volt. Aztán Szöul olyan ellenjavaslatot tett, ami lényegében gyökeresen ellentmond a phenjani elképzelések szellemének. Az évek során sorozatosan elhangzó dél-koreai indítványok ugyanis szinte kizárólag a kétoldalú párbeszéd felvételét szorgalmazzák, kikapcsolva így a megvitatandó problémák közül — legalább is az első szakaszban mindenképp — az amerikai haderők szerepét, s az északi fél által élesen bírált délkoreai—amerikai „biztonsági szerződés” kérdését. Évtizedes próbálkozás Illúziók nélkül kell tehát szemlélni a kapcsolatok rendezésére tett mostani javaslatok esélyeit is. Pedig a próbálkozások lassan több, mint egy évtizedes múltra és Dél-Korea képviselői tekintenek vissza. A KNDK 1972-ben rögzítették először a kettéosztott Korea békés egyesítésének irányelveit. Magalakult egy koordinációs bizottság is a konkrét teendők meghatározására, ám csakhamar felfüggesztette tevékenységét. A romló viszony szemléletes jeleként 1976 óta még a két fővárost összekötő „forró drót” is csak néha működött. Az 1979-ben létrejött néhány kétoldalú találkozó sem vezetett áttöréshez, bár az akkori törekvés a két miniszterelnök beharangozott tárgyalásának előkészítésére egy ideig biztató kilátásokkal kecsegtetett. A Pák Csöng Hi meggyilkolása, illetve a jelenlegi elnök, Csőn Tu Hvan hatalomra kerülése körüli zavaros időszak pedig ismét tartósan visszavetette a rendezésnek még az elméleti lehetőségét is. Az évtizednyi, sorozatosan meghiúsult próbálkozásokból mindenesetre világosan felismerhető: változatlanul fennáll az az alapvető ellentmondás, amely a két Korea közti minden eddigi közeledési kísérletet kudarcra ítélte. Nevezetesen az, hogy míg az északi indítványok célja a kapcsolatok átfogó rendezése, az ország demokratikus átalakítása, a külföldi katonai jelenlét megszüntetése, addig a déliek a közvetlen tárgyalások hangsúlyozása mellett nemegyszer olyan, az adott, kiélezett helyzetben irreális lépéseket javasolnak, mint amilyen az egységes alkotmány kidolgozása, az általános választások kiírása, stb. Akadnak más, hasznos kezdeményezéseik isi amelyek a megosztottság mindennapi gondjainak enyhítését célozzák. (Például a postaforgalom beindításáa, a határok részleges megnyitása, a családegyesítések lehetővé tétele, stb.) ám ezek valóra váltását a rendezés alapelveinek tisztázatlansága megakadályozza. Keresztbe elismerés? A koreai válság szempontjából ráadásul nem hagyható figyelmen kívül a tágabb nemzetközi környezet sem. Észak-Korea kínai és szovjet támogatásra számít, míg a szöuli rendszer az Egyesült Államok katonai támogatásán kívül jelentős japán gazdasági segítséget tudhat a háta mögött. Érthető, ha jónéhány terv született már négy-, illetve hatoldalú tárgyalások indítására, a két Korea „keresztbe történő” elismerésére és arra, hogy az ENSZ-be együttesen vegyék fel őket. (A „keresztbe történő” elismerés azt jelentené, hogy Moszkva és Peking Dél-Koreával, Washington és Tokió viszont Észak-Ko- reával venné fel a diplomáciai kapcsolatot.) A jelentések szerint a koreai kérdés felkerült a kínai kormányfő, Csao Ce-jang januári Egyesült Államok-beli megbeszéléseinek napirendjére is. Jónéhány megfigyelő úgy véli, hogy talán Reagan elnök tavaszra tervezett kínai útja közelítheti a véleményeket. Némi diplomáciai mozgás tehát tapasztalható. Az észak és déli javaslatok újabb cseréje — még ha eredményhez egyelőre ezúttal sem vezetett — négy esztendő óta az első fontos közvetlen érintkezést hozta Panmindzsonban. S ez még akkor is kedvező fejlemény, ha közben változatlanul bizonytalannak látszik: milyen komoromisszum kialakításával kezdődhetne meg a koreai feszültséggóc feloldása, a 38. szélességi foknál eredetileg tűzszüneti vonalnak szánt, ám napjainkra merev államhatárrá szilárdult övezet felszámolása. Szegő Gábor Összeállította: Majnár József
