Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-01 / 51. szám
1984. MÁRCIUS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Felavatták az északi a/állomást Hz ezredfordulóig biztosítja az energiaellátást Szakmai nap és bemutató Szolnokon a Titásznál Az új, korszerű alállomás Szolnok villamos energia-ellátását javítja A munka becsülete Tegnap délelőtt bemutatóval egybekötött szakmád napot rendeztek a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat szolnoki üzemigazgatóságán. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület szervezte szakmai programon részt vett Bálint Ferenc, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Varga Sándorné, a szolnoki városi pártbizottság első titkára. A rendezvényt Nagy Géza, a Titász vezérigazgatója nyitotta meg. Többek között elmondotta, hogy a 600 ezer fogyasztót ellátó, húszezer kilométer hosszúságú hálózattal rendelkező vállalat életében jelentős esemény a szolnoki északi alállomás üzembe helyezése. Részint javul a vdllamosenergia-ellá- tás, részint csökken a hálózatveszteség, s ezáltal is hozzájárulnak az energiatakarékossághoz. Elismeréssel A hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaversenyhez csatlakozott többek között a kenderesi November 7. Termelőszövetkezet két szocialista brigádja is. A cipőfelsőrész-készítő üzemben dolgozó brigádok három kommunista műszakot szerveznek. Az első műszák E vitamindús, természetes édesítőanyag, a méz termeltetésével, értékesítésének szervezésével az Országos Méhészeti Szövetkezeti Közös Vállalat, ismertebb nevén a Hungaronektár foglalkozik. Szolnok megyei partnerei a következő napokban kapják kézhez a mézértékesítési szerződéseket, amelynek alapján biztonsággal tekinthetnek az idei szezonra. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a közös vállalat minden természetes nektárból eredő mézet felvásárol: a szerződött mennyiség 30 százalékát még közvetlenül a nyári hónapokban, 40 százalékát ősszel, a többit 1985 április utolsó napjáig. szólt az új létesítmény tervezésében, építésében részt vevő vállalatok és dolgozok példás együttműködéséről, amelyért köszönetét fejezte ki a Titász nevében. A vezérigazgató megnyitója után Madarász Tibor, a szolnoki üzemigazgatóság vezetője tartott előadást a Szolnok északi 120/10 kilovoltos alállomásról, annak jelentőségéről. Mint mondotta, a beruházás szükség- szerűségét nem kell bizonyítani, hiszen a fogyasztók száma 1963-tól napjainkig több mint két és félszeresére, a csúcsterhelés pedig ötszörösére nőtt a 10 kilovoltos hálózaton. A beruházást határidő előtt, jó minőségben és csaknem 460 ezer forint megtakarítással valósították meg. Az új alállomás a megye- székhely 10 kilovoltos hálózatának jelenlegi 36 megawattos csúcsterhelését látja értékét az általuk patronált iskolai osztályoknak, a másodikét a község településfejlesztésére és a harmadik műszakét pedig a tsz szociális és kulturális alapjának bővítésére ajánlják fel. A műszak révén a szocialista brigádok dolgozói árbevételi tervük egyszázalékos növekedésére számítanak. A másik lényeges kérdés a méz ára. A lucerna- és almamézért 39 forintot, az akácmézért 37, a vegyes virágmézért 30, a napraforgómézért 26 forintot fizetnek a méhészeknek. A Hungaronektár kétéves szerződést köt partnereivel a propolisz felvásárlására, s ehhez az úgynevezett Csapó íéle méhviaszleszedő rácsot is díjmentesen biztosítja számukra Az idén az első osztályú propolisz 2000, a másodosztályú 1900, a harmadosztályú 1500 forintot ér. A szakemberek szerint méhcsaládonként 20 dekagramm propolisz termeltethető, ami némi többletbevételhez juttatja a méhészeket, el gazdaságosan és üzembiztosán. Automatikákkai működik, kezelőszemélyzet nem kell hozzá. Védelmi berendezései is a legmodernebbek. Az északi táppont — a délivel együtt —• az ezredfordulóig biztosítja a megyeszékhely 10 kilovoltos hálózatán lévő ipari, mezőgazdasága, közlekedési, köz- világítási és lakásfogyasztók ellátását, létrehozásakor természetesen a villamos energia iránti igény várható növekedésével is számoltak. Madarász Tibor előadását követően Nagy Géza kitüntetéseket és jutalmakat nyújtott át a beruházásban kitűnt Március 15. -és Leonov Szocialista Brigád tagjainak, valamint a Vertesz és a Titász szakembereinek. Ezután a résztvevők megtekintették az új alállomást, majd az üzemeltetés kérdéseiről tanácskoztak. Jászladányban Melléküzemágak a tyúktelep helyén A jászladányi Egyetértés Tsz a múlt év végén helyezte üzembe a broyler hús csirketelepet. Egyúttal fokozatosan megszüntette a tyúktelepet, mert ’82-től gondok jelentkeztek a tenyésztojások értékesítésénél A korábbi jó kapcsolatuk egy osztrák cégtől annyira elbizonytajlano- dott, hogy kénytelenek voltak a tojástermelést megszüntetni. Addig több mint 4 forintot kaptak a tojásért, így évi 9—10 millió forintos bevételtől esett el á szövetkezet. A volt 3000 négyzetméteres tojótelep épületein az elmúlt hetekben kezdődtek meg az átalakítások. A tsz melléküzemágakat fog üzemeltetni a felújított csarnokban. Odaköltözik á 60-as évek óta működő gumi üzemük is. A húszhuszonöt dolgozót foglalkoztató melléküzem mezőgazda- sági és ipari termékeket állít elő, 6 millió forintos termelési értékben. A termelést és a létszámot az igényeknek megfelelően szeretnék bővíteni. Más melléküzemágak alakítását egyrészt a községben levő szabad munkaerő teszi lehetővé, másrészt a tsz- nefe is szüksége van az időjárástól független, biztos bevételekre Új korrúziúvédü anyag Legalább két évtizeden át biztonságosan védi a korróziótól a nagyfeszültségű távvezetékeket a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet új kenőanyaga. Hároméves kutatómunkával a Tiszai Kőolajipari Vállalattal együttműködésben sikerült olyan anyagot előállítaniuk, amely a legkritikusabb időjárás mellett is megvédi a vezetékeket. Az új terméket a Villamosipari Kutató Intézet- és a Vasipari Kutató Intézet is levizsgáztatta, s „bizonyítványa” alapján teljes értékű helyettese az eddig importált kábelvédő anyagoknak. A kutatók gondoltak a magyar gyártmányú kábelek exportjára is, így a korrózióvédő anyag nemcsak a hazai körülmények között használható, hanem megőrzi jó tulajdonságait a tengerpartok sós-párás levegőjében is. A Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet szakembereinek közreműködésével a Tiszai Kőolajipari Vállalat nyírbogdányi üzemében megkezdték az új kábelvédő gyártását. Az idén 100 tonnányit állítanak elő, s ezzel legalább 5 millió forint értékű deviza kiadásától mentesítik a népgazdaságot. A későbbiekben több száz tonnát készítenek belőle évente. Belvizmentesitő szivattyútelepek Négy nagy teljesítményű szivattyút szerelnék fel az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság új rácséi telepén. Naponta mintegy félmillió köbméter vizet- tudnak velük visszavezetni a folyók medrébe az évről évre belvizektől sújtott Bodrogköz termőföldjeiről. Az igazgatóság régi ricsei telepének már elavult szivaty- tyúával nem lehetett megoldani a terület belvízmentesítését. Szerelők dolgoznak a hasonlóképpen fontos ti- szakarádi szivattyútelepen is. A karádi öblözet védelmét szolgáló, körülbelül 90 éves telepen ipari műemléknek számító berendezéseket váltanak fel új. korszerű szivattyúikkal. Ezek napi kapacitása meghaladja majd a 700 000 köbmétert. E korszerűsítés, a tervek szerint 1986-ban fejeződik be. A két új telep együttesen 20 000 hektárnyi földet véd majd a káros belvizektől. Veres Péter írta annak idején a Pályamunkások című könyvében, hogy az emberi természetben benne van a tisztességes, becsületes munka ösztöne és belső kényszere. Még az alig megfizetett, sok megaláztatással terhes, keserves munka, mint a vasúti krampácsolás és kavicsrakodás közepette is felébredt az emberekben a virtus, a versenyszellem. „A munkavezetők és urak persze csak nevettek minket. Milyen jó bolond ez a magyar munkás! Csak dicsérni vagy macerálni kell, és kimenne a világból” — írta egy helyen, de másutt is visszatért erre a gondolatra. öreg szakik, tisztességben megőszült kisiparosok, egy- egy szakma megszállottjai mutatják a példát napjainkban is, de nincs olyan területe az emberi tevékenységnek, ahol ne villanna fel Időről időre valamilyen formában a jól végzett munka öröme. Még akkor is, ha akadnak gúnyosan vagy mosolyogva legyintők, az igyekvőket kifigurázók, kigúnyo- lók. A munka igazi értelmét, megbecsülését hirdető jelszavakkal sokszor visszaéltek már az évtizedek során. Nemcsak akkor, amikor az ötvenes évek elején néhány mesterségesen megnövelt teljesítményt elérő emberre aggatták rá az országos dicsőség fényes díszeit, ettől várva a húzóerőt, a százalékok növekedését. Mint tudjuk, ezek az erőltetett mozgalmak hamar letűntek, de azért még gyakran kísértett a munka dicsőítésének olyasféle szelleme, amely eltakarta a valódi értékeket, a hétköznapi cselekedeteket, az egyszerű tetteket. Akadnak persze olyanok, akik az,t mondják, hogy a legnagyobb megbecsülés ott kezdődik, ha az embereknek egyáltalán van munkája, gondolva nálunk is a harmincas évek nagy válságára, s a tőkés világban létező és nem szűnő munkanélküliségre. Való igaz, felbecsülhetetlen az a biztonság, amelyet szocialista társadalmi rendszerünk a teljes foglalkoztatottság elérése és megtartása révén teremtett. Ennek az időszaknak hősi krónikájával még ma is adósak vagyunk. S talán ennek a biztonságnak is köszönhető, hogy a ma embere — érthető ez a törekvés —, nem elégszik meg azzal, hogy dolgozhat valahol, hanem mindig jobbat, számára megfelelőbbet keres, feltéve, ha van módja hozzá. Mert az is tény, hogy a kisebb településeken, falvakban különösen nehéz, s máshol sem könnyű a hailamaihoz, képességeihez illő munkát találni mindenkinek. Ezért aztán sokan több órás utazással küzdik le naponta ezeket a hátrányokat, s bizony a munkahellyel kapcsolatos igényeik sem terjednek túl az egyszerű kereseti lehetőség fogalmán. Mindemellett azoknak a vezetőknek van igazuk, akik a dolgozót nem tekintik egyszerű munkaerőnek, s önmagukat sem képzelik a régi értelemben vett kenyéradónak. Annál is inkább, mivel — ahol csak teheti — ez a mai munkaerő” már válogat, s nem csak a jobb kereseti lehetőség érdekli, de az is, hogy milyen abban az üzemben, műhelyben, gazdaságban az általános megbecsülés, túl a borítékban is kifejeződő elismerésen. Másrészt nehéz volna tagadni, hogy a gazdasági körülmények rosszabbodása, amely az emberek életszínvonalának javulását is fékezi egy idő óta, sokakat arra késztet, hogy kiegészítő munkával javítsanak a család helyzetén, s igényeikhez így szerezzenek nagyobb jövedelmet. Mindannyiunk környezetében találhatók úgynevezett hajtós emberek, akik szinte látástól vakulásig, önmagukat csöppet sem kímélve dolgoznak ezért a többletért, néha csak az elvárható kényelmesebb otthonért, családi házért és egyéb — ma már luxusnak egyáltalán nem nevezhető — célokért. A munka igazi értelme olykor mintha ezeknek a feladatoknak a megoldásában nyerne előttük kifejezést, s nem tudni, marad-e elegendő energiájuk. ambíciójuk a tényleges kenyérkereső foglalkozásra. s lelik-e örömüket abban. Persze az volna a jó az egyénnek és a társadalomnak is, ha ilyen kettősség nem alakulna ki az életben, s mindenki ott tudná kiteljesíteni önmagát, megvalósítani álmait, egyéni és közösségi céljait, ahol a hivatásul választott munkáját is élvezettel, örömmel, áldozat- készséggel, s mind anyagilag, mind erkölcsileg kellően megbecsülve végezheti. Lehet, hogy ezek az elképzelések sokak szemében ma irreálisak, pedig mind ott szerepelnek a szocialista társadalom céljai között, s ha együttes megvalósíthatóságukban nem hinnénk, akkor nem sok értelme maradna annak, amiért élünk és dolgozunk. Három kommunista műszak Kenderesen Szerződések mézértékesítésre A Hungaronektár ajánlata F. T. P. A túrkevei Autójavító Vállalatnál jelenleg 45 ipari tanulót oktatnak az autószerelő szakmában. A 3 éves képzés alatt a vállalat biztosította az A. B. kategóriájú jogosítvány megszerzését az MHSZ-en belül. Képünkön IFA első futóművet szerelnek
