Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-01 / 51. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. MÁRCIUS 1. Részvételünk a nemzetközi műszaki-tudományos együttműködésben Napjainkban egyre inkább reflektorfénybe kerülnek a nemzetközi műszaki-tudományos együttműködésnek a kérdései. A meglehetősen összetett témakörökkel kapcsolatban felkerestük a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának tudományos titkárát, Czeglédi Gyulát, áki nagy vonalakban ismertette a nemzetközi együttműködés tehetőségeit, formáit és a szakterületeken elért eredményeket. Elmondta, hogy minden nemzetközi együttműködés keretét államközi kulturális és tudományos együttműködési szerződések alapozzák meg, a további együttműködési formák pedig a főhatóságok és az egyes intézmények között alakulnak ki. A nemzetközi együttműködés az elektronika és a számítástechnika területén nagyon széles. Magyarországon a fő házisintézetek közé tartozik: az MTA Számitástech- niikai és Automatizálási Kutató Intézet (SZTAKI). az MTA Matematikai Kutató Intézet, a Budapesti Műszaki Egyetem, valamint a Vil- lamosenergiaipari Kutató Intézet. A közösen kutatott területek közé tartóznák a számítógépes hálózatok. A hazánkban telepített számítógépek természetesen külön-külön véges kapacitással rendelkeznek és kihasználtságuk mértéke különböző. Éppen ezért célszerű e gépeket egy közös rendszerré szervezni, . a gépek közötti jobb munkamegosztás érdekében. Lehetőség van arra. hogy a maximális igény helyett optimális igény kielégítésére törekedjünk, Maximális igény esetén pedig a koordináció segít. Természetesen ezt nemzetközi méretekben is célszerű megvalósítani. Ugyancsak a nemzetközi hálózatokon keresztül lehet külföldi adatbankokhoz fordulni bizonyos információ beszerzése céljából. Ilyen élő vonal van a Szovjetunióval, és Ausztrián keresztül a nyugati adatbankokkal Egy konkrét, gyakorlati példán keresztül világíthatunk rá e nemzetközi együttműködés óriási előnyére. Az akadémiai Könyvtárnak a SZTA- Kl-n keresztül módja van nagyon gyorsan bármilyen könyvtári információt beszerezni. Ha egy kutató például arra kíváncsi, hogy valamilyen szakterületen egy bizonyos témában 1978 óta milyen publikációk jelentek meg, akkor igen rövid időn belül kielégítő választ kap az adatbanktól. A nemzetközi munkamegosztás területén természetesen lehetőség van a specializálásra. Napjaink egyik divatos témája a személyi számítógép. E gépek kutatása, tervezése és gyártása területén is jelentős előrelépés mutatkozik az együttműködésben. Tulajdonképpen miért van szükség ezekre? A személyi számítógép a kutató asztalán van, és közvetlenül kisebb vagy nagyobb volumenű számításoknak az adatelőkészí- tési, programszervezési szükségleteit elégíti ki. Közvetlen kapcsolatban lehet egy nagykapacitású géppel, a számítóprogramot közvetíti és betáplálja a nagy számítógépbe, amely a feladatot elvégzi, s az eredmények ugyancsak a személyi számítógépen keresztül jönnek vissza. A kutatók személyes szükségleteit elégíti tehát ki. A mikroszámítógépek kutatásában és tervezésében is bővültek az együttműködési lehetőségek. Ezek tulajdonképpen cóleszközök, mikro- célszámítógépek. A jövőben az automatizálás (irányítás- és szabályozástechnika) elképzelhetetlen ezek nélkül. Ennek egyik példája lehet a villamos hajtások területe. Hazánk a villamos gépgyártásban nagy hagyományokra tekint vissza. A nemzetköti versenyképesség megköveteli a legmodernebb szabályo* zásd eljárások alkalmazását Az alaptudományok területén elsősorban a műszaki mechanikai kutatásokban különböző az együttműködés. Információ- és publikációcserére kerül sor. A mechanika eredményei című rangos, nemzetközi szakfolyóirat közzéteszi a kutatási eredményeket és beszámol a KGST országok együttműködéséről. Az anyagszerkezettani kutatások területén a Szovjetunió különböző intézményeivel közös kutatásokat végzünk azzal a céllal, hogy az anyag takarékos tervezés és gyártás érdekében a felhasznált szerkezeti anyagok minőségét és megbízhatóságát javítsuk. Ebben részt vesz a Budapesti Műszaki Egyetem Mechanikai Technológiai Intézete, mint profil- gazda és az ELTE Általános Fizika Tanszéke. Olyan kis ország, mint hazánk, nemzetközi együttműködés nélkül nem volna képes a ráháruló összes műszaki kutatási, fejlesztési feladattal megbirkózni. Nemzetközi koordinációra és munkamegosztásra feltétlenül szükség van. Az elkövetkezendő időszakban természetesen gondosan mérlegelni kell a nemzetközi tudományos együttműködés lehetséges konkrét formáit, s hogy a különböző szintű kapcsolatok milyen előnyöket és lehetőségeket jelentenek számunkra. Az elképzeléseket alapvetően meghatározza az együttműködésbe bevonható hazai kutatóhelyek szellemi és anyagi színvonala. A nemzetközi együttműködésben azokat a témákat kell előnyben részesíteni, amelyek a hazai kutatási tervekben is szerepelnek. Egyes kutatási területeken a külföldi eredmények adaptációját sem nélkülözhetjük. Ezért erre a jövőben a mainál nagyobb figyelmet kell fordítani, és javítani kell az információszervezés mai helyzetét. Elengedhetetlenül szükség van a hazai tudományos információáramlás és adaptáció korszerűsítésére és megerősítésére is. Dr. Mérő Éva Száloptikás távközlés Az elmúlt évtizedekben a megnövekedett telefonforgalom, a televízió- és adatátvitel kielégítéséhez szükséges híradástechnikai rendszerek iránti egyre növekvő igények, illetve követelmények az elektromágneses spektrum optikai sávjában nyerhető óriási potenciális sáv- szélességekre irányították a figyelmet. A fény ugyanis, akárcsak a rádióhullám, elektromágneses rezgésekből áll. De ha a hagyományos híradástechnikai készülékekben néhány milliárd a hullám rezgésszáma, a fényhullámok csak billiós nagyság- rendű számokkal jellemezhetők. Márpedig jól ismert az elv a távközlésben, hogy minél magasabb a jelhordozó hullámok rezgésszáma, annál több információt továbbíthatnak velük. Ezt a lehetőséget a technika nem is szalasztotta el. Az optikai hírközlés (jelátvitel) tulajdonképpen 1960- tól kezdett kibontakozni, amikor az USA-ban működni kezdett a világ első hélium-neon gázlézerje. Az ezt követő kutatások kiterjedtek a megfelelő optikai eszközök, kábelek, optikai átviteli rendszerek előállítására, illetve létrehozására, tulajdonságaik tanulmányozására. A tudományos munka már sok eredményt felmutatott, de nem kevés a még megoldatlan probléma sem. Ezek között az egyik legnagyobb az átviteli csatorna kiválasztása, a fényút átkapcsolása az elágazási ponton egyik vagy másik irányba. Erre megoldás lehet a fényt átalakítani elektromos jellé, azt erősíteni és kapcsolni, majd visszaalakítani fényjellé. Mindezt azonban a fény közvetlen manipulálásával is el lehet érni az ismert optikai eszközök, tükrök, lencsék és lézerek segítségével. De nem a megszokott méretekben, hanem hasonlóképpen miniatürizálva, mint az integrált áramköröknél szokásos. Ezek az integrált fényáramkörök valamilyen alapra rávitt igen finom üvegrétegek és sávok, amelyek ugyanúgy vezetik a fényt, mint a kör keresztmetszetű üvegszálak. Képünk az ilyen gombostűfej- nyi optikai eszközök kialakításának a vákuumkamrában való előkészítését mutatja. Légzésvizsgálat Szerveink működéséhez oxigén szükséges, és az anyagcsere-folyamatok során széndioxid termelődik. Nélkülözhetetlen tehát, hogy szünet nélkül oxigént vegyünk fel, és széndioxidot ürítsünk. Amikor a tüdőnkön keresztül a levegő oxigénjét felvesszük, és ott a vér a felesleges széndioxidtól megszabadul, külső légzésről beszélünk. Azt a folyamatot pedig, amikor testünk mélyében a vér a szövetek, sejtek felé oxigént ad le, és az anyagcsere-folyamatok során termelődött széndioxidot felveszi, belső légzésnek nevezzük. Maga a külső légzés a tüdőben játszódik le. amelyben igen nagy számú tüdő- hólyagocska (alveolus) található. Ezeknek a hólyagocs- káknak vékony, de vérerekkel dúsan teleszött falán át történik meg a gázcsere. S ezeknek a hólyagocskáknak összes felülete egy embernél elérheti a 80—100 négyzet- métert. Nyugodt légzésnél nem használjuk ki tüdőnk teljes levegőbefogadó képességét. Általában egy légzés alatt mindössze 50 milliliter levegőt szívunk be és lehelünk ki. Ez a levegőmennyiség a légzési levegő. Ha egy nyugodt légzés után mély belégzést végzünk, még körülbelül 2000 milliliter levegő jut a tüdőbe. Ezt a levegőmennyiséget kiegészítő levegőnek nevezzük. Ugyancsak a normális légzéssel még körülbelül 1500 milliliter tartalék levegőt tudunk kifújni. Élettani szempontból nagyon fontos az a levegőmennyiség, amit a maximális belégzés után maximális kilégzéssel kilehelünk, ezt vitális kapacitásnak nevezzük. Átlagos értéke a felnőtt férfinél 4 liter. A vitális kapacitást spiro- méterrel mérjük. Elve, hogy a kilégzett levegőt egy csövön keresztül mércével ellátott hengerbe fújjuk, amelynek mutatója a beáramló levegő mennyiségétől függően elmozdul. A mérést úgy végzik, hogy a maximális belégzés után szájunkba vesszük a készülékbe vezető gumicső szájrészét, majd néhány másodperc alatt maximálisan kilégzünk, és a tüdőnk levegőtartalmát a csőbe fújjuk. A kiürített levegő mennyisége leolvasható. Természetesen korunk spirométere a leírthoz képest sokkal bonyolultabb, több tényezőt mér egyszerre, és adatfeldolgozó egységgel van kiegészítve. Jól használható a tüdő- és belgyógyászati osztályokon, rendelőintézetekben, mindenütt, ahol tüdőfunkció-vizsgálat szükséges. Hasznos a műtéti kockázat megítéléséhez éppúgy, mint gyógyszerhatástani vizsgálatoknál. Ilyen készülék a képen látható, a Medicor Művekben gyártott SPA—11—21 jelű spiroanali- zátor. A baskír-magyar közös törzsnevek kérdése A XI. században írt és az ősmagyarok tetteiről szóló latin nyelvű magyar krónikában azt olvashatjuk, hogy a Duna mellett fekvő keresztény Magyarországon kívül valahol keleten egy másik, pogány Magyarország is van, ahonnan egykor a hét vezér népe kiköltözvén, új hazát keresett magának. A krónika ezt a régibb, keleti hazát Ungaria Maiorn ak vagy Magna Hungáriának. nevezi. Ezt a tudósítást más történeti források is megerősítik, amelyek némelyike még azt is megmondja, hogy hol volt az a másik, „nagy”, azaz régi Magyarország. így a XI. és X. századi mohamedán (perzsa és arab) írók szerint is két országuk van a magyaroknak (ők a magyarokat hol madzsgir, hol meg baszdzsirt, badzsgird néven emlegetik); az egyik „északon”, a volgai bolgárok országa mellett fekszik — tehát nagyjából azon a területen, ahol ma a baskírok élnek —, a másik pedig a Fekete-tenger mellékén — ez még a honfoglalás előtti vándorlás Levédia és Etelköz területe —, illetőleg a Duna vidékén, vagyis már a mai haza területén. Ugyanerről beszélnek a XIII. század első feléből való mongol, perzsa és latin történeti források is. És végül Juliá- nusz barát is a magyarság keleti származástudata, a hajdani őshazáról és az ott maradt magyarokról szóló néphagyományok, mondák és legendák, meg a belőlük táplálkozó krónikás tudósítások nyomán indult útnak 1235-ben a baskírföldi magyarok felkutatására. Meg is találta őket, s velük magyarul beszélt. A mongol hódítás során azután e magyar töredékek szétszóródtak, de mégsem veszett el nyomuk örökre. Egy részüket mocsár, mozsár, mozsarjan, mozserjan néven többször említik a források, eleinte az Arany Sereg (Altin Orda), majd a Kazáni és Kaszimovi Kán- ság fennhatósága alá tartozó népek között, de a Volga- vidéki mescseerek, mescser- jakok, illetőleg a miser tatárok népneve is egy törökké lett magyar töredéket jelöl; másik részük pedig a baskírok török népébe olvadt bele. Ez utóbbiak emlékét a baskírság eredethagyományai a mai napig szívósan őrzik, egy nagy törzsük ugyanis a valamikor régen nyugatra költözött „maja- rok” népének baskírföldön hátramaradt egyik törzsétől származtatja magát. Bár számos más török népnek is vannak hasonló eredethagyományai (így például a krími tatárok, a kazáni tatárok, a közép-ázsiai karakal- pakok, kazakok, a kaukázusi balkárok egyes nemzetségei, törzsei szintén magyar ere- detűeknek vallják magukat, a többiek meg, mint például az özbegek, kirgizek, türk- menek, anatóliai törökök stb. a magyarokat testvéreiknek tartják vagy legközelebbi rokonaikként tartják számon), mégis a baskír—magyar etnikai és történeti kapcsolatok kutatásában a történeti források adatain kívül e látszólag mesésnek tetsző baskír hagyományokat is komolyan kell vennünk. Hiszen a magát magyar („majar”) származásúnak tartó baskír törzsnek még a neve is megegyezik a honfoglaló magyarság egyik törzsének nevével. A múlt század 90-es éveiben vette észre ugyanis Pauler Gyula történetíró, hogy a Bíborbanszületett Konstantin görög császár által 950 körül feljegyzett hét honfoglaló magyar törzs nevei közül a „Gyarmat" megegyezik a baskír „Jurmati” törzs nevével, éppen azéval, amelyiknek a mai napig erős „majar” származástudata van. (E magyar Gyarmat és baskír Jurmati törzsnév az Ural és a Volga vidékén a III—IV. századig uralkodott, a szkítákkal rokon lovas nomád szarmata nép nevét őrzi, amely nép a magyarság kialakulásában igen jelentős szerepet játszott.) Pauler Gyula és a későbbi kutatók ugyan megpróbálták még a honfoglaló magyar Jenő, Keszi, Nyék törzsneveket és a Gyula nevet egyeztetni a baskír Jänäj, Näg- män, Kesze-Tabin és Jula- man törzs- és nemzetségnevekkel, azonban ez utóbbi egyeztetések a tüzetesebb történeti, néprajzi és nyelvészeti vizsgálódások során mind hibásaknak bizonyultak, lévén a párhuzamba állított baskír nevek részben késeiek vagy másodlagosak (Julaman, Készé), részben pedig perzsa, arab eredetűek (Jänäj, Nägmän), így tehát semmiképpen sem egyeztethetők az említett honfoglaló magyar törzsnevekkel. Ha a fenti egyeztetések nem is helytállóak, a baskír—magyar rokonság kérdése mégsem korlátozódik csupán a Jurmati és a Gyarmat törzsnevek azonosságára, hiszen mindkét nép későbbi történetében igen nagy jelentőségű volt a kun nép szerepe. A XIII. század első felében számos kun törzs telepedett meg Baskírföldön, aminek köszönhetően a bas- . kírok ma mind nyelvileg, mind műveltségüket tekintve a kun-kipcsak népek közé tartoznak. És a Magyar- országra a XIII. század derekán beköltözött kunok is nagy hatással voltak a magyarságra, politikai, katonai, nép- és műveltségformáló szerepük igen jelentős volt. E hajdani kun—baskír és kun—magyar kapcsolatok emlékét őrzik a baskíroknál és a magyar Alföldön egyaránt megtalálható kun törzs- és nemzetsógnevek. Ilyenek például a baskírok Kipszak „kipcsak” (kun) törzse, amelynek megfelelője a nagykunsági „Kapcsag" Kapcsog” családnév és a nagykunsági kunok saját kapcsag neve; a baskír Tatar törzsnév, amely a Kis- és Nagykunságon gyakori személy- és helynév, s a kunok maguk és idegenek által használt neve. Közismert a kiskunsági Tázlár helység neve, amely a baskírok Taz- lar nemzetségének a nevével egyezik. E régi kun törzs nevét a baskírokon kívül a krími tatárok, nogajok és kazakok törzsnevei között is megtaláljuk. Megemlíthetjük még a baskír Mengle törzsnevet is, ennek párja a magyarországi kunok egykori Ming nemzetségének a neve, amely ma Meng alakban kunsági családnév, vagy a baskír Bajmis, llaszin, Tekes és Tujgun nemzetségnevek is, amelyeknek szintén vannak magyarországi párjaik; a Bajmos llácsin (és Alá- csin), Tekes és Tujgon kis- és nagykunsági családnevek. E baskír—magyar párhuzamos megfelelések számát a további kutatások még jelentősen gyarapíthatják. Bektur András
