Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-24 / 71. szám
1984. MÁRCIUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A Középületépítő Vállalat dolgozói március végén adják át az Operaház első épületrészét, az öltözői szárnyat, s ezzel a dalszínház megkezdheti a beköltözést is. Az épületrészek további átadásait úgy ütemezik, hogy augusztus 1-től a művészek megkezdhessék az előadás próbáit. A i00 éves épület rekonstrukciója KO százalékos készültségű fokon áll. A képen: Munkálatok az első emeleti, büfében Elhárult a tűzveszély Madách Tragédiája Miskolcon A Madách-évforduló alkalmából a Miskolci Nemzeti Színház, műsorra tűzte Az ember tragédiáját. A bemutatót tegnap tartották meg Miskolcon. Mint arról korábban hírt adtunk, a premiert eredetileg március 2-ára tervezték, de bizonyos rendezői elképzelésekkel szemben tűzrendészet! aggályok merültek fel. Azóta sikerült áthidaló megoldást találni, és így a bemutató nem ütközött akadályba. Madách Imre drámai költeményének miskolci előadását Csiszár Imre rendezte, a a díszletek is az ő tervei alapján készültek. Bregyán Péter személyesíti meg Ádá- mot, Molnár Zsuzsa Évát és Blaskó Péter Lucifert. A pénteki premier előtt a színház nézőtéri társalgójában megnyitották a Magyar Színházi Intézet kiállítását Száz éve a színpadon „Az ember tragédiája” címmel. A Miskolci Nemzeti Színház legutóbb több mint két évtizede mutatta be Madách klasszikus művét. Az 1962-es előadásokon a mű kettős szereposztásban került színpadra. Ádámot Básti Lajos és Polgár Géza, Évát Zolnay Zsuzsa és Balogh Emese, Lucifert pedig Bodnár Tibor és Pákozdy János alakította, a rendező Orosz György volt. Puskin nyelve az óvodában Kirándulás „oroszul” ígéretes nyelvtanulási kísérlet Kunmadarason Munkáskórus a Nemzetiért Tegnap este a győri Városi Tanács székházának dísztermében hangversenyt adott a Nemzeti Színház építése javára az ország egyik legrégebbi munkáskórusa, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár 1904-ben alakult ve- gyeskara. A műsoron, többek között Mozart- és Kodály- művek' szerepeltek. A kórust Hoffmann László és Pintér Ferenc vezényelte. Hová, merre TDK? A KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsa, valamint a Művelődési Minisztérium Tudományszervezési és Informatikai Intézete országos tanácskozást szervezett tegnap a KISZ KB székházában. Az egyetemek és főiskolák tudományos diákköreiben dolgozó oktatók és hallgatók, az Országos Tudományos Diákköri Tanács tagjai, valamint a TDK-mozgalomban érdekelt országos hatáskörű szervek mintegy kétszáz képviselője a tanácskozáson megvitatta a rendező szervek közös előterjesztését a TDK- mozgalom továbbfejlesztéséről. Kiállítás esküvői szokásokról Lakodalmi sátur terített asztallal A Kárpát-medence lakodalmi szokásait bemutató tárlat nyílt tegnap a Néprajzi Múzeumban. A kiállításon felsorakoztatják mindazokat a tárgyakat, amelyek a tájegység ma is élő hagyományait elevenítik fel az előkészületektől az éjszakába nyúló mulatságig. A kelengyekészítés szokását az esküvői díszes öltözékeket — köztük torockói, széki, kalotaszegi és hartai menyasszonyi ruhákat, a vőlegények öltözékeit — s a jegyajándékokal egyaránt bemutatják. A közönség elé tárnak egy lakodalmi sátrat is terített asztallal. A Gorkij Nyelviskola keretében oroszul tanulnak az óvodások — önkéntes jelentkezés alapján —L a kunmadaras! Kálvin úti óvodában. Az óvodai csoportot Tol- vajné Nagy Marianna vezeti: — A szülök részéről igen nagy volt az érdeklődés, a kicsinyek részéről pedig az önfeledt lelkesedés, amikor megtudták, hogy nyelvtanulásra van lehetőség. Az ideális létszám tizenöt kisgyermek lenne, de tizenheten vannak. Félek, ho^y netán voltak akik megsértődtek, de több gyermeket már igazáéi nem vállalhattam. — A laikds úgy gondolja, hogy a nyelvtanulás az íráskészséghez kapcsolódik. — Hogv mennyire nem így van: akkor sem tudtunk még írni. amikor az anyanyelvűnket megtanultuk. Éppen, hogv óvodás korban nagyon fogékony a gyermek az idegen nyelvek iránt. Persze az életkori sajátosságoknak megfelelő speciális módszereket kell alkalmazni. Hetente hét foglalkozást tartok. — Ezekről hallhatnánk? ötven nagysikerű előadást tartott eddig az első északtartott eddig az első északamerikai hangversenykörút- ján tartózkodó Magyar Állami Népi Együttes. Mint Serfőző Sándor, az együttes igazgatója az MTI washingtoni tudósítójának adott teleíonnyilatkozatában elmondta, az Állami Népi Együttes hangversenyeit a hatalmas turné első két hónapja alatt 120 ezer néző tekintette meg. A magyar népművészet reprezentánsai majd húszezer kilométeres utazásukon Boston, Pittsburg és a keleti partvidék más nagy városai mellett megjárták az amerikai dél, Kalifornia, Texas, a középnyugati államok számos városát. s ezen a héten Chicagóban léptek fel. — Alapvető a játék. A kisgyermekek először kedvenc játékaik nevét tanulják meg — tényleg játszva — oroszul, majd bizonyos cselekvéseket. „Pisti hozd ide a mackót”! „Évikém takard be a babát!” Sorolhatnám. Egy idő után túllépünk a játékok világán, megtanuljuk a használati tárgyak nevét, a cipőét, a kabátét, a kendőét. Öltözünk, vetkőzünk, — oroszul. Közben eszünk, iszunk, majd elmondjuk egymásnak, hogy mit csináltunk tegnap otthon, jók voltunk-e vagy rosszak, mit játszottunk. Ha nyit az idő, kirándulni is elmegyünk, — „oroszul”. — Mik a pedagógiai tapasztalatok? — Nagyon érdekesek, de talán csak annyit, hogy azok a kisgyermekek akik már az óvodában is tanultak oroszul — hangsúlyozom: életkori sajátosságaiknak megfelelően — sokkal eredményesebben tanulják társaiknál a nyelvet az általános iskolában. A hátralevő húsz előadásból négyet Kanadában — Ottawában és Torontóban — tartanak, de hátravannak még bostoni, New York-i és washingtoni fellépések is. A turné jóleső meglepetése — mondta Ser főző Sándor igazgató — az amerikai közönség, tehát nemcsak az amerikai magyarok — érdeklődése a tiszta, színvonalasan előadott népművészet iránt, A showműsorok és revük, a sztepptánc és a dzsesszbalett hazájában a népművészet nem túl gyakran kap esélyt a maga eredeti formájában, s külön öröm a magyar művészegyüttes számára, hogy ez az esély nem marad kihasználatlan. Állami Népi Együttes Ötven sikeres est az USA-ban Iskolafejlesztésre fordított összegek Hosszú távon térül meg Hz 1960-as évek második felében, amikor hatalmas lendületet vett a szociológiai kutatás és azon belül az oktatásszociológia, szinte forradalmi ténynek számított az ember szerepének felismerése a gazdasági fejlődésben. Addig is tudták, hogy az ember fontos tényező, de csak a szociológia módszereinek birtokában lehetett bizonyítani is ezt a felismerést illetve megmérni, hogy az emberi tényező milyen mértékben és mi által gyakorolja befolyásoló szerepét. Ennek a felismerésnek a nyomában született a másik, az ugyancsak forradalminak számítható „felfedezés”: az ember nem önmagától fontos, hanem tudása, szakképzettsége, termelési tapasztalata, általános műveltsége és az egész életben való jártassága miatt. Fontos módszereket dolgoztak ki annak mérésére, hogy az ember iskolázottsága milyen mértékben játszik szerepet értékteremtő munkájában. Átfogó elmélet született annak bizonyítására, hogy a mindenkori nemzeti jövedelem megteremtésében a mindenkori iskolai befektetés nagysága arányosan járul hozzá a növekedéshez. Szinte kézenfekvőnek látszott á konklúzió: minél nagyobb az oktatásra fordított összeg, annál nagyobb lesz a nemzeti jövedelem növekedési rátája. Ma már tudjuk, hogy ebben az elméletben — sok igazsága ellenére — sok az utópia is. Vagy legalábbis nem ilyen egyszerű az összefüggés. Bizonyos határokon belül valóban növeli az éffektív nemzeti jövedelmet az oktatási beruházás illetve annak bizonyos ága, a képzés (még tovább szűkítve: a szakképzés), de egy határon túl nincs rá befolyással. Pontosabban szólva más tényezők lépnek előtérbe akár bőséges az oktatásra fordított évi összeg, akár szűkös. Az oktatásgazdaságtan nemzetközi tekintélyei elméletileg is erre a következtetésre jutottak, a hazai tapasztalatok is ezt erősítik meg. Mindezek ellenére azon a bizonyos határon belül viszont meghatározó szerepe van: a minimális szükséglettől eltérni nem lehet, fölösen invesztálni viszont felesleges. A mai gazdasági helyzet különösen kiélezi ezt a problémát, mert pillanatnyilag (és ez a pillanat évek óta tart. s még néhány évig érvényben lesz) annyira leszűkült az oktatási részesedés a nemzeti jövedelemből, hogy már-már a kritikus alsó határt is átlépi. Nem az összeg lett kevesebb, hanem az áremelkedések devalválták az összeg fizetőértékét. Van még egy hátránya annak az elméletnek, amely szerint az iskolai befektetés jelentősen megnöveli a nemzeti jövedelmet: a képzésre fordított összeg csak hosszú távon térül meg. Az oktatás a legjobb befektetés — mondja a sablonná koptatott A Szakmar községben lakó Tóth Gergelyné - egyike a híres Kalocsa- környéki tojásfestő asz- szonyoknak. Lúdtojáso- kat mintáz jellegzetes díszítő motívumokkal. A festett tojásokat szívesen vásárolják országszerte, a tengeren túlra is exportálnak belőlük tétel — de ez a megtérülés a legtávolabbi jövőben realizálódik. (Szemben például a vendéglátóiparral, ahol a megtérülés ideje gyakorlatilag néhány év: a közoktatásban ez az idő húsz—huszonöt év, vagy éppen harminc.) Ilyen kritikus időszakokban, mint a jelenlegi, a gazdaság- politika szívesebben fordul gyorsan megtérülő, tehát nagyobb jövedelmet és gyorsabb hasznot ígérő .akciók” felé: a már említett vendéglátóipar mellett a lakossági ellátást szolgáló iparágak felé, vagy a világpiac nagyobb haszonnal kecsegtető szükségleteinek kielégítése felé. A hosszabb távú beruházások — pontosabban a hosszú távon megtérülő beruházások — ilyen időszakokban sokszor háttérbe szorulnak. Ez a veszély nálunk is fenyeget. Ugyanakkor, amikor ki lehet „szorítani” gyorsan megtérülő hiteleket, az oktatás alig tud gazdálkodni az évek óta stagnáló — és éppen ezért csökkenő értékű — ráfordításokból. Miről is van szó tulajdonképpen? Nem csupán a közismert ágazatok elmaradásáról beszélhetünk, mint például a pedagógusok jövedelmének alacsony színvonaláról, vagy a kevés számú tanteremről. A nevelésben nem egyforma a különböző ágak pénzigénye. A nevelőotthonok fenntartási költsége például igen magas. Üj létesítmények építése annál drágább, minél magasabb szintű intézményről van szó. Óvodát építeni olcsóbb, mint egyetemet, ezen belül is tanárképző intézetet létesíteni kevesebb összegből is lehet, mint mondjuk vegyipari egyetemet. Az intézményhálózat azonban minden évben megköveteli a maga fenntartásának szükséges költségeit, illetve a fejlesztésre szükséges beruházásokat. A drága intézményeknek bővítése is drága. Ezért rendszerint nem a szükséglet szerint dől el a hovaíordítás. hanem annak alapján, hogy mire jut pénz. Az oktatás nagy gépezete viszont nem egyenletesen igényelné a pénzt, mégcsak nem is arányosan, hanem egy része a tartalmi fejlesztés szükségletei szerint, másrészt annak alapján, hogy hol a legfontosabb lépni Így például ma a legnagyobb és leggyorsabb segítséget a nevelőotthoni hálózat igényli; a gyermekvédelem nagyon nagy feszültséget hordoz, egyre több a veszélyeztetett gyermek. A visszafogott beruházás tulajdonképpen nem mindig „beruházási visszafogást” jelent. A ráfordítás akkor is növekedhet, ha az összeg tulajdonképpen nem növekszik: a csökkenő gyermeklétszám az általános iskola alsó tagozatában azt jelenti, hogy ugyanannyi pedagógus lényegében változatlan körülmények között ugyanany- nyi pénzből gazdálkodik. Ennek a fordítottja is igaz: a növekvő összeg nem mindig jelent effektiv növekedést. Az oktatásra fordított ösz- szeg alacsony szintje sokszor olyan gondot okoz, hogy az nem is a növekedésben mutatkozik meg. hanem a tar- U Imi fejlesztésben, jobban mondva a tartalmi fejlesztés elmaradásában. Ismét egy példával illusztrálva: az általános iskola felső tagozatában a fakultáció bevezetése azért nehéz, mert nincsenek meg a feltételei. Elsősorban a személyi. feltételei hiányoznak: kevés a pedagógus. A fakultáció azt jelentené, hogy bizonyos tantárgyakat kiscsoportban kellene tanítani, ez pedig sokkal több pedagógust igényel. A személyi feltétel hiánya így a tartalmi korszerűsítés gátjává -válik. Tanárokat képezni mindenképpen kell, de a fakultatív oktatáshoz sokkal többet, mint a jelenlegi. Úgy tűnik, ez ma luxus, pedig a fakultáció tartalmi korszerűsítés és mint ilyen, ez is elengedhetetlennek látszik. Még egy példát említsünk meg a szűkös anyagi és személyi feltételek visszahúzó erejének illusztrálásához; a közoktatás fejlesztésének mindkét dokumentuma tartalmazza azt a kitételt, hogy hamarosan mégnő az igény az emberekben a teljes középiskolai képzés iránt, arra kell hát törekedni, hogy ezt az igényt az iskola a jövőben ki tudja elégíteni. A középiskola teljessé tételéhez azonban nincsenek meg az anyagi és személyi feltételek. Legalább is jelenleg. A közeljövőben nem is alakíthatók ki ezek a tárgyi, személyi és pedagógiai feltételek — ez egyértelműen kiderült a fejlesztés dokumentumainak vitájában. A közeljövő — öt—tíz év — egyik legnagyobb gondja az lesz, hogy a gazdálkodó szervek hogyan használják fel a rendelkezésre álló anyagi eszközöket, a központi szervek pedig tudnak-e valamivel nagyobb összeget biztosítani és ha igen, azt melyik területnek adják. A legsürgősebbnek a pedagógusok anyagi helyzetének javítása látszik, de rögtön nyomában ott sürget az elengedhetetlen intézményi rekonstrukció és a hálózatbővítés. fl fejlesztési tervek egyszerré szokták emlegetni az anyagi és személyi feltételt. de tulajdonképpen a kettő között egymásutáni sorrend van: személyi feltételek javítása — vagy egyáltalán bármilyen, változtatása — mindenekelőtt anyagi eszközök mozgósítását jelenti. A pedagógusképzés korszerűsítése egyszerre létszám- és tartalmi fejlesztés. A nevelőotthoni pedagógusképzésnek mint önálló szaknak, vagy ráképzésnek, előbb- utóbb meg kell valósulnia, mert addig a gyermek- és ifjúságvédelem ügye egy tapodtat sem halad. A férőhely kérdése ehhez képest szinte másodlagos. i S. L.
