Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-03 / 53. szám
1984. MÁRCIUS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Téglaipari Vállalat kunszentmártoni gyárában még hagyományos szénadagolással égetik ki a téglát. Ez igen pontos és szakszerű munkát igényel, mert a minőség és az energiafelhasználás nagyban 'ettől is függ. Képünkön Szabó Elek égető Belügyi dolgozók kitüntetése Kitüntetéseket adtak át tegnap a Belügyminisztériumban: a Szépművészeti Múzeum ellopott műkincseinek felkutatásában és visszaszerzésében, valamint a tettesek elfogásában kifejtett eredményes tevékenységükért a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Vörös Csillag Érdemrendet adományozta Siklói György rendőr vezérőrnagynak, Borbarát Béla, Kertész Imre, Kont- czer István, Kopetty Lajos és Mérges István rendőr ezredeseknek. Az Elnöki Tanács Kiváló Szolgálatért Érdemrenddel tüntetett ki további nyolc rendőrtisztet, és sokan részesültek miniszteri kitüntetésben és elismerésben. A. kitüntetéseket, jutalmakat Horváth István belügyminiszter adta át, az ünnepségen részt vett Kö- peczi Béla művelődési miniszter. Energiatakarékos kazánok Űj akäcfafajtäk A NEFAG is alkalmazkodik az Igényekhez Sikeres esztendőt hagyott maga mögött 1983-mal a Nagykunsági Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság. Ahogyan Papp Mihály igazgatótól megtudtuk, mintegy 5 százalékkal nőtt az elmúlt évben az erdőgazdaság termelékenysége, s változatlan létszámmal 42 millió forinttal több terméket gyártottak, mint tavalyelőtt, ösz- szességéban a gazdaság 'kétezer dolgozója kevés híján 900 milliós termelési értéket állított elő és így 4 millió forint vállalati nyereséget ért el. A NEFAG szakemberei a Pest- és Szolnok megyében lévő 35 ezer hektárnyi erdőből 200 ezer köbméter fát vágtak ki és 110 ezer hengeres fát dolgoztak föl. A gazdaság üzemegységeiben bútorok, kombinált szekrények, bútoralkatrészek, a mezőgazdasági üzemek részére különféle ládák készülnek. A kislakásépítéseket segítve 130 ezer négyzetméternyi parkettát is gyártottak. Az elmúlt év közepén nem kis gondot okozott a gazdaság vezetőinek a 70 millió forint értékű almásládák megrendelésének visszavonása. A veszteséget ellensúlyozva, úgynevezett' egyutas rakodólapokat készítettek és exportértékesítési lehetőségek. után kutattak. Az erdő- gazdaság is óhatatlanul érzékelte a piac beszűkülését. A régi. hagyományos termékekre — szólőtám, karó — egyre kevesebb megrendelés érkezett, valamint a papíripar is 30 százalékkal kevesebb papíríát rendelt mint tavalyelőtt. Az energiaprogramhoz kapcsolódva az aprítéktüze- lő kazánok gyártása viszont sikeres üzletet jelentett és jelent a jövőben is az erdő- gazdaságnak. Tavaly 100 ATB jelű ilyen berendezést szállítottak el a mezőgazda- sági nagyüzemek épületeinek fűtésére. A szőlő- gyümöl'cs- nyesedékekkel, az erdészeti másodlagos faanyaggal, az aprítékkai jelentős tüzelőolaj takarítható meg. Az idén a fizetőképes kereslet arányában több száz kazán gyártását tervezik. Az erdőgazdaság széleskörű tevékenységével nap mint nap találkozhatunk. A Széchenyi lakótelep fiatal tölgyfái, az újszásizi és kisújszállási parkerdő telepítései is a NEFAG szakembereinek munkáját dicséri. Az Erdészeti Tudományos Intézettel együtt egy új akácfát nemesítettek ki, amely fenyőalakú, és kétszerié nagyobb tömeget hoz a korábbi hagyományos fajtáknál. Ezen túlmenően az erdőgazdaság a gesztora az Akác Termelési Rendszernek is, amely zárt technológiában oldja meg az erdősítési munkákat, a magtermeléstől a csemetenevelésen át egészen a faipari feldolgozásig: A NEFAG is, mint a legtöbb nagyüzem, a jövőben az új körülményekhez való alkalmazkodást tartja fontosnak. Ha szükséges, folyamatos termékszerkezet átalakítással próbál eredményesen gazdálkodni és a jelentkező igényeket kielégíteni. F. T. 1 kunszentmártoni Pannóniában Figyelem a környezetvédelemnek A termelésben föl nem használható anyagok is keletkeznek: a magyar ipar évente csaknem 18 millió tonna hulladékot „termel”. Az emberarcú környezet védelmére az utóbbi időszakban mind több figyelmet fordítanak a vállalatok, a hatodik ötéves terv során mintegy 12 milliárd forintot költöttek, s költenek környezetvédelmi célokra. Hasonlóképpen előtérbe került ez a kérdés megyénk üzemeiben is, köztük a Pannónia Szőrmekikészítő, Konfekció és Értékesítő Vállalat kunszentmártoni gyárában. Míg az üzemben 1969-ben 200 köbméter szennyvíz keletkezett naponta, addig ez a mennyiség napjainkban ezer köbméterre nőtt. Állati eredetű hulladékból évi 520 tonna gyűlik össze. E két melléktermék a veszélyes hulladék kategóriájába tartozik, éppen ezért a gyár dolgozói különös figyelmet szentelnek az ellenük való védekezésre. Földet vásároltak a település határában ahol eltemetik az állatbőrök feldolgozása során fölöslegessé vált húsdarabot, zsiradékot, szőrt. Ugyanis sem az Állatifehérje Előállító Vállalat, sem a budapesti Gyapjú- és Tex- tilnyersanyag-forgalmi Vállalat nem veszi át tőlük ezeket a hulladékokat, pedig feldolgozhatnák, ami hasznosabb, mint az elföldelés. Igaz, a Gyapjúforgalmival most tárgyalnak egy főzőüzem létesítéséről. Másik veszélyes mellék- termékük a szennyvíz. Ennek hatástalanítására ’75- ben egy biológiai tisztítótelepet építettek, napi 200 köbméteres kapacitással. A vízmű 1200 köbméter mennyiség feldolgozására való, bővítését 1980-ban kezdték meg a Keviterv dokumentációi alapján. A kivitelezést a Kötivízig végzi, a gépészeti berendezéseket a lajosmi- zsei Vízgépészeti Vállalattól szerzik be. Az 50 milliós beruházással épülő víztisztító részlegesen tavaly év vége óta üzemel, teljes elkészülte jövőre várható. Díjkedvezmény az Bnttfzöknek Csütörtöktől vízhasznosítási élőidén? Az Országos Vízügyi Hivatal a MÉM-mel egyetértésben a vízhasznosítási elő- idény kezdési időpontját március 15-től március 1-re hozta előre. Azért volt szükség erre az intézkedésre, mert a téli félévben eddig hullott csapadék nem pótolta a talaj nedvességhiányát. A mezőgazdasági üzemek — elsősorban az Alföldön — jelezték is ezt, és kérték, tegyék lehetővé az öntözés korábbi kezdését. A március 1-től felhasznált vízmennyiség után ugyanolyan díjkedvezmény illeti meg a gazdaságokat, mint amilyet a március 15. és április 15. közötti időszakra kapnak. Az öntözés korai kezdésére adott kedvezményt, ahol erre mód van, ajánlatos minél jobban kihasználni; a növénytermesztés idei tervei, magas előirányzatai ugyanis megkövetelik, hogy a termésnövelésnek ezzel a lehetőségével is éljenek a mezőgazdasági nagyüzemek. Szocialista piac: kemény piac Van ahol szorít a cipő A Martfűi Tisza Cipőgyár évek óta termelésének több mint a 40 százalékát értékesíti a határokon túl. A világpiaci recesszió közepette sem változott ez az arány, nem került tőkés piacra sem kevesebb cipő a Szolnok megyei vállalattőL Pedig korábban jó lehetőségekkel kecsegtető piacokról is le kellett mondania a gyárnak. A tőkés exportra kerülő lábbelik mennyiségét csak úgy sikerült megőrizni, hogy több bérmunkát vállaltak a martfűiek és így ellensúlyozták az úgynevezett saját anyagos kivitel csökkenése miatti kiesést. Csak egy töredék A tőkés piacon megmaradni tehát komoly erőfeszítéseket, áldozatokat követelt: a kínálkozó jobb üzletek megkötésére nagyon rövid idő alatt kéliett felkészülni, a bérmunka részarányának növekedése pedig például azt jelentette, hogy több cipőt kellett eladni a szokásos valutabevétel eléréséhez. A laikus számára a szocialista piac ehhez képest „langyos víznek” tűnik, hiszen nemcsak szakmai berkekben köztudott, hogy a magyar cipőipar legnagyobb vevőinek számító szovjet vállalatok (Martfűről tavaly 1,4 millió pár lábbelit importáltak) szívesen vásárolnának többet is. A Tisza Cipőgyár viszont — mert ugyanúgy fontos feladata a belföldi ellátás biztosítása és a tőkés fizetési mérleg javításához való hozzájárulás is —nem kínálhat több árut. Ügy tűnik tehát a tárgyalások során ő az „erősebb fél”. — Pedig korántsem így van, még véletlenül sem diktálhatunk: „veszi, nem veszi, nem kap mást” — kezdett vitatkozni azonnal az „erő pozíciót” feltételező mondat hallatán Szalai László, a „Tisza” kereskedelmi igazgatója. — Tőlünk a szovjet fél mindig megvett körülbelül 1,5 millió pár cipőt, ám van olyan hazai vállalatunk. amelyiktől végleg elköszöntek. Tagadhatatlanul érdekes helyzet: a vevő mind többet vásárolna, és végül semmit sem kér... A megértés kulcsa: a szovjet kereskedő gondolkodásmódjának megértése. A szomszédos ország üzleteibe nem azért kerülnek magyar lábbelik, mert az ottani ipar nem lenne képes az alapellátást biztosítani. Szerintem 750—800 millió párás évenkénti szovjet cipőfogyasztásnak a hazánkból származó 14 millió pár csupán töredéke. De nagyon is fontos szerepe van: a választék gyarapítását szolgálja. A szovjet tárgyaló felek az üzletkötéskor e fontosságnak megfelelően határozzák meg saját szerződési feltételeiket: mennyiséget is akarnak, de a minőségen van a fő hangsúly. Minőségen persze egyáltalán nem azt kell érteni, leválik-e a cipő talpa? A fő kritérium a divatosság. A partnerek a/legújabb irányzatokat képviselő modelleket szeretnék hazavinni. Hogy törekvéseik valóra váltását mennyire komolyan veszik, azt jól jellemzik Be- rényi Ferencnek, a martfűi értékesítési osztály vezetőjének szavai: Kompromisszumok — Körülbelül 6—8 éve, amióta a szovjet vevők mind jobban ragaszkodnak az „első divathoz”, minden évben lecseréljük az előző esztendei kollekció 30—40 százalékát. Egyáltalán nem csupán saját jószántunkból. Mert mi is történik a februári és a márciusi — a következő esztendő szállításait előkészítő — tárgyalásokon? A vevők a felkínált kollekcióhoz még egy csomó új modellt' kérnek. Egy hónap múlva válaszolunk, mit tudunk teljesíteni. Bár már eredeti kínálatunk összeállításakor is minden lehetőségünket mérlegelünk, a kérések jelentős részét nem utasíthatjuk visz- sza. Hiszen a sikeres kompromisszummal záruló tárgyalásokat a szovjetek mindig azzal zárják, hogy szeretnek velünk dolgozni, és — erre helyezik a hangsúlyt! — jövőre is szívesen jönnek, ha azt kapják, amit az ő üzleteikben a leginkább keresnek. Nehéz ezeknek a — megrendelő oldaláról nézve természetszerűen — magas követelményeknek eleget tenni. Márcsak azért is, mert Magyarország nem divat nagyhatalom, nem diktálja, hanem követi az új irányzatokat — némi késés így aztán érthető. Persze a „divat- igényeikhez” való alkalmazkodásnak a szovjet priac esetében van más nehézsége is: az ár. A két ország árrendszerének különbözősége kétségtelenül szaporítja a szerződéskötések előkészítésekor megoldandó feladatok számát. A legdivatosabb áru a legdrágább, a gyártási költségek emelkedését (sőt ennél többet is) a cip>ő árában annak a legkönnyebb elismertetni, aki ilyen terméket készíteni képes — kezdte az árikérdés” elemzését Szalai László. — A tőkés piacon, és nálunk is egyre inkább természetesnek veszik, ha a termelő megkéri a ráfordítások bizonyítható növekedését a vevőtől. A szovjet partnerekkel viszont ezekről a kérdésekről nagyon nehezen lehet eredményesen tárgyalni, hiszen az ő országukban az árak minél teljesebb stabilizálására törekednek. Három- négy százalékos áremelkedést tudunk évente kiharcolni, márpedig ebből nem futja a legdivatosabb, főleg nyugati importból származó anyagokra, esztendőnként teljesen új minták, gyártási technológiák kidolgozására... Igaz oda kevesebb árut — évente 400 ezer pár lábbelit — szállítunk, de az NDK- ban könnyebb árakról tárgyalni. Amiért érdemes Ezek a problémák rengeteg feladatot adnak a vállalat szakemberednek. A divat megengedte korlátok között olyan gyártási eljárásokat, anyagokat kéli választani, olyan modelleket készíteni, amelyek legalább a szocialista export gazdaságosságának megőrzésére alkalmat adnak. Az áldozatot azonban — mert a célt egyre nehezebb elérni — érdemes vállalni, tartják Martfűn. A Tisza Cipőgyár termelési kapacitásait ugyanis csak mind a három piacra egyaránt dolgozva iáiét biztonságosan kihasználni. És a szocialista piac más előnyeiről sem szabad megfeledkezni. Például arról, hogy a Szovjetunióból étkezett megrendeléseikben nagy tételek elkészítését kérik, és az sem megvetendő, hogy a szállítási határidők elénkezte előtt majdnem egy évvel kötik meg az üzlet részleteit is tisztázó szerződéseket. Van idő a termelés alapios megszervezésére, a szükséges anyagok „kivárá- sáná. V. Szász József A Kecskeméti Konzervgyár tiszakürti telephelyén mintegy három éve bővült a tmk-brigád, azzal a céllal, hogy a központi gyárból javításra szoruló kisebb gépeket karbantartsák, (elújítsák. Jelenleg huszonötén vannak, akik az idényre gyümölcs- és zöldségmosó gépeket javítanak
