Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-17 / 65. szám
1984. MÁRCIUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Falusi ismeretterjesztés Néhány csepp tudomány Kiemelkedő eredmények Jászalsószentgyörgyön Kell a szemléltető eszköz — Kelendőek a szakkönyvek KÜLÖNBNEK LENNI Amikor megjelent a hangosfilm, s egymás után épültek a mozik, sokan úgy gondolták, befellegzett a színházaknak. A celluloidszalagra rögzített „színház” szinte feleslegessé teszi a klasz- szikusan értelmezett színjátszást. Tudjuk, nem így történt. Sőt, a televízió sem „ölte meg” a rádiót, pedig azt is jósolgatták- Hasonlóképpen vélekedtek a hagyományos ismeretterjesztő formák — előadások — és a televízió tudományos műsorainak párharcáról. Kétségtelen, hogy a hazai televíziózás első évtizedében az újdonság varázsa olyan volt. hogy arra lehetett következtetni: a tv mindent pótol. A látszat valóban ezt mutatta, hiszen — főleg a falusi emberek — még széket is vittek magukkal, hogy a művelődési intézményben — ahol már volt tv — a képernyő elé üljenek. Napjainkban, már megközelítően pontos adatok vannak arra, hogy a tv-nézők népes táborából hányán nézik — otthon — a tv ismeretterjesztő műsorait. Hihetetlenül népszerűek a tv tudományos műsorai, — a Delta sem tud „kiöregedni”. De ezzel párhuzamosan a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének előadói az elmúlt évben csaknem hétezer előadást tartottak, 270 ezer hallgató, részt vevő számára. Nem szeretnénk, ha csak csupán a számok igazolnák a tényeket, de az igazsághoz tartozik, hogy a televíziózás „hőskorában” — az 1950-es évek végén — fele annyi TIT rendezvényt sem sikeNemcsak a vasutasoké Művelődési A szolnoki Csomóponti Művelődési Ház homlokzatának öles felirata — Vasutas klub —, a MÁV embléma és a bejáratnál lévő üvegfalú postásfülke sokakat talán visszariaszt attól, hogy az épülettel belülről is megismerkedjenek, gondolván, az intézmény zártkörű, kizárólag a vasútnál dolgozók látogathatják. A játéktermet és a büfét igen, viszont a közművelődési intézmény nyitott. Jócskán akadnak akik ezt tudják, hiszen a rendezvények, a különböző csoportok foglalkozásai iránt érdeklődők jelentős hányada nem vasutas. A vasúti csomópontban, a szolnoki állomás mellett lévő művelődési ház sajátos helyzetben van, munkahelyi, emellett pedig területi köz- művelődési feladatót is ellát. A fiatal intézmény — nyáron lesz hét éve, hogy megnyitotta kapuját — munkáját egyedi vonások jellemzik, jóllehet tevékenysége alapjaiban megegyezik más művelődési házéval. — Tulajdonképpen az intézmény elődjének az egykori Mozdonyvezetők Otthonát tekinthetjük, ahol tekézéssel, sakkozással ütötték el az időt a dolgozók, nagyobb rendezvény ritkán „zavarta” meg a hétköena- pokat — mondta Molnár Lajosné, a Csomóponti Művelődési Ház igazgatója. — Igen vonzó népművelői feladat volt számomra, egy új, ténykedését éppen elkezdő intézmény vezetőjévé lenni. Kezdettől fogva igyekeztünk alaposan felmérni a közönség igényeit, ehhez igazodva összeállítani a programot, munkatervet és kialakítani a létesítmény arculatát. Rengeteg kiscsoportot hoztunk létre, melyek közül a legtöbb — például a nyugdíjas klub, a szocialista brigád klub, a bélyeggyűjtők köre — igen aktívan működik. rült szervezni, mint napjainkban. Kiderült, hogy a tv inkább „étvágycsináló” semmint ve- télytárs, a hagyományos ismeretterjesztő formák megújhodásában viszont nagy szerepe van. A tv általánossá válása után ugyanis megfelelő szemléltetés nélkül a klasszikusan lebonyolított ismeretterjesztő rendezvények már nem maradhattak. Vagyis a tv hatására — persze nem ez volt az egyetlen ok — a tömegkommunikáción kívüli ismeretterjesztő formák is alapjaiban korszerűsödtek. A minőségi és mennyiségi mutatók örvendetes javulását jelzi a TIT megyei szervezetének elmúlt évi tevékenysége is. Külön örvendetes, hogy az előadások, egyéb ismeretterjesztő rendezvények közel felét falusi környezetben tartották. Sokat kifejez — kis települések esetében — az ezer lakosra jutó tudományos ismeretterjesztő rendezvények száma. Ebből a megközelítésből nézve Jászalsószentgyörgy ért el legjobb eredményt — jól mutatkozik a propagandisták klubja hatása — 40 előadás jut ezer lakosra. Kiemelkedően jó a tiszaugiak eredménye, alig marad el a jászalsószentgyörgyi csúcstól, de közelíti azt Kőtelek és Tiszasüly rendezvényszáma is. Mértékadó, hogy mij- lyen közönség előtt tartották az előadásokat, kift voltak a rendezvények résztvevői? Ez nem is olyan egyszerű kérdés. tekintettel arra. hogy ezúttal a falusi ismeretterjesztés minőségi és mennyi— A csomópontnál több ezren és nagy területen dolgoznak. Hogyan tartják az élő kapcsolatot, a munkahelyekkel ? — Igyekszünk megtalálni azokat a formákat, melyek alkalmazkodnak a speciális körülményekhez. Az üzemi dolgozók között igen népszerűek a különböző vetélkedők, a KISZ-alapszervezetek és a szocialista brigádok részére kiírt pályázatokat mindig nagy érdeklődés kíséri. Ezeket úgy állítjuk ösz- sze, hogy, ha a kollektívák eleget akarnak tenni a követelményeknek, a tagoknak törekedniük kell a magasabb iskolai végzettség megszerzésére, járniuk kell könyvtárba, látogatniuk kell különböző rendezvényeinket. A szórakoztató műsorokkal csupán egyetlen problémánk van, soha nincs elegendő szék. Kétszáz személyes a színháztermünk és ez bizony kicsi. Egy Hofi- estre vagy Moldova György- gyel való találkozóra mind az üzem dolgozói, mind a város lakói részéről óriási az érdeklődés. — Az idei terveik között mik szerepelnek? — Szeretnénk, ha kis csoportjaink, tanfolyamaink folyamatosan, jól dolgoznának. A jövőben igyekszünk lehetőséget teremteni a vasútnál dolgozók szakmai képzéséhez. Törekszünk arra, hogy a közoktatási intézményekkel a kapcsolatunk — ami egyébként jónak mondható — még tartalmasabb legyen. Az intézményben található könyvtár 12 ezer kötettel, számos folyóirattal várja az érdeklődőket. A gyerekek különösen gyakran járnak ide mióta a fonotékát kialakították, hat pár fejhallgatón keresztül hallgathatják a meséket, a megzenésíségi mutatóit vettük szemügyre, s közismert, hogy különösen a falvakban menynyire előtérbe kerültek a másodlagos, háztáji gazdaságok. Ennek ellenére az előadások, egyéb ismeretterjesztő rendezvények hallgatóságának, résztvevőinek jelentős része a fizikai dolgozók köréből verbuválódik. Kunszentmártonban például az előadások 60 százalékát tartották a fizikai dolgozók számára, de ez kiugróan_ a megyei átlag fölött van. Más megközelítésből is dicsérettel kell szólnunk a falvakban folyó ismeretterjesztő munkáról. A TIT tagjai, főleg a mezőgazdasági jellegű településeken, lényegesen elfoglaltabb értelmiségiek városi társaiknál. Ezt különböző szociológiai felmérések igazolják, de talán elég, ha az agrárértelmiség, a pedagógusok és az orvosok nagymérvű leterheltségére emlékeztetünk. Mégis, mindezek ellenére a falusi értelmiségiek vállalták a tudományos ismeretterjesztés, felvilágosítás könnyűnek éppen nem mondható munkáját, s eredményeik önmagukért beszélnek. Különösen kiemelkedő ez a tevékenység a Jászságban, Tiszafüreden és Kun- szenmárton környékén. Érdekes és logikus jelenség: a különböző háztáji tevékenységek — kertészkedés, állattartás, stb. — előtérbe kerülésével — néhány tudományág iránt az érdeklődés fokozatosan megnőtt, s a szakkönyvek olvasottsága is rohamosan emelkedik. tett verseket, kinek-kinek ízlése szerint. Az intézmény kis csoportjai közül a leglelkesebb, a „legfiatalabb” a nyugdíjas 4jlub. Jó félórával a foglalkozás kezdete előtt már vagy tizenöten beszélgettek a teremben. — Négy évvel ezelőtt alakultunk meg — magyarázza Éri Pálné, a klub vezetője. — Ma már körülbelül nyoíc- vanan vagyunk, egykori vá- sutas dolgozók és kívülállók vegyesen. Nincs olyan foglalkozásunk, hogy legalább ötvenen ne legyünk. Mindig kitalálunk valami érdekeset, aztán a művelődési ház munkatársai gondoskodnak arról, hogy a programot megvalósíthassuk. Előadásokat hallgatunk meg, színházba járunk közösen, gyakran nézünk filmeket. Februárban színjátszókört alakítottunk és a nőnapon már szerepeltünk is. Beneveztünk a csoporttal egy országos pályázatra. Nagyon lelkesen dolgozik a társ'aság, most már nemcsak csütörtökönként, hanem hétfő délutánokon is találkozunk, ekkor van ugyanis a próba. Az intézmény egyik helyiségében . német órára gyülekeztek a tanfolyarp résztvevői. Mészáros Tibor irodagép-műszerésszel beszélgettünk: — A Héki Állami Gazdaságban dolgozom. Vajmi keveset tudtam a Csomóponti Művelődési Házról. Mióta idejárok nyelvtanfolyamra bepillanthattam az életbe. Én sem tudtam, hogy kívülálló is bejöhet ide. Ahogy látom az itt folyó munkát, a pezsgő életet — van itt aerobik- foglalkozás, gyakoriak az író—olvasó találkozók — azt mondom, érdemes másoknak is gyakrabban betérni. V. F. S. Ma Mezőtúron Konferencia a kollégiumokról A középfokú iskolák kollégiumi mozgalma 25. évfordulója alkalmából ma megyei konferenciát tartanak Mezőtúron. A városi művelődési központban előadások hangzanak el a kollégiumok múltjáról, jelenéről és a jövő feladatairól, majd a konferencia résztvevői szekcióüléseken beszélik meg a kollégiumok nevelőmunkájával összefüggő kérdéseket. Ma választják meg az országos kollégiumi konferenciára utazó megyei küldötteket is. Éneklő diákok Az év kórusa cím szolnoki együtteseknek Újabb produkciókkal folytatódik a hangverseny- sorozat Március 15-én a megye- székhelyen tartották meg az Éneklő ifjúság gimnáziumi kórusainak megyei bemutató-hangversenyét. A zsűri 13 női kar műsorát hallgatta meg és értékelte a produkciókat. Az arany oklevél mellett Az év kórusa címet is elnyerte a szolnoki Tisza- parti gimnázium Kodály kórusa. Arany minősítést és nívódíjat kapott a jászberényi Lehel vezér Gimnázium együttese. Arany minősítést szerzett a * karcagi Gábor Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola, a szolnoki Verseghy Ferenc gimnázium és a Tiszaparti gimnázium énekkara. Ezüstöt öt, bronz oklevelet három együttes kapott. A gimnáziumi kamara kórusok és -vegyes karok közül arany minősítést szerzett és elnyerte Az év kórusa címet a Verseghv Ferenc Gimnázium együttese. A zsűri három együttesnek bronz, kettőnek pedig ezüst minősítést adott. Az Éneklő ifjúság KISZ- kórusainak megyei bemutatója ma délelőtt 9 órakor Szolnokon a Vegyipari Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola aulájában folytatódik, ahol a szakmunkásképző ' intézetek és a szakközépiskolák kórusai szerepelnek. Sokszor halljuk a szülői óhajt: „többre vigye nálam a gyerek!” Kiváló pedagógusok arra büszkék, ha tanítványaik túlszárnyalják őket. Mondhatni általánosan elfogadott igény, hogy a következő nemzedék meghaladja az előzők teljesítményét. Mert hiszen így megy előre, így fejlődik a világ. A tegnapi tudás, ismeret mára kevés, a mai holnapra bizonyul elégtelennek. Egyszerű képlet, fölösleges is magyarázni. Egészségesen gondolkodó ember nem törekedhet másra, mint hogy gyarapítsa értékeit, s korántsem csupán az anyagi természetűeket. Mindaddig, amíg fizikaiszellemi ereje engedi. Persze a kérdés bonyolultabbá válik, ha azt is vizsgáljuk, hogy ki mit tekint értéknek. Értékrendünket írott és íratlan törvények, hagyományok szabályozzák. A társadalom által elfogadott normákhoz igazodunk. (A velük szembekerülőket ezúttal mellőzzük.) Részben kisgyerekként sajátítjuk el, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Követelményeknek kell megfelelnünk a családban, az iskolában. Attól függően kapunk dicséretet vagy kor- holást, hogy mennyire felelünk meg a velünk szemben támasztott igényeknek. Példákból okulunk. A dolog természetéből fakadóan különböző példákból. Mert a szülők életfelfogása, életvitele más és más. Akad köztük követésre méltatlan is, sajnos. Az iskola értékrendje egységesebb. Valljuk, hogy az életre készít feC a képességeket veszi észre és bontakoztatja ki, ismereteket tanít, magatartást formál. Egyfajta versengésre késztet. Többé-kevésbé pontosan méri, hogy ki tudja jobban a számtant, a történelmet, ki a szorgalmasabb. Kötelességeket határoz meg és kér számon. Ha az iskola betölti hivatását, ha törekvései összhangban állnak a társadalmi kívánalmakkal, akkor az iskolai siker a későbbi sikerek ígérete is. Persze, ez sem ilyen egyszerű. Már csak azért sem, mert a tanulókat iskolán kívüli hatások is érik. Otthonról hozott hátrányok és előnyök befolyásolják az eredményességet. Másrészt az iskola nem minden képességet mér, mérhet. Annyi azonban bizonyos, hogy a „különbnek lenni” elszánáshoz biztatást ad. Az előző nemzedékek érdeme, hogy jobban élünk, az utódok feladata, hogy a következő korosztályok jobb lehetőségeit megalapozzák. Mi késztet a feladat vállalására? Már-már divattá vált az érdekeltségre hivatkozni. Nagyobb teljesítményre, nagyobb megbecsülés ösztönöz. Így igaz. Bárcsak már ott tartanánk, hogy az anyagi és erkölcsi elismerés mindenütt a valós teljesítményhez igazodna. Hogy híven tükrözné a különbségeket. Csakhogy nem minden mérhető és összehasonlítható. Az érdekeltségi rendszer jó vagy kevésbé jó működése sem feledtetheti példának okáért az erkölcsi kötelességeket. Nem hiszem, hogy felmentést adhat mondjuk orvosnak, pedagógusnak hivatásának legjobb tudása szerinti gyakorlása alól bárminő megfontolás, egyéni érdekének ilyen-olyan sőréimé. Nem hiszem, hogy bárkinek is joga lehet szándékosan rosszul dolgozni. Semmitmondó moralizálás a belső "igényességre hivatkozni? És akkor mit kezdjünk mindazzal, az életünket mégiscsak befolyásoló tényezővel, amelynek nincs anyagi vonzata, sőt, a külvilág elől olykor rejtett is lehet. Van-e akkor értelme a nem szakmai, a nem közvetlenül hasznosítható művelődésnek? Van-e értelme a művészetek megismerésének, az erőfeszítésnek megértésükre, befogadásukra? Avagy: mit kezdjünk közösségi ténykedéseinkkel? Miért érné meg mások ügyes-bajos dolgaival bajlódni? Társadalmi tisztségviselőknek, bárkinek, aki idejét áldozza másokért? A kérdések magukban hordják a választ: van értelme és megéri. Pontosabban szólva: mivé válnánk mindezek nélkül? A „különbnek lenni” magában foglalja azt is, hogy kevésbé vagyunk önzőek, készek vagyunk többet áldozni a közérdekért. Következésképpen nem lehet mérce csupán az, hogy ki mire vitte, ki mit szerzett. Még akkkor sem, ha az anyagi javakból mindenki érdeme szerint részesül. És nem lehet az egyetlen kritérium az sem, hogy ki milyen szakmában tevékenykedik. Bármilyen hivatást lehet „különbül” gyakorolni. Bárki próbára teheti önmagát, s végül is mindannyian számadásra kényszerülünk: mit tettünk meg, amire lehetőségünk volt, és mit mulasztottunk el. M. D. Még ma is él az a hédervári famatuzsálem, amelyet az Erdészeti és Faipari Egyetem szakemberei gondos restauráló munkával védenek. A több mint hatszáz éves úgynevezett Árpád-fa a legrégebbi fák közé tartó zik hazánkban és a természetvédelmi hivatal védettségét élvezi — ti — ház a csomópontban
