Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-17 / 65. szám
8 Irodalom, művészet __________^ március m. A lmaszüret Szikszai Károty: Mozdulatok B. Marinak Uppsalába mennyi emlék ennek a szobának régi lapjain pedig jiem éltem tninden percében üresen peregtek 'el a napok amikor sörözők pultjára támaszkodva vártalak hamvadó cigarettavég részegek között és mindig mások jöttek mindig ugyanazok nem éreztem jól magam akkor a városban de vártalak tnert odaképzeltelek « sörözőbe akkor már hat éve „élted az életemet” barátaim mellettem ittak jó játszótársaim ha szememig ért a tudatlanság becsuktam a boltot és csonkára ittam a holdat én is azt hiszem i túlretusáltuk ezt a kapcsolatot akár a vándorfényképészek földíszítettük egymást vagy csak én téged arcodba beleképzeltem a legszebb arcot mit anya még nem szült világra és naponta szöktem hozzád, én a bolondok királya Mózes Lajos: enike telefonált kora reggel a hivatalából. Csak onnan hívhatta, otthon nincs telefonjuk. — És amíg az utcai fülkében egy használható készülékre találsz! ... — Ferenc éppen a villanyborotvájával bajlódott, valami érintkezési hiba miatt állandóan megakadt. Ha megrázta, újra zümmögött. Odavitte a telefont a fürdőszobában a tükörhöz, feltartott állal beszélt, közben járatta a gépet a nyákéin. — Mi van, fáj a torkod? Olyan erőltetett a hangod! — Semmi, csak mondd, mi újság, sietnem kell! — Ferenc kilenckor már a bankban akart lenni, onnan rohanás egy szakmai vetítésre, délben ebéd a bolgár delegációval a Mátyás pincéberj.. — Szóval? Jól vagytok? — Jakab meghalt — mondta színtelen, kissé ijedt hangon Lenke. — Ki tudnál ugrani? Mindjárt én is -hazamegyek, de a főnökömmel kellett beszélnem egy iratról. Bandi otthon maradt. Ő most ott van... vele. — Meghalt?!-—hűíedezlett Ferenc. Kikapcsolta a borotvát. — Hogyhogy meghalt? Hát mi történt? Nem mondtártok, hogy valami baja van... — Te, én nem tudom, képzeld, hétkor mór kinn szokott gyöszötölni valamit az udvaron, most meg ... Az este ... szóval csak arra gondolhatunk, hogy... — Mire?! — Az este panaszkodott, hogy rettenetesen fáj a feje. Adtunk neki Q-uareiint. Azit mondta, szétpattan a feje. De még behozta a szenet meg a fát, tudod, mindig ragaszikodlik hozzál... — iki-s . 'cteendv piijjlanatnyi meg'haitó- dottság — ragaszkodott hozzá ... szegény... hogy segítsen. Ivott nálunk, fenn, a verandán egy pohár sört na, igyál, Jakab bácsi, mondta neki Bandi, tudod, menynyire szereti . .. szerette a sört. De .még azt a poharat sem itta ki egészen. Hogy fáj a feje. Hogy elmegy lefeküdni! Reggel aztán Bandi, amikor kiment a kertbe, hogy megkösse a kutyát, sietett hátra Jakabhoz, de nem gondolt semmi rosszra... Te gondoltál volna ? — .Nem, én sem! — Na,, ugye... Annyiszor fájt a feje. Mindig fájt a feje. Valamije mindig fájt. A sérve, a karja, a sebesülése a lábszárában. Meg a feje. Hát éppen ezért. Furcsa, nem? Nyitva volt a kisház ajtaja, úgy értem, nem vöt bezárva. Képzeld, nem volt bezárva. Talán kinn járt az éjjel. .. szegény! Szóval. . . feküdt az ágyán, Bandi azt hitte, alszik. Ki tudnál uragni? — Hát.:. Hát persze! — Dolgod van, mi? — Nem baj, megyek... — Mindig van valami. Ebben a családban mindig van valami 'baj ... — Mit csináljunk? Intézkedinl kell. ösz- szekapom magam, és . . . Hamar kiért, szembe hajtott a város felé áradó forgalommal. A kertkapu előtt parkolt, az árokpart peremén, hogy helyet hagyjon az úton másoknak. Járdát már építettek, de a kocsiút most is gödrös földút volt, mint gyerekkorában. Pedig a telepet már harminc éve a fővároshoz csatolták. Bandi várta; egy halom deszkát rakosgatott el a .nyári konyha üvegezett ajtaja elől. — Ezeket a léceket pallókat legalább rakjuk el. Meg a baltát is ... A lombot is ösz- sze kéne seprenem a kertben any- nyd a munka, szegény Jakab tegnap még mondta is, hogv összehúzkodja a nagyiát... most meg. Hót mit szólsz? — Bejelentettétek a körzeti orvosnak? — kérdezte Ferenc. ,— Elmentem érte biciklivel, majd ■ kijön — mondta Bandi. Bekecsben volt, sapkában, de papucsban. Sápadtan rjézett a sógorára, megviselte ez a mai reggel; az a pillanat, amikor köitögetni akarta Jakabot, de rá kellett jönnie, hogy egy halottat élesztget. — Még nem hűlt Iái, amiilkictr benyitottam — magyaráza, miközben elrakták az ajtóból a korhadt deszkákat. — Hajnaliban halhatott meg, képzeld, ki'volt fordulva a tenyere, a feje, szegénynek, a falnak vetve, a szája 'kitáitva. Az este még sört ivott nálunk... — Igen, Lenke említette... _ Hogy kerültek ide ezek a/ deszkák? — Talán ma akarta fel-’ hasogatni gyújtósnak. Panaszkodott, hogy nincs fája. De hát én mindig adtam neki! Amikor vettem. hozattam .neki is. Meg itt ez a .sok kacat... — Ez mind a szaletli deszkája volt. — A szaletlié? — Régebben volt itt eey szaletli. It. a nyári konyha előtt. Zöldire volt festve. Látod? Itt, ezen a kis betonozott négyzeten egv kis sza- lellii... Nyáron itt ebédeltünk meg vacsoráztunk. Hogy a felső háziba Szakonyi Károly írása a Központi Sajtószolgálat 1983, évi novella- és tárcapályázatán első díjat nyert tárca kategóriában. ne menjenek be a legyek... — Igen — mondta Bandi, de nem értette. nem is figyelte Ferencet. — Amíg az orvos nem látta, nem nyúlunk hozzá. — Nem, addig nem — mondta Ferenc. — De azért bemegyek. — Tessék? — Bemegyek hozzá. Megnézem ... Menj 'be, persze. Még úgy van, ahogy találtam. Éppen úgy fekszik. Nem nyúltam hozzá. Amíg az orvos nem látta ... Ferenc kinyitotta az üvegezett ajtócskát, meg kellett rántani, mert leszállt a sarka. Karistolta a betont. Behúzott nyak,kai lépett be. Balról, a kamrából, ami már évek Szakonyi Károly: Egy igazi proletár óta Jakab bácsi szobája volt, ápo- rodott szag csapta meg a sötétből. — Nem vettem le a rongyot az ablakról a legyek miatt ■— hallotta miaga mögött a sógora hangját. Ott álltak a parányi konyhában. — Nézd, tegnap még főzött magának csirkelevest... — A vézna, régi tűzhelyen egy fedetlen láboskában magsűrűsödött lében csirkeaprólék. Nyeles edényben sötétbarna 'tea. A stelázsin néhány tányér, mosatlan poharak, bögrék. Kendőbe takart kenyér... — Ez a kád mindig itt volt — mondta halkan Ferenc, mintha alvót zavarna a hangos beszéddel. — Ez már gyerekkoromban is... Ebben fürödtünk szombatonként... — Ez volt az asztala — mondta Bandi. — Le van fedve deszkákkal. Nem használta a kádat. Csak a lavórt. Mindig hívtuk, hogy jöjjön fel hozzánk a házba fürödni, de soha... — Zsírral főzött. — Tessék? — Zsírral főzött. Itt az a kis zsírosbödön. Az anyámé volt. Itt ez a bődön a kádon... vagyis az asztalán. Meg szalonna... — Ferenc nem tudott kiegyenesedni, hajlott .háttal kémlelt be a kamra sötétjébe. — El sem lehet hinni, ugye? Járt orvoshoz? — Bandi megélénkült: — Tudod, miket mondott az orvosokra! Hiszen tudod! Hiába győzködtem, hogy Jakab, azért mégiscsak ők tudják jobban! A sintérek?! Sintéreknek nevezte őket. A tablettákat kidobta a szemétbe. Várj! Félrehúzom a rongyot.. Az ablak csak afféle kis kaim- raáblak, beeresztett némi fényt. Ferenc. megállt az ajtóban, a pincelejárat vasalt deszkáin. Most is tele lehet a pince vízzel. Hajdanán. ha lementek, bokáig jártak a talajvízben. — Én meszeltem ki neki — mondta Bandi. — Meg hoztuk ezeket a szőnyegeket, hogy mégse csak a csupasz föld legyen ... — Jakab mintha csak el- szunyókált volna, féli.g nyitott száj- jg|l* elejtett végltagofcfciat, falnak vetett vállal, hátrabillent fejjel. Ingben volt, nyakig betakarva. A dunna alól bal lábfeje kilátszott. Viaszsárga bőr, viaszsárga körmök — A szemét lefogtam — suttogta Bandi. — A szemét azért... Ferenc nem mozdult, nézte a halottat, apja öccsét, a kis, vidám Jakabot, a hirtelen haragút a maikacs, önfejű kis öreget. Hát itt végezte! Az ő hajdani kamrájukban. Egy szekrény, egy szék, egy kimustrált, de megjavított Pacsirta rádió, dívány, jancsikályha. Oda- ikinn a konyhában néhány edény. Bödönöcslke zsírral. Szemüveg, óra, egv kockás zakó Ferenc ruhatárából. — Mennyi .idős is? — kérdezte Bandii. — Mennyi volt most? Ha az orvos kérdezi. .. — Kilencszáz- Iban született ■— fordult meg Ferenc. Nem bírta tovább nézni ezt a mozdulatlanságot. A halál viasz- színét, s ugyanakkor Jakab ősz hajának borzasságát. A gyűrt, fól- recsúiszott ágynemű közt heverő tetemet. — Kilencszáziban... — tűnődött Bandi. — Azért körül kellene nézni, elő kellene készíteni az iratait... Az igazolványa. Nyugdíjszelvényeik]. A szekrény polcán néhány fénykén Ótagon a diófa alatt, kecskelálbú asztal körül a .három fivér: Ferenc aoia, meg Gvuia bácsi és Jakab. Még fiatalok. Kártyáznak, az asztalon boroskancsó. Aztán egy kép a háború előtti évből: Jaikab bácsi a cséplőgép mellett, a zsákoknál. Meg egy kalapos kép az ótagi templom előtt, Gyula bácsi temetése napján. — A következő őszön jött fel ide, Pestre — mondta Ferenc. — Miután az uno- kaöccsei eladták az ótagi házat. Akikor aztán már nem volt hol laknia. — Sohasem volt igazán hol laknia — mondta Bandi. — Eleget mesélte ... — Hót... nem nagyon .— nézett Ferenc a mozdulatlan Jakabra. — Kilencszázhuszonha- tig a Zichy-birtokon volt cseléd a szüleivel. Aztán a nagyapa halála utóin nagyanya meg ő átköltöztek Gyula bácsiékhoz. Ott kapott munkát a tejgazdaságban. Amikor Gyula ibácsiék a háború után épültek, fürdőszobát is akartak az új háziban, de soha nem szerelték fel, csak kicsempéziték. Az lett a Jakab kuckója. Mindaddig, amíg egyedül nem maradt, s a Gyula bácsi fiai el nem adták a házat. Akkor aztán már csak mi maradtunk neki, megkapta ezt a nyári konyhát meg ezt a kamrát... — Nézd csak — szakította .félbe Bandi —, ez valami hivatalos papír Ótagról. — Az, az, a föld járadék... — A micsoda? — Na, nem valami nagy összeg. A földje után. — Hát mégis volt valamije? — Negyvenötben, mint családtagnak, igényeltek neki is két holdat. Hogy mire hazajön a fogságból ... Azt adta be később a téesabe. Onnan kapja ezt a pénzt a nyugdíj mellé... Lenke jött; az orvos a buszmegállóban vette feL az autójába. — Merre? — kérdezte a doktor. — Csak erre, .itt, tessék vigyázni, alacsony az ajtó. — Innen is jó lesz — mondta az orvos. Bekukkantott a sötét kamrába. — Tóth" Jakab? ... — Nem. Horváth ... — Igen, persze. Horváth. — így találtuk. Panaszkodott, hogy fáj a feje... — Az orvos szó nélkül kitöltött egy cédulát. — Ezt majd oda kell adni a hullaszállítóknak, az engedély, hogy elvihetik... — Mennyivel tartozunk? — Ugyan, kérem — mondta fakó hangon az orvos. Ferenc kétszáz forintot adott át a ‘kézfogásnál. — Őszinte .részvétem — biccentett a doktor. Lenke pi- tyergett; Bandi átfogta a felesége vállát, bólogatott. Ferenc a szakmai vetítésről már lekésett, de fél kettőre a Mátyás pincébe akart érni, a 'bolgár delegációt nem hagyhatja magára. — Ráérsz még? — kérdezte szipogva Lenke. — Fel kell öltöztetni, ha egyáltalán van valami rendes ruhája! — Kinyitotta a szekrényt. — Talán ez a sötétkék ... Lehet sötétkék? Nem is tudom. De más nincs. Barnába azért mégse... — Ügy js van, most csináljuk, amíg nem olyan merev — mondta Bandi. — És talán mosdatni is kell... Lenke, hozzál oda- fentről meleg vizet! Feri! Ugye tudsz segíteni? Egyediül nem bírom ... — Bandi összehajtogatta az ágyneműt, .megpróbálta kiegyenesíteni Jakab lábát. Már nehezen ment. — Hát nem lesz könnyű feladni rá a nadrágot! Az arcát lemossuk és megberetváljuk ... enke műanyag lavórban hozQtt vizet. — L Csak mi voltunk már neki, senki más... — Bandi mintha féléiméiben beszélt volna. — Gyere, Feri, emeld meg a derekát. Nem kell Irtózni tőle, semmi olyan betegsége nem volt... Lenke, gyűrd be az inget a nadrágjába. Nehéz, mi? Rettenetesen nehéz egy ilyen test... — Volt egy lánya dis — jutott eszébe Lenkének^ mosdókesztyűvel óvatosan törölgette a halott arcát. — Lánya?! — nézett rá Bandi. — ügy tudtam, sohasem nősült meg! —• Nem, nem volt nős, de azért volt egy lánya — mondta Ferenc, visszafogott lélegzettel, mert kellemetlen szag csapta meg. — Én egyszer láttam a lányát — folytatta aztán — láttam vagy jó negyven éve. Egy vasárnap délután, Ótagon. Húsz éves lehetett akikor, szép nő volt, gyalog jött át a határom, Burgenlandiból... — Hogy tudnánk értesíteni? .— kérdezte Lenke. — Hogyan? Sehogyan! A nevét sem tudjuk, nemhogy a címét! A temetést majd én intézem. — Á, majd közösen — vetette oda sietve Bandi. Habot vert egy tálkáiban a foorotváláshoz. — Nem, nem, én vagyok a legidősebb — állt félre Ferenc — s engem mindig kedvelt. — Minket is! — De ti eleget fáradoztatok vele... — Hirtelenv először azóta, hogy megérkezett, keserű ízt érzett a torkában. — Emlékszem az ótagi nyarakra — mondta. — Amikor megjött a mezőről, éppen így aludt mindig a konyhai dilkón. Így... Éppen így... Ragtime A napi munka után, ha megtérünk ideiglenesnek szánt, de a környék albérleteihez képest még mündig olcsónak számító szálllá- sunika, rakjunk fel pár könnyű darabot. Választhatunk" a „Juharfa- levél” és a „Különc” között. Áradjon a zongora hangja, csörömpöljön, pattogjon, kanyarogjon, legyen kitartó, mint a hullámverés, lebegjen, mint a porszem a napfényben, töltse ki a nehezen múló időt. Idézzen fel vadnyugati ivót, kemény öiklű fickók tanyáját, vagy füstös-tükrös belvárosi lebújt, ahol minden arc krimihőst idéz. Legyen szenvtelenül érzelmes. Soikatmon- dóan szófukar. Férfias. Vegyük tekintetbe, rengeteg időink van. Kártyázzunk egyet az emeletes vaságyak fedezékében. Huszonegyezzünk, ultizzunk span- szerozziunik. Zsírozhatunk is,. bár hangulatilag a póker a legmegfelelőbb. Illáik a .regtájimhoz. Ne nyerjük el egymás pénzét, de gondoljunk rá; milyen lehet az. Takarjuk a iaookat, mintha egész vagyonunk sorsa dőln© el. Csapjuk a lapokat keményen! Vagy lökjük oda a győztes- unott mosolyával. Aztán véssük be a bunkót. Ha szőrösre sikeredett, iilusztrájuk megfelelő kéz- és csípőmozdulatokkal. Gratuláljunk és cukkolódjunk. Adjuk mieg mindenkinek, ami jár neki. Állapítsuk meg, ma különösen nehezen múlik az idő. Még sok időnk van. Készítsünk addig áko- nosztázt nehéz pénzen szerzett szex-újságokból. Világibajnok csípők, hátak, meLlék és fenekek ingerlő montázsát. Keressünk hosz- szan egy igazán nekünk szóló, személyes mosolyt. Egy pont olyan tekintetet. Ne csüggedjünk, ha fejre jó. de alakra nem, és akkor sem, ha alakra jó, de fejre nem. Vágjuk össze, és rajzszögezzük a falra. Talán nem szedi le a gondnok, amíg munkában vagyunk. Tudjuk, hogy nincs joga rá, de .megszokta ten,ni....A dekorálás szigorúan tilos!” Díszítsük körül a tiltó feliratot. Legyünk bátrak. Sok munkásszálló van, és rengeteg szoba. Ahány munkásszálló, annyi gondnok. Tehát mi többségiben vagyunk. Gondoljunk az erőnlétre. Főzzünk -vacsorát a közös konyhában. Pirítsunk hagymát, üssünk hozzá tojást, vágjunk vastag szelet kenyeret. Közben meséljünk hallomásból ismert, különös nevű ételekről. Esetleg parasztlakodalmakról, ahol két disznó, száz csirke és ötven láda sör fogyott, nem be-
