Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-15 / 38. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. FEBRUÁR 15. IA szerkesztőség postájából I Szóvá tettók — megvizsgáltuk... Betegek a szabad ég alatt Újra az iskolapadban Ez az új tablókép — a húszéves találkozón készítette For­tuna Mária Húszéves találkozóra ka­pott meghívót nemrégiben Mezőtúrra, a Kossuth téri Általános Iskola 1962—63-as tanévben végzett csaknem kilencven tanulója a 8. a és b osztályból. Nagy izgalom­mal készültek a rendhagyó osztályfőnöki órára. Sokan — attól tartva, hogy nem is­merik fel egykori diáktár­saikat — magukkal vitték a két évtizedes tablóképet is. A délelőtt 10-kor kezdő­dött, megható randevún a kölcsönös üdvözlések után az elhunyt tanárokról, osz­tálytársakról is megemlékez­tek. A délutánba nyúló sza­bálytalan órán mindenki be­számolt sikereiről, kudarcai­ról éppúgy, mint a hajdani osztályfőnökin Békési Fe- rencné Nusi néninek és dr. Orosz Istvánná Erzsiké né­ninek. Az egykori diáktársak többsége leérettségizett vagy most tanul. Többen első munkahelyükön dolgoznak. Számos orvos, mérnök, ter­vező, tanár, sőt hajóskapi­tány is került ki közülük, kiK csaknem kivétel nélkül fizikai dolgozók gyermekei. A Diófa étteremben va­csorával, tánccal zárult ösz- szejövetel hírére mások is kedvet kaptak, és nyárra már szervezik az általános iskolai találkozókat, amikre az utóbbi két évtizedben nem sok példa akadt. k. j. p. Miért a vásárló Tavaly októberben vásá­roltunk egy HC Camping hősugárzót, hogy két kicsi gyermekünk esti fürdetését megkönnyítsük. Felszereltük és nagyon örültünk neki. Három nap múlva azonban „felmondta” a szolgálatot. Visszavittük a Harmónia Áruházba, ahol nem cserél­ték ki, mert letelt a vásár­lástól számított három nap. Útbaigazítást azonban kap­tunk, vigyük Szolnokra, majd ott megjavítják. (Hoz­zánk ez a legközelebbi szer­viz.) Irány: Szolnok. A szerviz­ben (olvasónk leveléből nem tűnik ki, melyikben — a szerk.) megnézte a hősugár­zót egy szerelő. Sajnálattal közölte: nem tud ja megjaví­tani, mert nincs megfelelő tűszelepük. Azt tanácsolta, írjunk a gyártónak, a sop­Bál, bál „kalapoljon”? róni Járműjavító Vállalat­nak. Megtettük, nem sok re­ménnyel. Négy nap múlva — szinte hihetetlen volt — megkaptuk a tűszelepet! A hősugárzónk azóta zavarta­lanul ontja a meleget. — Ezt olvashattuk Molnár István kunszentmártoni olvasónk levelében, aki családjával együtt köszöni a gyors se­gítséget. Ha ez mindenütt így lenne... — írta többek között. Valóban! Az áruházak, szervizek dolgozói olykor nagyobb ügyszeretettel, lel­kiismeretességgel — ember­séggel — végezhetnék mun­kájukat. Miért 'a vásárló „kalapoljon” érte? Miért ő izguljon, szaladgáljon min­dig, hogy „komplett" legyen, amit drága pénzért megvá­sárolt? így törvényszerű? Vagy egyszerűen: „csak” neki fontos? ... a gyógyfürdő pénztárnyitásáig Cserkén nehéz a férjem keresetét be­osztani úgy, hogy mindenre jusson. Két éve házat vet­tünk, még több a kiadásunk. Szeretnék itthon egy kis pénzt keresni. Próbálkoztam már több helyen, de eddig sikertelenül érdeklődtem. Abban reménykedem, hogy valamelyik vállalat, szövet­kezet munkát ad, ha olvas­sa levelem. Olyan helyen szeretnék elfoglaltságot ta­lálni, ahol a gyes lejártával — egy év múlva — is ma­A Teleki Blanka Gimná­zium és Közgazdasági Szak- középiskola diákjai részéfe sokirányú képzést szerveznek a tanintézmény vezetői és a szülői munkaközösség. Mint sok iskolában, nálunk is te­remhiány van. Ezért dr. Dá­vid Andrásné, a szülői mun­kaközösség elnöke önzetlen segítőkészséggel saját laká­... na nem a hidegtől, ha­nem a rossz érzéstől. Ami el­fogott február 7-én este, úgy fél kilenc tájban a töksötét Széchenyim. Ott akadt ugyan­is dolgom az Orosz György úton — úgy kellett nekem! Jövök ki, hát sehogy se látok, hiába a szememen a sok dioptria, mert hogy egyetlen lámpa se szuperál, a közvi- lágíításnak nevezett szolgál­tatás szünetel. Legalábbis azon a környéken. Az 5—7. sz. kapu vonalában ráadásul akkora pocsolya uralja a gyalogjárót, (az óvoda kerí­tése felőli oldalon), hogy még világosban se tudná elkerül­ni az ember. Sötétbe meg, radhatnék bedolgozó, ugyan­is két kisgyerektől és idős édesapámtól akkor se tudok eljárni. Helyben munkalehe­tőség nincs, csak a varrás, őszintén szólva ahhoz nem értek, soha nem ültem még varrógép mellett. Tudomásom szerint tíz-ti- zenöten is lennénk, akik vállalnának bedolgozást — írta Kiszely Ottóné, aki Sze- levényen, a Petőfi út 31-ben lakik. sán rendezett be ideiglenesen egy kis házi műhelyt. Itt süt­ni, varrni, szőni tanulnak a diákok. A szövés iránt nagy az érdeklődés — amit a kép is tanúsít. A szülői munka- közösség elnöke mutatja a szövés fortélyait. Megörökí­tette: Fortuna Mária. Koczka Klára Mezőtúr hiába a csatakiáltás: „Ahol fényes, ott egyenes!” Bosszankodom. Ráadásul azon meditálok, ha most va­laki megkergetne, azt se látnám, kiféle, s még talán utol is érne itt a sárba ragadva?! Meg aztán: aki jmár hónapok, esetleg évek óta odakint él, talán sötét­ben is hazatalái, de az a szerencsétlen, aki csaknem véletlen keveredett oda, hogy leli meg a buszmegállót, ami­kor az orráig se lát??? Hát ettől di-di-didergek — akár a bűbájos táncdaléne- kesnő ... E. R. Szolnok Kunszentmártonból érke­zett a levél. Pataki Sándor alsókörösparti nyugdíjas tette szóvá maga és jóné- hány idős, reumás beteg gondját, akik a cserkesző- . _lői termálfürdőt látogatják gyógyulást keresve, nem­csak nyáron, hanem ősszel, télen is. A reggeli autóbusz — általában a parádi járat­tal utaznak ki, — körülbe­lül 7,30-kor megérkezik, a fürdő pénztára viszont csak 8 órakor nyit, addig esőben, szélben, hóban, ködben a szabad ég alatt kénytelenek várakozni a beutalt betegek is. Nem éppen tegnap tör­tént, hogy nyolcan-tízen to­porogtak a hidegben. Felfe­dezték. hogy ha a rácson be­nyúlnák, ki tudják nyitni a kaput. Megunták a várako­zást, fáztak, hát „jogtalanul behatoltak” a fürdő terüle­tére. és leültek a fűtött elő­csarnokban, megnyugodva várták — volna — a pénz- támyitást. Nyugalmuk azon­ban nem sókáig tartott. A fürdő személyzetétől, élükön a vezetővel, olyan szidalma­kat kaptak, hogy „nem te­szik ki a kirakatba”. Volt aki ellentmondott, a többiek azonban csöndesen, megtör­ve visszavonultak volna, ha közben az óra mutatója el nem éri a 8-ast. Nem akarják ők megza­varni a nyitás rendjét, csu­pán az a kérésük, hogy en­gedjék a meleg csarnokban a várakozást. A Szolnok megyei Viz- és Csatornamű Vállalatnál előbb Kovács Géza műszaki igazgatóhelyettes, majd dr. Kaposvári Kázanér igazgató is megerősítette feltevése­met, miszerint ezt az enged­ményt a fürdő vezetője köz­ponti engedély nélkül — em­berségből —, egy kis rugal­massággal, megértéssel meg­teheti, hiszen a dolgozók már úgyis ott vannak ko­rábban. Tóth István, a cserkesző- lői fürdő vezetője már nem emlékszik erre az incidensre — régen volt. — Az említett időponttól több tízezer vendég kereste fel fürdőnket. Nem emlék­szem, hogy arrogánsán be­széltünk volna vendégeink­kel, ha ők arra nem adnak semmi okot. .. .Sajnos, akad­nak olyan renitenskedők, akikkel másként nem tu­dunk szót érteni, sőt időn­ként van olyan vendég is, akit a viselkedése miatt el kell távolítani a fürdőből... — Nyilvánvaló, hogy az idős, beteg emberek nem ezek közé tartoznak. — Természetesen nem, azért is lepett meg. hogy ilyen levéllel keresték fel*a szerkesztőséget — jegyzi meg Tóth István. — Olyan előfordul, hogy vendégeink nyitás előtt bejönnek és a fűtött előtérben akarnak tar­tózkodni. Viszont nekünk előre meghatározott házi­rend szerint kell dolgoz­nunk, takarí tanunk, e sze­rint állapítottuk meg a nyit­vatartási is nyolctól délután ötig. Zárás után nem tu- dunik minden munkát ellát­ni, a ruhatárak és előterek takarítását, fertőtlenítését reggel hattól nyolcig végez­zük el. Emiatt megkérjük vendégeinket, hagyják el az előteret, mivel ez idő alatt nem tudunk rájuk felügyel­ni. .. _ ? — Az előtérben különbö­ző mozgatható értékeink is vannak. Nem akarok senkit gyanúsítani, de előfordult, hogy a szép kalocsai térítők­ből, amiket a fürdő dolgo­zói készítettek, hogy szebbé, otthonosabbá tegyék a kör­nyezetet, félórán belül el­tűnt az egyik. Egyébként reggel nyolc óráig a fürdő nem fürdő, hanem üzemi te­rület, a vendégek csak nyolc­tól vehetik igénybe. A kun­szentmártoni nyugdíjasok szabálytalanul jöttek be! — Mégis, nem lehetne ezekkel a beteg emberekkel kivételt tenni? — Természetesen, ha meg­kérnek bennünket, annyira mereven nem ragaszkodunk mi sem a szabályokhoz, csak az ésszerűség határán belül. A jövőben, ha ez!t nyugdíjas vendégeink igénylik, dyian megoldást esetleg kereshe­tünk, hogy a folyosó egy részében, ami már fél van takarítva, fertőtlenítve, megvárhatják a nyitást. Amennyiben ezt előre ké­rik. nem zárkózunk el... Nem sok hozzáfűzni valónk van az elmondottakhoz, örülünk, hogy lehet megol­dást találni. Talán még csak annyit, javaslatképpen, hogy megfontolandó, szükséges-e minden esetben előre kérni, ami néhány nap alatt magá­tól értetődővé válhatna. Válaszok, intézkedések Sok kellemetlenséggel jár Sütnek, varrnak, szőnek Én is di-di-di-didergek... ... mindenütt. Farsangi mulatságokon kapcsolódnak ki az emberek a hétközna­pok szürkeségéből. Kell egy kis „áramszünet” ... Érkez­nek a hírek a vigasságokról mindenfelől. Február 4-én Jászjákóhal- mán a művelődési házban a hagyományos iparosbálra gyülekeztek. Az estet az asz­talosok és a cipészek szer­vezték, ám természetesen más iparágak gyakorlói is szívesen mentek, ötven-hat- van kisiparos töltötte az es­tét családtagjaival, barátai­val — mintegy kétszázötve­nen — jó hangulatban, vi­dámságban. Vacsora, zene, tánc — s természetesen az elmaradhatatlan tombola. A cukrászok készítményeit is kisorsolták. A fődíj egy ket­recbe zárt élő bárány volt — ezt láthatják a képen ol­vasóink, a boldog tulajdo­nossal. Az információt és a fény­képet Sárközy Ivántól kaptuk, Jászberényből. Bedolgozást vállalnának Három gyermek édesanyja vagyok. Nagylányom, akit eddig taníttattam, most már dolgozik. Négyéves a közép­ső gyermekem, kétéves a legkisebb, akivel gyesen va­gyok itthon. Nem kerülge­tem a forró kását: nagyon Felújítás: öt ütemben Megközelíthetetlenül. Ez volt a címe munkatársunk január 29-én megjelent írá­sának. Lényege: a szolnoki Magyar utca egyetlen nyitott végét tavaly ősszel gázveze­ték-fektetés és csatornázás miatt lezárták. Nagy gond a Magyar Nemzeti Bank, az Alföldi Étterem, a Május 1. Ruhagyár boltjának „feltöl­tése”. Tóth István főmérnök, e. VTVB műszaki osztályá­nak vezetője tájékoztatásá­ból tudjuk a következőket: A Magyar utca útburkola­tát az idén felújítják. Ezt megelőzően szükséges a köz­művek (gáz, postakábel, elek­tromos-, víz- és csatornave­zetékek), az út és járda re­konstrukciója is. A közművek építése során az utat felbont­ják. Az építés alatti forgalmi rend kialakítására a Szolnok tnegyei Tanács Tervezö-Be­A ‘Szolnok 'városi Tanács VB műszaki osztályától bir­tokunkban van egy másik le­vél is, amelyben több megje­lent, a városképet, utat-jár- dát érintő cikkre válaszolt. ruházó Vállalata az érdekel­tek bevonásával többször is /tartott egyeztető tárgyalást. A forgalmi rendet az érde­keltek véleményéinek, igé­nyeinek figyelembe vételével alakították ki. Természetes, hogy a maximális igényt nem lehet kielégíteni. A Magyar utca felújítása öt ütemben késizül: ennek megfelelően ütemenként vál­tozik a forgalmi rend is. A három exponált „cég” kiszol­gálása azonban mindenkor biztosított lesz — így hang­zik a megnyugtatónak tűnő válasz. Nem vitás: a gyakran változó forgalmi rend még biztosan sok kellemetlensé­get okoz a Magyar utcában lakóknak és az ott közleke­dőknek. A munkálatok befe­jezése után azonban a felújí­tott útnak, járdának örülhet mindenki. November 24-én „Sötét van” címmel tettük szóvá: a szolnoki újvárosi iskola kör­nyékén veszélyben vannak az autóbuszokra várakozó gye­rekek. A Titásznál megren­delte a tanács a kiemelt sárga fényű megvilágítást. A gya­logátkelőhely biztonságos ki­alakítására is megtették az első lépéseket. * * * December 21-i lapunkban A szerkesztőség postájából rovatunkban „Balesetveszé­lyes utak ...” cím alatt jelent meg egy olvasónk leve­le (a MÁV-kórházból írta), aki a Tigáz munkagödrébe esett bele ... Pedig szabályo­san elkerítették. A fa kor­látelemek eltűntek. Kétszer pótolták! Ezeknek is nyomuk veszett. Ezután sárga sza­laggal zárták kőiül az árkot. Valakinek az is útjában volt. Leszaggatta! Ugyanitt írtunk a Kossuth utcáról és környékéről, ahol a legtöbb szolnoki — és nem szolnoki — megfordul. Fo­tókkal illusztráltuk a járdák bukkanóit. A műszaki osz­tály tájékoztatása szerint a járdák állapota a közműüze­meltetők bontásai utáni szak­szerűtlen helyreállításának következménye. í jiEnnek kiküszöbölésére 1983. decem­ber 13-án teljes körű érte­kezletet hívtunk össze, vala­mennyi érdekelt részvételé­vel. Itt megfogalmazódott az a jogszabályi és ellenőrzési rendszer, melynek betartásá­val kívánunk dolgozni az el­következő időben. Az ellenő­ri gárdánk munkájának e célra orientálása, a hatósági eszközök szigorítása, a fele- lösségrevonás gyakoribb al­kalmazása a főbb eszkö­zeink ...” — írták a műszaki osztályról. Ezt nagy örömmel üdvözölhetjük, s vélemé­nyünket így summázhatjuk: végre! Maradjunk a Kossuth utcá­nál, amely a megyeszékhely egyik frekventált járdája, a tömegközlekedésben játszott szerepe is kiemelkedő. Ter­vezték rendbetételét. Csak­hogy ... a telefonhálózat fej­lesztésének terveiben ott 1983 —84-ben kábelfektetés szere­pel. (A járda felbontásával természetesen.) Tavaly a ká­belfektetés nem történt meg, idén januárban érkezett az osztályhoz a bontási kérelem. A kérdéses szakasz megfelelő kijavítása 200—250 ezer fo­rint. A kábelfektetés után a postaigazgatósággal közösen újítják fel a járdát. Előnyös {költségmegosztás! Vita tha­tatlan, amit Honti Antal városi tanácsos, osztályveze­tő-helyettes írt: ha tavaly helyrehozatják a járdát, és az idén újra felbontják, jo­gos elmarasztalás éri az osz­tályt. Végezetül következzék a műszaki osztály kérése: a népgazdaság és a tanács anyagi helyzetét megértve szemlélje a járdák állapotát a lakosság. Amint pénz lesz rá, a jogos igény szerint ja­vítják azokat. Addig megértő türelemre számítanak. Jogszabályi és ellenőrzési rendszerrel Jobban figyelnek az utak, járdák állapotára

Next

/
Oldalképek
Tartalom