Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-15 / 38. szám

1984. FEBRUÁR 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 I A tévé I képernyője előtt I Hagyományaink ápolásá­ban sok a törleszteni valónk: egy-egy szerző, 'ha művével felbukkan a múltból, sok­szor ismeretlennék tűnik, szinte újra fel kell fedez­nünk. Drámai örökségünk szegényes, szoktuk mondo­gatni, nincsenek vagy csak elvétve vannak időtálló ér­tékűék. Jó, hogy televíziónk nem ezt. a véleményt vallja magáénak, s ahogy most legfrissebben Szomory De­zsővel tette, úgy keresi és találja meg rendre a magyar dráma elfelejtett képviselőit. Különösen kedveli az új művészi forrongást hozó szá­zadfordulót és századunk el­ső évtizedeit. A Szomory- dráma A szerda este bemutatott Szomory-dráma, a Györgyi­ke, drága gyermek is ebiből az időből való, de hozza kell tenni, hogy nemcsak a korszak szecessziós vagy impress zi«n i szt ikus áramla­taitól tér el valóságra össz­pontosuló figyelmével, de a szerző életművéből is kivá­lik fanyar humorával és fel­tűnő problémaérzékenységé­vel. Szomory ezúttal a pol­gári világ megimosolyogtató- jakéint lép elénk — remekbe szabott portrékban leplezi le az álszent polgári erköl­csöket, égy érdekházasság körüli bonyodalmakban kora hazug társadalmát leplezi le — sajátos iróniával, finom, gyengéd humorral. Szeren­csére Szirtes Tamás — ő rendezte képernyőre a drá­mát — jó érzékkel vissza is tudja adni a szerző határo- rozottabb társadalomábrázo­ló szándékait. Jól vette és»7.- rfe, hogy többről van iittszó, mint férfi és nő örök harcá­nak egyféle változata, hogy a Györgyike, drága gyermek nem hangulatok füzére. Hangia keményebb, nem édeskés^ inkább fanyarabb s pontosan viszi ol a drámát, a meghökkentő végkifejletig, a váratlan befejezésig, amely keserű fintor arra a világra, amely a szeneimet is áruba bocsátja. Györgyike, akit családja, de legfőképp a nagyzoló, mindenáron jólétre vágyó anya kényszerít egy idősödő bécsi porcelángyároshoz — végül is elutasítja magától igazi szeneimét is, az ifjú színészt és kacér úri asz- szonyként fogadja el egy tengerészjtiiszt közeledését, egyelőre szavakban, de egy év múltán a testét is oda­ígérvén viszonzásul neki. Van ebben a fintorban va- láimd határozott kihívás a hazug polgárt világ ellen, sőt ahogyan Balogh Eriiké, Györgyike megszemélyesítő­je a tévéjátékban megfogal­mazza: némi dacos lázadás is módjával. S ez a színészi játék, a kiféjező alakítás ugyancsak a rendező Szirtes Tamás érdeme is. Mert nem­csak az egyes helyzetekben, az egyes figurák rajzában is élesen jellemez. A parve- nü család ábrázolásán belül kitűnő a szószátyár, kártyás, linkócá apa — Zenthe Fe­renc — de ugyanúgy az úri lehetőségektől megszédült, nagyravágyó anya — Pász­tor Erzsi — és a kispolgár irigykedő és afféktáló bécsi rokon mafla nagy lányával — Békés Rita igazán kitűnő ebben a szerepben, a lányt pedig Kiss Mart alakítja — de ahogy mondani szokás, a többiek is mind helyen van­nak a jól megtervezett, tem­pósan ügető játékban. A tőlünk már kissé távol eső kor jellegzetes alakjai­val igazán; friss, ropogós változatban került képernyő­re s még el is gondolkodhat­tunk az emberi színjátéknak eme furcsaságain. Egy már holtnak hitt drámáiba iga­zi élót költözött — érdemes volt ebben a formában fel­támasztani. Zenéről szavakban Reménytelen ügy szavak­ban kifejezni azt, ami a hangokban van, ami dallam­ban, ritmusban szólal meg: prózában visszaadni a zene költészetét, valóban hiába­való fáradozás. Boldizsár Iván, akit azért keresett meg a televízió otthonában, hogy a zenéről kérdezze, nem is a muzsika lényegét akarta szerencsére elmonda­ni, hanem arról a hatásról szólott, amit a világnak ez a csodája, az embert lélek­nek ez a páratlan ajándéka vált ki belőle, ha Veié van találkozása. A muzsikában örömét lelő ember himnu­szát zengte el Boldizsár pró­zában — a zenéről. Kelle­mes barangolásra hívta né­zőjét, s aki vele tartott Ve- lence, Prága, Weimar, Pá­rizs tájait járhatta be az utazni szerető, humánus el­veiről szerte a világban is­mert íróval. Akinek min­denről eszébe jut valami, Prága hangulata Mozart va­rázsiát idézi, Velence a gon­dolások önfeledt dalolását, Weliimarhoz Goethe mellett Liszt kapcsolódik, a mii kő­rishegyi gótikus templomunk is muzsikát indukál benne. Boldizsár Iván olyan megej- tően tudott szólani zenei él­ményeiről, amelyek mindig más élményekkel együtt je­lentkeztek — dehát élet és zene elválasztható-e egy­mástól —, s Boldizsár úgy fogadta őket, mint' az élet gazdagságának szerves ré­szeit. Szavainak nyomán a szóban forgó és felcsendülő zene is másképpen szólott, mint máskor; meghittebben, emberibben, melegebben. Bach Kávékantátája — dal a kávéról — nekem például már úgy marad meg az em­lékezetemben, mint a csalá­dias kis párizsi színház egyik produkciója S ez; volt ebben az egyszierü műsorban a cso­dálatos : Boldizsár Iván meg­osztotta velünk emlékeinek örömét. Csak megjegyzem: a komoly zene népszerűsítésé­nek sem rossz módja ez a személyi varázsra épülő, val- lomásos forma. (Szerkesztet­te Benczédi Ágnes, fotogra- íálta Szalay Z. László, ren­dezte Mérei Anna.) Röviden A Gubcsi Lajos vezette Kockázat már eddig is fel­hívta magára a figyelmet szigorú racionalizmusával, tematikájának érdekességé­vel. Most újabb bizonyságát adta lényeglátó logikájának: az ifjú közgazdászok több órás tanácskozásáról olyan félórányi montázst, összeál­lítást készített, amelyből vi­lágos képeit kaptunk az esz­mecsere lényegéről. Ügy idé­zett az előadók beszédéből, hogy gazdasági életünk leg­égetőbb problémái sora­koztak fel, méghozzá ellen­tétes felfogások megvilágí­tásában. Ízelítőt adott a ta­nácskozás szelleméről is, sőt hangulatából is — nemcsak gondolatait idézte. Izgalmas, „agytágító” félóra volt. „A Dunánál” címmel há­romrészes irodalmi barango­lás kezdődött vasárnap este. Képek a fővárosról és hozzá versrészletek, szövegek. Saj­nos — érdektelen módon feltálalva: kivéve azt a né­hány dokumentumrészletet, amelyek a romba dőlt várost majd az újjáépítés lázas munkáját örökítették meg és több évtized távlatából is dermesztő a viszontlátvá- nyuk filmszalagról is. A Bu­dapest felszabadulásának év­fordulójára szánt barangolás csak részben felelt meg az emlékezés feladatának. Nem szándékában, turistaízű tar­talmában. Épp ezért fő mű- sorided programnak is so­ványkának minősült. — VM — Lézerbalett Szolnokon A Montage Balett Stúdió előadását — a Lézerbalett 2000 című műsort — láthat­ták a szolnoki sportcsarnok­ban, akiket érdekel a tánc és a technika eme újnak éppen nem mondható, de izgalmas vívmánya. Darabos János a jövőt kívánta a nézők elé vetíteni az egymáshoz lazán kapcsolódó jelenetekben, jóllehet a szerelem, a bol­dogság, a félelem, az erőszak mind saját korunkat is idé­zi. Éppen úgy, ahogy az ero­tika is, ami azonban koránt­sem ott jelent meg, ahol azt várta volna a közönség. A színpadra érkező ádám-, pontosabban évakosztümös hölgy láttán a közönség bíz­vást remélhette, itt a „meg­hirdetett” erotikus jelenet. De nem, hiszen a testüket vállaló lányok mást nem is vállaltak. Nem tudtak ugyanis táncolni. Ezzel meg­bontották az egyébként egy­séges színpadképet, mi több, elvonták a nézők figyelmét az előtérben szépen mozgó táncosról. A Vangelis, a Kraftwerk, a Dream zenéjére táncoló ope­raházi és operettszínházi ba- lettosok közül néhányan íze­lítőt adtak az igazi táncmű­vészetből. Misztikus lát­vánnyal mégsem ők, hanem a technikai berendezések szolgáltak. A füstben ide- oda cikázó, a térben külön­böző alakzatokat formáló lé­zernyalábok tették emléke­zetessé a produkciót. Jól pá­rosult ehhez a háttérre ve­tített diaporáma jellegű díszlet is. A Montage Balett Stúdió kezdeményezése minden­esetre figyelemre méltó. Ezt bizonyítja, hogy rövidesen külföldi turnékon is bemu­tatják műsorukat. A két éve működő stúdió első próbál­kozása ha kirobbanó sikert nem is. de kétszeres telt há­zat eredményezett Szolno­kon. — SZÍ — Fotó: tkl Tanári kézikönyv az iskolai számítógépekhez A Szolnoki Művésztelepen Nagy István kamarakiállítása Nagv István szobrászmű­vész munkáiból kamarakiál­lítás nyílik február 17-én, pénteken délután 4 órakor a Szolnoki Művésztelep kol­lektív műtermében. Nagy István 1957 óta dol­gozik a művésztelepen. A megyei tanács művészeti dí­jasa. Munkáival számos hazái és külföldi kiállításon ért el (Sikereket. Szobraival talál­kozhatunk többek között Jászberény, Debrecen, Sze­ged, Kazincbarcika, Szolnok és Budapest terein, utcáin. Kamaratárlata — amelyet Kukri Béla, a Szolnoki Galé­ria baráti körének elnöke nyit meg — április 23-ig vár­ja a látogatókat. Középdöntő Fiatalok állampolgári vetélkedője Már középdöntőinél tart a „Hazám állampolgára va­gyok” vetélkedő, amelyet az elmúlt év szeptemberében hirdetett meg — több más szervvel, intézménnyel kar­öltve — a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa. A játékra, amelynek legfőbb célja, hogy fokozza a fiatalok érdeklődését a közélet, a po­litika, az állampolgári isme­retek iránt, az országból ösz- szesen 545 csapat jelentke­zett. A versenyt három kategó­riában bonyolítják le, külön mérik össze tudásukat, fel- kjéslzjültségüket a gimnáziu­mi, a szakközépiskolai, vala­mint a szakmunkásképző in­tézeti tanulók. A középdöntők márciusban fejeződnek be, a finálé pedig áprilisban, Veszprémben lesz. A legjobbak külföldi juta­lomutazáson vesznek részt, a helyezettek pedig értékes tárgyakat vehetnek majd át. Az iskolai számítógépek használatához segítséget nyújtó tanári kézikönyvet jelentet meg közösen a fő­városi és a Szolnok megyei Pedagógiai Intézet. A könyv anyagát az ELTE Termé­szettudományi Kara gépi numerikus számítástechni­kai tanszékén Kőhegyi Já­nos és alkotócsoportja állí­totta össze. A módszertani kézikönyv lehetőséget te­remt arra, hogy a pedagógu­sok önálló tanulással elsajá­títsák a középiskolákban rendszeresített HT 1080 Z számítógép alkalmazását az oktatásban. Az egyes fejeze­tekben a szerzők ismertetik a programozáshoz szükséges alapvető tudnivalókat, és a basic programozási nyelv „szókincsét”, azaz utasítá­sait és parancsait. Részlete­sen tárgyalják a számítógép adta szemléltetési lehetősé­geket, amelyek elsősorban a matematika, fizika és bioló­gia tantárgyak tanításakor hasznosíthatók. Emellett a könyv feladatkiválasztásá­val igazodik a középiskolai tananyaghoz, s témajavasla­taival segíti az iskolai szá­mítástechnikai szakkörök munkáját. Eddig hasonló té­májú kiadvány még nem állt a pedagógusok rendelkezé­sére. A számítástechnikai kézi­könyv várhatóan májusban jelenik meg, és a Szolnok megyei Pedagógiai Intézet — a megyei pedagógus-to­vábbképzőkön keresztül — megrendelésre az ország va­lamennyi középiskolájába eljuttatja. Kisújszálláson A biológushónap rendezvényei Az úttörőcsapatok környe­zetvédelmi vetélkedőjével folytatódtak pénteiken dél­után fél 3 órától Kisújszál­láson a biológushónap ren­dezvényei. Február 20-án, hétfőn a szakmunkásképző intézetben 9 órától, a gimná­ziumban délután 3 órától és a művelődési házban 18 órá­tól dr. Pálóczi Horváth And­rás régész Szállások, falvak, temetők címmel Kisújszállás ősi telephelyeiről tart elő­adást. Másnap délután fél 3 ódától az Ady filmszínház­ban természeti, természetvé­delmi irövidfi|meket vetíte­nek az érdeklődőknek, Kiss József Kossuth-díjas, kiváló művész alkotásaiból. Az idén újra megnyílik a káptalanfüredi úttörőtábor A két esztendeje, ételmér­gezés miatt bezártKáptalaiv- füredi Nyári Ifjúsági Tábor idén nyáron ismét megnyitja kapuit a vakációzó diákok előtt: a negyvenhét hektáros park 14 táborában — a ter­vek szerint június 18-tól — turnusonként 2 ezer főváro­si és vidéki gyermek nyaral­hat majd. Miként a tábor vezetői az MTI munkatársának elmon­dották, a Dunántúli Vízügyi Építő Vállalat szakemberei január közepén kezdtek hoz­zá a csatornázási munkákhoz, amelynek elkészülte egyik feltétele a tábor megnyitásá­nak. Az 1968-ban létesült tá­borban — mint áltálában sok balatoni településen — a szennyvíz elvezetése megol­datlan probléma volt. Bár 1982-ben a fertőzéses megbe­tegedések romlott ételtől származtak, a Veszprém me­gyei Tanács — á csatornahá­lózat hiánya miatti esetleges újabb fertőzéseket elkerülen­dő — tavaly is zárva tartat­ta a tábort. A Balatonfűzfő és Csopak között 1983 már­ciusában megépült regioná­lis csatorna-fővezetékkel vált lehetővé, hogy minden szem­pontból eleget tegyenek a közegészségügyi kívánalmak­nak. A gerincvezeték készíté­sével egyidőben a tábort fenntartó budapesti, kerületi illetve megyei tanácsok a kapcsolódó szennyvízcsator­na-bleköté sekket saját erőből valósítják meg. Korábbi eredményes sze­replése után 1983-ban is részt vett a ravennai Dante Biennálé kisplasz­tikái pályázatán Szabó László szobrászművész, a Szolnoki Művésztelep tagja. Beatrice című ér­me elnyerte a ravennai Dante Központ bronzér­mét. Képünkön (bal ol­dalon) Szabó László mun­kája, fönt a napokban megérkezett bronzérem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom