Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-11 / 35. szám

1984. FEBRUÁR 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Asszonyok, több műszakban A hagyományos felfogás szerint a bolti eladóé két­ségtelenül „nőiesebb” foglal­kozás, mint a marósé. így gondolta ezt annak idején Bató Jánosné, de végül egy ismerőse biztatására mégis a vasas szakma mellett dön­tött. „Mintha szobrász lennél, olyan ez a munka, mondták, Az szép, gondoltam, ahhoz lélek kell...” S így látja ’66 óta? „Ha ésszel, szívvel vég­zi az ember, amit szeret, ab­ból jó születik, akkor elfo­gadják a többiek. Ha meg nem kedveli azt a munkát, jobb mást próbálni. Én ’69- ben szabadultam fel, s meg­indult a harc: kell nő a tmk- ba vagy nem? Végül marad­hattam, a jeles bizonyítvány segített.” Az alacsony, barna asa- szonyka szinte elvész a hű­tőgépgyár tmk-üzemének eszterga- és marógépei kö­zött. Egyedi alkatrészeket gyárt. Egész műszak alatt „korosodó” gépe mellett áll. Mire letelik a nyolc óra, bi­zony sajog a keze, lába. „Mégis szeretem, érdekes munka, a saját fejem után dolgozhatok, s jószerint raj­tam múlik, milyen munka­darab kerül ki a kezem alól. A termelés a berendezéseket, gépeket elkoptatja, a mi dol­A hajdan tanyasi lány ke­ze munkája ma Equadorba, Indiába jut el. ’68-ban adta le munkakönyvét a kunma- darasi Vas- és Elektromosi­pari Szövetkezetben. „Eleinte alig állt rá a ke­zem erre a munkára — per­geti vissza az időt Lantos Lászlóné —, később már vil­lanymotorokat javítottam, majd azt is elérhettem, hogy elektrolakatos váljék belő­lem. Mégiscsak más egy szakmunkás, nem igaz?” Hetente, műszak után járt át Karcagra a szakmunkás- képzőbe, természetesen ké­szülnie kellett a vizsgákra is. Két gyermek mellett, hiszen a kőművesként ugyancsak a Keviszben dolgozó férje legföljebb felügyelt a ki­csikre. „Persze ahogy nőnek ke­vesebb lesz velük a baj, ön­állóbbak. .. Kevesebbet mondtam? Ügy helyesebb, hogy más gondok adódnak a nevelésükben.” Lantosné jelenleg brigád­A tekercselőüzem munkás­nője lemezeli. 20—30 kiveze­téssel látja el a különböző transzformátorokat, hogy majd hegesztőgépekbe, elekt­romos jelzőtáblákba építsék be őket. „Szó se róla, nehéz egyez­gunk „gyógyítani” őket. Fon­tos a munkánk, éppen ezért nem értem, miért kezelnek néha mostohagyerekként minket, tmk-sokat. Tavaly, a két évvégi ünnep közötti leállás előtt a többi üzem megkapta a prémiu­mot, ők viszont csak később. Pedig jól jött volna a pénz az ünnepekre a családnak. „Be kell osztanom minden fillért (én vagyok otthon a pénzügyminiszter) hisz még sok minden kell a nemrég felépített házunkhoz”. Az üzem feladatait teljesí­tendő, Batónénak éppúgy helyt kell állnia, mint a tő­le jobbra vagy balra dolgozó férfi marósoknak. Nincs kü­lönbség — a rábízott mun­ka alapján ítélik meg őt is. A szocialista brigád vezetői cím pedig iránytű számára. „Bizonyítanom kell, meny­nyit érek. Ez nekem nem­csak mint brigádvezetőnek lényeges, de mint nőnek is — így gondolom. A kerese­temre pedig szükség van. a férjemmel együtt úgy 8 ezer körül viszünk haza havonta. A 3 év gyest azért rááldoz­tam a gyermekünkre, mert szerintem a kezdeti együtt- lét megfizethetetlen. Persze, ma is sokszor mellette kell maradnom, gyakran beteges­kedik”. vezető-helyettes. Két tűz között? l„Igen sokszor nehéz he­lyes utat találni a „lent” és a „fent” szándékai, igényei között”. Csúsznak a határidők, tor­lódnak a munkák — csípő­sebbek az asszonyok nyelve. „Az előkészítés se jó: vá­rakoznunk kell a bakelit táb­lákra, a vaskeretekre. Meg­esik, hogy egymás orra elől visszük el őket...” Jobb szervezéssel talán elkészülne a tekercselés is akkorra, mikor éppen besze­relnék? — kérdezem. „Csak tenni kéne már va­lamit!” — vágta rá nyom­ban. „Tudja, olyan ez. mint a ventillátorok ügye. Már megvették, hogy télen ne fa- gyoskodjunk nyáron ne iz­zadjunk. Csak még most sincsenek felszerelve... Vagy jutalomosztáskor megkérdez­nek bennünket, beadjuk a listánkat, aztán másképp döntenek. Apró dolgok ezek, de ilyeneken is múlik a közérzetünk”. tetni, a műszakokat is — mondja Lantosné, otthon is rengeteg a tennivaló: anya­disznókat nevelünk eladás­ra, az idén építkezni szeret­nénk. Két gyermekünkért gyarapodnánk, de ennyi min­den mellett alig jut időnk rájuk. Legföljebb hét vé­gén, de a háztartási munkák dandárját is akkor kell el­végezni”. A szórakozásuk felől tu­dakozódom. „Szűkén telik rá. Az új­ság. meg a tévé... Külföldön még nem jártunk, mejd, egyszer...” Egyedül nehezebb A szikraeső eláll, a kékes­kesernyés füst oszladozik, Márton Sándornét kissé vá­ratlanul érte, hogy keresem. „Mit lehet rólam írni?” — tiltakozik halkan. Bizonyos: távol áll tőle az Önreklám, a hatásvadászat, vagy éppen a panaszkodás. „Mikor összekerültünk a férjemmel, szinte semmink se volt. Sokat kellett akkor is dolgoznom, hisz ő másfe­lé járt... Nem voltunk egy­máshoz valók — elváltunk. Kisfiúnk még a hármat sem töltötte be, gondoskodnom kellett róla, hogy ne érezzen hiányt, de az albérletből is (kikecmeregjünk, a munka­helyen pedig szó ne érjen, hogy nem dolgozom annyit, mint más, legyen az akár férfi szaktárs — megérti, hogy nem volt egyszerű. De vállaltam. Mit tehettem vol­na?” ’77-től ganzvilles. Ugyan­ebben az esztendőben végre saját lakáshoz jutott. A gyárban a 2-es csarnok he- gesztőcsoportjában „varrja” a fémeket, mint a Novem­ber 7. Szocialista Brigád egyetlen női tagja. Munká­járól elismeréssel szólnak. „Együtt dolgozunk. Ma már nem olyan szenzáció, hogy egy nő a férfiak között, vasasként keresi a kenyerét. Mindenki teszi a maga dol­gát.” Mártonná a CO-védőgázas géppel mozdonyok, villany- motorok alvázait, burkolata­it hegeszti. „Igyekszem a legtöbbet nyújtani, ehhez talán előny az egyedüllétem. A munkán kívül a gyerekemnek élek. Mégis rossz egyedül, na­gyon rossz, de igazi társat találni is nehéz”. Fizetéséből mire futotta, futja? Mindenre, ami szük­séges. Mindent megadott a fiának. Csak azt sajnálja, hogy a gyerek abbahagyta a villanyszerelés kitanulását. „Majd talán ősszel. Az asztaloskodáshoz kapott ked­vet .. Most ezért drukkolok. Jó képességű rendes fiú. Csak többet lenne otthon, de már nem gyerek. Bará­tok, lányok, tudja, hogy van ez”. Asszonyok — kalapáccsal és fakanállal, örömök ölelé­sében és gondok gyűrűjében. Több műszakban így telnek napjaik. Sz. Tamás Tibor „Összehangolás” — a család segítségével Férfimódra helytállni a termelésben A Szolnok megyei Patyolat Vállalatnak 1973 óta van bérfehérnemű-szolgáltatása Szolnok megyében. A megye 17 helyén összesen 6700-an veszik igénybe ezt a szolgáltatást. Az el­használt ágyneműk helyett kétezer garintúra új színes ágyneműt vásároltak, melyek már az üzletekbe kerültek. Képünkön: a mosás négy nagy teljesítményű mosógépben történik Fotó: — nzs — Zsíros kenyér és autó Idegsejtkutatás 0 tanulás mechanizmusa A Magyar Tudományos Akadémia tihanyi Biológiai Intézetének legújabb kutatá­si eredményei közelebb hoz­zák a tanulás, az emlék­nyomőrzés sejtszínű meg­ismerését. Az intézet kísér­letes állattani osztályán dol­gozó kutatóknak ugyanis si­került azonosítaniuk az idégsejtnyúlványoknak azo­kat az érintkezési felületeit, amelyek feltehetően a tanu­lási és az amléknyom-őrzés színhelyei. A kísérlet mo­dellje a csiga. Ennek nagy sejtjei, egyszerűbb mecha­nizmusai ugyanis könnyeb­ben vizsgálhatók. A kísérle­tek bizonyítják azt is, hogy ezeken a kapcsolódási helye­ken jól modellezhető a kí­vülről érkező ingerek útja, sorsa, azok serkentő és gát­ló hatása. Mindezek a me­chanizmusok alkotják a vi­selkedés hátterét, annak anyagi szerveződését. Energiatakarékos útépítés Korszerű, energiatakarékos útépítési és felületkezelési technológiát szabadalmaztat­tak a zalaegerszegi Közúti Építő Vállalat szakemberei, A zalaegerszegi útépítők előbb erőművi pernyét hasz­náltak cement helyett kötő­anyagnak. Az így készült utak jól bírják a forgalmait Az eljárást azonban hama­rosan továbbfejlesztették, s így jutottak el a most sza­badalmazott eljáráshoz!. Esze­rint nedves kőzuzalékhoz pernyét és hideg bitumen. emulziót kevernek. A per­nye az útburkolat szilárdsá­gát, a bitumienemulrió pedig a rugalmasságát biztosítja. Az útburkolat készítése az ismert aszfaltozó gépekkel végezhető. Valamikor, hajdani kisis­kolás korunkban a „jó csa­ládból’’, vagyis a tehetőseb­ből származó gyerek csalha­tatlan jele, hogy ha úgy tet­szik pedigréje a vajas ke­nyér tízórai volt. A húsz­harminc nebuló közül az úrigyerekek naponta hozták a vajas döf it, az igazán gaz­dagoknak még parízer, vagy szalámi is dukált a két sze­let közé A többiek, a „pór­nép” az éppen pillanatnyi anyagi helyzettől függően vagy tízórai nélkül jöttek, vagy hozták a szokásos' zsí­ros-, lekváros kenyeret. Az viszont már1 akkortájt is a demokratizmus csalhatatlan jele volt, hogy a vajas ke- nyeresek-zsemléseik voltak a cserekínálók, ök irigyelték jobban a házli zsírral meg­kent házi kenyeret, mint fordítva. Akadtak napok amikor egy-egy karéj zsíro­sért a vajas zsemle mellé még üveggolyót, vagy pom­pás csatárnak kínálkozó megreszelt, kabátgomibot is lehetett alkudni. Manapság az elemi, helyet­ti általánosban más. bár két­ségtelenül ugyanolyan csal­hatatlan jelei vannak a ré­tegződésnek: A lényege: „Megnézem, milyen kocsival hoznak a suliba és megmon­dom kft vagy”. Nem tudom álltak-e már iskolabejárat előtt úgy reg­gel félnyolc-háromnegyed- nyolc táján. Tessék egyszler megnézni, csodálatos színjá­ték. A gyalog érkezők a sta­tisztéria. Dekkolnak a jár­dán, és élénk taglejtésekkel, egymást túlkiabálva-magya- rázva kísérik a fő- és mel­lékszereplők játékát. Megérkezik a Trabantos szülő. Csemetéje tudatában van annak, hogy őt kocsival hozták, tehát több, mint a csóró gyalogosok. De nem főszereplő voltát sem tudja tagadni, mert mire a hátsó ülésről kikecmereg, és le­hajtott fejjel kibújik a tör­pe növésű cirkálóból, addig­ra át is villan apró agyacs- káján egy négyajtós kocsi képe, olyan, amilyenről né­ha éjszaka álmodni szokott A Ladós, a Pols kis, meg miegymás középkategóriás majdnem-főszereplők már rátartibbak. „Ez van, ez ne­künk jár”, mondja a tekin­tetük, mégsem túlságosan beképzelték, hiszen az osz­tályban mindenki ismeri a járgányok hibáit is. Fo­gyasztás, kasznirohadás .. mai huszonnyolc ... bocsá­nat. hetvennyolcasok félsza­vaikból is értik egymást. Külön kategória minden nagy nyugati márka. Apró utasának már nemcsak a száguldás' a megszokott do­log, de megtanult kiszállni is. El sem hiszik, hogy az milyen nagy művészet. Az apró főszereplő kiszáll, az ajtót valamivel hangosabban csapja be. mint délután ha­zaérkezéskor. Az elegáns csattanás felér egy feftvonási- kezdő gongütéssel is. Kinyí­lik a jobb első ajtó, és apu­ka vagy anyuka kiadja a táskát. Főhősünk kicsit meg­emeli,' mintha a súlyát la­tolgatná, pedig csak arra hívja fel a bámészkodó nép­ség figyelmét, hogy a nap is másképpen csillog ezen a bőr-diplomata-micsodán. S ha azt hiszik, hogy ezzel vé­ge a színjátéknak, nagyon tévednek. Nem. nem. Agye­rek még behiajol a kocsiba néhány szót vált az öregek­kel, no nem mintha valami fontos dolog jutott volna az eszébe, csupán időt hagy a többieknek az alaposabb gusiztáiásra. Most még meg­nézhetik az automata an­tennát, az üvegbe épített fű­tést, no meg a legújabb dísz- tárcsákat. Lassan. k:iadó§ puszikkal búcsúzik, ami máskor, más körülmények között eszébe sem jutna, az­tán odafordul az elcsendese­dett félkahéjban állókhoz és megszólal: „Sriasztok, mi van?” Szóval ilyen a rétegződés manapság. Valamikor a va­jasok, pari zenesek kapták a legtöbb verést a többiektől, manapság a „menő” autó­sok. Hiába; úgy látszik az igazságos demokratizmus eb­ben a korban még nagyon erős. E. GY. A nyugdíjasok üdültetése Akik megtartották szakszervezeti tagságukat Magyarországon minden ötödik állampolgár nyugdí­jas, számuk elérte a 2,2 mil­liót. Közülük a nők vannak többségben (1 millió 300 ezer) már csak azért is, mert ők öt évvel korábban mehetnek nyugdíjba. Természetesen mások a lehetőségei a tegnap és teg­napelőtt nyugdíjba kerültek­nek és azoknak, akik jóval korábban. 15—20 éve hagy­ták abba a munkát. Minde­nekelőtt egészségi állapotuk, anyagi helyzetük, életkoruk, családi helyzetük, valamint munkavállalási lehetőségeik mérlegelésével kapnak ki- sebb-nagyobb támogatást, kedvezményeket. A föidényben is? A korábban létesített szak- szervezeti tagságukat mint­egy 600 ezren tartották meg, vagyis a szakszervezeti tag­ság 13 százaléka nyugdíjas, ök aktív társaikkal azonos jogokat élveznek. így töb­bek között a kedvezményes üdülésből is részesedhetnek. A főidényi családos beutalás kivételével valamennyi ked­vezményes üdülésre jogosul­tak. A vakáció alatti csalá­dos üdülés mindössze öt cso­portban szervezhető. Ilyen­kor az igénylők száma min­dig többszöröse a lehetősé­geknek. Ezért írja elő a szak- szervezeti tagság kedvezmé­nyes üdülési szabályzata, hogy a főidényben a nagy­szülők — akár aktívak, akár nyugdíjasok — unokával nem pihenhetnek együtt. A főszezonon kívüli időszakban már elvihetik a nyugdíja­sok a kis unokát. Minden hatodik vendég Egyesek részéről újra és újra felmerül a kétely, hogy a nyugdíjasok SZOT-beuta- lása csak az üdülési szabály­zatban rögzített lehetőség marad. Adatokkal igazolha­tó, hogy a szakszervezeti alapszervezetek többsége az Idősek üdültetését is szív­ügynek tekinti. Az elmúlt évi üdülési statisztikát később összesítik, ezért most csak az 1982. évj tényszámók is­mertetésére vállalkozhatunk. A SZOT-üdülők minden ha­todik felnőtt vendége nyug­díjas. A Vasasszakszervezet­hez tartozó alapszervezetek például a felnőtt SZOT-be- utalók egyötödét adták a nyugdíjasoknak. Ez nem vé­letlen, mivel a nagy válla­lataik többsége önálló alap­szervezetként kezeli a nyug­díjasbizottságokat. A vasa­soktól alig maradt el a Tex­til- és Ruházatipari Szak- szervezet. Mindkét szakmá­ban a SZOT-üdülőjegyek 19 —19 százalékát adták a nyugdíjasoknak. Ugyancsak pozitív a kép a Közlekedési, a Postás- és a Vasutasszak-- szervezetnél ds, valamennyi­nél az öszes beutaló 18 szá­zalékát kapták az idősek. A SZOT-beuta 1 ásón kívül néhány szakmai központ — mint például a vasas, a nyomdász — a budai hegyek­ben, az egészségügy Keszthe­lyen és Csopakon, a bőripar, a HVDSZ, a KPVDSZ, a köz­lekedés, a vasutas az ország egyéb üdülőhelyein rend­szeresen szervezi a főidényen kívüli időszakban a külön nyugdíjascsoportokat. Nemcsak a SZOT feladata Esetenként félreértés ta- • pasztaiható, hogy csak a vál­lalatuknál munkát vállaló nyugdíjasok üdülhetnek SZOT-lbeutalóval. Ez tévedés, valamennyi nyugdíjas szak- szervezeti tag beutalható kedvezményesen SZOT. vagy vállalati üdülőbe. Ugyanis a nyugdíjasok üdültetése nem­csak a SZOT feladata. Az idős korúak az összes ked­vezményes beutalási lehető­ség több mint kétharmadát jelentő vállalatok, hivatalok, intézmények által fenntar­tott üdülőkbe is eljuthatnak. A nyugdíjasoknak az üdü­lés nem csupán kikapcsoló­dás; szervezetük regeneráló­dását is segíti a kéthetes pi­henés. A jövőben évente még több nyugdíjas üdülhetne, ha a melegvízű fürdőhelyek mellett létesült valamennyi vállalati pihenőház — a SZOT-üdülőkhöz hasonlóan — egész éven át üzemelne és néhány csoportban af idő­seket ds fogadná.

Next

/
Oldalképek
Tartalom