Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-24 / 46. szám

1984. FEBRUÁR 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hatvanhat éves a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta Koszorúzások a fővárosban és a megyeszékhelyen Koszorúzás a szolnoki Hősök téri szovjet 'emlékműnél A szovjet hadsereg és ha­ditengerészeti flotta meg­alakulásának hatvanhatodik évfordulóján, tegnap ország­szerte koszorúzása ünnepsé­geket és megemlékezéseket tartottak. A fővárosban a Gellérthe­gyen, a Felszabadulási Em­lékműnél 'katonai tisztelet- adással felvonták a magyar nemzeti lobogót és a nem­zetközi munkásmozgalom vörös zászlóját is. Utána a hazánk felszabadulásáért ví­vott harcban hősi halált halt szovjet katonák emlékművé­nél koszorúzása ünnepséget tartottak. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után el­sőként a Magyar Népköz- társaság fegyveres erői ne­vében Czinege Lajos hadse­reg tábornok, hon védelmi mi - niszter, Horváth István bel­ügyminiszter és Nagy György ezredes, a Munkásőrség or­szágos parancsnokának első helyettese koszorúzott. A Szovjetunió budapesti nagy- követsége nevében Vlagyimir Bazovszkij rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, Vlagyimir Zatov ezredes, katonai és légügyi attasé ko- szorúzott. Ezután a HNF Or­szágos Tanácsa, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, a KISZ KB. a Budapesten akkreditált ka­tonai attasék, az ideiglene­sen hazánkban állomásozó szovjet Déli Hadseregcso­port, az MSZBT és _az MHSZ képviselői helyezték el a megemlékezés koszorú­it. Az ünnepség az Intema- cionálé hangjaival fejező­dött 'be. Az évforduló alkalmából koszorúzási ünnepségek vol­tak Szolnokon is- Tegnap kilenc órakor a Munkásőr úti temetőben levő szovjet hősi emlékműnél koszorúz­tak a város fegyveres tes­tületéinek, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet alakulatoknak, az MHSZ városi szervezetének és a Hazafias Népfront vá­rosi bizottságának képviselői. Tíz órakor a Hősök terén tartottak koszorúzást. A ma­gyar és a szovjet himnusz elhangzása után elhelyezték a megemlékezés koszorúit a megyei fegyveres testületek, a hazánkban ideiglenesen ál­lomásozó szovjet alakulatok vezetői, az MHSZ megyei szervezete és a HNF megyei bizottsága képviselői. Utá­na a szolnoki diákok és dol­gozók helyezték el az em­lékmű talapzatán a megem­lékezés és a tisztelet virá­gait. A koszorúzási ünnep­ség az Intemacionálé hang­jaival ért véget. ÖNÁLLÓ TERVEZŐCSOPORT DIVATOS LÁBBELIK Olcsón dolgoznak a jászberényi ciposok Folyamatos a műszaki fejlesztés, bővítik az exportot Eddigi legsikeresebb évét zárta 1983-ban a 32 eszten­deje üzemelő jászberényi Ci­pőipari Vállalat: 601 ezer pár női lábbelit gyártott, ár­bevétele 118 millió forint, a nyeresége pedig 25 millió volt. A jövedelmezőségi mu­tató 75 százalékos. A válla­lat dolgozói csaknem 490 ezer pár női szandált készí­tettek exportra, zömében az NDK-ba és a Szovjetunióba, 92 millió forintos értékben. A jászberényi cipősök a Jászság nagy múltra vissza­tekintő csizmadia mesterség jó hagyományait igyekeznek folytatni, a 240 dolgozót számláló közösség a minő­ség mellett az újszerűségre is törekszik, hogy a fogyasz­tók (divatcikkről lévén szó!) igényeit minél jobban kie­légítse. Saját „nevelésű” ön­álló tervezőcsoportjuk 35 női cipő modelljét alkotja meg, elsősorban az olasz di­vatirányzatokat követvén: jelenleg már az 1985-ös be­mutatókra készülnek. A tetszetős kivitelezésen kívül a gazdaságos előállí­tást is szem előtt tartják — termékeiket fele annyi áron tudják (haszonnal) értékesí­teni, mint más cégek. Ebben sokat jelent az, hogy vi­szonylag jó termelő kollektí­vával dolgoznak, annak tag­jai az alacsony bérszínvonal ellenére sem néznek jobban fizető „gazda” után. Meg­jegyzendő, hogy a vállalat az új keresetszabályozási rend­szerhez kapcsolódóan pá­lyázatot nyújtott be az Ipa­ri Minisztériumhoz, ennek révén várhatóan mintegy tizenegy százalékkal növelik majd a dolgozók bérét. A hatékonyságot segíti az is, hogy az utóbbi 10—12 év­ben folyamatosan végezték a műszaki fejlesztést. Hazai viszonylatban modern gé­pekkel termelnek: cseh Mi­nerva tűzőgépekkel, az alja­megmunkálásra pedig NSZK gyártmányú berendezéseket állítottak be. Természetesen a döntő az, hogy az itt dol­gozók szakképzettségét mi­nél magasabb színvonalra emeljék, hiszen a lábbelikre egyre több díszítés kell. A pántokat egyébként, egy gaz­dasági munkaközösséggel ké­szíttetik, így azok olcsóbbak, s jobb a minőségük. A műbőrfelsőrészből s műanyag talpakból készített női szandálokból naponta 2600 párat gyártanak. Erre az évre minden kapacitásu­kat lekötötték. Az idén 570 ezer pár lábbeli készítését tervezik, ebből 2500 párat bel<?a megrendelésre, ami 10 ezerrel több mint tavaly. Belföldön értékesítenek 50 ezer pár szandált, a többi NDK-beli és szovjet kivitele re készül. Ünnepség Tisza József sírjánál Február 27-én a budapesti Mező Imre úti temetőben Tisza József születése 70. évfordulója alkalmából ko­szorúzási ünnepséget tarta­nak. A magyar munkásmozga­lom kiemelkedő személyisé­gének sírjára elhelyezik a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium, a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsa, a megyei pártbi­zottság és a megyei tanács vezetői, valamint családtag­jai. tisztelői koszorúit. Tavalyi munkájukat értékelték Ülésezett a megyei NEB Tegnap délelőtt megtartot­ta soros ülését a megyei Né­pi Ellenőrzési Bizottság, amelyen részt vett és fel­szólalt Szálkái Tóth István, a KNEB elnökhelyettese és Bálint Ferenc, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Az ülésen megvitatták a megyei, a járási, a városi népi ellenőrzési bizottságok 1983. évi munkáját, majd el­fogadták a megyei és a terü­leti népi ellenőrzési bizott­ságok idei munkaprogram­ját, valamint a NEB-ek tá­jékoztatási tervét. Az ülés az elnöki beszámolóval ért véget. Munkaközösségek a szolnoki Ganzvlllben A közös kassza és az egyén haszna Sokan kérdezik: csodaszer, maszek szocializmus ? Nyil­vánvaló : sem ez, sem az. Ami viszont tény: az utób­bi években aligha kavarta föl .bármi úgy a gazdaság és a közvélemény vizeit, mint ez az új típusú gazdasági szer­vezet: kisvállalkozás. Cik­künkben a Ganz Villamossá­gi Művek szolnoki gyárában alakított vállalati munkakö­zösséget vettük nagyító alá. 1981 végén a gyár vezetői között kézről kézre járt a Fi­gyelő egyik, a Dunai Vasmű­ben létrejött vgmk-ról szó­ló cikke. Fölvillanyozód tak. Végre egy használható re­cept a bajok orvoslására! De lesz-e elegendő jelentkező, sikerül-e meghonosítani az új formát? Kétségek és re­mények hullámoztak. — Sok választási lehetősé­günk nem volt — mondja Nagy János igazgató — mert bennünket is sújtott a gaz­dasági visszaesés. Az óriás vasszerkezetekből, transzfor­mátorokból jóval kevesebbet rendeltek tőlünk. Inkább a A szabad kapacitásokban, az egyedi gépgyártás (másutt sem ismeretlen) túlterhelt területein, például a darabo­lásnál, a forgácsolásnál, ha­táridős. speciális munkáknál kamatoztatják szaktudá­sukat a kezdeményezők, a többletmunkára, hajlandók. Hiteden ’78-tói mindinkább érezték a dolgozók, hogy vé­konyabb a 'boríték. Persze, a vgmk-k szerve­zésében. meghonosításában is érvényesült az, hogy min­den kezdet nehéz. Körülmé­nyes eljárási procedúra, a működést szabályozó jogi dzsungel nehezítette, s te­gyük hozzá, ma sem könnyí­ti a működésüket. Az első csoport ’82 nyarán jött lét­re, ezt követően sorra szüle­tett a többi. Jelenleg 11 vgimk dolgozik, csaknem 140 résztvevővel, ami az összlét- szám egyharmada. Zömmel produktív munkát végeznek. 1— Tavaly — összegezi az eredményeket Tóth József főmérnök — 400 ezer norma­órát kellett teljesítenünk, a géemkázók 120 ezret vállal­tak. Az idén tízezerrel töb­bet terveznek. Még 3 kollek­tíva megalakulására számí­Bársony Miklóst, a pajzs­lakatosok munkaközösségé­nek vezetőjét a munkameg­osztásról kérdezzük. — Csak akkor jövünk be, ha tennivaló vár ránk. Az kisebb (ám sokkalta munka­igényesebb !), forgógépekhez, járműveikhez való alkatré­szek iránt mutatkozott ér­deklődés. így mi is váltot­tunk. De ez a technikai szín­vonalunk, a külső kooperá­ció és más okok miatt ne­hézségekbe ütközött, olyan megoldást kellett tehát ke­resnünk. amely nagyobb be­ruházás nélkül is növelte gyárunk kapacitását. Elme ugyanis sürgősen szükségünk volt (és van) a megnövefce- dett termelési feladatok tel­jesítéséhez. Az igazgató ésszerűen ele­mez: legolcsóbb termelni fő- munkaidőben, viszont ha csekélyebb a termelőképes­ség — túlórázni, illetve „gé- emkázni” kell. Végső eset­ben folyamodnak a gyárka­pun kívüli együttműködés­hez, mert ez kerül a legtöb­be. Ám a legeslegdrágább az, ha egyáltalán nem tudnak eleget tenni a piac igényel­nék! Ezért kezdeményezték a munkaközösségek megalakí­tását. tunk — ennyi elegendő lesz az adott feladatokhoz. Mivel a trafógyártás főál­lásban gazdaságtalanná vált, megszüntették. Pontosabban ezentúl a vasmagrakók gmk-ja (az első a gyárban) készíti. — Hogyan fogadták a kis­vállalkozás bevezetésének hí­rét? — Örömmel — feleli Illyés Béla központi programozó — hiszen így plusz pénzhez ju­tunk, anélkül, hogy maszek­hoz kéne szegődnünk vagy másutt másodállást vállal­nunk. Tulajdonképp a koc­kázat sem túl nagy, miután Gulyás János személyzeti osztályvezető minden szüksé­ges jogi teendőben segít ne­künk, a gyár pedig ellát fo­lyamatos munkával, anyagot, szerszámot biztosít — mindez biztonságot nyújt. A törzs­gyár programjához igazodó határidők olykor kemény tempót diktálnak. A trafók­hoz, az 5—120 kilós vasma­gokhoz három helyről kap­juk az alkatrészeket. Sok­szor fő a fejünk azért, hogy együtt legyen minden az ösz- szeszereléskor. előkészítésben is valamennyi vgmk-tag közreműködik, sőt a művezető, a raktáros, szó­val, mindenki, akire szükség van. Mert pénzre megy a já­ték. — Mennyit dolgoznak ha­vonta? — Átlagosan 60—80 órát. De ez a munkától függ, csúcsidőszakban 120-at is teljesítünk. — Nem sok ez? Bólint: — Valóban sok. Ám meg­fizetik, kétszeresére nőtt a fizetésünk, évente úgy 50—52 ezer forint jön össze a gé- emkázásből. Igaz. megérzi a család, hogy kevesebbet va­gyunk óífchon, de mit te­gyen az, akinek nincs még lakása, 'berendezése? ... Az otthon nyugalmának az is árt, ha anyagi gondokkal küszködik a család. — És még erre fogják rá némelyek — veti közbe Tán- czos József, a Lokomotív gmk vezetője —, hogy anya­gias a szemléletünk!? Szük­ségből kell nekünk ez a „ház­táji”, nem másért! Az egyik gyarapodni akar, a másik tartani kívánja a szintet. A vastagabb boríték mögött azonban látni kell a többlet- munkát, meg azt is, hogy ilyen a differenciálás. Fe­szültségek? Persze. hogy vannak! Abból, hogy fci ke­rül be, ki mit csinál, meny­nyi a pénz... Megjegyzem, azért kisebb lekötöttség ez, mint általában hiszik. A munkamegosztásról beszél­tünk az imént, nos, ehhez (azon kívül, hogy megnéz­zük. kit veszünk he magunk közé) hozzátartozik: a csa­pat egyik fele szombaton, a másik fele vasárnap jön be. Tehát nem görnyedünk foly­vást itt bent. Aki marad Amikor néhány hónappal ezelőtt a szolnoki Ganzvill- ben jártam. Nagy János igaz­gató úgy fogalmazott, hogv az itt dolgozók egyharmadát a fuvallat is elviszi, de a többség erős gyökerekkel kö­tődik a gyárhoz. Javult-e a munkaerőhelyzet a kisvállal­kozás elterjedésével? Gulyás János személyzeti osztályve­zető azt mondja, hogy nem. A számok szintén ezt tanú­sítják. 1982-ben 436-an dol­goztak náluk, ez idő szerint 386 embert tartanak nyil­ván. Azt természetesen nem feledhetjük el: a képzettebb, igyekvőbb munkások, a „hú­zóemberek” többsége nem lett hűtlen a szolnoki Ganz- villhez. (Folytatjuk) (Következik: Kisvállalkozás kontra brigádmozgalom?) Sz. Tamás Tibor Találkoztak az érdekek Kemény a tempó Nagyiváni üzemében több mint 350 ezer kéve nádat dolgoz fel az idén a tiszaörsi Petőfi Tsz. A válogatott, első osztályú nádat külföldön értékesítik, a II. és III. osztályúból nádpallókat, nádtakarókat szőnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom