Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-24 / 46. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. FEBRUÁR 24. Válogatni a látnivalókban is Napról napra több lesz nálunk a múzeum. Ha valaki az autóutakon jár, sokszor szemébe ötlik egy-egy tábla, amely vagy múzeumot jelez, vagy értékes műemléket. Sokan úgy gondolják, hogy mindegyik táblánál meg kellene állni, mert nem szabad kihagyni egyetlen műkincset sem, akár régi falusi bútorokról, akár fotókiállításról, akár képtárról vagy óramúzeumról van szó. S az embert szinte lelkiisme- ret-furdalással tölti el az, ha egy-egy vidéki városba utazván nincs ideje minden stációnál lehorgonyozni, mindent végignézni. Hasonlóképpen telítve van a művelt ember lelkiismeret- furdalással akkor, ha egy- egy képtárat tekint meg. Hiszen majdnem lehetetlen egy nagyobb gyűjtemény minden egyes értékét tüzetesen megtekinteni, ahogy kellene vagy ahogyan illik. Bizony elcsúszik az ember szeme egy-egy értékes alkotás fölött, hogy a másik, hozzá közelebb állót jobban szemügyre vehesse. A múzeumlátogatásnak természetesen egyéni módszerrel kell történnie. Csaknem bizonyos, hogy vannak olyan alkotások, melyek a múzeumba járóhoz közelebb állnak, s vannak olyanok, melyek objektiven nem kevésbé érdekesek, de kiesnek a látogató érdeklődési köréből. S nem valamiféle szabályszerűségnek vagy előírásnak kell itt érvényesülnie. Ellenkezőleg. Teljesen igazuk van mindazoknak akik szelektíven nézik a képeket, szobrokat. Érdemes például a Szépművészeti Múzeum régi képtárát egy-két Greco- műért is meglátogatni, anélkül. hogy tudomást vennénk más festményekről. S ugyanez vonatkozik bármely más nagy és kis kép- és szobor- tárra is, sőt bármely múzeum kincseire. Az intelligens ember tehát megtanul szelektálni. S szelektál mind a múzeumok között, mind a látnivalók között, mind pedig az egyes alkotások között. S ha nem szelektál, hanem habzsolja a látnivalókat, akkor intellektuálisan feltétlenül elvész a mennyiség mögött a minőség, a sok látvány mögött a lényeg. Vitathatatlan, hogy a kollektív múzeumlátogatás bizonyos értelemben kompromisszum. A vezető a múzeum legértékesebbnek tartott kincseire hívja fel a figyelmet, és más alkotások fontosságát nem is emelheti ki. Lehet, sőt nagyon valószínű, hogy a turista ezek közül az alkotások közül egyet vagy kettőt meg fog szeretni, de elképzelhető hogy nem a vezető által kiemelt alkotások ragadnák meg legjobban. Mégis ha az idő rövid, ha egy képtár meglátogatására egyszeri, egyetlen alkalom van, akkor bizony kénytelenele így bemutatni a múzeumot és nem másként, mert valóban nehéz mindenkinek kitalálni az egyéni ízlését. De vegyük tudomásul ezt a kompromisszumot. A kompromisszummal azonban nincs befejezve a folyamat. Kétségtelen, hogy érdemes vezetőre bízni a tájékoztatást, midőn először tekintjük meg a múzeumot. De — bizonyos értelemben — csak az az igazi múzeum- látogatás, ha vissza-visszajá- runk. Ez persze nem mindig lehetséges. De más múzeumok meglátogatása és többszöri meglátogatása, a múzeumokról készült albumok tanulmányozása is hozzátartozik a múzeumlátogatáshoz. Még azt is hozzáfűzhetjük, hogy a legtermékenyebb akkor lesz a tárlat megtekintése, ha előre fölkészülünk rá. Különböző könyvekből, útikönyvekből, kultúrhistóriá- ból stb. S ekkor nem fog előfordulni az, hogy „mindent” láttunk, de semmire sem emlékszünk. Az ellenkezője viszont igen, hogy tudjuk: nem mindent láttunk, az anyag egy kis töredékét tekintettük át, de amit áttekintettünk, arra emlékszünk, az megmarad és állandó ösztönzést ad a kultúrálódásra. Szomorú véletlen, hogy éppen most, napjainkban derült ki, milyen sok látnivalója volt a mi Szépművészeti Múzeumunknak, s mégis milyes kevesen és milyen pontatlanul emlékeznek az ellopott műkincsekre. Rossz az a módszer tehát, mely nem szelektál. Azt szokták mondani — s bizonyos joggal —, hogy az intelligencia egyik fokmérője: tud-e az ember disztingvál- ni! Annyiban feltétlenül érvényes, hogy az intelligens ember múzeumok, könyvélmények s egyben kulturális lehetőségek közül ki tudja választani a neki személyileg megfelelőt, azt ami ízlésvilágának és érdeklődésének, eddigi tudásának megfelel. S mindezek alapján elmondhatjuk, hogy amennyire helyes, ha a magyar kultúra mindenféle lehetőséget megad, annyira problematikus az, ha valaki mindenféle kulturális lehetőséget meg akar ragadni. A dis^- tingválni tudás ebben az értelemben is — ha nem is az intelligencia, de az intelligenciához vezető út egyik jelzője. » H. J. Bemutató előadás Raffai Sarolta: Egyszál magam A Népszínház vendégjátéka Jászladányban Lassan 20 éve lesz, hogy Raffai Sarolta — Kalocsa környékén volt pedagógus — Egyszál magam című drámáját 'kirobbanó sikerrel játszotta a kecskeméti Katona József Színház. Az író egy zárt közösségben — tantestület — feszülő indulatok. feltárásával mutat be emberi tévelygéseket, visz- szásságokat. Mindez persze túlmutat az aprócska falusi közösség keretein. A dráma sikersorozata a bemutató óta nem csökkent, most a Népszínház tűzte műsorra. A ma esti jászladányi országos bemutató főbb szerepeit Zubor Ágnes, Dóczi János és Szigeti Géza Jászai - díjas játsszák. Az előadást Konter László rendezte. Busójárás Mohácson Március 4-én, vasárnap rendezik meg az idei mohácsi busójárást, a baranyai sokácok országos hírű farsangi vigasságát. A délszláv eredetű tavaszváró ünnep időpontját hagyomány rögzíti, minden évben a húsvét előtti hetedik vasárnapon tartják meg. A természetet megújító évszak köszöntésének — hor- vát nevén a „pokladának” — a főszereplői már elővették a ládafiából a télűzés féltve őrzött ősi kellékeit, a torzon- borz busóbundákat, á félelmetes faragott faálarcokat, a rettentő buzogányokat és a fülsiketítő kereplőket. A farsangvasárnapi vendégek több ezres seregét színes műsorral várják az idén is. A főutcán népi iparosok verik fel sátraikat; bőrös, bocs- koros, fafaragó, fazekas, kékfestő, mézeskalácsos, ötvös; szűcs és egyéb mesterek kínálják válogatott portékáikat. A főtéren térzene szól, a művelődési központban két jugoszláviai magyar táncegyüttes, továbbá Baranya, Somogy és Tolna megye magyar és nemzetiségi táncosai szórakoztatják a közönséget. Délután a városháza erkélyéről népi muzsikát játsz% a zenekar a felvonulásra várakozó tömegnek, majd három órakor elözönlik az utcákat a jelmezesek. A mohácsi farsangvasárnap a hajnali órákba nyúló hagyományos sokácbállal ér véget. Komédia hat bonyodalomban Szálka, hal nélkül Mezőgazdasági Múzeum Képzőművészeti pályázat A Magyar Mezőgazdasági Múzeum a hazai mező- és erdőgazdaság, á természetvédelem és az élelmiszeripar témakörében nyilvános pályázatot hirdet képzőművészeti alkotásokra. A pályázatra a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Népköz- társaság Művészeti Alapjának, a Fiatal Képzőművészek és a Fiatal Iparművészek Stúdiójának tagjai küldhetik be alkotásaikat. Pályázni lehet az 1980 után készült festménnyel, grafikával, szoborral, domborművel, kisplasztikával, érem- és ötvösmunkával, textillel és gobelinnel. A zsűri a 25 ezer forintos fődíjon kívül két első, két második és két harmadik díjat ítél majd oda. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum a pályázat anyagából jövő év augusztusában ‘kiállítást rendez. A pályamunkákat 1985. január 17-ig kell beküldeni a múzeumba, XIV., Városliget, Vajdahunyad Vár címre Ránk fér egy kis vidámság. Hat estén át pedig valósággal gyógyír. Legalábbis reméljük, hogy az lesz. A garanciák? Ha valamiben Bodrogi Gyula, Szacsvay László és Máthé Erzsi komédiánk, az már nem lehet rossz, és ha hozzászámítjuk, hogy a forgatókönyvet Gyurkovics Tibor írta — úgy tűnik nem alaptalan az optimizmusunk. Ez az új hat részes hazai sorozat, amelyik a Szombat esti filmkoktél, egyre kétesebb elegyében debütál — korunk nagy divatján alapul. A Szálka, hal nélkül hősei mint mostanában annyian, egy jól jövedelmező kisvállalkozással próbálnak sok-sok pénzre szert tenni, és megalapítják a maguk kü- lönbejáratú kis maszek vállalatát Generál Szerviz néven. Hogy tulajdonképpen mit takar ez a hangzatos cím, azt a soron következő epizódokból tudhatjuk meg. Wágner János és sarja ugyanis mindent vállal telefonkészülékjavítástól ügyvédi tanácsadásig, kényes nőgyógyászati feladatokig... — ha úgy hozza a sors. És a sors, meg a vígjáték szabályai csakugyan lehetővé teszik, hogy belebonyolódjanak a legkülönbözőbb kínos szituációkba. Wágnerék életébe azért még mások is beleszólnak, legfőképp a mama, aki mindenáron és minden eszközzel igyekszik gyermeke útját egyengetni az egyetemre. És akkor még nem szóltunk a többiekről, akik kapkodnak, sietnek, nem figyelnek eléggé másokra és számos félreértés bonyolítja életüket, így a sorozat hősein nincs is mit csodálkozni, ha a feje tetejére állított szituáció számukra természetes. Zenei élet Péczely Sarolta sikeres dalestje Szolnokon először oratóriuménekesként mutatkozott be három évvel ezelőtt. Dalestjének sikere most igazolta a dal műfaja iránti vonzalmát és érzékét. A szolnoki közönség hétfő este meggyőződhetett arról, hogy Kodályné Péczely Sarolta egészen kiváló dalénekes. A nevének szóló tisztelgő kíváncsiság, az udvarias fogadtatás fokról fokra oldódott az önálló művészegyéniség teremtette légkör vonzásában. Túljutva — mind a közönség, mind az előadó — a kezdeti elfogódottságon, magas hőfokú pillanatok részesei lehettünk. Műsorán, kronologikus sorrendben a német romantika mestereinek — Schumann, Brahms — dalait a 20. századba átvezető Richard Strauss, majd Kodály dalai követték A művésznő előadói koncepciója, színpadi magatartása nagyon tudatosan átgondolt és kimunkált; az előadói mozzanatok teljes összhangja őszintévé és meggyőzővé tette éneklését. Kiművelt, iskolázott lírai szoprán hangjához — mely nem túl nagy volumenű, de a művelődési központ nagytermét szépen megtöltötte — diszkrét és árnyalt kifejezőeszközöket társított, s nem a könnyű, de illanó sikert hozó színészies, vulgáris-hatásos megoldásokat választotta. S minderre a koronát egyéni bája tette fel. Lantos István érzékeny, az énekessel együtt lélegző, a lélektani ábrázolás feladatát is felvállaló zongorajátéka is hozzájárult a kellemes koncertlégkör megteremtéséhez. (A szervezőket dicséri, hogy a hallgató kézhez kapta egyszerű de ízléses kivitelben az idegen nyelvű dalok magyar fordítását.) Schumann dalaiban — melyekben a szerző nem hangfestéssel illusztrálja a szöveget, hanem a versek hangulatát, jelentését idézi fel — Péczely Sarolta hangulat érzékenységéről is bizonyságot tett, de itt inkább még csak énekesi kulturáltságáról győzött meg: kiegyenlített és rugalmas (azaz törésmentesen erősödni és halkulni képes) hangon, jó légzéstechnikával hosszú frázisokat formáivá, s az érzelmi-értelmi kifejezést szolgáló deklamációval (tagolással) énekelt a piano hangerőtartományt bejárva. Brahms dalainak érzelmi mélyrétegeibe tudta inkább bevonni hallgatóságát. A természet és a szerelem megváltó erejében hívő lélek zenei vallomásaiban, e Brahms- miniatűrökben, éneklésének belső intenzitása már magával ragadta a közönséget. A romantikára jellemző kétarcúságot: az érzelmi világ fény-árnyékát, a mérleg ide- oda lengését, élet és ideál, valóság és álom között, s az ebből fakadó konfliktust elmé- lyülten és árnyaltan tükrözte előadása, de minden, túlzottan tragikus hangsúly kerülésével. A népszerű Szapphói ódát — ezt az ógörög eszmény fluidumába mártott ecsettel festett szerelmi verset — lélegzetelállító belső nyugalommal, szépségesen líraivá formálta. Sugárzóan kledves és kacérságot sem nélkülöző vidámsággal villantotta fel a brahmsi líra fényeit is. Énekesi erényeit sorakoztatta fél a Richard Strauss opuszokban. A lírai szoprán alsó határát jelentő hangokat inkább kisebb intenzitással szólaltatta meg, s nem növelte sötétítéssel erejüket. Zengő, kitárulkozó fortéval zárta a hatásos Ajánlás című dalt. A művésznő maga állította magas mérce, illetve a teljesség kedvéért itt jegyezzük meg, hogy magas hangjainak még nem olyan korlátlan ura a pályáját 1978- ban kezdett énekesnő. Legnagyobb érdeklődéssel Kodály dalait vártuk, s valóban ez a ciklus kínálta a legtöbb tempó- és karakterkülönbséget, a kevésbé elvont, inkább életszerű mozzanatokat a zenében, s itt ért Péczely Sarolta előadói intenzitása is a csúcsra. Jól felépített előadásban hallottuk a Berzsenyi-versre komponált A tavasz című dalt, a lélek mélyén zajló dráma döbbenetével a Nausikaa-t, átéléssel a Kölcsey jam búsaira született Elfojtódást. A koncertet, a Várj meg madaram elementáris erővel felforrósodó színei, a kodályi líra méltán egyik gyöngyszeme zárta. Labáth Valéria Szombaton a rádióban szerepelnek Meghívás a Kóruspódium évadzáró koncertjére Tizenöt éves a szolnoki Bartók Béla kamarakórus Tizenötödik születésnapját ünnepli az idén a szolnoki városi tanács Bartók Béla kamarakórusa. Az első születésnapi ajándékot nemrégiben kapták meg. Az ajándékozó a Magyar Rádió zenei főosztálya volt. Az együttes meghívást kapott a Kóruspódium évadzáró gála- hangversenyére. Az elmúlt évben elhangzott produkciók alapján a zsűri a legjobbnak ítélt nyolc énekkart hívta meg a két részből álló ünnepi műsorra. Az első koncertet a rádió harmadik műsora, az URH egyenes adásban közvetíti február 25-én, szombaton, 19 óra 5 perckor. Az együttes a szolnoki, társadalmi ünnepségeket szervező iroda keretében működik. Ennek megfelelően repertoárja egy részét a különféle köszöntők, mozgalmi dalok, könnyed klasszikus művek, mai magyar szerzők darabjai alkotják. Gyakorta szerepelnek Szolnokon, illetve a megyében a társadalmi, politikai ünnepségeken, hangulatos színfoltjai egy-egy kiállítás-megnyitónak. Tarsolyukban található óvodásoknak összeállított műsor, de az idősebbeket is nekik tetsző kórusmuzsikával szórakoztatják. A Bartók kamarakórus immár nyolc éve koncertezik az Országos Filharmónia bérleti hangversenyein, önálló műsorral vagy szólistákkal, zenekarral közösen lép közönség elé. Egyes stíluskorszakokból ad ízelítőt, vagy zeneszerzők életművéből válogat. Elsősorban az ifjúság zenei nevelésében jeleskedik, de fontos szerepet tölt be a megyeszékhely zenei életében is. Az énekkar idei terveiről kérdeztük Vájná Katalint, az együttes vezetőjét. — Megalakulásunk 15. évfordulóját méltóképp szeretnénk megünnepelni — mondta. — A mindennapi munkánk mellett igyekszünk minden lehetőséget megragadni a koncertszereplésre, közelebb hozva a közönséghez a kórusmuzsikát. Természetesen nagy izgalommal készülünk a rádiós gálára, de a próbák egy részét már a márciusi gyöngyösi találkozóra való felkészülésnek szenteltük. Itt mutatkoznak be ugyanis a társadalmi ünnepségeket szervező irodák kórusai. Műsorunkban többek között Szőnyi Erzsébet egy művét is bemutatjuk, majd, nagy öröm számunkra, hogy a zeneszerző elfogadta a meghívást és meghallgat bennünket. Ugyancsak márciusban Kecskés András lantművésszel közösen lépünk pódiumra a budapesti Átrium Hotelban, az erdélyi fejedelmi udvarok muzsikájából adunk ízelítőt. A tavalyihoz hasonlóan az idén is tervezünk közös hangversenyt a Jászberényi kamara- zenekarral. Novemberben a felszabadulási emlékműsorban is szeretnénk együtt dalolni a város más kórusaival. Jelenleg több mint 300 mű szerepel repertoárunkban, ezt színesíteni, bővíteni akarjuk. Tervünk: jubileumi hangversennyel lépünk fel a kórusmuzsika barátai előtt, közösen ünnepelve ezzel a 15. születésnapot. — fs —
