Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-23 / 45. szám
1984. FEBRUAR 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Fejlődés Bútoripari Szövetkezet jászkiséri üzemében a téli időszakban sem jelent gondot a bútoralkatrészek szárítása. Négy 12 köbméteres, alacsony hőfokú, kondenzációs szárítóba kerülnek a fa alkatrészek Cikkünk nyomán Gyárthat gasztrofol ételeket a Lomboskertben a jászapáti Áfész Nem volt megalapozott a helyi döntés Lapunk január 18-i és 19-i számában közölte a Jásza- pátin a MÉM döntésére várnak című kétrészes riportot, amelyet olvasói, panaszos levél nyomában járva készített munkatársunk a nagyközségben. A körzeti Áfész, a minisztérium kedvező állásfoglalása reményében, arra várt, hogy a Lomboskert nevű vendéglátó üzletében élelmiszer- ipari üzemet hozhasson létre, egy ugyanott nyitvatartó bisztróval párhuzamos üzemeltetésben. Az új tevékenységnek a Lomboskertben történő kialakításával ugyanis nem értettek egyet a nagyközség vezetői, a tanács megfellebbezte a minisztériumnál a megyei tanács hozzájáruló határozatát. Cikkünk nyomán az illetékesek — a megyei tanács — kivizsgálták az ügyet, amellyel kapcsolatban az alábbi feljegyzést kapta szerkesztőségünk Bereczki Lajosnak, a megyei tanács általános elnökhelyettesének aláírásával: „Az Áfész az élelmiszer- ipari tevékenység beindításához — amely külön engedélyezést nem igényel — az élelmiszerekről szóló 1976. IV. tv. végrehajtására kiadott 25/1976?. (VII. 11.) MÉM rendelet módosító 31/1982. (XII. 27.) MÉM rendelet értelmében 3. §-ban meghatározott szerveket (Köjál, főállatorvos, tűzoltóság. Nagyközségi Tanács VB. Szakigazgatási Szerve, Mészöv, MTVB mezőgazdasági osztálya) helyszínbejárásra meghívta. A helyszíni bejárás és a szakvélemények alapján az MTVB mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya 1983. november 25-én 4423/1983. sz. határozatával megállapította, hogy a Lomboskert konyharész az élelmezésügyi műszaki feltételeknek megfelel. Időközben a Nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága — 1019/1983. (XII. 201) VB határozatával állást foglalt, hogy a VB nem ért egyet a Lomboskert bisztró megszüntetésével, valamint annak helyiségeiben élelmiszer-hűtőipari üzem létrehozásával. Az áfész álláspontját fenntartotta, hivatkozva az MTVB mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztály egyetértő határozatára. A Jászapáti Nagyközségi Közös Tanács fellebbezéssel élt a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz. A minisztériumban a beadványt jogi megalapozottsággal nem kezelték fellebbezésként. Állásfoglalásukról 1984. január 23-i keltezéssel, február 1-i érkezéssel, írásban tájékoztattak, mely szerint „Az ügyirathoz csatolt jegyzőkönyvből kitűnik, hogy az illetékes közegészségügyi és állategészségügyi szakhatóságok a hűtőipari tevékenység folytatása ellen kifogást nem emeltek. Ezért élel- mezésegészséglügyi okból a Jászapáti és Vidéke Áfész kérelme nem utasítható el.” A vizsgálat során megállapítottuk, hogy a végrehajtó bizottság állásfoglalása a Lomboskert Bisztró megszüntetése ügyében törvényes, mert a tanácstörvény végrehajtási rendeleté 22. §. (3) bek értelmében az ellátó-szolgáltató tevékenységben változást idézett volna elő. A további rész, amelyben az élelmiszeripari tevékenység kialakítását megtiltja — nem megalapozott. Erre a végrehajtó bizottságnak hatásköre nem volt. Közöltük az áfésszel. hogy az üzem beindítását megkezdheti, mert az hatósági engedélyhez nem kötött. Amennyiben — a nagyközségi tanács elnökének az az aggálya valóra válik, hogy az üzem működése bűzzel jár, hatósági úton jogosultak az intézkedést megtenni a zavaró körülmények megszüntetésére. Ezt megbeszéltük Török Sándor tanácselnökkel, hogy a jogszabályi rendelkezést helytelenül értelmezték a vb határozatánál, valamint a nagyközségi párttitkárral is megegyeztünk, hogy az áfész munkáját nem akadályozzák, ök kifejtették, hogy most sem értenek egyet az áfész tevékenységével, mert előzie- tesen nem beszélték meg velük. Egyébként — szerintük — nincs szabad munkaerő, akiket alkalmazni tudnának. Az áfésszel megállapodtunk, hogy a közeljövőben a Hűtőipari Vállalattal a gasztrofol ételek gyártására a szerződést megkötik.” Nincs tehát akadálya, hogy a Lomboskertben — egy bisztró egyidejű üzemeltetésével — élelmiszeripari tevékenységet folytasson a jászapáti áfész, azaz gasztrofol ételek gyártásával munka és kereseti lehetőséget biztosítson jónéhány helybeli asszonynak, leánynak. Az ügy tehát — képletesen szólva — sínen van. Azaz a szerződés megkötése következik a bérmunkát biztosító ipari üzem és a helyi Olcsó és gazdaságos Carbo-robot kazánok bemutatója Tüzelőolaj helyettesítésére széntüzelésű kazáncsaládot fejlesztett ki Carbo-robot néven az AGROBER idősebb és ifjabb Bíró Ernő szabadalmazott tüzeléstechnikai megoldásának felhasználásával. Az automatikus vezérlésű berendezéseket tegnap a kocsi Aranykalász Termelőszövetkezetben mutatták be. Az említett találmány alapján készülő folyamatos tüzelésű melegvizes kazán egyszeri feltöltéssel és beállítással két-három napig üzemel. Óránként 30—35 kiló 3000— 4000 kalóriás daraszenet fogyaszt, s azt 80—85 százalékos hatásfokkal hasznosítja. A hasonló teljesítményű olajkazánoknál háromszor olcsóbban működik. Nem igényel költséges kazánházat, féltető vagy szín alatt is elhelyezhető. Első példánya két esztendeje készült el, jelenleg az országban 140-et használnak mezőgazdasági létesítményekben, iskolákban és irodákban. Országos agrárfilm- ás videoszemle Tegnap megkezdődött az lországos agrárfilm- és videoszemle február 24-ig tartó eseménysorozata Gödöllőn, a Petőfi Sándor Művelődési Központban. A hagyományos szemlén harminckilenc 1983-ban készült szakfilmet tekinthetnek meg az érdeklődők. Ezek a növénytermesztés. az agrotechnika, az állattenyésztés, a tej- és hústermelés, valamint az élelmiszeripar, az erdészet és fafeldolgozás, a gépesítés, a műszaki-technikai fejlődés legújabb eredményeivel foglalkoznak. NEB- vizsgálat tükrében Megyénk energiagazdálkodása Az energiagazdálkodási program végrehajtására tett intézkedések 1981. január 1. és 1983. november 30. között tapasztalt hatását vizsgálta meg nemrégiben 20 egységben — ipari és mezőgazdasági üzemiben, üzletben, áruházban, egészségügyi és kulturális intézményben — a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Az üzemeik és az intézményeik általában igyekeznek A vállalatok energiaiköltsége — az áremelkedések következtében — jelentősen növekedett. A vizsgált időszakban bár alkalmaztak energetikusokat, számukra a megfelelő körülményeket és hatáskört ritkán biztosítják. A középvállalatok pedig e feladatokat kapcsolt munkaköriben kívánták megoldatni. Másutt a főenergetikust szakmáilag idegen, a gazdálkodás egészét nem ismerő vezetőhöz osztották be, ily módon az éves energiatakarékossági terveiket és a takarékosságra való ösztönzés' rendszerét sem dolgozták ki. Veszteségfeltáró vizsgálatokat sem végeztek kellő mértékben az üzemek, vagy 'ha végeztek, azok eredményeit a gyakorlatban mindenütt nem tudták 'hasznosítani. A termelési folyamatban keletkező veszteségek megszüntetésére vonatkozó intézkedések végrehajtását — mutat rá a NEB-vizsgólat — az irányító szervek sem ellenőrizték a kívánt módon. Energiatakarékosságra való törekvésüket az üzemek csak általánosságban fogalmazták meg, kézzelfogható célokat a vállalatoknak csuA tüzelő- és a technológiai berendezéseiket többnyire karbantartják, beszabályozzák. (Ha a rendszer átalakítása szükséges ahhoz; hogy a veszteségek mérséklődjenek, a vállalatok vállalják a műszaki módosítást. A hatékoeleget tenni a takarékossági követélményeknek — állapította meg a NEB. Gázból és tüzelőolajból ikevesébbet, szénből és villamos energiából többet használtak föl az említett időszakban. Hiba azonban, hogy például a tervezők az újonnan épült oktatási létesítményeknél nem vették figyelembe az energiatakarékosság és a jó (természetes) megvilágítás szempontjait. pán a fele tűzött ki. Az sem jellemző, bogy a munkahelyi fórumok és a szocialista brigádok takarékossági javaslatai bekerülnének az éves tervekbe, vagy, hogy az új újítómozgailom tevékenyen részt vállalna az ész- szerűsítésekben. Nem kielégítő a vállalatok energetikai együttműködése sem, jóllehet például közös hőenergia- rendszerrel sóikkal olcsóbban gazdálkodhatnának, többek között Szolnok déli ipartelepén. A racionálisabb energia- fölhasználás érdekében a vállalatok esetenként ésszerűsítették a technológiákat; a takarékossági szempontok a gyártás- és gyártmányfejlesztésben is érvényesülték. Országosan is jelentős célkitűzés a cukoripar olaj- és kokszfogyasztásának földgázzal történő kiváltása. A jászkiséri téesz a Sirokkó 2000 szárító korszerűsítésével évi 300 tonna tüzelőolajat takarít meg. Viszont nem valósulhatott meg — finanszírozási problémák miatt — a szolnoki Vas- és Faipari Szövetkezet hulladéktüzelő kazáncsaládjának fejlesztése. nyabb energiagazdálkodáshoz azonban megfelelő műszerekkel is föl kell szerelni az energetikai készülékeket, amelyek színvonala sajnos nagyon sok helyen elmarad a kívánalmaiktól. Ez alól csak a nagyvállalatok a kivételek. Az egészségügyi intézményekben az energetikai berendezések egy része elavult, fejlesztésükre nincs meg a szükséges pénz. A kersékede- lemben ni ncs elegendő energetikailag korszerű építőanyag, és a választék is szűkös. Hasonló a helyzet a fűtő- és hűtőkészülékeknél; ami kapható, az részint drága, részint pedig e termékek népszerűsítése sem megfelelő. Az energia-racionalizálásban a kisebb fejlesztések és beruházások kerültek, előtérbe. Ilyen gyorsan megtérülő korszerűsítés volt a Szolnoki Cukorgyár termékkristályosítójának automatizálása, a „mezőgépesek” megvalósi tóttá olaj- és kokszkávái tás. A túlzott energiafölhasználás következtében gazdaságtalanná vált termelés megszüntetésére is volt példa: a Jászsági Vas- és Zománcipari Szövetkezet a zománcozó üzemét számolta föl. Az energiagazdálkodás racionalizálása jegyében végrehajtott beruházások közül négyet saját kivitelezésükben valósítottak meg a vállalatok. Ösztönzés a takarékosságra A mezőgazdaságii üzemek energiagazdálkodási helyzete a vizsgált időben kedvezőbb volt, hatékonyabb intézkedéseket foganatositot- talk, kialakították az energe- tifcusi szervezetet A termék- szerkezet módosításával, az ésszerűsítési programokkal jelentős eredményeket értek el. Ebben az is szerepet játszott. hogy dolgozóikat jobban ösztönözték a takarékosságra. A megyében üzemelő olajkályhák kiváltása 1981- től eddig terv szerint haladt. Rövidesen csatlakozik az országos földgázrendszerhez Jászberény és Tűnkévé is. Ezt a feladatot Fegyvernek önerőből oldotta meg. További település bekapcsolásához még műszaki vizsgálatok szükségesek. Sz. tr. t. Az energetikusok helyzete Műszerek is kellenek □ Azon a ködös, téli késő délutánon Ab- rahám János Karcag felé motorozva, pár pillanatra megállt az úton, és visszanézett az apavári erdőre. A fák kopaszon, barnán meresztgették ujjaikat, lassan homály lopakodott a kocsányos tölgyek köré, éjszakára készülődött a természet. A főerdész tekintetével óvatosan végigsimogatta a rengeteget, ahol jószerivel minden fa, bokor ismerősként sötétlett a messzeségben. Napokig, hetekig készülődött a búcsúra, de soha nem gondolta, hogy ennyire nehéz lesz ez á pillanat. Valami a szemét is csípte, dehát ugye az ember életében egyetlen alkalommal fordul elő az utolsó munkanap. Berúgta a motort, és a berregő masina csúszva, küszködve a város felé vette az irányt. Ilyentájt ez a kilenc kilométer két keréken szűk negyedóra, arra éppen elegendő, hogy az ember képzeletében a gyermekkor világától eljusson a máigNeki az erdő nem egyszerűen munkahely volt, hanem valahogy sokkal, de sokkal több annál. Kikapcsolódás, örökös tanulás, hobbi, szórakozás, egyszóval az élet. Huszonöt évet húzott le családostól az erdészházban, és ez a negyedszázad olyan gyorsan elrepült, mintha egy pillanat lett volna. Látta magát gondolatban mezítlábas cse- lédgyerekiként, később az ötvenes évek elején már erdész szakmunkásként, ahogyan hegyes kapával, óvatosan kör- benyeste a földet a kuporgó tölgycsemeték körül. Az apró gyökerek szívósan kapaszkodtak a kemény talajba, és meghálálva a gondoskodást, néhány ősz után egybefüggő, zöld tengert varázsoltak a vidékre. És ez a csodálatos élniakarás valahogyan úgy magához láncolta, hogy soha többé nem tudott elszakadni Búcsú az erdőtől tőle. Értett á lombok susogá- sából, tudta, ha megcsörrent az avar, mikor jött őz, nyúl, esetleg vaddisznó. Tulajdonképpen nem volt szabott munkaideje, mivel hajnaltól éjszakáig járta a rengeteget. Egy rókát képes volt álló napig követni, könyvként olvasott a nyomokból. Ha hébe- hóba ismeretlen keveredett a sűrűbe, azonnal megtudta, még ha két kilométerre történt is az eset. Riasztották az őzek, ők voltak a legéberebb „portásai”. Ilyenkor tüstént kerékpárra pattant, vállára akasztotta puskáját, hű kutyája pedig a kerekek után loholt az ismeretlen felé. Az is előfordult, amikor az ember hónapokban hódunna ereszkedett a földre, meg a bokrokra, nem egy gida az udvarába is besettenkedett. Hiába, no, ínséges időben nincs fölségesebb eledel az erdő négylábú lakóinak egy kazal lucernánál! És furcsa módon bátor vizslája sem bántotta a hívatlan jövevényeket: az óljába húzódva figyelte az éhező sereget. Arra is emlékezett; a hatvanas évek elején még egy kiszolgált 12-es petróleumlámpa tompa fénye mutatta, merre van az a parányi lak; ahol a lánya, meg a felesége várta késő estig az erdőkerülőt. A negyedszázad alatt egyetlen egyszer ült csak be moziba: az Isten őszi csillaga című magyar filmet nézte meg. Azért ezt, mert az erdő környékén fényképezték, és kiváncsi volt arra, mit őriz meg a filmszalag világa az ő szűkebb hazájáról, az apavá- ri rengetegről. Tulajdonképpen nagyon szerencsés ember vagyok, morfondírozott magában, hiszen egész életemben azt csinálhattam, amit nagyon szerettem. Voltam gyaJogmun- kás, erdészhelyettes, kerületvezető, majd főerdész. Kitüntetés. miniszteri elismerés is akadt nem is egy, de hát az ember munkája értékét más is méri. Eddig jutott emlékeiben, amikorra máris a karcagi ház kapujában berregett a masina. Leállította a motort, le- kószálódott az ülésről, igaz akkorra a család is a veranda előtt várta. Letelt apu, 'kérdezte a lánya, és ő csak bólintott. Tizenegy éves fiúunokája azonban nem hagyta annyiban: ugye, a szünidőben azért visszamegyünk megnézni az őzeket, kíváncsiskodott. Mosoly suhant át az arcán, felcsillant a szeme, és megsimogatta a legényke üstökét. — Ha te is úgy akarod, nem kell arra addig várni... D. Szabó Miklós
