Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-21 / 43. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. FEBRUÁR 21. A szemüvegek birodalmában A múlt évben több mint 40 ezer, januárban pedig több mint 3 ezer szemüveget készítettek, illetve javítottak az Ofotért szolnoki 93-as boltjának optikai műhelyében. A három optikus munkáját egy automata csiszológép segíti. Képeink a szemüvegkészítés mozzanatait örökítik meg Fotó: Nagy Zsolt „Otthon feleslegesek, itt pénzt kapok értük” Népszerű a herényi bizományi Keresett a számítógép Segítettek a szolnoki kollégák Pénteken délelőtt 9 órakor tízen-tizenöten toporogtak a jászberényi Bizományi Áruház felvevőjének bejáratánál. Bőrönddel, kitömött szatyrokkal várakoztak türelmesen a nyitásra. Hamarosan nyílt az ajtó, betódultak a kis helyiségbe: és az első vendég már pakolászott is a pultra. Felnőtt- és gyerekméretű pulóverek, kabátok, pantallók borították be az asztalt. A becsüs gyors mozdulatokkal szétválogatta a ruhadarabokat, az egyik kupacot visszaadta, a másiknak sorolta az árát, melyikért mennyit tudnak fizetni. A tulajdonos be- leegyezően bólintott, és már jött is a következő ügyfél. — Otthon feleslegesek, itt meg még pénzt is kapok értük — mondta Martonvári Ferencné, miközben pénzére várakozott. — Tavaly is vol- ■tam itt háromszor. Amit nem vettek át, azokat felajánlottam az iskolai gyűjtésekre. A gyerekek kinőtték, egyébként jók, használhatók még. Csaknem ezer forinttal gazdagabban távozott. Délelőtt csak egyszer volt méltatlankbdás: két fiatalember egy kéz alól, állítólag 1700 forintért vásárolt óráért 300 forintos ajánlatot kapott. Egy cigarettaszünetnyi időben kiderült, hogy Kovács Pálné becsüs Szolnokról jár ki hetenként kétszer, kedden és pénteken. — Most már rendben megy az átvétel, nincs tolongás, veszekedés. Az első hónapokban megrohanták a felvevőt, szerettek volna az évtizedek óta összegyűlt holmiktól egyszerre megszabadulni. Nemcsak a minőség számít az átvételnél, mert most például téli ruhákat már nem veszünk be, a tavasziakat gyűjtjük. Sajnos kevés a műszaki felajánlás, főleg ruhafélékkel jönnek. Érdekes, hogy a falvakból jobb a kínálat az értékesebb holmikból. Valószínűleg Be- rényben a tehetősebbek .még nem mozdultak meg. Igen, a hiedelem az, hogy a bizományi a szegények boltja. Bár a cél az, hogy az alacsonyabb jövedelműek számára is megfelelő színvonalú és választékú árukínálat legyen, de hol vagyunk már az elnyűtt, foltos ruháktól! Rengeteg új áru is érkezik azért, hogy az igényesebb vevőket és leadókat is odaszoktassák. Vannak gyakran betérő vendégeik, bővül is a körük. A szolnoki Bizományi Áru-, ház 1979 óta évenként négyszer kitelepült Jászberénybe, árusítani és felvenni. Az igények azt mutatták, hogy érdemes volna egy áruházát nyitni — a városi tanácsnak is ez volt a kérése. Tavaly február 16-án dr. Luczai Zoltán BÁV-vezérigazgató nyitotta meg a megye második Bizományi Áruházát. (Óriási tömeg ostromolta meg az 1 millió forintos készlettel kezdő üzletet, az első hónapokban rendőrök nélkül nem is tudtak boldogulni az eladók.) Míg a felvevőben gyorsan váltották egymást az emberek, addig az üzletben áruátvétel miatt kétszer is meg kellett szakítani az eladást. Ruhák, műszaki cikkek érkeztek. A vevők számológépet régóta kerestek, az is jött. Batta Józsefné üzletvezető elmondta, hogy az első évi 4 millió forintos árusítási tervüket 117, a 2 milliós felvételit pedig 129 százalékra teljesítették. A 14 ezer 644 darab átvett áru 93 százaléka ruhanemű volt, de a 2,6 milliós összeg 43 százalékát műszaki cikkekre fizették ki. A bazáráru értékben és darabszámban is mindössze 1 százalék volt. — Nagyon kellett a Jászságban ez az áruház—mondta az üzletvezető, — a rendkívüli érdeklődés is ezt igazolja. Az utóbbi időkben a forgalom és a leadás is kiegyenlítettebbé vált, és tovább egyszerűsödik a nyár közepétől, mert saját becsüssel mindennap lesz felvétel. Sokan még szégyellnek bejönni hozzánk, pedig nálunk olcsóbban kaphatók az új termékek is. Sokat köszönhetünk a szolnoki kollégáknak, mert nemcsak a nyitáskor segítettek, hanem a felvételnél, a szabadságoláskor is. Az összesen 77 négyzetméteres, Dózsa György úti mini áruházban a gyerekszandáltól a nyaksálig, a női köntöstől a sztereó magnóig szinte minden található. A legtöbb érdeklődőt a böngészde és a műszaki cikkek vonzzák, de a takarékos jászok még nem fedezték fel igazán az áruházát. L. P. Kőbank Pécsett Pécsett létrehozták az ország első kőbankját. Benne a későbbi újrafelhasználás céljából összegyűjtik és megőrzik a bontások során előkerült faragott köveket; régi épületek és utcák bontási anyagából válogatják ki a míves darabokat, megmentve azokat a pusztulástól. Esetenként pótolhatatlan kövekről van szó, mivel ma már nem működnek azok a bányák, ahol hajdanában fejtették őket. A megóvott kövek a belváros rekonstrukcióját szolgálják. A történelmi városközpont rekonstrukciós munkálatai közben mind több faragott kő kerül elő. Értékük mind az anyagukat és korukat, mind a megmunkálásukat tekintve nagy, ezért a városi tanács építési osztálya kötelezővé tette megmentésüket. A kőbank gyakorlatilag ingyenes anyagot szolgáltat a munkákhoz, illetve már szolgáltatott is a patinás Flórián tér és a sétálóutcává átalaki- tott Sallai utca gránitburkolatának elkészítéséhez s a sétatéri fák és a köztéri ivó- kutak körüli díszítésekhez. Hulladékhasznosítás az akkumulátorgyárban Az akkumulátorgyártás során évente mintegy 200 tonna hulladék ólomiszap és csaknem 50 tonna selejtes akkumulátorlemez keletkezik az Akkumulátor- és Szárazelem- gyárban. Most olyan gépeket vásároltak, melyek segítségével megtisztíthatják, regenerálhatják az ólomiszapot — amit aztán ismét felhasználhatnak a gyártáshoz —, a selejtes akkumulátor-ólomle- mezeket pedig beolvasztják, s azokból ismét lemezeket készíthetnek. Erre kidolgozták a megfelelő technológiát, így a termékek jó minőségét a jövőben is garantálják. Alkotó Ifjúság Egyesülés Megvalósuló ötletek A KISZ Központi Bizottsága és az Állami Fejlesztési Bank három éve hozta létre az Alkotó Ifjúság Egyesülést a szellemi termékek felkutatására és hasznosítására. A tízmillió forintos alaptőkével induló gazdasági társulás működésének második évében 40, tavaly pedig már 80 milliós forgalmat bonyolított le. Mostanában fejeződnek be azok a három esztendeje folyó élettani vizsgálatok, amelyekkel egy különleges gyógy- teakeverék hatását mérik fel a szakemberek. Mivel az eddigi tapasztalatok kedvezőek, elképzelhető, hogy a szükséges szerződések megkötése után — az idén az üzletekbe kerül egy olyan gyógyteake- verék, amely a kismamák anyatej-képződését segíti. Megkezdődött egy másik, a televízió jóvoltából széles nyilvánosságot kapott találmány hasznosítása is. A feltaláló a hévíz kutak, vezetékek vízkövesed ésénelc megakadályozására dolgozott ki eljárást. vatosan, de már JL végigsétált a Ij hosszú folyosón. A lépésekkel vigyázni kell, ezt már megtanulta, ha túl lendületesen lép előre, meg- sajdul a seb. Így hát kicsit tétován, erőtlenül rótta az utat. A dohányzó előtt sokszor elgondolkodott: mi lenne. ha bemanne, rágyújana? Aztán elhessegette a gondolatot. Megfogadta, a műtét után nem gyújt rá. Eljártak fölötte az éveik, megrendült fizikummal mért rongálná tovább a szervezetét? Ezt pár nap múlva el is mondta annak a férfinek, aki ugyanúgy, mint ő vigyázva sétálgatott, kezét gyomrára szorítva. Még kicsit mosolygott Is rajta. Hiába, a férfiak, az erősebb nem — feleakkora vágástól mint az övé — jaj de betegek, de összeesnek. Eltelt egy hét, két hét, már lábadoztak, s mindent tudtak egymásról. Két szegény, magányos, beteg ember — gondolta, mert a betegséget még nem tüdta kiűzni gondolataiból. A férfi özvegy, gyerekei kirepültek, ő már tizedik éve, hogy elvált, a lánya rég asszony, anya. a fiának is kitűzve az eljegyzése. — Felesleges leszek rövidesen — mondogatta a kórházi séták közben. A férfi ilyenkor halkan, de határozottan azt mondta, felesleges ember pedig nincs, nem lehet! Aki felesleges, az nem él. Aztán megkapta a papírokat, felült a buszra és hazautazott. Szegény anyja, örült nagyon, hogy végre újból együtt lesznek, úgy mint annyi éve. A sok testvér között az anyja őhozzá húzódott legjobban, s természetesnek vette, hogy vele él. Emiatt sokszor volt gondja is, öröme is. Az anyja átélte, ahogy tönkreirnent a házassága. megsiratta, hogy egyedül maradt, amikor a gyerekek már szákmát tanultak, i'elcseperedtek, de mégis jó volt együtt. Olykor mégis okozott nehézséget a mama. A testvérek, anyjuk látogatásakor az ö terheit növelték. Ráadásul még sajnálkoztak is rajta. Szegény, elég baja lehet a mamával. Meglepődött, amikor jó két hét múlva, vasárnap délután beállított a volt betegtárs. Azon még inkább, hogy virágot hozott neki Télen olyan drága a virág, motyogta meglepetésében, de jólesett. Januárban, amikor már minden vasárnap megszokott volt a látogató, a mama egy este megkérdezte: mi ás következik most? Félt ettől a kérdéstőL, de várta is. Joga van-e élete negyvenötödik esztendejében, ekkorát változtatni ? Más városba menni, más munkát keresni, s együtt élni valakivel? Alkalmazkodni? Nehéz az élet egyedül, de szabad! Még akkor is szabad. ha mit sem kezd a szabadságával az ember. Egy nővérének elmondta, férjhez mehetne. Csakhogy az embernek való máshol él, s nem -biztos, hogy fölpakolhatná az anyját is. Maga se szeretné. Ha nem sikerül — akinek a kása egyszer megégette a száját, erre is gondol — legyen egyedül övé a bánat, ne osztozzon benne senki. A nővére helyeselt. Miért ne lehetne a mamát végre magára hagyni? Nem beteg, maga körül rendbe tehet mindent, hisz pár évvel ezelőtt még minden házimunkát levett az ö nyakából is, nevelte a gyerekeket, szinte kiszolgálta őket, hadd dolgozzék nyugodtan az anyjuk. A mama sírt kicsit, tépe- lődött őérte ugyan, hol tállá! majd munkát, ha itt- hagyja a megszokott gyárat, a környezetet. Aztán a fia következett. A gyerek megmondta keréken, a katonaság után nősül, s addig ő szívesen meglesz a nagyimamával. Asszonyűánya is megígérte. ránéz a mamára. Roppant kétségekkel, mégis boldogan állt az idegen városban az anyakönyvvezető elé. Csak két tanú állt mögöttük, még a gyerekeit se hívták az eseményre. Ugyan már, nem lagzi ez, csaik szerény esküvő, két ösz- szetalálkozott ember kapcsolja össze azt a pár évet, ami rájuk vár még. Két nappal az esküvő után rájött: ő vállalt többet, Neki volt idegen a lakás, a környék. És munkát se talált könnyen. A férje végül azt tanácsolta, bár nehéz, menjen el vonatkalauznak. Ennek már lassan egy éve. A vasútnál örömmel fogadták, s mikor az első hónap után megkapta a borítékot, úgy ment haza, mintha sose kellett volna vigyázni a lépéseivel. Este a vendéglőbe hívta az urát. másnap szabadnapján átutazott a mamához. befőttet vitt neki, frissen pucolt gyenge csirkét, meg cukrászsüteményt is. MeglLátogjatta az asszonylányát, a kisun okával olyan gondtalanul játszódott, hogy a lánya megölelte: Anyu, te boldog vagy, anyu, sugárzol. Tényleg minden jó? Elszégy elite magát. Most mondja ennek a fiatalasz- szonynak, hogy talán ezért élt negyvenöt éves karáig, hogy egyszer ilyen boldog, megelégedett legyen ? Hogy érezze a társ, a munka örömét, az otthon melegét? * * * A vonatunk lassan a megyeszékhelyre ér. Ica megigazítja a sapkáját, véigig- húzza tenyerét a makulátlan tiszta, frissen vasalt vasutas- kaibáton. Gondozott, rendet sugároz a fehér ing, a nyakkendő, még a sapka alá szorított rakoncátlan hajfürtök is engedelmesen keretezik az arcát. Fürgén ugrik le előttem a lépcsőkön, kezét fel- nyújtja, segítőn. — Pestig megyünk, hajnalban jövünk vissza, estig szolgálok holnap — mondja, s már a magasból néz vissza, int egyet. Sóskúti Júlia Téli szerelem
