Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-21 / 43. szám

1984. FEBRUÁR 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Fiatalok Kunmadarason Balogh Katalin tavaly érettségizett Tiszafüreden, és mindenképpen rendőr sze­retett volna lenni. Mivel ez az elképzelése átmenetileg nem sikerült, így a helybeli Kossuth Termelőszövetkezet­ben helyezkedett el mint üzemanyag-elszámoló. — Van baráti köröm, de Füreden, hiszen négy évig oda tartoztam. Itt jószerével újra kell kezdeni a kapcso­latteremtést, úgy szétszóró­dott a korosztályom. A mun­kán kívül — amelyet szere­tek — az jelent változatos­ságot, hogy beiratkoztam egy gépjárművezetői tanfolyam­ra. — Az év vége? — Mivel a művelődési ház december végétől zárva volt, az óévet otthon, néhány ko­rombeli társaságában bú­csúztattuk. Bezárt ajtók Vatai Tamás második éve igazgatja a kultúra helybeli hajlékát, nem idevalósi, de fiatal, ötletekkel teli népmű­velő, számtalan jó kezdemé­nyezés, „szülőatyja”. Például a színjátszó csoportjuk már­is reményt keltőén dolgozik, a szolnoki színház segíti őket. Népszerű a gyermekek­nek és felnőtteknek indított diszkótorna is, amelyekre közel százan járnak hetente. Van nőklub, cigánygyerekek klubja pedagógus vezetésé­vel, de az is tény, hogy év vége előtt lakat került a be­járati ajtóra. — Két oka van. Az egyik: novemberben több, erősza­kos bűncselekmény történt a községben, és úgy éreztük, képtelenek lennénk a rendet biztosítani. Ráadásul a helyi rendőrőrs ezekben a hetek­ben létszámhiánnyal küszkö­dött, mivel az egyik eltávo­zott emberük helyét akkor még nem töltötték be. Ugyanakkor azt is be kell vallanom, hogy nem tudtunk megfelelő programot össze­hozni szilveszterre. — És ezután? — Tervezzük, hogy fiata­lokkal megerősítjük a rende­zői gárdát, mivel nem szeretnénk ebből a zárt ka­pus rendszerből hagyományt teremteni. Mindezeket hallva ide kí­vánkozik a kérdés: akkor tu­lajdonképpen hol, merre szó­rakozhatnak a helybeli fia­talok? Nemrégen alakult az áfésznél egy ifjúsági klub. Ezen kívül a Vas- és Elekt­romos Ipari Szövetkezet pinceklubjában, amelynek évek óta jó híre van a kör­nyéken. Juhász Jmre klub­titkár szerint ebben a helyi­ségben hetente kétszer is ta­lálkozhatnak a kikapcsoló­dást keresők. — A hét közepén általá­ban kötött programokat (ve­télkedőket, előadásokat, an- kétokat stb.) ajánlunk, hét­végén viszont diszkót rende­zünk. Mivel a pinceklub a szövetkezet udvarán van, ezért rendszerint az itt dol­gozók látogathatják. — És a kívülállóak? — Ha valaki rendes, és nem dorbézolni, hanem szó­rakozni akar. van lehetőség, hogy bejusson. Minden klub­tagunk hozhat magával egy vendéget, akiért ő vállalja a felelősséget. Társa Iványi András rábó­lint, hiszen ő is rendszeresen jár a klubba. Valószínű, nem sokáig, mert a katonai be­hívóját várja. Aki viszont tánc helyett csöndesebb szenvedélynek kíván hódolni, teheti. A nagyközségi könyvtár fel­nőttrészlegén 16 ezer 606 kö­tet könyv, valamint 47 fajta újság, folyóirat között válo­gathat, lapozhat. Igaz a be­iratkozottak száma alacsony, mindössze 615, 117-tel keve­sebb az előző évinél. Ehhez a csökkenéshez minden bi­zonnyal az is hozzájárult, hogy betegség, majd külön­böző átalakítások miatt hosz- szú hetekig zárva volt a könyvtár. Iskolában már igen A településre az utóbbi néhány évben ifjú pedagó­gusok is érkeztek, úgy hogy a szakosan leadott órákkal — ha mindenki egészséges — nincsen gond. Közéjük tartozik a Gőz házaspár is. Imre derzsi. a felesége tur- kevei, jelenleg a gyermek- gondozási szabadságát tölti. A lakásgondjuk megoldott, szolgálati lakásban élnek. — Az iskolában nagy a hajtás — mondja a férj —, és elő-előfordul, hogy helyet­tesíteni kell. Márpedig egy ilyen nap után az ember nem szórakozásra, hanem arra vágyik, hogy hazame­hessen. Mit mondhatnék a 25 évesek nevében? Jól érez­zük magunkat, van két hoz­zánk hasonló korú házaspár, olykor velük járunk össze. — Művelődés, közélet? — Két éve élünk itt, de ezek a lehetőségek eddig va­lahogyan kiestek az életünk­ből, noha a főiskolán elvé­geztük a népművelési szak- kollégiumot is. Az is tény, igyekeztünk gyökeret verni, ismerkedni a környezettel. Talán a következő időszak­ban majd erre is sor kerül. — Befogadták? — Az iskolában igen, és úgy érzem a szülők is. Jó a lakásunk. így azután egyelő­re pár évig bizonyosan ma­radunk. Hogy ez öt-tíz tan­évet, vagy esetleg többet is jelent, majd meglátjuk. . . Kálmán Lászlóné viszont bizonyos, hogy már nem költözik sehová a férjével és a kisgyerekével. Hogyan is költözne, amikor idevalósi, itt él a rokonsága, ráadásul készen van a családi házuk is. Illetve majdnem készen, mert a kőporozás még hi­ányzik. A munkája is idekö­ti, mivel a Sála Ruhaipari Szövetkezetben dolgozik. — Jól érzem magam Ma­darason, mivel jószerével a fél községet ismerem. A mi fő gondunk most a házépítés volt már két éve. Nem egy­szerű dolog egy hozzánk ha­sonló településen ilyesminék nekifogni, mert bizony na­gyon sok Tüzép-telepet kel­lett felkeresni a környéken, mire mindent meg tudtunk venni. Olykor, hogy gyorsab­ban menjen, és haladjunk, csúszópénzért. Így a szórako­zás kimaradt. Bevallom rész­ben azért is, mert meséltek néhány esti verekedésről, ezekre nem vagyunk kíván­csiak. Mivel az utóbbi megállapí­tást több fiataltól hallottuk, Borsós Lajos tanácselnököt is felkerestük. Húsz-huszonöt törvénysértő — Sajnos, novemberben, meg decemberben tényleg voltak verekedések, betöré­sek. Több, itt élő, a börtönt sokszor megjárt fiúnak le­telt a büntetése, de úgy tű­nik hiába, mert újabb bűn- cselekmények, lopások, ga­rázdaság miatt egy részük már vissza is került. A helyi rendőrőrs létszáma is csök­kent, igaz ígéretet kaptunk, hogy rendezik a helyzetet. Mi is igyekszünk lépni, ezért összehívtuk a község gazda­sági vezetőit, irányítóit, és kértük a segítségüket. Azt, hogy a gazdasági javak fo­kozott védelméről gondos­kodjanak. — Sok a falu rossza? — Mintegy húsz-huszonöt ember akad, akik már isme­rősek a bíróságon. Igaz, a tetteikért felelnek, mert a múlt évi bűncselekmények közül januárra egy maradt felderítetlen. — És a fiatalok? — A kilencvenkilenc szá­zalékra nincs panasz: dol­gosak, becsületesek. Ki a helybeli három szövetkezet­ben, ki Kunhegyesen, Kar­cagon vagy Pesten keresi a kenyerét. A nagyközségben jelenleg mintegy hatezer-kétszáz em­ber él, közülük másfélezerre tehető a 15—30 év közöttiek száma. Az elvándorlás meg­állt, a lakosság száma — közöttük a fiataloké — nem csökkent. Ez azt is jelenti, hogy az itt élők megtalálják a számításukat. D. Szabó Miklós A Május f. Ruhagyár Javítják az export gazdaságosságát A Május 1. Ruhagyár munkájának minőségével a gyár külföldi partnerei is elégedettek, megrendeléseik is jelentősek, az export gaz­daságossága mégsem kielégí­tő. Értnek egyik fő oka, hogy exportrendeléseiknek vi­szonylag nagy része bérmun­ka, aminek vannak ugyan előnyei is — alapanyagról, kellékeikről a rendelő gon­doskodik — a nyereség azon­ban jóval kisebb, mint az egyéb exportcikkeken. Az export gazdaságosságát az idén már csak úgy tudják javítani, ha a meglevő be­rendezéseiken a korábbinál több saját terméket készíte­nek. Ezeket felajánlották egyebek között azoknak a külföldi cégeknek is, ame­lyek eddig csak bérmunká­val bízták meg a Május 1. Ruhagyárat. Partnereik egy része — a korábbi jó minő­ség, a határidőre végzett bérmunkák alapján — szíve­sen fogadta a gyárnak ezt a kezdeményezését. »f „Mezei energia fűtésre, szárításra „Mezei energiára” — kuko­ricaszár, szalma, fanyesedék és venyige tüzelésére — ál­lítatták át Fejér megye több nagyüzemi gazdaságában a korábban olajjal működő kazánokat, terményszárító­kat, s ezzel jelentősen sike­rült mérsékelni az energia­számlákat. Az Agárdi Mező- gazdasági Kombinátban ne­gyedik éve működik igen ha­tékonyan a hulladéktüzelésre alapozott Kolbach-kazán, amelyet kukoricaszárral, szalmával, gyümölcsfa-nye- sedékkel. szőlővenyigével táplálnak. Hatékonyságára jellemző, hogy hatezerórás üzemeléssel nyotcszáz tonna olajat takarítottak meg vele, éves átlagban pedig hétmil­lió forinttal csökkentette a gazdaság energiaszámláját Gazdasági haszna mellett le­hetőséget nyújtott arra is, hogy hőenergiájával fűtsék a település óvodáját, iskoláját, valamint a kombinát több műhelyét, irodáját. Jelentős termelésnövekedés és megtakarítás a munkaversenyben (Folytatás az 1. oldalról.) fűszerpaprikát és hagymát termelők az 1982. évi 35 szá­zalékról hatvan százalékra növelték az exportra érté­kesíthető áru arányát. Meg­dolgoztak vele, hiszen ahogy azt Busa András sorolta, na­ponta tizenöt órán át öntöz­tek, április, elejétől augusz­tus végéig, és közben elfelej­tették, hogy létezik szombat is. meg vasárnap is. Nem nélkülözte a kritikai hangvételt a mezőhéki ba­romfitelep Marek József szo­cialista brigádját képviselő Benczurné Márton Gizella mondandója sem. Szerinte a mostanihoz hasonlóan a bri­gádvezetői tanácskozások ál­talában túlságosan termelési értekezlet „ízűek". Érthető, hogy egy termelő gazdaság­ban a munkaverseny értéke­lésekor a szocialista módon végzett munkáról esik a leg­több szó, dehát a hármas jelszóban ott van még a szo­cialista módon élés és tanu­lás is. Ahhoz viszont, hogy az utóbbiakat is reálisan ér­tékelni tudják, a versenybi­zottság tagjainak az eddigi­nél lényegesen gyakrabban kellene megfordulniuk a brigádok munkahelyén, résztvenni a gyűléseiken, szóval élőbbé tenni a kapcso­latot. A bizottság értékelésé­ben kiemelt, a takarmány­felhasználás és a jószágel­hullás csökkentésében elért eredményeken kívül más­ban is jeleskedett tavaly a Marek József brigád. Nyolc tagja négy-négyszáz forint­tal részesedett abból a 36 ezer forintból, amivel a bükkszéki ifjúsági tábor épí­téséhez hozzájárultak a Tán­csics Tsz kollektívái. Három hektár fűszerpaprika megka- pálását vállalták fel a sza­badnapjaikon a brigádtagok, az avval keresett pénzt aján­lották fel. A szocialista munkaver­senynek a közösben végzett munkáért, a szövetkezeti eredményekért érzett felelős­ségre gyakorolt hatásáról beszélt Boros Pál brigádve­zető. Munkahelyén, az I. ke­rületi baromfitelepen tavaly is nem egyszer előfordult, hogy a tizenkét gondozóból négyen-öten betegség, vagy családi problémák miatt ott­honmaradtak. A Sallai Imre brigád többi tagja akkor is helytállt, összeszedte a 110 ezres tojóállománytól a na­pi 80—85 ezer tojást. A szö­vetkezet másik nyolc brigád­jához hasonlóan a sallaisok is méltán rászolgáltak — ők ezúttal negyedszer — az arany brigádéremre. Egymil­lió forintos költségmegtaka­rítást és 5 millió forintos ter­melésnövelést értek el. Mind­ezt azzal, hogy az előző évi­hez hasonló létszámú törzs- állománytól \tavaly kétmil­lióval több étkezési tojást értékesítettek, és több mint egy dekával csökkentették az egy-egy tojásra jutó takar­mányköltséget. Mi minden került még szó­ba a brigádvezetők tanács­kozásán? Többek között volt, aki az állattenyésztésben dolgozók ünnepnapokon vég­zett munkájának differenci­áltabb elismerését javasolta. Másvalaki pedig a tagság utánpótlásának érdekében, az általános iskolákkal való jobb együttműködésre hívta fel a figyelmet. Mezőgazda- sági szakkönyvtár létrehozá­sára buzdított az egyik je­lenlévő brigádvezető, társa pedig a tíz-tizenöt esztendeje a téeszben dolgozó • tagok kellő megbecsülését hiányol­ta. Az elhangzottakat elége­detten nyugtázta a téesz gaz­dasági vezetőségét képviselő főkönyvelő. Azt mondta ugyanis még a gyűlés kezde­te előtt: a szövetkezeti veze­tők munkájához mindig nagy segítséget jelentenek az úgynevezett alulról jövő kez­deményezések, sok hasznos dolgot várunk a mai szom­bat délelőttől is. Nos, ötle­tekben, javaslatokban nem volt hiány a hétvégi tanács­kozáson, és a jelenlévők lel­kesedését látva-hallva hin­nem kell: azok megvalósítá­sában 1984-ben is bízvást számíthatnak a szocialista munkaversenyben résztve­vőkre a mezőhéki Táncsics Tsz-ben. — temesközy — tegyxetünfc Magángyakorlat és etika Bár az orvosok az átla­gosnál — megérdemelten — nagyobb tiszteletet és megbecsülést élveznek, so­raikban is előfordulhatnak fegyelmi vétségek. Dr. Mol­nár Imre főorvostól, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete megyei bi­zottsága orvos-etikai bi­zottságának titkárától szer­zett információnk szerint, szerencsére kedvező tapasz­talatokról számolhatunk be. Az etikai bizottság első­sorban azzal segítette elő ezt a helyzetet, hogy min­den támogatást megadott a fegyelmi vétségek meg­előzéséhez. Ez a segítség megnyilvánult abban is, hogy idejében jelezték egy- egy terület súlyosabb gond­jait az illetékes vezetők­nek. Az egészségügyi dol­gozók helyzetének alapos ismeretéhez hozzájárult az is, hogy az etikai bizottság üléseit a megye más-más kórházában, rendelőintéze­tében tartják, ahol az otta­ni igazgató-főorvos elsősor­ban áriról ad számot, ami gondot jelent az egészség- ügyi ellátásban, és az inté­zeti etikai tanácsok is be­számolnak tevékenységük­ről. Ezeken az üléseken a helyi pártbizottságok és ta­nácsok képviselői is részt vesznék, együtt tekintik át a terület gondjait és részt vesznék azok oszlatásában. Egy-egy intézet 'helyzeté­nek felmérése mellett az etikai bizottság a megye egész egészségügyét átfogó témákat is napirendre tűz. Az utóbbi időkben például vizsgálták az új betegbeuta- lási rend érvényesülését; a gyógyintézetek közötti együttműködést. Most pe­dig egy széles körű érdek­lődésre számot tartó témá­val, a magángyakorlatot folytató orvosok helyzeté­nek felmérésével foglal­koznak. Arra keresnek vá­laszt. hogy a magángyakor­latot folytató örvösökhöz forduló 'betegek (ha az szükséges) hogyan jutnak el, vagy egyáltalán eljut­hatnak-e kiegészítő vizsgá­latokra, illetve a fekvőbe­teg-osztályokra. Ez a gya­korlat összességében még rendezetlen. Megyénkben szóznyolc- Vanhét orvos folytat ma­gángyakorlatot. Közülük hetvennel beszélgettek ed­dig az etikai bizottság tag­jai. Reális összkép kialakí­tása a céljuk, vizsgálatuk nem az egyes személyekre irányul. A „félidős” ta­pasztalatok még nem ele­gendőek az összképhez, de arra jóik, hogy néhány problémát jelezzenek. Így például azt, hogy részben a magángyakorlat érdeké­ben a délutáni intézeti, kör­zeti rendeléseket néhol úgy szabályozták, hogy a munkából hazatérők nem tudják igénybe venni azo­kat. Néhány községben a készenléti szolgálat össze­folyik a magánrendeléssel. Esetenként felvetődik, hogy mennyiben van szük­ség a magánrendelésre. Tény viszont, hogy a lakos­ság sok helyen igényli azt. Több össztevője van ennek. Köztük az, hogy az állami orvosi rendelők többségé­ben a beteg nem tud egye­dül maradni az orvossal (bár az ezt lehetővé tevő körülmények kialakítása egyre intenzívebb), hiába van kötelező titoktartás. A betegek sokszor igénylik a négyszemközti beszélgetést. Az orvos megválasztása is csak a magánrendelésnél lehetséges. A magánrende­lés egyébként néhány be­teg számára bizonyos kont­rollt is jelent. Az etikai bizottság ter­veiben — az egészségpoliti­kai bizottsággal együtt — az ügyeleti szolgálat etikai szempontból való vizsgála­ta is szerepel. Igaz, a köz­ponti ügyelet még nem teljes megyénkben, még­sem véletlen ennek a témá­nak a vizsgálata, mivel a tavalyi hat fegyelmi ügyből öt az ügyeleti szolgálattal függött össze. Azokon a helyeken egyébként, ahol az etikai bizottság vizsgálatot folyta­tott. évente csökken a fe­gyelmi ügyek száma és ke­vesebb a panasz is. Joggal tételezhető fel, hogv nem a véletlen játéka ez. Az utób­bi időkben általában ke­vesebb a panasz az egész­ségügyi dolgozókra. Ez de­rül ki azokból a név nél­kül és önkéntes alapon ki­töltött közrvé'eménvkutató lapokból is, amit néhány egészségügyi intézetben rendszeresítettek. Mindez arra vall, hogy megyénk egészségügyi dolgozóinak etikája — összességében inézve — a lakosság szem­pontjából kedvezően fejlő­dik. S. B. Az első negyedévben mintegy 3 ezer bukósisak felületke­zelését, festését végzi el a jászberényi Vegyesipari Szol­gáltató Vállalat. A poliészter sisakokat a kiskőrösi ve­gyesipari szövetkezet szereli készre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom