Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-16 / 39. szám

1984. FEBRUÁR 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 I I Lj. A Videoton megrendelésére különböző műszerállványokat gyárt a jászladányi Vegyesipari Szövetkezet lakatosrészlege. Az idén több mi nt 6 millió forint értékben állítanak elő vas­szerkezeteket a híradástechnikai gyárnak Csak ki kell ballagni az Érpartra Ój vállalkozásba kezd a JÉPSZÖV ■— Eladó házak Jászbarénvben A Jászsági Építőipari Szö­vetkezet tavaly 16 magánla­kás építésére vállalkozott. Több építtető is jelentkezett, de az igényeket vissza kel­lett utasítaniok, mert kapa­citásukat lekötötték a közü­leti megbízások. Dr. Novotni Jánosné, a szövetkezet elnöke elmond­ta: korábbi építési formák mellett az idén egy újjal is jelentkeznek a piacon. Cso­portos, korszerű lakásokat építenek Jászberényben az Érparti lakótelepen és azo­kat készpénzért értékesítik. Az ilyen lakásépítési vállal­kozás most kezd országszer­te elterjedni. A Hajdú me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat vállalta az úttörő sze­repet az ÉVM kezdeménye­zésére, és Debrecenben a múlt évben már 150 lakás kivitelezéséhez hozzá is kezdtek. Több állami építő­ipari vállalat és a Bonyhádi Építőipari Szövetkezet után, 1983 szeptemberében a Jász­sági Építőipani Szövetkezet is belépett a vállalkozók közé. — Felmérésünk szerint Jászberényben is van igény kész házak vásárlására — mondta az elnök —, mivel a tanácsnál, az OTP-nél éve­kig kell várni a kiutalásra. Építünk azonnal beköltözhe­tő lakásokat, gondolunk fél­kész házak értékesítésére, de a vásárló már tervezéskor szerződést köthet velünk, így a sajátos igényeit is ki tudjuk elégíteni. Magánlakás­építési Szolgáltató Irodánk a tervezéstől az értékesítésig mindent intéz. Az természetes, hogy pél­dául cipőért a boltba me­gyünk, és ízlésünk szerint kiválasztjuk a méretre, szín­re megfelelőt. Hamarosan el­jön az az idő (egy-két év), hogy aki házat akar, kibal­lag az Érparti lakótelepre és a választékból rámutat az egyikre: ez kell. Az árát a szövetkezet szabja meg, de nincs kizárva az alku sem, hiszen a lakások a minden­Eladé házak Jászbarénvben kori piaci árakon cserélnek gazdát. A vásárlókat — az ÉGISZ-gyorsjelentés 1983 júniusi tájékoztatója szerint — „megilletik mindazon kedvezmények, amelyek a magánerős lakásépítés más eseteiben ... adottak”. A szövetkezet vállalja a kockázatot, hogy saját költ­ségén az idén, ütemezve 20 —21 házat épít fel. A sor­házak építésekor nemcsak az új vállalkozási formát, ha­nem a peva építési technoló­giát is szeretné Jászbe­rényben meghonosítani a szövetkezet. A peva öntött­falas építés ugyanis lehető­vé teszi a lakások több va­riációs sorozatgyártását. Az árakról egyelőre csak ennyit mondott az elnök: — Természetesen nem aka­runk rosszul járni, de nem magunknak építünk, el akar­juk adni a házakat. — lp — Számítástechnika a mezőgazdaságban Könnyíti a nyilvántartást, segít az irányításban A korszerű mezőgazdaság egyre kevésbé nélkülözheti a számítógépek használatát. A nagyüzemek megnövekedett feladatai, az információára­dat és a tevékenységi kör bő­vülése indokolja működésü­ket. Jelenleg a hazánkban üzemelő számítógép-állo­mánynak csupán jelentékte­len része segíti a mezőgazda- sági üzemeket, elterjedésük az agrártermelés népgazdasá­gi súlyával még egyáltalán nem arányos. Szolnok megyében az utób­bi három év óta egyre több korszerű számítógépet állíta­— Ezt a „mini” berende­zést egyelőre tanulási célokra használjuk. Ezen túl a mű­szaki elszámolásoknál, a gyakran ismétlődő számítá­sokban jelent segítséget. Elő­nye a pontosságon kívül az, hogy naprakész adatokkal gyorsítja munkánkat. Mivel a ZX—81-es csupán alapgép, nem képes a gazdaság szer­kezetében „részt venni”, de a műszaki ellenőrző vizsgála­tokat hibátlanul végzi. Meg­gyorsítja az adatok kigyűjté­sét, s ez előny az operatív irányításban. Egyszerűsége és előnyei mellett szólni kell hátrányairól is: csak kazet­tás magnóról működik, így csak a program tárolható, de információ^ adatkezelésére nem alkalmas. Ez úgymond „tanulógép”, de mióta a tsz- ben működik, szakembe­reinknek is fogalmuk lett a programozásról, a számítás- technika alkalmazásáról. Amennyiben a szövetkezet­nek erre lehetősége lesz — remélem, mielőbb —, na­A számítógép használata jelentősen csökkenti a ma­nuális munkákat, s ami a lé­nyeg, biztonságosan dolgo­zik. Nemsokára fölváltja majd a jelenleg még üzemelő Ascota könyvelőgépeket. Ez a számítógép tulajdonképpen még nem véglegesen kialakí­tott forma, a gyár mérnökei folyamatosan fejlesztik to­vább. Az elkövetkező idő­szakban még érkezik egy má­sik számítógép az adatfeldol­gozáshoz. Több kisgép hasz­nálatát tartom célszerűnek, egyrészt a megbízhatóság, másrészt a kihasználtság miatt. Ezen eszközök haszná­latától jelentős gazdasági eredmény várható. Nemcsak nak a mezőgazdasági üze­mek szolgálatába. Különféle tanfolyamok és szakkörök érdeklődő tagjai ismerked­hetnek a modern tudomány ezen berendezéseivel. Az új ismeretek befogadására ké­szülve vásárolták azt a ZX— 81-es típusú személyi számí­tógépet, amely már egy esz­tendeje a kengyeli Dózsa Termelőszövetkezetben mű­ködik. Vámosi László, a kö­zös gazdaság műszaki főága- zatvezetője munkájának egyik fontos kellékeként em­legeti. gyobb, többet tudó, „oko­sabb” berendezést állítha­tunk a munka szolgálatába. — Tavalyelőtt adtam le a munkakönyvem a személyze­ti irodán — mondja Csányi Gábor, a mezőtúri Magyar— Mongol Barátság Termelő- szövetkezet szervező-progra­mozója. — Akkoriban még csak tervben szerepelt egy számítógép vásárlása. Ezt követően megfordultunk több kiállításon és bemuta­tón, majd szerződést kötöt­tünk a Vilatival, azaz a Vil­lamos Automatika Fővállal­kozó és Gyártó Vállalattal, így jutottunk egy Floppymat SP-hez, amely egy szabadon programozható, úgynevezett floppy-diszkes adatelőkészí­tő és -feldolgozó terminált jelent. A gépre programokat készítettünk, fél éve pedig a lemezekre került a téesz ügy­viteli munkája, az anyaggaz­dálkodási és bérgazdálkodási rendszere. Ezt követi majd a termelési alrendszer is. nálunk, de másutt is egyre jobban kialakul a számítás- technikai kultúra, a számító­gépek nélkülözhetetlenné válnak majd a gazdálkodás­ban. A számítástechnika alkal­mazása a könyv- és ügyvite­li munkákban csupán a kez­det volt. Szükség van erre, hiszen számítógépek segítsé­gével a nagy készlettel gaz­dálkodó gazdaságokban is könnyen felismerhetővé teszi a felesleges árukat, az elfek­vő készleteket, és segít a szakemberek döntésében. Egyre újabb és újabb mo­dern számítógépek állnak a mezőgazdaság szolgálatába, segítenek a növénytermesztés és az állattenyésztés munkái­ban. A zagyvarékasi Béke Ter­melőszövetkezetben 1981 ta­vaszán állították be a Video­ton VT 60-as típusú számító­gépet. Az újonnan épült ba­romfifeldolgozó termelése, elszámolási rendszere, a készáru-nyilvántartás, vala­mint az áruforgalom-kezelés — mintegy 8—900 milliós termelési értékű diszpozíciót és áruterítést irányít azóta az „okos gépezet”. A szállító- levelek számlázásával és a készáru-nyilvántartással sem kell bajlódniuk azóta. ’82 óta pedig több apró rendszer, mint például néhány statisz­tika és a főkönyvi kivonat is ott van a számítógép „agyá­ban”. Korábban három nap kellett hozzá, ma már 2—3 órán belül a szakemberek választ kaphatnak a szövet­kezet gazdálkodásáról. Saját fejlesztések Ifj. Budai Kálmán, a szá­mítóközpont vezetője mond­ja: — Ez a gép létkérdés a termelőszövetkezetben, a nagy tömegű adminisztrációs adat kezelését gyorsan és nagy biztonsággal, pontosan végzi a számítóközpont. A baromfifeldolgozó terén fel­merült adatokat — mintegy 70—80 ezer tételt — táplá­lunk a gépbe. Ezen túl most készülnek a téesz teljes körű készletgazdálkodásának zár­lati munkái. — A központban az üze­meltetőkkel együtt húszán dolgozunk. A mindennapos munkák mellett saját fej­lesztésekkel is foglalkozunk. Ilyen többek között a ba­romfifeldolgozó alapanyag­fogadó rendszere. Most dol­gozunk olyan programokon, amelyek a szállító gépkocsik forgalmát követik majd nyo­mon. Emellett AGROSYS né­ven számítástechnikai kuta­tási, fejlesztési, termelési társaságot hozott létre a Ma­gyar Tudományos Akadémia és termelőszövetkezetünk. Ez elsősorban a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek részére korszerű számítás- technikai rendszert dolgoz ki. A szövetkezeten belül két személyi számítógép pedig a nem számítástechnikai szak­emberek rendelkezésére áll, hogy megismerhessék és használni tudják a rendsze­reket, a technika adta újabb eredményeket. F. T. Naprakész adatok Biztonságosan dolgozik Hél testvér egy gyárban Tengerentúlra Ritmus pulóverek A hűségesek: kitartóan ra­gaszkodnak munkahelyük­höz, nem mennek el másho­vá, hol vastagabb lenne a boríték. Pedig manapság ko­rántsem mellékes a pénz, hi­szen szigorúbb körülmények között élünk, s tagadhatat­lan: a korábbinál alig több pénzért sokkalta nagyobb tel­jesítményt kell nyújtanunk. A hűségesek, a „maradók” a régi helyen állják a sarat. Állhatatosságuk még inkább érték, erény. A Makai lá­nyok is hűségesek. Munká­jukkal, fél életükkel kötőd­nek a szolnoki bútorgyárhoz, ahol zömmel (75 százalékos arányban) régi bútorosok dolgoznak. A kilenc Makai testvér közül heten szegőd­tek ide. Hármójukkal, Jolán­nal, Erzsébettel és Etával ta­lálkoztam. Szavaik nyomán rajzolódott ki ez a vázlatos kép gyári életükről. Elsőként Piroska adta le munkakönyvét. Még ötven­egyben, amikor a hajdani járványkórház helyén meg­alakult a ládaüzem (amely ’63-ra fejlődött bútorgyárrá). Piroska először a javítómű­helyben foldozta a ládákat, a fiókokat, később tanfolya­mot végzett, gépmunkás lett. Azután egészsége megrom­lott, könnyebb munkára kényszerült: ez idő szerint műhelyírnok, lapbeíró. Piroska után jöttek a töb­biek: Rozália (testvéreinek csak Rózsi), majd ’56-ban Jolán, később Katalin, Eta, Márta, s végül ’63-ban Er­zsébet. Nevetnek: „Rózsit meg Katit gyakorta összeke­verték a gyáriak, igaz, ez a családbeliekkel is megesett, merthogy — ikrek”. Jolán élénk, barna asz- szorny; férjet is a gyárból választott magának. „Piri mesélt nekünk erről a mun­káról. Egymást hoztuk ide. Tudja, itt lakunk kétutcá- nyira, közel volt. Megtetszett a gyári élet, jó közösségre lelVünk. Igaz, eleinte kissé furcsa volt az egész, de nem­igen futotta időnkből efféle problémázgatásra. Tettük a dolgunkat, még azt is, amit nem mondtak ...” „Hatórásként vettek fel, mikor négy után leálltak a gépek, fogtam a seprűt. Hogy ne kerüljön kapun kívülre az ember — bizonyítani kel­lett. Utána következhetett a tanfolyam. Én jóformán a hengercsiszolón éltem le az életemet. Meg is érzi a ve­sém, a gerincem” — komo- rodik el, de már nevet is: Ránk rakódott a bútorpor, csokoládébarnák lettünk, csak a szemünk és a fo­gunk villant elő.” „Rangot jelentett gyárinak lenni — fűzi tovább a be­szélgetést Eta. — Képzelje csak el azt az örömöt, ami­kor egyik nap a művezető megkérdezte, hogy nem aka­rok-e gépen dolgozni!” Hogy­ne akart volna, a kérdéssel ízt jelezték: jövője van a ;yárban, számítanak rá! S persze, a kereset is több lett. „Nagy szó volt akkoriban ez nekem, alig jártam ki az ál­talánost. Azután én is elvé­geztem a gépmunkás-tanfo- lyamot. Most a sorozatvágón vagyok, a bútorlapokat sze­leteljük méretre”. Mégpedig milliméteres pontossággal. S nemritkán tízezer darabot is leszabnak egy műszakban! Végigállni a nyolc órát, feszítetten fi­gyelni — bizony megviseli a lábat, a kezet, a derekat és a szemet. „Valamikor száz­szor nehezebben kerestük a kenyerünket, mint ma”, jegyzi meg Jolán. „Rönkből vágtuk le az anyagot, a fa­hulladékot csillékben, a por­forgácsot meg kosarakban hordtuk ki.” „És mindent kézzel csinál­tunk” — teszi hozzá Erzsé­bet, ki most telefonos. „Az­óta sokat gyarapodott a gyá­runk — szinte teljesen át­alakult. Üj műhelyek és gé­pek, öltöző, ebédlő, klub... ” Eta a legújabb „technikáról” beszél: „Tavaly tavasszal kaptuk az NSZK-ból. Okos berendezés, automata, többet és finomabban dolgozik, mint a régi. Sok ilyen gép—kelle­ne ...” Elmereng. Félbeszakadt mondatát magamban folyta­tom: kéne bizony. Mert ugyan erős, tetszetős kony­habútorok készülnek itt, Szolnokon, de még jobbakra van szükség, hogy állják a versenyt. Hiszen az általános recesszió közepette a bútor sem kivétel — a piac pang. Vajon mennyit -tudnak, mennyit éreznek ebből a munkások, a Makai lányok? A talpon maradáshoz még jobban szükség van rájuk, akik szinte behunyt szemmel eligazodnak a műhelyek, raktárak és gépek labirintu­sában, akiknek jólesik be­szippantani a frissen fűré­szelt fa illatát, s még a fahe­lyettesítők nehéz szaga, po­ra sem ábrándítja ki őket. Sosem volt könnyű a gyári élet. Annak előtte a nehéz fizikai munka, ma pedig a kemény piac miatt. „Régebben sokkalta na­gyobb volt az egymásrautalt­ságunk — mondják a Makai lányok —, talán ezért is ko- vácsolódtunk jobban össze. Sördélutánok, szüreti bálok... Itt táncoltunk a gyár udva­rán. saját zenekarunk húzta a talpalávalót. De ma is szükségünk van egymásra! Erre is tanítani kellene a fiatalokat, miként arra is, hogy szeressék, tiszteljék a munkát, az anyagot és a szerszámot. Mert ezekből élünk. Mert társaink, velük dolgozunk. Mire vittük? Szakmát szereztünk, tisztes előrehaladással gyarapod­tunk. A gyárért a gyárból élünk.” Magas kitüntetéseket nem kaptak, hírnév reflektorfé­nyébe nem kerültek — de a hűség, rendjelként ott csil­log jellemükön. Sz. Tamás Tibor A legújabb divatirányza­toknak megfelelő, színes, akryl fonalból kötött női sportpulóvereket szállít az idén az amerikai piacra a Debreceni Kötöttárugyár. Ez a tétel a huszonöt millió fo­rintos tőkés exportjuk 80 százalékát adja. a többi hol­land, NSZK-beli és finn partnerek között oszlik meg. Ez utóbbi piacokra magas gyapjútartalmú fonalból ké­szült sportos férfi és női di­vatpulóvereket szállítanak. Nagyüzem van a MAHART hajójavító leányvállalatai­nál. a vízi járműveket készítik föl a tavaszi indulásra. Az újpesti üzemben április kö­zepére indításra készen áll­nak majd a személyhajók. Kívül-belül festik, tisztítják a hajókat, felújítják a gépe­ket, ahol szükséges, kicseré­lik a motorokat s az elöre­gedett berendezéseket. A ja­vítás első szakaszában a munkásjáratok hajóit, to­vábbá az esztergomi kompot és a SZOT üdülőhajóit ké­szítették fel az idényre. Je­lenleg az elmúlt években vá­sárolt nyoic Moszkva típusú személyhajó téli javítása ad A belföldi megrendelőknek 500 ezer felnőtt- és gyermek- pulóver készül Debrecenben- Ezek is divatosabbak a ko­rábbi évek gyártmányainál, s új „Ritmus” márkanévvel látták el azokat. Az exkluzív igények kielégítésére a kö­töttárugyár jó együttműkö­dést alakított a Centrum Nagykereskedelmi Vállalat­tal, amely saját valutakere­téből, kiváló minőségű alap­anyagot vásárolt. munkát. Megkezdték a dunai kikötőpontonok bekötését is: ezt a munkát március 15-ig fejezik be. Az újpesti leányvállalat szegedi üzemében két vízi­buszt tataroznak. A megifjo- dott vízibuszok nyáron a Ti­szán teljesítenek szolgálatot, felelevenítve a tiszai sze- mólyhajózás hangulatos ha­gyományait. A MAHART balatoni ha­jójavító leányvállalatánál, Siófokon szintén nagyüzem van: a tavi hajópark — 27 személyhajó és 4 komp — az öbölben horgonyoz. A ja­vításokkal terv szerint ha­ladnak. Tatarozzák a hajókat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom