Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-28 / 23. szám
1984. JANUÁR 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az általános iskolában végző diákoknak non sokára választaniuk kell, hogy hol tanulnak tovább. A MÁV Építőgépjavító jászkiséri üzeme évek óta jó munkát végez a szakemberutánpótlás biztosításában. Képünkön jászsze ntandrási fiatalok ismerkednek az üzem életével Közművelődés Gazdája már van, Tiszaszenti mrén otthona még nincs Az embert érik néha meglepetések. Mondjuk, megérkezik Tiszaszentimrére. keres egy házat, de annak csak hűlt helyét találja. Csodálkozik, mert hiszen egy könyvtárat nem nyelhet el csak úgy a föld ... Méginkább csodálkozik, amikor megtudja. hogy bizony létezik ilyen is. Ha nem is a föld nyelte el a házat, valami hasonló történt vele. A földdel vált egyenlővé; nevezetesen összedőlt. Történt mindez néhány hónapja egy reggelre virradóra. A könyvtár összedőlt A község lakói talán nem is azon lepődnek meg. hogy sorsának megadta magát az épület, hanem azon, hogy eddig is bírta. Szerintük ugyanis, már 15—20 évvel ezelőtt sem ment volna cső- daszámba, ha bekövetkezik az esemény. Könnyeket most sem hullattak érte. viszont szörnyen idegesek lettek, mikor meglátták, hogy a több mint félmillió forint értékű könyvállományt maga alá temette a kiszolgált épület bedőlt fala, nem szólva a berendezésről és minden más egyébről, ami — hogy is mondjuk — igencsak veszélybe került. A könyveket mindenképpen meg kell menteni, ez volt-"az első gondolat. Igen ám, de ez nagyon keserves munkának bizonyult. Nem túlzás, az életével játszott minden egyes ember, aki vállalkozott a mentőakcióra, mígnem a biztonság érdekében azt, ami az épületből megmaradt, erős gerendákkal alá nem dúcolták. Mára már ez a „szégyenfolt” sem emlékeztet az öreg könyvtárépületre. (Az is igaz persze, hogy arról a két. tenyérnyi helyiségről sem könyvtár jut eszünkbe, ahová végül is a könyvek egyrészét bezsúfolták.) De időzzünk még kicsit a régi háznál. Tudni kell róla, hogy nem csupán a könyvtárnak adott otthont, hanem bizonyos művelődési házi feladatokkal is felruházták. Egyedül itt volt több ember fogadására alkalmas nagyterem. a falugyűlésektől a diskókig, a filmvetítésekig — ez volt a mozi is — itt tartottak minden olyan rendezvényt, amelyen „tömeges” részvételre számítottak. Az intézmény funkciója szerint azonban csak könyvtár volt. Művelődési házat tehát nem vesztett a falu. mert soha nem is működtetett. A tanács és a termelőszövetkezet közös fenntartásában egy ifjúsági klub állt és áll még a kultúra szolgálatában. A történtekről tudomást szerezve legelőször az a kérdés fogalmazódott meg bennem. hogy miért nem előzték meg a bajt, hisz már évekkel ezelőtt látnivaló volt. hogy az öreg épület nem bírja sokáig. Domokos József tanácselnök: — Művelődési ház és könyvtár építését már 15 évvel ezelőtt elhatározta a község. Három ötéves tervében szerepeltette ezt a szándékát. de az építkezésre pénzhiány miatt soha sem került sor. Nyilvánvaló volt. hogy a régi épület alkalmatlan funkciója ellátására, de teljesen tehetetlenek voltunk, a toldozgatás- foldoagatás nem sokat segített rajta. A községben sok más fontos feladatot is meg kellett oldanunk, úgy vélem, nem a tanács és nem az itt élő emberek tehetnek arról, hogy végül i6 erre a sorsa jutott a ház. A lakosság törődik környezetével, szívesen áldoz érte. Példa rá, hogy az 1982. évi eredményei alapján tavaly a hasonló nagyságú községek településfejlesztési versenyében elsők lettünk. 1983-ban csaknem 20 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek a ti&zaszentimreiek. Most, hogy ez a tarthatatlan helyzet bekövetkezett — a könyvtár végül is a régi fogorvosi rendelő 16 négyzetméterén kapott helyet — minden szándékunk az építkezés. Ügy tűnik azonban, hogy a szándék még nem elegendő. — A lakosság, a termelő- szövetkezet, a különböző munkahelyek dolgozói 3 millió forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel. saját fejlesztési alapunkból 410 ezer forintot szántunk volna idén az építkezésre, de az összeget elviszi az új- szentgyörgyi orvosi rendelő és az ottani klubkönyvtár kialakítása, valamint a to- majmonostori általános iskola világításának korszerűsítése. Amennyiben ezeket a feladatokat társadalmi munkával, kevesebb költséggel sikerül megvalósítanunk, a megtakarított ösz- szeget szeretnénk a közművelődési intézmény építésére fordítani. A tervek már rendelkezésünkre állnak, azok költségeti t a megyei tanács biztosította. Általános művelődési központ alakult Megoldást viszont addig is kell találni és bízunk benne, sikerül is. hiszen tavaly szeptembertől az óvoda, az általános iskola és a —sajnos csak elvileg létező — közművelődési intézmények összevonásával általános művelődési központ kezdte meg munkáját Tiszaszent- imrén. Mucza Andrásné igazgató: — Aligha Juilzok. ha azt mondom, -hogy szinte nulláról kezdtük a munkánkat, ráadásul igen nehéz körülmények között. Tiszaszent- imrén soha nem volt megnyugtató a közművelődés helyzete. Talán ma már kár volna firtatni, hogy miért, kiknek a hibájából, de tény, hogy nem sok gondot fordítottak rá. Ügy vélem, az általános művelődési központ létrejötte mindenképpen változtat majd ezen a helyzeten. Igaz, a hiányzó intézményeket. a művelődési házat. a könyvtárat nem pótolhatja, de legalább felelős „gazdája” lehet a község közművelődési életének. Most éljük a tervezés időszakát, olyan, a község egészét átfogó, egységes köz- művelődési programot szeretnénk kidolgozni. amely világosan meghatározza céljainkat, feladatainkat s azt is. hogy ezsk megvalósításából ki mennyit és mit vállal. Számítunk a termelő- szövetkezet. a különböző munkahelyek, a községben élő értelmiségiek támogatására is, hiszen a pedagógusok a tanítás és más egyéb kötelezettségeik mellett nehezen tudnának megbirkózni megnövekedett feladataikkal. Valami elkezdődött A pedagógusok mo6t még csak tanulják a népművelői munkát, hiszen korábban, ha végeztek is hasonló tevékenységet, nincs benne gyakorlatuk. Alighanem már az első osztályzatokat” is megkapták, mert szerencsére máris vannak közösségek, amelyek minősíthetik őket. Megalakult a kismamáklub — óvónő vezetésével — rendszeresen tartja foglalkozásait a gyermekklub — a könyvtáros irányításával — az iskola tornaterme hetente három alkalommal a felnőtteké. nők, férfiak sportolhatnak kedvükre testnevelő tanár vezetésével. Tavaly a múzeumi hónap idején TIT-előadást, honismereti vetélkedőt rendeztek, múzeumlátogatást szerveztek Tiszafüredre. A fiatalok felelevenítették a szüreti hagyományokat, amatőr művészeti csoportokat hívtak vendégségbe, volt kocogónap. labdarúgótorna, asztalitenisz- és sakkbajnokság. Kéthetente a „vándormozis” is megjelenik az iskolában és az ifjúsági klubban. Egyszóval valami elkezdődött. — A helyiséggondok nyo- masztóak, ami a könyvtárat illeti különösen. Hamarosan megtörténik összevonása az iskola állományával, de ettől a 16 négyzetméter egy cseppet sem lesz nagyobb — folytatja az igazgatónő. A közművelődési rendezvények megtartására még csak-csak találunk alkalmas helyiségeket, az áfész éttermétől kezdve, az iskolai tornateremig, a tsz tanácskozóterméig mindent igénybe veszünk és közben reménykedünk abban. hogy eljön az az idő is, amikor már nemcsak gazdája, de otthona is lesz a közművelődésnek Tiszaszent- imrén. Török Erzsébet \ ANATOLl Schnitzler-bemutató a Sz^ Mint óriás szirmaival egy fekete rózsa, úgy veszik közre, úgy „borulnak” rá Anatolm a fekete ruhás nők, hogy azután szétnyíljanak, és elkezdődjék a tulajdonképpeni játék. Hangulatos előkép? Inkább pompás metafora, irányt jelző, hogy tudniillik az Anatolnak ezen az előadásán, a Szobaszíriházr ban a költő Schnitzler idéztetik meg. A szerző egyébként csak az Anatol címet adta darabjának, a kiegészítés — és a nők — Paál István rendező és Morcsányi Géza dramaturg közös munkájának eredménye. Nyilván arra gondolván, hátha az ismeretlen szerző — színpadi műveit színházaink régen nem játszák, a figyelem csak újabban fordult felé — túlságosan is semleges és semmitmondó című drámáját az ínycsiklandó bővítmény vonzóbbá teszi. Így már világosabb talán, hogy itt a szerelemről vagy legalábbis efféle dolgokról esik majd szó. De valójában, ki is ez az ismeretlen szerző? (Nálunk ismeretlen, mert nyugati országokban ma is gyakorta játszák!) És mit kellene tudnunk róla? Életrajz helyett — ezt a csinos és stílusos programfüzetben úgyis megtalálhatja az érdeklődő — röviden azt mondanám: költő, az érzelmek poétája a színpadon. Egy a „lélek mérnökei’ közül, aki végzettsége szerint is — orvos, akárcsak drosz kortársa; Csehov — nem az emberi test bajaival, hanem lelki zavaraival, a pszichikum törvényszerűségeivel foglalkozik. (Nem véletlen, hogy első, jelentősebb színdarabjában, az Aratóiban, eszközként használja fel a hipnotizálás módszerét, a nyílt színen lehetünk tanúi egy szabályos varázslatnak.) Szokták őt „bécsi Cséhov- ként” is emlegetni, s korántsem a foglalkozásbeli rokonság, sokkal inkább kettejük világlátásának és ábrázolásának hasonlósága «kán. Főleg, ami az értelmetlen élet, az elhanyagolt emberi életek bemutatását illeti, abban van találkozásuk. Schnitzler ugyanis — miként Csehov — azoknak az időknek a gyermeke, a századfordulóé, amelyben a régitől való meg- csömörléssel együtt ott él a kor eszmélő fiaiban az újra várás, talán nem is tudatos, csak ösztönös, feszítő nyugtalansága. Van, akinél csupán szolid szomorúság formájában, rezgő hangulatok hullámhosszán. Mint például a mi Arthur Schnitzlerünk- nél. örvendetes, hogy Paál Istvánt „nem kerülik el” ezek a fecsegő felszínnél mélyebbre mutató tulajdonságok, s Anatoijában nem elégszik meg — ahogy ez sok esetben megtörtént már — azzal, hogy egy könnyelmű, álmodozó férfj kalandjait, szerelmeit mesélje el bécsi kedélyességgel, a háromnegyedes keringők bőd í tó ritmusában a színpadon. (A korabeli operettek zenéjéből egyetlen dallam sem csendül fel, helyesen. Igényesebb muzsikát használ, azt is mértékkel.) Sokkal jobban érdekli az a férfi, aki bár benne él korában, zsigereíben ott hordja kora dekadenciáját, de ugyanakkor ott ól benne az élet teljessége utáni költői vágy. A szerelemben is mást, többet akar, mint a prózai valóság. Költészetet; színeket, amelyek változatossá tehetik a szürke hétköznapi világot. A titkát kutatja, a varázslatot, „csodás kalandok illatát”, mitől megrésze- gülhet az ember. Azt a nagy érzést, mely szárnyakat adna és a magasba röppentene, mely csodákat művel. Szerelmek, futó kalandok, remények, vágyak, csömörök, csalódások; édes emlékek, keserű való. színes ábrándok, lecsupaszító kijózanodások, álmok, illúziók — mindez együtt kavarog az Anatol- ban, s úgy fest az egész mintha felfedező úton járnánk a szerelmek erdejében egy férfilélek tájén. S az út végén, ott állunk Anatóliai együtt, aki visszatér még egyszer, mielőtt végleg elbúcsúznánk tőle, az immár teljesen üres színtérre, fáradtan, rezignáltan, nehezen vonszolva testét, pedig nem is ez a nehéz, hanem a felismerés : minden szerelem csak illúzió volt csupán; a „varázslat” elmaradt. Dehát lehetséges volna-e egy olyan korban és világban, amelynek természetéiben van a kettősség — a dualizmus idején az Osztrák-Magyar Monarchiában vagyunk — nemcsak társadalmilag, de főképp morálisan; amely csak mímelni tudja vagy hazudni képes az igaz érzelmeket, a szerelmet is; amelynek csillogó felszíne ugyan békés gondtalanságot mutat, de tele van nyugtalanító ellentmondással, feszültséggel. Bódítóan kerengenék a bécsi dallamok, ke- i ingőre járja a világ, de lentről, a mélyből komor morajlás : mozgolódik, készülődik az új század, a századvégi dekadenciát felváltó huszadik. A Szobaszínház mostani Anatoljának alakjában, ha nem is erővel, csak halk hangokkal, a századvégi embernek ez a válságérzete is megfogalmazódik. Bálint András — meghívott vendégként játsza a címszerepet — alakításában szépen kikerekedik ez a jelképesség ; szorongató nyugtalanságában, a szerelmedben is önmagáit kereső férfi kíváncsiságában, felhorkanó vágyaiban és szeszélyes le- hangoltságaiban egy sajátos közérzetet testesít meg. Nem oly színes talán, mint lehetne, de mindvégig szuggesz- tív. Egyéniségének fanyarsága, kesernyés édessége jól oldódik fed Anatol figurájában. Ahogyan ő ábrázolja, Anatol a keserű magány szomorú lírája. (Nem szomorkás !) Nem az elvesztett, a soha el sem nyert „éden” fájdalma fejeződik ki szomorúságában — a hatásos utolsó jelenetben. Ahonnan már határozott értelmet kap a játékban uralkodó fekete szín is. a nők. valamennyien feketében jelennek meg, mégha ruhájuk jellegének karakterbeli eltérő tulajdonságaik meg is mutatkoznak. Ez is jelzi a színrevitel egységes szándékát és megvalósulását. Erénye továbbá a Paál rendezte Anatolnak az a formai lelemény, hogy úgy képes szintézisbe hozni a darab meglehetősen elkülönülő jeleneteit — ez a mindenkori bemutató sebezhető pontja és rendkívüli feladata — ir xsSló ,i lélekta ».nek a jelzett hogy az előad a jenyomás t kelti. mintha .nesen Anatol lelki birou -imában vándorolnánk, ahol egymás után bukkannak fel vagy elő a különböző szerelmek. Mi nézők is benne vagyunk ebben a világban, — a Szobaszín- ház ehhez igazán alkalmas miliő — s Anatóliai együtt éljük át szerelmi konfliktusait, kétségeit, reményeit. A barátként és társként jelenlevő Max. a „magyarázó” is — Kőmíves Sándor nagyon pontosan és elegánsan formálja meg — már-már az az érzésünk, Anatol tudatának megszemélyesült része, a költői mellett a prózai tudat, a józan és bölcs élet- szemlélet. És a nők? Heten vannak, mint a gonoszok. Bennük a szerelmes nők természetét a legkülönbözőbb formában és fokozatban ismerhetjük meg, a szeretőt tartó úri asszonytól a „közönséges”’ utcalányig, a szerelemre csak áhítozó nagvságától a szerelmet csak futó kalandnak tekintő, csalfa szánésznőcskéig. Ugyanaz a téma hétféle variációban, bár a „változatok” nem mindig eléggé markánsak és elkiilönülőek az előadásban. Mindenesetre szívesen emlékezem vissza az ártatlan kis Corát alakító Roczkó Zsuzsára, a karácsonyi vásárlásban Anatolnak segítkező nagysága szerenét nagv kedvvel látszó Győri Franciskára: Téli Márta ..gyorsan felejtő" cirkuszi műlovarnőiére; Szoboszlai Éva kihívó Emilie. Epri Kati színes balerina élettel teli. a legélénkebb szín az övé ebben a „hölgykoszorúban”; a szeretőt tartó' úri asszonyt kissé visszafogottan ábrázolja Petényi Ilona. Takács Katalin viszont robbanó erővel alakítja a rámenős Ilonát, aki mellesleg színésznő. A teljességihez talrtozikl, hlogy megemlítsem Mucsi Zoltán nevét, aki kevéske feladatát jól oldja meg. Az előadás sikeréhez tartozik Márton László új Anatol-fordítása, aki úgy ültette át mai magyarra Schnitzler századvégén született alkotását, hogy az élő nyelvhez közel áll; szellemes, fordulatos; erejéből a szójátékokra is telik. Ez a fordítás mentes a Bíró Lajos-féle. első magyar nyelvű tolmácsolás szecessziós dagályosságától, s jobban szolgálja a drámát is; tömörebb, dialógusai pergőbbek. Mostanában divattá vált a századforduló, könyvben, filmen, színházban is. Az Ana- tolt — szerencsénkre — nem valamiféle nosztalgiahullám vetette partra Szolnokon; ez a Schnitzler a modem hagyományokra figyelő, felfedező kedvű rendező és vele együtt a vállalkozó szellemű együttes alkotása; tehetséges munkája. HangulaWi szfe'nhéai este az Anatol. Észre sem vész- szűk. s varázs-latnak vagyunk „áldozatai”, anélkül, hogy elkábítottak volna bennünket. Nincs itt csillogó-villogó káprázat, csak valami komor ragyogás a humor apró csillagszóróival, a szomorúság finom és áttetsző melankóliájával. Valkó Mihály Átadták a film- és tévékritikusok díjait Tegnap a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában átadták a legjobb tavalyi produkciókért és a legkiemelkedőbb egyéni művészi teljesítményekért járó film- és tévékritikusi díjakat. Filmkritikusi díjat kapott Gyarmathy Lívia rendező az Együttélés című filmalkotásáért; Szurdi Miklós rendező a Hatásvadászok című filmért és Tóth János operatőr az Örökmozi című film alkotói és operatőri munkáiért. Eperjes Károly színművész a Könnyű testi sértés, Bodrogi Gyula színművész a Szerencsés Dániel, Zenthe Ferenc színművész a Jób lázadása filmben nyújtott teljesítményekért részesült a filmkritikusok elismerésében. Szobolits Béla rendező a Macsakaköröm és Fifilina József operatőr a Macskaköröm, Cakó Ferenc rendező az Ad Astra című filmért kapott kritikusi díjat. Tévékritikusi díjat kapott Mihályfy Sándor rendező Piac, valamint B. Révész László és Hanák Gábor rendezők a Pogány — egy falu Baranyában című filmje. Vitray Tamás társadalmi politikai műsoraiért, Bessenyei Ferenc színművész A béke szigete és A nyomozás című filmekben nyújtott alakításáért kapott díjat. Galambos Erzsi színművésznőt az Osztrigás Mici és a Lola Blau című tévéjátékokban nyújtott alakításaiért jutalmazták kritikusi díjjal.
