Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-14 / 11. szám

1984. JANUÁR 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 szítettek. E korszak jellegze­tes, szép darabja ez az 1820- Mezőtúr neves fazekasmestere, id. Badár Balázs (1855—1939) bői származó gyertyamártó munkái a mesterségnek Fazekas­múzeum Mezőtúron A mezőtúriak több mint négy évtize­det vártak arra, hogy valóra vál­jon Móricz Zsig- mond bizakodó jóslata: „...eljön az idő, s Mezőtú­ron is zeum" 1940-ben. Badár Béla fazekasmes­ternél tett látoga­tása után vetette papírra e sorokat. A riport címadó­ja a túri fazekasok céhlá­dája ma ott áll a megjö­vendölt múzeum egyik ter­mének díszhelyén. A Túri Fazekasmúzeumot tavaly ok­tóberben avatta a város, s ezzel nemcsak az öreg céh­láda került méltó helyére, de végső otthonára talált az a gazdag kerámiagyűjtemény Is. amely a mezőtúri faze­kasság történetén vezeti vé­gig a látogatókat. S végső soron mindez a városlakók érdeme, mert a mezőtúriak négy évtizedes várakozása nem „csodavá­rás” volt. Lelkes lokálpat­rióták munkálkodtak a mú­zeumi gyűjtemény alapjai­nak megteremtésén. Már a ’60-as évek elején megala­kult a múzeumbarátok egye­sülete, mely jelentős tár­gyi anyagot, dokumentumo­kat. főként pedig kerámiát gyűjtött össze. Később ezek­ből kiállítást is rendeztek a művelődési közDont udva­rán álló parasztházban. A bemutató évekig szolgálta a közművelődést. A feloszlott egyesület munkáját a hely- történeti szakkör folytatta. A kiállítócsarnokban 1974- ben megnyílt várostörténeti kiállítás már olyan gazdagé« jelentős régészeti, néprajzi történeti és ipartörténeti anyagot vonultatott fel, amely nyilvánvalóvá tette; a gyűjteményre múzeumot lehet alapozni. A korábbi­nál is tudatosabb munka kezdődött el. A művelődési központ pénzügyi támoga­tást kapott a gyűjtemény gyarapítására, ugyanakkor a város tulajdonába került a régi Badár-ház. a Badár- gyűjtemény legjelentősebb darabjaival együtt. Üjabb fontos állomás volt 1978, amikor a Néprajzi Múzeum rangos kiállítással tisztelgett a 600 éves város fazekassá­ga előtt. Lényegében ez a kiállítás is közrejátszott ab­ban, hogy a ma is híres mesterség állandó kiállítást kapjon Mezőtúron. Ez a ki­állítás 1979-ben nyílt meg a mára már kibővített mú­zeumi épület három helyi­ségében. A fazekasság tör­ténetét bemutató kerámia- gyűjtemény mellé 1982-ben újabb jelentős szerzemények kerültek; Szöllősi János -ko­vácsmester teljes hagyatéka és Ónodi Erzsébet fényké­pész műtermének 'több ezer­nyi üvegnegatívja. Mindezek­kel együtt 1983 októberében olyan múzeum nyílhatott meg Mezőtúron, amely csak­nem ötezer tárgyat. fény­képanyagot s egyéb doku­mentumot vallhat magáénak. Ennyit az előzményekről, de mit mond a fiatal in­tézmény jövőjéről, célkitű­zéseiről az igazgató, Nagy Miklós ? A céhláda — A múzeum profilja a néprajz, alapvető feladata pedig a mezőtúri fazekasság történetének gyűjtése, kuta­tása. Ugyanakkor természe­tesen munkánk lényeges ré­szét teszi ki a város- törté­netének dokumentálása is, hiszen Mezőtúron sem csak fazekasság volt. Egyelőre azonban az a legfontosabb, hogy az intézmény felzárkóz­zék a megye többi múzeu­mához. Még nincs teljes egé­szében befejezve a leltáro­zás, nyilvántartás, a gyűj­temény számbavétele sem teljes, a honismereti szak­kör anyagában nyilván még sok. a múzeum számára is értékes tárgy, dokumentum található. Mindezek ismere­tében lehet majd kijelölni az anyaggyűjtés útját. A gyűjtemény gyarapítása, szakszerű építése természe­tesen folyamatos munkát je­lent. Már e néhány hónap alatt is szert tettünk érté­kes kerámiákra, és meggyő­ződésem, hogy még számta­lan rejlik akár itt a vá­rosban. akár az ország más részein. Sokan eddig csak azért nem váltak meg tő­lük. mert nem volt múzeum. A jelenlegi állandó kiállí­tás remélhetőleg 4—5 éven belül kiegészül újabb dara­bokkal, olyan cserepekkel, egyéb dokumentumokkal, amelyek talán még ismeret­len adalékkal is szolgálhat­nak a túri fazekasság tör­ténetéhez. — Említette, hogy a vá­ros történetének kutatása is feladata a múzeumnak. — A már összegyűjtött helytörténeti anyagból ál­landó jellegű kiállítást sze­retnénk, a kiállítócsarnok karzata erre alkalmas lehet. Természetesen az évek so­rán ez is újabb és újabb dokumentumokkal egészül­hetne ki. A hosszabb távú tervek között szerepel Me­zőtúr monográfiájának meg­írása is. Ehhez a munkához régészeket, történészeket, néprajzosokat, nyelvészeket is jó volna megnyerni, és azokat a helyi kutatókat, akik már eddig is foglalkoz­tak hasonló munkával. Zöm­mel ők dolgoznak a műve­lődési központ helytörténeti szakkörében is, és nyilván — legalább is szeretném — „magját” képezik majd a megalakuló múzeumbarát körnek. — Ez már átvezet közmű­velődési feladataikhoz. —• Igen. Jó volna, ha a múzeum köré közösségek szerveződnének, bővülne a társadalmi bázis, amely fi­gyelemmel kíséri, segíti te­vékenységét. A közeljövő fel­adata, hogy kapcsolatot te­remtsünk az iskolákkal, hi­szen Mezőtúron sok diákéi, a múzeum számtalan mó­don segítheti az oktató-ne­velő munkát. A kiállítócsar- nokban — amely szintén a múzeum kezelésébe került — időszaki tárlatokat ren­dezünk. Szeretném ha azok a Mezőtúron élő vagy In­nen elkerült népi iparmű­vészek is bemutatkozhatná­nak itt, akik eltávolodva a túri fazekasán gyom á ny októl, más utakon járva alkotnak értékeset. Idén még a váro­sé. később viszont a múze­um feladata lesz a 2 éven­kénti fazekas-alkotótáborok megrendezése is. Tervek, fel­adatok tehát vannak bő­ven .. . Egy új intézmény indulá­sa, beépülése a város „vér­keringésébe” nyilván időt vesz igénybe. Bár jelenléte máris érzékelhető. Az alig három hónapja látható ál­landó kiállítást — amely a XVIII. századtól napjainkig mutatja be a mezőtúri fa­zekasság történetét — csak­nem ezerötszázan látták, a túri fazekasság hírét elvitték már Franciaországba. Len­gyelországba, a Szovjetunió­ba is, s nyilván a jövőben még számtalan embernek szerez gyönyörűséget a me­zőtúriak gondos igyekezeté­ből született múzéum. T. E. Fotó: TKL f _ ** Cserepek a mezőtúri kerámia klasszikus korszakából (1880— 1890) SZET-es mérnökök sikeresen Kényszerpályán vagy Tízéves a Szakmunkások Egyetemi Előkészítő Tanfo­lyamának agrártagozata. Az egy évtized alatt több száz, a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban s a gépjavító üzemek­ben dolgozó tehetséges fiatal szakmunkást iskoláztak be a tanfolyamra, s a legeredményesebben vizsgázók egyetemen vagy főiskolán tanulhattak tovább. Eddig kilencvenketten kaptak közülük diplomát, huszonhatan egyetemen, hatvan- hatan pedig főiskolán végeztek. Jelenleg, az 1983—84-es tanévben pedig száztizenöt volt szakmunkás készül a ma­gasabb ismeretek megszerzésére felsőoktatási intézmé­nyeinkben. Megyénkben az utóbbi években egyre több fiatal szak­munkás vállalkozik arra, hogy a SZÉT segítségével egye­temen, főiskolán tanuljon tovább. S éajon hogy alakul a SZET-es mérnökök sorsa a végzés után? Hogy fogadta őket vissza a munkahely, képzettségüknek megfelelően foglal­koztatják-e szakmunkásból lett diplomásaikat? Kukoricza József, az abád- szalóki Lenin Termelőszövet­kezet vezető üzemrendésze négy évvel ezelőtt .Qllam- vizsgázott a Debreceni Ag­rártudományi Egyetem me­zőtúri mezőgazdasági gépé­szeti főiskolai karán. Három mezőőr és két üzemrendész munkáját irányítja. — Ehhez aligha kell dip­loma. .. — Ügy érzem én is, hogy kényszerpályán vagyok, a je­lenlegi munkám nem elégít ki, nagyobb, képzettségem­nek megfelelő feladatokat tudnék megoldani. Hogy ez így alakult, nem a munka­helyem a hibás. A diploma megszerzése után műszaki vezetőhelyettesnek neveztek ki a tiszaderzsi részlegbe. Ez jobban megfelelt a végzett­ségemnek, de a családi kö­rülményeim úgy alakultak, hogy Tiszafüreden keressek magarnnak munkát. Már majdnem sikerült, amikor felemelték a közlekedési dí­jakat, s emiatt visszaléptem. Közben persze felvettek a helyemre egy másik szakem­bert. — S eltehette az oklevelét az asztalfiókba. — Azért jó, hogy ott van. biztosan szükségem lesz még rá. Vagy itt, vagy másutt ta­lálhatok még megfelelő be­osztást magamnak. Addig is megpróbálok lépést tarta­ni a tudomány fejlődésével, olvasom a szaklapokat, szak­könyveket. S kicsit azért a munkámban is hasznosítha­tom a tudásomat. Olyan te­rületeken, mint például a gé­pek hatékony üzemeltetése, kamatoztathatom a főisko­lán szerzett ismereteket. Egyébként sohasem bántam meg, hogy továbbtanultam, úgy érzem, kicserélődtem, egészen más emberré lettem Mezőtúron. — Mit jelent ez a „más­ság”? — Az általános iskola be­fejezése után épületszobrász szakra jelentkeztem a szak­munkásképző intézetbe. Köz­pontifűtés-szerelőnek vettek fel. A szakmunkásvizsga után az abádszalóki tsz-ben csőszerelőként dolgoztam, különösebb ambíciók nélkül. Tizennégy évesen, s később sem igen érdekelt a tanulás, pedig ha nehezen is, de szü­leim vállalták volna a tanít­tatásom. Éltem, szórakoztam, mint a fiatalok többsége, mígnem elküldött a munka­helyem a SZET-re. Nem volt könnyű érettségi nélkül főiskolán tanulni, bizony sokmindent be kellett pótol­nom, amit az évfolyamtár­saim már a középiskolában elsajátítottak. Talán ekkor szoktam rá az állandó tanu­lásra, minden érdekel, ami összefügg a szakmámmal, az életünkkel. Ügy érzem, más­ként, jobban látom a világot, mint a főiskolás évek előtt. Jóllehet Kukoricza József kényszerpályája saját dönté­sének a következménye. Az útkeresés, a családi élet meg­alapozásának gondjai miatt került ilyen helyzetbe, de egy kicsit hasonlít a sorsa a töb­bi, szakmunkásból lett me­zőgazdasági mérnökéhez. Az évenkénti SZET-es találko­zókon ugyanis a tapasztala­tok, beszámolók azt igazol­ják, hogy a mezőgazdasági jellegű felsőoktatási intéz­ményekben végzett szakem­berek kevésbé találják meg újra helyüket munkahelyei­ken, míg az élelmiszeripari szakon diplomát szerzett fia­talok élete, sorsa biztatóan alakul. Talán azért is, mert élelmiszeripari főiskola mindössze csak egy van az országban, s a szakemberek iránt megnőtt az igény. Kássa Tibort a Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat „taníttat­ta”. Szó szerint, hiszen a fia­tal szakmunkás nemigen akarta vállalni a tanulást, félt a kudarctól. Mi lesz, ha nem sikerül, hogy jön vissza bukott: diákként a közösség­be, ahol olyan jól érzi magát. S aztán mégiscsak engedett a csábításnak, hogy érettségi nélkül szerezzen diplomát, noha akkor már a szakmun­kások szakközépiskolájában tanult. A félelem alaptalan­nak bizonyult; 1981-ben mint iélelmiszeripari üzemmérnök jelentkezett ismét munkára a vállalatnál. — Egyből a mélyvízbe dobtak — emlékszik vissza —, kineveztek a hentesáru­üzem művezető-helyettesé­nek. Egy oyan részlegbe, ahol kilencvenen dolgoznak, s az önálló bér- és létszámgazdál­kodás is a feladatok közé tartozik. Mint kiderült. Kássa Tibor „jó úszó”. Az üzemben hat­vanféle terméket készítenek, többek között felvágottakat, kolbászféléket, kenőmájaso­kat, sajtféléket, szalonna­fajtákat, félszáraz árusat. Tavaly 5725 tonna termék került a boltokba az üzem­ből, köztük számos újdonság, mint például a Szolnoki fel­vágott, a Csikós kolbász, amely BNV-nagydíjat kapott, s viselheti a Kiváló Aruk Fóruma jelzést is. A sikerben szerepe van a fiatal üzemmérnöknek is — bár erről a világért sem be­szélne. A munkatársai vi­szont annál nagyobb elisme­réssel beszélnek Kássa Ti­bor munkájáról. Eredménye­sen részt vesz a gazdasági munkaközösség tevékenysé­gében, szívügye az új termé­kek bevezetése, kísérletezése. A biotechnológiai eljárás — amelyet Szolnokon alkalmaz­tak először az országban — kidolgozásában is szerepet játszott. Ez az eljárás lehető­vé teszi, hogy a termék ízei, zamata, fehérjetartalma jó minőségű maradjon a gyár­tás során és utána. A fiatal szakembernek még arra is futja az idejéből, hogy szak- szervezeti tisztséget vállal­jon, tanítson a szakmunkás­képző intézetben. Sőt, feb­ruártól újra a szegedi főis­kola hallgatója lesz a speciá­lis szaküzemmérnöki tanfo­lyamon, s úgy tervezi, ha egyetemi rangra lép a sze­gedi felsőoktatási intézmény, akkor azt is elvégzi. Egykori tanárai bizony nemigen ismernének rá a szorgalmasnak éppen nem mondott egyori tanítványuk­ra. Lám, milyen kiszámítha­tatlanok az egyéni életutak, s vajon hány Kássa Tibor­hoz hasonló jó szakember kallódna el, ha nem terem­tették volna meg a lehetősé­get a tehetséges szakmunká­sok továbbtanulására? Tál Gizella „Dini” tanár úr Szolnokon A Benkó Dixieland koncertje a művelődési központban Az emlékezetes Budapest sportcsarnokbeli koncert, amellyel ne­gyedszázados megalakulásukat ünnepelték A Benkó Dixieland Band — 1957-ben alakult meg — las­san három évtizedes pálya­futása során számos babért szerzett. A rangos • szakmai sikerek közül azonban kie­melkedik az az első helyezés, melyet az USA-beli Sacra- mentóban tartott dzsesszfesz- tiválon ért el a tradicionális dixieland kategóriáiban. „.. .Benkóék sacramentói szereplését meghallgatva bi­zonyossá vált számomra, hogy ilyen felkészültségű együttes csak nagy jazzkultúrájú or­szágban jöhetett létre. Ez az Amerikában aratott siker, az egész magyar zenei élet sike­re is...” „ . . .A sacramentói feszti­vál, a világ egyik legnagyobb jazzfesztiválja. Ha Ameriká­ban, a jazz szülőhazájában, európai együttes viszi el a pálmát, akkor az biztos, hogy műfajának legjobbja. . .” A fesztiválon aratott siker után sokan nyilatkoztak ha­sonló elismerő szavakkal az együttesről. A két idézet, két világhírű dzsessz-zenésztől Joe Newmantól és A1 Grey­től származik, akik Budapes­ten a zenekar jubileumi kon­certjén nagy kedvvel muzsi­káltak együtt Benkó Sándo- rékkal. Igen előkelő lista ke­rekedne, ha fesorolnánk mindazokat, akik a különbö­ző fesztiválokon, koncerte­ken felléptek az együttessel. Csupán néhányat: Tonny Scott, Wild Bill Davison, George Probert. A zenekar gyakran szerepel külföldön, klubokban, a kon­certtermekben. Hamarosan ismét a tengerentúlra, Ame­rikába indulnak hangver- senykörútra. A Benkó Dixieland Band ma este 7 órakor Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központ színháztermé­ben lép a közönség elé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom