Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-14 / 11. szám

6 Mcnttctkftd körkép 1984. JANUÁR 14. Miért veszélyesek a Pershingek? ■A Pentagonhoz közel­álló V. S. News and World Report térkép- vázlata Nyugat-Euró- 1 ’ * pának azokról a pont­jairól, ahová az új ra­kéta-nukleáris fegyve­reket telepítik Az új típusú amerikai nuk­leáris fegyverek — a Per­shing—2-es rakéták és a ro­botrepülőgépek — telepítésé­nek megkezdésével rendkívül veszélyes folyamat van ki­bontakozóban földrészünkön. Miután az európai biztonság­tól nagymértékben függ a vi­lág békéje, a nyugati hatal­maknak ez a tudatosan, előre átgondolt lépése nemcsak kontinensünk népeit, hanem az egész emberiséget veszé­lyezteti. Abszurd elgondolások Hogy némi fogalmat alkot­hassunk a fenyegetettség nagyságáról és arról, hogy a szocialista közösség országai miért reagálnak olyan érzé­kenyen a rakétatelepítésre, egy fontos tényezőt kell tisz­tán látnunk. Nevezetesen azt, hogy a nemzetközi imperia­lizmus legagresszívabb cso­portjai az úgynevezett euro- hadászati fegyverekkel nem egyszerűen csak az egyoldalú katonai fölény megszerzésére törekedtek, hanem arra is, hogy már békeidőben fokozó­dó politikai nyomást gyako­roljanak a Szovjetunióra és szövetségeseire. Ebben benne rejlik a potenciális ellenfél gazdasági térdre kényszeríté­sének, s fizikai megsemmisí­tésének alig leplezett szándé­ka. Más kérdés, hogy a kölcsö­nös megsemmisítési képesség mai szintjén ez az elképzelés teljesen abszurd és irreális. Mégis, a nyugati hatalmi köz­pontokban szép számmal Ebben az elgondolásukban elsősorban a kontinensünk­re folyamatosan betelepí­tett és a szocialista közösség légvédelmi rendszereinek át­törésére alkalmasnak vélt ro­botrepülőgépekre, még in­kább a Pershing—2-es raké­tákra építenek. Rögtön meg kell azonban jegyeznünk: a Pershingekkel és az előretolt állomásoztatású NATO-atom- fegyverekkel szemben felso­rakoztatott szovjet SS—20- asok vonatkozásában is hasz­nálatos „közepes hatótávol­ság” megjelölés korántsem ugyanazt jelenti. Miért? Azért, mert amíg a 2500— 2600 kilométerre célba juttat­ható Pershingekkel a Szov­jetunió csaknem egész euró­pai területe elérhető, addig az SS—20-asokkal az Egye­sült Államok egyáltalán nem sebezhető. E tekintetben a két fegyver katonai-technikai jellemzői össze sem hasonlít­hatók, hiszen a Pershing—2- esekkel a Varsói Szerződés tagállamai ugyanúgy fenye- gethetők, mint az USA honi területén lévő hadászati tá­madó erőkkel. Gyakorlatilag tehát az Egyesült Államok a három, már rendszerben álló stratégiai „triád” — a száraz­földön, az atomtengeralattjá­róik és a távolsági bombázó- gepek fedélzetén elhelyezett nukleáris rakéták — mellett még egy, határaitól közel tíz­ezer kilométerre előretolt ne­gyedik hadászati komponenst is kiépít a szocialista közös­ség veszélyeztetettségére. A Pershing—2-es rakéták egyike, amely már bevetésre kész az NSZK területén akadnak olyan emberek, akik a NATO elsőcsapásmérő ere­jének meghatványozásával lehetségesnek tartják a két ellentétes társadalmi rend­szer történelmi vitájának erőszakos „megoldását”. Ez a katonapolitikai irányvonal kiváltképpen azért veszedel­mes, mert a legújabb fejlesz­tésű rakéta-nukleáris harc­eszközök megjelenése, euró­pai elhelyezése a hadviselés új elemeinek előtérbe nyo­mulásával', új doiktrinális té­telek kidolgozásával jár eev- gyütt. Ilyen például az a hi­vatalosan vallott amerikai nézet, hogy az atomháború elképzelhető, sőt megnyerhe­tő, és hogy ez az összecsapás földrészünkre korlátozható. Az utóbbival kapcsolatban figyelembe kell vennünk azt a minőségi különbséget, hogy az interkontinentális ballisz­tikus rakéták mintegy 30 per­ces repülési idejéhez képest — ami még módot adhat az esetleges tévedések korrigálá­sára — az NSZK-ból indított Pershings—2-esek mindössze 5—6 perc alatt közelíthetik meg előre beprogramozot cél­jaikat; Ebből legalább két következtetés adódhat. Egy­részt nem lehetne utólag ki­javítani a technikai hibából, vagy téves helyzetmegítélés­ből eredő döntést, másrészt — és ez a fontosabb — a vé­delmi pozícióba levő fél szá­mára az előrejelzési idő a ko­rábbiakhoz viszonyítva szin­te a minimumra, alig az ötö- dére-hatodára csökken. Adott vészhelyzetben tehát kényte­len lenne teljesen automáti- kus választ adni. Márpedig ez mindenképpen megnövel­né a kockázati tényezők sze­repét, annál is inkább, mivel a Pershingek ilyen földrajzi közelsége értelemszerűen fo­kozza a potenciális ellenség váratlan, meglepetésszerű támadásában rejlő veszélye­ket. Ráadásul az első csapás végrehajtására szánt ameri­kai atomrakéták igen nagy találati pontosságúak; á cél­tól való eltérésük kevesebb 50 méternél. Sajátosságuk, hogy önirányító fedélzeti rendszerükkel — jóval a be­csapódás előtt — módosítani tudják repülési pályájukat, mélyen a talajba fúródva robbannak, nukleáris töltete­iket ennél fogva a „legideá- lisabbnak” találják földalat­ti rakétasilók, politikai-kato­nai vezetési pontok és más „kemény” objektumok meg­semmisítésére. NATO-zsar- gonban ezért nevezik őket le­fegyverző, lefejező harcesz­közöknek. Az első ésszerű lépés Hogy a Szovjetunió és az érintett szocialista országok hatékony .védelmi ellenintéz­kedései bármikor lehetővé tennék-e az atlanti tömb ve­zérkaraiban tervezett „lefeje­ző” első csapás sikerét és az Egyesült Államok területé­nek kivonását a megtorlás tüze alól, az — enyhén szól­va — felettébb kétséges. Az is bizonyos, hogy az eurora- kéták telepítéséhez hozzájá­ruló nyugat-európai államok — főleg az összes Pershing— 2-es rakétát, szám szerint 108-at befogadó NSZK — lennének a büntető visszavá­gás elsőszámú célpontjai, amennyiben a NATO kirob­bantaná az agressziót. A Szovjetuniónak ezen felül minden szükséges eszköze megvan ahhoz, hogy az USÁ-t ugyanolyan sebezhe- tőségi helyzetbe hozza, mint amilyenbe a Reagan-kor- mányzat igyekszik hozni a szocialista közösséget. így te­hát az átmenetileg megingott hadászati egyensúly ismét helyreáll, de az előbbinél jó­val magasabb szinten. A le­hetséges agresszor ezért nem számíthat semmiféle kiaknáz­ható előnyre. A kialakuló magasabb fegyverzeti szinttől azonban az államok biztonsága nem lesz szilárdabb, sőt még bo­nyolultabbá, bizonytalanabbá válik. Az egyetemes bizton­ság csakis azáltal erősödhet­ne, ha alacsonyabb szintre szállítanák a katonai szem­benállás mértékét. Ehhez pe­dig — első lépésként — visz- sza kellene térni a rakétate­lepítés megkezdése előtti ál­lapothoz Európában! Serfőző László alezredes Reagan rekordjai Az ártatlan szórakozások, a különféle kedvtelések te­rén elért csúcsteljesítmé1 nyeket a Guiness-féle rekor- dok-könyve tartalmazza. Ám vannak olyan „csúcstartók” isi, akiknek tevékenysége nem sorolható éppen az „ár­tatlan szórakozások kategó­riájába” — ilyen például az Egyesült Államok elnöke, Ronald Reagan is. A Fehér Házban eltöltött három óv alatt Reagan több­féle gazdasági és politikai csúcsot állított fel. Sürgeté­sére az ameriIcáa kongresz- •szus jóváhagyta az 1983/84- es év 252 milliárd dolláros, rekordösszegű katonai költ­Negyedik hadászati komponens Hétfőtől Iszlám csúcs Casablancában — Ma a Föld lakóinak egyha- toda az iszlám híve. Sokuk szá­mára az iszlám már nem első­sorban vallást, hanem életmó­dot, életszemléletet jelent. A masukat muzulmánoknak) neve­zőik főleg a Közel- és Közép- Keleten, Észak-Afrikában és Dél- kelet^Azsiában élnek, számuk eléri az egymilliárdot. Ezeknek a térségeknek a problémáiról kezdenek tanácskozást január 16-án a marokkói Casablancá­ban az Iszlám Konferencia ál­lam- és kormányfői, a szer­vezet megalakulása óta ne­gyedszer. Az Iszlám Konferencia létre­jötte Fejszál szaúdi uralkodó 1965. szeptember 15-i kezdemé­nyezéséhez fűződik: csúcsérte­kezlet összehívását javasolta va­lamennyi iszlám ország részvé­telével. Fej szál elképzelései sze­rint a találkozó célja az lett volna, hogy a Nyugat-barát or­szágokat tömörítse a nasszeriz- mus ellensúlyozására. Próbálko­zása nem járt sikerrel, a csúcs- értekezletet nem sikerült meg­rendezni. A jeruzsálemi A1 Aksza me­cset 1969. augusztus 21-én tör­tént felgyújtása hozta össze az iszlám állam- és kormányfőket; első csúcsértekezletüket Rakat­ban tartották meg 1969. szen­tember 22 és 25. között. A né­zeteltérések már akkor is olyan nagyok] voltak, hogy a meghí­vott 36 állam közül csak 25 képviseltette magát. Ezen a ta­nácskozáson alapították meg az Iszlám Konferencia Szervezetét, amelynek alapokmányát a 3. külügyminiszteri konferencián, 1972-ben hagyták jóvá. Célkitűzé­seik kiözött az iszlám szolidari­tás elősegítése. a tagállamok közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok erősít é^°. a faji megkülönböztetés elleni harc és a szent helyek védelme szerepel. A szervezet ideiglenes székhelye Dzsidda, ,.mindaddig, míg Jeruzsálem fel nem sza­badul”. A második csúcsértekezlet a negyedik arab—i7raeli háború és az olajár-robbanás utáni évek­ben a pakisztáni Laborban volt. 1974. február Tíh—25-én a részt­vevők már hangsúlyosabbá tet­ték a közös politikai és gazda­sági érdekeiket, amelyeket a ..Lahorj Nyilatkozat” is jól tük­rözött. Közösen sürgették a gaz­dasági fejlődés problémáival fog­lalkozó rendkívüli ' ENSZ-ülés­szak összehívását. Harmadik alkalommal 1961. január 25—28-án tanácskoztak Szaúd-Arábiában. Az értekezlet Mekkában kezdődött, majd Taif- ban folytatódott. Itt kapcsolód­hatott be a munkába Eliász Szárkisz libanoni elnök, aki maronita keresztény hite miatt nem léphetett Mekka szent föld­iére. A harmadik csúcsértekez­leten nem volt jelen Egyiptom és Afganisztán, mert taesáeukiat a Camp David-i különalku, il­letve az 1979. december 27-i for­dulat miatt felfüggesztették. Irán Irak jelenléte miatt ma­radt távol, Líbia pedig azért, mert a vendéglátó országgal nem állt diplomáciai kapcsolatban. A tanácskozás központi témája a palesztin állam megteremtése volt. s a résztvevők elvetettek mindenfajta különutas megol­dást. Legutóbb külügyminiszteri szin­ten tanácskoztak az iszlám or­szág oki képviseli. 1083. decem­ber 6. és 11. között Dakkában megtartott ülésükön döntöttek arról, hogy az 1980. szeptember 22. óta folyó iraki—iráni hábo­rú kérdését a csúcsértekezlet elé utalják. A PFSZ-en belüli viszályt a külügyminiszterek tel­jesen figyelmen kívül hagyták. A január 16-án Casablancá­ban megnyüó 4. csúcsértekezlet feladata nem kisebb, mint — az egység megőrzése érdekében — közös nevezőre jutni néhány nagy horderejű kérdésben. A találkozó napirendjét a külügy­miniszterek január 12-én kez­dődő ülésükön készítik elő. Min­den bizonnyal elsőbbséget élvez majd a palesztin mozgalom hely­zete, az Izrael által megszállt Dél-Liba non, illetve a Jordán folyó nyugati partvidék lakos­ságának a sorsa, Irak) és Irán háborúskodása. Megfigyelők ar- *ra is számítanak, hogy napi­rendre kerül Egyiptom és az arab világ kapcsolatának kér­dése is. E témák közül néhá­nyat már korábban is megvi­tattak hasonló fórumon, s az sem kétséges, hogy több kér­désben a tagországok továbbra is eltérő nézeteket vallanak. ségvetési tervét. Éhben a há­rom esztendőben az Egyesült Államok állami költségveté­sében a katonai kiadások aránya másfélszeresére nőtt, 1985-re eléri a 36 százalékot. Az Egyesült Államok ha­tárain kívül fekvő amerikai katonai támaszpontokból a világ 32 országában Immár 1500-nál is több van — ez is rekord. A mértéktelen katonai ki­adások még ~ a hatalmas amerikai gazdaság erejét is próbára teszik. Az Egyesült Államok állami adósságai évente 200 milliárd dollárral növekszenek — rekord. A katonai kiadások terheit a mind nehezebbé váló idők­ben az egyszerű amerikaiak­nak kell viselniük. 10 milli­óra növekedett azoknak a száma, akik a negyvenedik amerikai elnök hivatali ide­je alatt a Hivatalosan meg­állapított szegénységi szint alatt élnek. A fegyverkezés Stockholm lépés lehet a katonai szembenállás csökkentése felé Amikor az államok hábo­rúra készülnek, szeretnék, ha ez titokban maradna, ha viszont nem készülnek hábo­rúra, szeretnék, ha efelől mások is bizonyosak lenné­nek. A váratlanság, a meg­lepetésszerűség lehetőségé­nek kizárása, a félreértések, a téves1 következtetések való­színűségének csökkentése ko­runkban háborúellenes té­nyező. Ha már a szándékos háború eszköztárát jelenleg lényegesen nem lehet csök­kenteni, meg kell akadályoz­ni, hogy a fegyverek befe­jezett tények elé állítsák a politikát. Ilyen gondolatok jegyében ül össze január 17-én a stock­holmi értekezlet, 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada „európai konferenciája a bizalom- és biztonságerős/ítő intézkedé­sekről,' valamint a leszere­lésről”. A részvevők ugyan- a|zok, akik 1975-ben a Hel­sinki Záróokmányt aláírták és vele útnak, indították a katonai bizalomerősítő intéz­kedések első, kísérleti soro­zatát. A svéd fővárosiban kezdődő európai konferenciá­ról a madridi utótalálkozón született döntés. Európa per­sze nemcsak szárazföldből áll és1 aligha választható el ma már biztonságpoliltikáilag akár Ázsiától, akár Ameri­kától. A madridi találkozó abban határozta meg a stockholmi konferencia célját, hogy több szakaszban, új, hatékony és konkrét lépésieket foganato­sítson, amelyek rendeltetése a további előrehaladás a bi­zalom és biztonság erősíté­sében és a leszerelés megva­lósításában, a nemzetközi erőszakitétel kizárása, a kta, tonai szembenállás csökken­tése felé. A madridi záródo­kumentum megfogalmazása szerint a bizalom- és bizton­ságerősítő intézkedések ki­terjednek majd Európa egé­szére, és a csatlakozó tenge­ri térségre és légtérre is, ka­tonailag jelentősek, politikai­lag kötelezőek lesznek, és olyan ellenőrzési- formák fogják kísérni őket, amelyek megfelelnek az intézkedések tartalmának. Emlékezetes módon, a Hel­sinki Záróokmány a nagyobb hadgyakorlatök előzetes be­jelentését és ezekre külföldi megfigyelők meghívását ajánlotta aláíróinak, hogy a 35-öfc időben kapjanak infor­mációkat egymás jelentősebb „békés” katonai tevékenysé­géről és csökkenthető legyen ilymódon e tevékenység helytelen értelmezésének va- lósizínűsége. Az első bizalomerősítő in­tézkedések nem voltak köte­lező jellegűek, nem terjed­tek ki az egész kontinentális Európára; még kevésbé a csatlakozó tengeri térségre és légtérre. Az Egyesült Ál­lamok és Kanada, jóllehet aláírták a Helsinki Záróok­mányt, nem lévén európai államok, nem vállaltak kö­a szegényeket megfosztja a munkanélküli segélyektől. A munkanélküliek száma Rea­gan hivatalba lépése óta csaknem 20 millióra emelke­dett, ez a munka képes la­kosság 10 százalékát teszi ki. Az elmúlt évek alatt több mint kétmilhóan vesztették el minden reményüket, hogy valamilyen munkához jussa­nak. Különösen magas a munkanélküliség aránya az ország nemzeti kisebbségei — a négerek, az indiánok és a Latim-Amerikából kiván­doroltak — körében, Így például a munkanélküliség a négerek között rekordszin­tet — átlagosan húsz száza­lékot — ért el. De akinek van munkája, az is megérezte, hogy nehe­zebbé vált az élet a reagani időkben. Az AFL—CIO ame­rikai szakszervezeti szövet­ség nemrégiben megállapí­totta, hogy a munkások jö­vedelme az adók levonása után az 1977-es évhez képest telezetitséget erkölcsi érte­lemben sem a saját terüle­tükön valamint az Atlanti­óceánon lebonyolított na­gyobb hadgyakorlatok előze­tes bejelentésére. A szovjet —amerikai biztonsági egyen­lőség az adott ese.ben úgy érvényesülhetett, hogy a Szovjetuniónak csiak egy ré­sze vált az európai bizalom, erősítő intézkedések öveze­tének részévé. A Helsinki Záróokmány kimondta, hogy a csak részben európai álla­mok — a Szovjetunió és Tö­rökország — „Európára né­ző” határaik mentén 250 km. széles sávot iktatnak a szó- banforgó övezetbe. Az a körülmény, hogy Stockholmban „politikailag kötelező” bizalomerősítő és1 bizitonságerősíitő intézkedése­ket kell kidolgozni, különle­ges felelősséget ró a konfe­rencia részvevőire, egyben előre jelzi a tárgyalások vár­ható nehézségeit. Olyan, in­tézkedéseket kell összehan­golni, amelyek egészével és részleteivel szemben egyet­len részvevőnek sem lesiz el­lenvetése. Olyan ellenőrzési eljárásokat kell kidolgozni, amelyek szavatolják a vál­lalt kötelezettségek betartá­sát, egyben ugyancsak erősí­tik a bizalmat — és nem a bizalmatlanságot. Meglepően jó, tárgyszerű légkörben, határidőre befe­jeződött a stockholmi konfe­rencia háromhetes helsinki előkészítő szakasza. Lezajlot­tak az egyeztetőfc a NATO- ban, a Varsói Szerződés Szervezetében, valamint a semleges és el nem kötele­zett országcsoportban. Dön­tés született arról, hogy a svéd fővárosban 1984 folya­mán 'két kéthónapos és két egyhónapos ülésszakot tart a konferencia. Ugyancsak el­határozták, hogy a 35 rész­vevő 1986-ig csak a bizalom- és bizitonságerősítő kérdések­kel foglalkozik, majd ia bécsi utótalálkozó előtti beszámol­tatás után, az addigi ered­ményektől függően tér át az európ>ai leszerelés kérdés­komplexumának vizsgálatára, elsősorban a hagyományos haderők és fegyverzet csök­kentésének problémáira. Vitán felül áll, hogy a stockholmi konferencia, amely intézményesíteni hiva­tott az európai biztonságot a katonai enyhülés fontos1 rész­területein, nemcsak Európa számára lesz jelentős, hanem áz egész világ számára. Ne­héz világpolitikai helyzetben is, hozhat eredményt, ha a tárgyalási készség minden részvevőnél megegyezési készséggel párosul, ha sike­rül száműzni a konferencia falai közül az egyoldalú ka­tonai előnyszerzési törekvé­seket, ha a vita. nem irányul harmadik országok ellen és nem hátráltat más leszerelé­si erőfeszítéseket, ha a prob­lémák megoldásában minden részvevő kész módszeresen, lépésről lépésre haladni, az egyszerűbbektől az átfogób- bak és mélyebbek, felé. 14,3 százalékkal csökkent — ekkora csökkenésre ugyan­csak évtizedek óta nem volt példa. A nyolc legnagyobb katonai korporáció hadiipari részvényeinek árfolyama Rea­gan elnöksége alatt átlago­san 82 százalékkal emelke­dett — rekordgyorsasággal. Más csúcsok: Reagan el­nöksége alatt 60 százalékkal több politikai indíttatású gyilkosságot követtek el; 450 százalékkal több erőszakos cselekményt hajtottak vég­re a Ku Klux Klan embe­rei. E szervezet számszerű­en is gyarapodott — ma már 25 százalékkal többen tartoz­nak a tagjai közé. Helyénvaló, hogy még egy rekordról essen szó: 1983 au­gusztus 27-én a reagani rekordok — a reagani poli­tika — ellen tüntetők száma Washingtonban elérte a fél­milliót Összeállította: Majnár József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom