Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-03 / 1. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. JANUÁR 3. Kiutazók A városokban kicsit büszkék az úgynevezett nappali lélekszámra, hiszen a többi között ez is tanúsítja az ipari fejlődést: lám, a település mennyi embernek képes kenyeret adni! Persze az ingázás mértéke nemcsak a város nagyságától, életerejétől, hanem a környező falvak helyzetétől is függ. Ahol jól gazdálkodik a termelőszövetkezet, ahová gyáregységet telepített egy-egy nagy vállalat, ott nem szívesen választják a városi munkát. Mert ingázni nem öröm. Sajátos gondokat szül az utazással meghosszabbított munkaidő, problémák adódnak a városi munka és a falusi élet ellentmondásaiból. Számolunk a gondokkal, elemezzük az ingázással járó problémákat, hiszen valamennyien tudjuk, hogy a városnak szüksége van a munkáskézre, az őt övező községek pedig híján vannak a munkaalkalomnak. A képlet egyszerű, a megoldás bonyolultabb ugyan, bár néhány nagyüzem már tett egyet-mást az ingázók érdekében. Ritkábban szólunk a kiutazókról. Igaz, jóval kevesebben vannak, akik ellenkező irányba tartanak, a városból a faluba! Helyzetük is merőben más, mint a városba ingázó társaiké, bár az ok sok esetben azonos, vagyis a megfelelő munka- alkalom hiánya. A kiutazók zöme értelmiségi: orvos, pedagógus, mérnök. Vidéki telephelyet vezetnek, gyógyítanak, gyermekeket nevelnek. Közben várnak. Várják az alkalmat, mikor szabadulhatnak meg a kijárás nyűgétől, mikor lesz megfelelő állás a város gyáraiban, státus iskoláiban, gyógyintézményeiben. És a község kereshet újra orvost, tanítót. Pedig a falu végleg befogadná őket, talán még szolgálati lakásuk is lenne, komfortos. ök azonban nem adják fel városi mivoltukat. S közben észre sem veszik, hogy már csupán az illetőségük városi, hétköznapjaik a községhez kötik őket. De várnak á várősi munkaalkalomra. Mert — mondogatják — nehéz megválni a sarki ABC-áruháztól, a mellékutcák kedves presszóitól, á moziktól. Mert nem veszik észre, hogy időközben a falvakban is sok minden megváltozott, , ott is vannak már presszók, jól ellátott üzletek. Ott is mind pezsgőbbé válik a szellemi élet, amelyet egyébként nem utolsósorban éppen a kiutazók tehetnének még elevenebbé, ha helybeliekké válnának. A kiutazók jó része nemigen gondol arra, hogy a (mégis csak létező) nagyobb városi lehetőségeket is talán ugyanúgy kihasználhatnák falulakókként, szórakozni vagy vásárolni a városba utazva. Sőt, tatán még inkább. Hiszen a kiutazók többsége áldozatos munkát végez, s gyakorta lekési az autóbuszt, a vonatot. Csak aludni jár haza. — Nem lehet ilyen élet mellett tervezni — panaszkodik egy Szegedről kiutazó. — Nem mindegy a falunak, hogy helyben lakik-e az orvosa, hogy a pedagógusok, az agráripari szakemberek közül hányán élnek itt! — fakad ki a községi tanácselnök. Joggal, hiszen a valóban helyi értelmiség aktivitása nagyot lendíthet a falu ügyén. A kiutazóktól pedig nem lehet ugyanazt megkívánni, mint a letelepedettektől. I ó lenne, ha közülük minél többen végleges otthonra találnának a faluban. Nekik is jó lenne meg a falunak is. Persze, segíteni is kell őket az elhatározásban: jó szóval, erkölcsi és anyagi megbecsüléssel egyaránt. Tamás Erv(in Új repülőtéri kiszolgálórendszer Az utast és poggyászt együtt szállító (PÁLT) repülőtéri kiszolgálórendszer kifejlesztésére és értékesítőre az idén Aeropalt néven betéti társulás alakult. A társulás az alapítótagok — — az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár, a Csepel Autógyár, az Autóipari Kutató és Tervezővállalat, az UVA- TERV, a Transinvest, és a Licencia — által összeadott 14 millió forintos alaptőkével kezdte működését. Léderer Károly, a Trans- inyest közlekedési ''rendszereket értékesítő fővállalkozói betéti társulás igazgatója elmondotta: az Ikarusnak a világon egyedülálló repülőtéri autóbuszát, — amely alkalmas arra, hogy az utasokat és a csomagokat együtt szállítsa a gépekhez, s az utasok a járműből beépített, zárt lépcsőn keresztül egyenesen a gép fedélzetére jussanak — több kiállításon, legutóbb Frankfurtban mutatták be, nagy sikerrel. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a repülőtéri busz csak akkor alkalmazható, ha ahhoz az utaskiszolgálási és csomagkezelési technológiát is átalakítják. Így született meg az utast és poggyászt együtt szállító repülőtéri kiszolgálórendszer kifejlesztésének gondolata. A társulásban a Csepel Autógyár — a korábban kialakult munkamegosztás szerint — a PALT-autóbu- szok alvázait készíti. Az Autókut szakemberei a konstrukciók kialakításától a teljes kifejlesztésig és a tesztelésig segítik a műszaki fejlesztőmunkát. A Licencia szabadalmi ügyvivő tevékenységet lát el, az UVA- TERV pedig a városközponti, illetve repülőtéri utaskiszolgáló épületek terveit készíti. A Transivest az utaskiszolgálási és csomag kezelési technológiáját adja. .illetve a későbbiekben a rendszer értékesítésére vállalkozik. Január 1-töl Új földhivatali kirendeltségek A tanácsi szakigazgatási szervezet korszerűsítésének következtében 1984. január 1-től módosult a megyében működő földhivatalok illetékességi területe is. A tanácsi vonzáskörzetekhez igazodó földhivatali működési területek a mellékelt térkép szerint kerültek kialakításra. A szolnoki földhivatal illetékességi területén Mezőtúr székhellyel, kirendeltség működik, amely Mezőtúr és Túrkeve városok, valamint Kétpó, Mesterszállás és Mezőhék községek földügyi szakigazgatási feladatait látja el. A törökszentmiklósi földhivatal illetékességi területén Karcag székhellyel működik kirendeltség, amely Karcag város és Kunmadaras nagyközség területén fejti ki működését. A kisújszállási és ken- deresi lakosok pedig Törökszentmiklósorí intézhetik ügyeiket. A jászberényi földhivatal illetékességi területe nem változott. Csillagfény alatt születtek A régi, népi bölcsességet valószínűleg ma is sokan ismerik: miszerint nincsen nagyobb csoda egy kisgyereknél. Ezt a csodát, apró jövevényt a családok többségénél boldog ter- vezgetéssel, örömmel fogadják, noha ők „viszonzásképpen” fenekestül fordítják fel a házaspár korábbi napirendjét, szokásait. Helyet, törődést, időt, áldozatot követelnek a szülőktől, főleg az édesanyáktól, akikhez a köldökzsinór- elvágása után is még hosszú-hosszú ideig a legjobban kötődnek. Két műszakban nem Farkas Endréné több mint tíz évig varrta a férfiingeket a Fékon kisújszállási üzeme munkapadjainál. Minden bizonnyal jól, hiszen igyekezete, szorgoskodása eredményeképpen a Kiváló dolgozó címet is elnyerte. Szépen keresett, egyszóval megbecsülték, így semmi oka nem akadt az elégedetlenségre. Időközben férjhez ment, majd lánya született. Amíg a kis Edit be nem töltötte a három évet, ő gyermekgondozási segélyen volt. Utána pedig? — Bonyolulttá vált a helyzetem — emlékezik vissza — mivel eiy ekkora kisgyerekkel nem tudtam vállalni a további két műszakot. Azért sem, mivel nem Kisújszálláson lakom, hanem bejáró vagyok, és a délelőttös műszakba reggel öt után indulnom kell, és nincsen, aki elvigye óvodába a kicsit. Ha meg kettőre megyek, a hazahozatalnál akadnak problémák, hiszen este tizenegy körül érek vissza. A férjem a termelőszövetkezet gépműhelyének á vezetője, ő is korán kel, és főleg szezonban bizonytalanul, későn fejezi be a napi munkát. Azt is megértem, hogy a gyárban nagyon sok a gyermekét egyedül nevelő, magányos anyuka, és az egy műszak elsősorban őket illeti meg. így otthagytam a céget. — Nehéz szívvel? — Bevallom. kezdetben nagyon fájt a búcsú. Az is-* kólái tanulmányaim után itt lettem munkás, jól éreztem magam, keresni is szépen kerestem, és most máról holnapra döntenem kellett a család vagy a korábbi munkahelyem mellett. Természetesen a családot választottam. Mivel az én jövedelmemre, keresetemre is szükségünk van, így bedolgozó lettem. Azóta apró szok- nyácskákat, köténykékét varrók itthon, bár az effajta tevékenység leköti az ember minden szabad idejét. Lassanként havi három-négyezer forintot keresek, úgyhogy megtaláUam a számításom. Ráadásként rengeteg szépet kapok a kislányomtól: napról napra látom nyiladozó értelmét, azt, hogy egyre jobban felfedezi a környező világot. — Ügy értem, most már bedolgozó márad? — Örökké nem akarom ezt csinálni, mivel szeretem a közösséget, az embereket, a műhely nyüzsgését. Lehet, később visszamegyek a gyárba, addig azonban semmiképpen nem, amíg Edit lányom nem lesz nagyobb, önállóbb. Hogy ez mikor következik be? Ügy gondolom, hat-hét év múlva. Három Farkaséknál sok gondot „okozott” a kis jövevény. Vajon mj a helyzet ott, ahol három apróság üli napról napra körül az asztalt? Dá- pielné Szemőlí Annáéknál Szilvia tízéves, Adrien négy múlt, Dávid pedig tavasszal lesz három. Anna asszony férje, István gépkocsikísérő, húsféléket szállít a megye meg az ország különböző részébe. A munkaidejéről any- nyit: előfordul, hogy este hatkor már hazaérkezik, máskor pedig nyolc után sincs még itthon. Anna jelenleg gyermekgondozási szabadságát tölti. A foglalkozása is rendhagyónak számít: noha érettségizett, esztergályos szakmunkás a megye egyik üzeménél. — Tudatosan vállaltam a három gyereket, bár a saját bőrömön érzem, hogy a sokéves gyes és a szakmai előmenetel olykor nincsen szinkronban egymással. Hogy csak két példát említsek; a havi alapfizetésem több mint ezer forinttal kevesebb azokénál, akik folyamatosan dolgoznak. A másik az, hogy középső lányom jelenleg félnapos óvodába jár, mivel így vették fel, hiszen úgymond én otthon vagyok gyermekgondozási szabadsáÉs akinek kettő van? Mint például Baráth Mihályéknak Karcagon. Baráthné középiskolai magyar-történelemfilozófia szakos tanár, a férje kollégiumi igazgató. Kati lányuk iy éves, Mihály fiuk héttel kevesebb. gyerek gon a legkisebbel. így Ad- rient reggel viszem az óvodába, délben hozom, és jószerével ezzel a jövés-menéssel oda a fél napom. — Ezeket a hátrányokat nem panaszként, tényként sorolom^ számoltam, számolok velük. És ha visszamegyek dolgozni, igyekszem valahogyan a kiesést pótolni. Ami ha úgy vesszük, tulajdonképpen nem is kiesés, hiszen három egészséges gyermek léte, ragaszkodása semmivel nem mérhető. Egy arab bölcs mondotta: azok az asszonyok, akik gyermeket, gyermekeket hoznak a világra, boldogók, mivel csillagfény alatt születtek. Fiaiknak, lányaiknak ők a legszebbek, és felettük csillagként ragyognak, őrködnek; hol fényesebben, hol halványabban, Ez az érzés azért is kárpótol, mert a hozzám hasonló, fiatal anyukáknak egyszemélyben kell dolgozónak, szeretőnek, feleségnek, szakácsnak, takarítónőnek, nevelőnek és még ki tudja, mi mindennek lenni egy öttagú családban. Igyekszem mindnek eleget tenni, bár az életem célját, értelmét már mindenképpen a három gyermekem, gyermekeink határozzák meg. — Ügy alakult az életem — mondja Baráthné —, hogy az anyaság, a gyermekáldás szakmai téren nem okozott törést. A fiammal egy évig voltam gyesen, Katival addig sem, mert akkor még mások voltak a feltételek. Az is előnynek számított, hogy mivel kollégiumban laktunk, mentesültem a főzés alól. A férjem az óráimmal ellentétes műszakban dolgozott, így ha valamelyik gyerek beteg lett, nem kellett táppénzes állományba vétetnem magam, ő vigyázott rájuk. Azután volt egy aranyos, idős nénink, akinél korábban albérletben laktunk, és ha történetesen egyszerre mindkettőnknek elfoglaltsága adódott, a gyerekeinket nyugodt szívvel rá bízhattuk: nevelte, gondozta, ápolta őket. — Szerencsésen alakult a sora. — Bizonyos szempontból igen, bár a teljességhez hozzátartozik, hogy az iskolai feladatom csak úgy tudtam ellátni, hogy meg kellett és ma is meg kell tanulói bizonyos dolgokról lemondani. Én például a televízióban az információs műsorokat megnézem, de a sorozatokat, meg krimiket nem, hiszen rengeteg más elfoglaltságom is akad. Hiába segít a házi munkában a férjem, a füzetek, a dolgozatok javítása énrám várr Húsz éve vagyok a pályán, és azt vallom, ebben a szakmában öt-tiz év kell ahhoz, hogy elismerjék az ember igyekezetét. Még így 'is előfordul több olyan hétvége, hogy mindkét napot a dolgozatok javításával töltöm, pedig máshogy is el tudnám képzelni a szombatot és a vasárnapot. Nem beszélve arról, hogy akadnak könyvek, kiadványok, amelyeket elteszek nyárra, a szünidőre. — És elolvassa őket? — Igen, mert a szakmai készenléthez, ismeretekhez hozzátartoznak. Nekem nincsenek vezetői ambícióim, én pedagógus vagyok és az is szeretnék maradrfi. Leköt a családom meg a hivatásom. Ugyanakkor idegesít, amikor valamilyen pedagógus-elle- nességgel találkozom. Ez nő- ellenesség is, hiszen ezen a pályán hovatovább fehér hollónak számít a férfi. Sokszor érzem, nincs megfelelő erkölcsi védelme a nevelőknek. Azt mondják rólunk, a pedagógusok érzékenyek. Noha én nem vallom magam annak, mégis felháborít, hogy egy országos ifjúsági lapban így jellemeik a tanárnőt : „ .. . hallatlanul un- szimpatikus dög, abba is belepofáz, hogy.. Nem tudom, miképpen jelenhetett meg ilyesmi a tizenéveseknek szánt szövegben. Ezt állítólag diákok írták. És ők mit szólnának, ha a saját édesanyjukat így minősítenék? Csak az édesanyák képesek Három nő vallott a munkájáról és az anyai hivatásáról. Bizony, még napjainkban sem könnyű egyeztetni a kettőt, ők mégis megpróbálkoznak vele. Olykor szinte újrakezdik az életüket, vagy hosszabb-rövidebb ideig még a szakmájukat, hivatásukat is megszakítják. A fiaikért, a lányaikért. Az Ilyen áldozatokra csak á csillagfény alatt születettek, egyetlen szóval: az édesanyák képesek. D. Szabó Miklós A „hátország” szerepe Mintegy 40 ezer forintot forgalmaz havonta a tiszafüredi Hámán Kató Tsz gumijavitó műhelye. A kis üzem » szövetkezetiek mellett a lakosságnak is végez munkákat
