Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-03 / 1. szám

1984. JANUÁR 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A rádió hulámhossxán Szilveszteri kabaré A Tömegkommunikációs Kutató Intézet felmérései szerint — de az ilyesmiben járatlanok is tudják — a szilveszter estét általában csak kevesek töltik a rádió mellett. Jobbára a tévé mű­sorát nézik. A rádió évbú­csúztató adását viszont az ismétléskor hallgatják meg sokan, s ilyenkor aztán az összehasonlítás többnyire a rádió javára billenti a mér­leg nyelvét. Bizonyára így lesz ez az idén is. A rádió Kabarészínházá­nak szilveszteri műsora — Marton Frigyes. Farkasházy Tivadar, Kaposy Miklós és Sinkó Péter szerkesztette — kellemes szórakozást nyúj­tott a hallgatónak. Szellemes, humorral teli magánszámok, dialógusok, jelenetek válto­gatták egymást Verebes Ist­ván, a műsor szóvivője kitű­nő összekötő szövegeivel. A kétórás kabaré sorra vette az elmúlt év nagyobb bel- külpolitikai, kulturális, sport eseményeit, s a humor sajá­tos eszközeivel magyarázták, kommentálták ezeket a for­gatókönyv írói. Az éjfél közeledtével az­tán Verebes István komoly­ra fordította a szót, szép, lí­rai gondolatokkal búcsúztat­ta az óesztendőt, s kívánt boldog új évet a rádió hall­gatóinak. Döntések előtt A döntésekről, a döntés- előkészítésről készített fi­gyelemreméltó riportot Do- mány András, amelyet va­sárnap délután sugárzott a Kossuth adó. Életünk szinte minden napján kisebb-nagyobb dön­tések, válaszutak elé kerü­lünk. Egyéniségtől függ, hogy ki mennyit gondolko­dik a döntés előtt, mennyire tudja belátni a következmé­nyeket. Annyi azonban bizo­nyos, hogy a jól végiggon­dolt, megalapozott döntések után ritkábban fordul elő csalódás, meglepetés. Különösen fontos a körül­tekintő döntéselőkészítés azokban a kérdésekben, amelyek nagyobb közössége­ket érintenek. Domány And­rás riportjában többek kö­zött a Metró építőivel be­szélgetett arról, hogy miként épült éppen úgy a 3. számú vonal, ahogyan. A megszó­laltatott szakemberek fel­idézték a tervezés mozzana­tait, amelyből megtudtuk, hogy számos felmérés ké­szült az utazási szokásokról, a forgalomról. Am ezek a ta­nulmányok csak részben igazolták az útvonalra vo­natkozó döntést. Táskarádió Kevésbé sikerült „másna­pos” monológgal kezdődött a Táskarádió legutóbbi, vasár­napi adása. Szerencsére a folytatásra már nem ez volt a jellemző, a műsor az új év első napján is a fiatalok gondjaival, s azok megoldá­saival foglalkozott. A KISZ- lakásépítési akciói kerültek ezúttal a műsor középpontjá­ba. s számos jó kezdeménye­zésről adtak számot a meg- szólaltatottak. Pécsett példá­ul százezer forint körüli be­ugróval garzonlakáshoz jut­hatnak a fiatalok. Kinek sok, kinek elfogadható ez az összeg. A pályakezdő, szülői támogatást nem remélhető fiatalnak mindenképpen sok. Ám mint a riportból kide­rült, a munkahelyek kölcsön­nel segítik az önálló otthon megteremtését az anyagi gondokkal küszködő fiata­loknak. Azon túl, hogy hu­mánus intézkedésről van szó, ezzel mindenki jól is jár, s bizonyára másutt is köve­tik majd a példát.- tg ­Hamarosan kapható a tájékoztató Részletes tudnivalók felvételizőknek Módosuló határidők—Pontminimum és átirányítás A művelődési házakban Szünidei rendezvények csekély érdeklődéssel Vonzóbb a családi program, a televízió Más elnevezés, gazdagabb tartalom A megye művelődési és úttörőházainak zöme a diá­kok léli szünidejére bőséges és tarka programot kínált, illetve kínál a még hátralé­vő napokban is. A szabadidő eltöltéséi kellemes órákat ígérő étlapon találhatunk játszóházat, diszkót, filmve­títést, gombfoci versenyt Ás még sok-sok mindent, ki-iki választhat ízlése, érdeklődé­se szerint, a kérdés ezek után csupán az, hogy van-e közönsége a rendezvények­nek, megtérül-e a befekte­tett munka, a közművelődé­si intézményekben dolgozók igyekezete nem volt.-e hiába­való? A vakáció derekán, a „két ünnep között” keres­tünk fel néhány intézményt. A mezőtúri Városi Műve­lődési Központban az alsó- tagozatos tanulókat játékdé-_ felőlire csalogatták a plaká­tok, szórólapok, valamint az iskolában elhangzott hirde­tés és az újságokban megje­lent hír. Az alaposan előké­szített műsorra mindössze négyen voltak kíváncsiak, így nem volt csoda, hogy a foglalkozás vezetője csupán széttárni tudta kezét, nem értette, miért nem jöttek többen. Valószínű, a televí­zió műsorát nézik odahaza — vélte. A törökszentmiklósi Üttö- rőház játékszobájában két. tíz év körüli fiút találtunk, akik a tévé-focival bíbelőd­tek önfeledten. Egy órával korábban még népesebb volt a terem, de az ebéd, az éhes gyomor a többieket hazaszó­lította. A srácok azért ma­radtak, mert ritka alkalom, hogy nem kell sorba állniuk az elektromos játéknál. A téli szünidő tavaszi as napsütése a jászberényi di­ákokat sem nagyon csalogat­ta ki az utcára. A jégpályán — mint ilyenkor mindig — ugyan rengetegen korcso­lyáztak, de a városban alig lehetett látni gyerekeket, fi­atalokat, Az úttörőházban a járás ötödik osztályos, őrs­vezetőinek, rajtitkárainak Gyér érdeklődés a gyermekelőadáson szemezett foglalkozásokra pillanthatunk be. A Hűtő­gépgyár Munkás- és Ifjúsági Házában színházi előadásra várták a gyerekeket. A kez­désié a nézőtér kínosan üres maradt, jószerével az első pár sorban ültek, ott is fog­híjasán. — Nagyon el vagyok ke­seredve — panaszkodott Ba- tóné Nagy Judit, az intéz­mény vezetője. — Három­száz nézőre számítottunk, ehelyett csupán negyvenötén váltottak jegyet. Természe­tesen nem a dolog anyagi ol­dala bánt bennünket. Az ilyen érdektelenség kínos az előadónak, a közönségnek, és nekünk is. Pedig megfe­lelően közhíreltük az előa­dást. A tegnapi játszóháznak A jégpályán élénk, az élet sokkal nagyobb sikere volt. Most már tapasztalatból tud­juk, hogy nem szabad a szünidőt agyonzsúfolni prog­ramokkal, mert a gyerekek szívesebben maradnak ott­hon, családi körben, esetleg tévét néznek vagy kirándul­nak. A jövőben kevesebb és színesebb programot próbá­lunk majd összeállítani, a közönségtoborzásban pedig az intézményben működő gyermekcsoportokra építünk majd. A gyermekelőadásra kis­lányát elkísérő Kun Lászlót megkérdeztük, miben látja az érdektelenség okát. — Ügy vélem, nagyon sok családban a gyerekek a te­levízió előtt nőnek fel — mondta. — Kétségtelen na­gyon sok hasznos dolgot ta­nulnak így, de teljesen más élményt ad élőben egy .szín­házi előadás, mint a képer­nyőről, még akkor is, ha színvonalban gyengébb. Saj­nos, az a tapasztalatom, hogy a felnőttek kényelmes­sége a gyermekekre is átra­gad. A „mini-vakáció” idején a gyerekeket, elég nehéz ki­mozdítani otthonról, a kará­csonyfa, az ajándékok mel­lől, szívesen töltik napjaikat a szülőkkel. A művelődési házaknak i lyenkor nehéz olyan kínálattal kirukkolni, ami közönséget vonz. A ke­vesebb programnak — ha az színvonalas, érdekes — na­gyobb sikere lehet. F. S. Már beszerezhetők, a fel­vételi jelentkezési lapok: ja nuár 3-tól pedig orvosi al kalmassági vizsgálatra várja a felvételizni óhajtó fiúkat és leányokat Budapesten a Kertész utcai pályaalkalmas­sági rendelő, vidéken a kije­lölt orvosi intézményék. Ez* zel megkezdődik ia nyári egyetemi felvételik sokféle előkészítő munkálata. Mint­egy 35 ezer jelentkezővel szá molhatnak ebben a tanévben is a majdani felvételi bizott­ságok. Bőhm Jánossal, a Mű velődési Minisztérium egye­temi és főiskolai osztályának főmunkatársával beszélget tünk a feLvéteii vizsgákkal összefüggő teendőkről, taná­csokról — és néhány jövőbeli változásról is. — Diák éM szülő ügyeimé be ajánlom a dátumokat: az eddiginél korábbi jelentkezé­si határidőket szabott meg a minisztérium — mondotta Bőhm János. — Március 1-ig kell visszajuttatniuk, a diá­koknak a kitöltött lapokat az iskolájukba, onnap pedig március 15-ig kell eljutniuk az egyetemekre és főiskolák­ra. (Korábban március 10., illetve 30. volt a határidő. . .) Az esti-levelező oktatásnál a végső határidő minden intéz­ményben március 30. A jelentkezéshez két nyom látvány — a „Jelentkezési lap” és a „Jelenkezési adat­lap” — kell, mindkettő szá­mítógépes feldolgozásra al­kalmas'. Szükséges a koráb ban érettségizetteknél eredeti iskolai bizonyítvány, erkölcsi bizonyítvány és alkalmassági orvosi igazolvány, továbbá munkáltatói javaslat. Az idén érettségizőket a' tanárok iga­zítják. el. Január 15-től kerül az üz­letekbe a tudnivalókat rész. Üj elnevezéssel Múzsák Közművelődési Kiadó néven van jelen az új év első nap­jától a magyar könyvkiadás szer vezetében a Népművelé­si Propaganda Iroda. A kö­zel két évtizede alakult in­tézmény kiadványaival ko­rábban főként a közművelő­dés szűkebb szakmai körei­ben dolgozók munkáját se­gítette. Az utóbbi években azonban fi lim-, színház-,' képző- és népművészeti, va­lamint irodalmi könyveivel, zenei kiadványaival, az ama­tőr művészeti mozgalom szá­mára készített kézikönyve­A mínuszból, kellemes meleg, gumiszagú kis szobá­ba lépünk. — Tegye le a kabátját és jöjjön, üljön ide mellém, ha a munkámra kíváncsi. Ezt nem lehet elmondani, csak ellesni. Fején a műszerészek vagy ékszerészek által is haszná­latos szemüveg, kezében tíz- íorintosnyi gumikorong. — Ezt magának csináltam az imént. — Most faragta? — kérde­zem hüledezve. A korong egy bélyegző. Rajta a jól ismert Tisza-ba- ba a szlogennel: minden időben, Tisza cipőben. — Nem, nem, most csak kisütöttem gumiból. Az ilyen, nem változó bélyegző­letesen ismertető Felvételi Tájékoztató. Bőhm János, aki az egyik szerkesztő is, megjegyzi: bővebb az eddigi éknél s nagyobb- ,a példány- száma. Amit forgatásához jó tudni: a tavaly életbelépett 120 pontos felvételi rendszer szellemében mérlegeljenek a családok: mire érdemes — mire célszerű jelentkezni? Több szak, kar eleve megkq zelíthetellen a középiskolá­ból hozott maximális — leg alább 55—60 pont nélkül! Ahhoz pedig, hogy orvosi, állatorvosi karra vagy a böl­csészkarok egyik-májúk sza­kára, illetve a BMF építész­mérnöki karára valaki beke fűljön, 105—11(1 pont .szük­séges. Egy tavalyi tévedést elosz. látandó: a középiskolákból vitt pontoknál nincs kötelező alsó határ; kevés — 15—20 — ponttal is megkísérelheti va­laki a jelentkezést. De ah hoz, hogy ott legalább a fel­lebbezés jogát megszerezze a vizsgázó, a négy felvételi vizsgával legkevesebb 30 pon tot szereznie kell. Fontos: ahol csak lehetséges (tehát szinte mindenütt) eleve je­löljenek meg átirányítási le­hetőséget is a jelentkezők. Ay. egyetemre kevés — a megjelölt főiskolához azon- ban gyakran elegendő a meg szerzett pontok mennyisége. Eddig az írásbeli két vizsga nullás dolgozatai után nem szóbelizhetett a jelentkező; az idén, ha az egyik dolgo­zata nullák, ia másik eléri az 5 pontot, megkapja a jelölt a szóbelizés jogát. Változat­lanul kínálja néhány felső- oktatási intézmény a kettős jelentkezés lehetőségét (ka tonai és művészeti főisko­lák. . .). — várkonyi — ivei, illetve kultúrtörténeti, irodalomtörténeti, műve Lő­déseliméleti munkáik gondo­zásával már az olvasók sze­lesebb tábora felé fordult. A Múzsáik Közművelődési Kia­dó — a nagyobb olvasókö­zönség megtartása mellett •— változatlan művelődéspoliti­kai célkitűzésekkel, könyve­lnék gazdagabb választéká­val és esztétikusabb megje­lenésével kíván hozzájárul­ni a jövőben a közművelő­dési hálózatban dolgozók eredményesebb tevékenysé­géhez. kel keményebb gumiba vá­gom bele, majd ugyanilyen kemény anyagból megcsiná­lom a pozitív mintát és an­nak segítségével később már gyerekjáték (néhány perc) az elkészítés. Bíró János a Tisza Cipő­gyár dolgozója. Munkáját ilyenformán határozta meg a szakértő: „Kézi vésnök, ólom- vagy fa- és linóleum­metsző, nyomdász vagy bé­lyegzőkészítő, klisékészítő vagy cinkografikus.” Erede­ti szakmája cipész. Az előbb említett foglalkozást vagy foglalkozásokat önmagától tanulta, pontosabban elleste. — Negyvenötben egy linó- metszővel laktam együtt. Az irodával szemben, ahol dol­goztam, sorban álltam a fa­telepen. A telep vezetője ak­kor is csak azt tudta mon­dani, mint már sokadszor: elveszett a pecsétje, nem tud fát hozatni. Erre mondtam neki, hogy megcsinálom én azt a bélyegzőt, ha csak ez a baj. Persze, hogy megtu­dom-e csinálni, azt még nem tudtam. Másnap már kérdez­te, hogy kész van-e. Meg kellett csinálni. Hazamentem és nekiá-lltam. Annyit értet­tem hozzá, amennyit a szo­batársamtól ellestem. Bele­került egy délutánomba, de kész lett a bélyegző. Odaad­tam a telepvezetőnek és cso­dák csodája, kapott rá fát. Később á Tisza Cipőgyár­ba kerül Bíró Jánys, ott fa­ragta a bélyegzőket. Tulaj­donképpen tényleges pecsét- készítőként ’65 óta dolgozik ott. Azelőtt cipőgyártó szak­munkás, később meós volt. Tavaly kapta meg a negyven­éves jubileumi jelvényt. — Szeretem csinálni, nem mondhatom, hogy megöl az unalom. A gyárnak, elkép­zelni is nehéz, mennyi bé­lyegzőre van szüksége. A kü­lönféle társadalmi és politi­kai szerveknek és a terme­lésnek is. Háromféle, angol, francia és metrikus számo­zást használ az ipar a cipők méretének és bőségének meghatározására. A bőr szí­nének, fajtájának is ezer fé­le változata van. A meó-bé- lyegzők is többfélék. Ha most ehhez hozzáadjuk, hogy mennyi műhelye van a gyár­nak, a vidéki üzemeit is be­leértve, elképzelheti mennyi munka jön össze! A nagyüzem rengeteg kül­földi kapcsolattal is rendel­kezik úgy, hogy faragott ő már kínai bélyegzőt is, fran­cia, angol, német, lengyel és orosz nyelvű pecséteket rendszeresen csinál. Miközben ezeket elmond­ja, egy kis gumidarabon dolgozik. Vonalzóval húz két vonalat a betű magasságá­nak, a metszések a szélessé­get jelölik. Számolja, meny­nyi betű jut egy sorra, betű­közökkel, kötőjelekkel együtt. Ezután már csak a kés élén és a kezén múlik, milyen szabályos betűk ke­rekednek ki a gumilap fe­lületén. — Elősző: a betű külsejét faragom ki, így később mér­nem téveszthetek. Ezután jön a neheze, tizedmillimé- terek is számítanak. Az o betű közepén például nem fordulhatok úgy a kés pen­géjével, mint a targoncával á gyárudvaron. Érzék és könnyű kéz kell hozzá. A’raszolva, s mégis gyor­san halad a kés előre a gu­miban. „Tudja” merre kell kanyarodni, s hol kell meg­állni.' Egyre inkább igazat adok a mesternek: ezt tény­leg nem lehet elmondás alapján megtanulni. Csak ellesni, ahhoz pedig nagyon sok idő kell. — Régebben volt egy ta­nítványom. Jó néhány napig figyelte, hogyan csinálom, azután megpróbálkozott ve^ le. Ugyanazt faragta, amit én, de az övé mindig a hul­ladékba került. Egy idő után nagy mérgesen odaszólt, hogy miért dobjuk ki az övét, amikor — nézzem meg — az is van olyan jó, mint az enyém. Tényleg szép a munkád — mondom neki —, csak egy bajod van. Nagyon óvatos vagy. Az ipszilonnak ugyanis még mindig két lá­bat csinálsz . .. Szóval idő kell, hogy vala­ki megtanulja. A vállalat egy hónapi betanulás: időt tervez az utódomnak — nem tudomelég lesz-e? hiádudvari Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom