Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-24 / 19. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. JANUÁR 24. Számítástechnikai KFP 1. Miért volt szükség programra ? Az átlagos újságolvasó, edvenc lapját lapozgatva yakran találkozik különbö- 5 programok nevével. Ilyen z alumíniumipari, a petrol- ómiai, az elektronikai, a yógyszer, növényvédőszer és ítermedier. illetve a számí- istechnikai központi fejleszti program. A nevekben ejlő központi szó arra utal, iOgy abban az iparágban, De mik is voltak ezek az >kok? Az első és a legfon- osabb: a világ minden fej- ett. fejlettebb országában r.ezdtek elterjedni az elektro- ükus számítógépek. Az ak- cori világpiac több mint felét íz amerikai IBM-cég uralta, i másik felének döntő ré- ;zén pedig 8—10 nagyobb törés cég osztozkodott. A szocialista országok is felismerték, hogy néhány évtized alatt egész életünket i talakítják a komputerek. Megjelennek és elterjednek az ipari és a mezőgazdasági termelésben, a közlekedésben, az igazgatásban és az oktatásban, s csakis az az ország tudja megőrizni nemzetközi versenyképességét, amelyik ezt figyelembe veszi. Az 1971-ben elfogadott program kidolgozását még 1968-ban megkezdték. Jellemző volt az akkori időkre, hogy csak mintegy 120 elektronikus számítógépe volt az országnak. Azok kétharmada is tőkés importból származott, az összetételük pedig meglehetősen heterogén volt: több mint 30 féle komputert számláltak össze a 120 között. ■Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben igen nagy hangsúly helyeződött szocialista országokkal összehangolt gyártásra, az egységes típusok kialakítására. De minta kormány áttörés típusú fejlesztéseket határozott el, s nagy anyagi erőket összpontosít arra, hogy a kívánt célt mielőbb elérje. A számítástechnikai KFP-t még 1971-ben fogadta el a kormány, s — miként a többi program esetében — nyomós okai voltak arra, hogy ezt a szférát is kiemelje. Intő jel volt számunkra, hogy számos tőkés ország is számítástechnikai KFP-t fogadott el, vagy arra készült, köztük Franciaország, Japán, Nagy-Britannia és Hollandia. Ez a tény arra figyelmeztetett, hogy a legfejlettebb kapitalista országok kormányai is erőteljesen ösztönzik, támogatják a számítógépgyártást. Visszatérve a szocialista országokra: nemcsak azt ismerték fel, hogy a központi programra szükség van. hanem azt is, hogy össze kellene hangolni az erőfeszítéseket. mert csak így lehet elkerülni az erőinket szétforgácsoló párhuzamos fejlesztéseket. Ilyen széliemben nyilatkozott például A. Koszigin, a Szovjetunió akkori miniszterelnöke is. hogy valamit előállítani még nem elegendő, a számítógépek elterjedése, alkalmazása ugyanolyan kiemelt szerepet kapott a programban, mint maga a gyártás. A program részletesen meghatározta, mit kell tenni azért, hogy az abban megjelölt célokat elérjük. Részletesen szólt arról, hol, milyen beruházásokra, licencvásárlásokra lesz szükség, mik a teendők a szakember- képzésben, az iskolai oktatásban stb. Természetesen gondoskodott az előirányzatok anyagi fedezetéről is. Ami a beruházásokat illeti. mi — több szocialista országtól eltérően — nem vadonatúj számítógépgyárak építésével alapoztuk meg az új iparágat, hanem olyan meglevő üzemeket alakítottunk át és fejlesztettünk tovább mint a Videoton, Telefongyár és az Orion. Ennek eredményeként ez a három gyár ma számítástechnikai iparunk fő bázisa, bár — ez ismert — mindemellett előállítanak más termékeket is. Még jogászok és zenészek is Minthogy egy új műszaki kultúra megalapozása, elterjesztése volt a cél, igen rövid idő álatt kellett kialakítani az új szakembergárdát. Nélkülük ugyanis szó sera lehetett volna semmiféle programról. Jellemző a kez<- deti időszakra, hogy villamosmérnökök, fizikusok, matematikusok képezték át magukat számítástechnikai szakemberré, sőt — a mai összetételben — találunk még egykori jogászokat, zenészeket is. A gyártani és alkalmazni elvnek megfelelően, a népgazdaság legkülönbözőbb területein dolgozó kisebb-na- gyobb beosztású vezetőket hozzá kellett szoktatni ahhoz a gondolathoz, hogy a komputerek igénybevételével oldjanak meg olyan feladatokat, amelyekhez addig hagyományos módszereket, eszközöket vettek igénybe. Csakhamar kiderült, hogy ez talán még nehezebb dolog, mint maga a gyártás, ezért egyre inkább előtérbe került a számítás- technika alkalmazása, illetve az alkalmazás és hatékonysága. Stuka Károly az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság osztályvezetője Következik 2. Hol tartunk ma a számítástechnikában? Új MfM-kiadvány Energia a földekről A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az idén is könyvbe gyűjtötte azokat az itthon és külföldön kidolgozott új módszereket, amelyek a leghatékonyabban állíthatók a takarékosság szolgálatába. Az Ag- roinform gondozásában. Energia a földekről címmel, körülbelül 7 ezer példányban közreadott kötet a hazai gyakorlatban leginkább adaptálásra érdemes eljárások közül az anyag- és eszköztakarékosságra legtöbb alkalmat nyújtókat mutatja be. A szakemberek megismerkedhetnek a szántóföldi növény- termesztés hatékonyságát fokozó új technológiákkal, a talajerő-utánpótlás és a növényvédelem új lehetőségeivel, az állattartás és a takarmányozás korszerű irányításával valamint a legújabb tervezési és szervezési módszerekkel. Az új kiadványt, az Energia a földekről sorozat harmadik kötetét a MÉM maga bocsátja a vállalatok, szövetkezetek és intézmények vezető szakembereinek rendelkezésére. Érdemes bővíteni a melléktevékenységet A jászjákóhalmi Béke Tsz- ben az elmúlt év elején négytagú központi fűtés- és vízvezeték-szerelő részleg alakult. Az elsősorban bérmunkát vállaló kisvállalkozás helyben és a környékbeli községekben dolgozott, de 6— 700 ezer forintos munkára eljárt Tiszafüredre is. Közü- letek és magánszemélyek megrendelését egyaránt elfogadta az időköziben hét főre szaporodott, közösség. Munkájukat nehezítette az akadozó radiátorellátás, de még így is a tervezett 1,5 millió forintos termelési érték kétszeresét teljesítették. A téesz és a részleg úgy ítéli meg. hogy a jelenlegi megrendelések alapján tevékenységüket érdemes bővíteni. Nélkülük nincs versenyképesség Gyártani és alkalmazni Külön kérelem nélkül folyósítják az alacsony nyugdíjak és egyes juttatások kiegészítő összegeit A Minisztertanács rendeleté értelmében 1984. január 1-től havi 70 Ft-tal kell kiegészíteni azokat a saját jogú és hozzátartozói nyugdijakat, melyeknek az összege 1983. decemberében a havi 2800 Ft-ot nem haladja meg. Ugyancsak kiegészítik a mezőgazdasági szövetkezeti járadékokat, a gyermekgondozási segélyeket, egyéb segély- jellegű ellátásokat és a háztartási pótlékokat. A családi pótlék összege gyermekenként emelkedik havi 70 Ft-tal, és az eltartott személyek számához igazodva emelkednek 70—70 Ft-tal a sorkatonai szolgálatot teljesítők hozzátartozóinak segélyei. valamint a rendszeres szociális járadékok. Nem kerülnek kiegészítésre a baleseti járadékok és a kártérítések. A kiegészítést külön kérelem nélkül folyósítják. A január hónapra járó nyugdíjakat már emelt ösz- szegben, de két utalványon 1984. január végéig kézbesíti a posta. Az átutalási betétszámlára utalt nyugdijakhoz járó kiegészítést technikai okok miatt a jogosult lakcímére utalják. Az éjszakai villamos energia árának elszámolása A háztartásokban külön mért éjszakai villamos energia árának emelése miatt az elszámolás a következők szerint történik: azokban a háztartásokban, ahol a vil- lamosenergia-fogyasztást két- havonként olvassák le. az árváltozás utáni első leolvasásig a régi áron — 40 fillérrel — számlázzák a fogyasztást. Az ezt követő időben fogyasztott villamos energiát már az új — 60 filléres — áron számlázzák. Azokban a háztartásokban, ahol a villamosenergia-fogyasztást évente egyszer olvassák le. az 1983. évi leolvasástól az 1984 január hónappal záródó időszakra még a régi áron, február hónaptól pedig már az új áron számlázzák a fogyasztást. Az éves számlázásba tartozó villamos hőtárolókályhát használó fogyasztókra ez nem vonatkozik. ök az áramszolgáltatótól. illetve a díjbeszedő vállalattól külön levélben kapnak tájékoztatást éves éjszakai fogyasztásuk elszámolásáról. A rákospalotai Fejlődés Bútoripari Szövetkezet jászkiséri üzemében exportra és hazai piacra készülnek stilbútorok. Képünkön Bende Tamás étkezőasztalokhoz lábakat szab hársfából 3 llmi az áremelések hátterében van üz ország múlt évi gazdasági munkáját számbavevő, az utóbbi hetekben napvilágot látott értékelésekből (a Központi Bizottság és az országgyűlés is mérlegre tette 1983. évi eredményeinket) közismert. hogy a magyar gazdaság helyzete nem romlott. A közleményekben azt sem rejtették véka alá, — mert a gazdaság teljesítménye nem volt elég a helyzet gyökeres javításához — hogy a külső és a belső egyensúlyt csak akkor őrizhetjük meg, ha a megtermelt javak elosztását szigorúan szabályozzuk. A hét végén bejelentett (alapvető fogyasztási cikkeket is érintő) áremelés hátterét ebből a szempontból érdemes tehát alaposabban megvizsgálni. Az idei népgazdasági tervet ismerők körében felmerülhet a kérdés: Miért a pénzjövedelmeket és az árszínvonalat egyaránt növelve kívánja a kormányzat a lakosság fogyasztását a tavalyi szinten tartani? Hiszen az árak és a jövedelmek változatlansága mellett sem nőne az elfogyasztott javak mennyisége? (Itt érdemes emlékeztetni arra, hogy a fogyasztási alap" nagysága, a nemzeti jövedelem 2 százalékos növekedése ellenére sem haladhatja meg a tavalyi szintet, mert a belső felhasználás csökkentésének korábbi években járt útja. a beruházások arányának mérséklése, ma már későbbi gazdasági fejlődésünk veszélyeztetése nélkül tovább nem járható.) Az érvek közül egy feltétlenül kiemelendő: az árak és a jövedelmek változatlansága feltételezné. hogy egyetlen vállalatnál sem nőnek a bérek, de nemcsak a gazdálkodó szervezetek közötti bérarányok merevednének meg. hanem az egyes dolgozók keresete sem változhatna a többet tevők javára. Márpedig a piacon elismert teljesítmények növelésére a magyar gazdaságban soha nem volt nagyobb szükség, mint ma. A lakosság összes jövedelmének tervezett 8 százalékos és a fogyasztói árszin vonal 7—8 százalékos növekedése tehát a társadalom egyes csoportjainál módot ad a fogyasztás növelésére, más rétegek viszont kénytelenek lesznek a tavalyinál kevesebbel beérni. Persze, a fogyasztás múlt0 évi színvonala növekvő jövedelmek mellett úgy is megőrizhető lett volna, ha csak egy tömegesen fogyasztott termék árát emelik. Az idei jövedelemtöbbletét a lakosság így sem költheti több áru megvásárlására, nem nő a belső felhasználás. Csakhát a kormányzatnak más feladatokat is meg kellett oldania. A fogyasztói árak 1979-es nagyobb központi emelésével sikerült az árkiegészítések összegét mérsékelni, a termelési költségek emelkedése miatt azonban 1983-ban az állami költségvetésből már ismét 66 milliárd forintot kellett erre a célra fordítani. Ezt az összeget, már csak azért is mérsékelni kellett, mert a költségvetési pénznek értelemszerűen a közösségi célok megvalósítását kell szolgálnia. az árkiegészítés viszont ezt a forrást csökkenti. Az ártámogatásról néhány esetben (a gyógyszerek és a tankönyvekében) nem mondhatunk le, ám például a húsfélék esetében mesterségesen alacsonyan tartott ár nem az alacsony jövedelmű rétegeket teher- mentesiti igazán, hanem az ebből az élelmiszerből többet fogyasztó jól keresőket. Pontosabban a közösség pénzéből nekik több jut. mint a kevésbé tehetőseknek. A hús esetében azonban nemcsak erről van szó. A 80-as években a termelők érdekeltségének megőrzéséért kétszer is emelték a felvásárlási árakat, ráadásul a lakossági húsfogyasztás évente átlagosan 0,7 kilogrammal lett nagyobb a korábbinál, elérte a 77 kilogrammot fejenként. A költségvetésből egyre többet kellett kihasítani e termékek árának kiegészítésére. Fontos cél volt tehát az állami költségvetési kiadások mérséklése, így aztán nem véletlen, hogy az áremelés azoknak a termékeknek a körét érintette, amelyeknél az árkiegészítés mérséklésével a legtöbb megtakarítást érhették el. A „dotáció” azonban még ebben a körben sem szűnt meg, például a sertéshúsét 11, a marhahús fogyasztói árát pedig még mindig 22 százalékkal egészíti ki az állam. A költségvetés ártámogatásra 1984-ben is összesen 53 milliárd forintot költ. (Nem alapvető fogyasztási cikkről van szó, röviden mégis érdemes külön szólni a gépkocsiárak változásáról. Köztudott, hogy a személyautók „bolti” árát a költségvetés bevételeit növelő forgalmi adó növeli. Az áremelést ebben az esetben az indokolta, hogy az utóbbi időben emelkedtek a külföldi beszerzés költségei, és mert a gépkocsinak fix, hatósági ára van. mérséklődtek az állami költségvetés bevételei. Ezt a kiesést semmi nem indokolta nem pótolni.) Az írás elején esett szó arról, hogy milyen fontos az ország külgazdasági egyensúlyának, fizetőképességünknek a megóvása. Az árak emelkedése ehhez is hozzájárulhat: a külföldön jól eladható áruk itthoni fogyasztását mérsékli, így az exportálható termékek menynyi ségét növeli. A húskivitelhez például — a világpiaci árak romlása ellenére is — alapvető érdekei fűződnek az országnak. Éppen ezért az átlagosnál jobban azoknak a húsféléknek az ára növekedett. amelyek külföldön keresettek. Nem a húsfogyasztás mérséklése volt a fő cél, hanem a fogyasztási arányok olyan módosítása. amelyik könnyebbé teszi az export fokozását. n mostani központi árrendezéssel — mint az eddigiekből is kitűnhet — a kormányzat több feladat párhuzamos megoldására vállalkozott. Az árkiegészítések csökkenése nemcsak a költségvetést tehermentesíti : az értékarányokhoz közelítő árak például pontosabban közvetítik a termelőhöz a piac ítéletét. A költségek csökkentésére, végső esetben egy-egy. csak gazdaságtalanul készíthető gyártmány termelésének megszüntetésére ösztönöznek. Az importtermékek drágulása piedig a felhasználásuk, végső soron az összes behozatal legalább relatív mérséklésére késztet. És az áremelésnek még egy szerepéről érdemes szólni. Kivitelünket ebben az esztendőben tovább kell fokoznunk. hogy a felvett hitelek esedékes törlesztését és a kamatokat fizetni tudjuk. Az export növekedése azonban nem vezethet oda, hogy egyes termékek eltűnjenek az üzletek px>lcairól, mert itthonra kevés jut belőlük. A kínálat és a fizetőképes kereslet összhangját meg kell őrizni, mégpedig lehetőség szerint olyan intézkedésekkel. amelynek várható hatásait előre átgondolták. Csak így érhető el. hogy anyagi lehetőségeit mérlegelve mindenki maga dönthesse el — esetleg egy másikról lemondva —. megvesz-e egy árut. Mert ha drága is, azért kapható.