Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-15 / 12. szám

1984. JANUÁR 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Űjszentgyörgy hivatalosan nem létezik — ingatja a fe­jét Domokos József, a tisza- szentitmreti Községi Közös Tanács elnöke, majd hozzá­teszi: — Soha nem volt ön­álló helység, mindig Tisza- szentimréhez tartozott köz­igazgatásilag, ma is annak a külterülete. Igaz, saját irá­nyítószámmal rendelkezik, mert működik ott egy posta­ihivatal. Snabó Mártonná, az új- szentgyörgyi postamesternő huszonkét éve tölti be ezt a hivatalt, amely olyan kicsi, hogy két emberrel már tele van. Szabóné egyébként nem csak a postai, hanem például a takarékszövetkeze­ti ügyek intézője is, hivata­lának mégis talán a legfon­tosabb tartozéka a telefon. Az újszentgyörgyi két tele­fon közül az egyik az ő ke­zelésében áll. — Ez egy úgynevezett fel­fűzős telefon, vagyis itt men­nek keresztül a szentimrei és a tomajmonostorai vona­lak is, azért csörög gyakran. Mivel a településen a másik telefon az óvodáé, rám há- - rul az itt élők különböző ügyeinek intézése. Például engem kémek meg, ha ki­váncsiak az adójuk összegé­re : hét forint ötvenért fel­hívható a tiszaszentdmrei tanács, nem kell tehát elibu- szoznia a szentgyörgyinek tizenhat forintért. És egy szentimrei „kiruccanás” el­vesz fél napot. A postamesternő újszent­györgyi bennszülött, ismeri a tanyaközpont lakóinak min­den gondját-baját és persze örömét is. A gondok a ha­sonló méretű és szintű tele­pülésekével azonosak: rossz a közlekedés, nincs munka- lehetőség, a többség a Víz­ügyi Építő Vállalathoz vala­mint a BHG kunhegyesi és tomajmonostorai gyáregysé­gébe jár dolgozni. Csak egy telefon Úvúntf—tanítói diplomával Kis bolt, nagy forgalom Orvosi rendelő, vízmű és könyvtár Az örömökl se egyediek), különlegesek. — Minden házhoz kert tartozik, van mit a tejbe ap- tnítaniuk a sZentgyörgyiek- nek. A kertben a szőlőn kí­vül dohányt termesztenek, nekem is van négyszáz négy­szögöl dohányföldem. Szer­ződésben állunk a mezőkö­vesdi dohánybeváltóval; nem probléma értékesíteni az árut. öt esztendeje, a körzetesí­tések idején megszűnt az új- szentgyörgyi általános isko­la, mind az alsósok, mind a felsősök Torna j monostorára buszoznak reggelenként az iskolába, majd délután visz- sza. Az egykori iskola pa­tinás épületében a körzetesí­tés óta óvoda működik. A délutáni „csendes pihe­nő” közepén nyitunk be az óvodába, a szépen berende­zett nagyteremben huszon­négy apróság alszik. Lőrincz Andrásné, az intézmény he­lyettes vezetője halkra fog­ja a beszédet, nem is titkolt büszkeséggel mutatja be bi­rodalmát. — Jól felszerelt konyhánk van, ahol a tiszafüredi áfész szakácsai főznek méghozzá nem csupán az óvodásoknak, hanem közétkeztetés céljára is. A huszonnégy kisgyer­meknek nem mindegyike új­szentgyörgyi, van köztük, akinek a szülei az állami gazdaságban dolgoznak és szeretik, ha a csemetéjük a közelükben van. Lőrincz Andrásné elmond­ja, hogy 1953-tól tanított az újszentgyörgyi iskolában és amikor megszűnt az alsóta­gozat is, „ittragadt”. — Családi okaim voltak arra, hogy nem vállaltam el a felkínált tomajmonostorai és szentimrei tanítói állást, így most tanítói oklevéllel óvónősködöm. A háromszázhatvan héktá ron elterülő Űjszentgyörgyön az 1980-as népszámláláskor 352-en éltek. A legszélső há­zaktól kilométereket kell gyalogolni, biciklizni a ve­gyesboltig. Fejes Sándomé boltvezető képtelen egyszusizra felsorol­ni, miket árulnak a kenyér­től a vetőmagvakig. A havi forgalom 280 ezer forint körül mozog. Domokos József tanácsel­nök és Beleznai Sándor vb- titkár szinte egymás szavá­ba vágva sorolja, mit ka­pott és mit kap hamarosan Tiszaszentimre külterülete, amelyet az ott élők, mit sem törődve a hivatalos állás­ponttal, kitartóan Üjszenut- györgynek neveznek. — Tavaly végre átadhat­tuk a vízmüvet, és ma már valamennyi házba bevezet­hető lenne az ivóvíz. Min­den utcában van villany, hétszáz méteren szilárd bur­kolatú út, a járda azonban elég kevés. — Az idén felújítjuk az orvosi rendelőt és a régi óvo­da épületében klubkönyvtá­rat alakítunk ki. Ez utóbbi költségeihez nagyon jól jött az Állami Ifjúsági Bizottság­tól pályázat útján nyert százezer forint. — Egyébként alakulóban van egy huszonnégy tagú KISZ-alapszervezet Üjszent- györgyön, mert meglepően sok a harminc év alatti fia­tal, akik ragaszkodnak a la­kóhelyükhöz. Bendó János Megkezdődtek a munkásőr-egységgyíílések (Folytatás az 1. oldalról.) nők és harminckettőn a Ki­váló munkásőr jelvényt. A kitüntetések átadása után Gáti József, a munkás­őrség országos parancsnoká­nak helyettese felolvasta az országos parancsnoknak a Bem József zászlóaljhoz in­tézett levelét, maid Fábián Péterrel, a megyei pártbi­zottság titkárával együtt Her- czeg István zászlóaljparancs­noknak és Földi Lajosnak, a járási parancsnok helyettesé­nek „A Haza Szolgálatáért Érdemérem” arany fokozatát, Farkas Béla járási parancs­nokhelyettesnek pedig a Ki­váló parancsnok kitüntető jelvényt adta át. Ez alka­lommal sokan vették át a Szolgálati Érdemérem kü­lönböző fokozatát és a Mun­kásőr emlék jel vényt. Nádas József, a volt szol­noki járási pártbizottság el­ső titkára szólalt fel ezután, majd az új munkásőrök es­kütételét követően Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hi­vatalának elnöke tartott rö­vid beszédet. Bevezetőül az állami és kormányzati szer­vek nevében elismerését fe­jezte ki a zászlóalj tagjai­nak a tavalyi jó munkáért. A továbbiakban arról be­szélt, hogy a munkásőrség acélszürke egyenruhája jel­képpé vált. Viselőiéről tud­juk. hogy elkötelezett híve a szocializmus építésének, mindenkor kész a közösség önzetlen szolgálatára. A munkásőrség olyan műhely, amely „országban gondolko­zó” embereket nevel, és en­nek társadalmi méretekben is mérhető haszna van. Gaz­dasági helyzetünket mérle­gelve hangsúlyozta, hogy or­szágunk a tervezettnek meg­felelően fejlődik, megőriz­te fizetőképességét, adósság- állományunk is csökkent va­lamicskét. Népünk stabil po­litikai légkörben dolgozik. Teljes körű a foglalkozta­tottság, létbiztonság van, megfelelő a lakosság keres­kedelmi ellátása. Mindez ak­kor értékelhető igazán, ha figyelembe vesszük. hogy 1973 óta a külgazdasági fel­tételek romlása a második világháborúéval megegyező kárt okozott az országnak. A továbbiakban is számolni kell azzal, hogy a nemzet­közi helyzet alakulása nagy terheket ró ránk, és saját hibáinkat sem tudtuk még teljesen felszámolni. Opti­mizmusra ad viszont okot. hogy van világos politikánk. a nehézségekkel is számoló programunk, bizalom nyilvá­nul meg a párt iránt. Az emberekben él a tennivá- gyás, van mozgástere a kez­deményezésnek és sok tar­talékkal rendelkezünk még. Munkánkhoz szilárd hátte­ret ad a szocialista orszá- 'gok közössége. Van tehát ér­telme a munkának, a mun­kásőri pártmegbízatás telje­sítésének. A Bem József munkásőr- zászlóalj egységgyűlése az Internacionálé hangjaival ért véget. S. B. Kamatozó szellemi tőke Oktatás, műszaki fejlesztőmunka, szervezeti élet a MTESZ-ben Az igazi érték, a termelést serkentő erő a fejekben hal­mozódik föl — ez az Igazság nagyapám vesszőparipája. Ö már nem élvezheti a civili­zált világ ipari forradal­mának beérő gyümölcseit, jómagam azonban már most bizonyítottnak látom igaz­ságát. A piacon azok az áruk hoznak több hasznot, amelyekben nagyobb szelle­mi érték, több új gondolat ölt testet. Az 1948-ban alakult, 32 tudományos egyesületében több mint 170 ezer műszaki, agrár;- és természettudomá­nyi szakembert tömörít a MTESZ, azaz a Műszaki és Természettudományi Egye­sületek Szövetsége, ez évtől társadalmi szervezetként fej­ti ki működését. A jogi hely­zet változásáról, valamint a MTESZ megyei szervezeté- nék munkájáról, időszerű feladatairól, beszélgettünk Madarász Tibor megyei tit­kárral — Mit jelent a szövetség jogállásának módosítása? — Azt, hogy már jogilag sem egy szűkkörű szakmali érdekcsoportként tartanak számon bennünket. Jobban számítanak ránk a gazda­ságpolitikai célok megvaló­sításának segítésében. Nem­csak szakmai konferenciá­kon, elméleti képzésben ve­szünk részt, de a vállalatok, üzemek és intézmények min­dennapi munkájához is igyekszünk segítséget nyúj­tani, valamint a tudomá­nyos-technikai forradalom eredményeit mielőbb átül­tetni a gyakorlatba. — Kiiik és hányán mun­kálkodnak a szervezetben? — A kutatók, tanárok, mérnökök mellett techniku­soknak és szakmunkásoknak ás helye van köztünk. A fi­zikaiak száma 5—6 százalék csaknem hatezres taglétszá­munkban. És 31 önálló cso­portunk közül 9 ifjúsági, 22 egyesületünk tagjainak több mint egyharmada 35 éven alu­li, 16,3 százaléka nő. Szép szá­mok, de korántsem vagyunk elégedettek.. . IVfinden alko­tó elmét meg kell nyernünk. — Fokozottabban kama­toztatják a szellemi erőiket a kutatásban, a fejlesztés­ben, a termelésben és a szervezésben, ezzel is részt vállalván abból, hogy ha­zánk mihamarabb kilábaljon a gondokból. Önök milyen területeken tevékenykednek? — Elsősorban az innová­ció, a minőség, a szervezés, az energiatakarékosság, va­lamint a számítástechnika, a környezetvédelem, az er­gonómia. a melioráció és a háttéripar javításán-fejlesz- tésén. Továbbra is koordi­nálunk, tanítunk, szerve­zünk, javasolunk, illetve vé­leményezünk. — Az imént arról szólt, hogy minden alkotó szelle­mű embert meg kell nyerni­üki.. — Szervezetünk a szakmai önmegvalósítás, a kibonta­kozás színtere. A MTESZ nem elefántcsonttorony, mű­ködésünk igazi terepe a ter­melés, az üzem. 55 üzemi csoportunk van — rájuk építünk. S ez nem jelenti a tudományos munka leérté­kelését, mint azt némelyek vélik. Szisztematikusan koo­perálunk a kutatóintézetek­kel, országos és megyei programokhoz kapcsolódunk. Másrészt: a 66 szakbizott­ság elemzésed jelentékenyek. Mögöttük rengeteg szervező és tudományos munka rej­lik. Azután a tanulmányu­tak, a honi és külföldi együtt­működések. .. Szorosnak mondható kapcsolatunk az állami és társadalmi szer­vekkel, az SZMT-vel, a TIT- tel, a NEB-bel, a Magyar Közgazdaságii Társasággal és még sorolhatnék. A szak­mai munkánk alapját ter­mészetesen az előadások, a publikációk, a bemutatók s a viták jelentik. Tavaly például 81 rendezvényünk iránt több mint hétezren ta­núsítottak érdeklődést. Azt sem hallgathatjuk el; hogy némely rendezvényünk egy­síkú, formális volt. Több csoport jobban élhetne a le­hetőségekkel. — Ejtsünk szót az anya­giakról is! — Évi hárommillió forin­tos költségvetésből dolgo­zunk. Ezt szerény mértékben kiegészítik az előadások és a szakmai tanfolyamok be­vételei. Éves átlagban 60— 80 kurzust vezetünk, a vil- lamosmű-kezelőtől a daru- kötözőig minden szakmában képezünk embereket. Általá­ban 2500—2800 jelentkezőnk van. Az oktatók díjazása sajnos alacsony, miként azo- ké is, akik valamilyen mű­szaki újdonságot dolgoznak ki. — A MTESZ-be fektetett tőke, ha közvetett is, de vi­szonylag hamar és számot­tevő haszonnal megtérül. Gondoljunk csak például arra, hogy a kőolajosok ki­dolgozták több megyére a kisebb gázkutak (kihaszná­latlanokét is) helyi haszno­sításának tervét. Azóta szá­mos kút szolgálja a köz ér­dekeit. Föl lehet ezt vagy más kisebb-nagyobb jelen­tőségű szellemi munka érté­két forintban mérni? Bizo­nyos: hasznunk származik belőle. — Újabban a tagok meg­bízásos munkát vállalnak. Egyebek közt tanulmányterve­ket készíthetnek, díjuk egy- részét a közreműködők kap­ják meg. Fontos ez, hiszen a MTESZ-nek is mindin­kább önellátóvá kell válnia. Az egyesületi csoportok munkaközösségekben dolgoz­hatnak ; működésükre az anyaegyesület adja áldását, s a munkáért a helyi szer­vezet vállal garanciát Te­hát előrelépés e téren is mu­tatkozik. Sz. Tamás Tjbor KITE-kötvény A gabonatermesztés fejlesztésére Közös gabonakötvényt bo­csát ki a Magyar Külkeres­kedelmi Bank Rt. és a Nád­udvari Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet. A kötvény cél­ja, hogy pénzügyi forrást biztosítsanak a Nádudvari Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet konvertibilis gabo­naexportot növelő program­jának megvalósítására. A fejlesztéssel a Nádudva­ri Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet Kukorica és Ipari­növény Termelési Együttmű­ködésének (KITE) körébe tartozó taggazdaságokban, az egységre eső hozamok növe­lésével összesen 24 ezer hek­tár szántóterülen fokozzák a búzatermelést, valamint 13 ezer hektár szántóterületen a kukoricatermelést. Az elő­irányzott program szerint várhatóan évente 12 ezer ton­na búzával és több mint 10 ezer tonna kukoricával ter­melnek többet, amelynek eredményeként a konverti­bilis export mintegy 2,8 mil­lió dollárral bővül. A fejlesztéshez szükséges gépek vásárlásához a forrá­sokat a 180 millió forint kö­zösen kibocsátandó gabona- kötvénv révén kívánják biz­tosítani. A gabonatkötvényt bár-, mely gazdálkodó szervezet fejlesztési alapjából megvá­sárolhatja. A kötvényeket, százezer, ötszázezer és egy­millió forintos címletekben bocsájtják ki, hogy azokat’ tőkebefektetési ‘ céllal a vál­lalatok minél szélesebb kö­re megvásárolhassa. A kötvények kamata évi 12 százalék, törlesztése 1987- től kezdődően öt éven át egyenlő részletekben törté-' nik. A kibocsátott kötvények a gazdálkodó szervezetek kö­rében forgalmazhatók. Szakmunkástanulók vers- és prózamondó versenye Egyenletes színvonal, kiemelkedő előadások Tizedik alkalommal ren­dezték meg tegnap délelőtt Szolnokon, a Helyőrségi Mű­velődési Otthonban a megye szakmunkástanulóinak vers- és prózamondó versenyét. A versenyen — amelyet Pető­fi Sándor előtt tisztelegve minden évben a szolnoki 633. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet hirdet meg — az iskolai elődöntőkről to­vábbjutott tizenkilenc diák mutatkozott be. A zsűri tagjai, de mind­azok, akik figyelemmel kí­sérték a korábbi seregszem­léket, megállapíthatták, hogy a színvonal évről évre emel­kedik. Kiegyensúlyozott, s néhány igazán tehetséges versmondót is felvonultató versenynek lehettünk tanúi. Legnagyobb örömmel az szol­gált, hogy lényegesen javult a diákok beszédtechnikája, beszédkultúrája, noha ki­sebb, nagyobb hibák előfor­dultak. A versenyzők biztos szövegtudással álltak a pó­diumra, és ez előadásuk szín­vonalát is emelte. Sokkal in­kább a versek értelmezésé­vel, a hangsúlyok helyes al­kalmazásával adódtak prob­lémák. Nyilván része volt ebben annak js, hogy még mindig gyakori az egyéniség­hez, életkorhoz nem illő versválasztás. Szerencsésebb volna talán, ha a pódiumra lépő tizenévesek játékosabb, könnyedebb művek elmon­dására vállalkoznának. Az előadások nem voltak kellő­en szuggesztívek, „hihetők”, sok versenyző csak magának mondta a verseket, kevésbé törekedett a közönséggel va­ló kapcsolatteremtésre. Igaz­ságtalanok lennénk azonban, ha nem jegyeznénk meg, hogy többségüknek semmifé­le előadói rutinja nincs, igen ritkán nyílik alkalom kö­zönség előtti bemutatkozás­ra. A zsűri igen hosszasan ta­nácskozott a helyezések el­döntése előtt. Végül is a kö­vetkező eredmény született: az első díjat Buczkó Anna, a martfűi Cipőipari Szakkö­zépiskola és Szakmunkás- képző Intézet diákja kapta meg. Második lett — az egyedüli prózamondó — Czeglédi Irén, a szolnoki Ke­reskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet ta­nulója, a harmadik helyen pedig Pusoma Sándor, a szolnoki 605. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet versenyzője végzett. Felvéte­lünkön is ő látható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom