Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-03 / 285. szám
1983. DECEMBER 3. v > SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Ahol a közlekedési szakembereket képezik Német .óra a nyelvi laborban Bravó Szobaszínház! Emigránsok Az óraközi szünet ismert zsivaja fogadott az újszászi Gimnázium és Autóforgalmi Szakközépisikola folyosóján. A diákok tárgyalták az elmúlt 45 perc eseményeit, latolgatták az esélyeket, hogyan lehetne megúszni a felelést a következő órán. Feltűnően sok köpenyzsebből magnókazetta kandikált ki. Nem diszkózene van rajta, hanem számítógépprogram, világosított fel az egyik harmadikos fiatalember. Abba a titokba is beavatott, hogy szinte az egész „sulit” megfertőzte a számítógép, egymással versengve készítik el saját kis programjaikat. — A társadalmi igényekkel való lépéstartás is megköveteli. hogy odafigyeljünk a számítógépes ismeretek tanítására — magyarázta Rózsa Imre igazgató. — Négy kollega ‘vett részt továbbképzésen. ők irányítják a munkát. Természetesen a számítógépparkunkat még bővíteni kell. Jelenleg három szakkör működik az iskolában, ötven-hatvan tanuló a tagja, de olyan nagy az érdeklődés a gyerekek részéről, hogy hamarosan indítunk egy negyedik csoportot is. A számítógépes ismeretek oktatása a szakközépiskolai tantervben nem szerepel, de bizonyára azok a vállalatok, December közepén kerül az újságárusokhoz a Jászkunság 1983/4. száma. Miről olvashatunk a megye negyedévenként megjelenő társadalompolitikai és művészeti folyóiratában? Az irodalmi rovat Vaszilij Belov szovjet író Szülőföldem című novelláját és Simon István: Nem elég . .. kezdetű versét hozza. Mindkét alkotás a helytállás és a hazához való kötődés fontosságát és szépségét — mint egyetemes értéket — „énekli meg”. A „Való Világ” rovatban Ancsel Éva esszéjét és Kardos Jánosné tanulmányátolvashatjuk. Mindkét írás — sajátos aspektusban — a szocialista értékrend formálódásának kérdéseivel foglalkozik. Ancsel Éva Lenin nagyságáról és életművéről, mint eszmei értékről szólva, olyan kor-problémákat is érint, mint: ünneprontó lehet-e az igazság, bármivel szembesít is; vagy „Lenin a jövő és a lehetőség, amit meg kell valósítani, hogy egészen megértsük!”; vagy: mit jelent ma a tévedésék becsületes és bátor vállalása. Olyan kérdések ezek, üzemek, amelyeknél az újszászi intézményből kikerülő áru- és személyforgalmi szervezők és ügyintézők elhelyezkednek, örömmel fogadják, hogy a fiatalok ezen a területen is jártasak, hiszen egyre több munkahelyen alkalmaznak komputereket, a jövőben pedig a számuk csak nőni fog. Az országban hat hasonló szakprofilú intézmény működik, a tanulók száma azonban itt a legmagasabb, évfolyamonként két osztályt indítanak. — öt megyéből iskolázunk be, általában két-háromszo- ros a túljelentkezés, valóban a jók között is válogathatunk — mondta az igazgató. — A amelyek mai helyzetünkben különös súllyal bírnak, akkor, amikor a kedvezőtlen változások megkövetelik, hogy eszméinket ne a védekezés pozíciójából, hanem az egyetemesség és a tudományosság meggyőző erejével terjesszük. Kardos János~ né pedig azt a küzdelmes utat kísérli meg körvonalazni, amely az elmúlt négy évtized eredményeit szülő mindennapi harcainkban új értékek születéséhez vezetett, illetve amely a szocialista értékek megszilárdulásának mai folyamatát is jellemzi. A folyóirat érdekes okfejtéssel, új megközelítésben vizsgálja az életszínvonal és a fogyasztási struktúra néhány mai jellemzőjét, valamint a szocialista vállalat alapfunkcióinak viszonyulását a gazdasági makrome- chanizmushoz. Barta Árpád a jelenlegi helyzet megkívánta ésszerű szükségletrangsorolás összefüggéseit vizsgálja írásában; Csepeli Lajos pedig a vendéglátó- ipari vállalatok működésének és gazdálkodásának új jellemzőit veszi sorra úgy, hogy megállapításai általános érvénnyel más népgazdasági területek vállalataiközlekedésben a személy- és áruszállításban országosan szakemberhiány van. nagy az igény a vállalatok, üzemek részéről, de egyre többen helyezkednek el termelőszövetkezeteknél, tanácsoknál is. Mintegy ötven vállalattal állunk szerződéses viszonyban. A nyári termelési gyakorlatokon ők már figyelik diákjainkat, és a legügyesebbeknek ösztöndíjat .ajánlanak fel. Az intézménnyel ismerkedve lépten-nyomon szembetűnt számos olyan apróság, amit házon belül készítettek, a diákok, tanáraik keze nyomát őrizték. Más iskolákban is szívesen elfogadnák azt a zárt rendszerű televíziós előadótermet, amelyet Szabó Győző matematika—fizika szakos pedagógus és Rózsa György mérnöktanár „barkácsolt”, de a nyelvi labor kialakítása is az ő nevükhöz fűződik. — Egy képmagnóval kiegészítve lehetne igazán hasznossá tenni a tévés rendszert — gondolkodott hangosan Szabó Győző. — Ha az megvalósulna, lehetőségeink szinte korlátlanok lennének. — Nagyon sajnálom, hogy már csak egy félévet tölthe- tek itt — mondta Szaniszló Miklós negyedikes tanuló. — Eredetileg képzőművészeti szakközépiskolába akartam jelentkezni, de utólag nem bántam meg. hogy végül is Tjjszászon tanulok. Megszerettem a szakmát, a műszaki egyetem közlekedésmérnöki karán akarom folytatni tanulmányaimat. Rengeteget tanulok, készülök a felvételire, mert nagyon szeretném, hogy sikerüljön. Búcsúzásképp egy kazettát húz elő zsebéből, és javasolja, menjünk fel a számító- gépes terembe, hallgassuk meg a zenét, amit ő írt. Fekete Sándor nak működésére is érvényesek. A művészeti rovat közli Bérezés László írásának 2. részét, a Szigligeti Színház és a közönség kapcsolatának alakulásáról. A vizsgálódás néhány megállapításával száll vitába László Gyula hozzászólása — elsősorban a művelődéspolitikai elvek érvényesülésének oldaláról vizsgálva ezt az igen bonyolult kérdéskört. A folyóiratot Barcsay Jenő Kossuth-díjas kiváló művész festményei és grafikái színesítik. Az idős mester nemrég Szolnokon is bemutatkozott a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A szerkesztőség ebből az alkalomból adja közre a kiállításmegnyitón elhangzott méltatásokat dr. Sipos Károly és Bihari József tollából. A Jászkunság 1983/4. számában megjelenő írásokat elsősorban a propagandisták és a közművelődésben dolgozók hasznosíthatják. de fontos kérdéseket érint a színházi élet és az Alföld munkásmozgalmának kutatása iránt érdeklődők számára is. Megújul a Művészeti Alap Az utóbbi hónapokban sok kér3és merült fel az érintettekben a Művészeti Alap jövőjével, estleges megszűnésével vagy átszervezésével kapcsolatban. Az intézmény 1952-ben alakult, s a magyar művészet történetében az első olyan állandó szociális létesítményként született, amely a művészi alkotómunka anyagi, szociális feltételeit hivatott megteremteni. Évtizedeken keresztül megbízhatóan segítette a művésztársadalmat, de az utóbbi években, amikor egyre sürgetőbbé vált a kulturális élet gazdasági irányításának átszervezése, az Alapnál is nélkülözhetetlenné vált a megújulás. ^ A Művelődési Minisztériumban az MTI munkatársának elmondták, hogy a rövidesen megjelenő új szabályozás szerint a Művészeti Alap a jövőben is ellátja eddigi feladatait: fő céljának tekinti a művészek szociális és anyagi segítését, közreműködik a műtermek, művésztelepek létesítésében, s aktív szerepet vállal az alkotások sokszorosításában, kivitelezésében és értékesítésében is. Az intézmény jelenlegi formáját 1968-ban kapta, amikor az addigi különállóan működő zenei, irodalmi és képzőművészeti szervezeteket összevonták. Ettől kezdődően a Művészeti Alap a művelődési miniszter felügyelete alatt, társadalmi szervként működő, úgynevezett jogi személy lett. Ez a bonyolult megfogalmazás azt tükrözte, hogy az intézmény már akkor is sajátos helyzetben tevékenykedett. Fő gazdasági háttere a hozzá tartozó vállalatok — az Ipar- művészeti Vállalat, a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat, a Képzőművészeti Kiadó — bevétele illetve a tagok rendszeres jövedelmének 3 százaléka adta. A Művészeti Alap működésének felülvizsgálatakor megállapították: bár a bonyolult jogi státus már nem felel meg a követelményeknek, a művészi alkotómunka szociális és anyagi feltételeit továbbra is intézményesen kell biztosítani. A művészek, a művésztársadalom munkája és élete nem hasonlítható minden tekintetben más társadalmi rétegekéhez, s így az alkotó munkájának elismeréseként a jövőben is szükség van' bizonyos megkülönböztetésre — például az anyagiak terén. A művészek jelentős részének ugyanis nincs rendszeres havi jövedelme, a különböző megbízások után járó pénz rendszertelenül érkezik, így a segélyezés, az előleg-kifizetés rendszerét továbbra is fenn kell tartani. A rövidesen megjelenő új szabályozás, tehát megerősíti a Művészeti Alap eddigi helyzetét. A módosulás: a jövőben az intézmény önálló költségvetési szervként dolgozik. A jövedelem-elvonásra az államnak csak elvileg van lehetősége, így is kifejeződik az intézmény speciális jellegének elismerése. A fő szempont a jogi rendezés volt, mindazonáltal a Művészeti Alap vállalatai) mostj már egyértelműen nyereség- orientáltak lettek. Aki nyitott lélekkel ül be az Emigránsokhoz, teli szívvel távozhat — a Szobaszínházban ez a ritka szerencse éri. Mrozek drámája elsősorban a gondolkodó ember számára gyönyörűséges, mert egy szinte nap mint nap előbukkanó kérdésre keresi, illetve keresteti velünk a választ; mert arra kényszerít, hogy végiggondoljuk: hol is kell keresnünk az igazi szabadságot, miben is lelhetjük meg boldogulásunk, örömünk nyitját, ha nemcsak létezni akarunk ebben a földi világban, hanem azt szeretnénk, hogy benne otthonosan is érezhessük magunkat. Erre vonatkozóan „támpontul” két változatot vezet fel a szerző, két szélsőséges utat jelöl meg. két emberi magatartással, sőt, két embertípussal szembesít, két pincébe összezárt hontalan, azaz emigráns képében. Valójában két „utópia” rajzolódik ki előttünk: az eszmék, a gondolatok korlátlan szabad játékában tobzódó in- tellektüelé és az anyagi javak bőségére áhítozó, de földhözragadt szemléletű, kétkezi munkásemberé, kinek kuporgató természete a nagyság igézetétől fosztja meg az embert. Két egymást kizáró gondolkodásmód, s a kettő páratlan kegyetlensé- gű és sajátos formájú nem különben sajátos humorú szembesülései képezik a kétszemélyes dráma magvát. Nem látványos dráma ez, a dialógusok szürkén, egyhangúan peregnek, a két különböző felfogás valójában nyíltan meg sem ütközik, s mondhatni a játék végeztével minden ott fejeződik be, ahol az egész elkezdődött, azaz végezetlenül, eldöntetlenül. megnyugtató megoldás nélkül: holtponton. De gazdag tanulságokkal gyarapítva bennünket. Rokonszen- vünk egyik szereplő oldalára sem billen ugyan, de végül is a két véglet ismeretében egy harmadik lehetőség keresésére támad ingerünk, egy egészségesebb életvitel és szemléletvariáns keresésére. Amit végül is bár kissé ironikusan, de AA határozottan meg is fogalmaz, azaz egy olyan világ iránti igényt ebreszt bennünk, amelyben „a munka kenyeret ád. a jog pedig szabadságot, mert a szabadság lesz a jog, és a jog a szabadság. Hát nem erről van szó, nem ezt szeretnénk mindnyájan? És ha mind- annyiunknak egy a célunk, ha mindannyian egyet akarunk, mi gátolja meg, hogy ilyen jó és értelmes közösséget alkossunk?” Persze lehetne tágítani más irányban is a mondanivaló körét. A játék szimbolikus erejéből futja arra is, hogy például a két férfi magatartásának ellentétében s ugyanakkor kényszerű összezártságában két történelmi osztály, illetve réteg viszonyának bonyolult kérdései szólaljanak meg — az általánosítás egy magasabb, társadalomfilozófiai szintjén. Az Emigránsok úgyszólván egyetlen végnélküli „beszélgetés” egy alagsori nedves pinceoduban (Antal Csaba kifejezően hangulatos díszletében) szilveszter estéjén, a szokásos év végi egyéni számvetések idején. Átvitt értelemben valamiféle számvetés is a két hontalan „beszélgetése”. Csakhát ez a számvetés számunkra csupa kérdést tartalmaz, csupa nyugtalanító felvetést; az Emigránsoknak szorongató nyugtalanságból vannak az építőkövei, s jellemzője a gyakori csend, a hosszú hallgatások. Természetesen itt ez is cselekvés, s a beszéd meg-megakadásával együtt az igazi megértésre való képtelenség érzékletes jele. S a dialógusok is, azok sem az értelmes kommunikáció eszközei, ellenkezőleg, a közlés meddőségének kifejezői. Itt egyébként a szavak is monoton hullanak és keményen koppannak. Árkosi Árpád rendezői ihletett- sége soha nem volt még any- nyira nyilvánvaló, mint ezúttal. Értelemről, ízlésről vall ez a munka. S legfőbb erénye, hogy az eszmék, ideológiai fejtegetések drámájából kegyetlenül igaz színházat csinált. És hogy mindarról, ami itt mesterséges — akár a figurák, akár v a levegő, akár a környezet — arról csalhatatlanul azt kell hinnünk, hogy valóságos. Itt nem két úgynevezett „kiszikkadt” embenmodellt. hanem két valódi, idegenbe szakadt emigránst látunk; élet buzog minden színpadi helyzetben, s élettel telnek meg maguk a holt tárgyak is. Arkosi mértani pontossággal tervezi meg legapróbb részletekig a felszínt, hogy a dolgok durva kérge mögül elővarázsolja a finomabb és mélyebb értelmet, az összefüggések bonyolult láncolatát. Mindent pontosan kiszámít, a szükséges hatás érdekében semmit nem hagy a véletlenre, de ennek ellenére semmi sem hat kiszámítottnak nála. Ez az Emigránsok oly természetesen él, lélegzik a Szobaszínház környezetében, mintha Mrozek is egyenesen odaképzelte volna. Felső fokban kell szólni a két színész egészen kimagasló teljesítményéről is. az AA-t alakító Holl Istvánról és az XX-et megformáló Kovács Lajoséról Az előbbi tiszta, kemény, cinikus, taszító értelmiségit állít elénk, az eszmék bódult emberét, kinek „szónoklataiból” ki-ki- viláelik a szólamszerűség és a dekadens kiábrándultság, az utóbbi pedig a faragatlan XX bumfordiságát, ideológiai naivságát, önző kapzsiságát, s egyben humorát adja bámulatos természetességgel. Legérettebb, legerőteljesebb alakítása ez a hasonló szerepekben már eddig is feltűnő erényeket felmutató Kovács Lajosnak. Holl István külön érdeme: rendkívül szép beszéde; szolnoki bemutatkozása ebben a szerepben igen szerencsésnek mondható. Néhány éve Paái István rendezésében a Tangó aratott átütő sikert, s most Mrozek másik remekműve, az Emigránsok jut bizonyára hasonló sorsra. Aki jó színházat akar látni, kérem, tekintse meg az Emigránsokat, nem csalódik: ritka eseményben, igazi művészi élményben lesz része. Yalkó Mihály Bokros László és Bokros Júlia jmű- veiből kiállítás nyílt tegnap a Magyar Nemzeti Bank tanácskozó- termében. A tárlatod jövő héten szerdáig, naponta 16 és 18 óra között tekinthetik meg az érdeklődök A diákok ellenőrzik ,az iskolabuszát a tanulmányi kirándulás előtt Jön a Jászkunság ez évi 4. száma! Meditáció a szocializmus értékrendjéről Az újszászi szakközépiskolában
