Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-10 / 291. szám
8 Irodalom* művészet 1983. DECEMBER 10. Köbgyai Saturday night fever ä la Hongrois Az Actuel az új francia képes- magazin (hebao des quatrevingts ans, a 80-as évek lapja, ahogyan hirdetik) egyik első számában Jeunes gens modernes hongrois (Modem fiatalok Magyarországon) címmel riportázs jelent meg. A riport indító fotóján két világos öltönyös, elegláns félcsizmás opart mintájú pulóveres fiatalember hunyorog a vaku villanásától az Astoria aluljáró lejárati korlátja mellett. Igen távolról teleobjektív- vel készíthették a felvételt erős vakufénnyél. mert a két egymáshoz közelítő alak hátteréből egy elmosódott nőalakon kívül semmi sem felismerhető. 1. Tiborc Józsi 19 éves, és másfél éve dolgozik Budapesten a 32-esek- nél. Fizetése négyezer forint körül mozog. Egy hónapja a városközpontban tataroznak. Az állványékről sóváran vagy gyűlölködve lesi a csapatokban órára siető hangos- egyetemisták, viháncoló gimnazisták tarka csoportját, a ráérő hivatalnokokat, kutyát sétáltató néniket, s tekintet nélkül rendszámukra, a délelőtti-lassan úszó autókat. Kék munkaruhája malterfröcskö- léstől, téglaportól pöttyös, fecske- farokban a tarkójára kunkorodó szőkésvörös haját kopott svájci- sapka védi. Szombaton délben végeznek. Gyorsan begyűri a munkaruhát az öftözöszfekrénybe. Szürke szövdt- madrágba. kék-zöld kockás vászon- ingbe és zöld kardigánba bújik, felhúzza a letaposott sarkú, fekete vágott orrú cipőt. Ebben a szerelésben érkezett Pestre. Fél óra villamossal a munkás- szállás. Egyszer kell átszállnia, s a villamos végigcsattoghat vele a hosszú Fehérvári úton. Jólesik a peronajtónak dőlve kitekinteni a roppant SZTK-épület előtt és a Skála Áruház körül kavargó em- iberforgatagra. a vasúti híd után kezdődő hatalmas gyá^üzemekne, ahonnan százával rajzanak ki a rövid műszak után. A munkásszálláson ráérősen eszi a felmelegített konzervlecsót. Hatágyas szobában már csak két társát találja, a többiek hazautaztak a péntek déli vonatokkal. Egyikük meccsre indul, a másiknak, úgy néz ki, bejön egy pesti lány, hozzá készül. Csak amikor elmennek a szobatársai, akkor fut forró lázként végig benne boldogan, bizser- getően az izgalom. 2. Meráni Győző szombatjai korán kezdődnek. Már reggel héttől fent van a hegyen, egy őspark övezte magányos tiszta teniszpályán. Aty- jávai kilencig ütögetnek.^A Lánc- hídnái száll ki a kocsiból. Gyalog átsétál a Margitszigetre, egy üveg sör mellett üldögél a Casino teraszán, majd bemegy az uszodába, ahol ötven hosszt úszik a nyitott harminchármasban. Alig kellett kerülgetni, sem a sportolók, sem a fürdőzők még nem foglalták el. Fél kettőkor a Kékgolyó vendéglőben — ide szeretett járni — erő- levest, cigánypeosenyét ebédel két kenyérrel és vörösboros nagyifröcs- csel. A borravaló öt forint. Otthon laza zuhany, finom gyapjútakaró alatt — ledőlés. Belelapoz az éjjeliszekrényén heverő friss, Paris Match gyönyörű fotóiba, a képaláírások és más szövegek rejtélyét most nem engedi közel magához. Elalszik. Fél hatkor ébred, s még az ágyban marad. Beindítja feje fölött a lemezjátszót. A Dire Strait második albuma. Ez a jó félórácska is, akár az álma, rendkívül könnyen lebeg. Csak miután kikapcsol az automata kar, akikor tolakszik az eszébe; hogy mi lesz szeptembertől. amikoris mehet falura. Valahogy nem jött össze Pest. Próbálkozott a Műszaki Egyetemmel. ehhez kedve is volt, az autók mindig érdekelték. Másodszorra a család tanácsára a jogra jelentkezett. Idén a fater megelégelte a dolgot. Nyíregyházára dugta be a főiskolára. Egyedül ül vacsorához, amit az anyja a konyhaasztalra készített. Az öregek Leányfalura utaztak hétvégére. A hatalmas lakás csendje. az otthonos tárgyak felületén a sikamlós fények hirtelen üvegharanggá álltak össze a feje fölött, s rémült szabadulhatnék tört rá, mintha lassan a mellére telepedő búra alól már idáig minden oxigént beszívott volna. Nyugtalansága, mintegy monotonan erősödő dobritmus, leállíthatatlanul zakatolni kezdett benne. 3. f Kimegy a fürdőszobába, alaposan lezuhanyozik, a hajára két* zacskó sampont is önt. Kifésüli, lesimítja a haját, a letört, kitépett hajszálakat összesodorva a lefolyóba dobja. Közép>en elválasztja óvatosan, hálót tesz rá. Megborotválkozik. Lekapja az ablakfóliáról a sárga frottírzoknit — tegnap este óta szárad — és visszamegy a szobába. Kinyitja a szekrényrészét. Először a csizma. Bár tegnap este is dolgozott rajta, egy ronggyal most is alaposan átdörgöli. Színe a bordó és a piros közt. krokodilbőr utánzatból készült, orra a legújabb divat szerint tűhegyen végződik. Mind a két fogast kiemeli, és gondosan az eltávozok ágyára fekteti. Az egyiken az öltöny még csak kéthetes. Sötétlilás. a zakón széles válltömések, a nadrág szűk, oldalán — határozott krétavonás — vékony csík világít. Mellé selyeming és keskeny nyakkendő kerül. A másikon vastag, zöld plüss- nadrág és szarvasbőrutánzat kabát. Ehhez széles öv tartozik, csillogó Lewi’s-csattal. Erre az ágyra zöld és rózsaszín kockákból és csikókból összeállított zárt nyakú, bordás pulóvert helyez. Nem tua dönteni. Már a tiszta alsónadrágban, zokniban vizsgálja a két ágyat. Bizonytalanul az öltöny nadrágja után nyúl. Óvatosan veszi le a fogasról. Jóleső érzés a vékony szövet hűs érintése, az egészheti durva munkaruha, otthoni szövetnadrág dörzsölése után. Leül az ágy szélére, felegyengeti a csizmát. Feláll. Járkál. Hirtelen elhatározással nem az ing, hanem a pulóver felé nyúl. Húzkodja, hogy leérjen a derekáig. Most le- hántja a hajáról a hálót, felkapja a bőrkabátot, és kimegy a folyosóra. A tükör. Még egyszer megfésüli a haját, csak a hajra koncentrál. Távolabb lép; hogyan fest az egész? Nem, nem tetszik. Vissza. Inkább az öltöny zakórésze. A tükör válasza: így jobb. Elzárja a visszamaradt ruhákat. Újra a mosdó, fogat mos), körmöt vág. Visszateszi a szekrénybe a tisztálkodószereket. Leszalad a léipcsőn. Ki a kapun. 4. Ruháit gyorsan hányta magára. A szekrényből gondolkodás nélkül kikapta a halványlila öltönyt, s az alul sorakozó csizmák közül belelépett abba, ami a legközelebb hevert, egy krokodilbőrutánzat csizmába. Nem akart vacakolni az ing- gombokkal, ezért egy op>-art mintás pulóvert húzott magára — valami nagydarab csajról maradt itt vagy fél éve. A délelőtti farmernadrág zsebéből kivette a pénztárcáját. Menekülve sietett a megállóhoz. A hegyről lezötyögő busz lecsendesítette, s ugyanakkor várakozóvá állította át a benne elviselhetetlenül dübörgő dobverőket, hiszen már elindult. Kibámult a poros üvegen. Sötétből kiolvadó neontüzeivel az Erzsébet-híd híd- lámpáiból tejként csorduló fényeivel, s megannyi mulatságosan rohangáló páros zsarátnok-szemű bogarával Budapest izgató ernyedtséggel megadóan dőlt végig előtte. 5. Ráérősen a villamosmegállóhoz sétál, élvezi, hogyan csikorog rajta a csizma. Leszegi a szemét; hát igen. Szép. Jön a villamos. Sietve helyet foglal, majd felpattan, s a peronon az ajtónak dől, mint akinek az a másodperc is élet-halál kérdés, amit így a leszállásnál nyer. A Móricz Zsigmond körtér előtt egy megállóval leszáll. Gyalog teszi meg az utat, van idő. A villanyóra alatt találkozik majd a barátaival, akikkel ugyanabból a nyírségi faluból jöttek, ók Erzsébeten laknak, szintén munkásszálláson. Talán másokat is hoznak. Hét órára beszélték meg a „drótot”. Akármilyen lassan teszi meg az egy megállót, még csak fél hét, amikor az órához ér. A környező padokon és a Szent Imre szobor lépcsőjén már jónéhányan várnak valakire: hosszúhajú csövesek bőrökben, meg hasonló „digók”. mint ő. Topog egy pár percig, aztán átvág a téren a hatos végállomásához, az italboltba. Nagyfröccsöt szopogató fogatlan nénikéket, nagyhangú törzsvendégeket és sza- badságos kiskatonákat kerülget. A kasszánál közvetlen előtte egy olajos ruhás vasutas keresget a pénztárcájában. Távolabb húzódik, nehogy összekoszolja magát. Féldeci cseresznyét és egy korsó sört blokkoltak Ügy tervezi, hogy eliszogatja azt a fél órát, pontosabban csák huszonöt porcet. De csak menne, menne. Gyorsan lehajtja az italt, a sörnek a felét. Inkább körüljárja kétszer a teret. Épp hétkor vége a második körnek. A barátai pontosak. Most mondja ki ma az első hangos szót. ahogy a haverokat üdvözli. Bemutatkozik a két új srácnak, az egyik a húgát is magával hozta, aki csak szombat- vasárnapra jött fel szórakozni. Középmagas. formás, szőke lány. Melindának hívják. Fehér csiokeblúzt. sötétkék aljjal és fekete lakkeioőt visel, vállán aranyszegélyű kordbársony diszkótáska. A kézfogások után elmesélik egymásnak a hét történetét. Semmi különös, olyan, mint szokott: meló meg meló. Tiborc Józsi azon töri a fejét, hogy hívhatná fel magára hatásosabban a lány figyelmét. Negyed kilenc körül Melinda szól a bátyjának, hogy nem men- nének-e valahova. Oké, mondják a fiúk. mi is úgy gondoltuk, de hová? Valaki bemondja: „Nézzünk körül a belvárosban, meg a Rákóczi sztriten, aztán majd csak lesz valami.” A Felszábadulás térig busszal) mennek. A peroron áll az egész társaság. Húzzák egymást, hülyéskednek az ajtóval, ugratják Melindát, hogy le mer-e ugrani a mozgó buszról. Végigszaladnak a széles Bartók Béla úton és a Du- na-parton át Pestre, ahol az Erzsébeted lehanyatló’yvénél belevesznek a hivalkodó tornyok, eszpresz- szók, éttermek, sokemeletes irodaházak. áramló embercsordáik, kék legyeikként dongó autóbuszok, muslinca autók, klubok, áruházak, bérházak közé szorított templomok csodálatos dzsungeljébe. 6. A Felszabadulás téren szállt le. Odá-vissza végigsétált a Váci utcapályán. Néhány ismerős, a Kígyó utca. A Párizsi udvar előtt új Fiat 1500-asával Ritter Ottó, a Ráday utca zöldséges fia fékez. — Szervusz, gaz kapitalista — köszöntötte az autóból éppen kiszálló fiút. — Udvöz légy régi harcos elfajzott gyermeke. — A pé- howardos megszólításon jót nevettek. Ritter becsapja a kocsiajtót. Több poén nem jut eszébe. A tehetetlenségi nyomatékúknál fogva együttmaradnak, s nekidőlnek az autónak. Némán kutatják az előttük hömp>ölygő színes tömeget, hátha valaki vagy valami kirántja őket erről a zátonyról, s visszairányítja a hamar megakadt szombateste sodrásába. Feltűnnek Tiborc Józsiék. Lassan, megilletődve sétálnak. Minden kirakatot, feltűnőbb embert, autót, alaposan megnéznek. Elől Ttiborc Józsi megy. akinek sikerült Melinda mellé kerülnie, s most ne- kibátorodó bennfentességgel megjegyzéseket fűz a látottakhoz. Meráni Győző elfintorítja az arcát, két-háromszor hangosan a levegőbe szippant, mintha valami kellemetlen illatot érezne. — Parasztszag — jelentette ki. — Lajbi való ezeknek, s itt meg digóba nyomják magukat — helyeselt Ritter. — Ritka bunkó a burájuk, s kezük szeneslapát. — De a paraszt pipinek mintha egész jó karosszériája lenne, a feje p»ersze letakarható. Mit szólnál, ha beinvitálnám a kocsidba, és fölmennénk hozzám? Aztán összehozunk valami játékot. Csak megtanult egy kis mókát a szénakazlak alján. — Tőlem nyugival, de nélkülem. Akik vele nyomulnak, kemény tö- kű magyar daliáknak látszanak, könnyen kaphatsz egy-kettőt a szemed alá — mondja Ritter —. aki néhány hónap>ot katona is volt, innen ismerte a tréfás szólást, így kedveskedtek a folyosófelmosásra kiemelt .emberekkel. • — Ugyan-ugyan, meg se mernek mukkanni. Még ők lesznek oda a megtiszteltetéstől, ha elviszem a női ü két. Boldogok lesznek, ha szóba állok velük. Utána visszakaphatják. Nem tart soká. Tízkor az If- jakná'l vagy a Fészek dizsibe vagyunk. Ne légy kishitű. — Az előbb valami szagot emlegettél ... — Mindent ki kell egyszer próbálni, épp ez az érdekes benne. — Szerintem ez ma nem jön be neked. — Összejön. Egy üveg skót whisky, oké? — Oké. Egymás tenyerébe csapnak, és Tiborcék után fordulnak, akik éppen zöldet kaptak, és eltűntek a szemük elől a CSEMEGE-KÖZÉRT hunyorgó neonbetűi alatt a Kossuth Lajos utca irányába. — Hát akkor indulás, mert nem érjük utol a röjtökmuzsaji Vénuszodat! — Autóval? — A kocsi meggyőzőbb. Ritter előkeresi a slusszkulcsot, kinyitja a kocsi ajtaját. Nagyot ugrik velük az autó. Az Astoria aluljáró előtt érnek célhoz. 'Ritter hirtelen fékez. Meráni még a mozgó Hutóbó/l magabiztosan kiugrik a1 járdára. Ez a lendület féllépésnyi- re röoíti a fékcsikordulás felé forduló Tiborcék csoportjához, majdnem Tiborc Józsi mellé. A fotó alatt lakónikus — az egész lap stílusára jellemző — képaláírás: Saturday Night Fever a la hongrois. Deux jeunes cbiques hongrois au centre de Budapest, en uniforme des bons consomateur — biensur des families ..meilleurs”. Amit hozzávetőlegesen így fordíthatnánk: Szombat esti láz magyar módra. Két divatos magyar fiatal Budapest központjában, a jó fogyasztók uniformisában — bizonyára „jobb családokból”. Bella István: Két fiú Rozsnevetésű az egyik, a másik búzagomolygás, sírásuk árnyát, ha vedlik, gyémántot zöldgyíkmosolygás, a mese akkor se hagyja el őket, ha kihal az ének: ha fejük mélyre lehajtva kaszára, kenyérre megérnek. Deák Mór: Ne legyen többé Volt, volt. Többé már nem lehet. Eltéved, akit a múltja vezérel. S a feltörhetetlen éjszakába vetett csillag a szarkák konca. Volt, ha volt. Többé már nem lehet. A megtanult mosolyok felégetik az arcot. Elhízott álmaid körbeállnak, s bámulják fogatlanul a szádat. Talán volt — többé nem lehet. Hazudd, hogy minden a tied! A holnapi hó tegnap elolvadt: hazudd azt, hogy te elhiszed! Csak öklöd ne forduljon magadra! Csak ne vérezzen soha a szemed... S rohanj az utcán szirénázva, hogy nem volt és többé nem lehet! Zelei Miklós: Hármas oltár ragyogó rothadó idő dérrel derített hajnalok szüret ideje döglött fecskék pókok harangja nyárvég nyárvég de nem sziget emberesedni ordasodni II. zúgó cserebogárzivatar rajzottak leikeim jöttem vadludak ingében ifjúságom utcáiból zászlók szőnyegén jövök eltemetetlen alkonyat továbbcsírázó kamrazug várakozni megháborodni szó színhelyén üresen állni önarckép kabátban önarckép vasúton mezítelenül Cs. Nagy István: Harkály lakótárs A délután kopácsa földobog a háztömb ekhós odújában, a kaptár sejthetetlen sejtjében, ez az ő kopács-ideje. Nem találja fején a szeget, azért dadogja a szegezést, 476-ot egyetlen keresztre feszíteni, jókora ácsszeg kell ide. Ne várd a kopács-szünetet, tiszteld a fakopács-lakót, hidd egy betonmellkas szívverésének, omolhatatlan tárna életjelének. Tán egy mestergerenda-résből őspolőskát kopácsol elő. tán egy végeérhetetlen honfoglalás Feszty-körképét szereli tapétának.
