Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-10 / 291. szám

1983. DECEMBER 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A közelmúltban új üzletet nyitott Törökszentmiklóson a he­lyi áfész. A külvárosi boltban élelmiszereken kivül vegyiárut és néhány műszaki cikket is árusítanak Népszerű lett a „mini-Balaton” Társadalmi munkával megtoldott fejlesztések Köztudott, hogy a kiskörei tározó, illetve a környéke az öntözésen és az energiaszol- g ál tatáson kívül idegenfor­galmi, üdülési célokat is szolgál. Ilymódon enyhíti a Balaton zsúfoltságát, illetve a csapadék- és folyószegény Alföldön fokozatosan egyféle, nagy kiterjedésű víziköz­ponttá válik. A terület „gaz­dája” az Országos Vízügyi Hivatal, amelynek évente megközelítőleg mintegy 40 millió forintja van a tó fenn­tartására. Bármennyire te­kintélyesnek tűnik ez az összeg, csak arra elég, hogy csatornák, árkokj kialakítá­sával, kotrással, a . tuskók eltávolításával stb. a pangó vizeiket levezessék, ilymó- don a víz minőségét meg­őrizzék. Ebből úgynevezett idegen- forgalmi célra nem jut. Mégis ebben az évben már elkezdődött a „turistainvá­zió”, mintegy 200 ezer bél­és külföldi nyaraló látoga­tott el, állt, meg hossza bb- rövidebb ideig a tározót övező öt településen: Abád- szalókon, Tiszafüreden. Po­roszlón, Kiákörén és Saru­don. Amj a pénzügyi támo­gatásokat illeti, az idegen- forgalmi alap évente másfél millió forintot biztosít a fej­lesztési elképzelések megva­lósítására. Lehelöségeik sze­rint segítenek az illetékes megyei tanácsok is, és az így kapott összeget mintegy nyolcmillió forint értékű társadalmi munkával toldot­ták meg az idén a tó környé­ki községek lakói. Ha, az idei gyarapodásokat vesszük száma, a sort min­denképpen Abádszalókkal kell kezdeni. A nagyközség legnépszerűbb területe a szabad strand, illetve az új kemping, amelyik június végétől fogadja a kikap­csolódni vágyókat. Elkészült az ide vezető szilárd burko­latú út, valamint az új autó­parkoló. Tiszafüreden befejeződtek a 800 személyes kemping tereprendezési munkálatai, körülkerítették a területet. Az ifjúsági kirándulócent­rum építése annyira jól ha­lad, hogy a létesítmény a tanév végétől már úttörőket, fiatalokat fogadhat. Kiskö­rén a falumúzeumnak vásá­rolt házat kívül felújították. Sarudon befejeződtek a 400 személyes kemping és úttö­rőtábor építésének előkészí­tő munkálatai. Mi várható 1984-ben a tó körül? Mi mindenre futja majd a szerény fejlesztési összegekből, illetve a helyi társadalmi munkaakciók szervezéséből? Abádszalókon folytatják a kemping belte­rületének további építését, komfortosítását, néhány faház felállítását a szabad strandon, fásítást az üdülő­körzetben. A turisták csa­logatására az abádszalóki nyár jövő évi rendezvényei között vízisport-versenyek, lovasbemutatók, ifjúsági ta­lálkozók, zenei koncertek szerepelnek. Tiszafüreden bizonyos, hogy az ifjúsági kiránduló- centrum nyáron vendégeket fogad. Befejezik a kajak- kenupálya mellett az árte­rület töltését, és ha a pénz­ből futja, tereprendezést vé­geznek a leendő szabad­strand vízparti területein. Kiskörén tovább folyik a vízműtelep bővítése, a falu­múzeum teljes belső felújí­tása. Sarudon a kemping építését, Poroszlón az ide­genforgalmi tájház belső felújítását, az úgynevezett szabadidő központban pe­dig sátorhelyek kialakítását tervezik. A hirtelen meg növekedett érdeklődés bonyodalmakat is okoz. A fürdőzők rémületére a tavon feltűntek a szágul­dó motorcsónakók. Noha Abádszalókon már vaif vi­harjelző. változatlanul meg­oldatlan a vízi mentés a te­rületen. Ezeken a tenniva­lókon igyekszik segíteni a következő évben a tó társa­dalmi „gazdája”, a Közép- tiszavidéki Intéző Bizottság, amely a legutóbbi összejöve­telét december 7-én, Po­roszlón tartotta. Mivel bizonyosra vehető, hogy a központi, pénzügyi támogatások 1984-ben sem emelkednek. így az üdülő­körzet tóvábbi fejlődése, gyarapodása attól függ, ho­gyan tudják az érintett fal­vak a helyi erőforrásokat, a társadalmi munkaakciókat a felsorolt célok érdekében szervezni, mozgósítani. D. Szabó Miklós P/órt-lerakat Kibővített raktár, gyorsabb kiszolgálás Az ideiglenes törökszent­miklósi tartózkodás után Szolnokra, a Landler Jenő útra költözött a Piért me­gyei lerakata. A régebbi anyagraktár mellé új iroda­épületet és egy 360 négyzet­méter alapterületű, fűthető raktárt építettek, melyre a hidegre érzékeny árucikkek miatt volt szükség. Az új épülettel a szolnoki Piért lerakat összes raktáralapte- rülete 1500 négyzetméter lett. Nagy Attiláné, a lerakat- vezető elmondta, hogy az ünnepekre teljes áruválasz­tékot tudnak biztosítani, az áruskála is megfelelő nem­csak mennyiségből van elég. A vásárlókat kisebb tétel esetén azonnal, nagyobb megrendelésnél két-három napon belül ki tudják szol­gálni. A szolnoki Piért a megyé­ben 430 üzlettel áll kapcso­latban. A BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK Ezekben a hetekben — december közepéig bezárólag — beszámoló taggyűléseket tartanak a pártalapszerveze- tekben. A pártélet idei alakulása mellett értékelik a párt- határozatok érvényesülését a hozzájuk tartozó munkate­rületeken, a helyi gazdaságpolitikai, intézeti, illetve in­tézményi feladatok elvégzésének segítését, meghatároz­zák a további tennivalókat. Néhány pártalgpszervezet taggyűlésére mi is ellátogattunk. Tapasztalataink az aláb­biak : egységben a munkáskollektíva A Martfű határában 1980 óta üzemelő Növényolajgyár pártalapszervezetének év vé­gi taggyűlésén a hozzászólók a héttagú pártvezetőség be­számolójának egyik legfőbb erényeként említették annak gazdaságcentrikusságát. Az üzemben 1983-ban végzett politikai munka értékelése valóban kiemelten foglalko­zott a kommunistáknak a ter­melésfejlesztési célok eléré­sét segítő kezdeményezései­vel, a feladatok végrehajtása során, tanúsított példamuta­tásával. Érthető, hiszen a Növényolajipari és Mosószer- gyártó Vállalat hat gyára kö­zül a korszerűségét és az évi 3,5 milliárdos termelését te­kintve legjelentősebbnek szá­mító martfűi üzemben, az utóbbi esztendőkhöz hason­lítva, lényegesen nehezebb, üzemi és népgazdasági szem­pontból egyaránt fontos fel­adatok megvalósítására kel­lett mozgósítaniuk a kommu­nistáknak a félezres munkás­kollektívát. A pártalapszervezet titká­ra, Murin Ottó által ismer­tetett vezetőségi beszámoló reálisan mutatta be a gyár 1983. évi gazdasági munká­ját, eredményeit meghatáro­zó változásokat. Az olajos magvak tavalyi, fontos nép- gazdasági érdekekhez fűződő fokozott exportja miatt, ele­gendő alapanyag hiányá­ban, az idei első félévi gyár­tást a szokásosnál másfél hó­nappal előbb be kellett fe­jezni. A korábbi termelési szint fenntartását, az új ter­més feldolgozásával kezdődő második félévi szezonban, csak fokozott hajrával és kü­lönböző termelésfejlesztési intézkedésekkel látták bizto­sítottnak az üzem vezetői. Végül a szokásosnál rövidebb termelési szezonban is a gyár történetében eddigi legna­gyobb mennyiségű olajos magot dolgoztak fel 1983- ban. Nem csupán a több alap­anyag jelentett nehezebb munkát a gyáriaknak, hanem az aszályos időjárás révén lényegesen kisebb olajtarta­lom miatt bekövetkezett ter­melés- és jövedelemkiesések ellensúlyozása is. Minek tud­ható be végül is, hogy a martfűiek az idei három és fél milliárdos termelési ter- yüket 400 millió forinttal túl­teljesítették, és az előirány­zott 84 milliós nyereséget megsokszorozták? Elsősor­ban olyan, a gyárban dolgo­zók lelkiismeretességének, szorgalmának, valamint a termelőeszközök racionáli­sabb kihasználásának kö­szönhető eredményeknek, mint például az egy-egy ton­na növényolaj előállításához szükséges ráfordítások több­száz forintos nagyságrendű csökkentése. Az üzemnek je­lentős árbevétel- és nyere­ségtöbbletet, a népgazdaság­nak pedig mintegy három­millió dollár megtakarítást jelent, t hogy a tervezettnél tízezer tonnával több első osztályú, import sízójalisztet helyettesítő napraforgódarát állítottak elő az állattenyész­tés hazai takarmányellátásá­ra. A sikeres gazdaságpolitikai munkán, a népgazdasági terv időarányos végrehajtásának kedvező helyi tapasztalatain kívül eredményes szervezeti munkáról is számot adott a Növényolajgyár pártvezető­ségének beszámolója. A terv­szerű pártépítés eredménye­ként a beszámolási időszak­ban ismét gyarapodott lét­számában a kommunista kol­lektíva, amely az üzemi be­ruházás kezdetekor tizenhét taggal alakult, és jelenleg már a gyár ötszáz dolgozójá­nak egyötödét egyesíti. A nagyközségi pártbizott­ság titkára, Patkó István a végrehajtó bizottság értéke­lését tolmácsolva a beszámo­ló taggyűlés résztvevőinek, így fogalmazott: a Martfűi (Növényolajgyár kommunista kollektivája 1983-ban összes­ségében eleget tett a telepü­lés többi alapszervezetéhez képest — az üzem korszerű­ségével és dolgozóinak maga­sabb képzettségével arányo­san — magasabb követelmé­nyeknek a pártmunkában is. Hogy ez jövőre is így legyen, annak záloga az 1984-es esz­tendőre kitűzött olyan fon­tosabb feladatok megvalósí­tása, mint például a párttag­gá nevelés körültekintőbb előkészítése, a pártalapszer­vezet tömegkapcsolatainak további erősítése, a kommu­nisták és a pártonkívüliek rendszeresebb tájékoztatása az üzemi életről, gondokról, valamint az agitációs és pro­pagandamunka színvonalá­nak további javítása. T. F. Kiscsoportban könnyebb nincs különösebb baj. köte­lességeiket a munkapadnál, gépeknél, s a szervezetben is igyekeznek jól- teljesíteni az emberek. Közben nem­csak maguknak, magukban élnek, hanem odafigyelnek a közöttük szorgalmasan dol­gozó fiatalokra is. s báto­rítják, segítik közeledésüket a párthoz. Az idén három fiatallal erősödött így az alapszervezet, s ez a folya­mat csak folytatódhat — „hiszen jövőre pár elvtár­sunk nyugdíjba készülődik, kellenek közénk a friss, fia­tal erők, munkánk folyta­tói” — mondta a titkár. Az alapszervezet fiatal tag­jai egyébként azzal is érde­mesek a bizalomra. hogy szorgalmasan tanulnak, ké­pezik magukat. Nemcsak a szakmában igyekeznék mi­nél értőbb munkásokká vál­ni. hanem a párt ideológiá­jának elsajátításában is. Az alapszervezetben sikerrel működik a társadalompoli­tikai kérdések tanfolyama, többen esti egyetemi hall­gatók, és a szakszervezeti oktatáson is képviselteti ma­gát az egyes alapszervezet. A beszámoló összegezte a következő év legfontosabb feladatait is. A tagság ezzel is egyetértett, hiszen a párt­csoportokban. meg az ösz- szevont taggyűlésen már er­ről is hallottak. Az elnöklő Lőrlnczy Béla mégsem volt különösebb gondban, amikor a beszámoló után átadta a szót a taggyűlés résztvevői­nek. És nem is csalódott. Kántor István bírálóan ve­tette fel társainak: az utób­bi időben szerinte nem elég aktív a taggyűlés, sok kom­munista megelégszik azza,l, hogy a pártcsoportüléséken mondja el véleményét, ja­vaslatait. Szerinte ez így nem egészen helyes, hiszen a taggyűlés mint az alap­szervezet fóruma határoza­tot hoz. dönt kérdésekben, amiről időnként akár vi­tázni is lehetne. Tóth Já- nosné pártcsoportbizalmi el­lentmondott társának. Sze­rinte a pártcsoportök. mint kis közösségek, jól betöltik szerepüket, megfelelnek fel­adataiknak. s egyáltalán nem baj, ha a kis csopor­tokban mondják el vélemé­nyüket az emberek. Kere­setlen őszinteséggel ugyan­ezt hangsúlyozta Bíró Jó- zsefné is. Az összefoglaló­ban aztán Buzásné. a titkár is foglalkozott a kérdéssel. Ügy nyugtázta: valóban jó az őszinte, alapos eszmecse­re a pártcsoportban, de he­lyes lenne, ha fontosabb kérdésben a pártcsoportok egy-egy tagja a taggyűlésen is elmondaná a kis közösség véleményét. Különben a taggyűlésen a legtöbb szó — természete­sen — mégis a termelő- munkáról esett. A bútor­gyári kommunisták tudják, az ő munkájuk is benne van minden pj lákásban — ki látott már lakást üres konyhával mostanában? — s egyre több családiház-építő is megfordul a gyári bútorbolt­ban. hogy kedvére válogas­son szép bútoraik között. Nagy Béla Géza igazgató örömmel jelezte, hogy no­vember vége óta már a többletteljesítés a gyáriak munkája. Kérte, hogy az év végi szabadságok kérésénél gondoljanak az ünnepek kö­zötti feladatokra is. A bú­torgyári élet nem áll meg az ünnepek között. Amihez s az új év minden napjára jó erőt, egészséget kívánt az alapszervezet tag­jainak a titkár, Búzás Bé- láné. — sj — Helytállás és etika Szerény, mindenféle szen­zációtól mentes, őszinte ta­nácskozáson vitatták meg idei pártmunkájukat a Ti­sza Bútoripari Vállalat né­gyes számú gyára I. számú pártalapszervezetének tag­jai. Harmincnégyen ülték körül műszak végeztével a gyári tanácsterem asztalait, s hallgatták az alapszerve­zeti titkár. Búzás Béláné tömör számadását. Mivel előtte a pártcsoportok is ér­tékelték saját tevékenysé­güket, s véleményt mond­tak a kommunista közösség idei munkájáról, senkinek se okozott meglepetést a tit­kári beszámoló. A kommu­nisták gyári munkájáról jó érzéssel, szerényen azt mond­ta Búzásné: helytálltak a munkában, s a gyári gép- rékonstrukció ellenére is ja­vult a munkafegyelem, de még a munkaidő kihaszná­lása is jobb volt. mint ko­rábban. Az alapszervezet tagjai nemrég számot adtak pártmegbízatásaikról is — Kevés pártalapszervezet hatáskörébe tartozik olyan intézmény, amelynek mun­kája egy-egy város közhan­gulatát közvetlenül befolyá­solja. Ezért is hallgattam nagy figyelemmel a török­szentmiklósi egészségügyi pártalapszervezet vezetőségé­nek beszámolóját az éves munkáról. Dr. Koós László főorvosnak, az alapszervezet párttitkárának nem volt ne­héz dolga a számvetéssel, hiszen egyszer, a Központi Bizottság „felező” határoza­ta után ők is mérlegelték munkájukat, és a városi pórtrvégrehajtóbizottság is beszámoltatta őket. A helyi pártélet minden . vonatkozásban pozitív ké­pet mutat, talán ezért sem váltott ki nagy vitát részte­rületeinek elemzése. Inkább a gyógyító munkával, az or­vosi magatartással, az egész­ségügyi hálózatban dolgo­zók helyzetével foglalkoztak a felszólalók. Bizonyára nem véletlenül, hiszen a beszá­moló is utalt arra, hogy a politikai ismeretek elsajátí­tása még nem mindig tük­röződik az alapszervezet ha­táskörében dolgozók maga­viseletében és munkájában. Ezért kell erősíteni a párt­tagok példamutató kiállását és vitakészségét. Az egészében véve jó szak­mai munkát, a kollektíva becsületes helytállását ta­núsító felszólalások mellett Az évszázad építkezését, a Bajkál—Amur vasútvonal meg­valósítását mutatja be az a kiállítás, amely december 11-ig látható a budapesti Közlekedési Múzeumban. A bemutató rendezője a moszkvai Politechnikai Múzeum. Képünk a BAM. építésének egy pillanatát örökíti meg nyomatékosan hangzott el, hogy a súlyos beteget annak az orvosnak is el kell látni, aki nincs szolgálatban, és ha valahol leállítják az orvosi ügyelet gépkocsiját, akkor ne mondja azt egyetlen or­vos sem, hogy „ez nem ta­xi”. Elutasítani egyetlen be­teget sem lehet. Azt hiszem, az ilyen állásfoglalás az egész lakosság egyetértésével találkozik. A viszont már nem mindenkiével, hogy táp­pénzre csak azokat vegyék, akik háztáji munkára is .al­kalmatlanok. Elhangzott néhány elgon­dolkoztató, meg vitatható vélemény is. Így például a vezető munkáról az, hogy „a tisztességes ember min­dig ráfizet”. Indokként az szolgált, hogy az az igazgató, aki betölt minden helyet, nem tud kellően jutalmazni, mert nem lesz bérmegtaka­rítás. Szóba került az is, he­lyettesítéseknél nem azt kel­lene mérlegelni, hogy egy- egy orvos hány órát tölt el, inkább arra kellene ösztö­nözni. hogy egy időegység alatt minél több beteget mi­nél jobban ellásson. Lénye­gében véve abbé a témakör­be tartozik az az észrevétel is, hogy a pénzügyi szakem­berek ne kényszerítsék a kereset miatt arra az orvost, hogy feleslegesen elhúzza a rendelési időt. Az érdekelt­ség egyéb szempontból is fel­vetődött. Az egyik felszólaló például vitatta azt, hogy az orvos fizetése független at­tól, hogy ötven vagy száz beteget lát el, jól. vagy ke­vésbé jól látja el feladatát. A törökszentmiklósi ren­delőintézetben nem szokás a betegeken kitölteni az egész­ségügyiek mérgét. egymás torkát azonban — *az egyik felszólaló szavaival élve — néha a sok beteg, a nagy leterheltség okozta izgatott­ság miatt harapdálják. A pártalapszervezet beszámoló taggyűlése ezért a munka­helyi légkör javítását szor­galmazta. A jó összhang nélkül ugyanis elképzelhe­tetlen a kiegyensúlyozott, eredményes munka, ami egészségügyi intézetben kü­lönösen fontos. S. B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom