Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-03 / 285. szám

1983. DECEMBER 3.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Szankciók az árdrágítók ellen

Az árellenőrzések idei tapasztalatai

Az árhatósági munkában az utóbbi időben nagyobb lett az árellenőrzések szerepe. A Minisztertanács idei határozatának megvalósulása nyomán — ez az árellenőrzések javítása mellett a felelősségi rendszerre is kiterjedt — színvonalasabb, határozottabb és egyben hatékonyabb lett az ellenőrzés.

Az idei árellenőrzések eddig Szerzett tapasztalatairól tájékoztatta Hübner Lászlóné az Országos Anyag- és Árhivatal főosztályvezetője Szőke Lászlót, az MTI munkatársát. Elmondta: az idén

külső szakértők bevonásával eddig 340 ellenőrzést tartottak. A vizsgálatok érintették a kereskedelmi vállalatokat, az ipari és mezőgazdasági nagyüzemeket. Az év végéig még további 70—80 ellenőrzésre kerül sor. Az eredményeket megkülönböztetett figyelem kiséri, mivel a vállalatok és a lakosság is sokkal érzékenyebben reagál minden árváltozásra, mint korábban. Sok a lakossági panaszbejelentés, egyedül az árhivatalhoz az idén vagy 60 érkezett, de ennél jóval többen fordultak a helyi árhatóságokhoz. Az árellenőrök minden bejelentést kivizsgálnak, és annak eredménvéről tájékoztatják az érintetteket. A megszaporodott árellenőrzések mellett számos célvizsgálatot is szerveznek, például a maximált áras termékek körében, illetve az azokat forgalmazóknál.

Az eddig lezárt vizsgálatok 28 komolyabb vétséget tártak fel. Közülük kilenc esetben gazdasági bírság kiszabására tettek indítványt. Az egyik ilyen ellenőrzést a Rába Kereskedelmi Vállalatnál tartották, ahol kiderült, hogy az exporttermékein elszenvedett veszteséget belföldi áremeléssel igyekezett kompenzálni, s így 31,5 millió forint többletnyereségre tett szert. Az árellenőröik ezért gazdasági bírságot javasoltak. Három esetben szabálysértési eljárást kezdeményeztek az

ellenőrök, köztük a Ramovill ellen, mert a vállalat iránydíjjal meghirdetett szolgáltatását 20 százalékkal magasabb áron számolta el a megrendelőnek, s elmulasztotta az ilyenkor szükséges saját kalkuláció elkészítését is. Tizenkét vállalatot a vevők kártalanítására szólítottak fel;, összesen mintegy 40 millió forintot kell visszafizetniük vásárlóiknak. Kártalanítania kell vásárlóit az Üveges Szövetkezetnek, amely a 234 forintos négyzetméterenkénti vágási díj helyett 527 forintot számlázott, s a MOM-nak is, ahol egy revízió során kimutatták: 6,6 millió forint jogtalan árbevételhez jutottak a szemüveglencsék magasabb áron való eladásából.

Széles körű árellenőrzésre került sor a burgonyát árusító kereskedőknél és az ÁFÉSZ-éknél. Sokan panaszolták, hogy a maximált árat ezeken a helyeken nem tartják be. A helyi árhatóságok bevonásával Budapesten, továbbá minden nagyvárosban és megyében megszervezték az ellenőrző szúrópróbák sorozatát. Meglehetősen sok helyen tapasztaltak árdrágítást, és legtöbbször azonnal megindították a szabálysértési eljárást a kereskedők, eladók ellen. Ugyanakkor azt is megállapították, hogy a 6 forint 20 filléres maximált áron az egyébként gyengébben ellátott helyeken árusító magán- kereskedők nem tudják nyereségesen árulni a burgonyát, mert alig van különbség a felvásárlási ár és a fogyasztói ár között. így több helyen, ahol szinte kizárólag ők árusítanak zöldséget), gyümölcsöt, hiánycikk lett a burgonya. Az is tény, hogy az őstermelők — akikre már vonatkozik a maximált ár — 10 — 12 forintért kínálják a burgonyát, vagyis kétszer annyiért, mint az állami és a szövetkezeti kereskedelemben.

Az idei árellenőrzések során azt tapasztalták, hogy a vállalatok egy része továbbra sem tesz eleget az áremelési bejelentési kötelezettségnek. A kereskedelmi vállalatok több esetben nem adják meg vásárlóiknak azt az árengedményt, amit ők megkapnak az iparvállalattól, mert az árucikk hibás, osztályos. Gyakran hibás az árképzés a tervező vállalatoknál, máshol pedig a rossz vállalati belső árszabályozás, vagy hibás normák alkalmazása okoz gondot.

A főosztályvezető hangsúlyozta: az árellenőrzési munkára, az árellenőrökre a jövőben is igen nagy felelősség hárul. A hatékonyabb ellenőrzés, a szabálytalanságok szigorú megítélése, a szankciók' következetes alkalmazása és azok végrehajtásának figyelemmel kísérése. az utóvizsgálatok elvégzése mind fontosabb követelmény. A jövőben szigorítaná fogják a bolti éllenőr- zéséket, mert sok helyütt nem írják ki az árakat, sőt gyakran a régi árakat tüntetik fel. Nagyobb figyelmet fordítanak a szabadáras termék árellenőrzésére, annál is inkább, mert a fogyasztási cikkek 55—60 százaléka sorolható ide. Megnövekszik a társadalmi ellenőrzések szerepe; a Fogyasztók Országos Tanácsát, a szakszervezeti aktivistákat és a KISZ-fia- talokat fokozottabban bevonják ebbe a munkába. A szigorúbb, ugyanakkor következetesebb ellenőrzések érdekében javítani fogják az árellenőrök képzését és továbbképzését. Azon lesznek, hogy tájékozottak legyenek az ármechanizmus, a szabályozó eszközrendszer változásáról is. Néhány hete Budapesten 200 szakembernek szervezték meg a továbbképző tanfolyamot; hasonlót rendeznek Kecskeméten is. A tanácsok céltanfolyamokat szerveznek a magánszemélyek árellenőrzését végzők számára.

Mesevilág a faiakon

A foglalkoztató nem emlékeztet kórházra

A kórházba az ember általában nem szívesen fekszik be.

Hát miig egy kis gyerekben mennyi remegés van. Bizonytalan időre elválni az édesanyjától, az édesapjától, a nagyszülőktől, az otthontól, a szeretett játékoktól, a pajtásoktól, az óvodától vagy iskolától. Nem beszélve arról, hogy odabenn minden olyan nyomasztó: hófehérek a fala':, az ágyak, a nővérek, a doktorok ruhái, a kis betegek arca — szinte önmagában is bele lehet betegedni ebbe az egyhangú fehérségbe!

Mindez nyugtalanította a szolnoki Hetényi Géza Kórház új pavilonjában létesített gyermekosztály orvosait, ápolónőit, dolgozóit is. Tanakodtak; m; módon juthatnának annyi pénzhez, amennyivel legalább résziben fel lehetne oldani az egyhangú, szigorúan elrendezett világot. Igaz. emberséges viselkedéssel, sok-sok derűvel, ^szeretettel lehet a gyerek szorongásán enyhíteni, de

mindezt kevésnek találták. Felhívással fordultak a környező üzemekhez, szocialista brigádokhoz, segítsenek az évente idekerülő két-há- romezer kis beteg érdekében. A kérő szavak nyitott fülekre találtak; a Tisza- menti Vegyiművek szocialista brigádjai több' tízezer forintot gyűjtöttek össze játékokra, a szükséges felszerelésekre, különböző fali díszekre, dekorációra. A Tisza Bútoripari Vállalat 4-es számú szolnoki gyárának Lenin Szocialista Brigádja fali vitrineket készített a folyosókra, a gyerekek alkotta kermiáknak. Mivel most már azt is, lehet csinálni a lábadozóknak. A szolnoki művészházaspár: Bokros

László és felesége segítenek az agyagmunkák égetésében, festéséiben» Az sem mellékes, hogy az osztály dolgozói tizenötezer forintot adtak ösz- sze játékokra.

Jelenleg a folyosó falait tűzzománc-alkotások díszítik, a gyermekfoglalkoztatóban van színes televízió, az

asztalokon több strapabíró társasjáték, akad asztali foci, sőt lehet festeni, rajzolni, gyurmázni is.

A javulás ellenére meg kell jegyezni; ideálisnak még korántsem nevezhető a helyzet. A falak bántóan hófehérek, a játékszoba is csak akkora, hogy négy hasonló nagyságú is elkelne belőle, játékból is lehetne még több, és azt is tervezik, hogy magnófelvételen örökítik meg az apró páciensek hangját. Szóval teendő van még elég, noha a pénz ugyancsak szűkén csordogál ilyesmire. De bíznak a gyermekszerető emberek, a szocialista brigádok, a munkahelyi kollektívák támogatásában. Mert köztudott.; a gyógyulás folyamatában a szaktudáson, az orvosságokon, és az ott dolgozók lelkiismeretes munkáján kívül a környezet sem mellékes. Különösen nem az legféltettebb kincsünknél; a gyerekeinknél.

D. Szabó Miklós

A hétvégi falu

Még lombhullatás utón is szép a tiszaroffi táj. A folyó egészen a házak alá lopakodott. \minthja titkukat fürkészné Mesebeli égigérő fákként sudár jegenyék hosszú sora állja útját. A falu gondozott. A központja Faragó Vilmos tanácsi kertész! ügybuzgalmát dicséri,. Alig néhány kilométerrel odébb, a Saj-kanyarban emberi kéz érintése nélkül is lenyűgöző a táj. Az egyik part több száz méter hosszú homokfövenyét a túloldal szaka dékszecűen meredek partja ellensúlyozza.

Nem csoda, hogy nyaranként sokan járnak erre. Néhány szolnoki család minden évben itt üti fel a sátrát* Nem ritka a külföldi utas sem. Ök többnyire a romantika hívei, lóval vagy kerékpárral közlekednek. A jászságiak is kedvelik ezt a vidéket. Aratás után a jászsági szövetkezetekből autóbuszokkal, teherautókkal tucatszám jönnek az emberek. Hozzák a gulyáságyút, a bográcsot, no meg a birkákat. Valóságos népünnepély alakul ki. Az idén a falusiak által szemérmetlen viselkedésűnek tartott nudista csoport is megjelent a parti fövenyen. Csak noszogatásra álltak odébb.

Tanyát vernek a városiak

Tiszaroff környékét „felfedezték’’ az emberek. Az elköltözés, kihalás miatt megüresedett roffi házakban tanyát vernek a városiak. Kapkodtam a fejem, ahogy Mészáros László vb-titkár- ral rovom az utcákat. Sok házra mutat rá:

— Ezt is pestiek vették meg.

Az egyik épület van vagy százéves. Teteje vihartépett, bedeszkázott ablaka a járdát súrolja. Padlója biztosan a földbe süllyedt. Ez is most talált gazdára.

— Majd rendbe teszik ezt is. ugyanúgy, mint a többit,

— mondja Mészáros László.

— Harminc-negyven régi háznak az lett a sorsai. Azért nem tudok hirtelen pontos számot mondani, mert a tanács a nagyon rossz állapotban levő házakat nem veszi át értékesítésre.

— Mibe kerül egy ilyen régi épület?

— ötven- és százezer forint között. Attól függ, milyen nagy a porta és milyen a ház.

Nádtetős, tornácos, régi parasztház mellett haladunk el. Boros István lengyelországi Ikövetségi munkatárs vette meg és hozatta rendbe.

A pusztuló értékek a városiak révén újjáélednek, és még gyarapodnak is Tisza- roffon. Erre következtetek a vb-titkár szavaiból:

— Nem egyedüli Nagy [Lálszló példája, aki dózer alá való házat vett meg és újított fel. Az az épület, melyet Németh János budapesti villamosmérnök vásárolt meg eredetileg jó, ha megért tizenötezret

Szbllnoktól idáig megnézett minden falut. Azt mondta, ez a legszebb, itt vesz házat. Jön is azóta minden hétvégén a családjával együtt.

— Bizonyára jó tőkebefektetésnek tartja ezt a vételt.

— Nem hiszem., hogy az volna az elsődleges. Sokkal inkább a felüdülés, a hétvégi kikapcsolódás. Bizonyára ez vezeti a többi városi embert is. Még egy nyugatnémet jelentkező is akadt. Jogi kötöttségek miatt nem sikerült a szándéka. Azt mondta, ha hozzásegítjük a vételhez, kikövezted az utcát. és uszodát is építtet. Többszörös milliomos, nem valószínű, hogy a tőkebefektetés volt az elsőrendű célja.

Visszahúzó erűvel

Ha olyan emberek, akik ezt a falut korábban sosem látták, így vonzódnak ide, érthető, hogy az innen elszármazottak is visszavágynak. A falu közepén üdülőtelepet idéző, pázsittal borított, díszfákkal beültetett portán szépen gondozott faház áll.

— Lingurál Illés, pesti gépkocsivezetőé, — jegyzi meg Mészáros László. — A szülei idevalók voltak. Ugyanúgy mint Murányi Zsigmondi, pesti szakmunkásé., Ö is itt vett házat.

Egy másik portán a felújítás kézzelfogható jelei: felbontás, építőanyaghalmaz. A vb-titkár rámutat; Tóth Gyula ezredes háza. Nyugdíj előtt áll, azért renoválja, hogy ide költözhessen.

A falunak visszahúzó ereje kezd lenni. És megtartó ereje?

— Tizenhat helyen építkeztek az idén, — mondja a vb-titkár. — Az utóbbi években soha nem fogtak ennyien otthonteremtéshez a faluban. Egymástól nem mesz- sze két emeletes, korszerű épület áll.

— A Compack dolgozói építették. Jól jártunk ezzel a vállalattal, sok embernek ad kenyeret.

A gátról a komphoz látni. Az átkelőhelyet feltüntették a térképen is. Űtjelzés azonban sehol sincs, bóklászhat az idegen, mire odatalál. Szilágyi Berci bácsiék házát viszont könnyű fellelni. Nemcsak azért, mert sarki épület, közfl a főtérhez, hanem azért is. mert mindenki ismeri őket. Pedig nem idevalók/ Álilandó llakásuk még Pesten van.

— Könnyebb itt közlekedni. mint Zuglóban a negyedik emeletről, — jegyzi meg az öreg. A felesége bekapcsolódik a beszélgetésbe:

— Először úgy voltunk, hogy próbáljuk ki, milyen, a falu ősszel. Aztán télire is itt ragadtunk» Ez már a második telünk lesz itt.

Berci bácsi a Metalloglo- busnál volt osztályvezető.

— Mindig korán bementem a munkahelyemre, mert a beosztottak ügyes-bajos dolgaival csak akkor tudtam foglalkozni. Az ablakomból az utcára lehetett látni. Reggel hétkor már ott bámészkodott egy idős ember, és tízkor még mindig ott állt. Egyszer megkérdezte tőlem a raktáros; mit vár az az öreg? A halált várja, válaszoltam, és arra gondoltam, hogy én nem fogom így tölteni a nyugdíjas éveimet. Mindig tevékeny ember voltam.

— Egyik ismerősünk félesége tiszaroffi, — kapcsolódik a beszélgetésbe Margit néni. — Azt mondta, gyerl.puletek, jármüvek kicsinyített mását készítik a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat Kerepesi úti modellező üzemében. Az ipari és egyéb modellek működőképes, méretarányos példányait — amelyek kiállításokra, bemutató termekbe kerülnek — nagy pontossággal készítik el. Képünkön: uszodaru makettje készül a Magyar Hajó- és Darugyár részére

tek, le Tiszaroffra, olyan kedves község. Lejöttünk, megszerettük a falut, azért vettük meg ezt a házat Ügy voltunk vele, hogy kocsink van, jó lesz lejárni ide. A végén szinte minden időnket itt töltjük.

— És milyen a falusi éleit?

— Képzelje,, egy bemutató teremnek voltam a vezetője, itt meg kacsát tömök. Sosem csináltam. a szomszédoktól kérdeztem, hogy kell tömni. Szoktam mondani a szegény kacsának; gyere drágám, majd csak túlleszünk rajta, kibírjuk mindketten.

— A helyiekkel jól megvannak ?

— Jó szándékú, rendes emberek a r off iák, szívesen segítenek. Én azonban nem mindenben követem őket.

— Például?

— Modernizáltam például a csirketartásL Csak hathetes korukig etetem, akkor levágom őket. és beteszem a mélyhűtőbe. Nem esznek egész évben, mi viszont egész évben ehetjük a jó rántottcsirkét. Most is van a mélyhűtőben vagy ötven csirke, meg négy kacsa.

— Esetenként apróvad is

kerül oda, — szól közbe

Berci bácsi, mert vadászni is szoktam.

— Meg horgászni is, —

mondja a felesége. — Hét és félkilós tükörpontyot fogott a múltkor. Látni kellett, volna a képét, amikor hazahozta.

Bekukkantunk a mélyhűtőbe. Még zöldborsó is van ott. A háziasszony büszkén mondja:

— Amióta megvan a kertünk, engem nem láttak a zöldséges boltban.

Hallottam egyszer, hogy Baranyi Gábor, a helyi állatorvos két vaddisznót lőtt a falu alatt. Méghozzá az egyik olyan példány volt, hogy a vadászati világkiállításra is elkerült, Amikor ezt szóba hozom, Berci bácsi védekező hadállást foglal el:

— A mj vadászterületünk a Tisiza túlsó oldalán van. Annak a tájnak az a része, ahol vannak vaddisznók, védett terület, nem lőhetünk rájuk. Amikor5 meg elkóborolnak onnan, mások puf- fantják le őket.

Érzésem azt súgja, hogy Berci bácsi számára a vadá- . szatban nem. termett mostanság olyan babér, mint a pecázásban, ezért témát váltok;

— Látom, meghagyták a kemencét.

— Csak hangulatkeltőnek. A háziasszony invitál bennünket ;

— Jöjjenek, nézzék meg a n oszt algiaszobán kát.

A „gang”-ból kialakított kis szobában parasztbútorok sorakoznak. A falusi élet régi tanúi.

— Nemcsak dísznek vannak — mondja a háziasszony

— a vendégek itt szállnak meg.

Jegyben iáik

A kert gondc® gazdára vall.

— Szeretek kertészkedni,

— tér ki a dicséret elől Berci bácsi. — Meg aztán mindig van mit tenni a ház körül, ötvenezer forintért vettük, de már benne van vagy háromszázezerbe.

A falu központjában eszembe jut a régi mondás: jegyben jár a templom a tornyával, — mert nem egybe. hanem külön építették őket. A helybeliek meg — úgy tűnik — a városiakkal járnak jegyben. És ha nem is kelnék egybe, akkor is jól járnak mind a ketten.

Simon Béla