Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-03 / 285. szám
6 Nemzetközi körkép 1983. DECEMBER 3. Rakétatelepítés után Mi változott és mi nem? Nicaragua — veszélyben A Reagan-kormányzat másodpercre időzítette telepítési programját; a Pershing—2 nukleáris közép-hatótávolságú rakéták első elemei már a 'bonni parlament igen- jének napjám megérkeztek az NSZK-ba. Mi változott a rakétatelepítés megkezdésével? Katonailag a mennyiségi változás súlyát önmagában jelzi, hogy a NATO közép-hatótávolságú hadrendjében az elkövetkezendő öt év során 572 új szupermodem, nagy pontosságú hordozó elemet sorolnak be, amelyek tűz- eneje több százszorosa a hirosimai atombomba pusztító hatásának. Az pedig stratégiai értelemben érinti a két világrendszer közötti hatalmi egyensúlyt, hogy a jellegzetesen elsőcsapás- mérő Pershing—2 rakéták kilövésüktől számított 6-7 perc alatt képesek elérni a Szovjetunió, a Varsói Szerződés legfontosabb gazdasági és politikai központjait, mintegy negyedére csökkentve az interkontinentális rakéták támadása esetén lehetséges döntési-reagálási időmennyiséget. Mindez természetesen önvédelmi válaszlépéseket követelt a szoeiálista világtól. A Szovjetunió ezért hatályon kívül helyezte a telepítést megelőző tárgyalások idő- Sízakában önként vállalt egyoldalú kötelezettséget, s megszüntette a moratóriumot a közép-hatótávolságú nukleáris fegyvereknek az ország európai részére való telepítésére; az NDK és Csehszlovákia kormányával egyeztetve meggyorsítja megnövelt hatótávolságú harcászati-hadműveleti rakéták elhelyezésének előkészítését a két ország területén. S nem utolsósorban — a konkrét amerikai fenyegetés konkrét ellensúlyozására — megfelelő szovjet eszközöket helyeznek el az óceánokon és tengereken, olyan távolságra az amerikai partoktól, hogy az Egyesült Államok gazdasági és katonai központjait ugyanannyi idő alatt elérhessék a szovjet rakéták mint a Szovjetunió hasonló létesítményeit az amerikaiak. Vagyis az erőfölény hajszolásának reagani politikája következtében katonai szempontból csökkent az atomküszöb, közelebb kerültek egymáshoz a NATO és a Varsói Szerződés rakétái. s ha a nyugati telepítés telijies mértékben WaaljJSk, s az arra adandó válaszlépések is megtörténnek, legalább 20 százalékkal növekszik a kelet—nyugati viszonyban az atomfegyverek mennyisége, a minőség fejlődéséről nem is szólva. Az eurorakéták telepítése tovább erősíti a nemzetközi politikai „hideghullámot”. Nyilvánvalóan nem gyakorol pozitív hatást a szovjet —amerikai kapcsolatokra az. hogy a Szovjetunió ezután nem tartja lehetségesnek az értelmetlenné vált genfi eu- rorakéta tárgyalásokon való részvételt. A két vezető nagyhatalom viszonya pedig ma is erősen befolyásolja a kelet—nyugati viszony egész éghajlatrendszerét. Moszkvából származik a megfogalmazás, hogy az Egyesült Államok és a NATO „átlépte az eurostratégia Rubikonját”. Hozzá kell tenni. hogy a Rubikon mai átlépésével a kocka niílcs elvetve Ha sok minden változott is, nincs nukleáris háború, nem módosult a világ alapvető képe, az Egyesült Államok számáca holnap is öngyilkosság lenne a világháború elindítása. A szocialista országok megakadályozzák az erő- egyensúly felborulását, a szocializmus továbbra ia a béke megőrzésének döntő erőforrása. Az elmúlt évek amerikai erőpolitikája nagy károkat okozott a békés egymás mellett élésre épülő együttműködésnek, de nem tudja megsemmisíteni a 70- es évtized kézzelfogható — például az európai politikai gazdasági, kulturális, műszaki-tudományos együttműködés Helsinki nevével fémjelzett — eredményeit. Továbbra is léteznek a tárgyalási fórumok, egyebek mellett katonai témákban is: szovjet—amerikai hadászati kérdésekről Genfiben, a NATO és a Varsói Szerződés tagországainak részvételével közép-európai ügyekről Bécsijén, ENSZ-mératekben Genfben és New /Yorkban. 1984. januárjától Stockholm lehet hasznos színtere az összeurópai méretű bizalom teremté&neik és megoldás keresésnek, s az ENSZ-ben éppen a telepítések megkezdésekor sürgették újabb rendkívüli leszerelési közgyűlés összehívását. Változatlanul léteznek mindazok a szocialista javaslatok. amelyek célja a háború elkerülése, a fegyverzetek korlátozása és csökkentése, konfliktusok megelőzése, a létező válságok felszámolása, Európában és földrészünkön túl. Ezek továbbra % megmutatják: van más út is. Ha a nyugat felhagy a jelenlegi értelmetlen kurzussal, lehetséges észszerű alternatíva. Befejezés előtt A Duna-Fekete-tenger csatorna Befejezéséhez közeledik Románia „Kék országútja”, a Duna—Fekete-tenger-csatoma építése. A Cernavodát a tengerparti Agigeával, majd Konstanoával, az ország legnagyobb tengeri kikötőjével összekötő csatorna 380 kilométerrel rövidíti meg a Duna és a Feketetenger közötti hajóutat. A 64,2 kilométer hosszú vízi- út építésében az ország minden részéből 30 ezer építőmunkás és a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjainak ezrei vesznek részt. Az építésnél 300 millió köbméter földet mozgattak meg, és 3,5 millió tonna betont használtak fel, A haiók két, 300 méter hosszú. 25 méter széles és 15 méter mély, 2—2 kamrás zsilip segítségéivel haladhatnak át a tenger, illetve a Duna felé. Mindkét csatornán váró- és irányítókikötők biztosítják a közlekedést. Cernavodában, Med- giában és Basarábiában kereskedelmi kikötők épülnek. A csatorna építése 1949- ben kezdődött, de — mint ismeretes — később a munkálatokat félbehagyták. A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága 1973- ban hozott ismét határozatot az építés folytatására. A munka nyolc esztendeig tartott. Az óriási beruházáshoz szükséges eszközök és berendezések legnagyobb részt RoEgy pillantás a csatornára mániában készültek, de egyes nagyobb létesítmények. így a nagy ívtávolságú vasúti és közúti hidak építésében más szocialista országok is részt vettek. Agigeá- nál találjuk Románia első feirde kábelhídját. A csatorna a mezőgazdaság számára is nagy jelentőségű: segítségével a közismerten csapadékszegény Dobrudzsában 300 ezer hektár szántó- és legelőterület válik öntözhetővé.' Urát!) Zsilipépités Cernavodánál Nemrég levelet kaptam nicara- guaí barátnőmtől. Azt írja, decemberre gyermeket vár. Másfél éve, amikor Managuában megismerkedtünk, már gyülekeztek a viharfelhők a kis karibi ország felett: megszaporodtak az ellenforradalmi szabotázsakciók, a provokációk. Mari- lena akkor bátyjáért és vőlegényéért szorongott, akik. a hondurasi határvidéken teljesítettek szolgálatot. Meglőhet, olcsó szenti- menializmus, de nekem egyre e születendő gyermek sorsa jár a fejemben, amikor az Egyesült Államok grenadai inváziója után felforrósodottt középamerikai helyzetről, a Nicaraguát körülvevő fenyegetés nyomasztó légköréről, a mesterségesen, felszított háborús pszichózisról érkező híreket hallgatom. Amikor látom a hírügynökségek fotóit a milicistáik kiképzéséről, a managuai utcán futóárkot ásó, óvóhelyet építő asszonyokról. Amikor olvasom a világsajtó szén vitelen találgatásait: vajon Nicaragua lesz-e a következő áldozat? Vajon megkockáztat-e a harciasságaiból politikai tőkét felhalmozni kívánó amerikai elnök egy újabb karibi inváziót ? Beigazolódnak-e a legpesszipiistább jóslatok arról, hogy talán napo- kon-heteken belül megindul a támadás Nicaragua ellen? Vagy azoknak lesz igazuk, akik szerint Reagan - legalábbis egyelőre, az 1984-es elnökválasztásig — megelégszik azzal, hogy Nicaraguának és Kubának szóló „példát statuált” Grenadan? Az aggasztó jelek mindenesetre szaporodnak, Ma már a közép-amerikai válság tárgyalásos megoldásán fáradozó Contadora-csoport tagjai is kénytelenek elismerni, hogy Grenada után nagy mértékben csökkentek a békekezdeményezések, Nicaragua és a szomszéd államok közötti viszony rendezésének esélyei. S hiába szavaztak nemrég a washingtoni honatyák immár második, alkalommal az ellen, hogy az Egyesült Államok anyagilag támogassa a Nicaragua határainál készülődő ellenforradalmárokat, a CIA és különböző fedőszervei közvetett úton továbbra is hathatós segítséget nyújtanak a „contráknak” egyre vakmerőbbé váló akcióikhoz, (E támogatás nélkül az ellenforradalmárok nem hajthómapban újra összeültek a tagállamok — Salvador, Guatemala, Honduras, és Panama — hadügyminiszterei. Az ülésen a kiszivárgott értesülések szerint egy nicaraguaj katonai beavatkozás eshetőségét vitatták meg, akár olymódon, hogy az ellenforradalimárok bábkormánya kérné a szövetség segítségét, akár úgy, hogy „végső válsághelyzetben” maga a szövetség kérné Washington közvetlen beavatkozását. Megvannak hát az eszközök, s bármikor megteremthető az ürügy NicaraBevetésre induló ellenforrad almárok egysége a hondurasi határ közelében hattak volna végre tökéletesen szervezett szabotázsakciókat Corinto olaj kikötője, vagy a főváros repülőtere ellen.) A Fehér Ház is tisztában van persze azzal, hogy a „contrák” önmagukban legfeljebb lassan rombolni, gazdaságilag meggyengíteni képesek a sandinista kormányzatot, megdönteni aligha. Nicaragua határai mentén azon ban nemcsak ők állnak készenlétben. Az USA és Honduras immár szerződéssel is megpecsételt katonai szövetségének első aktusaként a Nagy Fenyő közös hadgyakorlatra már 11 ezer amerikai tengerészgyalogos érkezett Hand urasba, ahol nagy erőkkel folyik egy támaszpontrendszer kiépítése is* A puskaporos hordó felrobbantásához,' Nicaragua megtámadásához moist már bármilyen olcsó ürügy, köbölt provokáció, vagy akár — a többek kör zött ennek demonstrálására szolgált a grenadai példa — a „biztonságukért aggódó szomszédállamök felkérései! is elegendő lehet. Minden jel szerint ezt az ürügyet igyekeztek megteremteni a CONDECA, a Közép-amerikai Védelmi Tanács felélesztésével. (Az USA térségbeli érdekeit szolgáló katonai szövetség 1963-ban alakult, ám 1969, a hírhedt hondurasi—Salvador! „futballháború” óta nem működött.) Az elmúlt gua lerohanására. Csakhogy a sandinisták országa nem ®renada! S miközben a térség fő veszélyforrásának kikiáltott managuai kormányzat még e pattanásig feszült helyzetből is erőfeszítéseket tesz a tárgyalásos rendezésre, egyben folyamatosan növeli védelmi képességét A súlyos gazdasági gondok ellenére rákényszerültek a kötelező katonai szolgálat bevezetésére. a tartalékosok behívására, fegyvervásárlásra, üzemanyag-takarékosságra az élelmiszerkészletek felhalmozására. Az USA vitathatatlan: haditechnikai fölényével Nicaragua - hosszú évek gerilla-harcaiban megedződött, össziekovácsoló- dott hadserege, s a lakosság jórészének mozgósítására képes népi npliciája áll szembeni A baljós; feszültséget sugalló hírek hallatán újra és újra eltűnődöm: politikai és katonai érdekek, nyereségek és áldozatok szövevényének hidegvérű mérlegelése vajon milyen eredményre vezet? Megindul-e az invázió Nicaragua ellen? Nem tudom. Folyton csak az jut eszembe, hogy amikor hamarosan megszületik egy csecsemő Managuában, nem géppuskaropogás lesz-e az első zaj, ami a külvilágból behallatszik a szülőszobába. .. Elekes Éva Új régi párt Akiknek Strauss nem eléggé Jobboldali Minden új volt, és mégis olyan ismerősen régi; még a helyszín is egyezett: Münchenben egy újonnan alakult párt vezetői az első világháborút Németország számára oly hátrányosan lezáró „barbár Versailles-i szerződés” ellen mennydörögtek. Igaz, nem valamelyik sörcsamokban, hanem a helyi Hilton Szálló elegáns báltermében. Ott tartotta alakuló kongresszusát a nyugatnémet Köztársasági Párt. A múlt vasárnap alakult párt programja; a szövetségi elnököt ne a képviselők, hanem közvetlenül a „nép” válassza, szedjék ráncba a parlamentet, csökkentsék a vállalkozók adóját, küldjék haza a külföldieket, bővítsék a katonai szolgálatra kötelezettek körét, és vezessék be ismét a munkaszolgálat intézményét. A párt székhelye elvileg Berlin, ideiglenesen, azaz, „Németország újraegyesítéséig” Bonn — közli, ezúttal az adenaueri idők kategorikus szellemét idézve a program. Bár az újraegyesítéssel kapcsolatban, békés eszközöket, emlegettek, a kongresszusi szónokok beszédéből kitűnt, hogy — a nyugatnémet jobboldal „nagy pártjaival” ellentétben — ők még ideiglenesen sem hajlandók tudomásul venni az NDK létét. Paradox módon, ez az ízig-vérig tekintélyelvű párt egy tekintély elleni lázadásból született. Tagjai, vezetői javarészt a bajor Keresztényszociális Unióból váltak ki. Az a személyiség pedig, aki ellen föllázadtak nem más, mint Franz-Josef Strauss, a CSU-t vaskézzel kormányzó jobboldali pártvezér.^ Az új párt tagjai évtizedeken át „komolyan vették” a bajor politikus szélsőségesen kommunistaellenes demagógiáját, és tűzön-vízen keresztül ki is tartottak vezérük mellett,. A nagy kiábrándultság idén- nyáron következett be, amikor Strauss bejelentette ■ „közbenjárt” néhány nyugatnémet bankcsoportnál annak érdekében, hogy egymilliárd márka értékben nyújtsanak hifiéit az NDK-nak. Ezután pedig — elvbarátai megrökönyödésére - kelet-európai útra indult, melynek keretében az NDK-ba ia ellátogatott, és találkozott Erich Honecker- rel, a Német Szocialista Egységpárt vezetőjével. Strauss természetesen nem „tért meg”. Váratlannak tűnő irányváltását a realitások iránti érzéke, az általa is képviselt pénzcsoportok gazdasági érdeke ési saját politikai ambíciója motiválta. Ezzel olyan útra lépett, amelyre szúkebb látókörű, de a maguk módján következetesebb elvbarátai már nem tudták és nem is akarták követni. Összeállította: Constantin LajOf
