Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-06 / 263. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. NOVEMBER 6 Miről álmodhat ma egy pályakezdő fiatal? Arról, hogy jó munkahelye ési önálló lakása legyen. Ha egy kis kert is van a lakájhoz, és közel a munkahely, az óvoda, a bölcsőde, bolt, a környéken sok a zöldterület — nos, ez már luxusálom. Jászberényben ai hűtőgépgyár lakótelepén jártam Ahol az álom valóra válik Boldog emberpár Beszélgeté sek egy jó házasságról Nemcsak a kíváncsiságom teszi, hogy benézek a fehér kerítésekkel körbeszegett, gondozott kertekbe. Az aranysárga, rozsdabarna ősz színeibe öltözött fák. bokrok vonzzák a tekintetet. Az egyik kertben vörös szegfű nyílik, a másikban zsenge salátabokrok zöldellnek, a harmadik portán nagyszemű, piros málnák dacolnak a hűvös idővel. A lombjukat elhagyni készülő fák, a terebélyes bokrok mögött takaros házak. Szoba-konyhából összkomfortba A házakat több, mint tíz évvel ezelőtt építették, vállalati bérlakásoknak, öt évvel ezelőtt új típusú házakat (kétszintes, garázsos, manzárdos telepszerű csoportos családi házakat) kezdtek építeni. A beruházó az OTP, a vevőkijelölési jog a hűtőgépgyáré. Forgó Gyuláék az elsők között költöztek be a 3-as számú OTP-lakásba. Az asszony boldogan mutatja meg „birodalmukat”, a földszinten a konyha, a nagyszoba. az emeleten a fürdőszoba. a háló és a gyerekszoba. — Elégedettek vagyunk — mondja. — Tizenöt éve dolgozunk a gyárban, a férjem művezető, én statisztikus vagyok. Régebben Pusztamonostorról jártunk be, ott laktunk, az anyóso- méknál. Amikor összeházasodtunk, már kaptunk volna itt lakást, de idegenkedtünk az emeletes háztól. Aztán rájöttünk, hogy az anyóso- mék házában nem fér el két család... Ez a lakás elég nagy. ők is ide jöhetnék, ha állandó segítségre lesz szükségük. Nem is kellett sokat fizetni, amikor megkaptuk néhány évvel ezelőtt, 30 ezer forintot, a többit majd részletekben, összesen 540 ezerbe kerül. Az összeg hallatán bizonyára sokan felkapják a fejüket: ilyen olcsó? A gyár magára vállalta a lakások közművesítését. (Ez lakásonként 150 ezer forint). A vásárlóknak és építőknek kamatmentes vállalati kölcsönt is biztosít (20—30 éves törlesztésre). A fizikai dolgozók lakásvásárlási kedvezményét (akkor még járt) és a szociálpolitikai kedvezményt is levonva, 300 ezer forint marad. Ennek a 10 százalékát kellett, készpénzben kifizetni. 30 ezer forintot, a többit 25 éves törlesztésre kölcsönözte az OTP. A most átadott lakások már többe kerülnek (négyzet- méterenként 10 ezer 800 forintba). s a beugró így 200 ezer forint körül volt. Az emeleti gyerekszobában ülünk le Forgónéval, a két és fél éves Tamás vé- gigheveredik a díványon, úgy hallgat bennünket. — Amikor ideköltöztünk — folytatja az asszony —, sok ismerősünk kérdezte: „Kijöttök ide? Hát mi van itt?” Nyugalom. Csend. A ház mellett meg ott a kiskert, megtenni a fazékba- való egy részét. Igaz. minden lakó megdolgozik azért, hogy szépek a kertek és hasznot is hoznak. —: A szomszédaik? —• összejárunk, beszélgetünk. Ha jó az idő, a házak elé visszünk egy asztalt, megterítünk, vacsorát főzünk. Szoktunk szalonnát is sütni, beszélgetünk, a gyerekek itt szaladgálnak a házak előtt. A két fiú (a nagyobbik második osztályos) is szeret a lakótelepen élni. Biciklizhetnek, szaladgálhatnak, a közelben van a hűtőgépgyár strandja, a kultúrpark. a műjégpálya, a sportcsarnok. A strandra hetente egyszer ingyen mehetnek a gyár dolgozói. Ugyanez vonatkozik a műjégpályára és a sportcsarnokra is. — Akik kekveslik az itteni; szórakozási lehetőséget, azoknak színházlátogatást, kirándulásokat szervez a gyár, havonta 1—2 alkalommal — mondja az asszony. — Hogyan született az ötlet. hogy lakótelepet építenek a városon kívül, a gyár mellett? — kérdezem Radics Bélánét, a Lehel Hűtőgépgyár szociálpolitikai főosztályának vezetőjét. — A gyárnak a városban is voltak és vannak bérlakásai. 1966-ig 251 épült. A városban nem volt olyan szabad és közművesített terület, ahol tovább építhettünk volna. Ezért tizenegy évvel ezelőtt 39 vállalati bérlakást építettünk a gyár mellett. Itt a vállalati vezetők, szakemberek laknak, nekik is, a gyárnak is jó, hogy közel vannak és nem kell utazniuk. Építsünk mintalakótelepet! Aztán megépítettük a Maci óvodát, a sportcsarnokot, bolt mindig volt a gyár mellett, ezek és a nagy terület a gyár előtt adta az ötletet: építsünk OTP-mintalakótelepet. — Sikerült. Itt vannak a gyönyörű házak, a strand, a sportcsarnok, a kultúrpark. a bolt, a gyógyszertár, a bölcsőde, az óvoda, az orvosi rendelő, az étterem, a műjégpálya. Hogyan tudták mindezt megvalósítani? És hogy lehet az. hogy ezek a minden igényt kielégítő házak viszonylag olcsók? — Kihasználtuk az adottságainkat. A gyár körüli több. mint 20 hektár terület a Vörös Csillag Téeszé volt, és ezt körülbelül 2 millió forintért kaptuk meg, mert nem termő- és nem beépített terület volt. így olcsón jutottunk hozzá. A lakótelep itt van a gyár mellett, a gyár közművesített, csak tovább kellett vinni a csöveket, de nem mindegy, hogy 100 méteres vagy több kilométeres távolságra. Tehát a közművesítés is viszonylag olcsó volt. A sportcsarnok és a többi létesítmény építésénél is igyekeztünk minden forintot megfogni. A gyár dolgozói nagyon sok társadalmi munkát végeztek az építkezéseken. — A városnak nyilván kedvezőbb lett volna, ha ez a paradicsom Jászberényben épül fel. és nem itt. Voltak-e viták emiatt? —• Igen. Csakhogy ennyi pénzből a városban nem tudtuk volna mindezt felépíteni, mert Jászberényben ekkora üres terület és ilyen olcsó közművesítési lehetőség nem volt. Viszont pénzt csak a gyár adott az építkezéseikhez, a mi gondunk volt, hogy mit tudunk kihozni belőle. Hemcsak a jelennek, a jövőnek is A mintalakótelep a mintalétesítményekkel majdnem készen áll. Az árak közben emelkedtek, évről évre drágább az energia. Hogy győzik pénzzel? Az előrelátás és a takarékosság itt is meghozta a maga eredményét. A műjégpályát például az a fűtőberendezés hűti. amelyik a gyárat fűti. A kultúrpark állatait a veszprémi, a pesti, a debreceni állatkertből és magánemberektől kapták, az élelmezésben a téeszek segítenek, amelyeknek dolgozói cserébe ingyen látogatják a kultúr- parkot. Energiatakarékos fogyasztók beállításával pedig csökkenteni lehet a fogyasztást is. A létesítmények kapui nyitva vannak a város lakói előtt, a belépti és a bérleti díjak is hozzájárulnak valamelyest a fenntartás költségeihez. A felsorolást, az ésszerűség és a tervezés diadalát, eredményeit lehetne folytatni. A lakótelep hamarosan készen lesz, a 39 volt vállalati bérlakás (a lakók azóta megvásárolták előnyös feltételekkel) mellett 96 OTP-lakás áll, s 1986-ig újabb 42 lakásba költözhetnek be a gyár dolgozói. Áz eddigi erőfeszítések és a fejlesztések (most épül például a fedett uszoda is) célja: itt tartani, letelepíteni a jó szakembereket, megteremteni a sikeres munka feltételeit nemcsak a gyárban. hanem otthon, a szabadidő eltöltésében is. És még valami. Amit a gyár dolgozói — joggal — büszkén emlegetnek: „Nemcsak magunknak csináltuk, a jövőnek is”. Azoknak is, akiknek a lakótelepi Mókus bölcsi és Mackó ovi parányi emberkékhez méretezett asztalain most éppen ebédre terítenek. Paulina Éva „Miért kevés a jó házasság? Törvényszerű, hogy így legyen, mivel sok millió ember él a Földön, bár a boldog házassághoz egyetlen, egymáshoz illő férfi és nő teljesen elegendő. A bőség zavara nehezíti a döntést, ki mondja meg a férfinak: hol, a világ melyik szögletében keresse azt a nőt?” — írja az egyik aforizmájában Alexandre Dumas. Noha, ez a szellemes észrevétel minden bizonnyal tartalmaz némi igazságot, azért ma is akadnak olyan házasságok, amelyek évtizedek múltával is szépnek nevezhetők. Vajon miben rejlik a titkuk? Mi boldogít? A pénz? A hatalom? A siker? A vagyon? Esetleg a közös célok? A szerelem és a szeretet? Erre kerestük a választ egy olyan tiszaderzsi házaspárnál. akik több mint két évtizede mondták ki a boldogító igent. SZÍVBŐL, SZERELEMBŐL Ezerkilencszázihatvanhárosn január 16-án kegyetlenül csikorgó nap volt. Malek Pál ekkor tartotta az esküvőjét a tiszaderzsi tanácsházán, ahol a két tanún kívül mindössze az anyakönyvvezető volt jelen. Mária, a szíve választottja háztartásbeli, a férfi fizikai munkás volt akkor. Kölcsönös volt a szerelem, úgy kezdték az életet, hogy jóban, rosszban hű társai maradnak egymásnak. Nem dúskáltak a javakban: albérletben kezdték a rokonoknál. A férj a téeszben dolgozott, a feleség jószágtartással igyekezett a félre tett forintok számát gyarapítani. Nehéz évek voltak, de végre házhoz jutottak: kicsi volt, szűk is, de a sajátjuk. Aztán b öv íte tték. hozz á tol dót tak, tatarozták, kívül-belül felújították. ahogyan a pénztárcájuk engedte. Mindez hosszú esztendőkig tartott. Nem szaporítom a szót, ma szép, nagy, házban élnek. Két gyermekük született: Mária, aki jelenleg 19 éves, és Pali, aki 14 múlt. Dióhéjban ez a közel hét és félezer együtt töltött nap néhány mondatos „mérlege”. A családban három nemzedék él egy fedél alatt. A vő. Halas László már jól beilleszkedett a családba. — örülünk, hogy befogadtak. és kaptunk egy szobát. Az élet rendje az, hogy mi is saját lakásra gyűjtünk, de ez még nagyon távoli elképzelés,, és addig szeretnénk itt lakni az anyósoméknál a feleségemmel. meg Tamara lányunkkal. Karácsonykor lesz négy éve. hogy először látogattam el Marikáékhoz. — Dobogó szívvel? — Hajaj, de még mennyire! Kopogtam a bejárati ajtón, és az apósjelölt szólt — gondolván, a fia érkekezett: — „Bújj be!” Zavaromban valósággal beestem. Azóta idestova negyvennyolc hónap telt el. de még szóváltás sem volt köztünk. Hozzáteszem: az anyósom, meg az apósom között sem hallottam ilyesmit. A felesége. Mária így beszél róluk: Itt helye van minden fillérnek, mert nem vet fel bennünket a pénz. Apu rokkant nyugdíjas, házomezer forintnál kevesebb a havi járandósága, fgy azután anyu is dolgozik, két műszakba jár a tsz itteni bőrdíszműüzemébe. Az ő átlagkeresete sem több két és félezernél. Jószágtartással is bajlódunk, úgy. hogy korán van ébresztő, és késő estig mindig adódik munka a portán. Az állatok ellátása, gondozása az apu feladata, de anyunak is sokminden jut. Ahogyan az ideje engedi: mos, főz, takarít. Igaz. mindezeket én is elvégzem. dehát ez Tamara lányomtól is függ. Egy tény: sokat dolgozik apu is, anyu is, olykor látom rajtuk, hogy (fáradtak- Myenkor ingerültebb, lobbanékonyabb az ember. Ök nem. Kiabálni, veszekedni még soha nem hallottam őket. Tulajdonképpen a titokhoz alig jutottunk közelebb, pedig valami lehet ebben az iiíigyftésre méltó egyetértésben. Malek Pál, a férj, magas, ősz hajú szálas ember. — Látja, ki sem nézné belőlem, hogy negyvenévesen rokkant nyugdíjas vagyok, hiszen erősnek, szívósnak látszom. Mégis leszázalékoltak és ez bánt engem. A járandóság nem sok. Igyekszem magam hasznossá tenni. Ellátom a jószágokat, botba megyek, bevásárlók, kitelik az időmből és az asszonyra kevesebb marad. KÖZÖSEN, EGYÜTT DÖNTENEK —- Említette, hogy keményen megdolgoznak minden forintért. Ki osztja be a pénzt? — Együtt döntünk a kiadásokról. Ahogy mondtam, a boltba én járok, de ha nagyobb dolgot kell vásárolni, este vacsora közben megbeszéljük: mire telik, mire nem. Ügy, hogy a mi házasságunkban nincsen úgynevezett vezető szerep. Ketten vagyunk, ketten dolgozunk, így ketten is határozunk mindenben. — Szórakozás? — Jelenleg az unokám jelenti a legnagyobb örömömet. A televíziót azért rend-- szeresen nézzük, és olykor egy-egy nótaestre, színházi előadásra is eljutunk Kunhegyesre, a téesz buszával. Most, hog^- mán a vejemj meg a lányom is velünk lakik, akad „helytartó”, amíg visszaérkezünk. Mert olykor kikapcsolódás is kell az embernek. Erre évente néhányszor kerül csak sor a feleségem jóvoltából, hiszen ő a termelőszövetkezetben dolgozik, így innen jutunk jegyhez. — Lassan huszonegy éves házasok leszünk, de még egyetlen napig sem voltunk haragban. Dolgoztunk világ- életünkben: a férjem munkába járt, én jószágot tartottam. csirkéket neveltem, hogy valamilyen módon megduplázzuk a keresetet. Nőttek a gyerekek, iskolába jártak, cipő. ruha, könyv kellett nekik. Ahogyan a férjem betegeskedni kezdett, fordult a kocka: most én járok dupla műszakba, ő meg itthon állja a sarat. — mondja a feleség. — Hogyan bírja? — Szerencsére még jól. Ha meg elfáradok egy kicsit, gyönyörködöm néhány percig az unokámban, és rögtön könnyebben érzem magam. Valahogyan úgy igaz az, hogy a szerettei között az embernek még a közérzete is más. — \Egyforma vérmérsékletnek? — Azt nem mondanám: kettőnk közül én vagyok az idegesebb, a türelmetlenebb. Azért arra ügyeltem, ' ne bántsam meg a férjem soha, mert a szeretet, a megértés szeretetet. megértést szül. Nem iszik, nem dohányzik, mondhatok-e még jobban? — Soha nem nézett a kocsma felé? — Nem mondom, amíg be-, teg nem lett, olykor elment a munkatársaival. Iszogattak keveset, és haza is jött szépen. rendesen. Én nem csináltam azt, mint más asz- szony, hogy elébe ment az urának, és utcahosszat szidta. örültem, ha hazajött, hiszen azt tartottam, amit a régi közmondás: ki hogy szokott, megél az úgy. Mi azt szoktuk meg, hogy türelmesek, megértőek vagyunk egymással. — Mivel kedveskedik a férje? — Nekem? Azzal, hogy jó, ieazi feketekávét főz. Sokszor ezzel vár. ha hazaérek a munkából. Van olyan nap, hogy hármat-négyet is megiszom. — És ön a férjének? — Mákos tésztát főzök neki, az az egyik kedvenc étele. A másik pedig az an- gyalbögyörő. — Micsoda? — Más szóval krumplinudli. — Vajon a boldogsághoz mi kell? — A nőnek férfi, a férfinak nő. Gyerekek, unokák, szép család. Meg türelem, megértés, alkalmazkodás, hiszen, ha ez hiányzik, örökös a torzsalkodás. — A terveik? — Szárnyukra bocsátani a gyerekeket, gyönyörködni az unokákban, együtt morzsolni az éveket — mondja a feleség. — Én pedig dolgozni szeretnék. ismét egészséges len- inli. Együtt élini . Marikával), örülni minden kis apróságnak: a napi újságnak, a reggelnek, a hóesésnek, ha jönnek a gyerekek, a másnapnak — néz élete párjára a férj. TUDJA A FALU IS Tiszaderzs apró falu. ahol tulajdonképpen mindenkiről tudnak mindent. Malekékról azt, hogy mintaházasságban élnek. Úgy jutottam el hozzájuk, hogy két évvel ezelőtt egy 17 éves gimnazista lány az egyik osztályfnöki órán írt dolgozatában megemlítette, hogy ő olyan házasságot képzel el magának, amilyenben a szülei élnek. Mivel ott még hangos szó nem volt. Aki ismeri tizenéveseink kritikai érzékét, bíráló kedvét, bizonyára egyetért velem: ez nagy dicséret! Ez a diák a lányuk, Malek Mária volt. D. Sz. M. K unszen tm árt on és Cserkeszőlő között a 44-es út mentén a Közúti Igazgatóság dolgozói rendezik az útpadkát és az árkokat
