Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-06 / 263. szám
Két nemzedék eszmecseréje Igen is, nem is Uko Toomart életkora alig néhány esztendővel haladja meg a húszat. A mokány, jóképű fiú Pjármuban pincér, és bevallása szerint nagyon szép Budapest, a Népstadion, Eger, Szolnok is, noha az ő rokonszenvét főképpen a magyar nők nyerték meg. Temperamentumosak, gyönyörűek állapította meg sommásan a honi szebbik nemről, ami fiatal kora ellenére dicsérendő élettapasztalatra utal. Igaz, a pincérekről köztudott nagyszerű emberismerők. Arra a kérdésre, hogy ő már házas-e felemás választ adott: igen is, meg nem is, hiszen felesége nincs, élettársa viszont akad. Dehát mgsz- sze van, mutatott nevetve, és már sietett is, mivel a reá várakozó társaság sokallta az interjú időtartamát... Tetszett a jászsági tánc Nem régen igazgató Baszisztuk Pjot’r Kalisztratovics, markáns arcú férfi. Nagy tiszteletnek örvend a csoportjában, hiszen a Nagy Honvédő Háború katonájaként Lengyelországban - fegyverrel harcolt a hitleri megszállók ellen. Utána a mező- gazdaságban helyezkedett el, és jelenleg az. egyik állami gazdaság igazgatója. — Irigylem a magyar háztáji gazdaságokat, mert meggyőződhettünk, sok helyen valóságos mini szov- hoz, vagy kolhoz látható egy-egy termelőszövetkezeti tag udvarán. Nálunk is van hasonló irányzat, de még szerényebb eredményekkel. Bevallom, sok jó ötletet ellestem maguktól, amelyeket esetleg mi is hasznosítani tudunk. Arra a kérdésre, hogy ma a Szovjet-Észtországban könnyű-e első számú gazdasági vezetőnek lenni, így hangzott a frappáns felelet: — Még nem tudom, mert csak 31 éve vagyok igazgató. Talán ha két-három év múlva eljön hozzánk, és felkeres . . . Hát, rajtam nem múlik . .. .Irigyelte a presszókat, éttermeket Zelinszkaja Mária Tallinnban kereskedelmi felügyelő'. Természetesen őt az üzletek árukínálata, illetve a bolthálózat milyensége érdekelte a legjobban. — Van néhány kedvező tapasztalatom, amelyet a hasonló jellegű tallinni cégeknél mindenképpen közkinccsé teszek. Tetszett, hogy a pultokon a ruhaféléket, az anyagokat a vásárolni szándékozó nézegetheti, hajtogathatja, kézzel vizsgálgathatja. Az is jó dolog önöknél, hogy nagyon sok áru és modern üzlet található a megyében. Érdekes, hogy az ABC-boltokban errefelé nemcsak húst és kenyeret, de úgynevezett ezer, háztartásba való aprócikket is lehet kapni. De talán mindenekelőtt a legjobban azért irigyelem magukat, hogy annyi, de annyi apró kis presszó, étterem akad, ahová szinte a nap minden szakában be lehet ülni egy-egy kávéra vagy rövid beszélgetésre. Ugyanis van szabad hely. Mit mondhattunk erre? Bólogattunk, és eszünkbe jutott, akad hazánkban aki olyan jól érzi magát ezeken a székeken, hogy még zárórakor is alig akar fölkelni. Druzsba észt—magyar módra A barátság őszinte pillanatai Tényleg ez volt Lehel kürtje? Ne tessék lövöldözni! A két észt jóbarát — civilben egyébként mindketten agrárszakemberek — majdnem lejárta a lábát azért, hogy kevéske pénzén valamilyen olcsó, de mutatós díszdobozt vásároljon. Velük tartott a tolmács is, noha őt arra kérték, ne segítsen, hanem figyelje őket, mennyire jól elboldogulnak egyedül is. Megfordultak vagy öt helyen, míg végre hosszas keresgélés után az egyik üzletben rátaláltak az áhított tárgyra, égy mutatós, apró, nem is drága díszdobozra. Mivel a polcok messze voltak, azon pedig sokféle fémdoboz is sorakozott, szerették volna megértetni, hogy ne a drága fémkazettákat, hanem a fadobozokat vegye le az eladó. Kinyújtott mutatóujjukkal rámutattak az árura, és jó hangosan eldörögték a hölgy felé: pú! Ugyanis észtül, finnül ez fát jelent. Szegény kislány nyakig pirult, majd elsápadt, és valami ilyesmit hebegett ... — Itt nem lehet lövöldözni kérem ... ez nem vadászbolt. Mondanom se kell, tolmács percekig a hasát fogta a nevetéstől, mire meg tudta értetni; szó sincs lövöldözésről, elég ha a fadobozt leemeli az elárusító ... ARÁTSÁCn p I L L A N A T A Le sem tagadhatná, hogy észtnek született! A B A közös gyökerek, valahová nagyon messze, a régmúlt idők ködébe nyúlnak. Jó ötezer éve ősapáink az Urái környékén még együtt vándoroltak a sztyeppén, kerestek biztonságosabb otthont a sokasodó törzseknek, nemzetségeknek. Sok viszontagság, megpróbáltatás után az észtek a Balti-tenger környékén, mi a Kárpát-medencében találtunk új hazát. Ma minden eddiginél erősebb szálak fűznek össze bennünket: céljaink azonosak. Az egykori rokonok mai leszármazottai — több mint háromszázan — néhány napra ellátogattak hozzánk. Ezen az oldalon a barátság pillanataiból, a vendégek észrevételeiből, itteni tapasztalataiból gyűjtöttünk össze egy csokorra valót. FOTO: T. KATONA LÁSZLÓ SZÖVEG: D. SZABÓ MIKLÓS
