Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-03 / 260. szám

1983. NOVEMBER 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Javul Jászkisér ivóvízellátása. A már ko­rábban megépült és üzemben levő szerény kapacitású víztorony mellé most egy új 200 köbméteres víztároló medencét építe­nek, amely kiegyenlíti a jelenleg még ta­pasztalható, vízszolgáltatásban meglevő ingadozásokat. Képünk a víztároló alap­jának vasbetonszerelését örökítette meg Gyorsított eljárás, felszabadult telkek Felülvizsgálták az építési tilalmakat Jászberényben flz egyszerűsített terv igazodik a távlati fejlesztésekhez lakótelket vizsgáltunk meg, és ezek közül 1245 (75 szá­zalék) felszabadítható a ti­lalom alól. A tilalom és korlátozás alatt maradt 421 lakótelek közül 152 (36 szá­zalék) teljes, építési tilalom alatt levő. A többire az át­építési korlátozás érvényes (269)”. — A számok önmagukért beszélnek — teszi hozzá a főmérnök —, de szeretnék néhány kérdést tisztázni. A teljes építési tilalmat ott tartottuk meg, ahol 5 éven belül szanálás lesz, vagy kö­telező védőtávolságokat kell betartani. A tilalom alól, felszabadult telkek némelyi­kén bizonyos megkötéseket kell tennünk. Egyébként az egyszerűsített terv minden részletében igazodik az ál­talános rendezési elképzelé­sekhez, tehát a gyors mun­kával nem rúgtuk fel a vá­ros távlati fejlesztési kon­cepcióját. Lukácsi Pál „Most mit kezdjek a há­zammal, kicsi is, rossz is. Űjat nem építhetek helyet­te, toldozgatni, felújítani pedig nem érdemes. Vegyek egy másikat méregdrágán, mikor itt van az én portám!” Sokan méltatlan­kodtak így évekkel ezelőtt Jászberényben. A 2 éve jóvá­hagyott, új általános ren­dezési terv már enyhített a szigorú előírásokon, mégis mintegy 2 ezer telekre írt elő az is építési tilalmat. Ezek nagyobb részén a tu­lajdonosok tatarozhatták, új szobával is bővíthették há­zukat, csak éppen új lakást nem építhettek. Már jó ideje nincs üres telek a városban, elfogytak a megoszthatók is. Mélyen a zsebébe kellett annak nyúlnia, aki építkezésre szánta magát, mert telket csak házzal együtt kapott. Kialakult az a helyzet, hogy a tanács szerette volna, ha a lakók építkeznek, ugyan­akkor sokuknak ezt nem engedte meg. Nem is engedhette, hiszen tisztázatlan volt, hová épül­nek a többszintes házak, pontosan hol lesznek az ut­cák. i ...— .. . F élmilliárdos nagyüzem Új ofszetnyomda Tegnap Budapesten fel­avatták az Offset és Játék­kártya Nyomda új üzemegy­ségét. Az 500 millió forin­tos beruházással létrehozott mátyásföldi gyárban kapott helyet a vállalat három, nemrégiben megszüntetett, korszerűtlen körülmények között dolgozó belvárosi te­lephelye. A mátyásföldi üzemegységet új berendezé­sekkel szerelték fel, zömé­ben az NDK-ból vásárolt korszerű gépekkel, a tervek szerint évente 200 millió fo­rint értékű játékkártyát, posztert, levelezőlapot ké­szítenek majd itt. Az ex­portra szánt termékeket is a mátyásföldiek látják el színvonalas címkékkel. Az új üzemegységben a tervek szerint külföldi eladásra is gyártanak majd keresett cikkeikből. — Sok szabálytalan be­építésű terület van Jászbe­rényben, zegzugos utcákkal, kis telkekkel — mondja Za- jovics András városi főmér­nök. — Egységes koncepció nélkül az ilyen tömbökben építési engedélyt nem adhat­tunk ki, ezt a jogszabály sem engedte, részletes ren­dezési illetve telekszabályo­zási tervek készítését írta elő. Nem várhattunk évekig, hogy ezzel elkészüljenek, ugyanis a kedvező OTP- feltételek miatt nagy az építési kedv Jászberényben. Ráadásul a pénzügyi fede­zetünk sincs meg erre. Gyor­sított eljárással egyszerűsí­tett tervet kellett készíteni. A Városépítési Tudományos és Tervező Intézet vállalta ezt az újszerű munkát. Leg­fontosabb szempont az épí­tési tilalmak feloldása volt, az ésszerűség és a jogsza­bályok adta keretek között. A VÁTI tervező kollektí­vája a városközpont és az iparterület kivételével a vá­ros összes építési tilalommal sújtott területét megvizsgál­ta. A következő olvasható az összefoglaló értékelésük­ben: „Az építési tilalmak felülvizsgálata során 1666 Miért nem szállítják a gazdaságok a répaszeletet? — hangzott el a kérdés a közelmúltban a megyei ta­nács szervezési bizottságá­nak ülésén. A Szolnoki Cu­korgyárban járva a mellék- termékek hasznosítási lehe­tőségeiről mi is érdeklőd­tünk, és megtudtuk, né­hány héttel ezelőtt a gazda­ságok gépjárművei nem szállították el folyamatosan a korábban igényelt meny- nyiséget, a nedves répasze­let emiatt halmozódott fel a gyár udvarán. — Ez csupán néhány na­pig tartott, átmeneti tárolá­si nehézséget okozott — mondotta el a takarmány­termelési és értékesítési osz­tály megbízott vezetője. Tölgyesi Béla. — Azóta megváltozott a helyzet: min­den nap ütemesen érkeznek a gépjárművek, illetve ned­ves szelettel megrakott va­gonok indulnak Pest, Szol­nok és Bács megyébe. Ily módon ebben a szezonban mintegy 65 mezőgazdasági nagyüzem jut nedves répa­szelethez. E mellékterméket a gaz­daságokon kívül a gyárban levő keverőüzem is felhasz­nálja. Karbamiddal és ásvá­nyi anyagokkal dúsított-szá- rított cukorrépaszeletből és melaszból koncentrátumot, illetve kész tápot gyárt, és Betin néven hozza forga­lomba. Az üzem jelenleg társasági szerződés alapján 41 partnergazdasággal tart kapcsolatot. A cukorgyári mellékter­mékre alapozott állatte­nyésztési ágazatok eredmé­nyei bizonyították, hogy a Betin készítmények etetésé­vel szarvasmarháknál 1200— 1300 gramm, a juhok hizla­lásánál 240—250 gramm súlygyarapodás érhető el naponta. Mivel a gyártmány drága energiával szárított répaszeletből készül, ára magasabb a hagyományos takarmányokénál, viszont a készítményt a megadott tecnológia szerint etetve, mellőzhető a szemes takar­mány hásználata. Értékes takarmány a répaszelet 65 nagyüzembe jut a cukorgyári melléktermékből Megyénk városaival, községeivel ismerkedtek az észt vendégek Baráti találkozások, látogatás üzemekben, közös műsor A Szovjet Esztóniából ér­kezett pártküldöttség tag­jainak és a barátságvonat utasainak gazdag progra­mot kínált a tegnapi nap. A pártdelegáció Budapestre lá­togatott, a barátságvonat 314 tagja pedig — kilenc szak­mai csoportra osztva — Szol­nok megyével ismerkedett. A pártmunkásokból, tanácsi dolgozókból, újságírókból, a társadalmi és tömegszerve­zetek képviselőiből álló cso­port Mezőtúrra, az ipari dol­gozók Kunhegyesre és Jász­berénybe, az építőipar, a közlekedés és a távközlés képviselői, a művelődés, az oktatás, az egészségügy dol­gozói Szolnokra, a kereske­delem és a szolgáltatás mun­kásai Tiszafüredre, az észt mezőgazdaság szakemberei Tiszaföldvárra és Karcagra, a művészeti élet képviselői pedig Jászberénybe látogat­tak. Hosszú volna felsorol­ni — szakmánként és telepü­lésenként — *az eseményeket; csak tallózásra van lehető­ségünk. Az észt ipari munkások egyik csoportja a jászberé­nyi Hűtőgépgyárban ismer­kedett az üzem munkájával. A narvai hatalmas textil­kombinát, a Kalev édesipa­ri gyár, a pernui halfeldól- gozó üzem, a balti elektro­mos állomás vezetői és mun­kásai érdeklődéssel figyelték a „jász” üzem életéről, múlt­járól szóló beszámolókat; ezeknek hitelességét alátá­masztották az üzemben tett séta tapasztalatai is. Az észt baráti delegáció­nak azt a 34 tagú csoportját, amelynek tagjai valamennyi­en a mezőgazdaság szakem­berei, dolgozói, kedden este a Héki Állami Gazdaság lát­ta vendégül. A kötetlen esz­mecsere, baráti beszélgetés; közben valahonnan előkerült ‘egy tangóharmónika is, és az egyik jóhírű, észt állami gazdaság igazgatója afféle meglepetésként bebizonyítot­ta: nemcsak az irányításhoz ért, de a muzsikálást is ma­gas szinten műveli. Röpültek a szoknyák, a legények per­gették, forgatták a lányokat, asszonyokat, egyszóval jó volt a hangulat. Ennek ellenére szerdán reggel nyolckor már min­denki a buszban ült, hiszen elvégre ez a nap, a korábbi­akhoz hasonlóan, zsúfoltnak és sokrétűnek ígérkezett. A csoport Karcagra látogatott, a vendégeket a város veze­tői Karcag határában vár­ták és köszöntötték. A városi pártbizottság ta­nácstermében Nagy Jenő tartott tájékoztatót a telepü­lés gazdasági, kulturális, po­litikai életéről. A rövid is­mertetés után elhangzott a kérdés: vajon mi mindent jelképez a városi címer? Ki­derült a pajzsalakban a fo­gaskerék az ipart, a bárány a mezőgazdaságot és a vö­rös csillag a település életé­ben a szocialista típusú fej­lődést szimbolizálja. Ezt követően a delegáció és a városi MSZBT tagcso­portok képviselői elhelyezték a megemlékezés és a hála virágait, koszorúit a szov­jet hősi emlékműnél. Majd a Magyar—Bolgár Barátság A művészeti csoport tagjai érdeklődéssel kapcsolódtak be a jászberényi Tanítókép­ző Főiskola ének-zene tan­székén folyó munkába Termelőszövetkezetbe vitt az észt vendégek útja, ahol a kö­zös gazdasággal ismerkedtek. Csak úgy röpködtek a kérdé­sek a téesz elnökéhez. — Mennyi takarmány, ab­rak szükséges egy liter tej előállításához? Hány szoci­alista brigád dolgozik a szö­vetkezetben? Tényleg jómó- dúak-e a magyar parasztok? Mit vetnek a búza után, hogy meglegyen a megfelelő vetésforgó?... Saat Edvard, észt termelő­szövetkezeti elnök meg is je­gyezte: — Szépek ezek az eredmé­nyek, bár a földek ezen a vi­déken — ahogy láttuk — nem a legjobb minőségűek. Ugyanakkor az óriási ter­mésátlagok nemcsak a gépe­sítést, hanem a magas szín­vonalú szakemberképzést is bizonyítják, igazolják. Noha mások a földrajzi viszonyok, az éghajlati tényezők, azt be kell vallanom: nálunk Észt­országban mindössze három­négy olyan gazdaság találha­tó, amelynek termésátlaga a karcagival vetekedhet. A délutáni órákban a szö­vetkezet aprómagtisztító üzemébe látogattak el, majd az üzletek illetve a boltok árukínálatát vették szemügy­re. Sor került múzeumláto­gatásra is, valamint Kántor Sándor tájházat is felkeres­ték. * * * Szerencsés volt az az új­ságíró és fotóriporter, aki Szolnok megyei útján elkí­sérhette a „kilences számú” csoportot, amelyet észt hiva­tásos és amatőr művészeti együttesek tagjai alkotnak. (Csöppet sem mellesleg: az utazás során voltaképpen egyetlen művészeti együttes­sé kovácsolódtak.) Az együt­tes irányítója, Heikki Gross, az Észt KP KB kulturális osztályának vezetője szerint rendkívül tehetséges embe­rek (többségük fiatal) képe­zik a csoportot. Nincs miért vitatkozni vele. A tegnap­előtt Zagyvarékason rende­zett baráti esten rezegtek a csillárok, amikor Helvi Raa- mat és Hans Miilberg, az Észt Állami Operaház szóló­énekesei „megszólaltak” a baráti találkozón. Tegnap a Jászsági népi együttes tag­jai Jászberényben meggyő­ződhettek, hogy a Peijar tánccsoport tagjai nemcsak a baltikum néptáncait isme­rik, hanem a közép-európai táncfolklór gyöngyszemeit is. A Jászberényben rögtönzött közös próbán a „Jászsági” és a „Peijar” tagjainak szíve és lába mintha ugyanarra a ritmusra mozdult volna, amikor a zenészek rázendí­tettek a Szatmári verbunkra, majd egy mezőségi táncra. A kimerítő táncpróba után az észt művészeti élet képvi­selői a jászberényi Tanító­képző Főiskola életével is­merkedtek; Fábián Zoltán, főigazgató tájékoztatója után megtekintették az intézmény létesítményeit. Különös ér­deklődést tanúsítottak a nyelvi és az ének-zene tan­szék munkája iránt. A délutáni órákban a mű­vészeti csoport tagjai Tóth János múzeumigazgató kala­uzolásával, megtekintették a Jász Múzeum kiállításait. » * » Jászberényben a Hűtőgép­gyár Művelődési házában tegnap este nagygyűlést ren­deztek a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évfordu­lója alkalmából. Az ünnepséget követő kul­turális műsorban — kirob­banó sikerrel — szerepeltek a Szolnok megyében tartóz­kodó észt művészek. V. J.—D. SZ. M. Fotó: T. K. L.—D. G. Volt, aki kézzel is ellenőrizte a gabona minőségét a mag­tisztító üzemben A csoport tagjai a karcagi Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezetben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom