Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-19 / 273. szám
6 Nemzetközi körkép 1983. NOVEMBER 19. Bevágtak egy ajtót Az újjáépült prágai Nemzeti Színház A ciprusi törökök bevágták maguk mögött a tárgyalások ajtaját. Hozzátették azonban, hogy szerintük így is lehet szó kézfogásról — ha a görög fél udvariasan kopogtat, és hajlandó átlépni a küszöböt. Ennek azonban semmi jele. Amikor az eddig is pusztán Ankara által elismert „Ciprusi Török Szövetségi Állam” negyven törvényhozója egyhangúlag megszavazta az „Észak-Ciprusi Török Köztársaság függetlenségi nyilatkozatát”, akkor látszólag csupán annyi változott, hogy más elnevezést kapott Ciprus szigetének északi része. Ez a terület a török hadsereg megszállása alatt áll, több mint kilenc esztendeje. Valójában több történt: formális, jogi értelemben olyan kész helyzetet teremtettek török részről, hogy a görög fél eddigi álláspontjának 180 fokos fordulatára lenne szükség a közösségközi tárgyalások folytatásához és a siker reményéhez. Az eddigi megbeszélések során világosan kirajzolódott a két népcsoport politikai vezetésének homlokegyenest ellentétes célja. A Ciprusi Köztársaság kormánya, Szpirosz Kiprianu elnök vezetésével erős központi kormányzatot szeretett volna. A sziget lakosságának 80 százalékát kitevő görög népesség szeme előtt korábban a Görögországhoz való csatlakozás lebegett, de később letettek erről, s most már hajlandóak lettek volna elfogadni a két közösség szövetségi államának gondolatát. Ebben az önálló, kifelé egységes államban bizonyos autonómiát kaptak volna a népközösségek saját szervei. A törökök — Rauf Denk- tas vezetésével — csak a leglazább és teljesen „súlytalan” konföderációba mentek volna bele, s nem tettek le arról, hogy a 18 százaléknyi török ciprióta lényegében a görögöktől függetlenül, a sziget területének csaknem 40 százalékát kitevő, elszakított északi részén intézze a saját ügyeit. Azért hívták magukat eddig Ciprusi Török Szövetségi Államnak, mert ezzel jelezték, hogy tárgyalásokat folytatnak a sziget másik Az Al-Kabasz című kuvaiti lap „titkos határozatot” hozott nyilvánosságra: Bahrein, Katar és az Egyesült Arab Emírségek diplomáciai kapcsolatot létesíthetnek a szocialista országokkal. A határozatba foglalt „engedélyt” az Arab-öböl menti országok Együttműködési Tanácsának múlt heti katari csúcsértekezletén kapták meg. nyilvánvalóan Szaud- Arábiától. A diplomáciában nem ritka eset, hoey „titkosnak” minősített döntések akár percekkel meghozataluk után kiszivárognak. Ez a módszer általában annak jelzésére szolgál, hogy inkább próbálkozásról, nemzetközi „közvéleménykutatásról”, esetleg figyelmeztetésről van szó. mintsem konkrét intézkedésről, de a dolgot azért érdemes komolyabban venni az egyszerű híreszteléseknél. A 70- es évek végétől mind több olyan hír látott napvilágot, hogy az Öböl-menti konzervatív arab országok esetleg diplomáciai kapcsolatot létesítenek a Szovjetunióval és a szocialista országokkal. Maga Szaud-Arábia is szóba került ezzel összefüggésben. E híresztelések rangsorában ez a mostani meglehetősen komolynak látszik, mindazon jelzések után, amelyeket az utóbbi években nem követett tett. népcsoportjával, s e tárgyalások célja valamilyen szövetség kialakítása. Most önálló és mindenkitől független államnak minősítik maCiprus Ifibb eseményei 1878: Török—angol védelmi szövetségi megállapodás születik, amelynek értelmében az Oszmán birodalomnak nyújtott támogatás fejében átadják Ciprus ellenőrzését Nagy- Britanniának. Ezt a berlini kongresszus Is szentesíti. 1914: Nagy-Britannia an- nektálja Ciprust. 1931 szeptember: Az első nagyszabású angolellenes fel- k:elés 1954—1955: Az EOKA ciprusi görög mozgalom angol- ellenes akciókat hajt végre Grivasz ezredes vezetésével. 1955: Tárgyalásokat folytatnak Ciprus jövendő státuszáról Nagy-Britannia, Görögország és Törökország között, de ezek teljes kudarcba fulladnak. 1956: A brit hatósá^k letartóztatják és Seychelle szigetére deportálják ül. Ma- kariosz érseket, a ciprusi függetlenségi mozgalom vezetőjét. A ciprusi válságot súlyosbítja, hogy Törökország támogatja a ciprusi török közösség törekvését a sziget kettéosztására. 1959: Nagy-Britannia, Törökország, Görögország és a ciprusi vezetők tervet fogadtak el a független Ciprusi Köztársaság létrehozásáról, amelyben alkotmányos jogokat biztosítanak a török kisebbségnek. 1960: Malkariosz érseket államfővé választják. Az áléinak a török Fazil Kücük lesz. Az ország augusztus 16-án válik függetlenné. 1964: Zavargások törnek ki a szigeten. Az ENSZ béke- fenntartó erőket küld Ciprusra. Meghiúsul a NATO csapatküldési terve. 1974. július 15.: A ciprusi nemzeti gárda államcsínyt hajt végre. Nikosz Szamp- szont nevezőik ki kormányfőnek. Makariosz elmenekül az országból. Egy héttel később török csapatok szánják meg az ország északkeleti részét. Glafkosz Kleri- desz lesz az ideiglenes államfő. Makariosz visszatér és decemberben újra ő lesz az ország elnöke. 1975: A ciprusi török közösség — Ankara támogatásával — egyoldalúan kinyilvánítja a ..ciprusi török föderatív államot” és önálló nemzetgyűlést hoz létre. 1077 augusztusában meghal Makariosz érsek. Az új államfő Szpirosz Kiprianu, aki tovább folytatja az erőfeszítéseket a ciprusi rendezésre. 1983. november 15.: A török közf>~‘~A''» ..páriám ént le” egyoldalúan kinyilvánítja a ..független ciprusi állam” létrejöttét. A szocialista országok részéről nincs akadálya az egyenjogú és a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatok fejlesztésének. Példa erre Kuvait, amely 1963-tól diplomáciai kapcsolatot tart fent a Szovjetunióval és a szocialista országokkal (Magyarországgal 1964-től). A többi öböl-menti ország azonban eddig elzárkózott ettől. Tartózkodásukat a szocialista országok „isten- teltenségével” indokolták. Minek tudható be hát fokozatos „felmelegedésük’- a politikai kapcsolatok iránt, miután a gazdasági kapcsolatok már az elmúlt években fejlődésnek indultak? Természetes, hogy az Öbölmenti konzervatív olajtermelő monarchiák külkap- csolataikat Egyesült Államokkal való sízövetségre alapozták. Az Egyesült Államok támaszpontot tart fenn Bahreinban és Ománban, Szaud-Arábia legfontosabb fegyverszállítója. E kapcsolatokat nyilván az sem fogja befolyásolni, hogy az Egyesült Államok az utóbbi években mindinkább a konfrontáció színterévé tesizi a Közel-Keletet, s mind nyíltabban beavatkozik a közel- keleti országok ügyeibe. Ám éppen az amerikai „védőernyő” mind szélesebbre tárása gukat, tehát a továbbiakban csak úgy hajlandóak tárgyalni a görögökkel bármiféle együttműködésről, mint egyik szuvetén állam a másikkal. Hogy a Cipruson állomásozó török hadosztályok kétségessé teszik az újsütetű „állam” függetlenségét és ünnepélyesen meghirdetett „el nem kötelezettségét”? Ez kétségtelen tény, de ennél érdekesebb az a körülmény, hogy a „függetlenségi nyilatkozat” híre — állítólag — meglepetésként érte magát az ankarai kormányt is. Nehezen hihető, hogy a törököket derült égből villámcsapásként érték a történtek, de az már elképzelhető, hogy az időpont megválasztását Ankarában nem tartották szerencsésnek. A minap tartották meg Törökországban a parlamenti választásokat, s Ke nan Evren rendszere jelenleg azzal van elfoglalva, hogy bizonygassa a parlamenti demokráciát hiányoló Nyugat-Európa előtt: Törökországban a katonák visszavonulnak, jönnek a polgári politikusok, s velük együtt jön az emberi jogok tiszteletben tartása is. Nem illik bele ebbe a képbe, hogy Ciprus északi felén török katonazene szólal meg a rádióban, s Denktasék nyomatékosan hozzáteszik a „függetlenségi nyilatkozat” felolvasása után: támogatást és segítséget várnak az anyaországtól. A nyilatkozat egyik mondata így hangzik: „Ciprus két népe arra ítéltetett, hogy egymás mellett létezzen”. Az észak-ciprusi török rádió szerint a török közösség „a teljes egyenlőség alapján” továbbra is tárgyalni kíván a görögökkel. De a tárgyalások célja immár nem több mint „a nézeteltérések békés rendezése”. Csökkent tehát az esélye az egységes, független, valóban el nem kötelezett Ciprus megteremtésének, pedig egy ilyen Ciprus kiválóan szolgálná a béke ügyét a világnak ebben az érzékeny térségében. Másrészt: félő, hogy az éterben sugárzott indulók inkább lelkesítik a fegyveres megoldás híveit, s kevéssé tekinthetők jó háttérzenének a tárgyalóasztalnál. az óka annak, hogy a konzervatív öböl-menti országok szükségét érzik némi „ellensúlynak” is. Az amerikai támogatás érdekükben áll, de a konfrontáción csak veszíthetnek. Követik-e tényleges diplomáciai lépések mostani „titkos határozatukat”, vagy sem: a hír mindenképpen figyelmeztetés az Egyesült Államoknak. A színház igazgatójának nyilatkozata Hatalmas külső tás belső rekonstrukció után november 18-án újra megnyílt a prágai Nemzeti Színház. Ezzel véget érit a csehszlovák építészjmémökök, építő- munkások és iparművészek több mint hatéves erőfeszítése, a Nemzeti Színházépületének felújítása és az azt körülvevő objektumok felépítése. Egyben ékkor ünnepelték a színházépület megnyitásának századik évfordulóját is. Az Orbis Sajtóügynökség interjút kért a prágai Nemzeti Színház igazgatójától, Jiri Pauertől. i — A prágai Nemzeti Színház századik születésnapjára nagyvonalúan ajándékot kapott társadalmunktól. Nem csupán történelmi épületét rekonstruálták, hanem több új épülettel is gazdagodott — az úgynevezett Űj Színpaddal, valamint próbatermekkel, egy — a nyilvánosság számára is hozzáférhető — étteremmel, kávéházzal, alkalmi rendezvényekre szolgáló kis szalonokkal. Újdonság a földalatti parkoló; a látogatók a színházjeggyel együtt parkolójegyet is vásárolhatnak. A mozgás- és hallássérült látogatók számára megfelelő berendezések készültek. A színház üzemelése szempontjából azonban talán a legfontosabbak a nagyméretű földalatti kosztüm-, kellék- és dekoráció raktárak Emellett mind a történelmi színházépületet, mind az Üj Színpadot a “legkorszerűbb színpadi és szcenog- ráfiai berendezésekkel látták el. — Milyen repertoárt készítettek elő az 1983—84-es évadra? Függetlenül ettől, a probléma nyomán akut módon vetődik fel a kérdés: Nagy- Britannia szuverenitása és biztonsága szempontjából — már ami az előbbi csorbítat- lanságát és az utóbbi érintetlenségét illeti — kielégítő-e az a 30 évvel ezelőtt létrejött megállapodás, amely az új fegyverek bevetését szabályozza. A brit kormány szerint az ország területén elhelyezett amerikai nukleáris fegyverek és támaszpontok hadműveleti célokra való felhasználása az alábbi egyezményen nyugszik: „A támaszpontok veszély- helyzetben való felhasználásáról közösen dönt őfelsége kormánya és az Egyesült Államok kormánya, mindig az adott körülmények fényében.” — A műsortervünk rendkívül terjedelmes — nyolcvan művet tartalmaz. Bemutatásukban részit vesz minden részlegünk: az opera, a prózai és a balett együttes, sőt a Laterna Magika együttese is, amely igen népszerű itthon és külföldön is. Ez a szezon magába foglalja a Cseh Színház Évét és az 1984-es Cseh Zene Évét. Az élenjáró hazai és külföldi szerzők műveiből összeállított új darabokat is ezzel a ténnyel számolva válogattuk ki bemutatásra. — A prágai Nemzeti Színház együttműködik Európa sok élenjáró színházával. Számolnak azzal, hogy a történelmi színházépület ünnepélyes megnyitása és a Nemzeti Színház százéves jubileuma megünneplésében részt vesznek külföldi partnereik is? — Már 1983 nyárelejlín meghívókat küldtünk húsz ország partner intézményednek, barátainknak. Az ünnepségek kenetében konferenciát tartunk Prágában a szocialista országok színházi és opera igazgatóinak részvételével, amelyen szeretnénk A megállapodás 1952 első hetében, Churchill akkori brit kormányfő és Truman akkori amerikai elnök között jött létre. Lényege a „közös döntés”, amelyet ma a kormány Londonban határozottan megkülönböztet a „konzultációtól” mint gyengébb variánstól. Érdekes módon azonban Dean Acheson, Truman külügyminisztere egy héttel a Cnurchill-látogatás után azt mondta egy bizalmas kongresszusi meghallgatáson, hogy _ „nemzetközi politikai értelemben semmilyen megállapodás nem jött létre (a brit és az amerikai fél kö- zött). Az óceán túloldalán, a State Department-ben egy Lucius Battle nevű diplomata dolga volt, hogy szavakba öntse a Truman—Churchill egyezményt. Battle ma azt mondja, a brit kormánynak a megállapodás nem adott vétójogot. És Paul Warnke, volt hadügyi államtitkár, egyike azoknak a — ma már érthetően könnyebben nyilatkozó — volt illetékeseknek, akik nem csináltak titkot abból, ami az ő szemükben a britek önaltatása: „...Egy okmány, bármilyen jó szándékkal fogalmazták is meg, nem alkalmas arra, hogy perdöntő érvként szolgáljon. A döntést az az ország fogja meghozni, amely fizikai ellenőrzést gyakorol a kérdéses fegyverek fölött.” E „fizikai ellenőrzés” megszerzésére a brit kormánynak volt módja, de elzárkózott tőle. Egyfelől „tökéletesnek” találta a Churchill— Truman megállapodást, másrészt drágállotta a költségeket, vagyis a telepítéssel, kicserélni velük tapasztalatainkat és kölcsönös egyezményeket kívánunk kötni a további együttműködésről!. — Mit jelent önnek személyesen november 18-a? — Elsősorban gondokat- gondot mind az ünnepségek előkészítésével, mind lefolyásukkal kapcsolatosan. De gondot okoz az is, hogy ne csupán az ünnepi hót és ünnepi évad előkészítése legyen olyan színvonalon, ami méltó a Nemzeti Színháznak a cseh kultúrában elfoglalt helyéhez és jelentőségéhez, hanem hogy ezt a színvonalat megőrizze a színház most kezdődő második évszázadának további szezonjai során is. S persze büszkeséget is jelent. Büszkeséget arra, hogy a Nemzeti Színház történelmi épületének rekonstrukcióját a csehszlovák társadalom saját ügyének tekintette. Ezt nem csupán a munkálatok egész folyamata során tanúsított érdeklődés bizonyítja, hanem sok száz, sőt sok ezer polgár részvétele az építkezéseken és a környék szépítésében. karbantartással, személyzettel, kiképzéssel kapcsolatos kiadások megfelezését, amit a rakétához szolgáló, „saját kulcs” feltételezett volna. A „közös döntés” azonban ma nagyon kevés bizonyosságot kelt a szakértőkben. Egyrészt azért, mert a Rea- gan-kormány iránt általában is kevés a bizalom. Másrészt — és jelesül — azért, mert a grenadai invázió előkészítésének körülményei, a brit kormánnyal való konzultáció elmulasztása és a brit tanácsok kirívó figyelmen kívül hagyása még lojális politikusok szemében is roppant kétségessé tette a „közös” eljárások valódi értékét. A „kettős kulcsnak” — amelyet a kormány változatlanul nem kíván — ma erős tábora van Nagy-Britanniá- ban. És bebizonyosodott, hogy a közvélemény e téren nemcsak lépést tart a politikusok egy hányadával, hanem jelentősen előttük jár. A legváratlanabb forrás, az amúgy hívő kormánypárti Daily Mail közölt egy olyan felmérést, miszerint a britek 94 százaléka fizikai ellenőrzést („kettős kulcsot”) követel a Tomahawkok fölött, ugyanazt, ami a brit földről már elvitt, korábbi típusú Thor-rakéták, illetve a rajnai brit (megszálló) hadsereg bázisain levő más rakéták. (harcászati atomfegyverek) esetében érvényesült és érvényesül. A „kettős kulcs” vétót adna Nagy-Britanniának. Amerika hiába hozna döntést, nem volna képes a rakétákat elindítani, amíg a britek maguk is nem hozzák az indítószerkezeteket. Milliók szerint ez az egyetlen biztosíték, hogy az új fegyverek nem sértik sem az ország felségjogait, sem a biztonságát. A „bizalom Amerika iránt” jó dolog, de roppant kevés. Aczél Endre Mészáros György Heti karikatúránk Reagan a csodadoktor Kárpáti János Arab-öböl menti országok titkos döntése Ki rendelkezik Tomahawkokkal? A világ azzal nyerné a legtöbbet, ha voltaképp soha nem tudódna ki, kié is a végső szó a brit földre telepített cirkáló szárnyasrakéták, más néven Tomahawk-robotrepülőgépek hadműveleti célokra való felhasználásában. A bizonyítási eljáráshoz ugyanis háborús helyzetnek kellene kialakulnia —, amihez viszont épeszű embert nem fűzhet semmilyen érdek. A színház épülete 1881-ben
