Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-04 / 234. szám

1983. OKTOBER .4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tervek szerint október 10-ig dolgoznak a szárítóberendezések a jászberényi do­hánybeváltóban. Az idén mintegy 600 tonna száraz dohány felvásárlására kötött szerződést az üzem a termelőszövetkezetekkel és kistermelőkkel Fotó: F. T. „Anyu, kertes házat akarok!” A sokemeletes lakótelepi házakat nézive, gyakran eszembe jut, mennyire szerettem gyerek lenni — falun. Fölfedezni az álmodó Tisza-partot, az ártéri er­dő dús lomibú fáit, a kövér levelű fűvel benőtt töltés­oldalt, a kertek alatt szalmasárgán ringó búzatáblá­kat. A sokemeletes házakat nézve az is eszembe jut, vajon szeretnék-e lakótelepi gyerek lenni? I Kisújszálláson, a Szabad­ság téri lakótelep 1-es épü­letének második emeletén Fodor Kálmánék ajtaján ko­pogtam be. Délelőtt volt, csak az asszonyt és a másfél éves Melindát találtam ott­hon. Az anya dolgozott, Me­linda a rácsos gyerekágyból nézegetett kifelé. — Nemrégen tettem be az ágyba — szabadkozik az asszony. — Ha nyugodtan akarok dolgozni, muszáj be­rakni az ágyba. Ott nem bo­rítja magára az edényeket, nem szed szét semmit. A nagyobbik gyerek, a hatéves Attila most óvodá­ban van. — Nem is bánom — mond­ja az anya. — Ha délután hazajön, jobban elmegy az idő, mintha egész nap itthon lenne. Attila I és a teknöcök — Hol szoktak játszani a gyerekek? Az asszony körbemutat a 47 négyzetméteres, másfél szobás lakáson. — Hát itt nemigen van hely. Arra meg egyáltalán nincs, hogy idéhívják a ba­rátaikat. Legtöbbször a kö­zeli játszótérre megyünk le. Ott lehet hintázni, libikó- kázni, a csúszdán csúszkálni vagy a homokozóban játsza­ni. Csak az a „szépséghibá­ja” a dolognak, hogy az egyik szülőnék mindig a gyerek sarkában kell len­ni. Vasárnap kimegyünk az áliomás melletti ligetbe, ott szaladgálnak, bújócskáznak. A tanács épülete előtt van egy kis medence, a vízben teknősbékák úszkálnak, azo­kat nagyon szereti nézegetni a fiam. Nyaranta elmegyünk a nagymamámhoz, ők kertes házban laknak. Ott van az én fiam mesebirodalma. Imádja az állatokat. Ha te­hetné, kutyát, macskát tarta­na a lakásban. Amikor eljö­vünk a nagymamától, mindig ugyanazt mondogatja: „Nem akarok hazamenni Nem sze­retek otthon lenni” Aztán meg azzal nyaggat, hogy ve­gyünk kertes házat. De erre nincs pénz. A lakótelep játszóterén most csönd van és nyuga­lom Egy kismama ül a pá­don és aprócska gyermekére vigyáz. A tanácsháza melletti lo­vasszobor büszkén emelke­dik a fák fölé. A szobor előtt szökőkút, körötte kis meden­ce. A szökőkút csöve köré rakott köveken három tek­nősbéka napozik. Attila ked­vencei. Srácak a téren A mezőtúri 2. sz. általános iskola három osztályában (ötödik, hatodik, hetedik osz­tályok) négy olyan tanulót találtam, akik lakótelepen élnek. Csala Ferenc a Rákó­czi úton kétemeletes házban lakik, Takács Anett az ifjú­sági lakótelepen, 3 emeletes házban, Domokos István és Rudolf Brigitta otthona a Szabadság téren, négyemele­tes házban van. — Ott, áhol mi lakunk — kezdi Domokos István — kö­zel van a játszótér. A kisebb gyerekek ott szoktak hintáz­ni, meg a homokozóban ját­szanak. De én már hetedikes vagyok, inkább focizni sze­retnék, de nincs hol. így hát leülünk egy padra a ba- rátáimmal és beszélgetünk. Szeretek biciklizni, a varos­ban szoktam bringázni'. Jó lenne tollaslabdázni is, de erre sincs hely. Szerencsére az iskolában teniszezhetek, a Szabó Lajos SE-ben játszom. Mindannyian laktak már korábban — kisgyermekko­rukban kertes házban. Sőt, Rudolf Brigitta azzal kezdi a mondanivalóját, hogy ők valószínűleg családi házba fognak költözni. . — Ott se sokkal jobb — jegyzi meg Takács Anett — Ott is csak akkor lehet ját­szani, sportolni, ha baráto­kat hív az ember. Egyedül nem lehet semmit sem csi­nálni. Barátokat meg akkor is hívhat az ember, ha lakó­telepen lakik, legfeljebb nem a lakásban üldögélnek, hanem lemennek a térre. A lakótelepen több a gyerek, mint egy olyan utcában, ahol családi házak vannak. Itt jobban lehet játszó-beszélge­tőpartnert találni. Persze, azért, fejezi be mondókáját, ha lehetne ő . is szívesen költözne kertes házba. Csala Ferencék házát épp most újítják fel, ezért a kör­nyéken nemigen lehet fociz­ni. Feri és barátai a Hunya­di út melletti földútra jár­nak szabad idejükben, ott rúgják a labdát. — Mi, a nagyobb gyerekek még csak megvagyunk' va­lahogy, a kisebbeknek rossz. — mondja Domokos István. — Sokszor látom őket, hogy kergetőznek, szaladgálnak a Jépcsőházban, a ! felnőttek, persze, elzavarják onnan őket. — Nálunk, a ház pincéjé­ben van egy pingpong-terem — meséli Takács Anett. — De az az igazság, hogy a legtöbb lakóházban nem ala­kítják át az üres helyisége­ket, a pincét. — Szívesen járnátok mo­sókonyhából átalakított klub­ba, játékterembe? — kérde­zem. — Miért ne? — vágja rá Domokos István. — Ottho­nossá lehet tenni a mosó­konyhát is. De ezeket a he­lyiségeket általában másra használják. Az L alakú ház­ban is van például egy mo­sókonyha, amit bérbe adtak, és parkettát tárolnak benne. Szolnokon a Széchenyi Szolnok, Széchenyi lakóte­lep, délután fél hat. A ha­talmas betonházak közötti tereken, utcákon — ameddig a szem ellát, felnőttek és gyerekek. A kis nebulók ker- gefiőznek, a homokozóban túrkálnak, hintáznak, ping­pongoznak, vagy ücsörögnek és beszélgetnek. A lakótele­pen mintegy 13 ezer ember él, körülbelül 4500 gyerek. A lakótelepen eddig öt játszó­tér épült, (Egy játszótérre kilencszáz gyerek jut!) De a gyerekek többsége nem is megy a játszótérre. (Nem is fémének el.) A házak kö­zött, a betonutakon szalad­gálnak. Az ittlakók ismerik ezt a szokást, és a hazatérő autósok szinte lépésben haj­tanak, mert soha nem lehet tudni, honnan ugrik elő egy gyerek. A lurkók kedvelt játszóhelye az Orosz György úti óvoda udvara, ahol ötle­tesen faragott játékokon hin­tázhatnak, mászkálhatnak, este vaey hét végén. Sze­rencsére az óvoda kapui nincsenek zárva hét végén sem. A piros iskola mellé sza­badidő-parkot terveznek. A park elsősorban a sportolni vágyóknak ad majd helyet. De a lakótelep adottságai még ezzel sincsenek teljesen kihasználva. Meg kell talál­ni a módját, hogy gyere­keinknek a panelházak kö­zött is több játszóhelyet, te­ret biztosítsunk. IPaulina Éva áru kétmilliárdért Interker börze In tér kér börze kezdődött tegnap az Ipari Reklám és Propaganda Vállalat Rákó­czi út 57.- sz. alatti bemuta­tó házában. Az Országos Piackutató Intézet ezúttal 20. alkalommal rendezte meg a vállalatok feleslegessé vált anyagainak, alkatrészeinek, gépeinek, berendezéseinek .kiárusítását”, amely jó al­kalom az elfekvő készletek értékesítésére. Az eladók — a korábbi börzékhez hasonlóan — most is mintegy 2 milliárd forint értékű vaskohászati, építési ési szerelési anyagot, gépet, műszert, gép- és járműalkat­részt, szerszámot és kötőele­met ajánlanak megvételre. A vásárlóknak katalógus is rendelkezésükre áll, segítve a tájékozódást, a megfelelő áruk kiválasztását. A ta­pasztalatok szerint ugyanis a börzén általában a felkí­nált készletek mintegy 10 százaléka talál vevőre, az anyagibeszerzők viszont a ka­talógus alapján a későbbi­ekben is felkeresik az eladó­kat. A huszadik Interker börze október 10-ig, naponta 10— 15 óráig várja az érdeklő­dőket. Környezetvédelmi tanácskozás Magyar, jugoszláv és oszt­rák kutatók részvételével háromnapos környezetvédel­mi analitikai tanácskozás kezdődött tegnap Szombat­helyen. A három ország szakembered, akik a környe­zet- és természetvédelem ha­tékonysága érdekében foglal­koznak a levegő, a víz és a talaj szennyezettségi szint­jének vizsgálatával és mérle­gével, évente a vasi megye- székhelyen tartják meg ta­pasztalatcseréjüket, az idén immár a tizedik ilyen kon­ferencia színhelye Szombat­hely. IKeddi jegyzetünk | _____ V igyázat, robbanásveszély! Négy évtized után még mindig kísért a háború! Lövedékek, gránátok, rob­banószerek kerültek elő. Ilyenekről Jászberényben évenként körülbelül tíz be­jelentés érkezik a tanács­hoz. Eke fordítja ki a földből, bontáskor találnak rá a falba fúródva, marko­ló emeli ki csatornaépítés­kor. Szóval együtt „élnek” velünk — ott vannak a la­kásunkban, ott szunnyad­nak a maggal a hó alatt, meghúzódnak az árokpar­tokon. Különösen a gyerekeikre veszélyesek ezek a szerke­zetek. Jászberényben az utóbbi tíz évben nem volt ebből baleset, de minden harminc—negyven éves em­ber tud egy-egy gyerekko­ri történetet fegyver, lő­szer, gránát találásról. Nem egy közülük tragédiával végződött. A negyvenes évek máso­dik felében útón-útfélen beléjük botlott az ember. Kosárral hordták, be a tűz­oltóságra. Ott összegyűjtöt­ték és egy heti „anyagot” egyszerre felrobbantottak. Később, ahogy gyérült a számuk, tűzszerészek vet­ték át szerepüket. A Pely­hesparti lakótelep építése­kor, tíz évvel ezelőtt ren­geteg lövedéket, gránátot fordított (kíi a gép a mély­ből. Abban az időben he­teket kellett várni még a tűzszerészekre, mert az or­szágban sok volt a dolguk. Most néhány nap múlva helyszínen vannak. Négy évtized után sokan még ma sem tudják, mit kell tenniük, ha egy to­jásgránátnak koccan az ásó. Piszkálják, nézegetik, tisztogatják, kézről-kézre adják. Pedig minél rozsdá- sabb, annál kiszámíthatat­lanabb. Hagyni kell a he­lyén, ahol volt eddig há­borítatlanul, és azonnal értesíteni kell a tanácsot. A tanács körbe keríti, kirak­ja a figyelemfelhívó táblát és kihívja a hadsereg tűz­szerészeit. Sürgős esetben telefon értesítésre is jönnek. Most a nyáron, egy szom­baton, idős ember jelent meg a városi tanácson és táskájából egy újságpapír­ba csomagolt gránátot vett elő. Az ügyeletes egyszerre kapott a fejéhez és a tele­fonhoz. Nemrégen történt, hogy talán a tyúkok kapir- gáltak elő a Zagyva-parton egy lövedéket. Hamarosan nylon szalagos korlát vette körül, no meg persze egy csapat gyerek. Egy derék apuka, hogy megelőzze á bajt, bement a tiltott hely­re és a Zagyvába dobta a lövedéket. Az iszap úgy el­nyelte, hogy azóta se talál­ták meg. Egy valaki, hogy biztonságban legyen a ku­korica gránát, a pincéjébe vitte. Izzadság cseppeket törölgetett le homlokáról a tűzszerész, mire biztonság­ba helyezte a szállításra al­kalmas homokkal telt lá­dájában. Beszélik most is, hogy hol van még döglött akna az utca közepébe fúródva, vagy a Zagyva medrében elsüllyedve, de hány van még, amiről senki se tud. Vigyázni kell! Valamikor emberpusztító céllal érkez­tek- . ■ — lukácsi — Kereskedelmi őrjárat falun Mi kapható helyben őszre, télre? Hideggel köszöntött ránk az október. Kell a kabát, az őszre való cipő, s meleg alsó­holmi után is sokan az első hideg napokon néznek. Hol, mit vásárolhat a falusi em­ber, aki ráadásul helyhez kö­tött, se munkája, se tehető­sége nem engedi, hogy Szol­nokra, Pestre, vagy Jászbe­rénybe utazzon egy pár ci­pőért, meleg pulóverért. Megkértük munkatársain­kat, nézzenek szét három falusi boltban. Mi van, mi nincs ami a helyi igények­nek és lehetőségeknek meg­felelő. * * * Tiszaderzsen „méreten aluli épületben” kapott he­lyet a ruházati és a vasibolt. A furcsa párosítás oka a helyhiány. De Nyikos Ist­ván, az üzlet vezetője és a falu lakói már kibékültek ezzel. Csak a bolt méretei akoznak gondot. A ruházati rész raktára a szekrény mö­gött van; másfélszer két mé­ter. Pedig a választékhoz, az áruskálához hely is kellene. Ottjártunkkor mindenfelé hatalmas dobozok tornyosul­tak. Az őszi szövetkezeti na­pokra érkező árunak már nincs helye a polcokon. Kon­fekciót nem tarthat a bolt, cipőt úgyszintén. Van gyermekcipő egész évben és papucs is, most, a vásárra érkezett sok olcsó, „munká­ba járó” cipő. — Helyi igénynek megfelelően, — mondta az üzletvezető. Hi­szen Tiszaderzsen a vásárlók azzal kezdik, mennyi az ára. Nyikos István felesége is a pult mögött áll. Panaszko­dik, nem kapnak fehérne­műt, kicsi a választék. Van azonban méteráru, kelendő is: újabban sokan varrnak maguknak. Jó az ellátás bé­bi és gyermekruhából, puló­verekből, blúzokból. Az egyik vásárló szerint Tiszafüreden se sokkal nagyobb a válasz­ték ezekből a cikkekből. Csak a hely szűk. Rossz a világítás, mert az elavult hálózat 40 wattosnál erősebb izzót nem bír el. Hamar sö­tétedik. Szerencsére a válasz­tékkal elégedettek a foly­ton elégedetlen derzsiek. * * * * A 3300 lakosú Jászjákó- halma, Jászberény és Jász­apáti között félúton fekszik, mindkettőhöz sűrű autóbusz- járat köti. Mintegy félezer eljáró dolgozóját főleg Jász­berény foglalkoztatja, ök a napi és a nagyobb vásárlá­saikat is ott intézik. A he­lyi ruházati bolt nem képes a két nagyobb szomszéd áru­házaival konkurrálni, de nincs is szándékában. Hétszáznegyvenezer forin­tos szigorúan behatárolt készlete nem engedi meg, hogy öltönyöket, kabátokat és női készruhákat árusítson. A helyi igényeket azonban alsóruházati cikkekből, in­gekből és kötöttáruból bő­ségesen ki tudja elégíteni az év minden szakában. Nem kell utazniuk a jákóihal- miaknak gyermekruháért, cipőért, alapvető őszi, téli ruházati cikkekért sem. Ol­csóbb áru és utolsó divat szerinti pulóverek, blúzok so­rakoznak a polcokon.Gazdag választék van idén csecse­mőruhákból, ^ még import áruk között is válogathat­nak a kismamák. Az Egyesült Jászsági Áfész egyik legjobban gazdálkodó ruházati szaküzlete a jákó- halmi. Szolnokról, Budapest­ről, Békéscsabáról, Szeged­ről érkezik áru a boltba, ha­vi átlagos 370 ezer forin­tos forgalmával túlteljesíteti a tervét. A kiszolgálás szí­vélyes, híre túlnőtt a falun. Az alacsony jövedelmű vá­sárlók mellett sűrűn benéz­nek az üzletbe a Pestre járó igényesebb vevők is. Érde­mes, mert Pál Józsefné üz­letvezető mindig tart vala­mi érdekességet, ritkaságot, amiért még Berényből is kijárnak. * * * Cipőellátással nincs gond. Martfűn a Tisza Cipőgyár mintaboltjában magasszárú bébicipőkből a gyár termé­keit veheti meg a vásárló 109 és 110 forintért. Télre a köz­kedvelt téliesített Tisza gu­micsizmáit vásárolhat ják meg a szülők sárga, piros, kék és fekete színekben. 23-tól 27-es méretig 127 forintért. Ez a termék 40-es nagyságban is kapható. Női téli csizmákból olyanok is vannak a polco­kon, amelyek nyugati ex­portból maradtak vissza. Férfiaknak is van csizma, vékony béléssel 500-tól 600- ig és műszőrmebéléssel 650- től 850 forintig. Annál nagyobb a gond. az IKV ruházati , boltjában. Hiánycikk a gyerek alsóne­mű, a bébi tipegő, a gyerek pamutzokni, s egészen 10 éves korig hiányzik a kötött pulóver. Mondják, az őszi-té­li holmi még. ezután kerül az üzletekbe. Tavaly nem volt fcébiano- rák, s a bolt vezetője nem tudja, hogy az idén lesz-e. Van azonban téliesített step­pelt gyerek-eevüttes, méret­től függően 463 forinttól 530 forintig. Minden számban kapható gyermek harisnya- nadrág, akrill anyagiból. A fázósabb nők flanell ágyka­bátot is vásárolhatnak, a férfiak pedig téli pizsamát 460 forintért minden méret­ben találnak a boltban. Az őszi és téli kabátok csak később érkeznek az üz­letbe, ezért az október eleji vásárlók várakozni kénysze­rülnek. — SZ. I. — L. P. — N. S. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom