Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-04 / 234. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. OKTÓBER 4. Jövőbe néző szemlélettel Művelt szakmunkásokat A zenei világnapon Ünnepi hangverseny Szolnokon Hz elkövetkező hetekben valószínűleg igen sok helyen, — iskoláikban és kollégiumokban, tantestületi szobákban és szülői értekezletemen is — szó esik majd az oktatás távlati fejlesztési tervéről. Lehetne az izgalmas sokoldalú tervezetnek ezt a címet is adni: milyen lesz a jövő iskolája? A programtervezet ugyanis jócskán túlmutatva az ezredfordulón, kitekintést ad az iskolarendszer teljes formai és tartalmi fejlődésének valószínű útjára. Ezúttal csupán szeletkét kanyarítva a tervek és variációk jókora tömegéből: megidéznék azokból a gondolatokból egyet, kettőt, amelyek a szakmunkásképzés továbbfejlesztésének néhány állomásával összefüggőek. Tartalmaz a tervezet például olyan tételeket, hogy — a demográfiai csúcs levezetését követően, — miként váljék és vállhat egyre több esetben érettségit is adóvá a szakmunkásképzés jelentős része. Először az elméletigényes szakmáknál javasolható és képzelhető el a matúra meg- nyújva egyidejűleg a képzési időt; ez a terv önmagában is a képzési struktúra erőteljes módosítására utal. Párhuzamosan más, kevéssé elméletigényes, egyszerűbb szakmáknál kívánatos a kétéves. munka melletti képzés, amely megfelelő szintű végzettséget adhat. Lehetne bőséggel tovább folytatni a változtatás igényét hordozó elgondolásokat. A szakképzési változtatása többféle célt szolgálna. Elsőrendűen a magasabban kvalifikált, jobban képzett szakmunkás nemzedék kialakítását hordozza elveiben. Nem utolsósorban azonban azt is eredményezni kívánja, hogy a humán műveltségi alapokkal is rendelkező, korszerűbb képzettségű és igényű, több tudást hordozó ifjúmunkás nemzedékek dolgozzanak majd az ezredfordulón és később, az utána következő évtizedekben a magyar iparban. Fel-fellobbanó viták füzében, nézetütközések és nézetegyeztetések folyamatában sokszor és sokhelyütt szó esik napjainkban a szakmunkásképzés jó és kevésbé jó oldalairól. A vitázók aligha tekintenek mindig az évtizedek távlatába, hiszen a gyáraknak ma is és holnap is, mihamarabb teljesértékű munkát végző, felkészült fiatalokra van szükségük. Jelenleg a középfokú oktatásnak mintegy a felét a szakmunkásképzés jelenti. Pontosabb adatokkal: az ország 266 szakmunkásképző intézetében egyidejűleg csaknem 170 ezer fiú és leány szerez — összesen 190 szakmában — tanévenként elméleti és gyakorlati alapismeretéket. Az utóbbi tíz évben különösen sokat lépett előre a képzés. Korszerűbb lett a szerkezete, egész sor szakma szűnt meg. illetve olvadt bele szakmacsoportba. Üj szakmák alakultak a modem ipar követelményeinek megfelelően. A szakmák elméletigényesebbekké lettek általánosságban is. Emelkedett a közismereti órák száma (legutóbb éppen a történelem kapott, méltán szerény, de Megkezdődött Mannheim- ben a XXXII. nemzetközi filmhét. Mint minden évben, idén is az elsőfilmesek versenye áll a műsor középpontjában. Tíz év óta idén jelentkeztek a legtöbben; ezernél több filmet nézett végig az előkészítő bizottság, s végül az előzsü- ri kétszáz műből választotta ki a nagydíjért vetélkedő tizenhét filmet. (Európai és tengeren túli országokból.) nagyon fontos óraszámot az új szakmunkásképzési tantervben). Kazinczy-verseny- től a legkülönbözőbb szakmai versenyekig és vetélkedőkig jónéhány ismeret- és elmepallérozó, szép módszer jelentkezik abban a széles sodní folyamatban, amelynek kívánatos eredménye a miainál műveltebb, intelligensebb, ugyanakkor szakmai tekintetben is felkészültebb ifjú szakmunkás lenne. Gyári szakemberek a megmondhatói ; mennyit léptünk előre e tekintetben, — és léptünk-e eleget? A viták, konkrét tények alapján a képző intézmények pedagógusai panaszkodnak az általános iskolából érkező, gyengécske tudású gyerekhadra, akiket, — éppen mert a legkevésbé jól választják a szakképzést — az esetek egy részében még az adott szakma elemi alapjaira is igencsak nehéz megtanítani, nemhogy a megnövekedett közismereti anyagra Az egyik alföldi megyénkben mondotta el az öt szakmát oktató, kétszáznál több gyermek képzésének gondjait vállán viselő igazgató, hogy a nevelők kevésnek találják a gyakorlati órák számát, általában az oktatásra szánható időt és nem érzik a közismereti tárgyak óráin a siker lehetőségét: a gyerekek tekintélyes része magyar, történelem órákon piheni ki a szakmai órák fáradalmait... Azt is felvetik sok szakmunkásképzőben, vajon a gyári tanműhelyi gyakorlatok eredményessége arányban van-e a költségekkel? Korántsem elszigetelt, egyedi vélemény, hanem sok pedagógus, ipari szakember gondja, hogy a 3 éves képzési idő, a szakmai gyakorlatok jelenlegi rendje, nem ad oly felkészültségű fiatalokat az üzemeknek, akik továbbfejleszthető szakmai tudással és mellé kellő általános műveltséggel rendelkeznek. Megfontolandó: valóban az iskoláknak kell-e alapjaiban bővebb műveltséget adni a leendő ifjú szakmunkásoknak — vagy a munkahelyi környezet egészítse ki, mélyítse el, illetve pótolja, akiknél kell a humán műveltség hiányosságát? A cikk elején említett programtervezet mindenesetre azzal számol, hogy a megnövekedő képzési idő, emel valamelyest az alapműveltségen is, de egyúttal éoíteni kell a közösségi hatásokra is. A művelődési otthonok, az üzemi klubok, a mozi, a könyvtár, a szervezett, vagy spontán színházlátogatási program a munka melletti képzés és továbbképzés kiegészítésére nyújtanak lehetőséget. Hemcsah korunk igénye — (és sokféle gazdasági, közösségi gondunk sem odázza el) — a művelt és szakmailag is felkészült ifjú szakmunkásnemzedék formálása. S ha változtatni akarunk az iparunk szerkezetén, hatásfokán, termelékenységén — e folyamatban értelmes kísérőként kell jelentkeznie a mainál műveltebb munkáskollektíváknak. Teremtő folyamatként kell tehát felfogni a műveltséggyarapítást a mai és holnapi munkásképzés ben. K. S. Sajnos, hazánk hosszú évek óta először, nem szerepel az elsőfilmesek versenyében. (Sokan talán örülnek is ennek, hiszen 10 éven belül ötször vitte el magyar művész a nagydíjat!) A filmhét másik súlypontja a hosszú dokumentumfilm. Hat. egy óránál hosz- szabb alkotás szerepel ebben a műfajban, köztük Gyarmathy Lívia 84 perces alkotása: Együttélés. Az UNESCO zenei tanácsának kezdeményezésére 1975 óta minden országban ünnepi koncertekkel adóznak október 1-én annak a művészetnek, amely minden korban magában hordta a szép élet teremtésének reménységét. Ennek misszióját vállalja a zene. ez a hitvallása az énekeseknek is. A zenei világnap tiszteletére hazánk 11 városában léptek dobogóra az 1983-ban nemzetközi fórumokon szerepelt amatőr énekkarok. Szolnokon a városi tanács nagytermében az ünnep nyitányaként Kodálynak, a „nagy Harmónia” megálmodójának Fölszállott a páva című Ady-kórusa csendült fel. Népdal és vers — lázadó ének és forradalmi költemény — különleges párosítása, e meggyőző erejű zene hordozta az est mottóját: „Ez a mi hitünk valóságra válik.” Öt kórus — telt ház Ünnepi köszöntőjében Vántus István Erkel-díjas zeneszerző a zenéről, mint életünket megszépítő varázslatról, mint letűnt évszázadok világát megidéző költészetről beszélt. Megemlékezett Kodályról és Bartókról, kik által, mi magyarok első ízben léptünk ki a kis népeket sújtó feledé- kenység homályából. Vigyázzunk arra — mondta — hogy életünk ne zajártalmak, hanem a zene. a hangok költészete közepette peregjen le. Az ünnepi műsorban fellépő öt szolnoki kórus telt ház előtt, közönség és kórus közelségéből fakadó bensőséges légkörben, színvonalas produkciókkal kötötte le a hallgatók figyelmét. Ilyen ének, ilyen szellemi művelődés dicsőségükre válna azoknak is. akiknek kenyerük a muzsika. Az amatőr énekegyüttesek tagjai belső szükségleteik, impulzusaik hatására lépnek be azon a kapun, mely a kóruséneklés révén a zenei művelődésre nyit ajtót. E hangverseny talán legfőbb értéke az a hivalkodást mellőző nemes egyszerűség, amely azt hivatott bizonyíKora-vaskori város Régészeti szenzácié ■ Baranyában Régészeti szenzációnak beillő felfedezés történt a Pécs közelében magasodó Jakabhegyen. ahol a Kárpát-medence legnagyobb kiterjedésű kora-vaskori városa maradt fenn napjainkig. A leletek tanúsága szerint mecseki feketeszenet használt halotti máglyáihoz a csaknem háromezer évvel ezelőtt élő ember. A jakab- hegyi város a máj Pécs legrégibb ismert elődjének tekinthető, a halomsírokban talált kőszén pedig a mecseki bányászkodás kezdelét jelzi. Hazánk egyik legfontosabb őskori ásatása folyik a 602 méter magas Jakab- hegy fennsíkján. A munkát Maráz Borbála régész, a pécsi Janus Pannonius Múzeum osztályvezetője irányítja. Az óriási földvár és a hozzá csatlakozó fellegvár mintegy félmillió négyzet- méternyi területet foglal el. Az ott élt népes és erős törzs uralta a Balaton és a Dráva közötti területet, körülbelül Róma alapítása idején. A földvárba vezető út mentén jobbra és balra több mint háromszáz halomsír sorakozik, közülük negyvenhármat tárt fel a régész. tani, hogy az igazi művelődés az alapos, becsületes, szakszerű munkával veszi kezdetét. Régen hallottuk ilyen koncentráltan énekelni a Járműjavító férfikarát. A koncertnyitó Kodály-mű vet követően Ortelli olasz szerzőnek a szülőföldről szóló gyengéd vallomását, meglepően ' lágy hangzásokkal, Kodály Karádi nóták népdalszvitjét pedig átéléssel és kifdjező erővel tolmácsolták, Buday Péter vezényletével. Előadásmódjuk hevülete — a forték tájékán — olykor kicsap zenei medréből. Ám szívesen siklunk át holmi énektechnikai hiányok fölött, amikor a mondanivaló efféle gazdagsága, ekkora érzéstartalom kárpótol értük. Meg kell említeni azt is, hogy karnagyuk, aki egyesíti magában a szervező, betanító és előadó tehetség sokrétű kellékeit, szerves egységet alkot csapatával — csapataival! — együtt él velük és nem áll csupán az élen. Pompás vokális és muzikális műveltség jegyében szólalt meg Bárdos Cante- mus című műve, a Vájná Katalin vezette Bartók kamarakórus előadásában. A természetes teltséggel szárnyaló hángok jólesően megtöltötték a termet. A dallamformálás és a hangulatok iránti érzékenységgel festett zsánerképek (Hajdú: Két leánykar) után egy, a vitalitást és belső tartalmakat is magában hordozó műben teljesedhetett volna ki előadóművészetük. Jeney Zoltán kánonos-ellenszóla- mos szerkesztésű művében a kiválasztott zenei alapanyag (kéthangos motívumcsíra) úgy tűnt nem bírja el a feldolgozás hosszúságát, kifullad. A mű követelte motorikus ritmikai fegyeiem pedig az előadás béklyójává, s nem virtuóz elemévé vált. Kodály-műsorral készült a Török úti Ének-Zenei Általános Iskola gyermekkara. Rohonczy Andrea vezényletével a Gergely-járás jó előadását a Lengyel László ihletett tolmácsolása követte. A csoportokra osztott kórus felelgető játékának színbeli és dinamikai kontrasztjai, s a nagyon szépen megszólaló korái rész, de legfőképpen a mű hitelesen közvetített drámaisága ragadta meg a közönséget. A siker egy mo- solygós-felszabadult Békedal előadására ihlette a gyerekeket. Vastaps és ráadás Élvezettel hallgattuk a Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépis- kdla énekkarának csiszolt tolmácsolásában Kodály 150. Genfi zsoltárát Bartá- né Góhér Edit vezényletével. A formák kidolgozottsága, a szölamvezetés kereksége és elevensége előadásmódjuk erőssége. A végtelen igézete, s a természet bűvöletében születő belső nyugalom hatotta át a Kocsár- mű (Ó, havas erdő némasága) előadását. A tavasz varázslatát emelkedett hangú. szikrázóan fényes muzsikában Ifellvillantó De- bussy-mű zárta műsorukat, Barna Júlia szólójával. A Kodály kórus, a llan- golleni (Wales) nemzetközi kórusverseny negyedik helyezettje, a verseny anyagából válogatott műsorát nagy és megérdemelt sikerrel énekelte. Ezúttal is a kórus tiszta intonációját és műismeretét, mint kiegyenlített kórushangzásuk alapfeltételét kell először említeni. A legváltozatosabb zenei faktúrákban bizonyították be zenei felkészültségüket, s az egyes szólamok önállóan is helytálltak. Lassus Visszhangja, és Gulyás László Háromugrós című népdalszvitje stílushűen, belső ritmikai tartással, s a formai építkezés meggyőző erejével szólalt meg Buday Péter vezényletével. Rigó Éva keze alatt Carr angol szerző nyolcszólamú, gregorián hatásokat mutató dicsőítő éneke és Karai Vidám nótájának előadása — illetve azok a tempóbeli és ritmikai rugalmasságok, melyek nélkül nincs elevenen ható kórusművészet — igazolták kórus és karnagy közötti érzékeny kapcsolatot. A közönség vastapsát a Kodály kórus ráadásszámmal köszönte meg. Labáth Valéria A rádió | hulámhosszán I Dr. Újpétery A felszabadulás előtti időszak magyar történelméből különösen az 1938—1945 közötti évek eseményei kívánnak még ma is elemző feltárást, hiszen a részkérdések egész sora vár magyarázatra. A dr. Újpétery című háromrészes interjú- sorozat ezért is volt számunkra — de vélhetően a történészek részére is — érdekes, értékes. Rapcsányi László érdeme, hogy a lisz- szaboni magyar (királyi) nagykövetség magyar munkatársát megszólaltatta, s beszélgetésükből értékes adalékokat kaptunk a vizsgált időszak diplomáciai, politikai eseményeiről. A lisszaboni magyar nagykövetség különösen 1944 márciusában, Magyarország német megszállása után vált fontossá a rezsim angolszász orientációt képviselő vezető körei számára. Rapcsányi László beszélgető- partnere is számos, eddig kevésbé ismert diplomáciai lépésnek volt cselekvő részese, vagy szemlélője. Igen hasznos volt Karsai Elek közreműködése az interjúsorozatban. Az ismert történész, számtalan a témával összefüggő könyv, tanulmány szerzője kiegészítette. összefüggéseiben világította meg a nyilatkozó volt diplomata visszaemlékezéseit. Szombat délelőtt A közel kétórás magazin- műsorban sokféllé témáról hallhattunk érdekes riportokat. Hogy mégis a „Hiába vittem a munkakönyvem” című beszélgetést emeljük ki, annak nem az az oka, hogy valamennyi közül a legjobban tetszett. Ellenkezőleg. A riportból nem sokat tudtunk meg a vitatkozókról, az eset részleteiről, a felek igazáról. Ismeretünk a történtekről, mindössze annyi, hogy egy gyesen levő kismama egy újsághirdetés nyomán elszegődik napi négyórás „sztráda felügyelő” munkakörbe havi ötezerért. Illetve elszerződne. A munkáltató — egy társulás — ugyanis közben meggondolta a dolgot. Mindkét fél makacsul védte a maga igazát a mikrofon előtt. Holott nyilvánvaló, hogy egyiknek sincs igaza. Ám ami túlmutat kettőjük perpatvarán, az már sokkal inkább figyelemre méltó jelenség, mégpedig a minimális munkával, ráfordítással elérhető jó jövedelem iránti kapzsiság. Emberek százezrei dolgoznak nani nyolc órát kevesebb. mint havi ötezerért. Többet érne az ő munkájuknál a „sztráda felügyelő” napi négy órája? Milyen erkölcsi alapon kér igazságszolgáltatást a hoppon maradt kismama? Kár. hogy ezekről a kérdésekről nem volt szó a riportban. Születésnapi fényképek Boldog születésnapot címmel hallottuk vasárnap a Kossuth adón Horváth Gitta és Tóth Gabriella összeállítását. Neves emberek, írók. művészek „vallottak arról, hogy mit jelent számukra az évforduló. A műsornak sikerült érzékeltetnie. hogy az emberi egyéniségek különbözősége menynyire érvényesül a születésnaphoz való viszonyban is. Különösen mély gondolatokat tárt fel a Pécsi Sebestyén orgonaművésszel folytatott beszélgetés. A 75. születésnapjára emlékező világhírű művész kora jellemzőiről vallott, időnként keserű iróniával, de az emberi élet. a művészet értelmébe vetett hittel. — tg — A szolnoki képzőművész. Szandai Sándor — akinek egyébként a napokban nyílt kiállítása Karcagon — most lenne nyolcvan esztendős. Európa kiállítótermeiben jól ismerik ezt a nevet, itthon még csak most kezdjük fölfedezni. Miután megyénk közterein nem található Szan- dai-szobor, bemutatjuk egyik érdekes alkotásának fotóját, amely Kalocsán készült Mannheimi filmhét
