Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-25 / 252. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. OKTÓBER 25. Sopron a képzés központja Kutatások a Befejeződött Kunszentmártonban a honismereti tanácskozás indult. Ezért is kevésbé szí­Mérnököket A faipar a felszabadulás után egyike volt azoknak az iparágaknak, amelyeket szinte a semmiből kellett felépíteni. A modern faipari termékek — bútorok, ajtók, ajblakok, épületszerkeeetjpk stb. — készítéséhez a korsze­rű alapanyagok gyártását kellett először megvalósíta­ni. Fűrészüzemeink korsze­rűsítése mellett új termékek előállítását kezdtük meg: a farostlemezekét és forgács­lapokét. A korunkat mindinkább jellemző nyersanyaghiány világszerte az újratermelhe­tő nyersanyagokra irányítja a szakemberek figyelmét, amelyek közül egyik legfon­tosabb a fa. Ez a tény új impulzusokat adott a fafel­dolgozó ipar fejlesztésének. Az európai színvonalú bú­torgyárak, forgácslapgyárak és farostlemezgyárak mel­lett hazánkban épült fel a világ legnagyobb cementkö­tésű forgácslapgyára. A faipar fejlődésének zá­loga: megfelelő számú, jól képzett szakembergárda. E szakembereket immár 25 éve a Soproni Erdészeti és Fa­ipari Egyetem mérnöki ka­rán két szakon képzik ki. A tanulmányi idő a mérnöki szakon öt, az üzemmérnöki szakon három év. A hallga­tók magas fokú . műszaki alapképzésben részesülnek, majd ezt követően szerzik meg a szükséges szakmai is­mereteket és szereznek jár­tasságot a bútorgyártásban, ajtó- és ablakgyártásban, fűrészipart termékek gyár­tásában, lemezipari termé­kek gyártásában, sportszer- gyártásban, belsőépítészet­ben és hajóépítésben, azaz a Nem kell túlzásokba bo­csátkozni ahhoz, hogy a jász­apátiak elmondhassák: te­lepülésük az elmúlt négy év­ben többet fejlődött, mint előtte 15—20 év alatt. Elég csak a legjelentősebb fej­lesztéseket, beruházásokat felsorolni, hogy bizonyítsák igazukat. Néhány év alatt több mint 15 kilométer kövesút épült. Az új nyolctantermes általá­nos iskola átadásával eny­hültek a tanteremhiány okozta gondok, emeletráépí­téssel kétszeresére bővült az iskolai napközi. A tanács dolgozói és a lakosok új ta­nácsi székházzal, az olvasók korszerű, új könyvtárral gyarapodtak. Az utóbbi évek történetéhez tartozik, hogy Jászapátin átadták a járás egyik legkorszerűbb étter­mét és presszóját. A részben helyi erőforrá­sokból, a település lakóinak dicséretes összefogásával megvalósított beruházások évtizedes gondokat szüntet­tek meg vagy enyhítettek. Nem mindegyiket, mert a gondokból így is maradt bő­ven. Málladozó épületével, meg­kopott berendezéseivel az elöregedett művelődési ház a legalapvetőbb kulturális igé­nyeket sem tudja már kielé­gíteni. Elavult és gazdaság­talan a régi iskola és a cse­Tegnap Méhkeréken ren­dezték meg a Dimitrie Can- temir román nyelvű szépol­vasási és kieitési verseny or­szágos döntőjét, amelyben a román nyelvet oktató tiszán­túli iskolák harminc tanuló­ja vett részt. A szépolvasási vár a faipar fafeldolgozó ipar minden ágazatában. A tanulmányokhoz sajátos hangulatú hátteret ad a vá_- ros és festői környezete. A KISZ-szer vezet klubházában egyetemi színpad és külön­böző művészeti szakkörök működnek. Az egyetem sportkörében 11 szakosztály dolgozik, működésüket a sportcsarnok és a sportpá­lyák segítik. A végzett faipari mérnö­kök és üzemmérnökök a leg­különbözőbb munkaterülete­ken helyezkedhetnek el. Bú­tor-, épületasztalos-ipari, forgácslap-, farostlemez-, gyufa-, parketta-, sportszer- gyárak, fűrészüzemek és egyéb vállalatok várják a végzett szakembereket. Az üzemi gyakorlat megszer­zése után közülük kerülnek ki a kutatómérnökök, vala­mint a szakma közép- és felsőfokú oktatásában részt vevő pedagógusok is. Egy végzett szakember át­lagban négy álláshely között válogathat, tehát négyszer annyi szakemberre van szük­ségük a vállalatoknak, mint ahányan végeznek.. Ez érthe­tő is, hiszen a faiparban az üzemi munka mellett szinte mindenhol jelentős műszaki fejlesztés folyik. Az egyetem a végzett mérnökök pályafu­tását figyelemmel kíséri, számukra mérnöktovábbkép­ző és szakmérnöki tanfolya­mokat szervez. Évente több százezer ven­dég fordul meg Sopronban. Sokan talán nem is tudják, hogy a fejlődő magyar fa­ipar irányító szakemberei e szép műemlékváros egyete­mén készülnek fel választott hivatásukra. csemőotthon fűtési rendsze­re. A település központját bontásra váró, omladozó épületek, a központból „ki­kívánkozó” üzemek csúfít­ják. A nagyközségi tanács újabb jelentős fejlesztéssel enyhít a megmaradt gondo­kon. A település központjá­ban több feladatot ellátó ne­velési központot épít. Ennek engedélyezési terve már el­készült. A tervező az Ybl-dí- jas Markovecz Imre, aki a Jászkiséren épülő művelődé­si központ tervezésével mu­tatkozott be a Jászságban. Az új létesítmény 20 millió forint költséggel épül a kite­lepülni készülő Tüzép-telep és néhány bontásra váró ré­gi épület helyén. Tágas, kor­szerűen berendezett színház­teremből és klubszobákból áll majd. A kétszintes épü­letben kap helyet a régi is­kola testnevelési munkáját segítő, jól felszerelt tornate­rem. Az új létesítmény kazán­háza úgy épül, hogy a nagy épületen kívül, gazdaságosan látja majd el hőenergiával a szomszédos általános iskolát és a csecsemőotthont. Az építkezés a jövő év elején kezdődik, és várhatóan 1985 végére fejeződik be. és szépkiejtési vetélkedőn a nemzetiségi diákok klasszi­kus és modern román írók, s költők műveinek felolva­sásával, illetve elmondásá­val anyanyelvűk ismeretéből vizsgáztak. Az elmúlt hét végén — pénteken és szombaton — a Tiszazug díszítőművészetéről tanácskoztak a kutatók, gyűjtők Kunszentmárton­ban. Tizenöt szakmai előadás hangzott el — egy-két peri­férikus, de a tudománytörté­net számára fontos — érte­kezés kivételével — mind közérdeklődésre, további, szélesebb körű publikációra tarthat számot. Tisztázásra várt, hogy a Tiszazug díszí­tőművészete miért szegénye­sebb, szerényebb a környe­ző tájak, motívumvilágánál. Szabó László kandidátus elő­adásában bizonyította: a Ti­szazug „sziget jellegű” kistáj volt, s meglehetősen ala­csony anyagi szinten élő, túlnépesedett társadalma ke­vés külső kapcsolattal ren­delkezett. Zárt térben for­málódott a táj népművésze­te, öltött sajátos jellemző­ket, de nem elemeiben és nem jellegében. Míg az or­szág egyéb részeiben az anyagi helyzet javulása 1848 litán a népművészet, a pa­raszti tárgyi kultúra kivirág­zását eredményezte), addig a Tiszazugban elmaradt ez a fellendülés, s amikor bekö­vetkezett, a népművészet, a háziipar az ország egyéb ré­szeiben már hanyatlásnak Kazinczy-dijas szolnoki diáklányok Az elmúlt hétvégén Sátor­aljaújhelyen rendezték meg az Édes anyanyelvűnk című nyelvi verseny országos dön­tőjét. A fiatalok pénteken írásbeli feladatokat oldottak meg, szombaton pedig szó­ban vizsgáztak. Vasárnap került sor az ünnepélyes eredményhirdetésre. A zsűri két kategóriában értékelte a versenyzők felkészültségét, teljesítményét. A szakmun­kástanulók, valamint a gim­nazisták és a szakközépisko­lások csoportjában is az el­ső tizenöt helyezett kapott Kazinczy-díjat. A legjobbak között szerepelt két szolnoki diáklány is: Szabó Edit, a Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépisko­la tanulója, tanára Trepka Sándorné, valamint Montvai Erika, a szolnoki Kereske­delmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet diákja, tanára Csákvári Sán- dorné. nes a Tiszazug népművésze­te, tárgyi kultúrája a szom­szédos területekénél. A további előadások a tárgyi kultúra, a díszítőmű­vészet különböző területeit ismertették: vessző- és gyé­kényfonás, hímzés és szövés, munkaeszközök, gyermekjá­tékok, fafaragványok, lakás­díszítés, szakrális tárgyak, fejfák stb. A mostani honismereti ta­nácskozás jelentőségét c.sak az eddigi kutatások ismere­tében értékelhetjük kellő­képpen. A népművészettel foglalkozó tudományos ta­nácskozás ugyanis már a ti­zenkettedik összesített téma­terület a Tiszazug kutatása történetében. Az 1971-ben kezdődött feltáró munka — javarészt Gunda Béla Her- der-díjas professzor tanítvá­nyai végezték — az egyik legnagyobb szabású vállalko­zás, amely egy tájegység vagy település régi és mai arculatát monografikus igénnyel kívánja megismer­ni. A kutatók rendelkezésére álló szerény anyagiak miatt csupán néhány kötetnyi publikáció látott napvilágot — a Tiszazugi füzetek né­hány szama, Szabó István Egy földmunkás család ha­Ez a címe a Füles most megjelent 1984 évi évköny­ve egyik fesztjátékának. Divattal kapcsolatos az év­könyv mellékletének nagy pályázata is, amelynek el­ső díja egy 25 ezer forint értékű zsákbamacska. Meg­emlékezik az évkönyv kvízjáték formájában a jö­vőre megnyíló újjáépített Operaházról, s összeállítást közöl „Amit) rosszul tu­dunk” címmel. Egy fejezet századunk híres szélhámo­sairól szól, s érdekes írás a „Holt nyelv-e az ógörög?" című is. A Furalógia húsz rendkívüli kérdést vet fel színes kis történetekbe gyatéka című munkája. a Kunszentmárton és a Tisza­zug kéziipara stb. —, de tény. hagy az évenként meg­rendezett tudományos ta­nácskozásokon — a legutób­bi értekezéseket is ideszá­mítva — 199 előadás hang­zott el. Ezeket régészek, geo­lógusok és geográfusok, tör­ténészek és helytörténetírók, muzeológusok, a néprajz kü­lönböző — szellemi és tárgyi — részterületének kutatói és egyéb szakemberek tartot­ták. Természetesen tudomá­nyos kutatómunkájuk alap­ján, de az is kétségtelen, hogy a feltárást, az összeg­zést jól segítette a tájegység fejlett honismereti mozgal­ma. Lelkes, értő patrióták támogatták a kutatást, kö­zülük néhai Turcsányi Ist­ván. dr. Botka János és Cse- tényi Mihályné érdemeit ez­úttal is ki kell emelnünk. Az összegyűjtött tudomány­tényanyag — 12 év munkája — igen jelentősr, már csupán a szántóföldi művelés gaz­dasági és néprajzi vonatko­zásainak feltárása van hát­ra — ezt összegzik majd a jövő évi zárótanácskozáson —, s az eddigi tudományos munka alapján elkészülhet a Tiszazug monográfiája. Tiszai Lajos foglalva, a „Száz a száz­ezerből” egy nemrég meg­jelent külföldi, nagy sikert aratott kötet százezer ada­tából kérdez rá százra. Sok hagyományos és skandináv módra készült keresztrejtvény, különféle tesztjátékok, palindrom szótár, válogatás külföldi rejtvénylapok fejtörőiből, Rodolfó bűvésziskolája, Kis Füles, különféle pályá­zatok, viccek gyűjteménye egészíti ki a gazdagon il­lusztrált 272 oldalas köte­tet. amely Walter Scott Ivanhoe című regényének képregényváltozatát közli, Zórád Ernő szép rajzaival. |A rádió I hullámhosszán Attilát nem szabad emlegetni Gácsi Sándor megrázó do­kumentumdrámáját mutatta be a Rádiószínház kedden este. A szívszorító történet egy kisfiú halálának körül­ményeit kutatta. A szereplők valóságos személyek voltak; Attila Szülei, orvosok, szom­szédok, szólaltak meg köz­vetlenül a tragédia után. Az utóbbi években egyre nagyobb számban fordulnak elő halálos kimenetelű gyer­mekbalesetek, nemcsak a közutakon, tavakban, fo­lyókban, hanem otthon, a bezárt lakásban. Szülői fi­gyelmeztetés ide vagy oda a gyerek mégiscsak kipróbálja a gyufát, a gázt, beenged idegeneket. S aztán már mi­kor megtörtént a jóvátehe­tetlen kiderül, hogy csak lát­szólagos volt az önállóság, a gyerek valójában mégiscsak gyerek kíváncsiságával, az új helyzetekben való döntés- képtelenségével, illetve a he­lyes út meg nem találásával. Gácsi Sándor drámájával — oly sok más szervezettel, intézménnyel,' szakemberek­kel együtt — figyelmeztetni akart bennünket, szülőket a gyerekek iránti felelősségre, fokozottabb törődésre. Az ut­cákon csellengő, unatkozó „kulcsos gyerekek” érdeké­ben emelt ^zót, hogy ne le­gyenek belőlük is Attila tár­sai ... Újságíró portrék Két alkalommal is hall­hattunk a múlt héten olyan műsort, amelyben külpoliti­kai újságírók voltak a fősze­replők. Szerdán este Róbert Lászlót, szombaton délelőtt pedig Polgár Dénest ültették mikrofon elé kollégái. A két műsor szerkesztése. merőben eltért egymástól, Róbert Lászlót közvetve barátai, munkássága révén mutatta be a riporter Feledy Péter, míg Polgár Dénessel hagyo­mányos interjút készített Müller Tibor. Az összeha­sonlítás Feledy Péter javára billenti a mérleg nyelvét, sokkal többet megtudtunk Róbert Lászlóról mintha őt kérdezte volna a riporter, így ugyanis olyan dolgok, té­nyek is elhangzottak, ame­lyeket aligha mondott volna el magáról. Nem szégyelni való dolgokról van persze szó, hanem pusztán olyanok­ról, amelyeket szerénységből vagy inkább jó ízlésből az ember nem mond el saját magáról. Ezzel a módszerrel bizonyára színesebb, élet- hűbb portrét festhetett vol­na Müller Tibor is, hiszen Polgár Dénes pályája, mun­kássága, találkozásai leg­alább annyira érdekesek, mint Róbert Lászlóé. Többet ésszel Okos ötletekről, ésszerűsí­tésre váró dolgokról hallhat­tunk a népszerű Többet ész­szel ... műsorsorozat leg­utóbbi adásában. Bánkuti Gábor és Tarnói Gizella ri­portjaiban csupa olyan jó ötletről, találmányról esett szó, amelyek megvalósítása még mindig várat magára, noha alkalmazásukkal ered­ményesebb lehetne a gyógyí­tás. a játékgyártás, a keres­kedelem, hogy csak néhány témát emeljünk ki a műsor­ból. Am egyéni érdekekből, hiúságból, a valósághoz, az igényekhez nem megfelelő alkalmazkodásból sok jó ész- szerűsítés marad meg csu­pán egy-egy szakember „rögeszméjének”. Már-már elkootatott a kérdés: „Ilyen gazdagok vagyunk?” — tg — JÁSZAPÁTIN Nevelési központ a központban — illés — Román diákok szópo/vasási versenye Az országban elsőként Békéscsabán rendezett nagyszabású nemzetközi kiállításon a világ leghíresebb hangszergyárainak termékeit láthatják az érdeklődök. A Yamaha, a Hohner, a Fender és a Shadow cégek, valamint NDK-beli, csehszlovákiai és bolgár hangszerkészí­tők alkotásai nemcsak a zenekedvelőket vonzzák Füles Évkönyve ’84 Kinek diktál a divat?

Next

/
Oldalképek
Tartalom