Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-25 / 252. szám

1983. OKTÓBER 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Káptalanfüredi stop Akadályversenyek, számháborúk Értékelték az úttörőtáborokban végzett munkát I Keddi jegyzetünk**!--------­K ozmikus egészséget! A nyáron tizenegyezer- hétszázhuszonnégy tanuló — közöttük háromezer-száz- kilencvenkilenc kisdobos — táborozott megyénk általá­nos iskolás diákjai közül. A gyerekeket a különböző váltó-, kerékpár-, vízi- és sátortáborokba ezerszázhat- vanöt pedagógus, három­százötvenegy ifivezető és kétszáznyolc szülő, illetve pártoló tag kísérte el. Ez az arány jónak mondható, hiszen átlagosan tíz gyerek­re jutott egy felnőtt kísérő. Nehezítette az idei táboro­zást, hogy július 7-én . a Veszprém megyei Köjál a Káptalanfüreden épített, két Szolnok megyei tábor ez évi megnyitásához nem járult hozzá, mivel a létesítmé­nyek nem rendelkeznek megfelelő szennyvíztisztító felszereléssel, berendezések­kel. Az üdülési lehetőségek nélkül maradt, érdekelt csa­patoknak a megyei és az prszágos úttörőelnökség gyors segítsége révén Csille­bércen, Fonyódon és Bala- tonszemesen adódott tábor­hely. Csillebércen és Fonyó­don a gyerekek minden se­gítséget megkaptak, a ba- latonszemesl tábor viszont többféle okból is kifogásol­ható volt. A létesítmény túlzsúfoltnak bizonyult, és nehezítette a fegyelmezést, illetve az életkornak meg­felelő nevelési feladatok megvalósítását, hogy ugyan­azon a helyen középiskolá­sok is táboroztak. Am; a nyári, tábori prog­ramokat illeti, ezek időben Szolnok megyében az egyik legjobban gazdálkodó hor­gászegyesület a Mezőhéki Táncsics HE. Tizennyolc hek­táros saját vizén — amely egyébként a termelőszövet­kezet öntözővize — 90 hor­gász hódol szenvedélyének — a fogási naplók tanúsá­ga szerint eredménnyel. A bő fogás azonban nem­csak a horgászszerencse, ha­nem a jó egyesületi halgaz­dálkodás eredménye is. Év­ről évre rendszeresen tele­pítenek halat a vízbe — még­pedig saját nevelésű ivadé­kot. Mint Pálinkás András, az egyesület elnöke elmond­ta, korábban Százhalombat­táról vásároltak halivadé­kot, de később rájöttek, hogy olcsóbb, ha maguk állítják elő. Horgászvizük mellett volt egy mély fekvésű, mezőgaz­dasági művelésre alkalmat­lan terület, amelyen sok-sok társadalmi munkával, a .szö­vetkezet gépi segítségével alakítottak ki egy 2 hektá­ros ivadéknevelő tavat. El­elkészültek, és jónéhány a nevelők elképzelésein kívül tartalmazta a tanulók kéré­seit, javaslatait is. Mind­ezek ellenére általános ész­revétel, hogy a programok elkészítésébe a jelenleginél sokkal jobban be kell von-' ni a gyermekeket. Ugyan­csak hiányosságnak számít az előkészítő munkában az is, hogy a táborvezetőség szervezését, a tábori őrsök megalakítását nem végezték el időben mindenütt. Ugyanakkor a táborveze­tők és a gazdaságvezetők felkészítése megtörtént, és ez segítette a táborok helyes vezetését. Ami a tíznapos, illetve a kéthetes üdülések tartalmi részét illeti, ez jó­nak értékelhető, mivel a tervezett nevelési feladatok rendszerint megvalósultak. Ezt igazolták a látogatási észrevételek, feljegyzések is. A napirend a legtöbb he­lyen a parancshirdetés után a faliújságon kapott helyet. Nem hiányoztak a program­ból a környezet megismeré­sén, és a nevezetességek meglátogatásán kívül a ro­mantikus. játékos, élményt adó vetélkedők, számhábo­rúk, akadályversenyek, házi sportrendezvények, karne­válok sem. Több táborban mini könyvtárat létesítettek, sőt jónéhány úttörőcsapat a nyaralási időtartamra na­pi- és hetilapokat is ren­delt. Az eredményes táborozást nagyban segítették a részt­vevő, felnőttek, ifivezetők js. Ami a részvételi díjakat il­sősorban pontynevelést kezd­tek, de tettek a vízbe amú- rokat is. Az első őszi le­halászás után, mintegy 3 mázsa súlyban tettek át egy­nyaras pontyivadékot a hor­gászvízbe. Ez így ment két évig, mígnem újabb munká­ba fogtak. Halaik, jövendő horgászzsákmányaik érdeké­ben újabb, nagy társadalmi munkát hirdettek: az előb­bivel szomszédos, egyhektár­nyi vizenyős területet alakí­tották át újabb ívatótóvá. A munkát az indokolta, hogy a horgászvízbe helyezett egy­nyaras ivadékok között óriá­si pusztítást végeztek az idő­közben elszaporodott raga­dozók. A horgásztó és az ívatók egyaránt a Körösből kapnak utánpótlást, s a víz­cserék alkalmával számos ragadozóivadék is bekerült az egyesület vizeibe,. Oly annyira, hogy ma már érde­mes is rájuk horgászni; egyik horgásztársuk, neveze­tesen Balogh István, a múlt évben például 38 kg süllőt zsákmányolt a vízből. leti, ezek sajnos a szállí­tási és az élelmiszerárak emelkedése miatt szintén nőttek, így ez évben egy tá­borozó tanulóra átlagosan 850 forint pénzbeli hozzájá­rulás hárult a csapattábo­rokban. A vándortáborok­ban ugyanez az összeg 1 ezer 100 forint volt. A csapatok többsége szerencsére számít­hatott a gazdasági egységek, a termelőszövetkezetek tá­mogatására, anyag; segítség­re. Az iskolák zöménél a sokgyerekes családok gyer­mekeinek több száz forint kedvezményt biztosítottak. Sőt, arra is akadt több pél­da. hogy egy-egy kiváló kö­zösségi teljesítményt nyújtó pajtást ingyen vittek a tíz­napos üdülésre. Az 1983. évi nyári tábo­rokat. a kisebb-nagyobb döccenők ellenére, a me­gyei úttörőelnökség táboro­zási szakbizottsága eredmé­nyesnek minősítette. Egyben felhívta a csapatok, illetve a járási-városi szakbizott­ságok figyelmét több hiá­nyosságra, azok mielőbbi megszüntetésére. Törekedni kell arra, hogy minden út­törőcsapatnál alakuljon ter­mészetjáró szakkör, továbbá ajánlatos a táborozóknak előzetes megbízatásokat, feladatokat adni, a tábori programok kialakításába jobban bevonni a gyereke­ket. Még mindig sok hátrá­nyos helyzetű és veszélyez­tetett gyerek nem jut el a nyári úttörőtáborokba, ezért meg kell találni a lehetősé­geket az ő üdültetésükre is. D. Szabó Miklós Halgazdálkodásuk jelenle­gi rendje szerint az egyhek- táros vízben ívnak a pon­tyok. Ősszel az ivadékot a nagyobb, kéthektáros tóba helyezik át, ahol etetéssel (szójadara, búzadara, később ocsú) egy év alatt elérik a 20 dekás átlagsúlyt, és mint „retúrpontyok” kerülnek a horgászvízbe. A saját nevelésű halakon kívül vásárolnak is ivadé­kot, de csak apró. úgyneve­zett „tökmagpotykát” dara­bonként 30 filléres áron. Ezeket szintén a kéthektá­ros vízben nevelik fel. Az immár jól működő iva­déknevelő rendszer kialakí­tásában a jó szándékon, a társadalmi összefogáson. a szövetkezet segítségén kí­vül nem hiányzott a szak­mai hozzáértés sem, ame­lyet a MOHOSZ illetékes szakemberei, halbiológusai biztosítottak a példásan'lét­rehozott mezőhéki ivadék­nevelő rendszerben. Képünkön Pálinkás And­rás egyesületi elnök, és he­lyettese Erős Lajos az iva­déknevelő tó zsilipjénél. T. Katona László Látogatás az épülő szolnoki úttörőház- zeneiskolánál Tegnap Majoros Károly, a megyei pártbizottság el­ső titkára meglátogatta Szolnokon az új úttörőház- zeneiskola építkezését, ahol Szabó László, az ÁÉV igaz­gatója és Fenyvesi József, a városi tanács elnöke tá­jékoztatta az építkezés me­netéről. A tájékoztatókból kitűnt: az 1982. december 21-én, az épület alapkőletételekor vállalt 1 éves határidőnél előbb, azaz 10 hónap alatt az építők elvégzik a mun­kát, és november 4-re, Szolnok város felszabadu­lásának 39. évfordulója tiszteletére befejezik az építkezést, megkezdik a műszaki átadást. Ezt köve­tően hozzákezdenek az épület berendezéséhez, fel­szereléséhez. A gyerekek december 21-én — azaz az alapkőletételtől számított egy év múlva — teljesen birtokba vehetik az új szol­noki úttörőházat-zeneisko- lát. A megyei pártbizottság első titkára a látogatáson nagy elismeréssel nyilatko­zott az építők tevékenysé­géről, a munka minőségé­ről. Részt vett a látogatá­son Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára és Si­mon József, a szolnoki vá­rosi pártbizottság első tit­kára is. Az év végétől Cegléden is URH-rádiótelefonon rende­lik meg az árut a Duna Élel­miszer és Vegyiáru Kereske­delmi Vállalathoz tartozó élelmiszerboltok és ABC- áruházak; a gyorsabb áruel­látás érdekében kezdett mo- nori kísérlet után döntöttek így a vállalat vezetői. Az URH-kapcsolatot a körzeti raktárban levő diszpécser és a boltok megrendeléseit föl­vevő — gépkocsival közleke­dő — üzlet szerző tartja. A korábbi levélben vagy tele­fonon feladott árurendelés­sel ellentétben a rádiótelefo­nos módszer előnye, hogy pillanatok alatt kiderül, ha a- raktárban nincs vagy el­lenkezőleg, frissen érkezett valamely áru. így a raktár sem tárol az indokoltnál na­gyobb készletet és gyorsan, ha kell azonnal szállít a bol­tokba. Az URH-adóvevő ál­lomást Cegléden még az idén, Vácott pedig jövőre építik meg. A megyei tanács legutóbbi ülésén szokatlanul sokan voltak a nagyterem karza­tán. Érdeklődésük nemcsak a megvitatásra kerülő témá­nak szólt, hanem egy nyug­díjba vonuló és búcsúzó me­gyei tanácsi dolgozónak dr. Szabó Irmának is, aki 33 év és 9 hónap után átadta a stafétabotot. — Pontosan 408 hónappal ezelőtt léptem át a megye­háza alispáni hivatalának küszöbét. Akkor sem vol­tam megilletődöttebb. mint most, amikor leteszem alan­tot. Nyugodt szívvel köszö­nök el, adom át a helyem. Nem hiszem, hogy nélkülem megáll az élet. Tudom, hogy (egykori) munkatársaim, a szervezési és jogi osztály harminckét dolgozója, érti a dolgát. Helyettük dicsek­szem, amikor elmondom, hogy a megyei tanácsok szervezési és jogi osztályai Szombat este a repülőté­ri Helyőrségi Művelődési Házban. Vagyunk vagy kétszázan. Nyugdíjba vo­nulásuk alkalmából öt aranykoszorús, I. osztályú pilótát; Csépány Sándor al­ezredest, Fábián Miklós al­ezredest, Molnár István al­ezredest, Tarr Lajos őrna­gyot és Balázs Imre száza­dost búcsúztatjuk. Holler János ezredes köszöntő szavai után Csankó Miklós alezredesé a szó: — Kikapcsolták a hajtó­műveket, kiszálltak a kabi­nokból, tekintetükkel még egyszer végigsimították a hűséges technikát, a köröt­tük álló, segítőkész műsza­kiakat, az ismerős arcokat. Nehéz volt az elválás? Ho­gyan fogalmazták meg ön­magukban? Bizonyára kö­zös gondolatok ébredtek bennük: felvillantak a haj­dani indulás pillanatai, az első egyedüli repülés öröm­teli percei, s talán újra át­élték azokat az izgalmakat, amik a repülő pályán oly­kor elkerülhetetlenek. És fülükben még sokáig ott cseng az éterből érkező pa­rancs: „Indítás! Kigurulási Felszállás!” Éjszaka egy- egy pillanatra még ott fosz- foreszkál előttük a műszer­fal sárgászöld fénye, az ap­ró jelzőlámpák tucatja, és tisztán hallatszik a hajtó­mű egyenletes zúgása, ér­zik a repülőgép megnyug­tató remegését... Nézem a köszönetét mondó Csépány Sándor al­ezredes könnybeborult sze­mét, hallgatom halkuló szavait, és hirtelen meg­elevenedik előttem a közel­múlt. A repülőtér füvén za­katolnak a dugattyús UT— 2-esek. Rádió sincs bennük, csak a végén tölcsérszerűen szélesedő gumicső biztosít* ja az oktató és a növendék közti beszélgetést. így kezdődött, és milyen magasra jutottak! Ök, öten több mint 15 ezer órát töl­Bevált a termovíziós hiba­keresés a Vas megyei távbő- vezeték rendszer felújítása, karbantartása során. Az új eljárás lényege: a hősugara­kat érzékelő, láthatóvá tevő berendezésekkel felszerelt termovíziós gépkocsi végig­halad a vezetékrendszer fö­lött, s a regisztrált és kép­ernyőre kiírt színjelzések alapján a kezelő pontosan leolvashatja, hol és mennyi hő „szökik” a vezetékből. Az energiagazdálkodási in­tézet kocsija a tavasszal el­lenőrizte a kőszegi, sárvári és szombathelyi vezetékrend­szert. A három városban összesen tizennyolc, más el­között az országban az egyik legjobb kollektívának tart­ják őket. Nem attól lettek azok, mert 13 éven át én voltam az osztály vezetője. Amikor átvettem a kitün­tetést, nagyon őszintén úgy éreztem, hogy a Munka Ér­demrend egy darabkája őket illetné. Csak egy példát bi­zonyságul : nyolcán vannak köztük, akik munka mellett végezték el a szakmái vagy a felsőfokú iskolát, két olyan asszony is, aki 24 évig tit­kárnőként ült az előszobá­ban. Aki átvette a helye­met. szintén a szervezési osz­tályon kezdte. Visszakerült oda, ahol a tanácsi munká­val megismerkedett, ö is tudja, hogy olyan munka­társak közé került, akikkel jól lehet együtt dolgozni. Végiggondoltam a majdnem 34 évet, azt kell mondanom, hogy szerencsés ember va­gyok. Olyan munkám volt, töttek a levegőben, uralták a legkorszerűbb haditech­nikát. Az Elnöki Tanács Csépány Sándor alezredest, Fábián Miklós alezredest és Molnár István alezredest Vörös Csillag Érdemrend­del tüntette ki. Tarr Lajos őrnagy, a kilencszeres ki­váló rajparancsnok három­szor kapta meg a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. Fábián Miklós alezredes, hatszoros kiváló századparancsnok rekordot állított fel: ötven­öt éves koráig repült. Rit­ka teljesítményét a honvé­delmi miniszter dísztőrrel jutalmazta. A repülési bravúrok mel­lett oktató-nevelő munká­jukat fémjelzik a vendégek sorában lévő, és a köszön­tőkhöz kozmikus egészsé­get kívánva csatlakozó Farkas Bertalan és Magya- ri Béla szavai. Mindenek­előtt a kemény munkára, az áldozatkész helytállásra, az emberségre való neve­lést köszönik meg volt ok­tatóiknak, egykori parancs­nokaiknak. Őket még nem a nosztalgia jellemzi, ha­nem az élet egyre többet követelő realitása élteti. Nem véletlen, hogy a bará­ti kapcsolatok mellett azo­kat emelik ki, amelyek le­hetővé tették számukra az űrkiképzést, illetve Farkas Bertalan esetében az űrre­pülést. Szavaik sokáig a fülem­ben csengnek. Arra gondo­lok, de jó lenne, ha a gyer­mekeiket túlságosan elité- nyeztetők tudatáig eljutna az intelem: nem a széltől is védő majomszeretet vá­lik idővel hasznossá a fia­talok számára, hanem a követelménytámasztás és a kötelességtudat kifejleszté­se. Jó példáért nem is kell messzire menni. Itt van például ez az öt obsitos. járással föltárhatatlan hibát jelzett. A műszerrendszer másképpen jelzi az egyszerű szigeteléskopást, s mást ír a képernyőre, ha literszám ömlik! a forrói vfz valahol. A jelzések alapján nemcsak azt tudták meg, hol ment tönkre a vezeték, hanepa a javítás során az is kiderült: több helyen hanyagul rakták le az építők a csöveket. A most befejeződött felújí­tás idején a Vas megyei Táv- hőszolgáltató Vállalat mint­egy nyolcmillió forint érté­kű munkát végzett, s ennek során egymillió forintba ke­rült a termovíziós eljárással föltárt- hibák kijavílasa. amit szívesen csináltam, olyan kollégákkal, akik között jól éreztem magam. Minek annyiuknak azt kívánom, hogy ha eljön az ideje, olyan érzéssel menjenek nyugdíj­ba, mint most én. — A mozgalmas évtize­dek után úgy gondolja, hogy eljött a nyugalom és a pi­henés ideje? — Isten őrizz! Egészséges vagyok, se kötni, se horgol­ni nem tudok, ölbe tett kéz­zel ülni meg pláne nem. Dolgozni fogok. Persze előbb tanulni. A megyei tanács jo­gi irodáján ellesem a jog- tanácsosi munka fortélyait, azután 4 órás jogtanácsosi munkát vállalok. Na és ter­mészetesen jelentkezem a lakókörzeti pártalapszerve- zetben. Gondolom, vagy in­kább remélem, örömmel fo­gadnak, és hasznomat veszik. K. K. Szakmai hozzáértés és kezdeményezőkészség Tó, társadalmi munkában irnrendelés az éterben MNMi Ivadékgazdálkodás Mezöhéken „Nélkülem sem áll meg az élet” Simon Béla Bevált a termovíziós hibakeresés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom